Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

HÍREK Az engedelmesség jó gyümölcse V. Mózes 7, 6—12, A jót, a gondtalan életet hamar megszokja az ember, ter­mészetesnek tartja és megfeledkezik arról, mi előzte meg jó­létét, gondtalanságát. Izráel népe számtalanszor esett ebbe a hibába. Hamar megszokták, hogy az egyiptomi üldözőkkel nem nekik kell megvívniuk, hanem az Űr, a Seregek Ura harcol he­lyettük. A pusztában is könnyen tudomásul vették, hogy Isten mannát és fürjeket küld ellátásukra és vizet fakaszttat a kő­sziklából. Ez a „tudomásul vevés” egyúttal közönyt és fele- dékenységet is vont maga után. Közönyük kiterjedt a legna­gyobb ajándékra is, amit a Sinai hegy alatt még olyan csodá­latosnak éreztek: szövetség a Mindenség Urával, törvény, amely életük boldogságának és jólétének záloga és biztosítéka volt. Isten feledékeny közönyüket látva, újra meg újra figyelmez­tette és emlékeztette őket kiválasztottságuk nagy ajándékára. A mai vasárnap igéjében is ezt teszi, különös hangsúllyal, Amikor Isten bennünket, keresztyéneket figyelmeztet és emlékeztet a tőle kapott ajándékokra, akkor ezt azért teszi, mert mi is hamar felejtünk. Jézus Krisztus egész élete, meg­váltói halála és feltámadása ismeretanyagunk részévé válik. Isten sokféleképpen megtapasztalt szeretete elszürkülő em­lékké és a közönyös szív már nem képes a parancsolatok, a keresztyén élet parancsolatainak teljesítésére. Bennünket abban akar ma erősíteni Isten, hogy engedelmességünk által jó gyümölcs származzék, nemcsak a mi életünkben, de a bennün­ket körülvevő emberek és népek életében is. A Sinai-hegyi szövetséget Isten kiterjesztette, mert az egész Világot annyira szerette, hogy egyszülött Fiát adta érte. Ezt mindennapi életünk sokféle küzdelmében, próbái és kísértései közepette mindig új fényben látjuk és tapasztaljuk meg és ezért örömünk és hálánk is mindig új és friss öröm lesz. A ke­resztyén élet csak ilyen friss örömből és hálából fakadhat. Is­ten követelése egyetlen, nagy parancs: Szeresd Uradat és sze­resd embertársaidat! — Ennek a parancsnak sokszínűsége és felelőssége egyenlő az élet sokszínűségével és sokféle felelős­ségével, amelyet előre ki nem számíthatunk, de amelyre Isten mindenkor felkészülve akar találni bennünket. Ezért ma is alázatra és szolgálatra, szeretette és békesség­szerzésre tanít bennünket. Szirmai Zoltán ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1961. július 26-án Deák tér de. 9. (urv) Hafenscher Károly de. 11. (urv) dr. Kékén András du. 6. Trajtler Gábor Fa­sor de. 11. Harmati Béla du. 6. Harmati Béla Dózsa György út de. fél 10. Harmati Béla Üllői út 24. de. fél 11. Karácsony Sándor u. de. 9. Rákóczi út 57/b. de. 10. (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12. Thaly Kálmán u. de. 11. Réöey Pál Kőbánya de. 10. Utász u. de. 9. Vajda Péter u. de. fél 12. Zugló de. 11. Detre János Rákos­falva de. 8. Detre János Gyarmat u. de. fél 10. Detre János Fóti út de. 11. Káposzta Lajos Váci üt de. 8. Káposzta Lajos Frangepán u. de. fél 9. Pesterzsébet de: 10. So­roksár újtelep de. 8. Pestújhely de. 10. Kürtösi Kálmán Rákospa­lota MÁV telep de. 8. Rákospalo­ta nagytemplom de. 10. Rákospa­lota kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11. Karner Ágoston Sashalom de. 9. Karner Ágoston Rákoscsaba de. 9. Békés József Rákoshegy de. 9. Rákos­liget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9. Schreiner Vilmos de. 11. Várady Lajos este 1. Schreiner VUmos Torockó tér de. fél 9. Várady Lajos Óbuda de. 9. Fülöp Dezső de. 10. (úrv) Fülöp Dezső XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9. Ruttkay Elemér de. 11. Ruttkay Elemér este fél 7. Csen- gődy László Diana út de. fél 9. Csengődy László Pesthidegküt de. fél 11. Csengődy László Kelen­föld de. 8. (urv) dr. Rezessy Zol­tán de. 11. (urv) dr. Rezessy Zol­tán du. 6. (urv) dr. Rezessy Zol­tán Németvölgyi út de. 9. (urv) dr. Gyimessy Károly Kelenvölgy de. 9. Visontai Róbert Budafok de. 11. Visontai Róbert Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. evangélikus elet a Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VH1.. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—123 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott 64.3075/2 — Zrínyi Nyomda, Bpest F. T.s Bolgár Imre Igazgató INDEX 25211 Szentháromság ünnepe utáni 9. vasárnapon az oltárterítő színe: zöld. A vasárnap oltári és délutáni alapigéje: Lk. 16, 1—9; délelőtti alapigéje: 5 Móz 7, 6—12. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÁDIÓBAN. Augusztus 2-án, vasárnap reg­gel fél 8 órakor evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi-rádió. Igét hirdet: Síkos Lajos marcalgergelyi lelkész D. DR. VETŐ LAJOS PÜSPÖK INTERJÚJA A RÁDIÓBAN D. dr. Vető Lajos,,a II. Ke­resztyén Béke-Világgyűlésen járt magyar egyházi küldött­ség egyik vezetője, interjút adott a Magyar Rádió munka­társának, a II. Keresztyén Béke-V ilággyúlésről. — HALÁLOZÁS, özv. Nagy Istvánná született Frühwirth Margit, néhai Nagy István volt ostffyasszonyfai lelkész özvegye, július 10-én, 71 éves korában elhunyt. Az igaznak emlékezete áldott. Preidl Mihály, lapunk hűsé­ges olvasója, 59 éves korában Sopronban elhunyt. A szeretet soha el nem fogy. ★ FOKVÁROS volt anglikán érseke, dr. Joost de Blank, New York­ban átadta az Egyesült Nem­zeteknek a „A dél-afrikai po­litikai foglyok szabadonbocsá- tásáért világkampány” petí­cióját, amelyet 28 országból összesen 91 694 személy írt alá. A dél-afrikai politikai foglyok száma hozzávetőlegesen 4000 és 5000 között van. A petíció­hoz a brit parlament 500 tagja is csatlakozott. ★ A GÖRÖG EGYHÁZ ŰJ alkotmánytervezete A görögországi egyház szent szinódusa elé új egyházi al­kotmány-tervezetet terjesztet­tek megszavazás céljából. Az új alkotmány szervezeti vál­toztatásokat kíván végrehaj­tani, amelyek megkönnyítenék a görögországi egyház számá­ra a modern világ feladatai­val való megbirkózást. A ja­vaslatot 12 püspökből és vilá­giból összeállított bizottság dolgozta ki s jóváhagyás ese­tén a görög parlament elé ke­rül ratifikációra. HAGYJAK A DÖNTÉST A LEGFŐBB TANÍTÓI HIVATALRA! Ottaviani bíboros, a Szent Oficium titkára interjút adott a „Vita” római hetilap szá­mára. Szembefordult azzal, hogy római katolikus körök­ben nyilvános vitákban fog­lalkozzanak a fogamzásgátló szerek kérdésével. A Szentszéknek — mondot­ta Ottaviani, .Álfalában nem tetszik, ha ez vagy az a he­lyi tekintély elvi felfogását nyilvánítja olyan, még vita alatt álló kérdésekben, ame­lyeknél központi útmutatásra van szükség”. Ezáltal túl köny- nyen ellentmondások és vé­leménykülönbségek állhatnak elő olyan tanbeli kérdésekben, amelyekben az egységet meg kell őrizni. Ezért az olyan nagy jelentőségű és sokat vi­tatott kérdésben, mint a tab­letta bevétele általi születés­szabályozás kérdése, a dön­tést a legfelsőbb tanítói hiva­talnak kell átengedni. „Mind­azok, akiknek ebben az össze­függésben valami mondani­valójuk van — állapította meg Ottaviani bíboros —, jól ten­nék ezért, ha véleményüket a Szentszék elé terjesztenék ...” Szinte ezzel egyidőben meg­jelent egy cikk az „Osserva- tore della Domenica” vatiká­ni hetilapban, amely azért száll síkra, hogy ösztönözni kell a kutató munkát olyan tabletta előállítására, amely- lyel szabályozni lehet a fo­gamzást. A szerző nem tart­ja kizártnak, hogy a tudomá­nyos munka eredménye arra vezet majd, hogy az egyház felülvizsgálja a születés-sza­bályozás kérdésében eddig ta­núsított álláspontját. FENYEGETŐ A HELYZET dél-afrikAban Az Egyházak Világtanácsa „Nemzetközi Ügyekkel Foglal­kozó Állandó Egyházi Bizott­sága” végrehajtó bizottsága útján újólag felhívta a figyel­met a Dél-afrikai Unióban a faji kérdés következtében előállott fenyegető helyzetre és „mély tragédiára”. Déí-Afri- kában a helyzet annyira, ki­élesedett, állapította meg a bi­zottság nyilatkozata annak genfi ülésén, hogy most már csak kevés idő áll rendelke­zésre, hogy az országot a szörnyű fejleményektől meg­mentsék. Elengedhetetlenek a tárgyalások, azzal a céllal, hogy megegyezést hozzanak létre Dél-Afrika különböző csoportjai között. HÉTRŐL—HÉTRE „Cgy járjatok, mint bölcsek!“ E fez us 5. 15. Az élet útját járni — általános gyakorlat, „ahány ház, annyi szokás” elve alapján — százféleképp lehet. De helyesen élni csak bölcs szívvel lehet. Kinek van azonban ilyen bölcsessége? Heti igénkben fel­szólítást kapunk rá. A feleletet az összefüggő szakasz adja meg. Ebből világossá lesz, hogy nekünk magunknak nincs ilyen bölcsességünk. Éppen az a baj, ha nem akarjuk ezt elfogadni, hanem a magunk bölcsessége után megyünk. „A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Példabeszédek 9, 10.) Ebből fakad a hitben járó élet. Hitben kapjuk a világosságot Krisztusban, aminek gyümölcse személyválogatás nélküli „jóságban, igaz­ságban és valóságban” (Efezus 5,9), vagyis a helyes gyakor­lati megvalósulásban van. A hit világosságában értjük meg Isten akaratát. így szabadulunk meg a sötétség cselekedeteitől, az engedetlenség „esztelenségétől és bolondságától” és kapunk bölcsességet Isten félelmében, a magunkat vezetésére bízó hit­ben akaratát cselekvő engedelmességre. A felismert jó cselekvésére is — álhatatlan természetünk miatt — figyelmeztet az apostol erőteljesen: „Ne úgy járjatok, mint bolondok, hanem mint bölcsek!” Mint akik tudjátok, hogy ezt a bölcsességet elsajátítani nem lehet.- Bölcs és értelmes szívet csak kérni és kapni lehet. Kérjük hát, és kapjuk! Isten kijelentette és ránk árasztotta végtelen szeretetét az 0 Fiában, Akit nékünk bölcsességül is adott. S a kapott ajándékból és az előttünk álló feladatból születik a bölcs életfolytatás. , így elhordozhatókká lesznek a földi élettel járó bajok is, és próbák között is hálát tudunk adni: „mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának” (Efezus 5, 20.) Rónay Zoltán NÄPRÖÜ—NAPRA VASÄRNAP: I. SAMUEL 26, 23, JELENÉSEK 2, 10. Isteni az ítéletkor az ember cselekedetei szerint bíráskodik. Döntő kérdés előtte az, hogy hűségesen gazdálkodtunk-e a reánk bízott javakkal? Ha igen — akkor bizonnyal elvesszük méltó jutalmunkat. I. Korintus 10, 1—13, Zsoltárok 119, 164—176: HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 144, 1—2, II. TIMÓTEUS 4, 18. Isten cselekedeteink, életfolytatásunk szerint ítél majd ben­nünket. Ha az Ö kegyelme nem lenne velünk, akkor ez az ítélet halálos lenne, hiszen minden cselekedetünk lázadás ellene. Az Ür kegyelme azonban megszabadít minden gonosz cselekedet­től. Prédikátor 9, 13—18, II. Korinthus 5, 16—21. KEDD ÉZSAIÁS 33, 6, II. PÉTER 1, 2, Jézus életében is nagyon kevesen tudták elhinni és megismerni, hogy Jézus a megváltó. Isten kegyelmét kell kémünk, hogy ma megis­merhessük Jézus Krisztust. Békesség szükséges az ö követé-' séhez. Lukács 16, 10—13, II. Korintus 6, 1—10. SZERDA: ÉZSAIAS 43, 2, LUKACS 10, 19. Jézus, mikor" kibocsátotta tanítványait, isteni {hatalmából adott nekik. Ben­nünket is így küld ki a világba, és nekünk is erőt ad az ö ha­talmából. Ez az erő a másik emberrel való szolidaritás s az evangéliummar való szolgálás ereje. Jakab 3, 13—18, II. Ko- rintus 6. 11—7. L CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 103, 14, I. JÄNOS 3, 1. Isten az embert, amikor saját képére formálta, közösségre terem­tétté önmagával. Ölyan közösségre, mint a szülő és a gyer­mek kapcsolata. Ezt a közösséget rombolta szét lázadásunk Isten ellen: a bűn. Jézus Krisztus helyreállítja ezt a megrom­lott viszonyt, és Isten fiává fogad ismét általa. I. Timóteus 4, 12—16. II. Korintus 7. 2—7. PÉNTEK: DÁNIEL 4. 32, JELENÉSEK 17, 14., ;,Az legyen közöttetek az első, aki mindannyi ótoknak szolgál.” Krisztus, saját életével és áldozatával állította elénk ezt az igét. S mert ö valóban az egész emberiség szolgája lett, ezért az övé minden hatalom mennyen és földön. Máté 10, 16—23, II. Korintus 7: 8—16. SZOMBAT: ZSOLTÁROK 2, II, JÄNOS 5, 22—23. Krisz­tusnak adatott minden hatalom. Isten neki adta át az ítélke­zés hatalmát is. Ez is evangélium, hiszen az a Krisztus a bíró, aki mindenben szolidáris volt veilünk. Lukács 12, 54—59, II. Ko­rintus 8, 1—15. Ruttkay Levente :ill!l!liri!l!l!lilllll!l!lllll!|llllll!l!llllll!llllll!lll'llllt!lllll!lilllHIIIIII>lllllllll 1111111111111WI UH III 111M f HI I MIMI Illi! II11111II111! Ill 11II III I III IWIIII Hl IHl 1111111111111111IMIII III II irifdJI 111 IÍPIIlüMI MIMII1TOMII Ifll lirTI II HI lift I il TOH 11! IRI III MT!! 11 Ili I í i 11II11! 11 III Hl í ill Al .ELET GYÖNGYE* „Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a kereskedőhöz, aki igaz­gyöngyöket keres; aki találván egy drágagyöngyre, elméne, és mindenét eladván, amije volt, megvevé azt.” Máté 13,45—46. A nyári Nap szikrázva ontotta sugarait. Szinte elviselhetetlen volt a hőség ezekben a déli órákban. Ilyenkor, a hatalmas, izzó tüzes korong lángoló heve elől, ember, állat az ár­nyékban keres menedéket. A Hebronból Beérsebába vivő úton azonban egyetlen fa sem kínál enyhet a tikkadt vándornak. Még bokrot is alig lehet látni. Kopár az egész vi­dék. A napnak ezekben a legmelegebb óráiban Csak az kel útra, akinek halaszthatatlanul sürgős dolga van. Különben csak kora haj­nalban, vagy napszállta után merészkednek útnak indulni. Hajnal óta ma is kihaltnak látszik az egész környék. Dermesztő csend üli meg a tájat. Sehol egy élőlény. Még a madarak is elkerü­lik a vidéket. A kihalt út kanyarulatában azonban hirte­len feltűnik három férfi. Éliás, a dúsgazdag jerikói gyöngykereskedő igyekszik két szol­gája kíséretében Beérseba felé. öszvérháton utazik, s láthatóan nagyon sietős a dolga: lá­bával ösztökéli az állatot a gyorsabb tempó­ra. Szolgái alig bírják követni, pedig ugyan­csak szaporázzák lépteiket. Fáradtak, poro­sak, izzadtak a hosszú, kimerítő gyaloglás­tól. Nincs kedvük beszélgetni sem. Ragadós ez az élettelen, halálos csend. Körülöleli őket: rátelepszik a szívükre és az ajkukra is. Csak akkor oldódik meg nyelvük néhány szóra, amikor megpillantják végre a távolban Beér­seba házait. — Jó, hogy célhoz érünk! Már alig bírom magam az éhségtől, meg a fáradtságtól! — panaszkodik az egyik. — Végre kicsit kifújhatjuk itt magunkat! i— feleli kurtán a másik. — Majd hűselhettek a házigazda udvarán, az árnyas fák alatt! — bíztatja őket a keres­kedő, s mindjárt sietésre is noszogatja az el­csigázott szolgákat. Éliás már jóval túl van a hatvanon. Arc­vonásai mégis markánsak, s tekintete ke­mény, mintha gránitkőből faragták volna. Egyenes tartása és erőteljes kézmozdulatai arról tanúskodnak, hogy még ereje teljében van. Tekintete azonban most mégis különös nyugtalanságot árul el. Mikor beérnek a városkába, a szűk utcá­kon mindenütt tisztelettudóan köszöntik öt az emberek. Nyilván nem ismeretlen Beérsebá- ban sem. Csakhamar megállnak az egyik háznál. — Légy üdvözölve szerény hajlékomban, Éliás! Már jó ideje nem jártál nálam! — fo­gadta vendégét az elébe siető házigazda. Sá­muel. — Istennek békessége legyen veled és há­zad népével! — viszonozta az üdvözlést az érkező vendég, s leszállva az öszvérről, rá­bízta az állatot a szolgák gondjaira, majd a házigazda jobbján belépett a házba. — Mi késztetett erre a váratlan utazásra, ebben a rekkenö hőségben? — kérdezte tőle a vendéglátó, miután letelepedtek a kelle­mes, hűvös szobában. Egy szolga ezalatt már ételeket és italokat hozott be. A vendég azonban ezt figyelemre sem méltatta, hanem szemöldökét összevonva, szúrós tekintettel nézett a házigazda szemébe: — Mondd csak, Sámuel, nem járt itt Beér- sebábrn egy idegen, aki gyöngyöket árult? — Ügy! Hát te még mindig gyöngykeres­kedéssel foglalkozol? — kérdezte vissza Sá­muel. — Azt hittem, már rég felhagytál vele! Vagy talán még mindig nem érzed magad eléggé gazdagnak, s még többre vágyói? — Ezúttal nem eladni akarom a gyöngyei­met, hanem venni szeretnék. Tudomást sze­reztem róla, hogy itt tartózkodik Beérsebá- ban egy messze földről érkezett ember, aki­nek egy rendkívül értékes drágagyöngy van a birtokában, azt szeretném megvenni. Hi­szen te is tudod rólam: képes volnék az egész országot bejárni, csak hogy megszerezzem a legszebb és legértékesebb gyöngyöket. Ezt az embert is már napok óta nyomon követem. Először úgy hírlett, hogy Jeruzsálemben tar­tózkodik. Sietve oda utaztam, de már nem ta­láltam ott. Azt mondták, Hebron felé vette út­ját. De már ott is hiába kerestem. Csak any- nyit tudtam meg, hogy idejött, Beérsebába. Hát most ezért vagyok itt! Megtalálom-e még a városban ezt az embert? — kérdezte türel­metlenül Sámueltől. A házigazda nevetni kezdett vendége nyug­talanságán: — Ne izgasd magad, Éliás, az Idegen gyöngykereskqdő miatt! Valóban járt itt két napja, de hiad el, nagyon különös ember! Én is beszéltem vele, és kértem, mutassa meg a drágagyöngyöt, komoly a szándékom, szeretném megvenni. S képzeld, mit felelt rá! Azt, hogy nincs nála; aki meg akarja nézni, az menjen ki hozzá. A várostól egy órányi járásra ütötte fel sátrát, ott szívesen megmu­tatja bárkinek. De nemcsak nekem felelt ám így, hanem mindenkinek! Ezért aztán nem csoda, hogy sokan bolondnak tartották, egye­sek megmosolyogták, mások csúfolódtak raj­ta. Egy kereskedő sohasem csinálhat így üzle­tet. A bolond kínálja áruját, de aki meg akar­ná nézni, az menjen ki a pusztába! Nem is nézte meg senki — rajtam kívüli No, de egyél, igyál, barátom, s pihend ki az utazá­sod fáradalmait, és ne is gondolj többet arra a bolondra! — igyekezett eloszlatni vendége nyugtalanságát. Éliás fürkészőn nézett Sámuel szemébe■ — Azt mondtad az imént, hogy nem látta senki a gyöngyöt, — rajtad kívül? Hát te ho­gyan láttad? Kimentéi mégis a pusztába? — Igen, Éliás. Tudod, megvallom, azért mentem ki hozzá, mert engem is izgatott a dolog! Hiszen én is értek a gyöngyökhöz, még te tanítottál meg rá. Meg aztán rád gon­doltam, milyen örömöt szereznék neked, ha meg tudnám venni részedre elfogadható áron azt az igazgyöngyöt! Bizonyára bőségesen megjutalmaztál volna érte! De hát — sóhajt egyet — sajnos, hiába mentem, nem sikerült az üzlet! * — Talán már későn mentél? Biztosan va­laki már megvette a gyöngyöt? — szólt köz­be izgatottan Éliás. ■— Dehogy! Figyelj csak ide! Amint a sá­torhoz érek, éppen imádságát végezte az az ember, s félórát kellett rá várnom. Aztán szegényes batyujából előkotorászott egy ko­pott kis bőrzacskót, — néhány pénzdarab csörgött csak benne, — majd az aljáról ha­lászott elő egy csöppnyi, selyembe takart csomagot: benne lapult a drágagyöngy. Cso­dálatosan szép volt, barátom, amint megcsil­lant az idegen kezében! S amikor kezembe vettem, csak úgy szikrázott a tenyeremen! Abban a pillanatban elhatároztam, hogy megveszem neked! Meg is kérdeztem tőle az árát. De az visszakérdezett, mennyit adnék érte? Ezer ezüstre becsülöm az értékét, mondtam neki határozottan, minden alkudo­zás nélkül. Nagy meglepetésemre azonban az idegen elnevette magát, s azt mondta, hogy még a tízszerese is kevés lenne érte, s azzal tüstént visszatette a gyöngyöt a börzacskóba. Én meg rajta kezdtem nevetni, hiszen meg­győződtem most már róla, hogy tényleg bo­lond! Hát épeszű ember kérhet egy gyön­gyért, — még ha csodaszép igazgyöngy is az! — tízezer ezüstöt? Sőt még azt is kevesli ér­te! Hát egyáltalán tisztában van azzal, hogy mennyi tömérdek pénz az a tízezer ezüst? Sietve el is búcsúztam tőle, s a sátrat elhagy­va, néhány lépés távolságból még visszaki­áltottam neki: — Ügy látszik, neked elment az eszed! Fogadok, hogy soha senkinek nem fogod eladni ennyi pénzért azt a gyöngyöt, *mert az egész országban nem találsz egyet­len olyan bolondot sem, aki megvenné! Hát csak tartsd meg magadnak, aztán minden­nap gyönyörködjél benne, és vigyázz, hogy el ne lopják tőled! S ha meghalsz, vidd magad­dal a sírba a férgeknek! Hát igen! Ilyen in­dulatosan vettem búcsút tőle! S mindez már két napja történt, de még ma is bosszant, hogti ezt a hiábavaló utat megtettem. Minek is kezdtem ki ezzel a féleszűvel? No, de mindegy, barátom, nekem meg kellett jár­nom ezt az utat, hogy téged megkímélhesse­lek a hiábavaló bosszúságtól! Meg aztán. —■ hidd el —, nem is olyan különleges az a gyöngy! Nálad ennél sokkal szebb drága­gyöngyöket láttam! Nyugodj hát meg, és fe­lejtsd el az egészet! Szerdahelyi *PáI (folytatása következik1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents