Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-16 / 33. szám

NINCS SZÜNET,,, M Keresztyen Béke*VttéggyuléstŐl —• a gyülekezetekig Kissé érthetetlennek látszik ai fenti cim éppen most, ami­kor mindenki a nyári szünet, a boldog szabadság örömeit él­vezi. Gyermekeink az évi is­kolai munka után a vakáció sokféle lehetőségének örven­deznek. A felnőttek pedig ki­ló ízlése és lehetősége szerint élvezi a nyári szabadságot. Eb­ben az évben szinte népván­dorlás indult meg az egyes or­szágok között Igen divatossá vált nálunk is az utazás. A szünet sokféle lehetőségét ki­használja, aki csak teheti. Minden azt hirdeti körülöt­tünk, különösen ezekben a hó­napokban, hogy van szünet és kell is szünet, a pihenés, a be­csülettel végzett munka után. Nem akarjuk kétségbe vonni az embernek ezt a természetes és törvények által biztosított jogát. Valamire azonban sze­retnénk szeretettel figyelmez­tetni. Nagy a kísértésünk arra, hogy amikor szabadságra uta­zunk, mindent igyekszünk ott­hon felejteni. Teljes kikap­csolódásra vágyik az ember. Ezt pedig sokszor úgy értel­mezi, hogy otthon lehet felej­teni a hivő élet minden kö­vetkezményét is. Szabadságra nem kell magunkkal vinnünk például a hitünket sem. A nyári vakációban szünetelhet áz Isten szolgálata is. Ha er­re gondolunk, akkor már he­lyén való a címünk, mert itt »nincs szünet”! A keresztyén embernek nem Szabad sohasem elfelejteni azt, hogy a gondviselő Isten ■óltalma alatt él. Életének for­rása az a kegyelem és szere­tet, amely Tőle száll alá és amely nélkül nem tudja betöl­teni sehol és soha élethivatá­sát. A hitnek nem szabad el- lenkadnia! A Szentírás nagyon sok helyen figyelmeztet ben­nünket a vigyázásra. Ezt a fi­gyelmeztetést nyugodtan ér­telmezhetjük úgy is, hogy hi­tünkre vigyázzunk; Hit nél­kül olyanná válik az Isten gyermeke, mintha levegő, vagy étel nélkül maradt volna. A hitünk az á kapocs, mely Is­tenhez köt és állandóan meg tudja teremteni a kapcsolatot köztem és Isten között. A hit sohasem lehet függvénye az életem alakulásának. Függet­lenül attól, hogy munkában, vagy szabadságon vagyok, — örömben vagy bánatban élek, hitre mindig szükségem van. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Hit nélkül nem állha­tunk meg előtte. Ezért a hit gyakorlásában nincs szünet, nincs szabadság. És nincs szünet a szeretet gyakorlásában sem. Sokan azt teszik, hogy mindent el akar­nak felejteni szabadságuk ide­je alatt, ami otthoni életükhöz köti. Semmit sem akarnak hallani munkájukról. Gondol­ni sem akarnak az iskolára. Szünet van! Nos, ha azt kel­lett mondanunk, hogy a hit gyakorlásában nem lehet szü­net, akkor azt is kell monda­nunk, hogy a keresztyén élet gyakorlásában sem lehet szü­net. A keresztyén életnek, ahogy a Szentírás mondja, — gyümölcstermő életnek kell lennie. A legdöntőbb és leg­főbb gyümölcs pedig a szere­tet. Igen, mindent otthon lehet hagyni, szünetelhet minden, de nem szünetelhet az, hogy ember maradok, hogy Isten akarata szerint kell élnem. A keresztyén ember életében nem mesterkélt, nem kierősza­kolt valami a szeretet, hanem termés: magától jön a hitből. Ebből következik, hogy ember­társunkkal való viszonyunk. Istennel való viszonyunkon dől el. Amilyen erős a hitünk, amely Istenhez köt, olyan kö­zel tudunk jutni embertár­sunkhoz és annyira tudjuk tel­jesíteni kötelességünket. Köte­lességünk pedig az, hogy min­den cselekedetünket, egész magatartásunkat a szeretet határozza meg. Ne felejtsük el azt sem, hogy a keresztyén ember életében sohasem az a jellemző, amit nem tesz, ha­nem mindig az, amit tesz. Na­gyon fontos, hogy amit bűn­nek ismerünk fel, attól távol tartsuk magunkat, de még fontosabb,, hogy amit Isten akaratának ismerünk , fel, azt cselekedj ült. Nem kevésbé fon­tos annak látása is, hogy a szeretetnek ez a gyakorlása sohasem lehet teher, nyűg az ember életén. Ennek csak úgy van értelme, ha mint gyü­mölcs a fán, úgy terem az is egészen természetesen az em­ber életén. Ügy, hogy átjárja életemet az isteni szeretet me­lege és azután már nem is tu­dok mást tenni. Ekkor már nem azért cselekszünk jót, hogy valami* kiérdemeljünk általa, hanem azért, mert Is­ten szeretető belülről erre kényszerít. A szeretet akitor élő, ha ez lett életünk igazi tartalma és értelme. Az pedig ezek után egészen természetes, hogy az életnek ilyen gyakor­lásában nincs és nem is lehet szünet. Kökény Elek A BÉKEHARC ÁZSIÁBAN Részletek Yoshio Inoue japán, professzornak a Prágai II. Keresztyén Béke-világgyűlésen tartott előadásából Az ázsiai békéért vívott harcunk tapasztalatai alapján sze­retnénk beszámolni Testvéreinknek ezen a gyűlésen az ázsiai népek függetlenségének és békéjének problémáiról, kérve megértésüket, támogatásukat és imádságukat. AZ AMERIKAI IMPERIA­LIZMUS, mint említettük, ösz- szekapcsolva a konzervatív csoportot Japán politikai és pénzügyi köreiben a dél-ko­reai Pák Tjong Chi csoporttal és a formózai Csang Kai-sek- csoporttal. s egy új front fel­állítására törekszik. Ezért siet a japán konzervatív párt be­fejezni azokat a tárgyalásokat, amelyek Japán és Korea kö­zött folynak. Ez az amerikai politika mu­tatkozik meg Dél-Koreával kapcsolatban. A délkoreaiak a tíz év előtti koreai konflik­tust nem Észak- és Dél-Korea közötti háborúnak tartják, még kevésbé az ENSZ-csapa- tok rendőri akciójának, hanem az amerikai imperializmus há­borújának a Népi Kínával. En­nek a félszigetnek, amelyet már kétízben dúlt fel a háború, a gazdasági és társadalmi hely-, zete valóságos tragédia. A gaz­dasági válság különösen a me­Élet a számokban . A STATISZTIKAI ADA­TOKRÓL az volt a közfelfo­gás, hogy csupán a szakembe­reket érdekli. A számok között csak az igazodhatik el, aki jól ismeri a tényeket, melyeket kifejeznek. A tények ismere­tében azonban a számsorok és oszlopok, a statisztikai adatok sokatmondó, sőt izgalmas ol­vasmánnyá válhatnak. Ilyen olvasmány a Statisztikai Hi­vatalnak a fél év végén meg­jelent közleménye. A népgazdaság 1964. első félévi fejlődéséről számolnak be az adatok. Felölelik az ipar, mezőgazdaság, a közlekedés, a népmozgalom, a kulturális el­látottság területeit, s a többi között az idegenforgalom ada­tai is -Terepeinek... S mert mindez nem elvont fogalom, csupán szakembereket érdeklő terület, hanem az élet, az éle­tünk fő érrendszere, általános figyelemre tarthat számot. MA JÓL MEGGONDOLJUK, nincsen országunknak egyet­len polgára sem, akinek ne je­lentene több-kevesebb örömöt például ez az adat: „A városi közlekedés utasforgalma 4 szá­zalékkal volt több, mint 1963 megfelelő időszakában.” Hi­szen e szám rejti magában azt a tényt is, hogy mondjuk Bé­késcsabán nem robajlik már a füstöt és kormot lövellő kis­vonat a város közepén, hanem gyors s kényelmes autóbusz röpít ki a pályaudvarra, s többször fordul meg végállo­másai között, több utast szál­lítva ... Vagy. „A természetes szapo­rodás mértéke ugyanakkora volt, mint 1963 első felében.” A népességgyarapodás görbé­Egyházi szó Dél- Rhodesiáért A brit methodista konferen­cia Sheffieldben túlnyomó többséggel elfogadta azt a ha­tározatot, amelyben legmé­lyebb aggodalmukat fejezik ki a dél-rhodésiai helyzet felett, s amiatt, hogy megszakadtak a tárgyalások a brit kormány­zat és az ország vezető politi­kusai között A methodista konferencia felhívást intézett a brit kormányzathoz, hogy te­gyen meg mindent Dél-Rho- desia saját kormányzása érde­kében. je az utóbbi években határo­zottan lefelé irányult, de eb­ben a félévben megállt az esé­se, s lehet, hogy tartósan ál­landó marad vagy esetleg emelkedni fog. Az élet min­den téren való rendes fejlődé­se mutatkozik ezen az adaton keresztül, és ennek nyomán az öröm és biztonság érzete a családokban, ahol bátran vál­lalhatják az új generáció ne­velésének feladatát. S KULTURÁLIS VONA­LON! Fél év alatt húszezer könyvet adtak ki. (S nem is akármilyen kiadványok! Tar­talmi és formai szempontból egyaránt tetszetősek.) A kiad­ványok pedig nem maradtak az üzletek polcain, hanem az olvasók kezébe kerültek, mert hiszen „tíz százalékkal na­gyobb összegért vásároltak könyveket az idei könyvhéten, mint a tavalyin”. A szocialista államok közötti konkrét barátság kialakulását jelenti az idegenforgalmi sta­tisztikai adat, mely szerint 110 százalékkal több külföldi járt hazánkban az elmúlt fél évben mint tavaly ugyanebben az idő­pontban. Így vált a barátság elve és fogalma szinte egész népünk számára kézzelfogható valósággá: testvér, rokon vagy barát látogatásává; tudósok és művészek, sportcsapatok és tu­ristatársaságok egymás iránt és egymás országa iránt való kölcsönös érdeklődésévé ... Mindezen kívül természete­sen sok . minden mást is el­árulnak a számok és adatok. Beszélnek lemaradásokról, a terv nem kielégítő teljesítésé­ről is. S ilyenkor azokra a bosszús pillanatokra gondo­lunk, amikor valamely árucikk éppen nem kapható, vagy az eladó ezt mondja, hogy tes­sék holnap jönni... A FÉLÉVI STATISZTIKAI ADATOK, népgazdaságunk félévi mérlege valamennyiün­ket érdeklő olvasmány, mert a számok rólunk beszélnek s az adatok szorgalmasan dolgozó népünket dicsérik, melynek fáradozásából sikerek szület­tek. Mi, keresztyének is ré­szesei vagyunk ennek. A mun­kának is, a sikereknek is. Az eredményeknek is, a hiányos­ságoknak is. Együtt mondhat­juk el, ..ogy fáradozásunk nem volt hiábavaló... M. F. cÁlkóimáitfi és élet >»A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgo­zóknak a pihenéshez és az üdüléshez való jogát.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmányá­nak 46. §-a.) B. Kovács János foglalkozását tekintve dolgozó paraszt. A s-i Üj Élet tagja. Életkora 61 év. A kis, faluszéli házon kívül soha semmit nem mondhatott a magáénak. Még tíz éves sem volt, amikor elszegő­dött libák mellé. Igaz. hogy az a munka inkább kis­lányoknak való volt, de otthon az öreg portán sok volt a gyerek és a Janinak ilyen „női” munkát is vállalnia kellett. A kis ostor nyelét — amelyet maga faragott —, hamarosan felcserélte a kapanyéllel, hogy aztán egy életen keresztül hűséget fogadjanak egy­másnak. Ma is ez a munkaeszköze. Ma sem „gazdag”. Húsz évvel ezelőtt, mint fiatal ember „államköltsé- gen’1 átutazta a Kárpátokat — de nem sokat, látott belőlük. Amikor kifelé ment, akkor a zászlók erdeje takarta él előle a hegygerinceket. Amikor pedig haza­tért, akkor a gyors járművek eszeveszett futása miatt nem állhatott meg elcsodálkozni a fenséges tájakon. Ezután a majdnem végzetes kirándulás után vissza­tért falujába. Megragadta a kapanyelet és az élet ment tovább. B. Kovács János hatvanegy éves fejjel elindult falu­jából. Kora tavasz volt akkor és a szél simára borot­válta arcát. Kezében egy kölcsönkért bőröndöt vitt. B. Kovács János ismét államköltségen utazni indult. Bőrönddel és civilben. Üdülni mént. Hajdúszoboszlóra. Két hétre. Fájós lábai kissé megpihentek ezalatt az idő alatt, kérges, tenyere is valamelyest megpuhult a sok vízitől. Aztán hazament és folytatta a megkezdett munkát tovább. Nem történt semmi érdekes. Az élet megy tovább. Váltás van az üdülőkben... „A Magyar Népköztársaság védi a dolgozók egészségét és segíti a dolgozókat munkaképte­lenségük esetén.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 47. §-a.) G adta a végső színt a karosszériáknak; Kezében esztendőkön keresztül halkan sziszegett a szórópisz­toly, amelyet azzal a tudattal szorított, hogy ezzel a munkájával nagyszerű dolgot cselekszik. És valóban nagyszerű volt az a munka, amelyet végzett. Színt adott, árnyalatokat festett a betegesre alapozott ko­csiknak. S míg a szórópisztoly az anyag minden részét befedte a kék vagy a bordó finom árnyalataival, addig megtámadta gazdájának egészségét. Ölommérgezést kapott. Korházba került. ínajd leszázalékolták. To­vább már nem tudja fényezni a kocsikat. És mind­össze 53 éves. Munkaképtelen. De nem felesleges ember. A postán találkoztam vele, amikor fizetését jött át­venni. Szép kis összeget. Közben barátjával beszél­getett, míg a zsebébe gyűrte a százasokat. A barát TBC-s. Szintén leszázalékolt. Munkaképtelen. A pos­táról kilépve a közeli kerthelyiségbe igyekeztek. Egy pohár sörre. Mert nem „életképtelenek”! Mindkettő­jüknek fáj az elveszett egészség, de mégsem folya­modnak a szegények fegyveréhez: a kötélhez. Hiszen gondoskodnak róluk ezután is ... „A Magyar Népköztársaság biztosítja a dolgo­zóknak a művelődéshez való jogát.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmányának 48. §-a.) Cs. Erzsébet maga talpalta csizmáját. Pedig nem suszterinas volt, hanem gimnazista lány. Osztálytár­sam a negyvenes évek végén az egyik alföld; gim­náziumban. Apja tüdőbajos vasúti bakter, aki akkor már vagy tíz éve nyugdíjban volt. Anyja rég meg­halt. A kabát, amelyet telente hordott, még elemista korában lett az övé. Szerencséje, hogy neim nőtt ma­gasra, így a régi kabát kissé rövid volt ugyan, de azért még lehetett hordáid. Egy vágya volt csak, hogy tanulhasson, ősztől tavaszig abban a csizmában járt, amely valahogy hozzáragadt a háború mindent szét­osztó „kegyéből”. De a tanulásban elöljárt. Egyszerre kerültünk Sopronba. Én a teológiai tudo­mányok tanulására, Erzsi az erdőmérnöki karra. Ruha­tára még ekkor sem volt valami bőséges, de az a belső tűz, a tanulás és a tudás utáni vágynak a tüze ezt is legyőzte benne. És erdőmémök lett. Ma az egyik tudományos kutatóintézet mérnöke. És tanul tovább. Mert a tüdőbajos vasúti bakter lányából mémöknő lett. Szobája falán a diploma mellett ott pihen az öreg bakter megsárgult fényképe ... Karner Ágoston zőgazdasági Dél-Koreában vált krónikussá. Az amerikai pénz­ügyi támogatást nem a nem­zeti tőke növelésére és ezzel a gazdasági válság leküzdésé­re fordították, hanem, ellenke­zőleg, csak a mezőgazdasági tőkéseket lendítették fel vele, miközben az Amerikából im­portált nagy mezőgazdasági terményfeleslegek a délkoreai parasztságot nyomorba taszí­tották. Ezen kívül Amerika nyomást gyakorol Japánra, hogy helyette hasonló neoko- lonialista rendszabályokat fo­ganatosítson. Ez a valódi célja azoknak a „tárgyalásoknak”, amelyenek befejezését most siettetik. Mondottuk már, hogy ke­resztyén békemozgalmunk ki­indulópontja Japánban Isten előtti önvizsgálatunk és bűn­bánatunk a japán egyháznak a kormánnyal szemben a há­ború alatt tanúsított magatar­tásáért. A japán uralom Ko­reában a régi kapitalizmus egyik legrosszabb példája. Számunkra elviselhetetlen lát­ni, hogy a japán kormány nemcsak Észak- és Dél-Korea egyesülését akadályozza, ha­nem az amerikai monopol-ka­pitalizmussal szövetkezve Dél- Koreát mint piacot, ismét a és militarista állam, az An. szabad tábor első soraiban szerepel? Valamint az, hogy Yoshida volt miniszterelnök, a japán konzervatív párt egyik legrégibb tagja ellátogatott Formózába abból a célbóL, hogy megszilárdítsa a kapcso­latokat Japán és Formóza kö­zött? VILÁGOSAN FELISMER­HETJÜK ugyanazt a problé­mát egy sor dél-vietnámi ese­ményben is. Az, hogy ott ge­rillaháború folyik, azt mutat­ja, hogy igen sokan nem tá­mogatják az elnyomó idegen csapatokat és saját kormányu­kat. Egy japán újságíró, aki átélte Kínában a kommunista csapatok gerillaháborúját, mondta egyszer, hogy a dél­vietnami gerillaháború külső formájában nagyon hasonlít a japán és kínai csapatok közötti háborúhoz. Gerillaháborúbaa pedig nem lehet teljes győzel­met aratni, hacsak le nem mé­szárolják az egész lakosságot, a nem harcolókat is. Tarta­nunk kell tehát attól a lehe­tőségtől, hogy Dél-Vietnámban is ugyanarra a szörnyű műve­letre fognak vállalkozni, ame­lyet a japán csapatok Észak- Kinában hajtottak végre. Imádságunkban kérjük és re­méljük, hogy a népirtó tervéi» két okosabb tervekkel váltják fel és együtthaladnak a nép demokratikus erőivel, mielőtt elmerülnének az esztelenség A H. Keresztyén Béke-VIIággyűlés elnöksége és embertelenség mocsarában, A dollár stabilizálására irá­nyuló amerikai politika nyil­vánosságra hozatala után a japán kormány sietve akarja teljesíteni régóta halogatott pénzügyi kártérítését Dél- Vietnámnak, ahol egy ilyen háború folytatására óriási dol­lárösszegeket fordítanak. Meg­érthetik, hogy mi a konzerva­tív japán kormány szándéka. Ami pedig a mostani laoszi konfliktust illeti, szintén sür­gős kívánságunk, hogy folyta­tódjék az a kitartó fáradozás, amely békés eszközökkel akarja helyreállítani a rendet, A MÁSODIK VILAGHA- BORÜBAN MEGTANULTUK, hogy éppen a demokrácia a legmegfelelőbb eszköz annak megakadályozására, hogy egy állam gátlástalanul vegyen részt a háborúban. Mélyreható demokratikus megújulás nél­kül sem a valódi béke, sem egy állam függetlensége nem biztosítható. A neokolonializ* mus az új államokban könyör­telenül eltaposta a demokrácia fiatal hajtását, miként már említettük. Szívből kívánjuk, hogy európai és amerikai test­véreink mint a demokratikus reformok úttörői, ne hagyják figyelmen kívül ezt a valósá­got. S szeretnék ha azt is meg­értenék, miért kell összeütköz­nie az ázsiaiak ama komoly erőfeszítésének, hogy demok­ratizálják saját országaikat, Amerika ázsiai politikájával. Ebben a tekintetben Ázsia ma Afrika és Latin-Amerika mellett a kapitalista Ázsia „a leggyöngébb láncszem a mai kapitalizmus láncában”. Az ázsiai békemunkások felelős­sége tehát nagy. Békeharcunk azonos a függetlenségért és demokratizálá­sért vívott harccal. Véleményünk szerint azonban az ázsiai békéért folytatott eme fáradozás kapcsolatban van az euró­pai és amerikai haladó országokban végzett békemunkávaJ és megteremheti a maga gyümölcseit. S ez az első igazi lé­pés a fegyverkezési verseny befejezése, a nukleáris kísérle­tek és az atomfegyverek eltiltása, a katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen csapatok kivonása és a világbéke nemes céljának megvalósítása felé. (Folytatjuk) kapitalista uralomnak szolgál­tatja ki a nélkül, hogy korábbi politikájáért bűnbántatot és önvizsgálatot tartana. A ko­reai diákok bátor magatartása elérte, hogy ezek a tárgyalá­sok megszakadta:., de Dél-Ko­rea és Japán kormánya nem mondott le a tárgyalások újra­kezdéséről. Bár a délkoreai kormány tud a tárgyalásokkal szemben megnyilvánuló ellen­állásról, olyan nagy infláció­ban szenved, hogy haladékta­lanul rá Van utalva a közeli segítségre, mivel Amerika ma a dollár vásárló erejének meg­védését határozta el. Nemcsak Tokióban, hanem Japánban kb. negyven más helyen is, nagy tüntetéseket rendeztek s ezeken egymillió ember vett részt. Ugyanezt mondhatjuk el a Japán és Formóza közötti vi­szonyról. Vajon eléggé isme­rik-e önök a jelenlegi helyze­tet Formózában, ahol tízmillió őslakos él, ahova azonban Csang Kai-sekkel kétmillió katona költözött be a száraz­földről, akik egészen más nyelvet beszélnek, s akiknek egészen mások a szokásai? Hí­reink vannak arról, hogy a közvéleményt épp úgy elfojt­ják, mint a korábbi totalita- rista államokban, hogy 288 el­lenállási tüntetésre került sor, amelyeket az idegenek termé­szetellenes uralma 200 000 em­ber halálával fojtott el. Ezt az uralmat az amerikai támo­gatás a hetedik amerikai flot­ta segítségével tartja fenn, amely még ma is a Kína és vormóza közötti tengerszoros- ban tartózkodik. Hogyan ma­gyarázható az, hogy egy ilyen anakronisztikus, totalitarista T

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents