Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-09 / 32. szám

He Ítéljetek! Máté 7,'1—5 Az utcán, munkahelyen, otthon vagy a templomban na­ponta sokszor felülünk egy láthatatlan törvényszék bírói emelvényére és ítélkezünk. Gyors és megfellebbezhetetlen ítéleteket mondunk vagy gondolunk útitársainkról, mun­katársainkról, család tagjainkról, rokonainkról és isme­rőseinkről, gyülekezetünk tagjairól vagy lelkészünkről. És ez az ítélet mindig elmarasztaló. Néha nem közöljük senkivel véleményünket, de „jól megjegyezzük magunknak”, néha szé­les körben terjesztjük jobb ügyhöz méltó buzgósággal, de a legritkább esetben köz.ijük magával a vádlottal, hogy leg­elemibb jogát, a védekezést, a kimagyarázkodást gyakorol­hassa. Természetesnek tartjuk, sőt elvárjuk azt, hogy Isten el­nézően tekintsen ránk, míg mi árgus tekintettel követjük em­bertársaink minden megnyilatkozását, tettét, szavát, sőt arca rándulását, hogy kimondhassuk ítéletünket: ellenszenves vagy összeférhetetlen, igazságtalan, hitetlen vagy szeretetlen. Miért e nagy buzgóság? Miért kapjuk magunkra úton-út- félen felszólítás nélkül, sőt tiltakozás ellenére is az ítélgetés láthatatlan bírói palástját? Aki egyre-másra télkezik és elítél másokat az azt reméli, hogy ezzel önmagát menti fel. Hát ne ítéljünk? Hát ne legyen nyiltan, felelősséggel és őszintén szembemondott véleményünk embertársainkról? Él­jünk csak magunknak, felelőtlenül, mondván, hogy én se szólok más életébe, de más se az enyémbe? — Nem erről van szó, hanem arról, hogy aki ítéletet mond, véleményt formál bár­kiről, annak két dologgal tisztában kell lennie. Az egyik az, hogy nemcsak nekünk „van meg a vélemé­nyünk” másokról, hanem másoknak is rólunk. Sőt Isten is megítél bennünket, mégpedig azzal a mértékkel, amellyel mi mérünk másokat. A második pedig az, hogy Isten előtt csak az az ítélet állhat meg, amelyet önmagunkon kezdünk el. önmagát pedig senki n_m vádolja, ítéli el szívesen. Itélk.zzünk — ne ítélkezzünk? Éljünk felelős szeretetben. Ha így élünk, elhamarkodott, szeretetlen álnok ítéleteink he­lyét egyre inkább a segítő szeretet foglalja el. Mert „nem a mi dolgunk igazságot tenni, hanem a mi dolgunk igazakká lenni”. Schreiner Vilmos HÍREK — Szentháromság ünnepe utáni 11. vasárnapon az oltár- térítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: I Kor 15, 1—10; délelőtti alap­igéje: Mt 7,1—5. * — SOPRON. — A Győr- Soproni és a Vasi egyházmegye lelkészei július 6—7-én Sop­ronban közös értekezletet tar­tottak. Úrvacsoraosztási szol­gálatot végzett Sümeghy Jó­zsef. Előadással és beszá­molókkal szolgáltak: Bödecs Barnabás, Fehér Károly, Ga- ram Zoltán, Laborczi Zoltán, Magassy Sándor, Lehel Fe­renc, Szabó Lajos és Weitler Rezső lelkészek. Az egyházme­gye lelkészei szeretettel kö­szöntötték a körükben megje­lent 75 éves Kiss Jenő ny. teológiai tanárt. * — SZERETETOTTHON ke­res öregek gondozására leányt vagy asszonyt. Részére az ott­hon lakást tud biztosítani. Je­lentkezni lehet: Evangélikus Szeretetotthon, Albertirsa, Dó­zsa György út 7. • — megosztana otthonát idősebb özvegyasszony hasonló kö­rülmények között levő nyugdíjas özvegyasszonnyal. Cím a kiadó­ban. — EGYETEMISTA LEÁNYA ré­szére a következő tanévre lakást keres vidéki evangélikus lelkész. Cím a kiadóban. — LAKÁST KERES Budapesten két diáklánya részére a következő tanévre vidéki evangélikus lelkész. Cím a kiadóban. — BUNDÁK — átszabások, irha­bunda tisztítása, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. udvarban. — HARMONIUM javítás, romos felújítása, zongora hangolás, javí­tás. Vidékre utazom. Pokorny Ká­roly, Bp. IV„ Újpest, Rózsa u. 59. Elpusztított néger templomok Az amerikai Mississippi ál­lam vasárnap különös jubile­umhoz érkezett. Az állam szék­helyén, Jacksonban fehér faj­védők'felgyújtottak egy néger templomot, amely porig le­égett. Ez volt a tizedik elpusz­tított néger templom Mississip­piben. * MARTIN LUTHER KING EURÓPÁBAN Az európai baptisták amsz­terdami konferenciáján e? év augusztus 12—16-ig 22 európai ország küldöttei vesznek részt. Dr. Martin Luther King, az ismert amerikai négervezetö szintén jelen lesz, s igehirde­téssel, előadással közreműkö­dik. • A GENEBEN ÉLŐ amerikaiak Perry Williams lelkész ösztönzésére kérelmet írtak alá, amelyben követe­lik a négerek teljes egyenjo­gúsítását az állami és gazdasá­gi élet minden területén. A ké­relmet Dirksen szenátornak adták át, aki éppen Svájcban tartózkodott. Egyúttal 400 dol­láros alapot létesítettek a fa­ji üldözés áldozatainak meg­segítésére. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a gyülekezeteket, hogy július 15—augusztus 15-ig iratterjesztési szünetet tart. AZ .ÉLET GYOMGYE* III. Az öreg rátette kezét Éliás verejtékező homlokára és megáldotta. Aztán egy darabig még szótlanul ültek egymás mellett. Éliás törte meg a csendet: — Ha valóban el akarod adni ezt a drá­gagyöngyöt, miért kérsz érte ilyen megfizet­hetetlenül nagy árat? Kérlek, engedd el fe­lét, s ötven talentum is bőségesen elég lesz ; neked életed végéig! Én is nagy áldozatot hoznék, mert minden gyöngyömtől meg kel- ' lene válnom, hogy az ötven tálentumot ösz- szehozzam. Gondold meg: a legszebbeket is el kell adnom, amiket egész életemen keresz­tül gyűjtöttem! De ennél nagyobb áldozatot ne is kívánj tőlem! A házamat, földemet, atyai örökségemet nem akarnám elprédálni. A családomat sem akarnám földönfutóvá ten­ni, ezt megértheted. Jósua nem felelt rá. A jerikói pedig —- látván, hogy az alku teljesen kilátástalan tüstént búcsúzni kezdett. Jósua kikisérte vendégét. Megálltak a sá­tor ajtajában. Szép, holdvilágos este volt. A Hold sápadt fénnyel vonta be a két em­ber sziluettjét. A különös sátorlakó ezzel vett búcsút vendégétől: — A gyöngynek száz talentum az ára, s hogy miért nem engedek belőle, azt csak ak­kor fogod megérteni, ha egyszer a tiéd lesz. Hanem hallgass ide! Én még napkelte előtt továbbmegyek. Hat nap múlva Jerikóba érek. Akkor még megveheted, addig jól gon­dold meg magad! Utolsó alkalom lesz az a számodra! Azt tanácsolom, kedves barátom, győzz le minden ellenkezést és minden más kívánságot a szívedben, és keresd meg az igazi boldogságot! Az öreg megcsókolta Éliás homlokát, és eltűnt a sátor nyílásában. A jerikói pedig az öszvér hátán nagy búsan elindult haza­felé. 3. Milyen boldog vagyok, hogy végre ha­zaértél! Már úgy aggódtunk érted, hogy va­lami bajod esett a hosszú úton! — fogadta Éliást a felesége, Zilpa. — Képzeld, míg tá­vol voltál, a fiad, Johanán, nagy beteg lett. Az orvosok válságosnak tartják az állapotát. De te is olyan rossz színben vagy! Mi van veled? Talán valami baj ért az úton —* kezdte faggatni férjét. — Majd este elmesélek mindent, most me­gyek, megnézem a fiamat! — válaszolta Éliás, és sietett Johanán szobájába. — Mi bajod van, édes fiam? Hogy érzed magad? — hajolt gyermeke betegágya fölé az aggódó édesapa, s megcsókolta fia lázas homlokát. — Köszönöm, apám, kicsit már jobban va­gyok, s örülök, hogy láthatlak. Már nagyon hiányoztál nekem, sokáig távol voltál hazul­ról. Legalább eredménnyel jártál-e, apám? — Nehéz erre válaszolni, fiam. Igen is, meg nem is. De majd este, vacsora után min­dent elmesélek nektek. Most megyek mosa­kodni, Éliás lemosta magáról az út porát, aztán megvacsoráztak, majd feleségével együtt be­mentek Johanán szobájába, leültek a beteg lágya szélére, s az apa elkezdte mesélni uta­zása élményeit. Részletesen elmondta, mi­lyen nagy kerülővel jutott a különös gyöngy­árus nyomára, majd így fejezte be a beszá­molóját: <“» A világ legszebb drágagyöngyére talál­tam rá, s nem nyugszom addig, míg r eg nem vehetem. — Miért nem hoztad mindjárt magaddal? — nézett rá értetlenül Zilpa. *— Mert utólérhetetlenül magas az ára. — Ú, mit számít az a sok pénz a jerikói Éliásnak, egyetlen drágagyöngyért, ha egy­szer elhatározta, hogy megveszi! Adj hát ér­te 5 tálentumot! Ha Jerikóban senki sem tudná megvenni, te akkor is könnyen meg- szerzed! — bíztatta férjét az asszony. — Ez a gyöngy azonban száz tálentumba kerül! — bökte ki Éliás, — de akkor is meg­veszem! A felesége ijedten nézett tá. — Elment az eszed? Egyetlen gyöngyért száz tálentumot? Az/is bolond, aki ennyit kér érte! És még inkább esztelen, aki eny- nyit adna érte! De mondd csak, honnan ven­néd azt a rengeteg pénzt? — A napokban eladom a házamat, föl­demet, állataimat, minden vagyonomat, az összes drágagyöngyömet, hogy megvehessem azt az egyet! Az asszony zokogni kezdett, s elcsukló hangon kérdezte: — Ha már velem nem törődsz és mindent elkótyavetyélsz, hát mi lesz a fiaddal, Jo- hanánnal? Öt is földönfutóvá akarod tenni? Hát ezt érdemli az apjától? Ezt az „örök­séget” hagyod rá? A szégyent? A szegénysé­get? — Én már nem sokáig élek, — szólalt meg a nagybeteg, — meg vannak számlálva a napjaim. Cselekedjél, apám, legjobb belátá­sod szerint. De mielőtt meghalnék, szeretném még én is látni a világ legszebb drágagyön­gyét! Zilpa nem bírta tovább hallgatni fia szavait. Zokogva ment ki a szobából. Éliás utána szólt: — Hát te is elhagysz már? — Nem én hagylak el, te hagysz el engem, koldussá teszel! —- fakadt ki az asszony. * Éliásnak egész éjszaka nem jött álom a sze­mére. Hát valóban érdemes-e családját és egész vagyonát, mindenét odadobni az egyetem gyöngyért? Tudná-e az életét új­ra kezdeni, hatvanöt éves fejjel, amikor min dent elveszített? Miből fog élni? Az a gyöngy azonban mégsem hagyta nyu­godni. Minduntalan visszatértek hozzá a gondolatai. Órákon keresztül számolgatta, hány tálentumot tudna összeszedni, ha min­denét eladná? Nyolcvanat? Esetleg százat? Ilyen tépelődések közepette virradt rá a reggel. Egész nap — reggeltől estig — jöttek az­tán a rokonok, a barátok, ismerősök, — az asszony mozgósított mindenkit, — hogy le­beszéljék a ház urát őrült szándékáról. De hiába volt minden! Éliás olyan volt, mint az eszelősök. (Folytatjuk) Szerdahelyi Pál — IDŐS SZEMÉLYT budapesti akásért elvállalnák gondozásra és ellátásra. Cím: dr. Szörényi Fe- rencné, Budapest XII., Krisztina irt. 29. IL 7. — HALÁLOZÁS. Kaszás Ir­ma egyetemi hallgató súlyos szívbaj következtében hittel hordozott szenvedés után 24 éves korában július 6-án Hat­vanban elhunyt. „Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Is­tent meglátják.” Gyügyei Farkas Béla, a Magyar Nemzeti Bank nyu­galmazott osztályvezetője, egykori többszörös orszá­gos úszóbajnak, evangé­likus egyházunknak hűséges híve. Krisztusban hivő lélek­kel, türelemmel viselt rövid, de kínos szenvedés után, jú­nius 19-én, 58 éves korában Balatonalmádiban az Űrban csendesen elhunyt. „Szeressé­tek egymást, amint én szeret­telek titeket,” (János 15, 12.) ISTENTISZTELETI REND Budapesten 1964. augusztus 9.-én Deák tér de. 9. (úrv) de. 11. (úrv) du. 6. Fasor de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla ttUói üt 24. de. fél 11. Karácsony Sán­dor u. de. 9, Kakóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Szir-. mai Zoltán Kőbánya de. 10. Utász u; de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Detre János Kákosíalva de. 8. Detre Já­nos Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. IX. Káposzta La­jos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Blázy Lajos Pesterzsébet de. 10. dr. Benes Miklós Soroksár újtelep de. 8. Szita Istvánná Pestújhely de. io, Kürtösi Kálmán. Rákospa­lota MAv-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10. Rákospa­lota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9- Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosli­get de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Várady La­jos de. 11. Csákó Gyula este 7. Várady Lajos Torockó tér de, fél 9. Csákó Gyula Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Filippinyi János de. 11. Filippinyi János este fél 7. Filippinyi János Diana út de. fél 9. Pesthidegkút de. fél 11. Csengődy László Kelenföld de. 8. Uzon László de. 11. Uzon László du. 6. Uzon László Németvölgyi út de. 9. Uzon László Keíenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. |[l!lllll!lllllllilllll!lllllll!lll!l!IHIIII!IHIIllllllllU3llll!lllll!llll!l|UJ 1 HARANGOK újraönté- 1 = sét, harangkoronák, ha- 1 § rangállványok készíté- ! = sét, átalakítását újrend- | 1 szerűvé vállalja DUSÁK ISTVÁN g harangöntő, Örszentmik- = 1 lós, Dózsa György út 26. P ^JlII!l!iiliiil!lllli3llil!llllliiílllli:illii;iillitlilil)l!llllli!il!MiljI HÉTRŐL—HÉTRE Hivő alázat L Pét. 5,5, Az ige reflektorfényében az alázatos és kevély ember áll. Az alázatosság elsősorban Istennel szembeni magatartás. Az az igazán alázatos ember, akiben elevenen él az Isten ke­gyelmére való rászorultság tudata. Aki felismeri és vallja, hogy sem a parancsolatok betöltése, sem a szertartási köte­lezettségek teljesítése tekintetében nem állhat meg emelt fő­vel az Isten előtt. Aki szegénynek és bűnösnek tartja magát, mint a példázatbeli publikánus, akinek bűnök, átkok, sikol­tások ébrednek emlékezetében, amikor felmegy a templomba Isten színe elé imádkozni. Az alázatos ember nem talál életé­ben semmi különös értéket, jót vagy érdemet, amivel Isten előtt megállhatna, dicsekedhetne és amelyért üdvösséget vár­hatna. Az alázatosság őszinte vallomása valamilyen formában mindig úgy szólal meg, ahogy Luthernek egyik utolsó szavába öltözködött, amikor azt mondta, hogy Isten előtt „Bizony koldusok vagyunk”. Isten ilyeneket fogad magához, akik üres lélekkel és üres kezekkel tekintenek fel rá és várják, hogy kegyelmesen le­hajoljon hozzájuk. Ilyenekkel közli önmagát, ilyeneknek adja szeretete minden gazdagságát és csak az ilyeneket ajándékozza meg kegyelme minden javával. A kevély ember élétét végig gőgben éli. Individuális és önző. Ügy véli nem szorul rá az Istenre, se emberre, se kö­zösségre. Mindent a maga erejéből akar elintézni és rendezni. Vélt érdemei és teljesítményei elhomályosítják a tekintetét, úgy­hogy nem tudja meglátni szegénységét és bűnét. Ilyen ember volt a templomban imádkozó farizeus, meg a gazdag ifjú. Az ilyeneknek az Isten ellene áll. Legyen azért kedves napi gyakorlat számunkra jó embe­rünk újra feléledő gőgjének a megöldöklése, s az alázatos lélek könyörgésében és jószolgálataban való megerősítése. NAPRÖL—NAPRA VASÁRNAP: ÉZSAIAS 35, 5, MÁTÉ 11, 4—5. Keresztelő János Jézus útját készítette elő, és mégis csalódott Krisztus­ban. Csalódott, mert ő ítélőbírónak gondolta a Messiást, s Jézus nem ítélni jött, hanem megtartani sokakat. L. Korintus 15, 1—10, Zsoltárok 113. HÉTFŐ: MÓZES 8, 10, LUKACS 9, 16. „Nem csak ke nyérrel él az ember, hanem Isten igéjével”, mondotta Jézus. Ez azonban nem azt jelenti, hogy Jézus nem törődik az ember kenyérkérdésével, hiszen kenyeret ad. Nekünk is törődni kell minden ember kenyérgondjával, s fáradoznunk kell annak megoldásán. Márk 9, 33—37, Korintus 11, 7—15. KEDD: V. MÓZES 26, 18, JÄNOS 15, 10. Istennel való közösség nem jelent tétlen életet. Közösségében parancsolatai szerint élünk, és ezeknek a summája a szeretet parancsolata. A szeretet pedig sohasem tétlen, hanem szüntelenül munka1 ko- dik. I. Sámuel 17, 40—51, II. Korintus 11, 16—33. SZERDA: JEREMIÁS 1, 9, MÁTÉ 10, 19—20. Krisztus evangéliumának terjesztésére hivattunk el keresztyéneknek. Erre segít Krisztus azzal, hogy a Szentlélek erejét adja Lu­kács 7, 1—10, II. Korintus 12, 1—10. CSÜTÖRTÖK: PÉLDABESZÉDEK L 10, IL KORINTUS 6, 16. Az egyház Isten országának a hirdetője a földön. Ezért semmi helye sincs az egyházban a babonás bálványimádásnak. Apostolok cselekedetei 12, 18—25, II. Korintus 12, 11—18. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 19, 13, LUKACS 5, 8. Bűneinket féltve őrizzük, sőt sokszor még felismerni sem tudjuk. Abbán a pillantban döbbenünk rá vétkes voltunkra, amikor meg­ismerjük Krisztust, s azt, hogy ezen egyedül Krisztus tud segíteni. Galata 1, 11—24, II. Korintus 12, 19—13, 4. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 62, 8, ZSIDÓK 6, 19. Isten az embert nem vonja ki a világból, hanem behelyezi a világba. Mégis úgy, hogy necsak erre a világra tekintsen az ember, hanem előre is. Isten országára. Ez a keresztyén reménység. Efezus 2, 1—7, II. Korintus 13, 5—13. Ruttkay Levente Barátság hitében ÖKUMENIKUS ÖSSZEJÖ­VETEL színhelye volt a Buda­pesti Református Teológia egyik terme július hó 27-én. Amerikai egyházak lelkészei érkeztek hozzánk. Európában első útjuk Moszkvába vezetett, onnan Leningrádba utaztak. Majd Varsón át Budapestre jöttek. Református részről részt vettek a baráti beszélge­téseken: Dusicza Ferenc egy­házi főtanácsos, dr. Kenéz Fe­renc az ökumenikus Bizottság titkára, Sebestyén János buda­pesti lelkész. A római katoli­kus egyházat: dr. Bádi Ferenc apátplébános, Miháczi József váci ált helynök, Patóczky János tb. kanonok, plébános, Vitányi György c. prépost, plébános, Magyar Ferenc új­ságíró az Űj Ember c. katolikus hetilap részéről képviselték. Egyházunk képviseletében Fü­löp Dezső egyetemes főjegyző vett részt az összejövetelen. AZ AMERIKAIAK RÉSZÉ­RŐL kérdéseket tettek fel: Byrne, Shildon B. Stiphenson, Milton Sefferson, lelkészek. A kérdések különféle problémá­kat érintettek: „Milyen a Ma­gyarországi Egyházak egymás­közti élete?” „Mit jelent egy­házunk számára az államse­gély?” Ez a kérdés különösen is érdekelte az amerikai lelké­szeket, előttük ez a kérdés szin­te ismeretlen volt. „Milyen a magyar egyházak szerkezeti és anyagi élete?” „Hogy történik nálunk a hitoktatás?” A beszélgetésen részt vett magyar lelkészeket viszont az érdekelte, hogy milyen teoló­giai problémáik foglalkoztat­ják az amerikai lelkészeket? Az együttlét barátságos lég­körben folyt le. KÜLÖN KIEMELJÜK Shildon B. Stiphenson lelkész felszóla­lását, aki elmondta, hogy Moszkvából a barátság hitével indultak útra és ezt hozták el hozzánk is. Mss. Anna Smeal, az Ame­rikai Methodista egyház egy k kórházának ápolónője örör « mel állapította meg, hogy a Magyarországi Egyházak él ­tét most már egészen másként látja, mint amit egyházaink­ról Amerikában hallott F. D. evangélikus elet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyoáz Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: . Budapest, VHI„ Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412,—VHL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.3266/2 — Zrínyi Nyomda, Bpesí Fv.: Bolgár L INDEX 25231 * t-L

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents