Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

Szív az áldozat mögött Márk 12, 41—44 Isten előtt döntő fontosságú az, amit általában nem kérnek számon és nem figyelnek rá: a szívünk indulata, életmozdulatainknak rejtett súlya. Mi a mozgatója egy-egy cselekedetünknek, áldozathozatalunknak. Isten nemcsak csele­kedeteink mennyiségét nézi. hanem elsősorban a minőségét: mi van az áldozat mögött. Jézus Krisztusnak ez a minőségi értékelése emelte ki a szegény özvegyasszony áldozatát. Noha összegszerűleg a legkevesebbet adta a perselybe, mégis egy­magában többet adott, mint a „gazdagok” együttvéve. Mi teszi Isten előtt értékessé minden idők imádkozó, igehallgató emberének áldozatát? Erre tanította Jézus tanítványait és tanít minket is. 1- A bizodalmas hit. A szegény özvegyasszony minden biztosítékot kiengedett a kezéből. De amikor „egész vagyo­nát, amije csak volt”, bedobta a perselybe, Isten kezébe tette le egész létalapját. Nem a szerencsére, a sorsra bízta magát, hanem tudatosan Istenre hagyatkozott. Erre a bizo­dalmas hitre bátorít bennünket is Jézus Krisztus. Sokszor aggodalmaskodó, kétségbeeső, számító, önféltésből vergődő szívünket cseréli ki a hit gyermeki bizodalmával megtelített szívre. Merjünk bízni Istenben, akit „Mi Atyánk”-nak szólí­tunk, sokkal inkább, mint eddig. 2. Az áldozatkész szeretet. A szegény özvegyasszonynak nyilván megvolt a maga gondja-baja. De bizodalmas hitéből nem tudott arra a kényelmes álláspontra helyezkedni: min­denki törődjék a saját bajával. Nem építette körül magát a saját problémáival, nem forgolódott csupán önmaga körül. Nem engedte, hogy saját gondja-baja eltakarja „kilátását”. Egész létalapját rendelkezésre bocsátotta, hogy a szeretet „két fillérje” eljusson oda, ahol még két fillér sincs, ahol még több a gond és a probléma. Ez a szeretet képesít min­denkor arra, hogy mi is át tudjunk venni mások terhéből, hogy a mi „filléreink”, „áldozatunk” is tömítse a szükség nyílását, hogy Istennek a világban, az emberek között levő „perselyei” ne maradjanak üresen, hanem megtelítődjenek a szeretet áldozatával. 3. A gyermeki hála. A szegény özvegyasszony áldozatában benne volt hálás szíve. Ezért tudta odaadni mindenét. Nemcsak a pénzét, de önmagát is, egész életét. Felismerte, hogy mindene, amije van: Istené. S a hálás élet sohasem önző és szűkmarkú. Minden jóra kész. Ezzel a gyermeki há­lával telítődik meg a mi szívünk is a mi Atyánk felé, aki Jézus Krisztusban, az ő életében egészen nekünk adta magát, széjjelosztotta életét, hogy mi az ő szegénysége által meg­gazdagodjunk. Isten bűnbocsátó, irgalmas szeretetével aján­dékozott meg Jézus Krisztusban, hogyne adna Vele’ együtt mindent nekünk. A Szentlélek Isten szüntelenül munkálkodik, hogy imád­ságunk, igehallgatásunk, templomi istentiszteletünk feltölte- kezés legyen az Isten gyermekeinek bizodalmas hitben, áldo­zatkész szeretetben, a gyermeki hála örömében megnyilvá­nuló élet istentiszteletévé. Povázsai Mihály ISTENTISZTELETI REND HIRESt Budapesten, 1964. augusztus 23-án Deák tér de. 9 (úrv.) Turesányi Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­jsor de. 11 Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Dózsa György u. lél 10 Ko- íren Emil. ÜUői út 24.. de .fél 11. 'Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó- tczi út 57/b. de. 10 .(szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán xi. de. 11. Kőbánya de. 10. utász u. jde, 9. Vajda Péter u. de. fél 12. jZugló de. 11. du. 6. Rákosfalva de. te. Fóti út de. 11 (úrv.) Káposzta »Lajos. Váci út de. 8 Káposzta La­jtos. Frangepán ú. fél 9. Üjpest de. *10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. jlO. Soroksár-Üjtelep de. 8. Pestúj- liely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá- kospalota-MÄV-telep de. 8 Kökény Elek. Rákospalota de. 10 Kökény Elek. Rákospalota-Kistemplom du. 8 Kökény Elek. Rákosszentmihály ide. fél 11 Karner Ágoston. Sasha* ■lom de. 9 Karner Ágoston. Rákos­csaba de. 9 Békés József. Rákos­hegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rá­koskeresztúr de. fél 11 és fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.), de. 11 (úrv.) várady Lajos, du. 7 Várady Lajos. Torockó tér de. 'fél 9 Vá­rady Lajos. Óbuda de. 9 Weczán Pál teológus, de. 10 Weczán Pál teológus. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Ele­mér. Pesthldegkút de. fél 11 Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 Uzon László, du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de. 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény du. 3. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Cse­pel de. 11. — BUNDÁK — átszabások, Irha- bunda tisztítása, festés Somogyi szűcsnél, Bp., V., Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. Bútorozott szobát keresek két lány részére. Ágynemű van. Gonda Ilona, Tel.: 118—007/0 mell.; du. 3—10-ig. Szentháromság ünnepe utá­ni 13. vasárnapon az oltár terí­tő színe: zöld. A vasárnap ol- tári és délutáni alapigéje: Gál. 3,15—22.; délelőtti alapigéje: Márk 12,41—44. * — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangéli­kus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: Le­hel Ferenc szombathelyi lel­kész. — KÜLFÖLDI VENDEGEK a balatonszárszói üdülőben. Evangélikus egyházunk bala­tonszárszói üdülőjében néhány napot töltött egyházunk vendé­geként Dr. Jan Michalko professzor, a pozsonyi teoló­giai fakultás dékánja és Karol Nandrasky, a pozsonyi teológiai fakultás docense. Vendégeink hazánkban való tartózkodása a két szomszéd egyház jó viszonyának kifeje­zője. m — GYENESDIÄSON szep­tember 16. és 17-én munkaülést tart a Veszprémi Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége. Az értekezleten áhítatot tart Bár- dosi Jenő, írásmagyarázatot vezet Dr. Fabiny Tibor. Az úr­vacsorái istentiszteleten Kiss János szolgál. Asbóth László „A krisztológia univerzális távlata és a keresztyén fele­lősség a világért” címen, Né­meth Tibor pedig ..Néhány jel­lemző vonás a XVII. század­beli Pápa vidéki Evangélikus és Református gyülekezetek életéből” címen tart előadást. e A FELTÉTEL A franciaországi Protestáns Egyházszövetség elnöke, Char­les Westphal lelkész egy inter­júban hangsúlyozta, hogy a protestáns egyházak elvárják a vatikáni zsinattól, ismerje el a protestáns templomban vég­bement esküvő érvényességét a katolikus fél számára is. E nélkül nem képzelhető kö­zeledés az egyházak között. D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK SZOLIDARITÁSI NAGYGYŰLÉSEN A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Béke­tanács 1964. augusztus 12-én Budapesten a MEMOSZ Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Vietnami Demokratikus Köz­társaságot és a Ciprusi Köztár­saságot ért agressziók ellen tiltaKozó szolidaritási nagygyű­lést rendezett. A nagygyűlésen evangélikus egyházunkat D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke képviselte, aki az elnökségben foglalt helyet. — SEGÉDLELKESZ ÁTHE­LYEZÉSEK a Déli Egyházke­rületben. — D. Káldy Zoltán püspök 1964. augusztus 15--i ha­tállyal felmentette Solymár Pé­tert pécsi, Ruttkay Leventét Bp—Józsefvárosi segédlelkészi szolgálata alól. Mindkét segéd­lelkész 1964. szeptember 1-vel a Német Demokratikus Köz­társaságba utazik, hogy teoló­giai tanulmányaikat tovább folytassák a berlini, illetőleg a lipcsei Teológiákon/ — A most végzett és felavatott Kosa Lászlót a pécsi, ifj. Hegedűs Lajost a Bp—Ferencvárosi gyü­lekezetekbe küldötte ki 1964. szepémber 1-i hatállyal segéd­lelkészi szolgálatra. — Har­mati Bélát a Bpest—Fasori gyülekezetből a Bpest—József­városi gyülekezetbe. Szirmai Zoltánt a Bpest—Ferencvárosi gyülekezetből a Bpest—Fasori gyülekezetbe küldte ki a püs­pök segédlelkésznek, ugyan­csak szeptember 1-i hatállyal. EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTII.. Üllői út 24. Szerkésztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar posta 10 000 példányban nyomatott 64.3138/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I. INDEX 25211 Mint égen a csillag Távol a város. Most az erdőben járok. Fűharmattól nedves a kiszáradt árok. Ragyog a sok csillag, messze a nap fénye: csendes bizalommal nézek fel az égre. Sok kicsi fény villan; jánosbogár-lámpa, mint-hogy-ha az ember a tejúton jáfna. Kis bogár-csillagot tenyerembe tettem s amiközben néztem, csendben elmerengtem. Mint égen a csillag, olyan volt e kis fény. S mint már olyan sokszor, tisztán láthattam én: a föld és cg között nincs különbség semmi. Földünket csillagos éggé tudja tenni, aki látja, érzi, csillagban, bogárban azt, ki jelenlévő az egész világban. Gyarmathy Irén I HÉTRŐI^-HÉTRE Most még lehet Máté 25,40. Amikor e sorokat írom, két kedves hívein halála árnyé­kolja szívemet. Az egyiket két napja temettük. A másik most fekszik a ravatalon. Az egyik alig egy esztendeje a konfir­mációi oltárnál ragyogott rám mindig mosolygó, fekete sze­mével. A másik alig jutott túl az emberélet útjának felérj amikor ráköszöntött a halál. Bizonygassam most, hogy egy­szer „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélő széke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket a testben cselekedett, vagy jót, vagy rosszat”? Heti igénk a legilletékesebbnek, a „királyi székben ülő”- nek kinyilatkoztatása erről a döntő kérdésről. Krisztus ad itt intést és bátorítást az életre, hogy egykor megállhassunk az ítéletben. Végső sorsunk itt és most dől el. Mégpedig azon, hogyan állunk, vagy inkább hogyan járunk Övele. Krisztus szavaiban az itt az újszerű és meglepő, hogy az ismert „kövess engem” felszólítás helyett most így figyel­meztet: az útitársadban, vagy a szembejövőben végy észre engem. Tehát nemcsak mi megyünk Őutána, hanem embe­rekben állandóan Ö jön felénk. Nem Mátyás király roman­tikus, ritka országjárása ez álruhában, hanem Krisztus áldott alkalmakat készítő s állandóan — naponként, óránként, per­cenként — jóra kötelező kegyelme. Az utunkba esőket nem osztályozza. Nem így mutatja be: Ez keleti — ez nyugati. Ez fehér — ez fekete. Ez fiatal — ez öreg. Ez rokonszenves — ez ellenszenves. Ez tekintélyes (kifizetődő neki szívességet tenni) — ezt senkinek sem hívják (nyugodtan átnézhetsz rajta). Mindegyikről ezt mondja: ez az én testvérem. Amit velük cselekesztek, vagy nem cselekesztek, azt én számon tartom. Ügy minősítem, mintha velem tettétek volna. Mondjam Jákobbal: „az Ür volt e helyen és én nem tudtam”? Az üres mentegetődzés helyett inkább a könyörgés illik hozzánk: „Segíts az utamon erőddel s a bűneim mind­mind töröld el”, hogy megállhassak az ítéletben. ( Szalay Sándor NAPRÖL-NAPRA VASÁRNAP: MIKE ÁS 5,8; JELENÉSEK 17,14. — Nem vagyok egyedül bűneimmel. Nem azért, mert felebarátaim is azok, hanem Isten mellém állította Fiát, és Ö nem akarja a bűnös halálát. Gál. 3,15—22; Zsoltárok 74, HÉTFŐ: I. MÓZES 24,7; ZSIDÓK 1,14. — A Bárány az, aki legyőzi bűneimet. így tesz Isten az Ö országának örökösévé. Mint örökösnek nem lehet más a magatartásom, mint a szolgálat. Ennek a munkának a „tárgya” a feleba­rát legyen. Jakab 2,1—13; Jeremiás 7,16—20; (I, Korintus 10,20—21.) KEDD: ZSOLTÁROK 68,27; RÖMA 15,5—6. — Áldjad én lelkem az Urat! Az Istent dicsőítésnek is megvan a helye. Ez az otthonom, vagy bárhol, áhol vagyok, de első­sorban: „ A gyülekezetben áldjátok az Istent,” Máté 10,40—» 42; Jeremiás 7,21—28; (János 14,21.) SZERDA: EZSAIÄS 59,1—2; I. JÁNOS 3,21—22. — Nem olyan Urunk van, aki ne tudna megindulni bűneink miatt és ne tudna segíteni, hisz megkísértetett hozzánk hasonlóan» Meghallja a kiáltó szót és a már-már sülyedő Péter kinyúj­tott kezét is megragadja. Zakariás 7,8—14; Jeremiás 8,4—- 9. 18—23; (Máté 23,13.) CSÜTÖRTÖK: I. MÓZES 4,9; JAKAB 4,1—2. — Kain azt kérdezte, „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámíia- nak?” Nemcsak őrizője vagyok, hanem felelősséggel állított oda az Isten minden ember mellé. Számonkéri tőlem az Isten a felabarát hitét és hitetlenségét egyaránt, U, Mózes 22,20—26; Jeremiás 14,19—15,9; (Máté 3,11—12.) PÉNTEK: ZSOLTÁROK 46,2—3; I. JÁNOS 4,18. — A szeretet feladata és kötelessége a keresztyén embernek. Ez legyen a mozgató rugója életem minden cselekedetének és megnyilvánulásának. Zsidók 2,11—18; Jeremiás 15,10—21; (János 12, 25—26.) SZOMBAT: I. MÖZES 18,14; MÁTÉ 19,25—26. — Nincs olyan aszkézis, amivel ki tudnám „provokálni” üdvössége­met. „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehet­séges.” Jeremiás 22,13—19; Jeremiás 17,5—18; (IX, Korintus 12,9.) Káposzta Lajos (Jegyzetek: Simone de Beauvoir: Amerikai útinapló c. könyvéből. Bp. 1960. Euró­pa Könyvkiadó.) A MAGYAR KÖNYVOLVA­SÓK. jó része különösen ked­veli az útleírásokat. Egyházi ember is kedvelheti az effaj­ta könyveket. Természetesen . az ilyenek elsősorban az egy­házi vonásokat keresik. Az idézett könyv ad néhány ilyen részletet. Az írónőt jól ismerjük. Egy jó házból való urilány c. kö­tetét nagy figyelemmel olvas­hatta a magyar közönség. E mű érdekessége az, hogy az egzisztenciális filozófia francia reprezentánsát első kézből is­merhetjük meg.-E francia író­nő felesége Sartrénak. Az író­nőről pompás sorokat olvas­hattunk a Kortárs ez évi egyik számában. Tolnay Gábor egye­temi tanár, a leningrádi író­kongresszuson Beauvoir társa­ságában tett meg egy hosszabb autóbusz utat s ezt az élmé­nyét remekül örökítette meg a magyar olvasók számára. AZ ÍRÓNŐ útleírása napló­szerű. Széliében, hosszában végig utazta Amerikát s éles szemmel figyelt meg mindent s egy asszony rendkívül finom érzékével és utánoz­hatatlan szellerúességével ref­lektált minden előtte felvilla­nó látványra és eseményre. Férje egzisztencialista tanítá­sait ismertette az amerikai egyetemeken, ezekről, egyéni sikereiről kevesebbet, bosszú­ságairól többet ír, de ezenfe­lül magát az amerikai életet, az embereket, a természeti és technikai szépségeit egy asz- szony szenzitív kritikájával úgy illeti, hogy az olvasó egyenesen élvezi minden egyes sorát. Nem lehet letenni ezt a kedves könyvet. MEGHATÓ SZERETETTEL ÍR A NÉGERKÉRDÉSRÖL és a négerekről, örül minden menekült spanyollal való ta­lálkozásának. Igaz és kellő mértéktartással bírálja az ame­rikai tudományosságot s el­szomorítja az amerikai egye­temi hallgatóság tudományta­lansága és közönye. Élvezi a múzeumokat, megnézi a kínai színházakat s egy-két egyházi élményét is papirosra teszi s minket ezek a sorai érdekel­nek. Negyven évvel ezelőtt olvas­hattuk Werdermann: Das re­ligiöse Angesichtt Amerikas c. könyvét. Az egyházi ember megállapításai egészen más jel­legűek voltak, mint ennek az intelligens francia asszonynak megfigyelései; ő egyszerűen lát és ír. Könyve 64. lapján ezeket ír­ja: „Reggel R. Wrighttal me­gyek egy néger templomba istentiszteletre: az Abyssine a baptista hitközség temploma, Jléhány áóc eqy. litinaplc&ól mely a legnagyobb New York­ban; 12—14 000 tagja van. Lel­kipásztora népszerű: A. Clay­ton Powell tisztelendő, fiatal, ambiciózus ember, világos arc­színnel, oly finom vonásokkal, hogy sose hittem volna róla, hogy néger ... Meglep szónok­lata szociális tartalma: az em­ber azt hihetné, hogy nem templomban van, hanem poli­tikai gyűlésen. Felidézi a né­gerek kemény sorsát s arról beszél nekik, hogy lázadással és gyűlölettel nem segíthetnek magukon; legelsősorban Isten szívét kell megnyerniök; köz­tük is van igazságtalanság, vannak gazdagok és szegé­nyek, egészségesek és betegek és először is meg kell tanul- niok egymást segíteni; járja­nak gyakran templomba, vi­gyázzanak erkölcseik tisztasá­gára ... A közönség lángoló figyelemmel hallgatja és a be­szédet ütemes Yes, all right kiáltásokkal, tapsolással és dobogással szakítja meg több­ször is ..(Az őskeresztyén- ség görögkeleti részein szintén éljeneztek és tapsoltak a hí­vek a jó prédikációk hallatán.) (Közlés e sorok írójától) Missziói településeket és azok templomait látogatja meg s erről a 225. lapon ezeket írja: „Erős orrhang zúg az elhagyott boltívek alatt és meséli nekünk a misszió történetét: egy püs­pök beszél: lemezre vették a hangját, s egy szellemes szer­kezet megindítja a lemezt, amint látogató nyitja ki a templomajtót.” A 245. lapon ezeket írja: „R. és C. szerettek volna négerek számára fenntartott mulatóba elvinni, de nagyhétben va­gyunk, New Orleans katolikus és kegyes város s ma este a helyiség zárva van.” 293—296. lapokon ezek olvashatók: „... egy harlemi templomba visz el bennünket. A második sorba ültetnek bennünket, a hosszú, szürke ruhába öltözött kardalosnők mellé; az énekes­nőknek három csoportja van: az egyik szürkébe öltözve, a másik gesztenyebarnába, a harmadik feketébe; egyetlen férfi kórus van. A különböző csoportok hol külön-Rülön, hói együtt énekelnek; csodálatos szép hangon s a hallgatóság feszült csöndjében különösen megrázóan hatnak a spirituá­lék ... Az arcokon a figyelem derűbe, majd nevetésbe csap át aszerint, hogy patetikus ének hangzik-e, vagy meghitt hangulatú beszédek ... Ezek a templomok általában szegé­nyek, a papok rosszul fizetet­tek s fő anyagi forrásuk a va­sárnapi perselyezés ... Jézust a minden kincséhez hasonlítja, óceánokhoz, emlékművekhez, a tiszteletes beszéde alatt is kitörő lelkesedéssel helyeselt a hallgatóság, mozdulattal, fel­kiáltással; most magával ra­gadja őket a szónok láza: „igen, igaz, mi is akarjuk”. A PAPIHÁZRÓL EZ A KRI­TIKÁJA: „... itt van Natha­niel Hawthorne egyik lakása; itt töltötte gyermekkora egy részé« Louisa Alcott (híres amerikai írónő), szökésről ál­modozva, apja, a tiszteletes szárnyaló szavú zsarnoksága alatt nyögve, félénk életművé­vel tanúskodva, arról, mily szűk keretek között lehetett csak szárnyra kapnia abban az időben egy amerikai nőnek.” (308. 1.) Egy elmegyógyintézetben való látogatásáról ezeket a so­rokat írja: „...a kápolna, fog­paszta-rózsaszínben tartva ara­nyozott gipsszel díszítve: gyer­meteg lelkű apácáknak való templom.” „Nagyon szép is­tentiszteleteink vannak” — mondja az őr meggyőződéssel. 390. 1. Egy utcajelenetet örökít meg a 394. lapon: Az utca sarkán négerek vallásos gyülekezetei tartanak... egy néger pap szenvedélyesen szónokol; a jár­da szélén gitárosok dzesszdalo- kat játszanak. Egy másik né­ger szónok vörös kendővel a fején, lendületesen gesztikulál: haragosan mutat a többi szó­nokra, mert azok a fehérek Istenét hirdetik: ő a négerek Istenét hívja ... az utóbbi időben nyíltan a fehérek ellen forduló szekták alakultak- ki, de csak kis számban. Legna­gyobb részük az iszlámhoz tar­tozik; Mohamed istenét s nem a keresztényekét imádják.” A kiragadott idézetek kiegé­szítése ez lehetne: Amerikában az egyházak nagy küzdelmet folytatnak létükért. A templom már csak a szegények templo­ma. A dollármilliomosok, az írók és az intellektüellek be­szélgetései távol vannak min­denfajta egyházi gyökérzettől. Bizton vannak meghitt protes­táns közösségek erősen zárt formában — távol a nyilvános élettől. De az az élet, amely egy útinaplóban megörökíthe­tő, nem kívánkozott a rendkí­vül érdekes és lebilincselő lap sorai közé. Vagy van más és nagyobb értékű és hatású egyháziasság is Amerikában, de ezt éppen az egzisztenciális filozófia kép­viselőnője nem veszi észre? G, I»

Next

/
Thumbnails
Contents