Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-09 / 32. szám

A Lélek gyümölcse Bé kei ű rés A KERESZTYÉN EMBER­NEK ez a vonása sem termé­szeti tulajdonság. Ha így len­ne, azok rendelkeznének vele, akik lelki alkatuk, szerint bé­kés, türelmes emberek. Pedig egyáltalában nem bizonyos, hogy egy szelíd ember „béke­tűrő” is keresztyén értelem­ben. Viszont lehetnek indula­tos vérmérsékletűek, lobba- nóak, pillanatok alatt haragra vagy kifakadásra hajlamosak mégis — béketűrő keresztyé­nek. Általában nem ártana, ha egyszer már felszámolnánk az embereknek természetük sze­rint történő keresztyén osz­tályzását. Mindig megvolt a hajlandóság a közvélemény­ben, hogy inkább keresztyén­nek tartsa az emberi termé­szetüknél fogva csendeseket, szerényeket, mértékleteseket, azokat, akiknek — ahogyan szokták mondani — savó fo­lyik az ereikben. Pedig mind­ez még nem a Szentlélek mun­kájának eredménye, hanem egyszerűen születési adottság. Jöjjünk tisztába azzal, hogy Isten Lelke az erősebb, ke­ményebb, szilajabb típusokat is áthatja, s könnyen lehetsé­ges, hogy amit egy nehezebb természetű emberben végbe visz, az sokkal többet ér, mint a látszat szerint összehasonlít­hatatlanul nagyobb szelídséget vagy önmegtagadást felmuta­tó, de egyszerűen alkatánál fogva ilyen ember erkölcsi teljesítménye. A keresztyén embernek a 5,béketűrés” tehát nem tulaj­donsága, hanem magatartása. Olyasmi, amit Isten igéje és az anyaszentegyház levegője érlel benne, s amit szinte eset­ről esetre kell kiküzdenie az ellenkező irányú indulataival szemben. Fordítsuk le az e cikkben használt ódon bibliai szót, a 5,béketűrést” a mi mai nyel­vünkre. Türelem — erről van szó, s nem másról. Milyen egyszerű, hétköznapi kifeje­zés; számtalanszor használjuk is, másoknak vagy magunknak emlegetve: „Csak türelem!” De ez a mindennapi szó Isten mondanivalójában mély hátte­ret és ugyanakkor nagy pers­pektívát kap; A KERESZTYÉN TÜRE­LEMNEK az örökkévalóságba nyúló háttere az Isten örök magatartásában van; türelmes Isten Ő! Szeretető és haragja egyaránt türelmes. Haragját, ítéletét visszafogja türelme. És szeretetét meghosszabbítja. Várakozóvá, elnézővé teszi Ugyancsak türelme. Isten tü­relmének köszönheti létét egész világunk, az emberiség, a keresztyénség és személy szerint mi magunk is. Isten a gondviselését az ember bűnös­sége ellenére gyakorolja. _S milyen sokszor megérett már ítéletre a keresztyén egyház és az egyes keresztyén hivő! Csak az Isten nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk — éne­keljük jeremiási szóval, s eb­ben a mondatban a „kegye­lem” valójában: „türelem”. Is­ten végtelen türelméből élünk. Aki ebbe belegondol, az nemcsak hálára indul Isten iránt, hanem segítséget is kap a türelemre. Az Istennek na­ponként megmutatkozó, ve­lünk szemben gyakorolt türel­me minket is türelmesebbé te­het az élettel, az emberekkel szemben. A KERESZTYÉN TÜRE­LEMNEK nagy perspektívája az örök élet. Isten a türelem­hez reménységet is ad, még­hozzá nem életbéli változáso­kat ígér: betegségünk elmúlik, anyagi terhűnk kevesbbedik, haragosunk megszelídül, ha­nem mindezen túl azzal biz­tat: eljön az a létállapot a halálunk után, amelyben nem lesz szükség türelemre, meet minden rendben lesz, A feltámadással beköszön­tő örök élet a keresztyén türe­lem végső határa, hiánytalan beteljesedése. Aki ebbe belegondol, annak könnyebbé válik élete bár­mely viszonylatában a türe­lem, mégha bele Is fáradt már. Ilyenkor ad segítséget Is­ten az örök élet látóhatárával a türelemhez. Ez a távoli látóhatár ma­gába zárja az isten közeli sze­retet is. Isten mai szereteté- nek bizonyosságában tudunk eljutni a megújuló türelemre. Aki az Ö egyszülött Fiát adta értünk, hogyne mutatná meg a türelmünket kívánó kérdé­sekben is a szeretetét?! Ez a meggyőződés ad reménységet a földi élet előttünk levő szakaszára, az egyes ember élethelyzetében csakúgy, mint az emberiség világhelyzetében. De sem az örök élet távoli reménysége, sem az Isten sze­ret ete által éle-sztett közelebbi reménységek nem teszik pasz- szívan türelmessé a keresz­tyén embert. A keresztyén tü­relem nagyon is aktív maga­tartás: magában foglalja a tü­relmes, de meg nem lankadó erőfeszítést azoknak a problé­máknak és feladatoknak meg­oldásáért, amelyek vállunkon vannak. Ez az erőfeszítés is beletartozik a türelem keresz­tyén nézőszögébe. A KERESZTYÉN TÜRE­LEM mély háttere és nagy perspektívája után szemügyre kell vennünk a türelem idő­szerű feladatait. Tág viszony­latban ez: türelem a népek és fajok között. Az emberiség mai helyzetét nem lehet meg­oldani kölcsönös türelem nél­kül. A nukleáris fegyverek birtoklása különösen is végze­tesen fontossá teszi, hogy nagy türelemmel kezeljenek min­den nemzetközi feszültséget. A keresztyén embernek ehhez a világpolitikai türelemhez kell hozzájárulnia mindenütt a vi­lágon. Egyéni viszonylatban ha­sonlóan türelmet kíván a má­sik emberrel kapcsolatban fel­merült nézeteltérés vagy el­romlott kapcsolat. Türelmes magatartás a másikkal szem­ben, és türelmes várakozás: az idő — illetve az időn ke­resztül az élő Isten — adhat megoldást olyan egyéni hely­zetekben is, ahol most nem találunk kiutat. És keresztyén türelem az egyéni sorsunk nem emberektől befolyásolt személyes terhei alatt, mint mondjuk, egy súlyos betegség: várni, míg Isten szeretete le nem veszi rólunk a terhet, ha előbb nem, halálunk órájával. A keresztyén türelem vég­eredményben hit és remény­ség, ennek a kettőnek minden csendes várakozásával és ki­tartó fáradozásával. Veöreös Imre ÍGY LATJUK: ROCH ESTER A z észak-amerikai New York államban levő Rochester városának nevét tavaly október 6-án hallották először olvasóink, amikor is D. Káldy Zoltán, a Déli Egyház­kerület püspöke hazatérve Amerikából, beszámolt gyüle­kezeteinknek az Egyházak Vi­lágtanácsa Központi Bizottsá­gának Rochesterben tartott üléséről. A beszámoló cikk ezt a címet viselte: „Jó munka folyt Rochesterben.” Akkor valóban jó munka folyt, hi­szen az Egyházak Világtaná­csa száz tagú központi bizott­ságából 98 tag volt jelen a vi­lág különböző országaiból. Az aH!l.irr!.'n(m!iitiimim!ii!i!i!iii!iiiii!iii!iiiu<i!iiiHUiiiiiiii)Miui!iiitiii:!iiii!niit:itiiiiinii!i;ifRi!niiiii:iiinii!i;iiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiii>’ ír* '■ ... ^ .riV '' •*-í* --.Sí KÉP HIROSIMÁBÓL. — A ..Hirosima-dóm” megmaradt rombadőlt állapotában, hogy örökre figyelmeztessen az atomtámadás pusztításaira. £míékezleta Bömböl a gép hasítja, túrja az étert, alatta mélyen a kék tenger habjai zugnak. Mint ifjú gazella röppen az ár s vele száll a gép is a partra. Bömböl a gép s száll tova a lap eipjoyúsítási izttsÉsn (Pittsburgh) Az Amerikai Lutheránus Egyház konventja 6 órás, élénk vita után meg­szavazta azt a nyilatkozatot, amelyben helyesli a „polgári engedetlenség” eszközének fel- használását a négerek faji egyenjogúságért vívott küzdel­mében. Az állásfoglalás abból indul ki, hogy a törvények és a társadalmi szokások nincse­nek minidig összhangban az alkotmánnyal és Isten törvé­nyével. A keresztyéneknek — akik ezt az utat választják — kötelessége, hogy a büntetést a cselekvésükért készséggel magukra vegyék. Tiltakozó ak­ciójukat pontosan körülhatá­rolt visszásság ellen fordítsák, azt erőszak nélkül, felelős mó­don hajtsák végre, előtte más keresztyénekkel tanácskozza­nak és Isten akaratát imádság­ban keressék. Ez az állásfoglalás elvileg is jelentős, mert az evangélikus teológia sokszor hajlamos volt a társadalmi küzdelemben a passzivitás hirdetésére, de gya­korlatilag is súlya van, mert fe hivő keresztyének lelkiis­meretét felszabadítja, hogy felvonulásokon, tömeggyülé- seken és más fegyvertelen ak­ciókban küzdjenek az amerikai négerek egyenjogúságáért. TIZENEGY BERNI TEOLÓ­GUS Dr. H. Dürr professzor ve­zetésével tiltakozó táviratot intézett a Délafrikai köztársa­ság berni követségéhez a kö­vetkező tartalommal: „Albert Luthulinak a Nóbel- békedíjas nagy afrikai férfiú­nak élete és munkája, mellyel egyetemi tanulmányaink során ismerkedtünk meg nagy hatást gyakorolt reánk. Mélyen meg­rendített ezért bennünket az a hír, hogy a délafrikai kor­mányzat ennek a férfiúnak büntetését újabb 5 évre meg­hosszabbította. Nem tehetünk mást. mint. hogy a népeknek és fajoknak az evangéliumban megalapozott közössége nevé­ben tiltakozunk ez ellen az emberi méltóságot megcsúfoló intézkedés elleni” rémült szürke az ég, az aeélidegű pilóta arca is torzulva merevfiL Lent már a város nem is sejti talán, hogy itt van a vége. .,y­Fent száll körbe a gép 'B' a rémülő égen, egy percre megfagy az élet. Szíveket hámoz a perc, eget, földet rázva 'i- robban a bomba, üvölt a föld, kicsordul a könnye Szökken a gomba alakú füstfelhő fel az égre Vad sugarak, mint ez» sáskahad emésztik a várost Hulla a hullán * a büszke emb» roggyan a földre Sírnak a házak sikoltva omlanak porrá. Anya fekszik a földön, mellette gyermeke ég a ruhája. Vak ember rogyadoz kinyújtott karral várja a véget. HfuD a barna. átkoz a föld, átkozza az embert A sok vértől megrészegedett embert. ki csak pusztítani képes. Fájón, vakon remegve égre mered az egykori város, .dtorzult partjait búsan mossa a hullám. És van még kezetekben ilyen fegyver!? BMIDÉLHJSZ LÁSZLÓ I ülés akkor olyan határozato- ' kát holott, amelyek segítik a tagegyházakat a nemzetközi egyházi és politikai életben való eligazodásban, a felelős­ség hordozásában és saját fel­adataik elvégzésében. Akkor valóban jó munka folyt Rochesterben, hiszen olyan kérdésekkel foglalkoztak, mint például az Egyházak Világta­nácsa tagságának megfogal­mazása, amellyel kapcsolatban olyan határozatot hozott az ülés, hogy: „A tagság azt je­lenti, hogy a tagegyház a sa­ját életében mutatja meg, mit jelent a Krisztusban való kö­zösség, amely összeköti az em­bereket Istentől való közös függésükben és átlép minden társadalmi helyzetből, fajból, vagy nemzetiségből adódó akadályokat." Ugyanez az ülés foglalkozott az egyházaknak a modern társadalomban való szolgálatának kérdésével is. Erre a kérdésre az ülés azt a választ adta, hogy „az egyhá­zak nem nézhetik »kívül«-röl, vagy »felül«-ről azokat az óriási méretű változásokat, amelyek saját országuk társa­dalmi és gazdasági életében végbemennek, hanem »bent■» kell lenniök a modern társa­dalomban és el kell végezni istentől kapott szolgálatu­kat ... Az egyháznak ma a Krisztus követésének útját, te­hát a szeretet útját kell járnia a modern társadalomban.” A rochesteri ülésen valóban jó munka folyt, hiszen határoza­tot hozott két nagy fontosságú kérdésben: az atomcsendegyez- ményben és a faji megkülön­böztetés elleni állásfoglalás­ban. Az utóbbiról szóló hatá­rozatban ezeket olvassuk: „Ha a faji megkülönböztetést to­vábbra is fenn akarják vala­hol tartam, akkor még a kö­vek is kiáltanak ellene... Há­lát adunk Istennek azért, hogy sok keresztyént hívott el, hogy osztozzanak a faji egyenlő­ségért folyó harc vezetésében. Kérünk minden keresztyént és az egyházakat, mint olyano­kat, csatlakozzanak hozzájuk és támogassák őket.” — Való­ban jó munka folyt Rochester­ben. A z észak-amerikai New York állambeli Roches­ter városának a neve most új­ra megjelent napokon keresz­tül a világsajtó lapjain. A tu­dósítások sajnos nem békés tárgyalásokról é3 nem a hala­dás új eredményeiről szólnak, hanem a négerek szabadság- harcának szomorú eseményei­ről. Hiába írták alá nemsokkal ezelőtt az Egyesült Államok­ban az egyenjogúságról szóló polgárjogi törvényt, ennek a törvénynek a gyakorlati meg­valósulását szélsőséges elemek provokációi, valamint a rend­őrségnek a polgári jogaikért tüntető négerek elleni brutális fellépése állandóan akadályoz­za. A tavalyi cikkünkkel szem­ben, mai cikkünknek ezt a cí­met is adhatnánk: — Ember­telen munka folyik Rochester­ben! Hiszen a békésen tüntető rochesteri négerek ellen vezé­nyelt véres rendőrrahamnak már nem csak sebesültjei, ha­nem halálos áldozatai is van­nak. A pattanásig feszült lég­körben sok száz néger várja kihallgatását börtönökben, sok száz sebesült várja sorsát a kórházakban, mialatt Roches­terben, Harlemben és Brook- lynban, New York néger vá­rosnegyedeiben újabb nagy­arányú tüntetéseket rendeztek a színes bőrűek polgári jogaik védelmében. Embertelen munka folyik Rochesterben. Ezt kell monda­ni, ka idézzük D. Martin Luther King lelkésznek, a né­gerek vezetőjének drámai sza­vait, amelyekkel sokaknak megmagyarázta a négerek bé­kés tüntetéseit. „Mindezt csak az érti meg, aki a saját bőrén érzi a faji megkülönböztetést. Ha azt kellett volna látnotok, hogy a csőcselék meglincseli szüléiteket, vízbe fojtja test­véreiteket. ha láttátok volna, hogy gyűlölködő rendőrök fe­kete testvéreiteket szidalmaz­zék, rugdalják, esetleg meg is ölik, ha azt. kell látnotok, hogy a húszmillió néger nagy része nyomorog egy jólétben élő társadalomban... ha ötéves kisfiátok azt kérdi: „Apa, miért bánnak a feketékkel a fehérek olyan szörnyű mó­don?” ... ha napról napra megaláznak benneteket... ha nappal nem hagy nyugton és éjjel álmatlanná tesz a tudat, hogy négernek születtél — és nem tudhatod, mi lesz veled a következő pillanatban... akkor talán megértitek, miért akarnak a négerek is emberek lenni. Ügy élni, mint ti és mindenki más, emberi módon, szabadon és boldogan szerte a világon.” Embertelen munka folyik most Rochesterben. Mégis mi­lyen emberi dr. Marcin Luther King lelkész első nyilatkozata, amit New Yorkba érkezésekor adott; — Azért jöttem, hogy nyugalomra és békére intsem néger testvéreimet. A sok szomorú hír után jő volt olvasni, hogy szó van ar­ról, hogy dr. Martin Luther King néger lelkészt a Nobel- békedíj jelöltjeként emlegetik. Szeretnénk, ha híveink is együtt éreznének szenvedő szí­nes testvéreinkkel és imádkoz­nának azért, hogy mindenütt a világon béke és emberséges élet legyen, köztük a sokat szenvedő húszmillió néger testvérünknek. (F. LJ KIS TÜKÖR Mai „Kis tükrünkben” azt mondjuk el, hogy mi az a ke­vés, amit a bibliaolvasóknak a Példabeszédek könyvéről tudni kell. A Példabeszédek könyve bölcs mondások gyűjteménye. Ér­dekes, hogy úgy a keresztyén hagyomány, mint a zsidó hagyo­mány megegyezik abban, hogy a Példabeszédek könyvét Sala­mon király írta, aki a néptől a bölcs előnevet kapta. Elöneves magyar királyaink nekünk is voltak: könyves Kálmán, igaz­ságos Mátyás stb. Ők is a néptől kapták előnevüket. Bizonyára azért, mert Kálmán szerette a tudományt, Mátyás pedig az igaz­ságot. Salamon viszont mestere volt a bölcs mondásoknak. Uralkodása idején nemcsak a saját népe, hanem idegen or­szágok népei is így emlegették: bölcs Salamon és messze vidé­kekről indultak el, hogy hallják szavait. A biblia kritikai tudományok ma már szinte kézzelfog­hatóan kimutatják, hogy a Példabeszédek könyvét nem Sala­mon király írta. Helyesebben a könyv írója, vagy írói, vagy összeállítói könyvünkbe Salamontól is vettek át bölcs mondá­sokat. Valami olyasféle köze van Salamonnak a Példabeszé­dek könyvéhez, mint Dávidnak a Zsoltárok könyvéhez. Bibliatudósok különféle részekre szokták osztani ezt <t könyvet. Ha haszonnal akarjuk olvasni bibliánknak ezt az ér­dekes könyvét, legjobban tesszük, ha tárgyi összefüggések sze­rint osztjuk fel, például: a bölcseség magasztalása, vagy az igazság ajánlása, szorgalmas asszony dicsérete stb. A könyvben található bölcs mondások összegyűjtési idejét a tudósok Ezékiás király uralkodásának idejére teszik, tehát kő. 720—692. De vannak olyan tudósok is, akik szerint a könyv törzse még régibb idejű. Ez az első gyűjtemény a könyv 10. fejezetétől a 22. fejezet 16. verséig tart. A tudósok között a legnagyobb eltérés az 1—9. fejezet szerzőségét illetően van, ugyanis e fejezetek alapgondolata az, hogy minden bölcsesség kezdete az Űr félelme, míg a többi fe­jezetek inkább erkölcsi tanítást adnak. Mi, hívő emberek, boldogan fogadjuk el az előbb említett alaptételt: A bölcseség kezdete az Űr félelme. " E. Ob I f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents