Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-16 / 33. szám

A Lélek gyümölcse

A SZENTLÉLEK MUNKÁJÁNAK talán egyik legszebb gyümölcse, hogy érintése nyomán kivirágzik az emberi szívben a hűség.

Mennyit írtak költők, írók a hűségről, amely a sírig, vagy még azon túl is tart! Nekünk azonban most jó arra figyelnünk, hogy az Üjtestamentom ugyanazt a görög szót (pisztisz) használja hűség és a hit kifejezésére! Amikor azután magyar nyelvre fordítják a bibliai szöveget, mindig gondos vizsgálattal kell eldönteni, hogy ugyanazt a kifejezést, ebben az esetben „hit”-tel, vagy 4,hűség”-gel fordítsuk. Már ez a körülmény is mutatja, hogy az Üjtestamentom felfogása szerint a hit és a hűség között nagyon szoros a kapcsolat.

Azt is meg kell fontolnunk hogy amikor a Biblia hitről beszél, akkor nem valami puszta igaznak tartásra, elhi- vésre, hiszékenységre gondol, hanem arra a bizodalomra, amivel valaki; egy élő személy felé fordul. Amikor pl. ezt olvassuk: Ábrahám hitt az Istennek, akkor ez azt jelenti, hogy Ábrahám feltétlenül bízott Istenben, reá merte tenni az életét (L Mózes 15,®). Amikor a kapernaumi százados azt mondotta Jézusnak: Elég, ha szóval mondod, és meggyógyul az én szolgám (Lukács 7,7), akkor Jézus éppen ezt a feltétlen bizalmát a századosnak nevezte élő, igazi hitnek. A hűség pedig ebből a bizodalmából fakadó állhatatosság, rendíthetetlen kitartás.

Eb bői az is következik, hogy tón hűséges, az megbízható. Arra lehet építeni, minden körülmények között számíthatunk reá. Nem fog cserben hagyni soha, szilárd, mint a kőszál, megáll és meg nem Inog.

KICSODA ILYEN HŰSÉGES, ilyen feltétlen bizalomra méltó, ilyen rendíthetetlen, ilyen állhatatos, akire mindig lehet számítani, akinek a ragaszkodásával minden fcörülI mények között lehet számolni,

I aki soha el nem hagy, — „még ha a hegyek meginognának is”? A Szentiírás egy valakit ismer ilyennek, egy valakiről hirdeti, hogy hősége rendíthetetlen és el nem múló: Isten az, aki hűséges, Ö igazán egyedül. A mi hűtlenségünk nem ingathatja meg Isten hűségét — hirdeti Pál apostol a rómabeliekhez írott levélben (Róma 3,3). Hű az Isten, vagyis állhatatosan ragaszkodik velünk való szövetségéhez, mondja az apostol gy másik helyen (1. Korinth 1,9). Hűséges, mert nem tagadhatja meg magát: a hűség lényéhez tartozik. Ahogyan a Szentírás hirdeti, hogy Isten maga a szeretet, úgy bízvást azt is mondhatnék: Isten maga a hűség. Nyugodtan így is mondhatjuk: a megtestesült hűség, hiszen Istennek szeretete és hozzánk való hűsége, testté lett a Jézus Krisztusban.

Isten hűsége felkeltheti bennünk az iránta való bizodalmát. Hűsége viszonzást vár tőlünk, azt, hogy mi is hívek legyünk őhozzá. Mint mondottuk: éppen ez a hűséges ragaszkodás Istenhez, éppen ez a reá való bizodalmas építés a bibliai értelemben vett hit.

EZ A HŰSÉG AZONBAN át kell hogy járja az egész életünket. Isten iránti hűségünket azzal adjuk megmutatni és gyakorolni, ha neki szót fogadunk, ha megtesszük mindazt, amit ő parancsol nekünk és vár tőlünk. A hűség elválaszthatatlan a hittől, — de éppen úgy elválaszthatatlan a szeretettől is. Az Istenben való bizodalom odafordít azokhoz, akik felé az Ö hűséges szeretete ki árad: az emberekhez. A hűséget a reánk bízottakban kell gyakorolnunk. Nincsen olyan ember, akire valakit és valamit, embereket és értékeket ne bízott volna az Isten. Ezért kapcsolja össze az Üjtestamentom a hűséggel a sá- fárság fogalmát. A sáfároktól azt kívánják, hogy hívek le-1

gyeneS á reájuk bízottakban — hirdeti Pál apostol (I. Ko- rinthus 4,2). — Amikor 1871- ben Stanley, a későbbi híres Afrika-kutató rátalált az elveszettnek hit. Livingstone-ra, hiába akarta őt rábírni a visz- szatérésre. Az evangélium hűséges hirdetője ott maradt szeretett feketéi között. Két esztendővel később beteljesült sorsa, elragadta őt a betegség, de utolsó pillanatáig híven szolgálta Urát és a reá bízottakat: szolgája térden állva talált rá ágya előtt sátrában, imádkozás közben érte a halál.

HÁZASTÁRSI, SZÜLŐI

HŰSÉG nélkül felbomlik a házasság és család. Isten egymásra bízott bennünket és egymás kezéből kér számon bennünket — ez az emberi együttélés összetartó ereje. Felelősek vagyunk egymásért, a reánk bízottakért.

Isten a teremtéstörténet (I. Mózes 1—2) elbeszélése szerint ezt a földet mindenestül az emberre bízta. Vagyis sáfárává, gondviselőjévé tette az embert a világ javainak. Vonatkozik ez egészen kis dolgokra is. Nemrégiben megdöbbentően felrázó erejű cikksorozatot olvashattunk egyik napilapunkban: Ron topáink garázdálkodása. A társadalom, a közösség javaival való felelőtlen és garázda visszaélés ijesztő példáiról volt ott szó. A hűség hétköznapi gyakorlása azt is jelenti: Isten mindannyiunknak, a közösségnek adta az élet javait. Ügy bánjunk azokkal* hogy számadással tartozunk róluk. Isten a világot azért bízta az emberre, hogy az otthonává lehessen minden gyermekének.

A keresztyéneknek nagyon megbízható embereknek kellene lenniük. Ezt kívánja tőlünk mennyei Atyánk, aki Szentlelkével a hűség gyümölcsét is adta nekünk.

Graó Gyula

Hit és Egyházalkotmány

(folytatás az L ddalrcHf

tás eredményeként könyvelhetjük el, hogy a mozgalom körülbelül tíz év óta szorosan együttműködik az Egyházak Világtanácsával, sőt abba be is olvadt, s jelenleg, mint az Egyházak Világtanácsának első számú munkabizottsága fej ti ki tevékenységét.

*— Ez a bizottság ülésezik tehát most Dániában, Aarhus nevű egyetemi városban, Jütt- landban. A gyűlés olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek miatt különösen éles nézeteltérések keletkeznek az egyházak között. Ilyen mindenek előtt az úrvacsora, azután a teremtésről és megváltozásról, illetve a teremtett és megváltott világról szólp különböző egyhéjú tanítás.

„Ezekután hogyan kell értékelnünk azokat a híreket, hogy a római katolikus egyház, közelebbről a vatikáni zsinat részéről komoly lépések történnek az egyház egységének megvalósítása céljából?” — tettük fel a következő kérdést.

— Hangsúlyoznom kell itt is a lutheránus keresztyén józanságnak a fontosságát. Óvakodnunk kell attól, hogy az ilyen hírek rajongó és meg nem alapozott váradalmakat ébresszenek bennük, és hittestvéraink- ben. Mert mi a valóságos helyzet? Csak egy szemléltető példa; vannak olyan országok,

ahol nemcsak egy, hanem több lutheri evangélikus egyház is van és még ezeknek az egyesítése is igen nehézkesen halad előre. Nagy eredményként könyveli el például bizottságunk egyik legutóbbi jelentése, hogy az afrikai Tanganyikában hét (!) evangélikus lutheri egyház eggyévált 1959-ben 350 000 lélekkel. Másutt is vannak hasonló jellegű tárgyalások evangélikus egyházak között De jól jegyezzük meg: ezek a megbeszélések egy-egy nagyobb egyházon, belül igyekeznek a hiányzó egységet megteremteni, ez esetben egy-egy ország evangélikusai között és ez se köny- nyű feladat. Hiszen például az Amerikai Egyesült Államokban is nemcsak egy lutheri egyház van, s ezeknek az egyesülése ma még csak igen távoli perspektívában képzelhető el. A különböző országok evangélikus egyházainak az egyesülése pedig komolyan még szóba sem került. Arról azután, hogy az egynjástól olyan távoláiló egyházak, mint a római katolikus, az ortodox, a református és az evangélikus egyházak egyesülnek egym, ássál, most még csak a valóságot teljesen kívül hagyott fantaszták és rajongók álmodozhatnak. Az üdvösséghez mindenesetre elegendő a Krisztusba vetett hit. A formális egyházi egység nem tartozik a döntő mozzanatok közé. Hitvallási iratainknak ez az álláspontja ma ás igen aktuális, és józan valóságszemléletet tükröztetve megóv bennünket a hamis elképzelésektől.

„Az emberiség mai nagy feladatainak, például a béke biztosításának, az általános és teljes lefegyverzésnek, az elnyomott népek felszabadításának, a faji kérdés megoldásának stb. a kérdéséhez hogyan viszonyul a Hit- és Egyházalkotmány mozgalom?” — hangzott következő kérdésünk.

— A kérdést nagyon indokoltnak tartom. Ma már nem jöhetnek össze hosszabb tanácskozásra felelős emberek, a keresztyének se anélkül, hogy ezekre a kérdésekre ne gondoljanak és valamiképp ne segítsék elő az emberiség létproblémáinak a megoldását. A faji kérdés megoldása érdekében a Hit és Egyházalkotmány tavalyi kanadai világgyűlése minden esetre igen nyomatékosan és világosan foglalt állást. A többi kérdés tekintetében a mozgalom sajnos túlságosan megelégszik azzal, amit az Egyházak Világtanácsa a maga nagygyűlésein, és hivatalos szervein keresztül juttat kifejezésre. Ezt is nagyra értékeljük, de az is érthető, hogy mi ennél többet várunk minden egyháztól és minden egyházi tanácskozástól, a Hit- és Egy- házalfcotmány mozgalomtól is. Egyébként a mozgalom alapmegnyilatkozásai hangsúlyozzák, hogy az egyház egysége nem öncélú, tehát nem az egyházért van. Az egyházak pozitív állásfoglalása azonban a Hit- és Egyházalkotmány mozgalomban is áldásos lépés lenne az emberiség mai nagy feladatainak a megoldása útján.

Ökumenikus istentisztelet Afrika legfiatalabb nemzetéért

Malavi (régebbi neve: Nyasszaföld) a legújabb önállósult afrikai állam. Július elején ünnepelte függetlenségének kimondását. Ez alkalomból ökumenikus istentiszteletet rendeztek a londoni Westminster-Abbey templomban. Az istentiszteleten angol közéleti személyiségeken kívül Ghana, Uganda és Ceylon képviselői is részt vettek.- Az ünnepi igehirdető, dr. Matthews, az Egyházak Világtanácsának afrikai titkára, többek között ezt mondotta: „Ne felejtsük el, hogy az afrikaiak a szabadságukért és függetlenségükért nagy árat fizettek.” Ma arról van szó — folytatta —, hogy teljesítsük Isten megbízatását, azt a feladatot, hogy olyan nemzetet építsünk fel, amely nem anyagi vagy népi, hanem emberi értékmérőt ismer fel legnagyobbnak.

„Mi az üzenete Püspök Űr- nak magyarországi evangélikus egyházunkhoz és gyülekezeteinkhez?” — tettük fel az utolsó kérdést.

— A Hit- és Egyházalkotmány tavalyi világgyűlésének a zárónyilatkozatából az utolsó mondatot idézem: „Mindenütt az egyházban szüntelenül imádkoznak a Szentlélekért, azért a Lélakért, aki megújít, megerősít, egyesít bennünket...^

Kenyér és békesség!

fj'ffV bibliakutató számítása szerint Isten igéje 227 helyen tesz említést a kenyérről. Mindenütt úgy, hogy a kenyér és az élet, kenyér és békesség szorosan és elválaszthatatlanul összetartozik. A bibliának ez (

a nagyon fontos két szava mindig aktuális, de felettébb időszerű, amikor ezek a sorok íródnak.

Mindenki tapasztalhatja, hogy határainkat jó búzaterméssel áldotta meg az Isten.

Meg keli néha állni

Vita est motu. Az élet mozgás.

A békét keresed és minden zsongás.

Forog a föld s a hold forg* körötte, remeg a levél, szél jár fölötte.

Nedv kering fában, bár ága kopár, sziklás hegytetőn reszket a gyopár.

Inog a virág, hajlik a szélben, köhög a motor, baj van a gépben, leszáll az este, zaj van a csendben, örök a mozgás a földi rendben.

— Vita est motu. Mozgás az élet.

Hajszolod magad, félsz, hogy nem éred el mit a föld ád s majd itt kell hagynod, remeg a kezed, miért kell rohannod?

Azt hiszed sokat markolhatsz és kérsz; mindened fáj már s azt hiszed, hogy élsz?

_. Meg kell néha állni, ünnepeket várni, szívből magot vetni s őszintén szeretni.

Meg kell néha állni, másokat bevárni, virágokat szedni s kezet kézbe tenni.

Meg kell néha állni s csendes szívvel járni meg kell néha állni s egymásra találni. Nézni, nő a virág, csupa fény a világ, hogy az eső pereg, gyermek hogy szenderea hogy csobog a patak s játszanak a halak, a csiga mozgását, a méhek dongását, öreget a pádon, folyondárt a falon, földek végtelenjét s a kékszárnyú lepkéi, a holdat az éjben, víz fodrát a szélben, a hegytetők havát s Isten hívó szavát.

Nem rohanni, járni. Meg kell néha álbti.

i i GYARMATHY IRÉN

MÓRICZ ZSKyMOND-KÖRTÉRI PAD

Kedves Asszonyom#

Két hónapja szeretném ezt a Tévéiét megírná Önnek, de nem jutottam, hozzá, meg nem is tudtam az ön címét. Nem tudom még ma sem, de mégis meg Kellett írnom ezt a levelet .

A Móricz Zsigmond Körtén pádon pillantottam meg önt. Nem volt feltűnő jelenség szürKe ruhájában, szürke hajával. Ült a pádon, Kezében háló. Várt. A Bartók Béla út irányába nézett. Arcán szelíd nyugalom volt. Talán ez a csodálatos nyugalom volt az, ami megállított. Mert megálltam az utca közepén és magára néztem. A megnövekedett forgalmú város fontos elágazási pontján, rohanó emberek között hirtelen megálltam és magára néztem*

Egyszerre csak úgy a hatvanas évek körül járó férfi közeledett a pad felé. Maga nem láthatta, mert ellenkező irányba nézett. A férfi lassan, nehéz léptekkel jött, láthatóan húzta a bal lábát, szabad Keze erősen rángott. Amennyire tehette, óvatosan jött, nehogy . maga észrevegye. Beteg lábát nagy nehézséggel meghajtotta* lehajolt és megcsókolta a maga haját.

Maga felállt és a férfira nézett* Nagy festők ilyennek láthatták,

ihletett pillanataikban madonnájukat. Én is megbűvölten néztem. Óvatosan leültette maga mellé a férfit, kezébe fogta remegő kezét, zsebkendőjével letörölte verejtékező homlokát, beszélt hozzá. így ültek egymás mellett.

Sokan volak a tér többi padjain. Sokat tudó patai szerelmesek, sütkérező nyugdíjasok, serdülő Kamaszoki találkára váró divatos lánykák. Ahány pad, annyiféle ember rajta. Maguk Ketten úgy ültek ott, kéz a Kézben, ahogy a többiek nem tudtak. Akkor láttam magukat először, és mégis mindent tudtam magukról. Tudtam, hogy maga mindig mosolyog, ha a férfit látja. Tultam, hogy magának nincs ingerlékeny szava, nincs külön akarata, külön programja, nem vesz észre olyan dolgokat, amit más nem bírna elviselni. Tudtam, hogy szép, sötét haja volt és az életre csodálkozó nagy, bizakodó szeme. Tudtam, hogy gazdag, gazdagabb, mint azok, akik sajnálják.

Ahogy hűvösödön, felállt, felsegítette a férfit. Egymásbakarolva indultak el a kavicsos téren át. Maga lassan, mint akinek nincsen, dolga, a férfi remegő kézzel, a bal lábát húzva. Sokáig néztem maguk után, amígcsak el nem tűntek a Verpeléti út irányában.

Azóta mindig megnézem a kör téri kis padot, ha arra járok* Valamiféle szimbólummá lett a számomra.

. *. Ennyi az egész. Ezt akartam magának megírni, asszonyom. Tettem pedig ezt azzal a hittel, hogy az életben semmi sem. hiábavalói Még egy levél sem, amely tálán el sem jut a címzetthez,

G-5L.3.

A RÁBA PARTJÁN

m Autóval Szentgotthárd felé haladva, a Rába völgyé- H H ben magas dombra épített, szép kastélyt látunk. Ér- g {§ demes közelebbről megnézni az épületet. Könnyen s E megtehetjük, mivel államunk két éve új, széles, szép E gj műútat épített arra. Ezen a fenyőillattól dús levegőjű ff E helyen, s festői tájon álló kastély ma az ivánci Szó- E H ciális Otthon. g

Régen tizenhatezer hold birtok tartozott ehhez a g gj kastélyhoz. Gazdag ura bőséges jövedelmét legtöbb- §| g szőr idegen földön költötte el. Gazdaságával nem ro- E j§ kát törődött. Inkább a lóversenyek, afrikai vadásza- p jj tok és külföldi utazások érdekelték. Népének, munká- g g sainak, falvainak sorsa nem érdekelte. A történelem p §= vihara elsodorta őt. n

Húsz évvel ezelőtt új élet kezdődött a Rába parü 1 — kastélyban. A minden kényelemmel beredezett lak- 5 g osztályokban és a vadásziakban fehérköpenyes ápolók g gj gondozzák a magányos, ideg- és tüdőbeteg megfáradt, ü gj idős embereket. A Felszabadulás előtt milyen kilátás- E g tálán volt ezeknek az embereknek a helyzete! Fejük E g felett lebegett állandóan a kegyetlen kérdés: lesz-e f§ p ma, aki rajtam könyörül egy tál meleg levessel, egy g g karéj kenyérrel, és lesz-e, aki rám nyitja elhagyott gj g öregségemben az ajtót. Lesz-e télen meleg szobám, ha g §j fázom? p

g Most a gyönyörű parkban nekik illatozik a virág, E E őket várják a szép szobák, és jó pihenést nyújt szá- p .gj mukra a tiszta, fehér, puha ágy. Napjaikat a rádió, p §§ televízió teszi hangulatossá, vagy sétálnak a gyönyörű E g parkban. Közben beszélgetnek. Van miről. Hiszen az g g ország minden tájáról jöttek ide: Budapestről, az Al- g § földről, városokból és falvakból. Itt mindnyájan egy jgt g új országot, új világot építő nép szerető gondoskodását E g élvezik. g

Amikor hálával emlékezünk Isten Jézus Krisztusban jjj g megjelent szeretetére, örömmel gondolunk arra a földi gj g§ szeretette is, amely ezeket az egyedüli, fáradt testve- g gj reinket így veszi körül itt, ebben a Rába-parti kastély- g g ban. Legtöbben közülük itt fejezik be életüket Sírjaik g P mellett sokszor nem áll testvér, rokon, mert hozzá- E E tartozóik legtöbbször már nincsenek. De érezzük, hogy p p ott áll mellettük egy olyan nép, amelynek mindennapi p p munkája, fáradtsága és gondja mellett van ideje arra g g is, hogy ezeknek a testvéreinknek életét szebbé, bol- jjj H dogabbá tegye. Brebovszky Gyula üt

Kövérele és teltek a szemek, nagyok és fejlettek a kalászok, hosszú száron nőtt meg a búza, és ahol nem dőlt meg, ellepte gazdáját a rozs. A monoton búgású cséplőgép szájánál, mosolyogva szemléli a gazda a zsákokba zúduló áldást és időnként boldogan morzsolja tenyerével a jó szagú búzát. Sok ember gondját oszlatja el az idei termés, sok ember verejtéke s munkája nyerte el benne gazdag jutalmát és sok imádság meghallgatására válasz az idei búzatermés. Dicsérjük érte az Uratl Dicsérjük az Urat azért is, hogy az aratás békességes körülmények között mehetett végbe. Nem jelentéktelen dolog ez sem! Voltak már ezen a magyar földön, és az egész világon keserves és szomorú aratások. De most béke volt, amikor a teli bélű, aranyszínű búzaszem belehullott a nyirkos, sáros földbe, amikor megmozdult benne az új élet csírája és áttört a földön, kavicson és sáron. Béke volt addig, amíg növekedett a vetés és az a vágy a szívünkbeÁ, hogy békességben ehessük meg ezt a kenyeret is. Kenyér és békesség nagyon szorosan ösz- szetartozik. Ha nincsen békesség és háborúk vannak, kenyér sincs elég, a kenyér sem jó, és az ilyen kenyér ize megkeseredik a szánkban. Jó kenyér, fehér kenyér akkor van, ha béke van. Nem mesterségesen kapcsoltam össze ezt a két szót, az Isten igéje teszi á 147. zsoltárban: Isten békességet ad határainknak és megelégített a legjobb búzával.

yemcsaK a tes 1 értelemben ' vett kenyér és békesség elválaszthatatlan egymástólJézus Krisztus mondotta magáról: En vagyok az Elet kenyere. Azt is mondotta: Az éri testem bizony étel és az éri vérem bizony ital Aki az ö testét eszi és az ő vérét issza; vagyis hit által magával a mennyből alászállott kenyérrel egyesül, békességet nyer. S amikor Jézus Krisztus az örök élet szépségű és boldogságát akarja vonzóvá tenni tanítványai előtt, akkor arról beszél hogy nála vendégségben asztalnál ülünk és békességet ígér a mennyei hazában. Mert ez a két fő jó foglalata minden emberi vágynak; igénynek, kívánságnak és óhajnak: kenyér és béke. Ügy is mondhatnánk, a testi és lelki élet áldásainak koronája* összessége.

A kenyér Isten, ajándéka; de ez sok-sok emberi munka és fáradságos emberi erőfeszítés gyümölcseként kerül az asztalunkra. Mennyi emberi igyekezetre volt szükség, míg megteltek az alkalmi hombárok és a nagy magtárak gabonával. Az elért eredményben ott rejtőzik a nemesített vetőmagvakat produkáló tudós fő igyekezete, a két műszakot végző traktoros és kombájnos megfeszített munkája, a kaszát a szegről újra leakasztó öreg paraszt verejtéke és a márokszedö lányok izzads&gos munkája. De a munka ritmusa és üteme az aratás után sem hal el. A munka örök körforgása folytatódik. Mert aratás után szántásra dübörögnek a traktorok, újra vetni kezd a földművelő nép és mindjárt munkába kezd a jövő évi kenyérért.

Tlyen állandó mnnkáTko- x dást kíván az Űr a békességért is. Isten adja ugyan a békességet határainkra, városainkra, utcáinkba, otthonainkba — de emberi, földi eszközök révén. Az ember békességet szolgáló munkájában sem lehet megállás. A békesség is csak úgy adatik majd ismét meg, ha újra latba vetjük erőnket, oda állunk,- ahová kell, ahol tudunk valamit tenni. Igyekezzünk reá, munkálkodjunk érte, miként munkálkodtunk a mindennapi kenyérért is. És nem hiábavaló a munkánk az Űrban! A kenyérért való fáradozás sem hiábavaló, hiszen Isten ígéretet tett arra, hogy amíg e föld lesz, a vetés és az aratás meg nem szűnik. A békességre is ígéretünk van. Boldogok a békességre igyekezők, mert ők Isten fiainak mondatnak.

Búzáért és békességért, kenyérért és életért, földi életért és az örök életért munkálkodva dicsérjük, magasztaljuk és áldjuk az Urat a kenyér ünnepén. Matuz László