Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-16 / 33. szám
XXIX. ÉVFOLYAM, 33. SZÁM 1964. augusztus 16. Ara: 1,40 forint Az új kenyér ünnepén Mindenkor Ef. 5, 16—2a MÄR PÄL APOSTOL IS nagyon jól tudta, hogy igen nehezen nyílik hálaadásra az emberi ajak. Ezért inti és figyelmezteti az efezusi gyülekezet tagjait arra, hogy miközben figyelnek az Isten akaratára és egymást faggatják a helyes keresztyén élet szabályai felől, ne feledkezzenek meg mindenkor hálát adni Istennek. Szinte egy lélegzettel mondja el intelmét az evangé- liom hirdetésére, minden óra és alkalom kihasználására, a józan és példaadó keresztyén életre, az Istent dicsőítő zsoltárok éneklésére vonatkozólag. S végül mintegy lezárja intelemsorozatát azzal, hogy a keresztyén ember mindenkor és mindenért hálát adjon Istennek és az Atyának. ERRE AZ INTELEMRE azonban nemcsak az őskeresztyének szorultak reá, hanem mi, mai emberek és keresztyének is. A hálátlanság nem veszett ki az emberi közösségből. Hányszor kell az életben keserű könnyek között megta- pasztalniok a szülőknek, hogy a sok-sok szeretetért és áldozatért nem hálát, hanem hálátlanságot kapnak gyermekeiktől. Igaznak vélt barátságok szenvednek hajótörést a hálátlanságon. Tanítványi hálát váró tanárok elmélkedhetnek a hálátlanság fokozatain. Munkatársi kapcsolatokat ront meg, emberi együttélést szeny- nyez be a hálátlanság a minhálát adunk Istennek dennapi életben. Hosszú és hűséges lelkészi szolgálat végén nemegyszer kell megállapítania a lelkésznek, hogy kevesen hálásak neki munkájáért. A hálátlanság közösségromboló erő, amely leleplezi az ember embertelenségét, önigazságát, a saját erejébe és képességeibe vetett hamis hitét. A hálátlan ember önző ember, aki csak a maga erejében bízik és a maga hasznát keresi mindenben. A hálátlan ember nem tudja meglátni az értéket a másik emberben, a körülötte folyó életben, abban a munkában és azokban az eredményekben, amiket honfitársai és embertársai csiholtak ragyogó verejtékes munkával, következetes akarással. A hálátlan ember nem közösségi ember s ezért előbb vagy un' ob előtűnik jellemének mezítelensége és emberi értéktelensége. Nem ebbe a világba való, ahol az együttgondolkodás, együttakarás, egy cél felé törekvés határozza meg az emberek életét. Pál apostol is nagyon jól tudta, hogy általában az emberi együttélés szempontjából mennyire fontos nem egyszerűen a hálás érzés, hanem az abból fakadó magatartás. Ő sem csak vallásosan értette a hálaadás parancsát, hanem általában hozzágondolta minden igazi embernek a jelleméhez. KERESZTYÉN ÉRTELEMBEN viszont a hálátlanság nemcsak önzés, embertelenség és önigazság, hanem hitetlenség is! Aki nem hisz abban, hogy Isten akarata szerint alakul az élete, hogy ö irányítja ma is közösségeknek és népeknek a történetét, hogy ö vezetett át bennünket a háború borzalmas kataklizmáján, hogy azután elindítson bennünket egy egészen új életnek az útján, amelyen minden bűn és gyengeség ellenére nagyszerű dolgokat alkotott népünk — az hálátlan Isten iránt! Az nem „áron veszi meg az alkalmatosságot”, hanem negatív kritikával herdálja el napjait. Az nem Isten akaratát keresi és kutatja, hanem a saját elképzeléseit és vágyait akarja „beleolvasni” az Isten akaratába. Az nem „mindenekért” ad háli.t az Istennek, hanem csak a saját ízlése szerint és „hite” szerint! PÁL APOSTOL INTELME sem a napok, sem a dolgok között nem tesz különbséget, amikor hálaadásra hívja föl a keresztyéneket. Mindenkor és mindenekért kell hálásaknak lennünk Istennek, mert nélküle semmi sem lett, ami van és nem lesz, ami majd történik velünk. Ez nem fatalizmus, sorshit, hanem — hit Hit, amelyből egyedül nő ki a hála Isten iránt, hogy mindeddig megsegített bennünket és az a hit, hogy Jézus Krisztus Atyja ezentúl is a nagy és végső célok felé viszi életünket: olyan hálás élet itt a földön, hogy megállhassunk előtte a számonkérés idején is. Dr. Pálfy Miklós ^ízjtiwtíjütL a.lJ^őtmmtipujnJk — mAgbhLkaJt& CLÍafi i Hit és Egyházalkotmány AZ ORSZÁGGYŰLÉS 1949. augusztus 17-én fogadta el a Magyar Népköztársaság Alkotmányát. Az országgyűlési beszédekben többször emlékeztettek akkor arra a tényre, hogy népünk történelmében ez az első alkotmány. Nem csupán törvények gyűjteménye vagy jogszokások rögzítése, hanem hazánk új történelmi helyzetének megértése és annak kifejezése szinte ünnepélyes formában és alapvető módon. Az alkotmányozás egy nép életében az alapvetés munkáját jelenti. Az ilyen történelmi alapkészítés pillanat csak az ország életében, de ez a pillanat óriási erőket rejt magában. Erőket, amelyeknek egymással való szövetségéből és egymás ellem harcából ki kell alakulnia az egységes állásfoglalásnak, a felelős döntésnek-, az alkotmánynak, amely úgy fogja hordozni az egész nemzet jövendő életét, további történelmi korszakokat, mint épületet az alapja. Népünk élete fél emberöltő óta épül már az alkotmány áltál biztosított alapra. Ez alatt a viszonylagosan rövid idő alatt ts megismerhettük alkotmányunknak teherhordó képességét. Ha ma olvassuk mondatait és paragrafusait, ma is frissnek, elevennek találjuk, ami annak a. szilárdságnak a jele, amivel minden jó alapnak rendelkeznie kell. Nem avult el, nem romlott es nem rokkant: meg annak az épületnek súlya alatt, amely tizenöt éves fejlődésünk eredményeképpen nehezedik rá Megállapításai a jelen helyzeten még túl utalnak, a jövő felé újabb eredmények elérésére köteleznek mind társadalmi téren, mind a gazdasági életben. . ÁLKOTMÁNYUNK mint alap, elég szélesnek is bizonyult népünk elete számára. Megszüntetvén a kevesek kiváltságait, helyet adott az egesz nép számára, ahol mindenki igazságos merték szerint: képesség, tehetség, szorgalom, teljesítmény alapjan élhet és érvényesülhet. Már e félnemzedéknyi idő ele- gendo volt ahhoz, hogy társadalmi, közösségi életünk ezen ia széles alapon az emberiesség általában érvényesülő vonásait egyre nagyobb határozottsággal mutassa meg magán. A mesz- szemenő szociális gondoskodástól kezdve a széles körű amnesztiákig, a bürokrácia ellen folytatott küzdelemtől, a kulturált, udvarias kereskedelem elérését célzó nevelői munkáig mindmegannyi jele a humanizmus érvényesülésének. Csak ez az elv lehet együttélésünk igaz alapja — s itt nem hagy kétséget számunkra alkotmányunk szelleme. Alkotmányunk alapján az egyház is megtalálta helyét. A lelkiismereti szabadság és a vallás szabad gyakorlatának biztosítása s ugyanakkor az egyház és állam különválasztásának kimondása az egyház számára olyan új helyzetet jelentett, amelyet meg kellett előbb ismernie, hogy benne helyesen tudjon élni. Az elmúlt időszakban szerzett tapasztalataink ösz- szegezése lehetne az a megállapítás, hogy csupán az Isten Igéjéhez hűséges egyház élhetett és élhet a jövőben is a szabadsággal, ami nem más számára, mint a szolgálat lehetősége. Az alapvetés munkája után a falak építése kezdődik. Alkotmányunk, népi, nemzeti létünk alapja, nagyon alkalmasnak bizonyult arra, hogy építhessünk reá. Egyetértő, egységes munkával vegyük ki részünket a feladatok megvalósításából az egyetlen elismerhető törvény szerint: jót s jól! Muncz Frigyes D. DR. VETŐ LAJOS püspök Dániába utazott az Egyházak Világtanácsa Hit és Alkotmány elnevezésű munkabizottságának ülésére. Vető püspök 1952 óta tagja e bizottságnak. Amikor legutóbb lejárt a mandátuma, Űj-Delhiben, az Egyházak Világtanácsa nagygyűlésén újra beválasztották a bizottság tagjai sorába. Elutazása előtt megkértük Vető Lajos püspököt, tájékoztassa lapunk olvasóit a Hit és Egyházalkotmány Bizottság mibenlétéről és mostani üléséről. A Hit és Egyházalkotmány Bizottság örököse és folytatója a hasonló nevű ökumenikus mozgalomnak, mely körülbelül 50 évvel ezelőtt kezdődött el, s melynek célja a keresztyén hívek és egyházak egységéért való fáradozás. A mozgalom neve: Hit és Egyházalkotmóny, világosan beszél arról, hogy miként értelmezi önmagát. Adva vannak a különböző keresztyén egyházak és hívek. Ezeknek a hite lényegileg azonos, legalábbis azonosnak kellene lennie: hinni Istenben, aki mint teremtő, mint megváltó és megszentelő Szentlélek nyilatkoztatta ki magát. Ez a hit az értelme a keresztyénségnek- A keresztyén hit azonban nem lebeg légüres térben, hanem intézményekben, egyházakban, gyülekezetekben . ölt testet. Ezek egymástól nemcsak nagyon különböznek, hanem igen gyakran ellenségesen álltak egymással szemben történelmük folyamán. Ezt a tényt tükrözteti és juttatja kifejezésre az Egyházalkotmány kifejezés, a mozgalom nevének második fele. Maga a mozgalom abból a felismerésből keletkezett, hogy komolyan keli venni Krisztus Urunknak hívei egységéért mondott főpapi imádságát: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (János 17:21). Mert az egyház részekre tagoltsága, s különböző fetóke- zeteinek gyűlölködése nagyon lerontja a keresztyénség és az evangélium hitelét szerte az egész világon. — A mozgalom már négy nagy világgyűlést tartott. A legutóbbit tavaly a kanadai Montreálban. Az egyik nagygyűlésen annak idején magyar- országi evangélikus egyházunk képviseletében néhai Raffay Sándor püspökünk is megjelent és felszólalt. Raffay püspök felszólalásában igen reálisan és ma is helytállóan világította meg az egyház lényegi egységét a hívek hitében, mely elegendő az üdvösséghez, ugyanakkor a külső egység létrejöttének az emberfeletti akadályait sem hallgatja el. A Hit és Egyházalkotmány mozgalom nem is tartja feladatának, hogy erőltesse az egyházak egyesülését. Lényegileg olyan fórum akar lenni, ahol a különböző egyházak találkozhatnak és beszélgethetnek egymással. Így .ugyanis jobban és tárgyilago- sabban megismerhetik egymást. És megláthatják azt a közös tartalmat, mely összekapcsolja őket. De ugyanakkor azt is őszintén elmondhatják egymásnak, ami elválasztja őket, ami miatt ma még úgy tűnik fel az egyházak egyesítésének a gondolata az igazán hívők szemében, hogy azt mindegyik felekezet csak, vagy az önmagához vaíó hűtlenség és árulás révén tudná megvalósítani, vagypedig úgy, hogy a másik egyházat a sajátmaga változatlanságának a megtartásával egyszerűen bekebelezné és elnyelné. Ma a mozgalom inkább azt a célt szolgálja, hogy egymás jobb megismerésén túl az egyházak a legfontosabb kérdésekben együttműködhessenek. Ilyen valóságlá(folytatás a 3. oldalon) IMÁDKOZZUNK Köszönjük Neked, Istenünk, az apostoli szolgálatot. Áldunk Téged, hogy az ige hirdetői a megigazuiás szolgálatát végzik nemzedékek változása, évszázadok múlása közben. Dicsérünk Téged, hogy a reformációban az új szövetség szolgálatát újítottad meg, amely Krisztus véréért hirdeti bűnbocsátó, örök életet adó kegyelmedet. Kérünk, őrizd meg egyházadat ma is mindenütt a világon és tedd alkalmassá az evangélium szolgálatára. Cselekedd, hogy az igehirdetésből ne a törvényed kárhoztató, elítélő követelése, hanem szereteted megbocsátó irgalma, kegyelmed örömhíre hangozzék a bűnös ember, mindnyájunk felé. Add Szentleikeddel, hogy az evangélium hallgatásából hit támadjon, bizalom Irántad, Jézus Krisztus által. Szabadítsd fel az igehirdetés hallgatóit a kárhozat félelméből, a lelkiismeret terhei alól, a halál rettenetéből az örök élet reménységére, a bűnbocsánat bizonyosságára, szereteted bizodalmas hitére. Áldd meg az egyház szolgálatát, az apostoli igehirdetést, hogy nyomában örvendező, hálás, megbékélt hívő emberek forduljanak a segítés készségével a világ felé, embertársaik szolgálatára. Áldd meg hazánkat is ilyen hívő keresztyénekkel, akik a maguk helyén mindent megtesznek népünk jelenéért és jövőjéért. Ámen. ALKALMAS EMBER Társadalmunk egyik égető kérdése: honnan vegyünk elég alkalmas embert? Ma nem az a kérdés, hogy találok-e munkát, hanem inkább ez: találok-e elég megfelelő embert? Pedig .a szervezés igyekszik minden feladatot leegyszerűsíteni. A tanár tantervet és utasítást kap; a legösszetettebb gazdasági feladatok űrlapok kiállítása révén elintéz- hetők; a gépeket úgy tervezik, hogy betanított munkás is könnyen kezelni tudja. De olyan nagy az igény nagy tömegű, kiváló minőségű termékre, hogy mégis a legdöntőbb kérdés marad a megfelelő ember kérdése. Sokszor azért nem sikerül kielégíteni a szükségleteket, mert még nincs elegendő számú megfelelő emberünk. A járó-kelő hányszor elégedetlenkedik, mert az, aki a pénztárnál, vagy a pult mögött ül, vagy vezeíí a járművet, vagy tanít és tervez, szerinte; nem eléggé megfelelő. Az ige is beszél az alkalmas emberről, de mint annyiszor teszi általános szokásainkkal, megfordítja a dolgot, így szól: nem az a legfőbb kérdés, hogy megfelelőek-e az emberek, hanem az az igazán komoly kérdés, hogy én megfelelő ember vagyok-e? És ebben a kérdésben nem a nézelődő járókelő, s még csak nem is a főnök személyét tekinti a legdöntőbb fórumnak, mert végeredményben azok nem láthatnak mindent, — hanem az örökkévalóság ítéletét. Sőt az ige tovább megy és nemcsak azt a kérdést veti fel; hogy én alkalmas vagyok-e hanem meg akarja mutatni az-, is, hogyan lehetek én alkalmassá? Mai fejlett világunkban sok okos emberre van szükség. De változatlanul nagy szükség van igaz emberekre. Isten mindenekelőtt igazzá tesz, amikor alkalmassá akar tenni. Az ige mostani vasárnapi tanítása hátterében ott áll egyházunk alaptanítása arról hogy az ember hit által igazzá lesz. Ez a hit azonban a legnagyobb erőfeszítést kívánja az embertől önmagával szemben. Ha hiszek az „emberfiában”, aki önmagát adta értem és követni akarom őt; ebben benne van, hogy szeretni akarom a többi embert, amint ő tette és megmutatta. Csak az ezt is magában foglaló teljes hit lehet a megigazító hit. Ez a hit erőfeszítést indít, hogy szolgáljam őt az embereken keresztül és alkalmassá tegyem magam az emberek szolgálatára. Uzon László
