Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-09 / 32. szám
„Helyesen és élesen lássunk!” Gyülekezeti alkalmainkon sok szó esik mostanában a Keresztyén Béke-Világ gyűlésről. Nemcsak beszámolók, előadások, újságközlemények foglalkoznak a témával, hanem híveink közötti beszélgetés tárgya is lett a világgyűlés. Tanúja voltam egy ilyen beszélgetésnek. Asszonyok voltak együtt s egyikük kifogásolta azt, hogy egyházi lapjaink sokat foglalkoznak a gyűlés anyagával. Művelt és értelmes fiatalasszony válaszolt és ezt mondta: „Vajon eleget írnák-e ahhoz, hogy mi itt a gyülekezetekben helyesen és élesen láthassuk meg a világ békéjének fontos problémáit?” Ügy érzem, hogy a felelet nemcsak magyarázat volt azoknak, akik a beszélgetést hallgatták, hanem biztatást küldött azoknak is, akik a beszámolókat tartják vagy közlik gyülekezeteinkben, vagy a cikkeket írják. S ezért érdemesnek tartottam kissé elemezni, milyen „látást” remélhetnek, akik a Keresztyén Béke-Világ- gyűlés ügyével szívesen foglalkoznak? A Világgyűlés a gyülekezetek látóterét horizontálisan bővítheti. A tanácskozásokon szinte kivétel nélkül minden földrész keresztyén egyháza képviselve volt. Találkozhattak egymással színesbőrű és fehérbőrű keresztyének, különböző fajúak és különböző nyelvűek. Páratlan élmény lehetett a résztvevőknek e találkozás. Fényképek és írások számunkra is érzékelhető közelségbe hozzák a színes, tarka, soknyelvű gyülekezetei. Nehezen lehet betelni e látvány érdekességével, az élmények gazdagságával. Érdeklődő, sőt egyszerűen csak kíváncsiskodó kérdéseink bizonyítják azt a kívánságot, hogy a beszámolókból egyre többet szeretnénk „látni” a gyűlés eleven személyi-forgatagából. Gyülekezeteinkben megszokták, hogy a dolgok mélyére nézzenek. A Világgyűlésen a különböző keresztyén egyházak tanítói voltak együtt. Azok tehát, akik felelősek azért, ami elhangzik a gyülekezetekben. Jelentős dolog, ha az egyháznak enribí tanítója egyetlen ügyben, a béke ügyében együtt tanácskozik. Ki tudná felmérni, hogy magát a tanácskozást is mennyi tanulás, tudományos kutatás, felkészülés előzte meg, azaz milyen terjedelmű teológiai munka áll a tanácskozók mögött. Az eredmények, legyenek közkinccsé az egyházban a gyűlés után! A gyülekezetek, jól akarják látni a munka folyamatát és eredményeit, mert ez őket is segíti a korszerű, helyes magatartás kialakításában. A Világgyűlés olyan, mint a magaslat, melyről messze nyílik a kilátás. Valamennyiünket érdekel, sőt lebilincselően fogvatart a jövő gondolata. Mi lesz a sorsunk, az emberiség sorsa a háború és béke határvonalait járva? Látni szeret- nők a jövő alakulását, amelyet a jelen állásfoglalásunk nagymértékben befolyásol. A Világgyűlés anyagának ismeretében sokkal biztosabb kézzel és erőteljesebb vonalakkal rajzolhatjuk fel magunk előtt a jövendő képét. Érdemes egy kis törődéssel, figyelemmel, elmélyedéssel kísérni a gyűlésről szóló beszámolók sorát, hogy meglegyen az előrelátásunk is, a jó perspektívánk. Szeretnénk még sokat hallani és olvasni arról, ami a Világgyűlésen történt, hogy „helyesen és élesen’1 láthassunk. Muncz Frigyes Goldwater? Nem! Ezen a címen hozott vezércikket a tekintélyes észak-amerikai protestáns lap a „Christian Century” egyik legutóbbi száma. A lap eddig nem szokott az elnökválasztásokkal kapcsolatos választási harcban részt venni. Ezúttal azonban szükségesnek látta Goldwater jelölésével szembeni erélyes állásfoglalást. Goldwater ideológiája megválasztása esetén súlyosan veszélyeztetné az Egyesült Államok tekintélyét és helyzetét a világban, — írja a lap. Fokozná a hidegháborút s megingatná az Egyesült Államok szövetségeseinek bizalmát. Goldwaternek a néger kérdésben elfoglalt álláspontja félévszázaddal vetné vissza az országot, kiélezné a faji ellentéteket s lehetetlenné tenné a lakosság egy jó részének a helyzetét. Ezért; Goldwater? — Nem! — írja a Christian Century vezércikke. Ä Keresztyen Béke-Vita ggy üléstől — a gyulehezeteMg Harc a mm és lioeilenségérí Ázsiában Részletek I oshio Inoue professzor előadásából Hirosimára emlékezve, szerte az országban evangélikus gyülekezeteink bűnbánati istentiszteleteket tartanak. Ebből az alkalomból ismertetjük gyülekezeteinkkel Voshio Inoue japán profeszornak a II. Keresztyén Béke-Világgyűlésén elhangzott előadását. Yosliio Inoue, a tokiói Egyesült Teológiai Szeminárium proieszora, aki a Béke-Világgyűlésen bemutatta Eiichi Hashimoto japán küldöttet, aki a hirosimai atomsérültek delegátusaként vett részt a Béke-Világgyülésen. Yoshio Inoue nem ismeretlen hazánkban. Az 1961-ben tartott I. Keresztyén Béke-Világgyűlésen is részt vett, utána pedig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa vendégeként néhány napot hazánkban töltött. Annak idején lapunk munkatársa beszélgetést folytatott a japán professzorral. Ez a beszélgetés az Evangélikus Élet 1961. július 23-iki számában jelent meg. Yoshio Inoue professzor most a II. Keresztyén Béke- Világgyűlésen igen figyelemre méltó előadást tartott, amit lapunkban folytatólagosan közlünk. Ebben a számunkban előadásának első részével ismertetjük meg Olvasóinkat, amely rávilágít a hirosimai és a nagasaki atombombázás szörnyűségeire. Hadd érjen haza.« Tanárom, szülőm tanított jóra, hallgassak mindig az okos szóra, elmondták százszor, hogy mit kell tenni, hogy jómodorúvá hogy keli lenni. Hogy ne bámészkodjam egyre-másra és az utcán ne forduljak hátra. Megyek az utcán; férfiak, dámák, a rohanó árnyak egymást váltják, idegen, rokon, tarka, nagy tömeg: s közöttük itt is, ott is egy öreg. Egyik meghajol, derékba törve, másiknak mintha már dőlne törzse. HÁROM ÉVVEL EZELŐTT\ a japán delegáció tagjaként részt vettem az I. Keresztyén Béke-Világgyűlésen s az a megtiszteltetés ért, hogy beszámolhattam a japán békemoz- galom helyzetéről. Most, hogy abban a kiváltságban részesülök, hogy ismét szólhatok, azt hiszem, jó lesz, ha összefoglalom a békemozgalom fejlődését és problémáit e három esztendő alatt. Mindenek előtt azonban fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy amit mondok, az nem az én saját véleményem, hanem az egész japán delegáció közös véleménye. A JAPÁN BÉKEMOZGALOM FEJLŐDÉSE ÉS PROBLÉMAI AZ ELMÜLT HÁROM ÉV OLYAMÁN Miként három évvel ezelőtt mindottam, békemozgalmunk kiinduló pontja az önvizsgálat és bűnbánat volt azért, hogy a japán egyház nem teljesítette felelősségét a második világháború alatt. Ennek következtében 13 évvel ezelőtt szembe kellett szállnunk a japán kormány ama kívánságával, hogy csak a nyugati orfegyverek eltiltása. Így tehát imádságaink közösek. De tájékoztatnunk kell Önöket, hogy Hirosimában és Nagasakiban az atombomba hatásai még mindig érezhetők és hogy Hirosima 400 000 lakosa közül, akik átélték az atomtámadást, tízezren ma is atom-betegségben szenvednek. Ezen kívül azok, akik a bombázás után W földhöz tapadva csosszan a lába, kerüli, s mégis belép a sárba. Megbénult kezét magához fogja, hazaérni: most ez minden gondja. Ételhordóval, elnyűtt ruhában oly tétován áll az emberárban. Megfordulok, nézem míg csak látom, (képe kísér míg az utcát járom) tudom, nem illik fordulni hátra, de mégsem tudok most nézni másra. Divatos tömeg járja a korzót, meg-meglökik a vén ételhordót. Istenem, vezesd, oly nagy a tömeg! hadd érjen haza minden kis öreg! P» Imádkozik” a Kongresszus ! NEMRÉGIBEN AZ AMERIKAI politikai, gazdasági és erkölcsi élet arculatát elemző kelendő könyv jelent meg a New York-i könyvpiacon. Írója a magyar származású, mélyen humánus és az emberiség jövendő sorsáért felelősséget hordozó tekintélyes amerikai tudós Szentgyörgyi Albert. Könyve egyik fejezetében az amerikai élet nagy ellentmondásait tárgyalja és így summázza ezeket: „Nem szeretjük a diktátorokat, de segítjük Francót. Erős ENSZ-t akarunk, de nem vagyunk hajlandók elismerni a világ legnépesebb nemzetét. A mindenható Istenről beszélünk, de tagadjuk létét azzal, hogy csak a bombákban bízunk. Keresztyének vagyunk, de túlgyilkolásról értekezünk. Tengerbe zúdítjuk és elpusztítjuk a gabonát, miközben mások éheznek”. Égbekiáltó és valóban létező ellentmondások ezek. Szentgyörgyi professzornak az amerikai élet ellentmondásairól vallott tételeinek igazságát jól illusztrálja a nagyhagyományú republikánus párt, a great óid party San-Franciscói programadó . és elnökválasztó kongresszusa, amely felett Goldwater szelleme lebegett. Az itt szövegezett republikánus pártprogramban felbukkan egy kibékíthetetlen ellentmondás, amelyet így fogalmazhatunk meg: Imádság és gyűlölet, vagy még élesebben így: imádság és atombomba. Ugyanis a programot megfogalmazó bizottság szemforgató és hipok- rata módon belevett a programba egy pontot, amelyik a nyilvános helyeken mondott imádságra biztat. Arra, például, hogy akár Washingtonban, akár Chicagóban, akár St. Augustinben vagy bárhol máshol rendezett republikánus nyilvános gyűlést imádsággal, a mennyei Atyához való fohászkodással kezdjék, s csak ezután terjesszék elő a párt Goldwater inspirálta programját. Ez a program viszont diszkriminációt, gyűlöletet és a háború szakadékénak a peremén való táncolást hirdet. Belpolitikai vonatkozásban fenntartásokkal él a négerek egyenjogúságával szemben, külpolitikai vonatkozásban pedig megengedhetőnek tartja az atombomba használatát a vietnami dzsungelben és ez a program a népek békés együttélésének már már összefonódó kapcsát széttépi azzal, hogy a Szovjetunióval és a szocialista országokkal a diplomáciai kapcsolatok megszüntetését hirdeti! IMÁDSÁG ÉS GYŰLÖLET! Imádság és atombomba! Olyan ellentmondások ezek, melyeket nem lehet közös nevezőre hozni. Vagy az ilyen lélekkel elmondott imádságról kell lemondani, vagy a gyűlöletről és a háborúra való uszításról. Szerte a világon — így Amerikában is — a keresztyének Jézus nevében imádkoznak. Jézus nevében imádkozni pedig annyit tesz, mint Jézus szellemében, Jézus gondolatai és tanítása szerint könyörögni! Márpedig Jézus sohasem tanított arra, hogy elhatároljuk magunkat a másik embertől, de arra igen, hogy az egész emberiség egy vérből teremtetett és mint egy Atyának a gyermekei testvérként szeressük és szolgáljuk egymást, minden megkülönböztetés nélkül. Jézus sohasem mondotta azt, hogy háborúskodj az embertársaiddal, de azt mondotta búcsúbeszédében, hogy .;. békességet hagyok nékték, az én békességemet. Jézus sohasem tanított arra, hogy gyűlöljük embertársunkat, de arra igen, hogy még azokért is imádkozzunk akiket ellenségeknek tartunk. Nem csoda, hogy a nagy példányszámú amerikai napilap a Washington Post ironikusan azt írta „hogyha az a párt, amely a háborús feszültség irányába kötelezte el magát, valóban hivatalba kerülne, tényleg nem maradna más hátra számunkra, mint hogy imádkozzunk” Nekünk keresztyéneknek szerte a világon jó eszközünk és fegyverünk az imádság és ez nem is annyira utolsó eszköz, mint a Washington Post cikkírója hiszi. Mi keresztyének senki emberfia ellen nem imádkozhatunk, még a rossz szándékú, rosszindulatú és gonosz emberek ellen sem. Mert az imádság nem az ember ellen, hanem csakis az emberért szólhat. Mi csak egy ellen imádkozunk buzgón és meg nem szűnő állhatatossággal: a bűn, a rossz- indulat és a gonoszság ellen. Hitünk és sok sok tapasztalatunk szerint nem hiába! Matuz László Béke-Világgyűlés jelképe: as egész Földet átölelő kereszt, alatta a felirat: „Szövetségem élet és béke”. A Prágai II. Keresztyén Béke-Világgyűlés munkaülése szagokkal kössön különbékét. Négy évvel ezelőtt, ismét szembe kellett szállnunk az Amerikával kötendő biztonsági szerződés létrehozásával és ratifikálásával, amelyet a japán kormány politikája végső következtetéseként akart megvalósítani. Ellenállásunk nem akadályozhatta meg e szerződés megkötését, de hisszük, hogy harcunknak lehet valami jelentősége a történelem lövendő alakulásában. Miként tudják, mi japánok, »kik a világ egyedüli népeként éltük át a nukleáris fegyver teljes szörnyűségét, átfogó nemzeti mozgalmat szerveztünk meg a tömegpusztító eszközök eltiltására és az általános és teljes leszerelés megvalósítására, hogy világunkat soha többé ne fenyegesse az atomháború veszélye. Tudjuk, hogy az itteni küldöttek között vannak néhányan olyanok, akik részt vettek „az atom- és hidrogénbomba ellenes konferencia” évi ülésein Japánban, s emlékezünk arra, hogy Prágai Konferenciánk egyik legfontosabb témája kezdettől fogva a nukleáris keresztyének kezdettől fogva támogattuk ezt a mozgalmat ugyanabban a szellemben* amelyben a Prágai Konferencia 1959-ben az „Elige Vitam’* (Válaszd az életet Szerk.) jelszava alatt gyűlt össze. Kü- lönös erőfeszítéseink az atombomba életben maradt áldozatainak támogatására irányulj nak. A hirosimai Keresztyén Békeszervezet Eiichi Hashimoto urat küldte ki e sérültek delegátusaként. Az atom- & hidrogénbomba ellen 1961-ben tartott hetedik gyűlés óta egyre hevesebben ütköznél* össze a mozgalom irányát illető eltérő vélemények. De mi keresztyének a mozgalom egységén és előhaladásán fáradozunk. A JAPÁNBAN LEVŐ AMERIKAI TÁMASZPONTOK PROBLÉMÁJA Természetesein tudjuk, hogy sok olyan testvérünk van Amerikában, akik a puritán hagyományokat követve, keresztyén hitükből kifolyólag küzdenek a faji megkülönböztetés ellen, akik a kommunista- ellenes propagandát nemcsak a többi népek, hanem Amerika jövője szempontjából is veszedelmesnek tartják és akik harcolnak a békéért. Nagy megtiszteltetés számunkra* hogy ezen a gyűlésen együtt lehetünk küldötteikkel. Ezért a következőket azok kölcsönös megértésében bízva mondhatom el, akik egyek az Urban. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a legújabb amerikai politikában van valami imperialista vagy neokolonísta vonás az állam- hatalom jellegében. Japánt fontos bázisnak tekintik az Ázsia felé irányuló ilyen amerikai politikában. Ez a magatartás feltűnő lett az utóbbi időben: a katonai támaszpontokat megerősítették s Okinawát, Japán egyik déli szigetét katonai erőddé építették ki. Ezen kívül az amerikai kormány a konzervatív japán kormánnyal szövetkezve* meg akarja változtatni Japán békés alkotmányát, amely elítéli a háborút. Törvényesít- tetni akarja a hadsereg fenntartását s erejét tovább akarja fokozni annak ellenére, hogy minőségében és mennyiségében máris felülmúlja a háború előtti hadsereget A dolgozó nép békés ereje határozottan a béke mellett szállt síkra, hogy fékezze a konzervatív japán kormány és az amerikai imperializmus politikáját. Az ez év januárjában a yokotai támaszpont ellen rendezett tüntetés kifejezésre juttatta a hidrogénbombákat szállító repülőgépek üzemeltetése és az atommeghajtásos tengeralattjárók vízrebocsátá- sa elleni tiltakozást, s követelte az amerikai hadsereg kivonását és a támaszpontok megszüntetését. A mi keresztyén békemozgalmunk is részt vett ebben a japán békeharcban. látogattak el Hirosimába vagy Nagasakiba, jóval később érezték az ún. másodfokú rádióaktivitás hatását, és számos fehérvérűségi és rákmegbetegedés következett be. Gondolják meg, kérem, hogy az ilyen utóhatások még ma is eny- nyire súlyosak, húsz évvel az atombomba ledobása után. Ez az év a nukleáris fegyverek elleni mozgalom tizedik esztendeje Japánban. Mi japán Július végén tartják meg „a világ vallásos embereinek második békegyűlásét” és augusztusra tervezik ,,az atom- és hidrogén-bomba elleni tizedik gyűlést”. Kérjük Önöket, támogassanak bennünket és imádkozzanak Japánban folytatott békeharcunkért. (Folytatjuk) A BIBLIA összekötő kapocs a íeleke- zetek között. Ezt hangsúlyozta a Bibliatársulatok Világ- szövetsége által Hollandiában megtartott nemzetközi konferencia mintegy 120 minden- felekezetből való résztvevője. Dr. Coggan yorki anglikán érsek a Világszövetség elnöke történeti eseménynek nevezte azt, hogy a Biblia szolgálatában találkozhattak az Egyházak Világszövetségében résztvevő felekezetek képviselői azokkal, akik kívül állanak az ökumenikus mozgalom keretein. A konferencián többek között a római katolikus egyház képviselői is resztvettek» i
