Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-09-13 / 37. szám
Keresztyének ™ feltűnés nélkül A wartburgi találkozás Vjtestámentomi értelemben Vett „alamizsnáról” nálunk már nem lehet szó. Mert azok az alamizsnák nem azonosíthatók sem a mai perselypénzzel vagy gyülekezeti segéllyel, sem a központi segéllyel, de az önkéntes adományokkal sem. A szegényeknek és özvegyeknek, az árváknak és öregeknek juttatott „alamizsnák” voltak ezek, amik nélkül ők „létezni” sem tudtak és akikről ma államunk gondoskodik. A különlegesen kegyes zsidók előirt jóeselekeáeteinek egyike volt az alamizsnaadás, ami nélkül nem számított Istenben hívőnek és az isteni parancsolatok teljesítőjének egyetlen Jézus karában élő zsidó ember sem. Erről a kegyes kötelességről mondja Jézus a fenti bibliai versben egészen magától értetődően, hogy a mennyei Atyától „elvették jutalmukat” annak gyakorlói. Ennek a jutalmazásnak azonban két feltétele is van: Titokban kell történnie a jócselekedetnek, sem az embereknek nem szabad tudniok róla, sem magának a jót cselekvőnek! Szinte úgy tűnik, hogy egyik feltételt sem lehet újabb képmutaíás nélkül teljesíteni. Gondoljuk csak el: Valaki valakivel jót tesz, talán anyagilag segít rajta, jó szót szól mellette, vagy segít neki a munkáját idejében elvégeznie. Hogyan maradna mindez és sok minden más titokban az előtt, aki kapja mindezt? Hiszen époen azon van ma a hangsúly, hogy mindenki számoljon be hűségesen munkájáról azok előtt, Mi 6,2—3 akikre az tartozik. Sem a jócselekedet, sem annak az elvégzője nem marad titokban az emberek előtt. A kegyes kötelesség Jézus szerint is önmagáért beszél. Nem az alamizsnaadás ellen általában tiltakozik Jézus, hanem az ellen a lelkűiét ellen, ami kinyitja az emberek zsebét és szívét. Azokat leplezi le Jézus ebben az igében is, akik mindent- csak azért tesznek, hogy dicséretet és kitüntetést kapjanak, hogy hálálkodjanak az emberek nekik és „hírnevet” szerezzenek maguknak ország és világ előtt. A felebarátját valóban szerető ember nem pályázik az ilyen babérokra! Neki nem presztízskérdés Isten parancsolata! Neki nem elsősorban a másik ember hálálkodására van szüksége, hanem arra a „jóérzésre”, hogy nem parazitája. hanem építője annak a közösségnek, amelynek tagja és amelyben ő olyan képességekkel rendelkezik Isten adományaiként, amik sok más emberből hiányoznak. Aki valóban tud szeretni, az nem köszönetre és hálólkndásra, hanem tiszta és jó lelkiisjneretre spekulál. Az nem csinál sem a munkahelyén, sem a gyülekezetben „nagy ügyet” abból, hogy embertársaival szemben teljesítette „emberi” kötelességét. A második követelmény azonban szinte teljesíthetetlen: a keresztyén embernek, elsősorban Jézus tanúinak úgy kell tel jesíteniük a szeretet parancsolatát, hogy közben önmagukat adják „alamizsnaként”, hogy „nem szabad tudnia a jobb kéznek, mit cselekedett a bal kéz!” Ezt a jé- zusi intelmet csak az tudja teljesíteni, aki új szívet kapott Krisztusban és az új élet útján jár. Mert nem többet és nem kevesebbet jelent ez, minthogy úgy kell a keresztyén embernek keresztyénnek lennie hogy az ne is tűnjék föl az embereknek. Nám a maga előtt kürtöltető farizeus volt Izráelben sem az igazi hivő embei> hanem azok a „csendesek”, akik észrevétlenül vártait az idők teljességére és közben a legkisebb dolgokban is figyeltek Isten utasításaira. Nem is a szadduceysok és írástudók, akik magasröptű vitákat folytattak magáról az alamizsnál- kodásról, keres\re és bizonyítva a maguk igazát, hanem azok a Zakariások és Erzsébetek, akik nem azt számitgat- ták, hogy „ki adott többet”, hanem, hogy nem adtak-e kevesebbet és az igaz Bíró nem találja-e majd hűtelenr.ek őket. Minden tetszelgő összehasonlítás „elveszi jutalmát". De ez majd csak az utolsó ítélet napján válik el. És addig? Addig „ne tudja a jobb kezed. mit cselekszik a bal kezed”, de ne azért, mert nem is cselekedtél szerétéiből semmit! Napilapjainkban is megemlékeztek arról, hogy Walter Ulbrichtnak, az NDK államtanácsa elnökének meghívására War.burg várában beható beszélgetés folyt közötte, valamint l.litzenheim thüringiai evangélikus püspök között augusztus 18-án. A „Neue Zeit” c. lap részletesen számol be a találkozóról, amelynek néhány mozzanatát ismertetjük. Ulbricht elnök jelentősnek minősítette Mitzenheim püspök szószéki felolvasásra szétküldött pásztorlevelét, amelyet az első világháború 50, és a második világháború 25. éves évfordulója alkalmából adott ki. A püspök hangoztatta, hogy mint- egyházi emberek, nem szeretnek az állami emberek dolgába beleszólni. Luther szavaira gondolunk, aki nagyon világosan mondta meg, hogy ne akarjuk a tanácsházat egyházközséggé, az egyházközséget pedig tanácsházzá tenni. Más az állam feladata és más az egyházé. Fel kell azonban emelnünk a szavunkat a közéletben, amikor olyan életbevágó kérdésekről van szó, amelyekkel nemcsak józan eszünk, hanem az evangélium alapján is foglalkoznunk kell. A nagy ökumenikus gyűléseket is ez a meggondolás vezeti. A béke ügyében végzendő munka konkrét kérdéseinek i megbeszélésekor a két német állam kölcsönös viszonyának megtárgyalására került sor. Enyhülést hozna létre — mondotta Walter Ulbricht —, ha megkötnék a békeszerződést a két német állammal és egyidejűleg komoly lépéseket tennének a leszerelés felé. A békeszerződés és. a két német állam közötti viszony rendeződése elősegítené az egyházi kapcsolatok normálissá válását is. Mitzenheim püspök kiemelte, hogy mióta szerződést kötött a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság egymással, javult a Kelet- Nyugat közötti viszony. „Sokszor mondtam már — hangoztatta —, hogy a Kelet és a Nyugat közötti viszony nincs rendben. Mindent meg kell tennünk rendeződéséért. Egyetértek Elnök Úrral abban, hogy a Szovjetunióval kötött szerződés nagyfontosságú. Úgy találom, hogy megkötése óta a kelet-nyugati viszony enyhült. Magunk részéről készek vagyunk minden erőnkből telőt megtenni, hogy a rendelkezésekre álló, eszközökkel segítsünk népünknek." „Prágában jártunk a II. Keresztyén Béke-Világgyűlé- sen. Az előadók ismételten visszatértek . az üléseken egy megállapításra: élni, ma azt jelenti: együttélni. Együttélni egy népen belül és a népek világában is. Kérem, értsék ebből a szempontból mindazt, amit a népfront, nemzeti tanácsa elnökségéhez intéztem üdvözlő szavaimban és azt is, amit a két világháború 50 ill. 25 évvel ezelőtti kitörésének évfordulóján a gyülekezetekhez intézett pásztorleve- lernben mondottam. Ezt az évfordulót alkalmasnak találtam arra, hogy gyülekezeteink tagjait figyelmeztessem, szálljanak síkra szavaikban és tetteikkel a béke megőrzése, a megértés és a közeledés érdekében. ” A nyugat-berlinieknek Ke- let-Berlinben történő látogatása ügyében folytatott tárgyalásokról a következőket mondotta Mitzenheim püspök: „Nemcsak érdeklődéssel, hanem együttérzéssel figyeltünk ezekre a tárgyalásokra. A karácsonyi televíziós közvetítés alkalmával ezt meg is említettem igehirdetésemben. Nézetem szerint a látogatások tekintetében is érthetetlen, miért nem lehetséges húsvét- kor és pünkösdkor az, amj karácsonykor lehetséges volt." Említést tett egy svéd lelkésszel Helsinkiben folytatott beszélgetéséről, amelyből kitűnt, milyen ferde elképzelések éltek benne az NPK-beli egyházi életről. Ezt a lelkészt meghívta látogatásra. „Mindent meg kell tennünk — mondotta — csakhogy megtisztítsuk <t közgondolkozást a mérgezi anyagoktól.” Az államtanács elnöke befejezésül utalt a találkozás helyének, Wartburg várának, a német nép történetében betöltött szerepére. Kifejezésre juttatta azt a meggyőződésétj hogy a beszélgetés során jelentős utat tettek meg az emberiség szellemében vállalt felelősség területén. Ezen az úton kell tovább menni. b. Dr. Pálfy Miklós oLetüjtk szÁp, MtcLfá Lelkészhiány Svájcban „A lelkészutánpótlás gondja egyházunk sürgető problémájává vált. Míg régebben magától értetődő volt, hogy mindig elegendő fiatalember jelentkezett a teológiai tanulmányokra és lett lelkésszé, ez idő szerint csupán Zv -ich kantonban több mint 20 lelkészi állás betöltetlen” — ezekkel a szavakkal kezdődik egyik svájci teológus-ösztön díjegyesület évi beszámolója. Ebben a helyzetben megnőtt a fontossága az egyházi ösztöndíjról gondoskodó hasonló szerveknek, mert —- mint a sajtóbeszámoló mondja —- ma már alig nevezhető gyakorinak az a régi út, emikor gimnáziumból egyenesen hittudományi egyetemre került a fiatal és úgy lett lelkész, miközben költségeit módos apa fizette. Egyre több az idősebb fiatal jelentkező, akinek nincs érettségije és a klasszikus nyelveket csak teológiai tanulmányai során sajátíthatja el fáradságos munkával. Közben sokap már munkával keresik kenyerüket, s házasok is. Mindez együttvéve azt jelenti — fejeződik be a jelentés —, hogy jelentős egyházi ösztöndíj-segítség nélkül még a kevés jelentkező legtöbbje sem tudná elvégezni a szükséges teológiai tanulmányokat. A vatikáni zsinat harmadik ülésszakának programja Az é hónapban folytatódó H, vatikánj zsinat, a most kezdődő harmadik ülésszakon a következő szkémákkal foglalkozik: az isteni kinyilatkoztatás, az egyház, az egyház misz- sziói tevékenysége, az egyház a modern világban, valamint az „ökumenizmus” című szké- mához tartozó nyilatkozat a zsidókról és nem keresztyénekről, A zsinat résztvevőinek az elmúlt hetekben megküldött ez a keretprogram azt mutatja, hogy a zsinat előreláthatólag nem fejeződik be a harmadik ülésszakkal, mert a zsinat elé tűzött szkémák nagyobbik része nem szerepel a programban. A felsorolt témák közül különösen is az „egyház a mai világban” című tarthat különleges érdeklődésre számot a római katolikus egyházon kívüli körökben. Afrikaiak Franciaországban A „Messager Evangélique” című francia egyházi lap foglalkozik azzal a ténnyel, hogy Franciaországban jelenleg 600 000 afrikai él. Több feltételt nevez meg, amely szükséges ahhoz, hogy velük szemben helyes magatartást tanúsítsanak. Ezek között elsőnek azt említi, hogy a náluk élő afrikaiaknak és madagaszká- riaknak „egészen , más a történelemlátásuk". Ezt pedig közelebbről így határozza meg: A gyarmatosítással kapcsolatos tapasztalataik kérdésessé teszik számukra a mi értékeinket és keresztyénségünket. D. NOTH DREZDAI PÜSPÖK a lipcsei vásáron Szeptember 6—16. között rendezik meg az idei őszi lipcsei vásárt. A vásár idején több egyházi rendezvény megtartására kerül sor. A Tamás templomban és a Miklós templomban minden nap tartanak reggeli istentiszteletet. A vásár alkalmával szokásos nagy egyházi előadást ebben az évben D. Gottfried Noth szász- országi püspök tartja szeptember 12-én a Tamás templomban „Az egyház ökuménikus egysége, kérdések és feladatok” címen. RUDOLF BULTMANN 80 ÉVES Augusztus 20-án töltötte be D. Dr. Rudolf Bultmann professzor 80. életévét .A mar- burgi egyetem nagyhírű teológiai tanára előadásait az új- szövetségi tárgykörből és az őskeresztyén vallástörténetről tartotta. A hessenl művelődés- ügyi miniszter magas kitüntetést nyújtott át részére. Hazánkban eléggé ismert lelkészeink körében Bultmann neve, de különösebb hatást nem gyakorolt teológiai gondolkodásunkra. Rudolf Bultmann oldenbur- gi lelkészcsalád szülötte. Akadémiai munkásságát 1912-ben Marburgban kezdte el és öt év kihagyásával itt is folytatta 1951-ben történt nyugalomba- vonulásáig. EGY ARAB MESE ARRÓL SZÓL, hogy az arab a tevéje kantárszárát fogva ment, amikor megszólította egy koldus és ennivalót kért. A tevéje mellett ballagó arab valami nagyon finomat evett. Evésközben ránézett a koldusra és így szólt: Várj egy kicsit, mindjárt keresek neked száraz kenyeret. A tarisznyájában kutatva meg is találta a száraz kenyeret és a koldusnak nyújtotta, de a koldus akkor már halott volt. Ekkor Allah jelent meg a segítséget későn adó arab előtt és tudtára adta, hogy vak less és koldus lesz, mert a koldusnak nem adta oda azonnal a kezében levő falatot. Ez az arab mese két dologra tanít. Egyrészt arra, hogy azonnal legyünk készek a segítségre, másrészt mindenféle rendezetlen ügyünket azonnal rendezzük! Ugyanis a dolgok rendkívül gyorsan és könnyen összezavarodnak. Néha elég egyetlen szó, vagy rossz tréfa, amit nagyon szellemesnek szántunk, amiből szúrás, seb, vagy éppen halál lesz. Néha a pillanat egyetlen elhamarkodott mozdulata az, amiből harag és fájdalom lesz. Ezért a rendezetlen ügyeinket sürgősen és azonnal rendezzük! Rendezzük a rendezetlen ügyeinket a családban. Igen sokszor azért romlik el egy-egy családi élet, mert férj és feleség a köztük levő feszültséget nem oldják ki. Nem oldják ki időben! Ügy tesznek, mintha nem is lenne köztük semmi baj és egyszeresük elszakad a húr, robban a feszültség. Nem is egyszer koporsó lesz a rendezetlen családi élet következménye. Pedig talán templomba járó emberek. Esetleg gyönyörködnek is Isten igéjében, csak éppen engedelmeskedni felejtenek el. Általában a problémákat meg kell oldani, nem pedig ügyeskedésekkel elmenni a kérdések mellett. RENDEZZÜK RENDEZETLEN ÜGYEINKET abban a ki- sebb-nagyobb közösségben, amelyben dolgozunk. Hallottam valakiről, aki a munkahelyén az íróasztalán tartja a bibliáját. Csak éppen munkatársaival kapcsolatosan nem tudja a megfelelő légkört megteremteni. Mindenkivel érezteti, hogy beosztottjai vannak! Isten minket a rendezetlen állapotunkból mindig a rendezett körülmények közé akar vezetni. Mindjárt a biblia első lapjain van arról szó, hogy Isten a zűrzavarból, a káoszból a rend állapotát teremti meg. A kozmoszt alkotja meg. Ennek a szónak az első jelentése: felékesített. Egyébként ebből a szóból származik a kozmetika szó is. Sürgősen és azonnal rendezzük ügyeinket népünk felé is. Ha akármilyen módon vétkeztünk hazánk, vagy népünk ellen, tegyük azt jóvá! Nem jó dolog két szívvel, vagy éppen fél szívvel élni. Embereket néha úgy vesznek körül a rendezetlen ügyek, mint valami háló, amiből nem lehet kiszabadulni. És ha rendezetlen ügyeinket nem rendezzük sürgősen és azonnal, azoknak száma egyre szaporodik. Tépjük szét a hálót, nyújtsunk kezet a haragos felé, rendezzük ügyeinket a hitvestársunkkal, hitvestársunk szüleivel, munkatársainkkal és minden emberrel, akivel valamilyen kapcsolatban vagyunk. A Neue Zeit július 5-i száma szalagbetűkkel hozza Dr. Josef L. Hromádka professzornak azt a megállapítását, hogy ma életet elképzelni csak az együttélés formájában lehet. A megállapítás igaz, de az együttélésnek feltételei, törvényei vannak. Az egyik feltétel az, hogy az emberek és népek közötti rendezetlen ügyeket rendezni kell. Ezt úgy is szoktuk mondani, hogy nem a szétválasztó, hanem az összekötő erőket kell is- tápolni. MINDEZT NYOMBAN KÖVESSE a barátság hite! Shildon B. Stiphenson, amerikai lelkész, aki a napokban több lelkésztársával jött hozzánk Moszkvából, mondta többek között, hogy ők Amerikából és Moszkvából a barátság hitét hozták hozzánk. Lapunk más helyén szólunk erről. Jó és kedves hang ez: A barátság hitével járni-kelni a. világban. Mert tragédia, hogy az emberek és népek kezdik elveszíteni egymásba vetett hitüket. Devalválódik egyik ember értéke a másik ember előtt! Ezt a folyamatot meg kell állítani. Egy színdarab címére utalva, mondhatnánk: Állítsátok meg azokat, akik devalválják az ember értékét! Nekünk erre Istentől parancsunk is van. Pál a II. Korín- tusi levél 5. fejezetében kihangsúlyozza, hogy ajánljuk maI gunkat tisztességben és tettetés nélkül való szeretetben. Fülöp Dezső MM« pspi krimié a kát vüsgiiáborn kiflinek évMIója aüataáMI D. Moritz Mitzenheim thüringiai püspök körlevéllel fordult egyházkerülete valamennyi gyülekezetéhez abból az alkalomból, hagy £0 évvel ezelőtt az első, 25 évvel ezelőtt pedig a második világháború tört ki. Körlevelét augusztus I6-án olvasták fel a vasárnapi istentiszteleteken szószékről. Alábbiakban közöljük a körlevél szövegét: Szomorúan és szégyenkezve gondolunk mi, németek augusztus 2. és szeptember 1. között arra az időre amikor 50 és 25 évvel ezelőtt német földön vette kezdetét a világszerte oly mérhetelen sok veszteséget okozó két világháború. Szinte nincs olyan német család, amelynek sorában ne szakított volna fájdalmas űrt ez a két háború. Meghajtunk Isten ítélete alatt, amelyet ezeknek a háborúknak kimenetelével népünk felett tartott. 1245-ben az iszonyú megsemmisítő háború után evangélikus egyházunk egész né- ,pünk nevében tette meg bűnvalló nyilatkozatát és nyilvánosan juttatta kifejezésre, mennyire bánja, hogy nem tett többet a szerencsétlenség már kezdetben történő elhárítására. A bűnvalló nyilatkozat szava most is kötelez. A háborúk kitörésének évfordulóit nem tekinthetjük csupán gyásznapoknak. Arra intenek minden német embert, hogy minden erejével törekedjék egy újabb világháború kitörésének elhárítására. Még nem múlt el a veszély, bár a népek törekszenek nemzetközi szervezetek és megállapodások útján a háború megakadályozására. A Németországi Evangélikus Egyház, de az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség és nem régen a Prágai Keresztyén Béke-Világkonferencia is, felhívták a keresztyéneket és az egyházakat^ hogy imádkozzanak és dolgozzanak a béke érdekében. A felhívás nem maradhat visszhang nélkül. Nem lehet a háborút alkalmas eszköznek tekinteni politikai kérdések megoldására az atombomba korszakában. Az értelem és az emberiesség a tárgyalást, az enyhülést, a megegyezést és a leszerelést követelik. Különösen nekünk, németeknek, akik dz utolsó pusztító háború vérontásában oly nagymértékben vettünk részt, kötelességünk sikraszállni a békéért, hogy bizalom és egyetértés utján létrejöjjön Köizép-Európában az atommentes zóna. Nem kívánunk rendelkezni, vagy másokkal osztozni az embertelen tömeg- pusztító eszközök feletti hatalomban. Kérjétek az Urat, adjon békét a megsanyargatott és veszélyek közt élő emberiségnek. Az Úr, aki patakok folyásához hasonlóan kormányozza szívünket, vezesse lépteinket a béke útjára. Bízunk Isten igéjében. Nem erővel és hatalommal, hanem az én Lelkemmel. , D. MITZENHEIM püspök A LENGYEL EVANGÉLIKUSOK ÜNNEPE A 115 ezer lelket számláló lengyel evangélikus egyház egyik legjelentősebb templomának, a varsói „Szentháromság-templomnak” a helyreállítása fejeződött be az új oltár elkészítésével és felszentelésével. A 18. századhan klasszicista stílushan épült templom 1939-ben vált rommá. Újjáépítését Teodor Bursche mérnök, a sachsenhau- seni koncentrációs táborban mártírhalált halt evangélikus püspök, Julius Bursche testvére végezte. A templomban több mint, 2000 ember volt jelen a felszentelés ünnepségén. Igét hirdetett Ryszrd Trenk- ler lelkész, részt vett és felszólalt az ünnepségen dr. Andrzej Wantula, a lengyel evangélikus egyház püspöke. A LUTHERÁNUS VILÁGSZÖVETSÉG AZ ANTISZEMITIZMUS ELLEN Az amerikai zsidóság vezető lapja, az „American Jewisch World” szerint a Lutheránus Világszövetség „vezető szerepet visz az emberiségnek a faji gyűlölet és türelmetlenség ellen folytatott küzdelmében”, A lap különösen kiemeli az év elején Dániában tartott konferenciát, amelyet a Világszövetség rendezett meg „Az egyház és a zsidó nép”- címen. A konferencián végzett munka jelentőségét fokozza, hogy annak eredményei bizonnyal hatást gyakorolnak majd a Vatikáni Zsinat harmadik ülésszakára, amikor a katolicizmus és. a zsidóság viszonyának tisztázására is sor kerül.
