Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-23 / 34. szám
Ä Keresztyén Béke-Világ gyűléstől — a gyülekezetekig ^ HIT UTJÁN Minden útnak van iránya és van megérkezése. Nagyobb utakon táblák is mutatják, hogy aki erre indul el, melyik városba fog megérkezni. Vannak utak, amelyek felfelé vezetnek. Így el lehet jutni napfénycsókolta magasságok félé, mondjuk a Magas-Tátrá- bg, amelyik élettel és egészséggel dalolja tele a megérkező ember szívét. És vannak utak, amelyek lefelé vezetnek. Ködös és párás völgyekbe, marasztaló mocsarakba, ahol összeszorul a tüdő, , szív és az élet. így vezetnek az utak az élet és a halál felé. Emberek életének is van útja, iránya és megérkezése. Hivő emberek boldogan vallják, hogy nekik Jézus az útjuk. A megérkezés és az élet útja. János evangéliuma hatodik fejezetének az a szakasza, amelyik a 37—40-ig terjedő versekben van, három boldogító üzenetet mond a hit útjáról. Az első így hangzik: — Jézussal a hivő ember mindig a szeretet útján találkozik. — Holnapjaink reménységét mindig az a gondolat tépi: vajon holnap milyen emberekkel találkozunk? Vajon holnap kik keresztezik az életünk útját? Vajon azok az emberek, akik elibém kerülnek, akiktől a sorsom függni fog, azok idegenek, ellenségek, vagy a barátaim lesznek? Lesz-e jóindulat és irgalom a szívükben? Szobrok, vagy szívek lesznek? Irigy idegenek lesznek-e, vagy liedig imádkozó testvérek?! Ha a mi életünk csupa jóindulatú emberből és támogató testvérből állana, akkor nem sírna sohasem az anyacsók, amikor útjára engedi a gyermekét. Ha a bűn eltűnne az életünkből, akkor valóban ez az élet Isten gyermekeinek, minden teremtett embernek vidám és szép, békés játszótere lenne és mindnyájan elfelejtenénk a háborúk és a harcok riasztó rémeit. Sajnos azonban bűneink bennünk élnek. És ezért nagyon sokszor besötétedik a szívünk. Sajnos, a mi bűneink, önzésünk és irigységünk, szívtelenségünk és szeretetlensé- günk milyen sokszor elrontja örömeinket, munkánkat, az otthonunkat és az életünket. Ezért nehéz olyan sokszor az élet útja. És ezért keserű kérdése az életünknek, hogyan fogadnak majd minket az emberek? Milyen megnyugtató Jézus szava! Ö mindig a szeretet útján vár minket. Bizalommal és megnyugvással mehetünk mindnyájan Feléje. Akárhonnan jövünk és akárhonnan érkezünk meg. ö nem kérdi, hogy honnan jöttünk. Nem kérdi kik vagyunk. Messziről mosolyog felénk, mint régi ismerősünk, mint a barátunk. Mindig van ideje a számunkra és mindig van segítsége. Földi és égi útjaink jerikói útján ő mindig az irgalmas sa- maritánus, Akinek felénk hajló alakjában, meleg tekintetében gyógyulás, öröm, békesség és üdvösség van. Ezért A Református Világszövetség • világ református egyházainak ez az összefogó szervezete augusztus 3—14. tartotta 19. nagygyűlését a Majna-parti Frankfurtban. 1875-ben alakult meg ez a szervezet, melyhez ma 86 egyház tartozik. (Ebből 27 Európában.) Az ösz- szejövetelen mintegy 700 résztvevő jelent meg, akik között ott voltak a többi protestáns egyházak megfigyelői, sőt a római katolikus egyház küldötte; is. A gyűlés középponti témája ez volt: Jövel Szentlélek Űristen. — A megnyitó istentiszteleten dr. Visser’t Hooft, az Egyházak Világta- nácsának főtitkára prédikált Cselekedetek 4,31 alapján. — Az első előadást Otto Weber göttingai professzor tartotta^ az egyház szolgálatának meg- javulásáról. -*• A. C. Wim, amerikai professzor előadásának címe: Az evangélium hirdetése ma, volt. — A magyar- országi református egyházat héttagú küldöttség képviselte dr. Bartha Tibor püspök vezetésével. szólít meg mindennap az ige j szavaiban. A hit útjának második üzenete így hangzik: az Ű útja biztos út. Jézus nemcsak mindenkit szeret, de mindenkit megtart. A hivő ember számára boldog bizonyosság, hogy a szeretet Jézusnál mindig a hűséget is jelenti. Megtartó erőt. Jézus útja nem a varázslatok útja. Nem azt jelenti, hogy megváltoztatja földi utai- mat, nem az utamat változtatja meg, hanem engemet. Mellém lép és megerősít. Vezet és tanácsot ad? Hivő életek ezért mondják boldogan: Ö biztos idegenvezető, az élet hegyoldalán. Biztos, mert Jézus keze még nem engedett el senkit sem, aki valaha is rábízta magát. Szeretete nem szeszély, nincsenek holdfogyatkozásai és nincsenek hangulatváltozásai. Nem tűz, amelyik kialszik, hanem nap, amelyik örökké világít és melegít. A hit útját ez a szeretet világítja meg a hivő ember előtt. A hit útjának harmadik üzenete így hangzik: Öt senki sem találja meg, csak az, akit Isten küld hozzá. Ezért a hit útja a kegyelem útja. Nem lehet Öt megtalálni kíváncsi kirándulásoknak az útján. Nem leh.t jegyet váltani hozzá imádságok papírjaival, templomi belépővel, vagy a jóság kezünkből kihulló morzsáival. Nincs más térkép hozzá, csak amit Isten ad a hivő ember kezébe az ige soraiban. Nincs más segítő hozzá, mint a Szentlélek. Csak Isten mutathatja meg Öt a hivő embernek. Ezért a hit útja a kegyelem útja. Ezért jó járni a hivő embernek a hit útján emberek között az Isten felé. Friedrich Lajos A BÉKEHARC ÁZSIÁBAN Részletek Yoshio lonue japán professzornak a Prágai II. Keresztyén Béke-Világ gyűlésen tartott előadásából Mi keresztyén kisebbség vagyunk Ázsiában. Japánban a 90 miliiós lakosságból csak hatszázezer a keresztyén. Be hisszük, hogy Jézus Krisztus, az egyház Ura, egyúttal a világ Ura is és hogy Jézus Krisztus uralma láthatatlan módon a nemkereszytén társadalomra is kiterjed. A keresztyének tehát ott is felelősek az ember védelméért és a társadalom demokratizálásáért. De miként a fejlett országokból származó testvérek tudják, a valódi demokratizálás lehetetlen, ha felületesen, csak kívülről adják fel, mint egy ruhát. Hogy milyen megbízhatatlan kölcsönzött ruha ez, azt leginkább az amerikai külpolitika vezetőinek kellene tudniok. A Prágai II. Keresztyén Béke-világgyűlés képeiből. Nyikodim metropolita és Hromádka professzor Az Egyházak Világtanácsának Végrehajtó Bizottsága •gyancsak e napokban ülésezett a németországi Tutzing- ban. Az értekezlet állást foglalt a ciprusi kérdésben is: elítélte a külföldi hatalmak beavatkozását a szigeten. Mindent el kell követni azért, hogy a görög és török lakosság megromlott jó viszonya helyreálljon és a tárgyalások eredményességét biztosító kedvező légkör jöjjön létre. — Jelentős segélyt szavaztak meg az ínséget szenvedő afrikai népek és egyes csoportok számára, akik a fajüldöző politika áldozataiul estek Dél-Afriká- ban, Angolában, Kongóban s másutt. — Az értekezlet állást foglalt a lelkiismereti és vallásszabadság mellett: minden ember számára bíztosita- ni kell ezeket az elemi emberi jogokat. — Tekintettel ar- } ra, hogy dr. W. A. Visser’t l Hooft, az Egyházak Világta- j nácsának főtitkára a közeljö- t vőben tisztségétől visszavonul- } ni készül, a végrehajtó bízott- S ség utódjául Patrick C. Rodger J angol lelkészt javasolta. Rodger lelkész 1961 óta az Egyházak Világtanácsának egyik tanulmányi bizottságának titkára. 1920-ban született, Skóciában s tanulmányait Párizsban, Oxfordban és Cambridge- ben folytatta. — Az értekezlet kérte dr. Visser’t Hooft főtitkárt, hogy i 966-ig még \ lássa el hivatalát, melyet 1948 óta tölt be. (J)ítez ájmptkoL A szemem réved álmosan, A verseken csak éppen átoson, Míg bibliámból az Aktát olvasom. És már-már félálomban Az ige a szívemig dobban: „az utcára ágyon betegeket hoznak, Sánták, bénák, vakok rendre sorakoznak És kire Péternek árnyéka essett, Nem volt már beteg, kóros, elesett.” Péternek még az árnyéka is gyógyít' Hoztam én valaha valakinek gyógyírt? Ö, ha az úton én is úgy járnék! De én utánam csak romból, ront az árnyék! Kezemben fénylő szövőinek ragyog, He, jajj, rontó árnyékú mécstartó vagyok! Nem tudom levetni, hogy velem ne szálljon, Fekete, bűnből szőtt, sötét uszályom. Bűnös vagyok, gyarló és hitvány, De Péter is volt tagadó tanítvány! És mégis, mégis gyógyít most az árnyék! Ö, ha, én is, én is, az úton így járnék! És mégis, és mégis! Néki nagypéntekre eljött a húsvét is! És eljött a pünkösd... Megkötöző bűn közt Péntek után én is húsvétot remélek. Jöjj hozzám is el újjátevő Lélek! Ha nem is gyógyít, tán halványul az árnyék, És így, Uram, mindig csak teveled járnék... Íme, most is gyógyított az árnyék! Seben István A valódi demokratizálódásnak belülről kell kiindulnia. Számunkra, ázsiai keresztyének számára az előbb említett neokolonializmus nemcsak politikai, hanem lelki probléma is. Ha mi Ázsiában vallást akarunk tenni arról, hogy Jézus Krisztus a világ Ura, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül a népek szabadságáért és függetlenségéért vívott harcot. Foglalkoztunk azokkal a problémákkal, amelyekkel Ázsiában állunk szemben. Hol találunk rájuk megoldást? ürülhetünk annak, hogy a világtörténelem néhány éve a hidegháború enyhítése felé halad. Ennek következtében kötötték meg az elmúlt esztendőben a moszkvai megállapodást. De elmondhatjuk-e, hogy ezzel megtettük a döntő lépést a fent említett problémák megoldása felé? Miként önök is tudják, különbözők a vélemények az egyezmény értékének megítélésében. Mi japánok örömmel üdvözöljük, mert közöttünk sokan vannak, akik atombetegségben szenvednek, valamint olyanok, akik már nagyon is sok radioaktivitásnak voltak kitéve s a levegő szennyeződéséne. csekély megnövekedése következtében is tartamok kell a megbetegedéstől. Ezenkívül az egyezményt a békéhez való hozzájárulásként értékeljük s azt várjuk, hogy első lépés lesz az általános és teljes leszerelés felé, amelyet számos további lépés fog követni a jövőben, hogy valóra váljék az igazi béke iránti hő kívánságunk. Japánban beszélünk a „Pax Russo-Americana”-ról. Ezen a formulán a moszkvai egyezmény által bevezetett koegzisz- tenciát értjük. Nem gondoljuk, hogy ez teljesen megszünteti a béke veszélyeztetettségét Ázsiában. Lehet, hogy ez az európai és egyéb problémák megoldásának a kezdete, de nem elégséges Ázsiában, ahol az amerikai kormány a hetedik flottát a Kína és Formóza közötti tengei'szorosban tartja s erőszakkal támogatja a nép által nem kívánt Csang Kai- sek uralmát, amivel tovább folytatja a szárazföldön Népi Kína körülzárására irányuló, előbb említett kommunistaellenes, militarista politikát. Ha ez a formula állandósítaná a jelenlegi helyzetet, a demokratizálásért, békéért, szabadságért és függetlenségért vívott harc egy lépéssel sent juthatna előre. Az éhség és a népesség szaporodásának problémája bizonyára fontos tényező, amely fenyegeti a békét Ázsiában. Ázsia békéjének problémáját azonban nem lehet megoldani a neokolonializmus elleni harc, azaz a szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelem nélkül. Az éhség éa a népesség szaporodásának problémáján való felül kereke- dés feladatát tehát csak belső demokratizálódással és gazdasági önállósággal lehet megoldani. Emlékezés egy mártír lelkészre 25 évvel ezelőtt, 1939. július 18-án halt meg a buchenwaldi koncentrációs táborban 41 éves korában Paul Schneider evangélikus lelkész. Végső meg- kínzásához a lökést az adta, hogy a táborban 1939 egyik januári reggelén — miután két fogolytársát meggyilkolták az SS-ek — a sorakozónál hangosan kiáltotta: „Jézus Krisztus nevében tanúskodom a fog- lyok meggyilkolásáról.” Hónapokon át kínozták, míg egy in- j ekcióval megölték. A huszonöt éves évforduld alkalmából több ezren gyülekeztek össze istentiszteletre. NYÁRI LÁTOGATÓK Idegenek jöttek a faluba autóval, külföldiek, egész család. Németek. A papa együtt volt hadifogoly a falu egyik állattenyésztőjével. Nagyon örülnek egymásnak. A magyar család német tudása elég fogyatékos, a két férfi még jól érti egymást, az asszonyok szívélyes tőmondatokban beszélgetnek. A két család kamasz fiai egész nap együtt motoroznak, elismerő egytagú szavakat mondogatnak egymásnak. A két pici lány pedig gyúrja a homokot, állandóan beszélnek egymáshoz, nem zavarja őket, hogy egy szót sem értenek egymás beszédéből, mégis tudják miről van szó. A vendégek három napig maradnak, innen mennek tovább körútjukra, előtte erőt gyűjtenek. Vasárnap elmennek a templomba a háziakkal, ők is evangélikusok. A tisztelendő ismerős dallamú énekeket választ, amit mindenütt énekelnek a világon, boldogan fújják o németek is — németül. Nézik, nézegetik a fehérre meszelt egyszerű falusi templomot, az oltár fölé nyomorított szédítő magas szószéket. Istentisztelet után kérik a lelkészt, mutassa meg nekik a templom nevezetességeit. A pap elbámul. Mi van az 6 templomában nevezetesség? ISO éve épült a templom a császár Türelmi Rendelete után, a hosszú protestáns elnyomás végén. Gyorsan és boldogan építették, állítólag barokk stílusban, mivel a vízszintes tagoltság felismerhető rajta. Köztünk szólva, a lelkész egyszer régen azt mondta templomáról, hogy „csűr-stílusban” épült. Akik építették, mielőbb hajlékot akartak teremteni az igehirdetésnek, nem gondoltak művészi szempontokra. Jó vastag falakat húztak, mert tégla, habarcs volt bőven és vékony mennyezetet szerkesztettek, mert mire oda már felértek, nagyon spórolni kellett. Az ablakok szimplák, télen nagy a hideg idebenn, nyáron meg egy-két kitört üvegszemen keresztül behallik a falu zaja. — Szóval barokk stílusban épült — mondja udvariasan a német vendég és várakozón néz a papra. — Ja, ja — válaszol az szórakozottan, miközben arra gondol, hogy micsoda szép templomokat látott ő a német vendég hazájában a reformáció előtti és utáni korból. A legtöbb templomuk építészeti remekmű, belül műkincsek, márványtáblák királyok, hercegek, művészek nevével, akik ott porladnak. A Luther-városok oltárképei előkelő helyet foglalnak el a művészettörténetben, faragott szárnyasoltárok idézik a középkort, orgonáikon a muzsika fejedelmei játszottak, virágzott az egyházművészet, az ige iránti szeretet pazar dómokat emelt az igeszolgálatnak ... viszont abban az időben nálunk a bibliás egyházaktól templomok százait vette el a türelmetlen ellenreformáció. — Bizony, két kezemen megszámlálhatom patinás régi templomainkat — gondolja a lelkész. Szeme ismét rátéved a vendégekre, jóindulatú, barátságos arcukra és észbekap. Elmosolyodik. — A templom száznyolcvan éves — mondja most már folyékonyan —, falai vastagok, ablakai világosak, egyúttal az ige világosságát jelképezik. Faragott oltára kedvelt az egész faluban, mert a Hajas-Nagy Pál déd- öregapja faragta, aki végigharcolta a negyvennyolcas szabadságharcot és Kufstein börtönében raboskodott. Odavezeti őket a padokhoz. — Érdekes ezeket a padokat is megnéznünk. Puhafából vannak ugyan, de nevezetesek. A háború alatt hadikórház volt itt néhány hétig, a régi vén padokból fekvőhelyet ácsoltunk a sebesülteknek. Amikor elvonult a front, pár hétig ezeken az ágyakon ült a gyülekezet. Aztán két nap alatt ingyen összehordtak annyi deszkát a hívek, hogy egykettőre elkészítettük az új padokat. • Felmutat az orgonára. — Régi szép darabja templomunknak az orgona. Külsőleg ugyan nem sokat mutat, a hangja is lehetne jobb, de falusi egyházi muzsikánknak páratlan műkincse. Ha Hegyes Adám felül a kántori székbe és kotta nélkül rázendít az Erős várunkra, akkor itt szem nem marad szárazon. Felmutat a mennyezetre. Jaj de repedezett! — Nézzék a szép csillárainkat. Tíz éve vezették be a villanyt a faluba, addig gyertya és petróleum mellett vakoskodtunk. Amikor a templom elé leásták a villanyoszlopokat, kántorunk és két presbiterünk már elkészült a templom belső villanyszerelésével. Három nap múlva, reformáció ünnepén este gyűlt ki a fény először idebenn. Csak úgy rezegtek az ablakok a harsány boldog énektől! A német asszony a szemét törölgeti és úgy nézi a csillárokat, mintha aranyból lennének. Kifelé menet rámutat a pap az ütött-ko- pott perselyre. Maga is meghatódik. — El ne felejtsem. ez is egyik műkincsünk. Az önök házigazdájának a nagyapja csinálta a saját kezével — Isten nyugosztalja!. Az első adományt is ő tette bele Isten dicsőségére, nem is merem kimondani, mennyit. Csodálatosan szép persely ez — nekünk. Kerül belőle az Isten házára, az igehirdetési szolgálat fenntartására, a betegeknek, az öregeknek, a szegényeknek, az árváknak. Ez a persely majd kétezer éves, még Krisztus Urunktól kaptuk. Ez a felebaráti szeretet templomi oltára. A vendégek kifelé mennek. Visszasiet a német férfi, összecsuklott ujjai kinyílnak a persely felett, amibe hangtalanul belehull a hittestvéri szeretet jele. A templomudvarból felnéznek a toronyra. Magasra ível a falu fölé. A kereszt egy ujjat az ég felé mutat, két ujjal pedig széles e világba. Nézik a templomot, ami minden más, csak nem „műemlék”. A meszelés alól mát itt-ott kibújt a vakolat. A vendégek kezet fognak a pappal. Hosz- szan szorítja kezét a német férfi, sokáig szólni sem tud. Végül is rámutat a templomra. — Wunderschön — mondja, hátszik, hogy meghatottan és Őszintén érzi azt, amit mond, Csodaszép ez az ütött-kopott falusi templom, A pap is érzi, hogy a csodálatosan szép templomok országából jött ember most nagy igazságot m,ondott. Mert a templomok szépségét mindig az élő gyülekezetek hite adja, H. Németh István
