Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-08-02 / 31. szám

KP. BfiRM. BP. 72.

cXmiexMlai kezelt

A kánikulai napok nehéz, tikkasztó verítékében sokszor eszembe jutottak azok az emberek, akik hivatásukban hűséggel helytálltak. Ismeretlen kezek kerültek szemem elé, megbízható munkás kezek, amelyek ernyedetlen erőfeszítéssel vigyázlak reánk. Az életünk mindennapi zavartalan rendjére, vizére, kenyerére. Az egészségünk, a munkánk megszokott ritmusára. Milyen nagy dolog is az, hogy mindennap millió és millió ismeretlen kéz munkájának köszönhetjük az életünk zavartalan rendjét, összhangját és szép örömét.

Hálás szívvel és boldogan írtam le ezt a mondatot: milyen jó, hogy ismeretlen kezek százai és ezrei hűséges és becsületes, pontos és megbízható munkával veszik körül és vezetik előre az életünket!

Vonatra, villamosra, vagy autóbuszra ülünk. Még a nevét sem tudjuk a vezetőnek, sokszor az arcát sem látjuk és mégis rábízzuk magunkat, az egész életünket ismeretlen kezére.

Kenyeret szelünk le az asztalnál és sokszor talán eszünkbe sem jut, hogy hány ismeretlen kéz készítette és adta kézről kézre a hozzánk érkezett kenyeret.

Végigszaladt a szemem a cipőmön, a ruhámon, az otthonom boldogító bútorzatán és hálásan szorítottam meg egy csomó ismeretlen kezet, amelyik mindezt nékem készítette pontos és hű 'munkával, hogy nekem egyszer mindebből örömöm legyen.

Aztán eszembe jutott az utcánk, a nyugalmunk, a békénk, a rendünk, a pihentető éjszakánk. Az egész elrendezett világunk. Az otthonunk és a munkahelyünk, a csendes templomunk és a szép holnapunk. A pihenésünk és az örömünk. Hány ismeretlen kéz készítette és vigyázza mindennap boldog és békés életünk ezernyi örömét.

Milyen jó egyszer meglátni, megtalálni és hálásan kezet szorítani ezekkel az áldott ismeretlen kezekkel!

Milyen jó ma megköszönni Istennek, hogy ennyi ismeretlen kéz ma ismerős lett számomra az engem szolgáló szeretet- ben. Milyen jó, hogy ilyenek: jók és igazak, pontosak és megbízhatóak. Milyen jó, hogy „időtállóak”. Hogy tél hidegében és nyár melegében egyformán biztosak és reájuk boldogan rá lehet építeni kenyerünket és örömünket, békénket és holnapunkat.

Milyen jó így: ismeretlen kezek ölelésében élni!

A zíán a saját kezemre esett a tekintetem. Arra a kézre, amelyikre szintén rábizatott valami. Arra a kézre, amelyik sokak számára szintén ismeretlen kéz, de amelyikre — bármilyen gyönge is legyen — mégis munka és feladat vár. »

És az jutott akkor az eszembe, hogy vajon az én kezem elvégzi-e mindenkor és hogyan végzi el a maga munkáját? Vajon hűséggel, vagy hibásan? Pontosan, vagy csak elkapkodva? Ha majd egyszer az én kezem munkája kerül valaki kezébe, mit fog szólni róla? Öröme lesz, vagy bánata lesz miart- tam? És mit fog szólni az Isten, aki ismeretlen kezeken keresztül akarja szeretni és megáldani a világot.

Kezeim munkáján sokáig gondolkodtam. Es meg kellett látnom, hogy nincs ismeretlen munka, mert egyszer mindenkiről kiderül, hogy mit végzett, mit végzett el és hogyan szolgált ebben a világban. És nincs kis munka, mert mindén munka megbízatás, gyönyörű ügy, amitől valahol boldogabb lesz egy emberarc és valahol szebb lesz a világ. Ismeretlen kezem munkája valahol egyszer ismerőssé válik!

És azt sem mondhatom, hogy gyönge a kezem és mellékes a munkám. Milyen gyönge és ismeretlen asszony volt az édesanyám! Mégis halála előtt két nappal még megsütötte nekem a kenyeret. Másnap még megsimogatott, megáldott és harmadnap mosolyogva halt meg. Elvégezte ami reá bízatott! Munkája és szeretete ma is átmelegíti a szívemet.

Nincsenek gyönge, ismeretlen kezek és nincsenek hiábavaló munkák!

A jó munkát Isten áldása kíséri és ismeretlen kezek már ezen a földön is ismerősek lesznek előbb-utóbb az emberek között!

Ma így köszönjük meg hálás szívvel az ismeretlen kezek hűséaes munkáját.

Friedrich Lajos

niiiiii!imiiiiiii!iiiiiiiiiiii!iilii!iii!i(i:iiiiiiT:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiji:iiiiiiri!iiiiiiiiiii!iiiiiii!iimiiíiii!i!iiiii:iiiii!iiiii:iii!iiiiiiiinniiiii!i!iiiii^

IMÁDKOZZUNK

1 Kor 12, 1—11

Szentlélek Isten, köszönjük neked a legrégibb keresztyén hitvallást: Jézus Űr! Dicsérünk Téged azért, hogy ezt a hitet felébresztetted és ezt a vallástételt ajkukra adtad sokaknak az első keresztyén időkben. Magasztalunk, hogy ez a hitvallás azóta sem szűnt meg, hanem újra fakad a nemzedékek szívében és szavában. Add meg nekünk is ezt a hitet, hogy Jézus Krisztust, Isten Fiát Úrnak vallhassuk személyes életünkben és egyetemes viszonylatban, a természetben, a történelemben és az üdvösség világában.

Hálát adunk Neked, Szentlélek Isten, sokféle munkádért, amellyel gazdagítod a gyülekezet és az egyház életét. Áldunk Téged azért, hogy a hithez mindenkinek adsz szolgálati adottságot is. Köszönjük Neked, hogy minden hívő keresztyén a Tőled kapott kegyelmi ajándékkal, képességgel hozzájárulhat saját munkájával a gyülekezet és egyház életének előremenete- léhez.

Add meg egyházunkban, hogy meglegyen benne a karizmák, szolgálati képességek összhangja, mindenki végezze a saját munkáját adottságainak megfelelően és megbecsülje a másik szolgálatát. így áldd meg az igehirdetést, a teológiai munkát, a szeretetszolgálatot, a gyülekezetkormányzást, az egyházvezeíést, s adj prófétai hangot is, amely előremutat egyházunk és világunk helyzetében.

Ne engedd, hogy ezt a sokféle áldást az egyház, gyülekezet, keresztyén ember magának tartsa meg. Cselskedd, hogy mindezzel a ki vili valók felé is forduljunk szolgálatra és be- töltsük feladatunkat a világban. Tedd így a kegyelmi ajándékok működését áldássá sokak számára, egyházban és azon túl a népekben, az emberiségben. Az Űr Jézus Krisztusért kérünk, ámen.

Luther a tiszta erkölcsért

A REFORMÁCIÓ NEMCSAK TEOLÓGIAI VITA VOLT, hanem az egész életet álható erő, mert benne Isten hatalma valósulhatott meg. Ezért hozott új erkölcsiséget is.

Ennek most két csomópontját emeljük ki. Az egyik a család megbecsülése, a másik a társadalometikai tisztaságért folytatott küzdelem.

a) A reformáció adta vissza a családi élet becsületét. A

középkor erkölcsi eszménye a férfi vagy női szerzetesi élet volt. Luther kemény szavakkal ítélte el a kolostori élet magányában zsolozsmázó szerzetesi életet, hiszen ő, mint egykori szerzetes, tudta legjobban, mennyire ellenkezik ez az elzárkózó életforma a keresztyén felebaráti szeretet tevékeny ' aktivitásával. Házasságával és családalapításával maga is példát nyújtott az evangélikus papi ház tisztaságára, bensőségességére és meghittségére. Közismert kép: Luther lanttal családja körében.

A legelső protestáns papi ház családfője joggal taníthatta a keresztyén családi élet útját. Szerinte az emberi élet alaptényezője a család, mint a teremtés rendjén alapuló legtermészetesebb szere- tetkötelék, amelynek gyümölcsei és új hajtásai a gyermekek. Itt történik a nevelés legelső munkája: a közösségi életre való előkészítés, a kisgyermek lelki és szellemi befogadóképességeihez mért aránya. Luther szerint sokan vannak azonban olyanok, akik megházasodnak, apák és' anyák lesznek, anélkül, hogy maguk is igazán imádkozni tudnának, vagy ismernék Isten parancsolatait s gyermekeiket helyesen tudnák felnevelni. Pedig nincs annál nagyobb dolog, mint amikor tiszta és békés családban nőnek fel a gyermekek s viszont nincs annál szégyenletesebb, mint amikor a gyermekek gondozatlanul, elhanyagoltan, saját kényük-kedvük szerint élve, gonosz indulatban és beszédben nőnek . fel. Azért a nyilvánvaló botrányos bűnök után rögtön az a bűn következik, amikor a gyermekkel nem törődnek. Azt a közmondást idézi Luther, hogy nem kisebb dolog egy iskolás gyermeket elhanyagolni, mint egy szüzet megrontani.

A családból szármázik AZ EGÉSZ EMBERI NEM. Tetszett Istennek, hogy az apát és anyát tegye meg az embervilág alapjává és kiindulópontjává. A nevelés első és egyik legfontosabb része a szülők kezében van. Luther Kis Kátéját azért írta meg, hogy a családfő ennek alapján tanítsa a háza népét. Luther a családi nevelésnek nagy fontosságot tulajdonít. Witten- bergben annak idején a 2216 lakosra csak 403 ház jutott, így házanként 5—6 személy lakott. A . gyermekek rencj/zerint nem hagyták el a szülői házat mindaddig, míg maguk is új családi otthont nem alapítottak. A gyermekeken kívül a meg nem házasodott vagy özveggyé lett rokonok is a családfő vezetése alá tartoztak, így meglehetősen nagy kört jelentett a családfő házanépé- hez tartozók száma.

Természetesen a családi élet korunkra jellemző problémáira nem lehet Luther korából megoldást hozni, de követhetjük Luthert a családi élet megbecsülésében, tisztaságában és megszentelésében. Tanítványai lehetünk az otthon barátságossá, vidámmá, kellemessé tételében. Példánk lehet a családi szeretetközösség kialakításában, a gyermekért érzett testi és lelki felelősség hangsúlyozásában.

b) A reformáció voltaképpen

egy vallásos palást alá takart üzletnek, a bűnbocsátó cédulákkal folytatott üzérkedésnek a megtámadásával kezdődött. A tiszta társadalmi és egyházi erkölcsöt követelő szerzetes szavát visszhangozta csakhamar egész Európa. Később sem tágított Luther a Szigorú erkölcsi mértéktől. Amilyen melegen tudott Isten szeretetéről és az abból folyó keresztyén felebaráti szerétéiről ‘ szólni, olyan keményen tud rámutatni a felebaráti szeretet megrontóinak bűneire. Szava egyáltalában nem csúszik el az emberek feje fölött, hanem egészen konkréttá válik. ®

Hangoztatja, hogy a felebaráti szeretet parancsának kijátszásában az emberi önzés mindent megpróbál, „hisz jönnek segítségünkre ebben némi jogtudósok és ügyvédek is, akik úgy forgatják és' hígítják fel az igazságot, ahogy csak kívánják az érdekek” (Nagy Káté). Konkrét példát is felhoz ezekre: „Fordulnak elő hasonló esetek a kereskedelmi életben és a szerződéses ügyekben is, amikor valaki egyszerre csak úgy elragad valamit a másik kezei közül, hogy az illető ugyan nézhet utána.” „Vagy fizetési kötelezettségekkel szorongat s tör rád valaki, mert úgy véli, hogy te abban a szorult helyzetben, adósságok közepette nemigen tudsz tovább kitartani, s csőd nélkül felszámolni, ő viszont akkor ráteheti kezét legalább a felére, ha nem többre. S minderről pedig meg kell állapítanod, hogy nem jogtalanul vette vagy tulajdonította el tőled, hanem »becsületesen« vásárolta meg. Az a szólás járja itt: »Szemesnek áll a világ!«, »Mindenki a maga gátjára ügyeljen, mindenki nézzen a magáéra!« Ki tudná felérni ésszel, hogy az ilyen szép látszattal mi mindent lehet szerezni?” — írja Luther a Nagy Kátéban.

A PRÓFÉTÁK IGEHIRDETÉSE NYOMÁN Isten nevében veszi védelembe az elnyomottakat, akiknek kiáltása a Seregek Urának fülébe jut. „ ... uzsoráskodol, fösvényke- del, nyúzod róluk ' a bőrt, büszkén s orcátlanul visszautasítod azt, akinek adnod kellene, a szegénység majd nyomorultan tovamegy, de mivel senkinek sem panasz- kodhatik, az égbe kiált. Őrizkedj ettől, (mondom néked még egyszer) mint magától az ördögtől. Mert az ilyen sóhajnak és kiáltásnak olyan hatása lesz, amely borzalmas neked és az egész világnak. Mert azokhoz jut majd el, kik a szegénynek és a sanyargatott- nak pártját fogják és nem akarják boss'zulatlanul hagyni. Nem gondolod meg ezt és dacolsz? Akkor meglásd, mit vontál szegény fejedre!” (Uo.) Kikel azok ellen is, akik „a szabad és nyílt vásárból rabló és uzsora alkalmat csinálnak, ahol mindennap megcsalják a

szegényt, új nyomorúságot és drágaságot okoznak és mindegyik ad-vesz vakmerőén, dacol és dölyfösködik, mintha joga volna áruját olyan drágán adni, ahogyan neki tetszik, és senkinek sem szabadna ebbe beleszólni”. (Uo.) Luthernek fáj a nép fájdalma és a tömegek panaszának így ad hangot: „Mennyi baj van napjainkban csak a hamis pénzzel és a kereskedelem, az üzleti élet mindennapos nyo- morgatása és megterhelése miatt azok részéről, akik önkényükkel a szegény köznépet nyomorítják s fosztják meg mindennapi kenyerétől.” (Uo.)

Különösen élesen támadja Luther a képmutatást, amikor a szép külső látszata alatt vétkeznek a felebaráti szeretet ellen: „Ezek az uzsorások ugyan nem útonállók, nem betörők és titkos tolvajok, kik a készpénzt dézsmálják, ezek a gazok nyíltan mutogatják magukat, nemeseknek címezik őket, tisztes, jámbor polgárok, kik szép külső alatt lopnak és rabolnak.” (Uo.)

A BIBLIAI ISTEN- ÉS EMBERSZERETET felől tájékozódó keresztyén etikának hangoztatnia kell, hogy az ember csak a közösség javára végzett munkában találhatja meg Isten jótetszését. A keresztyén ember számára nem lehet meddő kérdés az élet értelme éis célja. Ez a kegyelemből, hit által megigazult ember számára a felebarátok összességének, a hazának és az emberiségnek a javára kifejtett cselekvő keresztyén életben található meg. Ennek alapján a keresztyén ember természetes érdeklődéssel fordul minden olyan ügy felé, amely a társadalom jólétét érinti.

Az egyház Sohasem uralkodik, hanem mindig szolgál. Istent szolgálja, aki azt akarja, hogy a hitből való megigazu- lás jó gyümölcsöt teremjen az emberi társadalom körében végzett becsületes munkában és a hivatás hűséges betöltésében. A szolgáló szeretetnek a családi életben megvalósuló területéről különösen meleg hangon szól a lutheri etika. Természetes, hogy a harcos Luther megvesztegethetetlen erkölcsi tisztaságot követel a társadalometika terén is. Keresztyén erkölcsi felfogása társadalomkritikát jelentett kora egyházi és világi kufárkodá- sának jelenségeivel szemben. Bátor hangon pellengérezte ki kora kizsákmányoló módszereinek és trükkjeinek leg- kiáltóbbjait. Mindezt magának Luthernek az Asztali Beszédek során tett magvas nyilatkozatával lehet összegezni: „Isten egyházának benne kell élnie az emberi társadalomban. Azért helyezte Isten egyházát a világba, azért szerzett annyiféle világi foglalkozást és munkát, hogy a keresztyének ne szerzetesek legyenek, hanem a társadalmi közösségben éljenek, hitükről és cselekedetükről legyen felismerhető keresztyén mivoltuk.”

Dr. Ottlyk Ernő

Néger egyházi vezető

Az Egyesült Államok-beli Egyesült Presbiteriánus Egyház, amelynek 3 200 000 — túlnyomórészt fehér tagja van — Oklahoma City-ben tartott nagygyűlésén Edler G. Hawkins New York-i lelkészt választotta új moderátorául (vezető). Ez az első eset, hogy ennek a protestáns felekezetnek az élén néger lelkészelnök áll. Hawkins lelkész ellenfele, egy pennsyl- vánial fehér lelkész, 368 szavazatot kapott, míg Hawkins 465-öt.

öÍg, aéka&atn ajándéka

Sokan, amikor visszanéznek életük megtett szakaszára, fájdalomtól fáradtan emlékeznek arra, hogy mennyi mindent elmulasztottak. Elengedtek alkalmakat, lehetőségeket, amikor az életük szebbé lehetett volna. Sokszor az öregek emlékeznek vissza így elfutott ifjúságukra. Sokszor a betegek emlegetik azokat a? időket, amikor jobban vigyázhattak volna az egészségükre. Van úgy néha, hogy fiatalok arcán is feltűnik az elmulasztott alkalom fájdalma: — ha akkor másképp cselekszem, akkor ma boldog lehetnék!

így lett törvénnyé az az igazság, hogy az élet alkalom. Fontos, értékes, egyszeri és visszahozhatatlan alkalom arra, hogy jók legyünk és jóvá legyen számunkra az élet.

A mai vasárnap igéi is arról beszélnek, hogy Isten mindenkinek bőven adott az alkalom gazdag ajándékaiból.

Így adta Isten a hívőknek mindenek előtt a Vele való j a együttlét alkalmát. — Az istentisztelet és az imádság csöndes órái az Istennel való élet szép alkalmai. Olyan alkalmak, amikor a Jézus Krisztussal való egyiittlétünk idején megerősödő hitünk elcsendesíti, elrendezi és megtisztítja az életünket. Mert az nyilvánvaló, hogy aki Öt szereti, nem szeretheti a maga bűneit. Aki Öt szereti és aki Vele jár, az szabadulni szeretne minden bűnétől, vétkétől és hibájától. Önzésétől és szeretetlen- ségctől — bűnei ezernyi árnyától.

Jézus azonban bűneinktől való Szabadítónknak született. A Vele való együttlét az egyetlen alkalom a bűneinkkel való szakításra, a megtisztult, igazi keresztyén életre.

Isten azután a hívőknek adta az evangéliumban a jó szó alkalmát.

Az az ige, amit hallunk, vagy olvasunk, egytől egyig megerősítő, tanácsadó, útmutató szó. Az a szó, amivel a legnagyobb Szeretet szólít meg, hogy rámutasson és rávezessen a jó, igaz és tiszta útra, amit Isten gyermekeinek, teremtményeinek tervezett. Minden igét olvasó hivő ember érezte már ennek a jó szónak jó ízét: csendjét és békéjét, megvidámító világosságát.

Végül Isten a hívőknek is ajándékba adta a jó szolgálat alkalmát.

Azt hiszem, az a legnagyobb ajándék a számunkra, hogy Isten mindnyájunknak megengedi, hogy jó szolgálatokat végezzünk. A hitünkkel és az imádságunkkal, a (munkánkkal és a szeretetünkkel.

Hogy szeret minket az Isten, hog-y mindennap megengedi, hegy szerethessünk. Minden nap millió alkalom ünnepi helyére állít, hogy mi is cseleket! jük a jót!

Köszönjük meg ezt az alkalmat is, nem felejtvén el a Szentírás egyik legszebb élet- parancsát: — Tégy jót mindenekkel!

(f. L)

I