Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-23 / 34. szám

Szív az áldozat mögött

Márk 12, 41—44

Isten előtt döntő fontosságú az, amit általában nem kérnek számon és nem figyelnek rá: a szívünk indulata, életmozdulatainknak rejtett súlya. Mi a mozgatója egy-egy cselekedetünknek, áldozathozatalunknak. Isten nemcsak cselekedeteink mennyiségét nézi. hanem elsősorban a minőségét: mi van az áldozat mögött. Jézus Krisztusnak ez a minőségi értékelése emelte ki a szegény özvegyasszony áldozatát. Noha összegszerűleg a legkevesebbet adta a perselybe, mégis egymagában többet adott, mint a „gazdagok” együttvéve. Mi teszi Isten előtt értékessé minden idők imádkozó, igehallgató emberének áldozatát? Erre tanította Jézus tanítványait és tanít minket is.

1- A bizodalmas hit. A szegény özvegyasszony minden biztosítékot kiengedett a kezéből. De amikor „egész vagyonát, amije csak volt”, bedobta a perselybe, Isten kezébe tette le egész létalapját. Nem a szerencsére, a sorsra bízta magát, hanem tudatosan Istenre hagyatkozott. Erre a bizodalmas hitre bátorít bennünket is Jézus Krisztus. Sokszor aggodalmaskodó, kétségbeeső, számító, önféltésből vergődő szívünket cseréli ki a hit gyermeki bizodalmával megtelített szívre. Merjünk bízni Istenben, akit „Mi Atyánk”-nak szólítunk, sokkal inkább, mint eddig.

2. Az áldozatkész szeretet. A szegény özvegyasszonynak nyilván megvolt a maga gondja-baja. De bizodalmas hitéből nem tudott arra a kényelmes álláspontra helyezkedni: mindenki törődjék a saját bajával. Nem építette körül magát a saját problémáival, nem forgolódott csupán önmaga körül. Nem engedte, hogy saját gondja-baja eltakarja „kilátását”. Egész létalapját rendelkezésre bocsátotta, hogy a szeretet „két fillérje” eljusson oda, ahol még két fillér sincs, ahol még több a gond és a probléma. Ez a szeretet képesít mindenkor arra, hogy mi is át tudjunk venni mások terhéből, hogy a mi „filléreink”, „áldozatunk” is tömítse a szükség nyílását, hogy Istennek a világban, az emberek között levő „perselyei” ne maradjanak üresen, hanem megtelítődjenek a szeretet áldozatával.

3. A gyermeki hála. A szegény özvegyasszony áldozatában benne volt hálás szíve. Ezért tudta odaadni mindenét. Nemcsak a pénzét, de önmagát is, egész életét. Felismerte, hogy mindene, amije van: Istené. S a hálás élet sohasem önző és szűkmarkú. Minden jóra kész. Ezzel a gyermeki hálával telítődik meg a mi szívünk is a mi Atyánk felé, aki Jézus Krisztusban, az ő életében egészen nekünk adta magát, széjjelosztotta életét, hogy mi az ő szegénysége által meggazdagodjunk. Isten bűnbocsátó, irgalmas szeretetével ajándékozott meg Jézus Krisztusban, hogyne adna Vele’ együtt mindent nekünk.

A Szentlélek Isten szüntelenül munkálkodik, hogy imádságunk, igehallgatásunk, templomi istentiszteletünk feltölte- kezés legyen az Isten gyermekeinek bizodalmas hitben, áldozatkész szeretetben, a gyermeki hála örömében megnyilvánuló élet istentiszteletévé.

Povázsai Mihály

ISTENTISZTELETI REND

HIRESt

Budapesten, 1964. augusztus 23-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Turesányi Károly, de. 11 (úrv.) dr. Kékén András, du. 6 Trajtler Gábor. Fajsor de. 11 Koren Emil, du. 6. Koren Emil. Dózsa György u. lél 10 Ko- íren Emil. ÜUői út 24.. de .fél 11. 'Karácsony Sándor u. de. 9. Rákó- tczi út 57/b. de. 10 .(szlovák) dr. Szi- lády Jenő, de. 12. Thaly Kálmán xi. de. 11. Kőbánya de. 10. utász u. jde, 9. Vajda Péter u. de. fél 12. jZugló de. 11. du. 6. Rákosfalva de. te. Fóti út de. 11 (úrv.) Káposzta »Lajos. Váci út de. 8 Káposzta Lajtos. Frangepán ú. fél 9. Üjpest de. *10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. jlO. Soroksár-Üjtelep de. 8. Pestúj- liely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá- kospalota-MÄV-telep de. 8 Kökény Elek. Rákospalota de. 10 Kökény Elek. Rákospalota-Kistemplom du. 8 Kökény Elek. Rákosszentmihály ide. fél 11 Karner Ágoston. Sasha* ■lom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11 és fél 3.

Bécsikapu tér de. 9 (úrv.), de. 11 (úrv.) várady Lajos, du. 7 Várady Lajos. Torockó tér de. 'fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Weczán Pál teológus, de. 10 Weczán Pál teológus. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Rutt- kay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Pesthldegkút de. fél 11 Filip- pinyi János. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 Uzon László, du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de. 9. Kelenvölgy de. 9. Budafok de. 11. Nagytétény du. 3. Albertfalva de. 7. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11.

— BUNDÁK — átszabások, Irha- bunda tisztítása, festés Somogyi szűcsnél, Bp., V., Kossuth Lajos u. 1. Udvarban.

Bútorozott szobát keresek két lány részére. Ágynemű van. Gonda Ilona, Tel.: 118—007/0 mell.; du. 3—10-ig.

Szentháromság ünnepe utáni 13. vasárnapon az oltár terítő színe: zöld. A vasárnap ol- tári és délutáni alapigéje: Gál. 3,15—22.; délelőtti alapigéje: Márk 12,41—44.

*

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 30-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: Lehel Ferenc szombathelyi lelkész.

— KÜLFÖLDI VENDEGEK a balatonszárszói üdülőben. Evangélikus egyházunk balatonszárszói üdülőjében néhány napot töltött egyházunk vendégeként Dr. Jan Michalko professzor, a pozsonyi teológiai fakultás dékánja és Karol Nandrasky, a pozsonyi teológiai fakultás docense. Vendégeink hazánkban való tartózkodása a két szomszéd egyház jó viszonyának kifejezője.

m

— GYENESDIÄSON szeptember 16. és 17-én munkaülést tart a Veszprémi Egyházmegye Lelkészi Munkaközössége. Az értekezleten áhítatot tart Bár- dosi Jenő, írásmagyarázatot vezet Dr. Fabiny Tibor. Az úrvacsorái istentiszteleten Kiss János szolgál. Asbóth László „A krisztológia univerzális távlata és a keresztyén felelősség a világért” címen, Németh Tibor pedig ..Néhány jellemző vonás a XVII. századbeli Pápa vidéki Evangélikus és Református gyülekezetek életéből” címen tart előadást.

e

A FELTÉTEL

A franciaországi Protestáns Egyházszövetség elnöke, Charles Westphal lelkész egy interjúban hangsúlyozta, hogy a protestáns egyházak elvárják a vatikáni zsinattól, ismerje el a protestáns templomban végbement esküvő érvényességét a katolikus fél számára is. E nélkül nem képzelhető közeledés az egyházak között.

D. KÁLDY ZOLTÁN PÜSPÖK SZOLIDARITÁSI NAGYGYŰLÉSEN

A Szakszervezetek Országos Tanácsa és az Országos Béketanács 1964. augusztus 12-én Budapesten a MEMOSZ Rózsa Ferenc Művelődési Házában a Vietnami Demokratikus Köztársaságot és a Ciprusi Köztársaságot ért agressziók ellen tiltaKozó szolidaritási nagygyűlést rendezett. A nagygyűlésen evangélikus egyházunkat D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház- kerület püspöke képviselte, aki az elnökségben foglalt helyet.

— SEGÉDLELKESZ ÁTHELYEZÉSEK a Déli Egyházkerületben. — D. Káldy Zoltán püspök 1964. augusztus 15--i hatállyal felmentette Solymár Pétert pécsi, Ruttkay Leventét Bp—Józsefvárosi segédlelkészi szolgálata alól. Mindkét segédlelkész 1964. szeptember 1-vel a Német Demokratikus Köztársaságba utazik, hogy teológiai tanulmányaikat tovább folytassák a berlini, illetőleg a lipcsei Teológiákon/ — A most végzett és felavatott Kosa Lászlót a pécsi, ifj. Hegedűs Lajost a Bp—Ferencvárosi gyülekezetekbe küldötte ki 1964. szepémber 1-i hatállyal segédlelkészi szolgálatra. — Harmati Bélát a Bpest—Fasori gyülekezetből a Bpest—Józsefvárosi gyülekezetbe. Szirmai Zoltánt a Bpest—Ferencvárosi gyülekezetből a Bpest—Fasori gyülekezetbe küldte ki a püspök segédlelkésznek, ugyancsak szeptember 1-i hatállyal.

EVANGÉLIKUS ELET

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VTII.. Üllői út 24. Szerkésztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—vm. Árusítja a Magyar posta 10 000 példányban nyomatott

64.3138/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest Fv.: Bolgár I.

INDEX 25211

Mint égen a csillag

Távol a város. Most az erdőben járok. Fűharmattól nedves a kiszáradt árok.

Ragyog a sok csillag, messze a nap fénye: csendes bizalommal nézek fel az égre.

Sok kicsi fény villan; jánosbogár-lámpa, mint-hogy-ha az ember a tejúton jáfna.

Kis bogár-csillagot tenyerembe tettem s amiközben néztem, csendben elmerengtem. Mint égen a csillag, olyan volt e kis fény.

S mint már olyan sokszor, tisztán láthattam én: a föld és cg között nincs különbség semmi. Földünket csillagos éggé tudja tenni, aki látja, érzi, csillagban, bogárban azt, ki jelenlévő az egész világban.

Gyarmathy Irén

I HÉTRŐI^-HÉTRE

Most még lehet

Máté 25,40.

Amikor e sorokat írom, két kedves hívein halála árnyékolja szívemet. Az egyiket két napja temettük. A másik most fekszik a ravatalon. Az egyik alig egy esztendeje a konfirmációi oltárnál ragyogott rám mindig mosolygó, fekete szemével. A másik alig jutott túl az emberélet útjának felérj amikor ráköszöntött a halál. Bizonygassam most, hogy egyszer „mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélő széke előtt, hogy ki-ki elvegye a jutalmát aszerint, amiket a testben cselekedett, vagy jót, vagy rosszat”?

Heti igénk a legilletékesebbnek, a „királyi székben ülő”- nek kinyilatkoztatása erről a döntő kérdésről. Krisztus ad itt intést és bátorítást az életre, hogy egykor megállhassunk az ítéletben.

Végső sorsunk itt és most dől el. Mégpedig azon, hogyan állunk, vagy inkább hogyan járunk Övele.

Krisztus szavaiban az itt az újszerű és meglepő, hogy az ismert „kövess engem” felszólítás helyett most így figyelmeztet: az útitársadban, vagy a szembejövőben végy észre engem. Tehát nemcsak mi megyünk Őutána, hanem emberekben állandóan Ö jön felénk. Nem Mátyás király romantikus, ritka országjárása ez álruhában, hanem Krisztus áldott alkalmakat készítő s állandóan — naponként, óránként, percenként — jóra kötelező kegyelme.

Az utunkba esőket nem osztályozza. Nem így mutatja be: Ez keleti — ez nyugati. Ez fehér — ez fekete. Ez fiatal — ez öreg. Ez rokonszenves — ez ellenszenves. Ez tekintélyes (kifizetődő neki szívességet tenni) — ezt senkinek sem hívják (nyugodtan átnézhetsz rajta). Mindegyikről ezt mondja: ez az én testvérem. Amit velük cselekesztek, vagy nem cselekesztek, azt én számon tartom. Ügy minősítem, mintha velem tettétek volna. Mondjam Jákobbal: „az Ür volt e helyen és én nem tudtam”? Az üres mentegetődzés helyett inkább a könyörgés illik hozzánk: „Segíts az utamon erőddel s a bűneim mindmind töröld el”, hogy megállhassak az ítéletben. (

Szalay Sándor

NAPRÖL-NAPRA

VASÁRNAP: MIKE ÁS 5,8; JELENÉSEK 17,14. — Nem

vagyok egyedül bűneimmel. Nem azért, mert felebarátaim is azok, hanem Isten mellém állította Fiát, és Ö nem akarja a bűnös halálát. Gál. 3,15—22; Zsoltárok 74,

HÉTFŐ: I. MÓZES 24,7; ZSIDÓK 1,14. — A Bárány az, aki legyőzi bűneimet. így tesz Isten az Ö országának örökösévé. Mint örökösnek nem lehet más a magatartásom, mint a szolgálat. Ennek a munkának a „tárgya” a felebarát legyen. Jakab 2,1—13; Jeremiás 7,16—20; (I, Korintus 10,20—21.)

KEDD: ZSOLTÁROK 68,27; RÖMA 15,5—6. — Áldjad én lelkem az Urat! Az Istent dicsőítésnek is megvan a helye. Ez az otthonom, vagy bárhol, áhol vagyok, de elsősorban: „ A gyülekezetben áldjátok az Istent,” Máté 10,40—» 42; Jeremiás 7,21—28; (János 14,21.)

SZERDA: EZSAIÄS 59,1—2; I. JÁNOS 3,21—22. — Nem

olyan Urunk van, aki ne tudna megindulni bűneink miatt és ne tudna segíteni, hisz megkísértetett hozzánk hasonlóan» Meghallja a kiáltó szót és a már-már sülyedő Péter kinyújtott kezét is megragadja. Zakariás 7,8—14; Jeremiás 8,4—- 9. 18—23; (Máté 23,13.)

CSÜTÖRTÖK: I. MÓZES 4,9; JAKAB 4,1—2. — Kain

azt kérdezte, „Avagy őrizője vagyok-e én az én atyámíia- nak?” Nemcsak őrizője vagyok, hanem felelősséggel állított oda az Isten minden ember mellé. Számonkéri tőlem az Isten a felabarát hitét és hitetlenségét egyaránt, U, Mózes 22,20—26; Jeremiás 14,19—15,9; (Máté 3,11—12.)

PÉNTEK: ZSOLTÁROK 46,2—3; I. JÁNOS 4,18. — A

szeretet feladata és kötelessége a keresztyén embernek. Ez legyen a mozgató rugója életem minden cselekedetének és megnyilvánulásának. Zsidók 2,11—18; Jeremiás 15,10—21; (János 12, 25—26.)

SZOMBAT: I. MÖZES 18,14; MÁTÉ 19,25—26. — Nincs olyan aszkézis, amivel ki tudnám „provokálni” üdvösségemet. „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Jeremiás 22,13—19; Jeremiás 17,5—18; (IX, Korintus 12,9.)

Káposzta Lajos

(Jegyzetek: Simone de

Beauvoir: Amerikai útinapló c. könyvéből. Bp. 1960. Európa Könyvkiadó.)

A MAGYAR KÖNYVOLVASÓK. jó része különösen kedveli az útleírásokat. Egyházi ember is kedvelheti az effajta könyveket. Természetesen . az ilyenek elsősorban az egyházi vonásokat keresik. Az idézett könyv ad néhány ilyen részletet.

Az írónőt jól ismerjük. Egy jó házból való urilány c. kötetét nagy figyelemmel olvashatta a magyar közönség. E mű érdekessége az, hogy az egzisztenciális filozófia francia reprezentánsát első kézből ismerhetjük meg.-E francia írónő felesége Sartrénak. Az írónőről pompás sorokat olvashattunk a Kortárs ez évi egyik számában. Tolnay Gábor egyetemi tanár, a leningrádi írókongresszuson Beauvoir társaságában tett meg egy hosszabb autóbusz utat s ezt az élményét remekül örökítette meg a magyar olvasók számára.

AZ ÍRÓNŐ útleírása naplószerű. Széliében, hosszában végig utazta Amerikát s éles szemmel figyelt meg mindent s egy asszony rendkívül finom érzékével és utánozhatatlan szellerúességével reflektált minden előtte felvillanó látványra és eseményre. Férje egzisztencialista tanításait ismertette az amerikai egyetemeken, ezekről, egyéni sikereiről kevesebbet, bosszúságairól többet ír, de ezenfelül magát az amerikai életet, az embereket, a természeti és technikai szépségeit egy asz- szony szenzitív kritikájával úgy illeti, hogy az olvasó egyenesen élvezi minden egyes sorát. Nem lehet letenni ezt a kedves könyvet.

MEGHATÓ SZERETETTEL ÍR A NÉGERKÉRDÉSRÖL és a négerekről, örül minden menekült spanyollal való találkozásának. Igaz és kellő mértéktartással bírálja az amerikai tudományosságot s elszomorítja az amerikai egyetemi hallgatóság tudománytalansága és közönye. Élvezi a múzeumokat, megnézi a kínai színházakat s egy-két egyházi élményét is papirosra teszi s minket ezek a sorai érdekelnek.

Negyven évvel ezelőtt olvashattuk Werdermann: Das religiöse Angesichtt Amerikas c. könyvét. Az egyházi ember megállapításai egészen más jellegűek voltak, mint ennek az intelligens francia asszonynak megfigyelései; ő egyszerűen lát és ír.

Könyve 64. lapján ezeket írja: „Reggel R. Wrighttal megyek egy néger templomba istentiszteletre: az Abyssine a baptista hitközség temploma,

Jléhány áóc eqy. litinaplc&ól

mely a legnagyobb New Yorkban; 12—14 000 tagja van. Lelkipásztora népszerű: A. Clayton Powell tisztelendő, fiatal, ambiciózus ember, világos arcszínnel, oly finom vonásokkal, hogy sose hittem volna róla, hogy néger ... Meglep szónoklata szociális tartalma: az ember azt hihetné, hogy nem templomban van, hanem politikai gyűlésen. Felidézi a négerek kemény sorsát s arról beszél nekik, hogy lázadással és gyűlölettel nem segíthetnek magukon; legelsősorban Isten szívét kell megnyerniök; köztük is van igazságtalanság, vannak gazdagok és szegények, egészségesek és betegek és először is meg kell tanul- niok egymást segíteni; járjanak gyakran templomba, vigyázzanak erkölcseik tisztaságára ... A közönség lángoló figyelemmel hallgatja és a beszédet ütemes Yes, all right kiáltásokkal, tapsolással és dobogással szakítja meg többször is ..(Az őskeresztyén- ség görögkeleti részein szintén éljeneztek és tapsoltak a hívek a jó prédikációk hallatán.) (Közlés e sorok írójától) Missziói településeket és azok templomait látogatja meg s

erről a 225. lapon ezeket írja:

„Erős orrhang zúg az elhagyott boltívek alatt és meséli nekünk a misszió történetét: egy püspök beszél: lemezre vették a hangját, s egy szellemes szerkezet megindítja a lemezt, amint látogató nyitja ki a templomajtót.”

A 245. lapon ezeket írja: „R. és C. szerettek volna négerek számára fenntartott mulatóba elvinni, de nagyhétben vagyunk, New Orleans katolikus és kegyes város s ma este a helyiség zárva van.” 293—296. lapokon ezek olvashatók: „... egy harlemi templomba visz el bennünket. A második sorba ültetnek bennünket, a hosszú, szürke ruhába öltözött kardalosnők mellé; az énekesnőknek három csoportja van: az egyik szürkébe öltözve, a másik gesztenyebarnába, a harmadik feketébe; egyetlen férfi kórus van. A különböző csoportok hol külön-Rülön, hói együtt énekelnek; csodálatos szép hangon s a hallgatóság feszült csöndjében különösen megrázóan hatnak a spirituálék ... Az arcokon a figyelem derűbe, majd nevetésbe csap át aszerint, hogy patetikus

ének hangzik-e, vagy meghitt hangulatú beszédek ... Ezek a templomok általában szegények, a papok rosszul fizetettek s fő anyagi forrásuk a vasárnapi perselyezés ... Jézust a minden kincséhez hasonlítja, óceánokhoz, emlékművekhez, a tiszteletes beszéde alatt is kitörő lelkesedéssel helyeselt a hallgatóság, mozdulattal, felkiáltással; most magával ragadja őket a szónok láza: „igen, igaz, mi is akarjuk”.

A PAPIHÁZRÓL EZ A KRITIKÁJA: „... itt van Nathaniel Hawthorne egyik lakása; itt töltötte gyermekkora egy részé« Louisa Alcott (híres amerikai írónő), szökésről álmodozva, apja, a tiszteletes szárnyaló szavú zsarnoksága alatt nyögve, félénk életművével tanúskodva, arról, mily szűk keretek között lehetett csak szárnyra kapnia abban az időben egy amerikai nőnek.” (308. 1.)

Egy elmegyógyintézetben való látogatásáról ezeket a sorokat írja: „...a kápolna, fogpaszta-rózsaszínben tartva aranyozott gipsszel díszítve: gyermeteg lelkű apácáknak való templom.” „Nagyon szép istentiszteleteink vannak” — mondja az őr meggyőződéssel. 390. 1.

Egy utcajelenetet örökít meg a 394. lapon: Az utca sarkán

négerek vallásos gyülekezetei tartanak... egy néger pap szenvedélyesen szónokol; a járda szélén gitárosok dzesszdalo- kat játszanak. Egy másik néger szónok vörös kendővel a fején, lendületesen gesztikulál: haragosan mutat a többi szónokra, mert azok a fehérek Istenét hirdetik: ő a négerek Istenét hívja ... az utóbbi időben nyíltan a fehérek ellen forduló szekták alakultak- ki, de csak kis számban. Legnagyobb részük az iszlámhoz tartozik; Mohamed istenét s nem a keresztényekét imádják.”

A kiragadott idézetek kiegészítése ez lehetne: Amerikában az egyházak nagy küzdelmet folytatnak létükért. A templom már csak a szegények temploma. A dollármilliomosok, az írók és az intellektüellek beszélgetései távol vannak mindenfajta egyházi gyökérzettől. Bizton vannak meghitt protestáns közösségek erősen zárt formában — távol a nyilvános élettől. De az az élet, amely egy útinaplóban megörökíthető, nem kívánkozott a rendkívül érdekes és lebilincselő lap sorai közé.

Vagy van más és nagyobb értékű és hatású egyháziasság is Amerikában, de ezt éppen az egzisztenciális filozófia képviselőnője nem veszi észre?

G, I»