Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-27 / 39. szám
» 4 KP. BÉRM. BP. 73. XXIX. ÉVFOLYAM, 39. SZÁM 1964. SZEPTEMBER 27. Ara: 1,40 forint „Szántsatok úi szántást!" D endkivül mozgalmas korban mondotta népének Jeremiás próféta: „Szántsatok új szántást és ne vessetek tövisek közé!’’ (Jer 4, 3) Űj helyzetben új tájékozódásra és új irányvételre volt akkor szükség. Most ez az ige evangélikus egyházunk Teológiai Akadémiájának tanévnyitóján hangzik el. Egy olyan intézményünk új evének kezdésénél, amely arra van hivatva, hogy a teológiai tudományt művelje, tanulja és tanítsa. Ebben Akadémiánknak, professzorainak, hallgatóinak, végeredményben azonban az egész magyarországi evangélikus egyháznak szól Isten szava: „Szántsatok új szántást’’. Merem azonban azt mondani, hogy ha jól értjük az igét, akkor az egész mai keresztyénséget szólítja az meg. A mi korunk ugyanis még Jeremiás koránál is mozgalmasabb kor. Hatalmas forradalmi változások mennek át az egész világon. Heikii Waris finn professzor mondotta tavaly nyáron a helsinki nagygyűlésen, hogy az utolsó hat év alatt megjelentek a személyszállító lökhajtásos repülőgépek, az ember meghódította a világűrt. Afrika térképe teljesen megváltozott, és egyáltalában olyan átalakulások mentek végbe, amelyre nem is gondolhattunk kevéssel ez előtt. Közel került egymáshoz az egész emberiség a tájékoztatási eszközök gyors fejlődése következtében. Ugyanakkor nagy feszültségek winnak a világban: faji ellentétek, az anyagi javak egyenlőtlen elosztása, a béke és háború problémája stb. Egyházi vonatkozásban megerősödtek az ökumenikus törekvések. Ebben a forradalmi korban szól az egyházhoz és benne a tni Teológiánkhoz is az ige: „Szántsatok új szántást.” Az egyház a mi időnkben nem járhat egyszerűen nagyapáink és dédapáink útján, sem a teológiai gondolkodásban, sem mondanivalójában, sem szolgálatának módszereiben. Üj utakra kell térnie, új barázdát kell szántania. lí/f it nem tehet az egyház? Először is nem teheti azt, hogy irJ- mondogatja: „Mindaz, ami körölüttünk van, nem érinti lényegesen az egyház szolgálatát, mert az minden korban úgyanaz”. Egy ilyen álláspont leginkább valamiféle „egyházi gőg”-ből fakad, mert akár akarjuk, akár nem akarjuk: a forradalmi változások között az emberi élet és maga az ember is változik és elavult dolog úgy szolgálni a ma emberének, mintha az egy „ókori” vagy „középkori” ember lenne. Ha mi ezt megpróbáljuk, akkor visszanyomjuk a ma emberét az ó- vagy középkorba, aki pedig nem óhajt oda visszamenni. Ebből folyik az, hogy a mi időnkben nem ismételgethetjük azokat a tételeket és megfogalmazásokat, amelyeket évszázadokkal ez előtt apáink állítottak fel a keresztyén élet mibenlétére vonatkozólag. De azt sem tehetjük, hogy elvonulunk valami „elefántcsonttoronyba” és ott el kezdünk elmélkedni az egyház mai szolgálatára nézve. Ha egy Teológia vagy a professzorok és hallgatók a világon ezt tennék, megtagadnak a teológia igazi hivatását. Mit kell hát tennünk? Mi az az „új szántás”? Azt kell tennünk, hogy igényelnünk és engednünk kell: maga az élet, mégpedig az egyház élete és a világ élete tegye fel a kérdéseket a teológiának! Nem helyes, ha mi azt mondjuk, hogy ne a világ, ne az emberek és ne az egyház élete tegye fel a kérdéseket, hanem mindezek azzal foglalkozzanak és azt igényeljék, amit „az egyház mond”. A világ kérdez és nekünk arra kell felelnünk. „Mellé beszélnünk” sem lehet! A kérdésekre egyenes feleleteket kell adnunk. Mind ez azt jelenti, hogy abba a szobába, amelyben dolgozunk és „műveljük a teológiát”, be kell engednünk a világot és az egyház gyülekezetekben folyó életét a maguk valóságában és úgy kell munkánkat végeznünk. így lesz „élet” teológiánkban. A középkortól kezdve a teológiák gyakran az egyetemek „kara”-ként dolgoztak. A „teológiai kar” sokszor rangsorban az első helyen volt a többi karral szemben. Ma is vannak még országok, ahol ezt próbálják fenntartani. Ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk, ma már nem lehet rangsorban első helyen a teológia a többi tudomány mellett. De ez nem is szükséges! Sőt! A teológia akkor van a maga helyén, ha a „jerikói országúton” van, mint egykor az irgalmas sa- maritánus. Ott az élet országútján, ahol szembejönnek az emberek ezernyi lelki és anyagi természetű kérdéssel, ott van igazi helye a teológiai munkának. Teológiai munkát végezni, csak az „irgalmas samdritánus pozíciójából” szabad és kell. Az egyház és benne a teológia munkája pedig nem lehet ma más, mint a „megbékés szolgálata”. Az egyház minden szolgálatát végső sorban ebben lehet összefoglalni. Azért kell munkálkodnunk, hogy valósággá legyen egyre inkább: „békül- jetek meg egymással”! Ebbe a munkába, beletartozik a világ békéjének és az emberek békés együttélésének a szolgálata is. Részletek D. KÁLDY ZOLTÁN püspöknek a Teológiai Akadémia tanévnyitó istentiszteletén elhangzott- igehirdetéséből. ith;i i in Megkezdődött a munka a Teológiai Akadémián (Formanek foto) Tanácskozoii az Országos Esperest Értekezlet Az őszi egyházi munka kezdetén évről-évre tanácskozásra, munkaterv megbeszélésére országos értekezletet tartanak espereseink. A két egyházkerület püspöke idén szeptember 15—16-ra hívta össze 16 egyházmegyénk esperesét. A kétnapos együttlét keretében áttekintették az egyházi élet számos területét. Foglalkoztak a külföldi és belföldi egyházi helyzettel, az esperesi munka kérdéseivel, a lelkészi munkaközösségek előtt álló feladatokkal és az időszerű kérdésekkel. között élünk, amit a 20 év D. Dr. Vető Lajos püspök megnyitó beszédében visszaemlékezett a húsz évvel ezelőtti válságos időre. A hamis próféták mellett voltak, akik nem mertek és nem akartak látni. Ma egyetértésben mondhatjuk el: azoknak volt igazuk, akik húsz évvel ezelőtt tudták, hogy az épülő szocializmus tényével fogunk találkozni és akik arra készítették fel az egyházat, hogy szocialista társadalomban kell megtalálnia helyét és szolgálatát. Akik ma az egyház vezetői, örömmel és hálaadással gondolnak arra, hogy akkor ennek a látásmódnak megfelelően cselekedtek. A mögöttünk levő húsz esztendő, húsz békeév, amely mélyreható változást és eddig nem tapasztalt fejlődést biztosított népünk számára, de a szolgálat új és gazdag lehetőségeit- nyitotta meg egyházunk előtt is. Azoknak lett igazuk, akik a béke mellé álltak az elmúlt Szeptember 18-án ünnepélyes keretek között nyitotta meg új tanévét az Evangélikus Teológiai Akadémia. Látszólag kicsiny az a kör, amelyet ez az esemény közelebbről érint. Mégis, ez alkalomból is megtelt az Egyetemes Székház imaterme. Megtelt és nemcsak a közvetlen érdekeltekkel, hanem gyülekezeti tagokkal, presbiterekkel, felügyelőkkel, lelkészekkel. Eljöttek ők is, bizonyítva, hogy a lelkészképzés ügye az egész egyház érdeklődésére tarthat számot. Erről az utóbbiról szólt az ünnepséget megelőző istentiszteleten D. Káldy Zoltán püspök is. „Bennünket és egyházunkat nagyon is érdekel — mondotta —, hogy mi történik a Teológiai Akadémián. Érdekel egyszerűen azért, mert itt, ezen a helyen olyan jelentős munka folyik, amely befolyással van az egész egyház életére.” A 10 órakor kezdődő tanévnyitó ünnepségen Prőhle Károly prodékán igeolvasása és imádsága után Groó Gyula dékán köszöntötte a megjelenteket. így köszöntötte D. dr. Vető Lajos és D. Káldy Zoltán püspököket, Veres Pált, az Állami Egyházügyi Hivatal főosztályvezetőjét, dr. Nyáry Pál dékánt, dr. Bodonhelyi József prodékánt, a Budapesti Református: .Teológiai .Akadémia képviselőit, dr. Varga Zsigmond professzort, a Debreceni Református Teológiai Akadémia képviselőjét, dr. Timkó Imrét, a Budapesti . Római Katolikus Központi Hittudományi Akadémia dékánját, valamint a megjelent lelkészeket, vendégeket. Groó Gyula dékán székfoglaló beszédében Jakab apostol levelének alapján (1,18) szólott arról, hogy a keresztyén ember Isten teremtésének „zsengéje” ebben a világban, „A kor" --'ívének Isten zsen- i ' ' vii g számára — monhúsz év folyamán. A jövőben is a béke oldalán fogunk állni. Foglalkozott a püspök hazánk rohamosan megnövekedett idegenforgalmával. Számtalan lelkészcsálád fogadott külföldi vendégeket és utazott maga is külföldre. Beszámolt a Prágai Keresztyén Bék'e- Világgyűlésről és a dániai Aarhusban tartott, hit és egyházszervezet kérdéseivel foglalkozó ökuménikus konferenciáról. Lapunk más helyén közöljük a katolicizmusról szóló beszámolóját. Áttekintést adott a hazai közegyházi kérdésekről. A ma ránk váró szolgálatot így jellemezte: kozmikus perspektívában kell gondolkoznunk. A hit nagykorúságával kell szolgálnunk. Olyan körülmények dotta —, tehát valami friss íz, amire az ember arca felderül. Hiszen a zsenge a természet világában az érkező tavasz első kedves üzenete. A keresztyén embernek mindig valami tavaszi örömet, derűt, reménységet kell árasztania magából. Az élet, az Istentől teremtett és ajándékba adott élet igenlését. Besavanyodott, kesergő, sopánkodó világtagadás, világ- fájdalom nem fér össze azzal, hogy Urunk zsengéül küldött a világba. Vagyis' szeretetének jeléül, hírvivőjéül az emberek közé. A zsenge mindig — újság. Egy fecske nem csinál nyarat — tartja a közmondás. Viszont az első fecske bizonyos jele annak, hogy útban van már a nyár. A keresztyének, amikor Isten szeretetének hírét hírlelik, újságot kiáltanak ki a világban. Jó hírt, evangéliumot. S ez az evangélium mindig új. Ha jól hirdetjük — Szóval, élettel, tettel is —, akkor sohasem valami régi történet érinti az ember szívét, hanem valami — bocsánat a kifejezésért — szenzáció! Ez azt is jelenti: teológiánk, a hitünk felől való tudományos számvetés, éppúgy mint igehirdetésünk, sohasem lehet avatag, múzeum-Szagú, múltMint már jelentettük, az ismert amerikai néger lelkész részt vett a baptisták európai kongresszusán Amszterdamban. 1500 résztvevő Nyugat- és Kelet-Európából hallgatta meg a beszédét. Felhívta szavaiban a keresztyéneket, hogy ne korlátozzák hitüket a személyes üdvösség keresésére, hanem minden erejük bevetésével fáradozzanak azért, hogy az evangé-'l előtti hamis és rossz próféták nem tudtak elképzelni sem. A megnyitó előadás után D. Káldy Zoltán püspök az esperesi szolgálat kérdéseivel foglalkozott előadásában. Egyházi törvényeink meghatározásából indult ki. Gyakorlatiasan, számtalan tapasztalatra, megfigyelésre hivatkozva fejtegette, mit jelent az esperes. őrködése, inspiráló, pásztori tevékenysége az egyházmegyében. Külön is felhívta az esperesek figyelmét, ellenőrizzék, hogy az új ágenda bevezetése hogyan történt a gyülekezetekben. Ne engedjék az egyénieskedéseket, az evangélium szellemével ellenkező, korszerűtlen halotti búcsúztatókat. Hangoztatta a presbiterekkel való foglalkozást, az egyházi sajtó támogatásának szükségességét. Kérte azoffer- tóriumok hűséges megtartásának, a köztartozások teljesítésének rendszeres nyilvántartását, a megüresedett lelkészi állások betöltésénél az ütemesebb eljárást. ba meredő, ódon, áporodott. Hanem mindig valami friss, üde, merész lendületű. Mer új csapást tömi, az örök igazságot megpróbálja másként mondani; megvan benne a felfedezők hátorsága, az úttörők vállalkozó kedve. — Ez nem jelenti a jó, értékes hagyományok megvetését, vagy félretólását. Ne feledjük azonban, hogy Pál és Ágoston, Luther, vagy Kálvin, a maguk idejében hallatlanul modernek voltak, forradalmárnak számítottak! Másfelől a klasz- szikusokra éppen az a jellemző, hogy örökifjak maradnak. Irodalomban, teológiában egyformán így van ez. Viszont nem elég a klasszikusokat idézni, — tovább is kell építeni az alapokon, amiket ők hajdanán leraktak. A régieket felújító, abba belemerülő ortodoxia nem lehet a feladatunk. Űj barázdát kell szántanunk a teológia mezőin is.” A dékán, szavai után kézfogással iktatta be az Akadémia 10 új elsőéves hallgatóját. Majd dr. W. Westergaard- Madsen dán vezető-püspök köszöntötte a megjelenteket és elsősorban az Akadémia tanári karát, hallgatóit Az ünnepség a Himnusz el- éneklésével ért véget. lium üzenete — az, hogy minden ember, mint Isten gyermeke testvére egymásnak — megvalósuljon. Kiáltó szociális hiányok és az atomháború fenyegetése közepette a keresztyéneknek át kell törniök a magán-kegyesség korlátozott horizontját, és keresniük kell a lefegyverzés, a szociális és emberi igazságtalanságok kiküszöbölése és a bé' állandósítása megoldását. A nagyparancsolat „Az ember tragédiá”-,jóban van Lucifernek egy mondata, amelyben gáncsolja Isten seregeit, az „unalmas angyalarcú égi kart, mely mindent dicsér, rossznak mit se tart”. Mór-mór hajlok arra, hogy igazat adjak neki én is, mikor eszembe jut, hogy ez — nemhiába Lucifer szájába adja a jó öreg Madách Imre —, bizony nem igaz. Az angyaloknak sem könnyű helyeselni Isten útjait. Mindig meg kell harcolni azért, míg útjainak, s terveinek helyességét belássuk, s ez a harc unalmasnak éppen nem mondható. Ez azzal kapcsolatban jut eszembe, hogy a mai vasárnapra előírt epistola árról beszél: egy szívvel, lélekkel legyetek, s úgy küzdjetek a hitért, az evangéliumban pedig a szeretet nagy parancsolata hangzik. Már mindjárt itt a nehézség: lehet-e egyáltalában a szeretetet parancsolni? Hányán tapasztalták, mikor gyermekeiknek barátot ajánlottak, hogy menyasszonynak valóról ne is beszéljek! Akiről példálóztak, vagy akit ajánlottak, az már eleve nem volt sose jó. Még a kismacskától se lehet elvárni, amelyiket a házamhoz hoztak, hogy szépen simul jon a kezembe és doromboljon az ölemben. Habár az önző jószág és a napi tejecske és a puha vaeok hamar meg fogja tenni a magáét. De mit csináljak én, akitől Isten azí kívánja, hogy szeressem szomszédomat — akitől esetleg csak kellemetlenségben részesültem? Szeressem munka- és úíitársaimat, sőt ellenségemet is! Méghozzá ne is kevéssé, hanem úgy, mint magamat! S miiyen káprázat okozza, hogy a szeretet először unalmasabbnak tűnik, mint a harc és a gyűlölet? Pedig de unalmas és lélckölővé válik emez, mikor már nyakig benne ül valaki! Isten kívánsága pedig, hr meggondojuk, ésszerű. Miér:, volna nekem több jogom le vegőre, napfényre, mint a másiknak? S ha ez ésszerű é igazságos, hogy neki is legyen, akkor harcolni kell érte, hog,* ez az elhatározás bennem először gondolat, majd érzéssé legyen, elfárassza értelmemet, majd szívemet, s végül élet és cselekedet legyen belőle. Megvalósítani Isten tervét, szeretetét valóságba ültetni nem unalmas, hanem sok leleményt, belátást, megértést, ismeretet és komoly akciót kíván. Nem unalmas, hanem nagy, nehéz, de boldogító feladat. „Ö szeretet, önstd fám meleged, hadd kóstoljuk 3 édességedet...” Uzon László A két előadás meghallgatása után szinte aa egész délután az előadásokban felvetett kérdések megtárgyalásával telt el. Az eleven eszmecserébe valamennyien bekapcsolódtak. A LMK munka megtárgyalására következő nap került sor. Erről lapunk más helyén számolunk be. h. A Teológiai Akadémia tanévnyitó ünnepélye Dr. Martin Luther King beszéde *
