Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-30 / 35. szám

A Lélek munkája Máté 12,32—30 A világ sportoló társadalma ezekben a hónapokban az olim­pia lázában él. Erejét megfeszítve készül mindenki a nagy versenyekre, mert jól tudja, hogy csak a legnagyobb eréd- mény hozhat sikert. A sportban mindig az ügyesebb, az erő­sebb, a gyorsabb győz. A versenyen mindenki úgy indul, hogy az első szeretne lenni, első pedig csak egy lehet. Igénk szerint a másik nagy küzdőpályán, az élet és a halál arénájában is folyik a küzdelem, hogy elsők legyünk a jóban. Ebben a küzdelemben segítségünk az a Jézus Krisztus, aki győzött a bűn felett. Az élő Jézus Krisztus győzelmi erejével és hatalmával segít mindenkit, aki bűneiből szabadulni akar és ebben a versenyben győztes szeretne lenni. Jézus Krisztusnak ez az ereje és hatalma áll elénk igénk­ben, amikor egy szerencsétlen ember nyomorúságán segít. Amikor egy bűneitől megkötözött és vergődő embert megse­gít. Jézus diadalmas ereje az, ami ezt a vergődő embert új életre indítja. Keresztyén életünk örök öröme az, hogy mi a bűneinkből újra jó, egészséges, bűntől megszabadított emberek lehetünk a Krisztus által. Az Ö erejével a bennünk lakó gonosz indu­latok és szenvedélyek nem uralkodnak rajtunk. Milyen nagy­szerű ez a lehetőség! Hiszen társadalmi, családi életünkben és minden közösségi életben a legtöbb bajt és szenvedést, á legtöbb békétlenséget és pusztulást ezek a belső indulatok okozzák. S most elénk áll Jézus és azt mondja: én már győz­tem a bűn felett azért, hogy ez a győzelem az emberé legyen. A keresztyén élet belső tartalma szerint éppen az, hogy benne, bűneivel való harcában Krisztus győzött és őt a jó útra segí­tette. Ezt a győzelmet pedig Isten Lelkének segítségével végzi Jé­zus Krisztus. Annak a Léleknek a segítségével, amelyet szün­telen kitölt. Ahol az igét szívesen befogadják és élnek a szent­ségekkel, ott munkálkodik a Lélek. Ezért keres mindnyájunkat az ő igéjében és ezért hív mindnyájunkat a szentségek által épített közösségbe, hogy a miénk is legyen ez a győzelem. Kökény Elek TO:miiiiiil!Wtúii!iiiiiii!iiitiíiiiiiii]iiiiiiiiiiiiiii!iiiii!iiiiiiiiiiiimiiii:iiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiu:wíuiiiiiuiiiiniiiiuiiiiiiaiMiiiiiiiiai SOPRONI HETEK Már hagyománnyá vált, hogy nyár elején Sopronban A Hazafias Népfront úgyneve- íxtt Soproni Heteket rendez. •Ez évben Györ-Sopron és Vas jnegye lelkészei Sopronban Rebben az időben tartották együttes lelkészértekezletü­ket. Az ősi diákváros meleg szeretettel fogadta régi isme­rőseit, hiszen a lelkészek nagy része itt végezte tanulmányait, ■hagy talán helyesebb, ha úgy mondjuk, hogy itt kezdtük ta­nulmányainkat. Sokra megta­nított minket ez a kedves vá­ros, és az elmúlt napokban is hu maradt önmagához. Lelkészértekezletünk a mai (let kérdéseit vetette fel. Ez az út szükségképpen az élet forrásához kell hogy vezes­sen bennünket, Jézus Krisz­tushoz, a mi Megváltónkhoz, akit Pál apostol a Kolosséi tevéiben olyan csodálatosan megdicsőült, életteli Krisztus­nak ír le. Előadó lelkészünk krisztológiai előadása a bűn, a halál felett diadalmasán győzedelmeskedő és az életet kegyelemből ajándékozó Krisz­tust mutatta meg az evangé­liumot hirdető szolgatársak­nak. Amit szóban nehéz elmon­danunk a diadalmaskodó élet­ről, ujjongó énekben elmond­ta nekünk a nagy evangélikus templomban vendégszereplő lipcsei Tamás-templom kóru­sa. Mauersberger professzor vezetésével a testvér lipcsei evangélikus ‘'gyülekezet fiúkból álló kórusa énekelt négy, öt majd nyolc szólamban. A messze vidékről Sopronba lá­togatók ünneplő serege nagy lelki örömmel hallgatta a la­tin és német énekeket, zsol­tárokat. A hatalmas ősi temp­lomot a nyolc-kilencéves gyer­mekek tiszta csengésű szop­rán hangja és a tizenhat-tizen­hét éves fiúk basszusa telje­sen betöltötte. A Tamás-temp­lom kántorának intései nyo­mán megelevenedett H. Schütz, D. Buxtehude, J. S. Bach egy-egy megka- póan szép kórusa. Az élet urát dicsérték magasztaló énekkel! Sopronban kétszeresen jó volt ezt hallani. Hiszen amint EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VUE., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztályt 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vnl. Árusítja a Magyar Posta . 1« ooo példányban nyomatott 64.3670/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. INDEX 25211 a hangverseny végeztével új­ra kiléptünk az utcára, sze­münk még mindig sok olyan házon akadt meg, amely ma is a húsz év előL. háború sö­tét sebét viseli. Kiégett laká­sok, üres háztelkek, amelye­ken valamikor soklakásos ház állt, megrongált, értékes műemlékek. Mi, akik a hábo­rú utolsó évét Sopronban él­tük át, szomorúan emlékez­tünk azokra a repülőtámadá­sokra, amelyek nemegyszer sötét füstfelhöbe borították a szép várost. Lehet, hogy még élnek azok, akik :kkor a ha­lált hozó gépeket vezették. Re­méljük, ma már ők is más­képpen jndolkodnak és érez­nek. Gyermekeik a romokon újjáéledő élet várományosai. Sopronba az éneklő német fiúkat magyar Ikarusz autó­busz hozta. Csomagjaik az élet urát dicsérő kottákkal vol­tak megrakottak. Örömöt és vidámságot hoztak szárnyaló dallamokkal és nálunk is élet­re, örömre találtak, ezt vitték el üzenetül Lipcsébe is. Ked­ves látvány volt, amikor egy kis kórustag — talán 10 vagy 11 éves lehetett —, egy kis magyar játékmackót vásárolt az üzletben, derűs arccal szo­rongatta, amíg szállására vitte. Még jobban felderülhetett az arcuk és minden soproni vendég arca, amikor feljutot­tak a Lövérekbe a soproni gyermek - szívszanatóriumhoz. Ez az intézmény szocialista ál­lamunk igen szép létesítmé­nye. Beteg, gyenge gyermek­szíveket gyógyítanak itt sok szeretettel és nagy áldozattal, A gyógyuló gyermekserei fel­csillanó szemekkel gyönyörkö­dik a szép környezetben és a kórház parkjába telepített já­tékos őzikékben. A gyerme­kek gyógyulását látva, a mi szívünk is gyógyul és boldog érzés hatja át, hogy itt min­denki. a legkisebb is, kedves, értékes teremtmény. Szeret­nénk az életnek megtartani őket. Annak a jövő feli ki­rajzolódó szép életnek, amely­ről a sok kiállítási terem is tanúskodik. Sopron bútor-, vas- és ruházati Ipara és jó borászata bizonyítja, hogy az összetört városban új élet in­dult. S ezt az új életet új em­berek, már új nemzedi és a meggyógyult szívű felnőttek élik. Lnnék a gyógyuló új szívnek a jelszava ma már az. hogy éljünk egymás javára, egymás segítségére és a má­sok boldogítására. Így szép az élet és csak így tud a romon virág nyílni. Így méltó, hogy dicsérjük az élet Urát ma­gasztaló énekkel, aki Krisztus által soha el nem múló dicső­séges, örök életre hívott el minden embert A jól megrendezett Soproni Hetekről mi is derűsebb szív­vel tértünk haza otthonaink­ba. Köszönet Sopronnak érte! Brebovszky Gyula HÍREK Szentháromság ünnepe utáni 14. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: Gál. 5,16—24; délelőtti alapigéje: Máté 12,22—30. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. - Augusztus 30-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus. vallásos félórát közvetít a Pe- tőfi-rádió. Igét hirdet: Lehel Ferenc szombathelyi lelkész. — DR. STEFAN KATLOVS­KV, kassai evangélikus püspök egyházunk vendégeként, fele­ségével és leányával Balaton­szárszón tölti szabadságát. Csehszlovákiai vendégünk augusztus 23-án, vasárnap, az al bér ti gyülekezetben prédi­kált. — SZÜLETÉS. — Missura Tibor vasasi lelkészeknek jú­lius 7-én második gyermekük született, neve: Johanna. — Kőszeghy Tamás Északi Egyházkerületi segédlelkészék- nek első gyermekük született, neve: Éva. — HÁZASSÁGKÖTÉS. - Ni- kodémusz Marianna és Balázs Bertalan augusztus 8-án házas­ságot kötöttek. — Szebik Imre miskolci se­gédlelkész és Ferenczi Mária zenetanár augusztus 22-én tar­tották esküvőjüket a miskolci evangélikus templomban. Iste­nünk áldása legyen közös élet- útukon! — HÁZASSÁGI ÉVFOR­DULÓ. — Id. Sümeghy József és felesége, Molnár Ilona augusztus 10-én ünnepelték házasságuk 45-ik évfordulóját Sopronban. „Dicsérd én lel­kem a dicsőség örök Királyát, Szállj fel trónja elé, mondván Néki buzgó halát.?” — HALÁLOZÁS. Iglói Ulb­rich Gyula nyugalmazott álla­mi pénzintézeti főosztályveze­tő. az egykori „Budapesti Fa­sori Evangélikus Főgimnázium Volt Növendékei Egyesületé”- nek ügyvezető alelnöke súlyos szenvedések után, június 9-én, 73 éves korában Budapesten elhunyt. özvegye, testvére, gyermekei, unokái és déduno­kája gyászolja elhunytét az egykori hálás tanítványokkal együtt. „Legyetek kifogástala­nok és épek, az Isten hibátlan gyermekei.” (Filippi 2, 15.)- BALASSAGYARMATON tartotta augusztus 27-én a Nóg­rádi Egyházmegye Lelkész! Munkaközössége ez évi hato­dik munkaülését. Irásmagya- rázatot Szabó István, úrvacso­raosztást Pclóny Zoltán tartott. Gartai István esperes elnöki előterjesztései után Terei End­re békemozgalmi beszámolót tartott, majd Révész László „A II. Vatikáni Zsinat munkája az egyházfogalom mérlegén”, Szende Miklós pedig „Ámos prófétai szolgálata” címen tar­tott előadást. NŐI LELKÉSZT KÍVÁN EGY SVÉD GYÜLEKEZET A svédországi Falun nevű helység evangélikus gyüleke­zete „lelkigondozási okokból” arra kérte az egyházi főható­ságot, hogy női lelkészt küld­jön hozzá. A már szolgálat­ban álló női lelkészekkel kap­csolatban az a tapasztalat Svédországban, hogy bizonyos lelkigondozá^i feladatokat job­ban tudnak végrehajtani a fér­fi lelkészeknél. AZ EGYHAZAK VILÄGTANÄCSA JÖVÖ ' Évben nigériAban ÜLÉSEZIK Az Egyházak Világtanácsá­nak központi bizottsága legkö­zelebbi ülését 1965. január 12— 21-ig Enugu-ban, Kelet-Nigé- riában tartja. A végrehajtó bizottság ezzel a határozatával elfogadta az ottani egyház meghívását. A központi Bizott­ság, amelynek 100 tagja van a világ minden részéről, a mi hazai egyházunkból is, első al­kalommal jön össze Afrika földjén. A tanácskozások té­mája: „Hívás megtérésre és szolgálatra, s ennek jelentősé­ge az Isten munkájában való részvételre nézve”. A két be­vezető előadás közül az egyi­ket afrikai résztvevő tartja. A helyi gyülekezetekben a vasár­napi istentiszteletet a központi bizottság tagjai végzik. BUNDÁK — átszabások, irha­bunda tisztítása, festes Somogyi szűcsnél. Bp. V-, Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. HÉTRŐL—HÉTRE Hálaadás Zsolt 103,2. Heti igénk olvasgatása közben önkéntelenül is a tíz bélpok- los meggyógyításáról szóló történet jut eszünkbe. Ismeretes a történet, amely arról szól, hogy Jézus meggyógyít tíz súlyos beteget, akik a bélpoklosság gyógyíthatatlan és kegyetlen szen­vedéseit hordozták. A gyógyultak boldogan rohannak haza, hogy lássák szüleiket, családjukat. A tíz közül csak egyetlen egy megy vissza hálát és köszönetét mondani Jézusnak Az emberek általában nem szeretnek köszönetét mondani és hálát adni. A legtöbb ember igyekszik úgy berendezni az éle­tét, hogy ne szoruljon másra. Ennek következtében nem is há­lás! A valóságban természetesen nincs olyan ember, aki vala­milyen ponton ne igényelné a másik ember segítségét. Az Istenben igazán hivő ember viszont Isten vezetése alá helyezi magát és Isten vezetéséért hálákat adó emberré lesz. A keresztyén ember életében nem könnyű ez a gyakorlat. Ugyanis sok olyan keresztyén él a földön, aki Istentől egy bizonyos „besegítési” vár csak. Ennek következtében úgy érzi, hogy az élet harcainak megoldásában a döntő szerep az övé. Nem ez a helyes út, hanem a teljes engedelmesség útja. Ha a teljes engedelmesség útján járunk, ébred fel szívünkben a hálaadás boldog érzése. Érdemes elgondolkozni azon, hogy heti igénk felszólító pa­ranccsal kezdődik: Áldjad! Ez azért van, mert életünk nem természetes velejárója a hálaadás. Ezt külön parancsolni kell az Isten igéjének: Áldjad én lelkem az Urat, és el ne fele't- kezzél semmi jótéteményéről! A későbbi versek fel is sorolják Isten térdrekényszerítő sok jótéteményét. Elmondják, hogy Isten az, aki megbocsát, aki megvált, aki igazságot cselekszik, aki könyörülő és irgalmas stb. Szent áhítattal csodálkozunk Isten fel nem sorolható sok­sok jóságán és áldjuk szent nevét örökké. FüIöd Dezső NAPRÓL-NAPRA VASÄRNAP: ZSOLTÁROK 104,33; JELENESEK 1512—3. — Lassan mindenki hazatér az üdülésből, a nyaralásból. Ilyen­kor kikapcsolódtunk a hétköznapok szürkeségéből. Mindenben megállhat a munka, de kell, hogy legyen a hálaadásom sza­kadatlan. Galata 5,15—24; Zsoltárok 50,14-—23. HÉTFŐ: PÉLDABESZÉDEK 18,10; CSELEKEDETEK 2,38. — Keresztség = felvétel Krisztus testébe, egyházába. Az üd­vösség feltétele a keresztség. Márk 1,40—45; Jeremiás 18,1—12; (Róma 9,21—24). KEDD: ZSOLTÁROK 66,12; D. KORINTUS 4,10. — A ke-1 resztség által magában hordozza mindenki Jézus Krisztus ha­lálát, de nemcsak halálát, hanem azt az életet, amelyet halálá­val szerzett. I. Timóteus 1,12—17; Jeremiás 20,1—6; Lukács 10,16. SZERDA: II. SAMUEL 23,4; MÁTÉ 5,14. — A Krisztusban kapott Élet nem tűr sötétséget, hisz világít maga körül. Erre az életre mondja Jézus azt: „Ti vagytok a világ világossága!” II. Korintus 9,10—15; Jeremiás 20,7—16; (Ií. Korintus 6,9—10). CSÜTÖRTÖK: ÉZSAlAS 31,1; FILIPPI 3,3. — A dicsekedés emberi tulajdonság. Aki Jézusban hisz, az tudja, hogy Jézus tanítványai körében még a lábmosás szolgálatát is' vállalta* ez pedig azt mutatja, hogy a feladat ma sem más, mint szol­gálat embertől emberig. I. Tesszalonika 1,2—10; Jeremiás 21,1— 14 (Róma 13,11—12). PÉNTEK: DÁNIEL 9,19: ZSIDÖK 12,1. — „Azért mi is, ki­ket a tanúbizonyságoknak ilyen nagy fellege vesz körül, te­gyünk félre minden akadályt és megkörnyékező bűnt, állhata­tossággal fussuk meg az előttünk levő küzdőteret.” Föl. 1,12— 18; Jeremiás 23,1—8 (Máté 9,36) SZOMBAT: ZSOLTÁROK 109,26; MÄTE 14,30—31. — Amíg az élet hullámaira tekintünk, addig a süllyedő Péteréhez ha­sonló az életünk. A kishitűségből ments ki minket Urunk! Fii. 1.19—26; Jeremiás 27,1—12. (Róma 11,22.) Káposzta Lajos Három határozat Mint múlt számunkban je­lentettük, ülésezett a Refor­mátus Világszövetség. Határo­zatai közül hármat emelünk ki, az EDP, a svájci protestáns sajtószolgálat legfrisebb jelen­tése alapján. A béke kérdése. Nincs a mi korunknak jelentősebb kérdé­se a békénél, mert semmi más nem foglal magában olyan borzalmas lehetőségeket, mint a háború. „Feladatunk, hogy a háborúra vezető okokat fel­kutassuk és kiküszöböljük... Az egyház feladatai közé tar­tozik, hogy világos szót mond­jon ki minden nemzeti vagy más mithosz ellen, amely a békét veszélyezteti”. A faji kérdés. „Úgy érezzük, hogy egyházaink túra vannak hivatva, hogy a faji viszonyok tekintetében felelősen csele­kedjenek, és megbánják ré­szességüket a faji igazságta­lanságok és faji üldözés vét­kében”. Jézus Krisztus min­den ember üdvösségére végez­te el művét. Egyetlen faj vagy nép sem jogosult, hogy magát más fajokkal vagy népekkel szemben fölényben érezze. A keresztyének hivatottak, hogy „tettekkel is tiltakozzanak a faji megkülönböztetésekkel szemben, és részt vegyenek a faji egyenjogúságért és faji igazságért folytatott fárado­zásban”. A római katolikus egyház kérdése. „Hálásak vagyunk az ,új klímáért’, és összekapcsoló­dunk a római katolikus ke­resztyénekkel a hálaadásban a római katolikus egyházban végbemenő megújulás je­leiért ... Jóllehet a keresz­tyén egységet másként értel­mezzük, mint római katolikus testvéreink, együtt imádko­zunk velük, hogy Krisztus egy­házának egysége megvalósul­jon Isten akarata szerint, a maga idejében”. A nyilatkozat befejezésében kimondja, hogy nem lehet elhallgatni: még mindig korlátozásokat szenved némely református egyház az őt körülvevő katolikus több­ségtől. A nyilatkozat megtárgyalá­sakor sokan kifogásollak a ró­mai katolikus egyházzal kap­csolatos határozati javaslatnak túl derűlátó jellegét. A portu­gáliai református egyház egyik küldöttje kijelentette: „Ez a hang nem illik a mi helyze­tünkhöz”. Kifcnásolták a fel­szólalók, hogy a nyilatkozat nem foglalkozik a vegyeshá­zasság problémáival, amelyek a római katolikus állásfogla­lásból erednek. Végül is elfogadta a gyűlés a nyilatkozatot, de többek kö­zött a következő kiegészítés­sel: A Református Világszö­vetség gyűlése felhívja a vég­rehajtó bizottságot és a va­tikáni zsinat református meg­figyelőit: emlékeztessék a ke­resztyének egysége ügyében lé­tesített római katolikus titkár­ságot, hogy az egyházközi kapcsolatok veszélyeztetve vannak azon gyakorlat által, amelyet a katolikus egyház a legtöbb országban a vegyeshá­zasságok kérdésében folytat, valamint az istentiszteleti és bizonyságtevő szabadság kor­látozása, továbbá a polgári életben bekövetkező jogi hát­rányok révén, amelyeket a protestáns kisebbségnek egyes országokban római katolikus részről el kell szenvedniük. A Református Világszövet­ség gyűlése különben megvá­lasztotta új' elnökét, dr. Wil­helm Niesel nyugatnémetor­szági teológiai professzor sze­mélyében. Niesel 61 éves. A németországi egyházi harcok idején a hitvalló egyház veze­tő embereihez tartozott, több­ször letartóztatták Hitler ural­ma alatt. May püspök az áttérésekről Az „Amt und Gemeinde” című osztrák evangélikus lap­ban foglalkozik May püspök a legutolsó évek ausztriai sta­tisztikájával az áttéréseket il­letően. Míg 1958-ban az oszt­rák római katolikus egyház­ban 8368 kitérő és 5352 betérő volt, 1962-ben már 9831 kité­rővel szemben csak 4518 be­térő volt. Az evangélikus egy­házba ezek közül 1958-ban 1890 személy, 1962-ben 332 személy tért be, a túlnyomó többség tehát felekezeten kí­vüli lett. Mindezt azzal az evangélikus részről felmerült állítással szemben szögezi le, mintha a római katolikus egy­háznak az utóbbi években, főképpen a zsinaton megnyil­vánuló magatartása nagyobb vonzóerőt adott volna. Svéd egyházi sajtóvita 35 svéd lelkész követelte a Var Kyrka című agyházi heti­lap szerkesztőjének C. G. Boethius-nak eltávolítását, mert április hónap folyamán egy televíziós beszélgetésben azt az álláspontot képviselte, hogy a házasság előtti nemi kapcsolat megengedhető egy­házi szempontból olyan eset­ben, amikor a fiatalok komoly elhatározásának esete áll fenn későbbi házasságkötésre. A felettes egyházi hatóság a kö­vetelésnek nem tett eleget, s azt az álláspontot foglalta el: a szerkesztő magánvéleményé­nek adott kifejezést, és ez ab­ból a mély aggodalomból fa­kadt, hogyan lehet alkalmazni a keresztyén etika követel­ményeit a mai megváltozott társadalmi valóságban. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1964. augusztus 30-án. Deák tér de. 9. (úrv) Trajtler Gábor de. 11. (úrv) dr. Kékén András du. 6. Hafenscher Károly Fasor de. 11. Koren Emil du. 6. Koren Emil Dózsa György u. de. fél 10 Koren Emil Üllői út 24. de. fél 11 Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 51 jb de. 10. (szlovák) Dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Rédey Pál Kő- bánv . de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Detre László Rákosfalva de. 8. Detre László Gyarmat u. de. fél 10. Detre László Fóti út de. 11. (úrv) Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Üjpest de. 1)0. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. Soroksár Üj- telep de. 8. Pestújhely de. 10. Kür­tösi Kálmán Rákospalota MÄV- telep de. 8. Kökény Elek Rákos­palota de. 10. Kökény Elek Rákos­palota Kis templom du. 3. Kökény Elek Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és du. fél 3. Bécsikaputér de. 9. (úrv) Vá- rady Lajos de. 11. (úrv) Varady Lajos du. 7. Schreiner Vilmos Torockótér de. fél 9. Schreiner Vilmos. Óbuda de. 9. Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső. XII., Tarcsay Vilmos u. de. 9. Füippinyi J. de. ll. Filippinyi J. du. fél 7. Pestfiidegkút de. fél 11. Muncz F. Kelenföld de. 8. (úrv.) Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán Német­völgyi út de. 9. (úrv) Dr. Rezessy Zoltán Kelenvölgy de. 9. Visontay Róbert Budafok de. 11. Visontay Róbert Nagytétény du. J, Visontay Róbert Csillaghegy de. Jlfc Csepel de. U. A * i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents