Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-09-13 / 37. szám

Látszat kegyesség helyett, igaz testvériség! Máté 23, 1—13 Máté evangéliumának 23. fejezete szemléletes és nyomasztó képet fest a farizeusi kegyességről. Igénk egy farizeus alakját villantja elénk, aki a jeru- zsálemi. templom koldusok és szegények övezte lépcsősorán gőgösen és büszkén halad felfelé. Kézében bő erszényt tart. Az emberekre nem is nézve időnként fényes pénzt dob a sze­gények közé. Jótékony mozdulatát nem a hit sugallja, hanem a látszatkeltés és a jól kiszámított önzés. A hatás nem marad el. Gesztusát a nép „Üdvözlég'y Mester” vagy „Üdvözlégy Atyánk a nép Atyja” köszöntéssel nyugtázza. Az ige lencséje egy másik farizeus alakját is megörökíti. Ennek homlokát szé­les imaszíj fedi. Ezzel azt a látszatot kelti, hogy sokat és buz­gón imádkozik. Mindig készen áll az imádságra és bárhol éri is az imádság órája, térdre veti magát és homlokát szent buz- góságában egészen a földig, vagy a kőig hajtja imádkozás köz­ben. Szája pergése azonban még nem a szíve dobogása és a mutatványos látvány belső ürességet takar. A harmadik fari­zeus a főtanácsba igyekszik. Ez Izrael népének legmagasabb bírói intézménye. Tagjai farizeusokból és írástudókból tevőd­nek össze. Ök voltak a mózesi törvények értelmezői, magya­rázói és végrehajtói. Feladatuk az lett volna, hogy a mózesi törvények és hagyományok szerint ítéljék a népet, hiszen ezért ültek a Mózes székében. Onnan azonban nehéz és elviselhe­tetlen vallási parancsokat osztogattak. Igénkben Jézus megítéli a látszat kegyesség mezébe öltöző farizeusi embert. Jézus ma is ítéletet mond az olyan kegyes felett, akinek a hite nem mozdul igaz jócselekedetre, akinek a szeretete megmarad a puszta érzelemnél, akinek a jócsele­kedetét átszövi a számító önzés motívuma, aki csak beszél a békeségről és nem éli, aki szép szavakat mond az ember­szolgálatról, de nem cselekszi. Jézus mindenkinek meg tu­dott bocsátani, de a látszat-kegyeseknek nem. Jézus a látszat-kegyesség helyett igazi testvériséget hir­det. A testvériség a természetünkbe írott törvény, hiszen egy Vérből teremtettünk. Embertársainkkal ugyanazon az életen zarándokolunk keresztül, ugyanaz a halál les ránk, és ugyan­az az örökélet van elkészítve számunkra. Ugyanazok az örö­meink és félelmeink., ugyanazok a bűneink és szomorúságaink. Testvériségünk tény, ami adva van. de önzésünk miatt örök Cél is, ami felé mindennap törekednünk kell Jézus akarata sze­rint. Az igaz testvériségre Jézus tanít meg bennünket. Amikor emberré, testvérünkké lett, nem uralkodott rajtunk, hanem áldozatos és halálra is kész szeretettel szolgált bennünket, test­véreit. Ezzel példát mutatott nékünk, hogy az igaz testvériség tartalma a minden emberhez elérő áldozatos szolgálat. Jézus minden tette kegyelem, még az ítélet is. Mert amikor 'Jézus ítéletet mondott és mond látszat-kegyességünk felett, nem azért teszi, hogy eltaszítson minket, hanem hogy bűn­bánatra indítson és új, s igaz testvériséget hívjon életre kö­zöttünk. Matuz László ISTENTISZTELETI REND HÍREK Budapesten 1364, szeptember 13-án DEÁK TÉR de. 9 (úrv) Hafen- scher Károly de. 11. (úrv) D. Káldy Zoltán du. 6. dr. Kékén András FASOR de. fél 10. Szirmai Zoltán de. 11. Szirmai Zoltán du. 6. Koren Emil DÓZSA GYÖRGY U. de. fél 10. Koren Emil ÜLLŐI ÜT 24. de. fél 11. KARÁCSONY SÁNDOR U. de. 9. RÁKÓCZI ÜT 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. THALY KÁLMÁN U. de. 10. Hegedűs Lajos de. 11. Hegedűs Lajos du. 6. Hegedűs Lajos KŐBÁNYA de. 10. Veöreös Imre UTÁSZ U. de. 9. Takács József VAJDA PETER U. de. fél 12. Takács József ZUGLÓ de. 11. Detre János RAKOSFALVA de. 8. Detre János GYARMAT U. de. fél. 10. Boros Károly FŰTI ÜT de. 11. (úrv) Káposzta Lajos VÁCI ÜT de. 8. Káposzta Lajos FRANGEPÁN U. de. fél 9. ÚJ­PEST de. 10. Blázy Lajos PEST­ERZSÉBET de. 10. , Bencze Imre SOROKSÁR ÚJTELEP de. 8. Ben­cze Imre PESTÚJHELY de. 10. Kürtösi Kálmán. RÁKOSPALOTA MÁV TELEP de. 8. Kökény Elek RÁKOSPALOTA de. 10. Kökény Elek RÁKOSPALOTA . KISTEMP- LOM du. 3. Kökény Elek RÁKOS­SZENTMIHÁLY de. fél 11. Kar­ner Ágoston SASHALOM de. 9 Karner Ágoston RÁKOSCSABA de. 8. Békés József RÄKOSHEGY de. 9. RÁKOSLIGET de. 10. RÁKOS­KERESZTÚR de. fél 11. du. fél 3. BÉC SÍK APU TÉR de. 9. (úrv) Várady Lajos de. 11. (úrv) Vára- dy Lajos du. 7. Schreiner Vilmos TOROCKO TÉR de., fél 9. Schrei­ner Vilmos ÓBUDA de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. TARCSAY VILMOS U. de. 9. Ruttkay Elemér du. fél 7. Csengöfly László PESTHIDEG- KÚT de. fél 11. Csengődy László KELENFÖLD de. 8. Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. dr. Rezessy Zoltán NÉMETVÖLGYI ÜT de. 9. dr. Rezessy Zoltán KELENVÖLGY du. 9. Visental Ró­bert BUDAFOK de. 11. Visontai Róbert. NAGYTÉTÉNY de. 8. du. 7. Visontai Róbert CSILLAG­HEGY de. fél W. CSEPEL de. 11. — Szentháromság ünnepe utáni 16. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasár­nap oltári és délutáni alap­igéje: Ef. 3, 13—21; délelőtti alapigéje: Mt. 23, 1—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN — Szeptember 20-án, reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi rá­dió. Igét hirdet: Selmeczi Já­nos tatabányai esperes. — AZ EVANGÉLIKUS TEOLÓGIAI AKADÉMIA szeptember 18-án tartja ünne­pélyes tanévnyitását. Az aka­démia felvételi bizottsága az első évfolyamra 9 új hallga­tót vett fel. Első tanítási nap szeptember 17-én lesz az aka­démián. — A DÉLI EVANGÉLIKUS EGYHÁZKERÜLET PÜSPÖ­KI HIVATALA felhívja a lel­készek figyelmét arra, hogy BÉKÉS evangélikus lelkészi állása megüresedett. Akik szeretnék az állást elnyerni, jelentkezzenek levélben a Püspöki Hivatalnál. A lelké­szi fizetés az országos átlag­nak megfelelő. — BUDAPESTEN az Egye­temes Egyház székházában szeptember 17-én tartja szo­kásos munkaülését a Fejér—ko­máromi egyházmegye lelkészi munkaközössége. A munkaülé­sen Bányai Sándor tartja a bevezető áhítatot. „Hogyan prédikálok a jövő vasárnap” címen igehirdetési előkészüle­tet vezet Magyar László. „Élet és béke” címen Szakáts László, a Második Keresztyén Béke- Világgyűlésről tart előadást. Ugyanerről a Béke-Világgyű- lésről tart élménybeszámolót Selmeczi János. Puskás János befejező áhítatával zárul a munka ülés. HALÁLOZÁS. — Özv. Ko­ren Pálné 86 éves korában csendesen alhúnyt. Balassa­gyarmaton temették el férje, néhai Koren Pál alesperes mellé. „íme, boldognak mond­juk azokat, akik a szenvedé­sekben helytállottak”. Jak. 5, 11. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egynáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség é3 kiadóhivatal: Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadólxivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.3831/2 .— Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. INDEX 25211 INDIAI TEOLÓGIAI PROFESSZOR AZ NDK-BAN Az indiai Chota Nagpur-i és Assam-i lutheránus Goss- ner-egyház teológiai főiskolá­jának vezetője, dr. Sábán Su- rin professzor a prágai ke­resztyén békekonferenciáról jövet, a Gossner-misszió ven­dégeként a Német Demokra­tikus Köztársaságban több he­tes körútat tett. Az egyházi életet, egyházi intézményeket és a történelmi nevezetességű helyeket tanulmányozta. Több helyen tartott igehirdetést, előadást. A nehézipari létesít­ményeket is nagy érdeklődés­sel tekintette meg. Űtiának első igehirdetését 2 Kor 5,17 alapján tartotta: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek el­múltak, íme újjá lett minden.” OSZTRÁK LELKÉSZEK GYŰLÉSE Augusztus 31—szeptember 4. között tartották meg Felső- Ausztriában, Gallneukirchen- ben, az osztrák evangélikus lelkészek évi konferenciáju­kat. D. Gerhard May püspök vezetése mellett 140 lelkész, segédlelkész, teológiai tanár es lelkészné jött össze. A fő elő­adást Trillhaas göttingeni pro­fesszor tartotta „Az egyház rendje” címen. D. ÜLJE PÜSPÖK 65 ÉVES Augusztus 20-án töltötte be 65. életévét D. Hanns Lilje hannoveri püspök. Édesapja, Theodor Lilje diakónus jelen­leg 95 éves. JERUZSALEMI ásatások A jeruzsálemi óvárosban nagyszabású ásatásak kezdőd­tek ezen a nyáron. Hat külön­böző helyen kezdik meg a munkát. Két ásatásnak az a célja, hogy megállapítsa a régi városfal helyét, amely már Dávid király idején fennállott és mintegy a 7. században Krisztus születése előtt rom­boltatott le. Ezenkívül annak a helynek bejáratát is sza­baddá akarják tenni, amelyen kb. Kr. e. 800-ban szertartási célokat szolgáló épület állott, s ahol temetések is történtek. — JÓKARBAN LEVŐ DANUVIA motorkerékpár eladó. Érdeklődni lehet: Evangélikus Lelkészi Hiva­tal, Rákoskeresztúr. — BUNDÁK — átszabások, irha­bundák tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — MÁSFÉL ÉVES kislányom mellé kb. napi 5 óra elfoglaltság­gal, Villányi út környéki laká­somba nem túl idős asszonyt sür­gősen keresek. Válaszokat levél­ben a kiadóba. HÉTRÓE—HÉTRE „A halált eltörölte, as életet világosságra hozta“ 2. Tim. 1, 1« Iskolai év elején az elmúlt nyári szünidőre visszatekintő kis diák, a családi körből bevonuló szabadságos katona és a sír felé hajladozó aggastyán egyaránt érzi: „Napjaink repül­nek sebes nyílnak módjára...” Az idő nem áll meg. Múlása a halálnak dolgozik... Sok szívbe odalopakodott a kérdés: Mi célja az életnek, ha sorsunk kérlelhetetlenül a halál? Ha előbb nem, az élet alkonyán jelentkeznek ily gondolatok és lelki vál­ságba sodorhatják az embert. Szomorú arcú, nagyon öreg asszony — ágyáról feleről­ködve — remegő kezével maga elől valami titokzatos, félel­mes hatalmat takarva, mondta: „Meg kell halni!” Ki ismerné jobban a szív mélységeit, félelmét és tanács­talanságát Jézusnál, Aki épp gyarlóságainkon indult meg, s azért jött és győzött kísértésen, bűnön és kárhozaton, hogy megtörve a halál hatalmát, elvegye annak félelmét és segítsen rajtunk. Micsoda hatalmas erővel tör fel Pál apostol szívéből a meg­váltás evangéliomának s a feltámadás hitének ereje: „Elnye- letett a halál diadalra. Hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” 1. Kor. 15, 54, 57. „Krisztus eltörölte a halált, világosságra hozta az életet és halhatatlanságot az evangéliom által.” 2. Tim. 1, 10. Ez a Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él.” Jn 11, 25. — Engedjük a szívünk mélyéig hatolni ezt a győzelmes életörömöt. Bár még a testi halál előtt és a halál részleges hatalmában vagyunk, de hit által már részesei az életnek. Urunk a feltámadás napján a halál ideiglenes hatalmá­ból is kiszabadít minket, bocsánatával azonban már most is naponként az élet világosságában vezet. Azért azt az életet, amelyet most élünk, az Isten Fiában való hit által, az evan­géliom világosságában, diadalmas örömben éljük, szolgáló szeretetben. Rónay Zoltán NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: V. MÖZES 1,29—30; MARK 4,40. — A bűül-; eset után olvasunk először a félelemről. Isten azt mondjam „ne félj, ne rettegj!” Efezus 3,13—21; Zsoltárok 102,2—8: 13—28. HÉTFŐ: JEREMIÁS 5,24; APOSTOLOK CSELEKEDETEI 17,28. — Bűnösségünknek egyenes következménye a félelem érzése. Az idősebbek már egyre inkább foglalkoznak a halál gondolatával; sokan félelemmel. „Miért vagytok ilyen félén-' kék? Hogyan van, hogy nincs hitetek?” Jeremiás sir, 3,22— 33; Jeremiás 37,1—10; (Galata 6,8.) KEDD: EZÉKIEL 36,27; JÁNOS 15,17. — „Ügy szerette Isten a világot, hogy az Ö Egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne ed ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Itt most a hitre essék a hangsúly. Hitemen keresztül tapasz­talom meg Istennek ezt a szeretetét, amely szeretetből Jézus Krisztusban életet kapok. Zsidók 12,4—11; Jeremiás 37,11—2EJ (Máté 7,15.) SZERDA: I. SAMUEL 2,3; MÁTÉ 20,27—28. — Viselke­désemből kiolvasható, hogy mennyire veszem komolyan Isten parancsolatát. Nekem tudnom kell azt, hogy elsősorban min­denért Ő előtte tartozom felelősséggel, hisz a cselekedeteket Ö ítéli meg, így az enyémet is. Jób 2,1—10; Jeremiás 38,1— 13; (II. Korintus 6,4—5.) CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 51,19; II. KORINTUS 1,8—9. — Ha elfáradok a napi gondban, az élet napi feladatainak végzése között; Isten az ö beszéde által erőt ad, de nem­csak nekem, hanem úgy adja, hogy másokat is erősítsek. Efezus 6,18—20; Jeremiás 38,1—14; (Róma 8,35—37.) PÉNTEK: ZSOLTÁROK 100,2; FILIPPI 2,16—17. — Az egyházi nyelvhasználat a másokért való fáradozást, csele­kedetet — szolgálatnak nevezi. Olyan munka ez, aminek nem a haszonlesés a mozgatórugója. A szolgálatot az Isten hivatássá teheti és teszi életemben, s így végzem munkámat- örvendezéssel. Zsidók 10,35—39; Jeremiás 39,1—14; (Zsidók 10,21.) SZOMBAT: ÉZSAIAS 64,8; EFEZUS 5,23. — A magam ereje még magam számára is kevés, s amit tőlem Isten vár, azt még kevésbé tudom végrehajtani. „Ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságaimról” Lukács 21,10—19; Jeremiás 39,15—40,6; (Zsidók 10,39.) Káposzta Lajos. A PESTI ÚT Ketten szálltak le a déli vonatról. Elöl egy fejkendős asszony, nagy kosarakkal. A leg­utolsó kocsiból pedig ő. Amikor a vonat ki­futott az állomásról hátranézett. Szemével rá­feledkezett a sínekre és egy pillanatra meg­állt. Visszanézett a sínpárra, keresve a teg­napi napok elfutó emlékeit. Vajon azok is csak annyik, mint a tovasiető vonat? Amely bármilyen lassan jár is, mégis elhagyja az ál­lomás épületét. Az állomás előtt álló busz tülke beleordí­tott a vonatkattogástól elcsendesedett nyár­végi levegőbe. Megriadt. Idegen volt neki ez a zaj. Megszokta már nagyon a csendet és most ez a tülkölés nagyon közönséges hang volt.' Meggyorsította lépteit. A két nagy, pöttyös­labda belefeszült a hálóba s a pöttyök moso­lyogva vették át az asszony lépteinek ütemét. A kocsi ajtajában összetalálkozott a kosaras asszonnyal. — Né, a lelkészné is most jött. Nem is lát­tam. A városban volt? — Nem — válaszolta mosolyogva. —• Hát hol? — faggatta tovább az asszony, míg a kosarait rakodta föl a kocsiba, de a szeme a papnét fürkészte. Mert őt nem lehet becsapni. Rögtön észrevette, hogy valami nincs rendben ennél az asszonynál, mert nem felelt azonnal a kérdésére. Végre sikerüli felkerülnie a kocsira és szu­szogva leült. A papnénak maga mellett ké­szített helyet. Az is felszállt. A labdák paj­kos gyorsasággal röpülek a hálós tartóba. A vezető még egyet tülkölt, aztán elindult. — Hol is volt? — kérdezte újra a kosaras asszony. — Pesten voltam -— felelte. Tudta, hogy a kérdés elől úgysem tud menekülni. — Hű, de messze. Aztán miért volt ott? — Érettségi'találkozónk volt. •Ez már nem érdekelte a kosaras asszonyt. Nagyon egyszerűnek és átlátszónak találta. — És a tisztelendő úr, miért nem kísérte ét? kérdezte tovább. Mert itt van e kérdés mögött az igazi cse­mege. Egyedül ment az asszony. Most aztán jól oda kell figyelnie, mert a válaszból sok mindent megtudhat, abból a mendemondából, ami közszájon forog. — A gyerekeket nem tudtuk kire hagyni. Na azért, ha nagyon akarták volna... Va­lami csak lehet abban... Jó lesz ezt megfi­gyelni ... A gyerekek nagyon örültek a labdának. ... Amikór az Úttörő Áruházban megvette ezeket a labdákat, kisétált a Duna-partra. Leült a lépcsőkre s nézte a lába alatt partnak iitődő vizet. Apró papírszeletkéket dobált a vízbe, és a parányi emlékhajócskák csendben elmerültek a mélyben ... Vacsora után neki is játszania kellett. Leül­tek a szőnyegre és ő lett a cica. A két gyerek visongott, amikor. ki tudták játszani anyukát. Az asszony ott guggolt a földön és versenyt nevetett a kis apróságokkal. Közben Erzsiké megszomjazott. Limonádét kért a pesti cit­romból. ... Limonádé a Duna partján tegnap délután. A harmat ezüstporral vonta be poharát és a szívószál megdermedt a jégtől. Ezt hazahozta. Most azon keresztül szívja Erzsiké a langyos italt. „Annak” a limonádénak különösen jó íze volt. Ma az is csak visszaálmodott emlék, semmi egyéb. Miért? Pedig a labdák akkor is mellette voltak. Most a kezében van. Elkap­ta ... •Valaki megverte a kaput. A lelkész letette kezéből a könyvet és kiment Beteghez hív­ták. Elment Az asszony megágyazott és lefektette a gye­rekeket. Aztán lefeküdt ö is. Fáradt volt. El- fárasztotta az utazás. Eloltotta a villanyt s a kinti csend, amely süket és bántó volt, betört a lefüggönyözött szobába. Valahol messze egy kutya vonított. Összerezzent. Félt a csendtől és a fénytelen szobától. Saját magától is. ...Tegnap reggel kiment Óbudára. Arra a házra volt kíváncsi, amelyben született. Nyolc éve nem járt arrafelé. Nem találta meg a há­zat. Helyén új épület magasodott. A régit le­bontották. Bement ennek az újnak a lépcső­házába és kereste önmagát. Nem, ez már nem a régi. Akkor itt a ház előtt üres grund volt, ahol lepkét lehetett fogni. Most pirosra fes­tett pad intett feléje hivogatóan. De a kör­nyék a régi maradt. A téglagyár és a Schmidt kastély, a Margit kórház és a Flórián tér. Ez volt az ő birodalma, amelyből csak rendkívüli kiszállásokat tett a belvárosi leánygimná­ziumba. Itt született, itt nőtt fel, itt volt gyer­mek és ezek a falak védték szerelmes szívé­nek első lobbanásait is. A remetehegyi séták és az első csókok az Amfitheátrumban, a bom­bázás iszonyú emléke és az első séta az új Kossuth-hídon: úgy hozzátartozott életéhez, mint napfényhez a meleg. ... Aztán tegnap este az érettségi találkozó. Sokan összejöttek. Piri tolmács a Metalimpex- nél, Sárika orvos a belvárosban, Annamáriá­nak szalonja van a VI. kerületben. Es a töb­biek ... Ö pwpné vidéken ... ... Tizenkét éve, amikor idejött, örömmel jött. Jó állást hagyott otthon és szépen be­rendezett lakást. Aztán elhaltak a szülők is és mások költöztek be a pesti lakásba. O itt maradt. Nem bánta meg, hogy így döntött, pe­dig le akarták beszélni szándékáról. Eljött, mert úgy érezte, hogy Péterben valami cso­dálatos láng lobog, amit ő még sohasem lá­tott égni, de amelynek fényében olyan jó volt Péter terveit és hivatását, hitét és kudarcait hallgatni és átélni. ... Az első intrika, megjegyzés, „ezt csak magának mondom meg lelkészné”, bárányfél- hőssé tette az addig tiszta égboltot feje fö­lött. De jöttek a gyerekek és mindent elfelej­tett. Még Pestet is. Az óbudai rétek és domb­oldalak eszébe sem jutottak. Nem is akart rájuk gondolni. Állásba ment és volt már fog­lalkozása. De vagy túl pesti volt a vidékiek között, vagy pedig hivalkodóan tüntet az „egyszerűségével”. Sosem tudta elérni a kö­zéputat. És Péterben sem lobogott már any- nyira az a láng, mint akkor régen. S ő kezdte magát a megszokott falak és ismerős emberek között egyedül érezni. Szeme belefáradt a keresésbe. A vaksötét éj­szakában fényfottot keresett. Kint megcsikor- dult a kapu. Hazajött Péter. A felgyújtott fény élesen hasított szemébe. Vakította, mint a Dunáról visszaverődő fény tegnap délután, amikor a pöttyös labdákkal kiült a parti lépcsőre. — Alszol? — kérdezte a férfi. — Nem. De nagyon fáradt vagyok. A férfi megszokott mozdulatokkal vetkő­zött. Tizenkét év óta ugyanúgy. És mindig ugyanarra a székre tette ruháját. Most idege­sítette mindez. A nagy rend a szobában és a férje figyelmessége. A kékcsíkos pizsamája és az éjjelilámpa beteges fénye. Végre eloltotta a lámpát. Péter átnyúlt a másik ágyra, hogy megsimogassa asszonya ke­zét. — Ügye milyen jó itt? Mennyivel csende­sebb, mint Pest... — valamit még akart mon­dani, de már nem tudta elfojtani a feltörő ásítást. Vagy talán nem is akarta. Hiszen ott- hon volt... — Igen, nagyon jó itt. Jóéjszakát! — vála­szolta az asszony és átfordult az ablak felé. Egy fénycsík tört be a szobába. Ezt a csí- . kot nézte. A villamosok valahol messze hal­kan csilingeltek... A pöttyös labda kigurult kezéből és beleesett a vízbe. A csobbanásra megrázkódott. Aztán már nem emlékezett semmire. Elaludt. És valami nagy teherrel indult él az álom csodálatos világába. Karner Ágoston * *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents