Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-23 / 34. szám
KP. BÉRM. BP. 72. <>4 gyütnáécs ,6z élet célja és egyben nagy ajándéka, jeladata és jutalma V** a gyümölcs. Jutalma sok verítéknek és aggódásnak, szeretetnek és féltésnek. Kétségen kívül nagy lehetősége a keresztyén ember életének is a gyümölcstermés. Egyrészt természetesen tartozik hozzá, másrészt ajándékképpen. Természetesen, mert mögötte ott áll az Isten munkája, szolgálata, szeretete, féltése és bocsánata. Tisztává és alkalmassá tett a keresztségben az őszinte, kegyes életre, a jóságra, az irgalmasságra, a hűségre és felelősségre. Ahol pedig ez a keresztségben elnyert tisztaság azóta is mindig kívánatos, ott meg is határozza az életet: termi és: idejében érleli a gyümölcsöt. Ahol az ember, a gyülekezet jól érti az Istent, ahol becsülete van szavának, ott érik is a gyümölcs. De egyben ajándék is a gyümölcstermés. Valaki azt mondta egyszer betegen, ágyhoz láncolva: már nem élek, mert nem szolgálhatok. — Ez az ajándékjelleg nyitja ki a keresztyén ember gyümölcstermő életének kertajtaját mások felé is. Az emberi közösség felé. Ez köti össze mások bajával, kérdéseivel. Ez teszi késszé és készségessé arra, hogy észre tudja venni az alkalmakat, amikor cselekvő élettel, hitének gyümölcseivel megy az önzés, az ellenségeskedés és a patvar- kodás elé. Kegyelem is a gyümölcstermés — ez a méltósága, de egyben alkalmassága is a keresztyén embernek a szeretet, az irgalmasság, az egymás igaz megértése, az emberi lét és biztonság fennálló nagy kérdéseinek jó elrendezése kisebb- nagyobb szolgálatára. Alkalmasság arra, hogy tudjon és merjen elmarasztaló ítéletté lenni egész valójával minden, az ember elleni gonosszal szemben. Isten korunkban kétségtelenül azon méri le a gyümölcstermés valódiságát, hogy menynyire ér közel a ma emberéhez, üdvösségre segítő szándékkal is, de sorskérdéseiben megoldást kereső, vagy nyújtani kész elhatározással is. Isten keresi, sőt irántunk való szolgálatára nézve el is várja az olyan gyümölcstermést, mely nem félti a hit tisztaságát a világ dolgaival való törődéstől, hanem éppen abban érik be a Lélek jó gyümölcse, hogy munkálója lesz a megbékélésnek, lelki és testi sebek gyógyulásának, a nehezen születő jó megoldásoknak a világ és az ember életében. — A Lélek gyümölcstermése így és ezért teszi a keresztyén embert valóságosan is köznapi emberré, szükséges emberré, hasznos emberré, áldott emberré. OS e van kísértése is a gyümölcstermésnek. Fennmarad a w' fán a gyümölcs. Túlérik, megposhad. Nemhiába olyan fontos a termésbetakarításnál ez a törekvés: idejében. El lehet késni a Lélek gyümölcseivel is. Mennyire más lehetne ma sok emberarc és emberi életsors, ha a keresztyénség gyümölcse idejében került volna a világ asztalára. Mennyi könnyet és szenvedést takarított volna meg a világ, ha idejében lett volna a megbocsátás, az irgalmasság, a szívesség, a jóság, a békesség, a béketűrés, a másik ember észrevétele ... A keresztyén hitnek akkor van és lesz becsülete a világban, ha a Krisztus áldozatos szolgálatával érlelt gyümölcs idejében lesz kenyérré, sok kín és nyomorúság enyhítőjévé. Es akkor jut sokaknak a Lélek általunk hordozott gyümöl-,, cseiből, ha a keresztyén ember nem magának, a maga üdvére, a maga békességére, a maga boldogságára tartva meg azokat rohan az örökélet célja felé, nem is csak egy kis közösségnek teríti meg asztalát, hanem élete és magatartása által táplálója lesz ezekkel a boldogabb és igazább életre vágyó világnak. Hiszen az Isten országa felé vezető „versenypályán” nem az győz, aki elsőnek érkezik, hanem az, akinek kegyessége széles síkban lesz az élet gyakorlatává. Ügy terem haszonra a Lélek minden gyümölcse, ha a gyülekezet hálás annak lehetőségéért és eszközeiért — de egyben tisztán látja a célt, mely ma feladat —, holnap örökség! Fodor Ottmár A keresztyén élet forrása IKor 1,4—9 Érvényesek még ezek a mondatok ma is, amelyeket Pál apostol annak idején a ko- rintusiakhoz írt? „Mindenben meggazdagodásról” meg végképpen nem lehet szó! A „Krisztusról váló bizonyságtétel” pedig halk és legtöbbször hatástalan. De elsősorban azok „a kegyelmi ajándékok” mentek teljesen veszendőbe, amik a korintusi gyülekezetét Pál apostol szerint gazdaggá tették. Igaz viszont, hogy ezeknek a kegyelmi ajándékoknak az értékéről megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint ezek fölött eljárt az idő s aki ma ezeket visszakívánja, az inkább valamelyik rajongó szektába való s nem az evangélikus egyházba. Más dolgokban kell nekünk meggazdagodnunk — mondják: a sokkal erőteljesebb és átfogóbb diakóniai tevékenységben, vagy a politikai szerepvállalásban, amihez teret kell az egyháznak biztosítani. Mások szerint azonban a lassú lelki halálnak a biztos jele, hogy ezek a kegyelmi ajándékok ma hiányoznak nálunk. Egyenesen az igazi keresztyén élet íunda- mentomai a kegyelmi ajándékok és csak akkor kaphat egy egyház új erőre, ha jelesen ezekért harcol. Egy dologban egyet értenek az így vélekedők: A kegyelmi ajándékokban megszegényedett az egyház. Ezzel szemben gazdagok vagyunk . „kispolgári” csökevényekben, amiknek a légköréből éppen a kegyelmi ajándékok őskeresztyén lendülete tudná „kizökkenteni” az egyházat. Emberi megítélés szerint ebben sok igazság van. De, szabad nekünk ilyen hálátlanul beszélnünk a világ keresztyén egyházainak mai életéről? Ha a gyülekezetekben vasárnaponként hangzik Isten igéje, a hívek énekelnek és imádkoznak és nem csak a „lelkész” jelenik meg az istentiszteleten, hanem a gyülekezet is, akkor szabad-e nekünk „megszegényedésről” beszélnünk? ! Szabad-e nekünk mindezt csak úgy magától értetődőnek tartanunk & szó nélkül elmennünk a mai valóságos kegyelmi ajándékok mellett?! Senki nem állítja ugyan, hogy minden vonatkozásban rendben van a szénánk. A feladatok és nyilvánvaló hiányosságok előtt nem szabad szemet hunynunk! A magával megelégedett egyház valóban „megszegényedett” egyház! A magával megelégedett lelkész, hűtlen pásztor. A magával megelégedett gyülekezet, „kispolgári” légkörben él. Magától semmi sincs, ami van és lesz. De éppen ezzel kapcsolatban kell nagyon világosan látnunk és tudnunk, hogy bármi történik az egyházi életben és a gyülekezetben, bármi mozdul meg a keresztyén szívekben, az nem más, mint Isten kegyelmi ajándéka. Minden megtartott istentisztelet ~a kegyelemről prédikál. A gyülekezeti élet minden megmozdulása Isten végtelen kegyelmének a jele. Vakmerő hálátlanság volna szegénységnek tartani azt a gazdagságot, amivel Isten ajándékoz meg naponként bennünket! He azt viszont tudnia kell minden keresztyén embernek, hogy Isten kegyelmi ajándékai nem hullanak maguktól a keresztyének ölébe. Éppen Pál apostol adott példát abból, hogy hogyan kell szakadatlanul munkálkodni és fáradozni az egyházi élet izmosodásáért, gazdagításáért. Isten kegyelmi ajándékai csak a jól végzett munkának a jutalmaként jelentkeznek a keresztyén ember, a gyülekezetek és az egyház életében. S ezért bármennyire is bizonyosak vagyunk abban, hogy még mi is gazdagok vagyunk „mindenben”, tétlenségre és hamis biztonságba ne csábítson bennünket! Mert a kegyelmi időnek, amelyben fáradozhatunk, vége is lesz és akkor számot kell adnunk életünkről és munkánkról az örök Bíró előtt. Óvakodjunk azonban attól a tévhittől, hogy várásunknak éppen az volna a célja, hogy minél nagyobbak és hatalmasabbak legyenek a kegyelmi ajándékok. Ma az „apró- cseprő” kegyelmi ajándékokon való hűségre hívjattunk el és így várjuk „a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését”. Hitünk szerint akkor majd eltörpül mindaz, ami ma van és addig lesz. De ma és itt ebben az életben nem! A Krisztust váró keresztyén ember szemében azonban a mai kicsiny a legnagyobb kegyelmi ajándék, amelyért Pál apostollal együtt hálát ad istennek: Dr. Pálfy Miklós Megköszönjük a kenyeret A MUNKÁS, SZORGALMAS KEZEK rendkívül nehéz munkával learatták a gabonát. Vége az aratásnak! A búgó cséplőgépek melletti porfelhő elszállt, a gépeket tető alá vontatták, a kerekeket bezsírozták, a szíjakat leszedték. A kaszát, amelyre az idéi> sokszor volt szükség, a kamra szegére akasztották, a jó élesítő követ eltették, mert nem mindegyik kő jó. A munkában elgémberedett derekak felegyenesedtek és jóleső érzéssel kinyújtózkódtak. Csak az tudja, hogy milyen boldog érzés a jól végzett munka után a telt hombárra nézni, aki maga is végezte ezt a nehéz munkát. Aki maga is dolgozott hajnali harangszókor a mezőn. Aki maga is kaszált, markot szedett, kötözött, vagy cséplőgép mellett izzadt testtel zsákolt. Rettenetes kemény IMÁDKOZZUNK Gál 3,15—23 Dicsérünk Téged, Istenünk, hogy üdvözítő munkád kezdetén ígéretet adtál, s ezt az ígéretedet beteljesítetted az idők folyamán Jézus Krisztus elküldésében, s végleg betöltőd majd túl a történelmen a végső teljességkor. Áldunk Téged, hogy az embertől kezdettől fogva csak hitet vársz, hitet üdvözítő ígéretedben, hitet a megfeszített és feltámadt Jézus Krisztusban, és hitet az eljövendő örök életben. Hálát adunk Neked, hogy a ránk váró üdvösség merő ajándék, kegyelmes ígéreted által. Ne engedd, hogy egyházad elfeledkezzék irgalmad egyedül döntő jelentőségéről. Add, hogy egyházad ne tartsa többre törvényedet annál, amire adtad: bűneink felismerésére, érdemtelenségünk megmutatására, Krisztusra és kegyelmedre szorultságunk nyilvánvalóvá válására. Mentsd meg a keresztyén igehirdetést bármelyik egyházban attól, hogy törvényed megtartását hirdesse az üdvösség útjának. Óvj meg mindnyájunkat, hogy saját vélt jóságunkban bizakodjunk, vagy vétkeink miatt kétségbeesünk. Őrizz meg minket a Jézus Krisztus egyedüli érdemébe vetett hitben, hogy ne legyen más bizakodásunk, csak az Ö halála és feltámadása. Ne engedd, hogy ebben a reménységünkben bármikor megrendüljünk, akár életünk folyamán, akár halálunk óráján. Add, hogy minden körülmények között belekapaszkodjunk üdvözítő ígéretedbe, tudva, hogy Te megtartod szavad. Légy áldott, hogy kegyelmes ígéreted elkísér bennünket és az utánunk jövő nemzedékeket is az életben, s biztat, megerősít a végső célig. Add, hogy üdvösségünk bizonyos ígérete tegyen késszé és szabaddá bennünket az emberek szolgálatára, mint akik hálából a Te kegyelmedért és a rájuk váró örök éleiért, megtesznek mindent mások földi javára és üdvösségére. Ámen. munka ez! Késő estére érkezve úgy érzi az ember, hogy ólomlábakon jár és rixiigatás nélkül, pillanatok alatt alszik el a jól megvetett ágyban. ISTENNEK HÄLÄT ADVA vesszük kezünkbe az új kenyeret. Asztalunkra tesszük, meghatódva szegjük meg és titokban megcsókoljuk, mert mi még így tanultuk áldott emlékezetű édesanyánktól. És ezt nem is szégyelljük! Köszönjük Istennek az új kenyeret és boldogan gondolunk arra, hogy hazánk nagy magtáraiban felhalmozódott a búza. A malmok hengerei őrlik a finom lisztet. A pékségekben sütik a különféle kenyeret, kalácsokat, kifliket. A helytálló aratók, dolgozók munkáját hálás szeretettel köszönjük. Rájuk gondolunk valahányszor kenyeret szelünk, vagy kávénk mellé zsemlét kapunk. Arra kérjük Istent, hogy a világ minden népei békességben éljenek és bőségében legyenek a kenyérnek és sehol a földön ne legyen éhező ember. Fülöp Dezső KÉT FILLÉR Luther sokat idézett mondata jut eszünkbe a mai vasárnapon, amely szerint a hit valami csodálatosan tevékeny dolog; nem kérdezi, hogy kell-e jót tenni, hanem mielőtt kérdezte volna, már meg is tette. Ma ugyanis arról van szó, hogy Isten azért könyörül a bűnösön, hogy jó cselekedetekre újítsa meg, s a mai vasárnap evangéliumában a szegények perselye áll a figyelem középpontjában. Az ókori Keletnek ez volt az egyetlen szociális intézménye. A mai egészségügy, a nyugellátás, szociális gondoskodás és köznevelés feladatait töltött« be. Azóta a szociális gondoskodás a munkásmozgalmak erőfeszítése és a technikai haladás következtében világméreteket öltött. A jóléti állam érdeklődésének előterébe került, a szocializmus területén pedig az állami és társadalmi tevékenység gerincévé, sőt a nemzetközi élet központi mozgatójává lett. Azokat » feladatokat, amelyeket valamikor a templomi persely látott el, a mai világban, amikor 3 milliárdot meghaladta az emberiség népessége, csak a fejlett technika és a tudományosan szervezett társadalom képes ellátni. Ma tehát ennek az egész hatalmas gépezetnek szociális irányú felépítése diakónia. Az abban való becsületes, hűséges és okos munka, — kinek-kinek hivatása szerint és nem csupán ráadásul, társadalmi munkában, munka idején túli töredék időben: szeretetszolgálat. A küzdelem a fejlettebb mezőgazdaságért, az elmaradott országok fejlesztéséért, a feudális India haladásáért, vagy a világ ivóvíz ellátásáért, egyformán mind az. Nem tűnik-e tehát fel ma naiv, sőt nőies, érzelgős kijelentésnek az özvegyasszony adományának dicsérete és kiemelése? Az özvegyasszony adományában azonban nem az volt a nagy, hogy keveset adott, hanem Jézus szerint az. hogy mindenét odaadta. A kisember mindenét beleadta ebbe a szociális gondoskodásba. A gazdag is hajlandó volt áldozni a jó hírért és alamizsnát adni a nyereségből. Do a szegény sohasem akart könyör- adományozás tárgya lenni. Egyenlő társ szeretett volnia lenni és az özvegyasszony számára, aki mindenét bele vetette a perselybe, az is volt mindig. Ezért azt hisszük, hogy az özvegyasszony ké)t- fillére meiiett nem száguldottak el az űrhajók. Megítélte a régi világ alamizsnálkodását, de megítél, magasabb mérce alá von minket is. Ezek nélkül a két fillérek, a mindennap emberének szerétéiből fakadó, hűséges odaadása nélkül tökéletesen fejlett világunk is akadozna és dermesztőén hideggé válna. A keresztyén ember hite pedig, éppen úgy, mint azelőtt, enélkül a szolgálat nélkül halott hit lenne; Uzon László