Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-02 / 31. szám

A gyümölcsé Jóság BERTHA SUTTNER EGY KELETI MONDA SZERINT Isten az ember te­remtése előtt tanácskozásra hívta össze legkiválóbb angya­lait. „Ne alkosd meg — tanácsol­ta az igazság angyala —, mert szeretetlen lesz testvérei, ke­gyetlen a gyengébbek iránt.” A békesség angyala is szót kért s ezt mondta: „Ne te­remtsd meg, Uram, embervér­rel szennyezi be a földet s az elsőszülött testvérét öli majd meg.” Az igazság angyala is ezen a véleményen volt s azt így indokolta meg: „Meglásd, ha­zugsággal széntségteleníti meg szentélyedet, hiába teremted meg saját képedre és hasonla­tosságodra.” Még folyt a tanácskozás, amikor Isten trónusához leg­kisebb gyérmetke, a Jóság lé­pett és az atya térdét átölelve, így könyörgött: „Atyám, te­remtsd meg őt, az embert, ké­pedre és hasonlatosságodra. Ha szolgáid mind elhagyják őt, én majd megkeresem és segítőén melléje állok, még hibáit is jóra fordítom. A gyenge szívét együttérzésre indítom a még gyengébb iránt és ha igazságot és békességet Sért és felejt, szeretettel javí­tom őt s azt cselekszem, hogy tévedése következményei visz- szavezessék őt hozzád.”' Ez persze csak monda. Mi tudjuk, hogy Istennek nem Volt tanácsosa a világ terem­tésekor és nincsen szüksége ma sem tanácsadókra annak fenntartásában. Helyesen kérdi Pál apostol: „Mert kicsoda is­merte meg az Űr értelmét, Vagy kicsoda volt neki tanács­adója?” Azt is tudjuk, még­pedig nem magunktól, hanem azért, mert megmondatott és inegíratott számunkra, hogy a Jó nem valami, hanem Valaki. Amikor a gazdag ifjú ezzel 8 kérdéssel és megszólítással fordult Jézushoz: *,Jó Mester* fiait cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?” Ő így fe­lelt: *,Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak égy, az Istem Jézus ezzel a válaszával nemcsak egy ízlés- telem hízelgést utasít határo­zottan vissza, hanem minden jó egyedüli hordozójára és for­rására emlékezteti ezt a lelkes fiatalt, amikor ezt mondja: s,Senki sem jó* csak egy, az Isteni (S mert egyedül ő jó, azért egyedül Ő cselekedhetni jót. S Ö csak jót cselekedhe- tik!) Ennek írásbeli tanúsága a biblia első lapján mindig visszatérő megállapítás: „És látta az Isten, hogy jó ... hogy tninden, amit teremtett, ímé igen jó.” Ez keresztyén éle­tünk tapasztalata: Csupa jó­ság, szeretet... Jézus Krisztus életében, halálában és feltá­madásában teljesedik ki ez a jóság. S amikor az Atya egyet­len Fia testben jelent meg a földön és élt az emberek kö­zött, jóságával akart mindene­ket megtérésre indítani. ISTEN GYERMEKEIBEN IS MUNKÁLJA és gyermekeitől is elvárja a jóságot, a Lélek gyümölcsét; Az ember valamikor úgy akart a jó birtokába jutni, hogy engedetlen és hálátlan módon szakított a fáról, ön­kényesen kinyújtotta kezét utána. De ezzel éppén az el­lenkezőjét érte el annak, amit akart. Nem a jó került a ke­zébe, hanem ő a Gonosz mar­kába. Ügy sem lehet persze elérni, ahogyan a gazdag ifjú szerette volna. Futott Jézus­hoz s tanácsot kért Tőle, ho­gyan lehet az ember jó. A jó­ság, amely Isten gyermekei­nek olyan jellemzője, nem ra­gadomány, hanem adomány, nem érdem, hanem gyümölcs, amelyet Isten ad azoknak, akik tőle kérik. Azért ha meg­Az Evangélikus Sajtó- | osztály kiadásában | megjelent i ! JAKAB LEVELÉNEK jj magyarázata Irta: GROO GYULA Ára: 32,—forint Kapható a Sajtóosztály Irattér j esztésében Budapest VIII. Puskin ...........^u._12....................... va n életemben, semmiképpen sem dicsekedhetem vele, hiá­nyát ugyanakkor semmivel som mentegethetem. Bizony nehezen tanuljak meg vele kapcsolatban is ezt a komoly leckét: „Mid van ugyanis, amit nem kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dícsekedel, mint ha nem kaptad volna?” Vagy: „Nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené!” Tőle jön ez az adomány is, s ahol va­laki Isten újjáteremtő ereje és kegyelme folytán új emberré, jó fává lesz, ott megterem a Léleknek ez a gyümölcse is, amelyet jóságnak nevezünk, A jóság mindig a felebará­tot keresi és találja meg. A gyümölcs nem nézésre, hanem evésre való. Nem luxus, ha­nem életszükséglet. Vitamin, életfontosságú táplálék, amely nélkül megbetegszünk, elpusz­tulunk* A jó emberek nélkül szinte elviselhetetlen lenne az élet. Akinek már volt dolga komisz emberekkel, jól tudja, milyen kegyetlen körülöttük az élet. A közömösek társasá­gában sem különb. Isten azt akarja, hogy gyermekei jósá­gukkal megtalálják az utat a1 felebaráthoz s így jóságának/ eszközei és hordozói legyenek 3 azon a helyen, ahová őket ál-(j lítja. S Amikor a keresztyén gyüle-X kezet s benne mindenki, aki; valóban élő, gyümölcsöt tér-íj mő fa, az Ö jóságának lesz? eszközévé és hordozójává, ak-x kor bizony istentiszteletet vég-1 zünk. Ezt' a szolgálatot vállal-jí ni, ezt a feladatot végezni azt a tiszta és helyénvaló isten-Q tisztelet, amelyről az írásban} olvasunk. Ez a vasárnappal kezdődik, de nem fejeződik beV azzal. Ennek az Istentisztelet-(j nek az igét hallgató és imád A kozó gyülekezet csupán egyik ^ része, folytatása az özvegyeké és árvák meglátogatása és . se-({ gítése. A jóság, ha nem talál-k ja meg a felebarátot, a test-(i vért, az embert, megkeménye-í difc, mint a kenyér s élvezhe- / tétlenné válik. Nem lehetw nagy, ami nem jó és amikor / Isten igéje arra figyelmeztet:^ Cselekedjünk jót mindenek-/ kel, az* szeretné, hogy hivő, / gyermeki jóakaratból tegyük a/ jót, nem bérért, hanem Istené akaratából és dicsőségére, tel-) jes készséggel, amelyet akkor/ is ténnők, ha sem mennyor-) szág, sem pokol nem volna, / (Luther) ? isten jóságának hor-a dozói és eszközei mindig istf ott vannak a világban a ma-j* guk csendes, nemegyszer név-/ télén szolgálatával. K’ét példát említefe V Az egyik a bibliából való. / Tabithára, a joppei gyüleke-3 zet nőtanítványára gondo- x lók. Azt olvassuk róla, hogy 3 jóságban és alamizsnában gaz- 'l dag volt. Amikor meghal, V koporsója mellett ott állanak^ a gyülekezet szegényei, özve-V gyek és árvák s mutogatják^ ruháikat, amelyeket Tabithak fáradhatatlan jósága készítetté nekik. Isten ennek az asszony- 3 nak kezét és varrótűjét hasz- (j nálta fel eszközül jóságánakL megmutatására és az evangé-a liom beteljesítésére: mezítelent voltam- és feruháztátok. A jó-/ ság egyszer meleg szó olyané ember felé, akivel eddig min-/ dig szeretetlenül szóltak, más-/ szór meleg ruha, amelyet meg-/ várni és odaadni Isten szol-/ gálata az emberen keresztül.) A másik példa, amelyre em-t> lékeztetek, a jelenből való. fi Koppenhágában van egy te-3 mető, az „ellenállók teme- fi tője”. Azok a hősök és haza-t fiák várják'itt a feltámadást,/ akik a német 'megszálláskorjj szembefordultak az ellenség-) gél és akik ebben a harcban/ hazájukért meghaltak. Az) egyik sírkövön a név alatt/ egyetlen szó olvasható: Meg-) bocsátás. Hogyan került ez a/ szó erre a sírkőre? Fiatal dánv ellenállót a németek halálra/ ítélték. Kivégzése előtt — szü-i leinek egyetlen fia volt —/ arra kérte azokat, hogy sír- kövére nevén kívül ezt a szót/ írassák: Megbocsátás. Ezen ki-: Vili rttég egy kérése volt. Szü-ji lei helyébe fogadjanak örökbe^ egy német fiút, aki a háború következtében lett árva. Ne-^ véljék fel és szeressék. A Szü-(| lök mindkét kérést teljesítet-^ I téli. A sírkőre rákerült a jó- (í ság megbocsátó szava; s Dániá­ban valahol ma egy három­tagú család azért tud megbé­kéltem élni, mert Isten jósága még ellenségei felé is jóságos­sá formált és felhasznált egy keresztyén embert. Ez a jóság nemegyszer még „odaátról” is tanít és hat. BEFEJEZÉSÜL MÉG CSAK EGY FIGYELMEZTETÉS, mely szintén az írásból való: „Ha valaki jót tehetne és el­mulasztja, vétkezik az”, írja Jakab apostol. Jakab levelé­nek most megjelent magyará­zatában erről ezt olvassuk: ;,Nemcsak az elkövetett go- íosz cselekedet kerül mérleg­re, hanem éppoly súllyal az el­mulasztott jótetteket is szá­mon kéri az ítélőbíró.” Az aforizmaszeruen rövid mondat tömören utal a mulasztási vét­kek súlyosságára. Kettőt kérjünk hát nagyon alázatosan Isten Szentjeikétől: Láttassa meg velünk egyrészt, hogy nincsen bennünk semmi jó, aztán munkálja bennünk a jót, s el ne fáradjunk annak cselekvésében. w. ö. A ZSOLTÁROK KÖNYVE Dr. Pálfy Miklós új írásmagyarázati könyve \ Röviddel a Jakab-levél ma- jgyarázata után (Groó Gyula professzor munkája) újabb ér­tékes kötet jelent meg Sajtó- v osztályunk kiadásában, a j Szentírást magyarázó könyvek .sorozatában, dr. Pálfy Mik- llós, a Teológiai Akadémia 'ószövetségtudományi tanszéké­inek tanára, tollából: A Zsol­tárok Könyve. Válogatott zsol~ ' tárok magyarázata (136 lap,). ’ Az új kiadvány egy fon­tos bibliai könyv új, modern ’fordítású szövegét és a meg­értéséhez legszükségesebb ma­gyarázatokat tartalmazza. Nem ) közölheti természetes az ösz- *szes zsoltárok magyarázatát* (mert ez messze meghaladná a (sorozat könyveinek terjedel- )mét, hanem válogatást ad a ( zsoltárokból. A tizennyolc leg- ) ismertebb és legjelentősebb- (nek ítélt zsoltár fordítását és \ részletes magyarázatát hozza. (Külön is figyelemmel volt a »szerző arra, hogy mindazo- jkat a zsoltárokat felvegye a .kötetbe, amelyek teljes egé­szükben vagy részletükben .szerepelnek az 1953-as, ún. j magyar perikóparendben, te­hát templomi igehirdetési 1 alapigék. így a lelkészek ké­jszülésükhöz, a gyülekezet tag­ijai pedig a prédikációk jobb, (teljesebb megértéséhez kap- (nak a könyvben segítséget. ) A bevezetés ismerteti ma- igát a Zsoltárok Könyvét, fel­osztását, a zsoltárok műfajait, iés részletesen elemzi a laikus ) olvasónak érthetetlen héber (zsoltárfeliratokat, • műszavakat ((Dávid miktámja, szela stb.). (Röviden szól végül a zsoltá­rok keletkezéséről is (mintegy ) ezer év gyülekezeti énekei és .imádságai találhatók meg eb­iben a bibliai könyvben). . A könyv főrésze zsoltáron- iként először is az önálló for­dítású, verssorokba szedett 'magyar zsoltárszöveget közli. * Örömmel olvassuk a szép, köl- > tői, mai magyar nyelven ké- ’szült és a héber verselés bel­eső szépségeit is megőrző, új ’fordítást. Ahöl a szerző szük­ségesnek látta, ott a zsoltár ^szövegéhez szövegkritikai és a ) fordítást indokló tudományos * megjegyzéseket is csatolt. Ez- )zel betekintést enged olvasói- (nak a bibliafordítás nehéz, fe- ) lelősségteljes munkájába, leg- (belső műhelytitkaiba. ) Ezt követően hallunk a tár- jgyalt zsoltár műfajáról (him­nuszok, hálaadő, bűnbánati, (panasz-zsoltárok, zarándok- énekek stb.), majd a zsoltár i szakaszos felosztása követke­zik- „Az ige” címszó alatt kap­ujuk ezután az egyes zsoltár- \ szakaszok és zsoltár-versek Jalapos, részletes magyaráza­tát. Ez a magyarázat egyrészt vtudományos igényű írásma- .gyarázat (exegézis): gyakran /közli a héber eredeti kifeje­zéseket, gondosan elemzi az leredeti szöveg pontosabb je­lentését, és ismerteti az V ószövetségtudomány régebbi ’és mai művelőinek álláspont­ját egyes vitatott vagy nehe­zebben érthető íráshelyekrőL Külön értéke a könyvnek,« hogy bőségesen közöl idézete-«] két Luther zsoltár-exegézisé-ft bői. A magyarázatnak ez része főleg a lelkészek és az ií ezzel a bibliai könyvvel teoló-) eiai-filológiai érdeklődésből a is foglalkozó más olvasók) számára ad jelentős segítsé-X get. Ugyanakkor azonban ez\ a zsoltármagyarázat a syüle-v kezet számára is készült. Arra) törekszik, hogy közérthető for-y mában tárja fel a zsoltárok) sokszor rejtett kincseit, gaz-y dag, hitébresztő, erősítő, ví-v gasztaló mai üzenetét. Meg-r) magyaráz fontos bibliai fogal-v makat, megmutatja a zsoltá-ft rok tartalmi összefüggését ab Szentírás egészével. Nem egy-« szerűen irásmagyarázatot adOj tehát egy bibliai könyvhöz,« hanem bibliai teológiát is. Aft tudományos igény megőrzése,« ugyanakkor a közérthetőségé — mint a szerző maga is írja») előszavában — így együtt nemé mindig volt könnyű feladat;) a könyv értéke, hogy sikerülté eleget tenni ennek a kettős}) célkitűzésének. é A kiválasztott zsoltárok« magyarázatát „szkopusz” cím-W mel többnyire még egy külön!« „kitekintés” is követi. Ebben) a szerző mégegyszer összefog-!/ lalja a zsoltár lényeges mai) üzenetét, előre tekint belőle az7 Újszövetségre, és utal a kér-v déses zsoltárnak a „magyaré perikóparendben” elfoglalt) helyére és jelentőségére. Rövi-é dítés-táblázat és bőséges iro-v dalom-felsorolás zárja la a« könyv anyagát. <3 Szólnunk kell még néhány« szót a könyv külsejéről is. AxJ vászon-gerincű, keménytáb-« lás, és több színű, fényes vé-(s dőborítékkal ellátott, hófehéré papírfa nyomott könyv Sajtó-« osztályunknak külsőre is« egyik legszebb kiadványa* Azé ízléses borítókirajz Dénes Pálé) munkája. é Az új írásmagyarázati műé a szerző sok évi tudományos-« teológiai tanító munkájának« értékes gyümölcse, amelyet« tudományos iránya miatt a« lelkészek és a teológia másé művelői, gyülekezetépítés« és tanító jellege miatt pedigft híveink is sok haszonnal for-} gathatnak. Nyelvezetén, gon-ft dolkodásmódján érezhető, hogy) szerzője a népből jött, és aft gyülekezet egészéhez is kíván) szólni. Reméljük, hogy ez ak kötet csak a kezdete a szer-) ző más, az Ószövetség szenté irataiba bevezető írásmagya-V rázati munkáinak. Sajtóosztá-7 lyunkat pedig őszinte köszö-v net illeti azért, hogy az utolsó/, évek jelentős, nagy kiadvá-) nyai után (Hitvallási Iratok* I—II. Keresztyén Énekes-) könyv, Agenda) most egy-7 szerre egy ó- és egy újszövet-) ségi írásmagyarázati munkát,7 egy tervezett nagyobb sorozat) két kezdő kötetét, helyezte*/ oda szép kiállításban egyhá-V zunk közvéleménye, leiké-*/ szeir.k és híveink elé! v v í Wevét rég elfeledték, mun- kajára, küzdelmeire már a legöregebbek is alig-alig em­lékezhetnek, Hiszen élete, munkássága a századforduló idejére esik s halálának is — 1914. június 21. — ötvenedik évfordulója van már ebben az esztendőben. Mégis minden- íéppen megérdemli, hogy idéz­zük a feledés homályából ne­mes alakját Csak „egy gyen­ge asszony” volt, de abból a fajtából, akinek életrajza fölé ezt a regényeimet lehetne oda­írni: Eget vívó asszonyszív! 1843. június 9-én született Prágában, a Kinsky grófi csa­ládból. A fiatal grófnő élet­útja azonban kezdettől fogva eltért a korabeli arisztokrata, tőt polgárleányok szokványos életétől. Dolgozó nő lett — hallatlan merészség abban a korban —* állást vállalt s évekig mint titkárnő dolgozott a dinamit feltalálója, a ké­sőbbi békedíj alapítója, Alfred Nobel mellett. Majd ezt az ál­lást is feladta akkor, amikor úgy látta, hogy mint szabad írónő, tollal a kezében, min­dentől függetlenítve magát kell harcolnia életének egyet­len nagy eszméjéért: a bé­kéért. Mert ez töltötte be szí­vét, ez irányította minden gon­dolatát: békét a világnak, biz­tosítani a békés jövőt az em­beriség számára, 1889-ben je­lent meg híres regénye: Le a fegyverekkel! Ez a regény for­májába öltöztetett lángoló szenvedélyű propagandairat óriási feltűnést keltett abban az időben, az erejük teljében kibontakozó imperializmusok, a gyarmatosítás, a hódító gyar­mati hadjáratok korában. Ebbe az időbe esik házas­sága Suttner báróval. Magas összeköttetéseit, rokoni kap­csolatait arra használja fel, hogy bekopogtasson uralko­dók előszobáiba, fáradhatatla­nul utazzék, agitáljon, tárgyal­jon s nem minden eredmény nélkül. II. Miklós orosz cár az ő rábeszélésére adta ki 1898- ban békekiáltványát, az ő fá­radozásának gyümölcseként került bele a leszerelés gondo­lata az államférfiak értekezle­teibe. Ma számunkra ezek a gondolatok: világbékéért való fáradozás, leszerelési konfe­rencia — magától értetődőek. Akkor azonban hallatlan új­ság és merészség volt ezek­nek a gondolatoknak hangot adni, hiszen pl. a német vezér­kar egyik főnöke, Schlieffen, azt hirdette, hogy a háború a népek természetes létformá­ja, amit csak időnként szakíta­nak meg a béke kényszerű szünetei! lí ertha Suttner első köny- vének olyan jelentősége volt a modem békemozgal­mak történetében, mint annak idején Beecher-Stove Hen­riette „Tamás bátya kunyhó­ja” című művének a rabszol­gafelszabadításért folytatott harcban — mondja róla egyik életrajzírója, s méltán. Közben munkatársakat gyűjt maga köré s megalapítja az osztrák Béketársaságot, amit hamarosan — 1892-ben a német Béketársaság megala­pítása követ. Egy ideig a Nerr;- zetközi Békeiroda elnökhelyet-1 teseként dolgozik Bernben — rendkívüli feladat és szerep egy asszony számára abban az időben. Közben egymás után jelennek meg újságcikkei, ta­nulmányai — mind-mind a béke érdekében. Még megér­hette 12 kötetben összegyűj­tött munkáinak megjelenését (1906-ban) s halála évében, 1914-ben emlékiratainak ki­adását. Isten kegyelmes rende­lése volt, hogy az első világ­háború kitörését már nem kel­lett megérnie, 1914. június 21-én halt meg Bécsben. 17 lső asszonyként — 1905- -*■"* ben — megkapta Bertha Suttner az Alfréd Nobel által alapított békedíjat. Ez a ki­tüntetés is jelzi azt a tiszte­letet, megbecsülést, ami sze­mélye, munkája felé fordult Volt része persze bőven, tá­madásokban, gúnyban, ellen­ségeskedésben is. Mindez azonban nem ingathatta meg elhatározásának szilárdságá­ban. A „gyenge asszony” erő­sebb volt, mint korának leg­több férfia, s főként messzebb látott, mint a gúnyolódok és kételkedők; Életműve, a békéért való fá­radhatatlan munkálkodása, úgy tűnhet, megsemmisült két világháború pusztításában. Valójában napjainkban szem­lélhetjük a béke gondolatánál/ soha nem látott erejű érvé­nyesülését. Ma már nem né­hány lelkes és jószándékú emberből álló béketársaság hordozza ezt a gondolatot, ha­nem a népek százmillióit ma­ga mögött tudó Békevilág- mozgalom. S a béke megváló' sítása ott van ma már a világ szocialista államainak a prog-, ramjában. Mindezt Bertha Suttner nem érhette meg. Méltó azonban, hogy nevét kegyelettel hor­dozzuk emlékezetünkben, mint a békemozgalom egyik úttö- rőjéét. I Groó Gyula Építő szolgálat A „Der Christ beim Aufbau Ades Sozialismus” — A keresz- \ tyén ember a szocializmus }) építésében — ezzel a címmel A jelent meg a múlt év végén h egy tetszetős kiállítású, sok {fényképpel illusztrált kötet, X Berlinben, az Union kiadóvál- i falatnál. Szerzője Gerald Göt- X ting, a Német Demokratikus t Köztársaság minisztertanácsá- x nak elnökhelyettese, a Keresz- L tény Demokrata Unió pártjá- x nak főtitkára, már többször i járt hazánkban, egyszer — af- vj rikai útjából visszatérőben — érdekes, színes előadást is A tartott körünkben Albert A Schweitzerről, akiről azután X könyvet is írt. Legutóbb pedig ^az elmúlt időkben járt itt, í) mint a NDK küldöttségének \ tagja. ‘) Ez a könyve négy világos A tagolású fejezetben szól a ke­ll resztyén emberek építő szolgá- A latáról a NDK szocializmust !j építő munkájában. 9 Az első fejezeíbea ennek a ') szolgálatnak az útjáról és cél- 3 járói szól. A NDK területén ke­il resztyének és nemkeresztyé- 3 nek működnek együtt a Nem- í) zeti Frontban, mert — amint 3 Walter Ulbricht 1960. október í) 4-én tartott beszédében mon- 3 dotta — „a keresztyének és a I szocialista humanizmus céljai 3 nem ellentétesek”. 9 A Keresztyén Demokrata 3 Unió az NDK-ban élő keresz- 9 tyén embereknek a békéért, 3 szocializmusért és Németor- ') szág újjászületéséért küzdő 3 pártja — amint ezt a párt ala- j) pítólevele kifejti. Az Unió név 3 arra utal, hogy ebben a párt- A ban protestánsok és katoliku- ésok együtt vannak és együtt, A vállvetve dolgoznak. Ez azon­4 ban éppen nem jelenti azt, A hogy itt valami egyházi párt- 3 ról, egyházi „érdekeket” védő X szövetkezésről volna szó. Ha- 3 nem a hivő emberek mozgal- ) ma ez a szocializmus építésére. 3 Az első fejezet ismerteti a }) mozgalom történetét, -kiemelve 3 abban Otto Nuschkenak, az í) Unió két éve elhunyt „nagy 3 öreg”-jenek, jelentős szerepét. A A Német Szövetségi Köztársa- é Ságban is van egy hasonló ne- Avű párt ez azonban, Erhardt 3és Franz Josef Strauss part­ii ja, amely visszaél a keresz- 3 tyén núwel és már réges- X régen eltért azoktól az ere­ik deü célkitűzésektől, amelyek­nek jegyében annak idején indult. A második fejezet a keresz­tyének helyét és szolgálatát is­merteti a szocializmus társa­dalmi és gazdasági rendszeré­ben a NDK-ban. Rámutat aira* hogy a szocializmus megoldja azokat a kérdéseket, amiket a kapitalizmus soha nem tudott megoldani. E feladatok meg­oldásában a testvéri és feleba­ráti szeretet szellemében a ke­resztyének együttműködnek a nemkeresztyénekkel. Ez a kö­zös fáradozás a jóban, már sok szép gyümölcsöt termett. A harmadik fejezet a NDK- ról szól, mint a humanista Né­metország megvalósulásáról, az első német békeállamról. Ezt a nagy történelmi célt azonban csak a szocializmus rendszerében lehetett megva­lósítani. Ez a német állam az* amely komolyan vette a fasiz­mussal és militarizmussal való leszámolás kötelezettségét s minden erejével azon fárado­zik, hogy ismét helyreállítsa a német név becsületét a béke- szerető népek körében. Ebben a munkában derekas részt vál­lalt a Keresztyén Demokrata Unió mozgalma is. A negyedik fejezet törté­nelmi visszatekintésben ismer­teti a „trón és oltár” áldatlan szövetségét a német nép móK- beli életében. A porosz mili- tarizmus, majd a második vi­lágháború „kereszleshadjára- tának” ideológiai alátámasztá­sát, sajnos, az akkori hivatalos egyházi vezetők szállították. Ezzel a hamis és tévelygő „ke- resztyénséggel” szemben lépett fel a Hitvalló Egyház a hitleri birodalomban. Ezek a kísértő elgondolások azonban a hábo­rú után újjáéledő nacionaliz­musban, a bonni politikában ismét szerepet kaptak. Gondol­junk csak az úgynevezett „ka­tonai lelkigondozás” szerződé­sére, amelynek keretében a nyugatnémet hadsereget akar­ják lelkileg előkészíteni az atomháború viselésére! A bé­kéért és emberiességért küzdő keresztyének viszont éppen a NDK-ban találtak igazi szolgá­lati lehetőségre és alkalmakra, Gerald Götting könyve ta­nulságos és eszméltető olvas­mány s jelentősen segítheti a más országokban élő keresz­tyén emberek szolgálatát a bé­ke és a népek békés együttélé­se dolgában. —ó —a

Next

/
Thumbnails
Contents