Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-08-02 / 31. szám
Cselekedjük az Ö akaratát! János 8, 21—30. Az emberi élet mindig cselekedet. Cselekedet a gyermekkor első lépése, cselekedet az első kiejtett szó, cselekedet a munka. De a cselekedet többféle lehet. Lehet jó és lehet rossz, lehet olyan, amelyik segíti a másik embert, előbbreviszi az emberiség és a világ ügyét, s lehet olyan, amelyik gátat vet ember és ember közé. A mai vasárnap alapigéje arra hívja fel a figyelmünket, hogy cselekedeteink ne akármilyen cselekedetek legyen, hanem Isten akaratát cselekedjük. Az ige Isten akaratának cselekvését három vonatkozásban rajzolja meg: 1. Isten akarata az, hogy higyjünk benne. Ez az első, amit Isten a keresztyén ember szívébe akar vésni. O azt akarja, hogy a hit legyen az a fonal, amelyik összeköt minkén Istennel. Isten és ember viszonya mindig az atya és gyermekek viszonyára hasonlít. Amint a bizalom, a ragaszkodás köti össze apát és gyermekét, ugyanúgy a bizalom az összekötőkapocs a mennyei Atya és földi gyermekei között. A hit az, amelyik tud Istenre nézni, amelyik eligazít nemcsak az örök élet, hanem a földi élet dolgaiban is. A hit az, amellyel Isten kézenfog minket, hogy vezessen az élet első percétől az utolsó szívdobbanásig. — Akkor teljesítjük Isten akaratát, ha hiszünk Benne. 2. Isten akarata az, hogy szeressük a másik embert. A hit nem képzelhető el a másik ember szeretető nélkül. Amint a hit az Isten és ember közötti kapocs, ugyanúgy a szeretet az egyetlen kapocs, amelyik embert és embert összekapcsol. Ez az összekötő szeretet mindig cselekedet, a másik ember segítése, ügyének előbbrevitele. Az ember szeretetére maga Jézus Krisztus adott példát számunkra. Szerétéiből jött a földre, szeretetből tanított, szeretetből emelte fel a sírokat és gyászolókat, szeretetből bocsátotta meg a bűnöket. Életét, minden szavát és cselekedetét szeretet határozta meg. Akkor vagyunk Jézus Krisztus hűséges követői, ha minden szavunkban, cselekedetünkben, életmegnyilvánulásunkban a szeretet sugárzik a másik ember felé. — Akkor teljesítjük Isten akaratát, ha szeretjük a másik embert. 3. Isten akarata az, hogy soha meg ne lankadjunk a hitben és a szeretetben. Jézus Krisztus soha nem fáradt meg az Atya akaratának cselekvésében. Ö maga mondja: „én mindenkor azokat cselekszem, amelyek néki kedvesek”. Ugyanígy nem fáradhatunk meg mi sem az Istenbe vetett hitben és a fele- baráti szeretetben. Nem számít az, hogy éjjel van-e, vagy nappal, korán van-e, vagy későn. — Akkor teljesítjük Isten akaratát, ha soha pem lankadunk meg a hitben és a szeretetben. Az ige biztat: Cselekedjük az Ö akaratát! Cselekedetünk legyen Isten iránti hűséges hit és a felebarát iránti szüntelenül való szeretet. Harkányi László — Lakást,, keres Budapesten két /diáklánya részére a következő tan- jévre vidéki evangélikus lelkész. ' Cím a kiadóban. , — Intelligens szolid fiatal leányt (Szobatársnak keresek, Cim a ki- . adóban. — Harmőniumok speciális javítása garanciával. Adás-vétel. Po- korny Pál, Bp. IV. Újpest, Kőalját u. 120. Telefon: 493—017. — Bundák — átszabások, irha bunda tisztítás, festés Somogyi szűcsnél, Bp. V. Kossuth Lajos u. 1. udvarban. HELYREIGAZÍTÁS Az Evangélikus Élet július 19-i számában a „Finn újság egyházunkról” ... című Cilikben az idézett finn cikk írójának nevét sajnálatos félreértés folytán helytelenül közöltük, A cikket Erkki Kaio írta. Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje I. Kor. 12, 1—11; délelőtti alapigéje: Jn. 8, 21—30. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 2-án, vasárnap reggel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Pe- tőfi-rádió. Igét hirdet: Síkos Lajos marcalgergelyi lelkész. — KANTORI TANFOLYAM. Az Egyetemes Kántor- képesítő Bizottság augusztusban Foton négynapos és kéthetes kántori tanfolyamot rendez. Négynapos tanfolyam: augusztus 24—28. Kéthetes tanfolyam augusztus 17—28. A négynapos tanfolyam célja: kántori továbbképzés, karvezetői képzés. Részvételi díj 100 forint. A kéthetes tanfolyam célja: előkészítés telje".üi.taa.MUtmitiiiiamiiüiiiH.'iiinaitiiiiiiiiiiniitMiiuiittuaHiti sen kezdőknek, továbbképzés alapfokot, középfokot végzetteknek és más kántori szolgálatban álló kántoroknak. Karvezetői képzés. Részvéteit díj 250 forint. Jelentkezéskor mellékelni kell: lelkészi ajánlólevelet, rövid életrajzot, orvosi bizonyítványt. Jelentkezés: Egyetemes Kántorképesítő Bizottság, Budapest VIII., Puskin u. 12. címre. Jelentkezéseket még augusztus 12-ig elfogad a Bizottság. Felvételről és részletes tudnivalókról a Bizottság értesítést küld. — A SZARVASI EVANGÉLIKUS TANÍTÖNÖKÉPZÖ- BEN 1939-ben végzett növendékek 25 éves érettségi találkozóját 1964. augusztus hó 8-án délután 4 órakor tartják Budapesten, az Ybl Miklós téri Várkert KIOSZK'-ban. Jelentkezés Muncz Frigyesnénál (Fruttiger Margit) Budapest, II. Vöröshadsereg útja 193. NÄPRÖE—NAPRA HÉTFŐ; PÉLDABESZÉDEK 3, 3, RŐMA 13. 8. Tartozásunk Isten iránt fel nem mérhető. Az Ö szeretetére nagyon kevésszer feleltünk szeretettel. Tartozunk azonban embertársainknak is, hiszen Krisztus szerint minden emberi kapcsolat alapja a szeretet kell, hogy legyen. I. Timóteus 2, 1—7, IL Korintus 8, 16- -24. KEDD: A MOS 3. 6, JELENÉSEK 10, 1—2. Mi az igazság? Sokszor rendkívül bonyolult és megfoghatatlan valóságnak érezzük, s azt gondoljuk, kár a fáradságért, hogy érte harcoljunk. Pedig érdemes az igazságot keresni, és harcolni érte. Nehemiás 4, 1—15, II. Korintus 9, 1—7 SZERDA: I. MÓZES 1, 31, KÓMA 1,20. Isten végtelen hatalma és nagysága nem megfoghatatlan valóságok, hiszen az Ő kezeinek nyoma ott van az egész teremtettségén. A bűn torzította el a jó teremtést, és ezért nem tudjuk észrevenni sokszor benne Isten hatalmának gazdagságát. I. Péter 2, 13—17, IL Korintus 9, 8—15. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 17, 5, JÄNOS 17, 11. Isten nagysága látható teremtésén, az emberen is. Mégsem olvasható le rólunk Isten végtelen nagysága. Az, hogy Isten közösségre teremtett magával és embertársainkkal. Krisztus áldozata tette lehetővé, hogy olyan egységben legyünk egymással, mint Ö az Atyával. Róma 13, 1—7, II. Korintus 10, 1—11. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 27, 1, LUKACS 12, 6. Sokszor érezzük életünkben az egyedüllétet, és ez gyakran félelemmé erősödik. Félelmünk azonban alaptalan, hiszen lehet, hogy az emberek magunkra hagynak, de Isten gondviselő kegyelme mindig mellettünk marad. Jeremiás 18, 1—6, II. Korintus 10, 12—18. SZOMBAT: PÉLDABESZÉDEK 20, 22, MATE 5, 44—45. Isten Krisztus által újra kegyelmébe fogad bennünket. Nem szabad ezt azonban tétlenül szemlélni. Megváltozott életfolytatást követel tőlünk Isten. Aki Isten gyermekeként akar élni, annak ki kell békülnie ellenségeivel, mint ahogy Isten is meg- békült ellenségével — velem. Róma 9, 1—5. II. Korintus 11, 1—6 Rulíkay Levente HÉTRŐL—HÉTRE Igaz bölcsesség Péld. 14, 34 Heti igénk címéül a 14. fejezet vezető gondolatát választottam. Igaz bölcsesség. Arról a bölcsességről van szó, amely alkalmas a közőstéget felemelni. Szemben a bűnnél, amely heti igénk szerint „gyalázatára van a nemzetnek”. Induljunk ki onnan, hogy az életet többek között kétféleképpen lehet meggazdagítani. Ennek egyik módja, hogy én, vagy mi, akik gyülekezetben élünk, igénybe veszünk, bizonyos „vallási” igazságokat és ezekkel az igazságokkal próbáljuk boldoggá tenni önmagunkat. Keressük a Szentlélek erejét csak azért, hogy mi magunk legyünk boldogabbak, erősebbek. Ez hamis út, nem jó út, mert arra törekszünk, hogy érettünk történjék minden. Az élet másik meggazdagodásának módja, amikor nem a magam boldogsága a cél, hanem rajtam keresztül a közösség, a nép, a nemzet boldogítása lesz a végső cél. ■Ilyenkor az életünket egy nagy összefüggésbe iktatjuk be. Ebben az alapállásban Istent keressük és megszólítjuk: Uram, rajtam keresztül mit akarsz elérni? Ezen az úton Krisztushoz jutunk el, Krisztuson át pedig az igazsághoz és a szeretethez. Az igazság és a szeretet Krisztusnál mindig együtt vem. Az igazság szolgálata felmagasztalja a nemzetet. Heti igénk szerint .viszont a bűn szolgálata, a bűn szere- tete lealacsonyítja a népeket, gyalázatára van a népeknek. Amilwr a bűn vezeti a közösséget, illetve a közösségben az egyes embert, abból sohasem lesz szolgálat, önfeláldozás, hanem mindig önzés, hódítási és birtoklási vágy. A bűnben való járás egyet jelent a hiúság, önimádat szeretetével. A bűnhöz való ragaszkodás, az emberhez méltatlan állapotba vezeti a közösséget. A Példabeszédek írója így foglalja össze az igazi bölcses-. séget: Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a bűn pedig gyalázatára van a népeknek. Fülöp Dezső ISTENTISZTELETI REND Budapesten* 1964. augusztus 2-án Deák tér de. 9. (úrv.) Kertész Géza teol. de. 11. (úrv.) dr. Kékén András du. 6. dr. Kékén András Fasor de. 11. (úrv.) du. 6. Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 10. (úrv.) Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9 Rákóczi út 57/b. de.. 10^ (szlovák) dr. Szilády Jenő de^ 12. Thaly Kálmán u. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10. (úrv.) Utász u. de. 9. (úrv.) Vajda Péter u. de. fél 12. (úrv.) Zugló de. 11. Detre János Rákosfalva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci út de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Újpest de. 10. Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. (úrv.) dr. Benes Miklós Soroksár Újtelep de. 8. (úrv.) Benes Miklós Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél TI., du. fél 3, Bécsikapn tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 7. Schreiner Vilmos Torockó tér de. 8. (úrv.) de. fél 9. Várady Lajos Ubuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv.) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. CsenI gődy László de. 13. Csákó Gyul$ I este fél 7. Csengődy László Budakeszi de. 8. Filippinyi János Pesthidegkút de. fél 11. Filippir nyi János Kelenföld de. 8. (úrv.) Nikodemusz János de. 11. (úrv.) Nikodemusz János du. 6. Uzon lászló Németvölgyi út de. 9. Uzon László Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Cser pel de. Ili EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyhá* Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadói "" Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal? Budapest, VIII., Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztályt 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Vt Csekkszámla: 20412.—VIIL Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.3166/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F- v.3 Bolgár Imre Igazgató INDEX 25211 AZ .ELET GYÖNGYE* IL A vendégen azonban, aki eddig feszült figyelemmel halgatta a házigazda szavaif, most hirtelen különös nyugtalanság vett erőt: — Utána megyek! Csak azt tudnám, merre vette útját? Látnom kell azt az igazgyön• gyöt! Értsd meg, barátom, nekem is látnom kell! — s felindulásában megrázta Sámuel vállát, miközben szikrákat szórt a tekintete. A házigazda megpróbálta mégegyszer lebeszélni vendégét a kilátástalan útról: , — Elment az eszed, Éliás? Hatvanöt éves ]fejjel napok óta úton vagy, s most is alig pi- j hented ki magad nálam, már megint útra kelnél, ebben a pokoli hőségben? Ez a legnagyobb őrültség lenne! Nem, ezt nem teheted! Legalább várj reggelig, s majd holnap hajnalban napkelte előtt indulj tovább! Én is szívesen ekísérlek! Éliást azonban nem hagyta nyugton a féledem, hogy holnap hátha már későn lesz! Talán meg sem találja azt az embert, hiszen ]már napok óta nyomában jár, mégsem tudja utolérni! S ha nyoma vész a pusztában, hol keresse? Ha pedig rátalálna, hátha már eladta a gyöngyöt addigra? Nem tudná túlélni — úgy érezte —, ha azzal fogadnák: „Megkéstél, uram, miért nem jöttél egy nappal korábban?” , Mindez egy pillanat alatt cikázott át agyán, s most hirtelen búcsúzni kezdett: — Köszönöm a marasztalást, a szíves vendéglátásodat, és bocsáss meg, de egyetlen percet sem késlekedhetem tovább! Ügy határoztam, egyedül megyek, szolgáimat pedig hazaküldöm Jerikóba. Kérlek, máris álljon elő az öszvér, azonnal indulnom kell! Sámuel látta, hogy már erővel sem lehetne visszatartani vendégét. — Hát akkor menj, Isten hírével, Éliás! Az Ür vezéreljen téged minden utadon, hogy szerencsével járj! Én csak annyit tudok mondani neked jótanács képpen, hogy ma reggel beszéltem házam előtt egy utassal, aki a hajnali órákban találkozott ezzel a különös emberrel. Azt mondta, innen, a várostól mintegy 3—4 óra járásnyira látta sátrát a pusztában. * Néhány perc múlva Éliás újra útra kelt. Egyedül. A végeláthatatlan, hatalmas sivatag felé vette útját. A Nap szikrázva ontotta sugarait. Forró párát lehelt a föld. Éliás szemében különös nyugtalanság vibrált ... 2. A gazdag jerikói gyöngykereskedő soha sem ismerte a lehetetlent. Most mégis úgy érezte, hogy igen nehéz útra vállalkozott. Hatvanöt évének súlya nyomja vállát, s a napok óta tartó, hosszú út is kimerítette. S olyan nyomasztónak tűnt ez a céltalannak látszó bolyongás ebben a Beérsebától délre elterülő, roppant sivatagban! Hiszen nem volt meghatározott uticélja, csak „nyomozó” úton járt, s közben minduntalan gyötörte szivét a gondolat, hogy amilyen balszerencséje van, már meg sem találja az idegent! Órák hosszat bolyongott a sivatagban, s bizony már megbánta, hogy útra kelt. Jobb lett volna Beérsebában megpihenni éjszakára, s holnap, kora hajnalban elindulni barátja kíséretében, aki bizonyára jobban kiismeri magát ebben az irdatlan sivatagban. Éliás már letett arról, hogy még aznap rátalál a sátorra, s most már csak egyetlen gondolat foglalkoztatta: hogyan fogja itt az éjszakát eltölteni? A Nap már leáldozóban volt. Az öszvérnek és utasának árnyéka egyre hosz- szabbra nyúlt a forró homokon. Egyszerre csak emberi lábnyomokat vélt felfedezni a homokban. S ez új erőt öntött belé. A nyomok aztán csakhamar célra vezették. Nemsokára megpillantotta egy kis sátor körvonalait. A hanyatló Nap utolsó sugarai aranyfénnyel vonták be. Amint közelebb ért, a sátor ajtajában őszhajú, hófehér szakállú öregembert pillantott meg. — Az Ür békessége legyen veled! Mit keresel itt, ilyenkor estefelé a sivatagban? — fogadta a jövevényt az ősz ember. — Az Ür áldjon meg téged! — köszöntötte a kérdezőt Éliás. — Hallottam hírét egy idegennek, akinek egy csodaszép, eladó drága- g önnye van. Már régóta a nyomában vagyok, s most úgy érzem, végre célhoz értem. — Meg akarnád venni azt a drágagyöngyöt? — fürkészte az öreg. — Amennyiben szebb és értékesebb, mint az enyéim. Tudod, ón már hosszú évtizedek óta adom-veszem a. gyöngyöket, igazgyöngyöket és hamisakat is, de a legszebbeket nem adom el, hanem megtartom magamnak. Gyönyörű szép gyűjteményem van már belőlük. J ó su a — így hívták az idegent — barátságosan invitálta vendégét. — Kerülj beljebb a sátramba! Előbb vacsorázz velem, kérlek, aztán — ha komoly a szándékod ss megmutatom neked azt a gyöngyöt. Beléptek a sátorba. Hamarosan étel, ital került az asztalkára. Vacsora alatt a vendég tartotta szóval az öregembert. Beszélt a családjáról, élete sok-sok élményéről, majd a vagyonáról kezdett mesélni, s közben persze eldicsekedett azzal is, hogy ő Jerikó leggazdagabb és legnagyobb tekintélynek örvendő embere. Jósua figyelmesen végighallgatta vendégét, majd a beszélgetés télekzetvételnyi szünetében megszólalt: — No, most már megmutatom a draga- gyöngyöt! Bár alig hiszem, hogy meg fogod venni! — tette hozzá sejtelmesen. Azzal elővette a kopott bőrzacskót, s a mélyéből előkotorászta a selyembe csomagolt igazgyöngyöt. Eliásnak torkában dobogott a szíve az izgalomtól. Amikor pedig megpillantotta az áhított kincset, már alig birt uralkodni magán. Milyen gyönyörű ez a drágagyöngy, ahogy ott csillog az öregember tenyerén! Rögtön utána akart nyúlni, de Jósua nem engedte: — Ne nyúlj még hozzá! Előbb ideteszem az asztalra, gyönyörködjél benne, míg kint, a sátor előtt elmondom az esti imádságot. Mintegy félóra múlva jött vissza. Ez alatt Éliás nem győzött betelni az igazgyöngy utánozhatatlan szépségével. Valóban gyönyörű látványt nyújtott, amint az esti félhomályban csillogott, ragyogott, szikrázott! ö pedig csak bámulta — megigézettsn. Soha életében nem látott még ilyen káprázatosán szép gyöngyöt! Ez az egyetlen darab többet érhet, mint az ő egész gyűjteménye! Amikor Jósua visszatért az imádság után, Éliás lázasan kiáltott fel: — Megveszem a gyöngyödet! Az enyém lesz bármi áron! — És mennyit adnál érte, Éliás? — nézett rá kérdőn az öreg. — Adok érte 2—3 talentumot, vagy ha kell, még ötöt is! — Száz talentum az ára! — hangzott a kérlelhetetlen válasz. Éliásnak torkán akadt a szó a meglepetéstől. — Ne is próbálj alkudni! Vagy megfizeted a száz talentumot, vagy soha többé nem láthatod ezt a gyöngyöt! — mondotta emelt hangon Jósua, mintha megfellebbezhetetlen bírói ítéletet olvasna fel. Éliás arcán ott tükröződött az a nagy lelki tusa, ami most benne lejátszódott. Homlokáról kövér verejtékaseppek gurultak alá, arcvonásai eltorzultak, szemébe kiült a gyötrelem. Eszelősen kezdte ismételgetni: •— Száz talentum! Száz talentum! Nem, ugye, te nem mondtad ezt komolyan? — nézett rá kétségbeesve. — Hiszen ha mindeneimet pénzzé tenném, akkor sem tudnám a száz talentumot összegyűjteni. — Mondtam már, Éliás, száz talentumért adom, egy fillérrel sem olcsóbban! A jerikói nagyokat sóhajtva öntötte ki szive bánatát: — Te szerencsétlenné és földönfutóvá akarsz tenni engem, meg a családomatt Olyan kincset mutattál meg nekem az imént, amitől nem tudnék többé megválni, de megvenni sem tudom ilyen nagy áron! Pedig csak egyetlen kívánságot dédelgetek a szívemben: azt, hogy ez a drágagyöngy egyszer az enyém lehessen! Akkor én leszek a legboldogabb ember a világon. — Eltaláltad, Éliás! Valóban te lennél akkor a legboldogabb ember, de abban már nem mondottál igazat, hogy csak ez az egy kívánságod lenne! Nem igaz! Neked még sok más kívánságod is van ezen kívül! Kívánsz még szép házat, kertet, földet, szőlőt, kívánsz nagy gazdagságot, kényelmes életet, s attól is félsz, hogy a tekintélyedet elveszítenéd a je- rikóbeliek' előtt, és így tovább. De ha valóban csak ez az egy kívánságod lenne, hogy megvedd a drágagyöngyöt bármi áron, akkor most hazamennél, és eladnád mindenedet, amid van, csak hogy megvehesd ezt az egy drága- gyöngyöt! — Nem akarlak rábeszélni, — folytatta Jósua, — de ez a világ legszebb és legértékesebb igazgyöngye, amire most rátaláltál! S te még nem is vagy tisztában ennek a nagy kincsnek az igazi értékével! Te még csak a csillogó külsejét láttad eddig! De csodálatos szépség rejlik ám a belsejében is!! Te csak egyik-másik sugarában gyönyörködtél az előbb, pedig ennek oly sokszínű sugár- tengere van, akár a szivárványnak az égen3 Csak mindig más és más oldaláról kell nézned.! Ne félj hát, nem csaplak be téged, nem teszlek szerencsétlenné. Sőt, érdemes lesz érte mindent eladnod, s örömmel fogod megtapasztalni, milyen boldoggá tesz majd téged! (Folytatjuk) Szerdahelyi Pál »
