Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

A Lélek gyümölcse SZÍVESSÉG A SZÍVESSÉGET, KED­VESSÉGET, NYÁJASSÁGOT általában külszínnek, forma­ságnak szoktuk tartani. Vala­miféle szeretetpótléknak, ami­vel közönyösségünket, hideg­ségünket leplezgetjük. Valaki azt mondta, az emberek csak azért találták ki az udvarias­ságot, mert elfogyott a szere- tetük. Kétségtelen, bogy a kedvesség önmagában, belső tartalom nélkül, képmutatás, kiábrándító hazugság. Külö­nösen visszatetsző, ha csupán vallásos színezetű máz a lelki ürességen. Pál apostol azon­ban a Galácabeliekhez írt levelében (Gál 5,22) nem pusz­tán szívességről beszél, ha­nem egy hosszú felsorolásban, a szeretet, öröm, békesség, béketűrés, jóság, hűség, sze­lídség és mértékletesség kö­zött említi. S valamennyit a Lélek gyümölcsének mondja. Nem gyümölcsökről van szó, hanem mindannyit összefog­lalva egy gyümölcsről. Vala­mennyi egy tőről fakad és élő. belső szétszaktthatatlan összefüggés van közöltük. Az egyik feltételezi a többit is. Ezért az igazi szívesség, ked­vesség nem máz, nem hazug külszín, hanem a szeretetnek, örömnek és a többinek kifelé való, természetes, őszinte megnyilvánulása. A szívesség apró jelekben mutatkozik meg: barátságos szavakban, figyelő tekintet­ben, meleg derűben, udvarias mozdulatban, őszinte segítő­készségben és így tovább. Ap­ró, jelentéktelennek látszó „semmiségek”. Csupán kere­tek, edények, de olyan eszkö­zök, amikben a szívünket nyújthatjuk másoknak. Csak vezeték, ami nem is kerül sokba. Egy kis kedvesség sem­mibe sem' kerül — szoktuk mondani, mégis nagy érték, mert megfizethetetlen. így a szívesség is a Lélek gyümöl­cse, ajándéka. Nélküle a nagy- szívűség is titkolt, rejtett ér­zéssé válik csak. Nem jut el a másik emberig. ISTEN SZÍVESSÉGE . NEM ISMERETLEN ELŐTTÜNK. Távolról sem érzéketlen, hi­deg fennséges úr, hanem atya, Az evangélium sem rideg, hi­vatalos ténybejelentós, hanem nyájas, kedves örömhír, ami­ben megszólítja Isten a gyer­mekeit. Minden oka meglenne rá, mégsem dorgál untalan, hanem „karjára gyűjti a bá­rányokat és ölében hordozza, a szoptatósokat szelíden ve- zeti” (És 40,11.). Amikor Jé­zus a názáreti zsinagógában hirdeti az evangéliumot, elál- mélkodnak kedves beszédén (Lk 4,22.). Nyájasságát tanú­sítja az is, hogy a gyermekek nem idegenkednek tőle, ami­kor ölébe vészi és megáldja őket (Mk 9,13—16). Pedig a gyermekek rendkívül érzéke­nyen reagálnak a kedvességre és ridegségre. A szívesség isteni vonás. De fez sem olyan tulajdonsága, kincse Istennek, amit önzőén meg akarna tartani magának, hanem a Szentlélek gyümöl­cseként ajándékozza nekünk, hogy az emberiesség dolga, is­mertetőjele, az eiirtberies érintkezés feltétele legyen. Ugyanaz a Pál, aki a Lélek gyümölcséről ír, egyáltalában nem fukarkodott a szívesség­gel. Alig akad az egész bibliá­ban olyan kedves hangú könyv, mint Pál apostol File- monhoz írt levele. Minden so­rából árad a kedvesség, tapin­tat, finomság, előzékenység és nyájasság. Bőven van tanulni- valónk tőle. Hogy állunk a szívesség dol­gában a mindennapi élet egy- egy területén? Természetes­nek vesszük, hogy a házassá­gok a házastársak kölcsönös szeretetén alapulnak. Kirívó esetektől eltekintve, nyugod­tan állíthatjuk, hogy a szere- tetük komoly, őszinte, igazi. Éppen ezért meghökkentő a válások rendkívül nagy szá­ma. Az sem mellékes, hogy egymást szerető házastársak között is milyen sok ieszült- ség, meg nem értés akad. Pe­dig kétségtelen, hogy igazán szeretik egymást. Méltán me­rül fel a kérdés: vajon sok esetben nem a szívesség hiá­nyában van a baj oka? Egy­mástól várják a kedvességet, de a saját szeretetük megmu­tatására, továbbítására nem találnak egy lágyabb szót, apró figyelmességet, derűs mosolyt. Egymáson akarják megtakarítani azt az udvarias mozdulatot, azt a figyelmes gyengédséget, ami talán elég lenne a békesség megmenté­séhez. A GYERMEKEK NEVELÉ­SÉBEN IS felmérhetetlen je­lentősége van a kedvességnek. A régi katonai „drill” akarat nélküli bábot formál a gyer­mekből, a kényeztetés pedig zsarnokká teszi. Viszont a szü­lői nyájasság, a szeretetteljes szívesség kell néki. A gyer­mek vágyik a szülő kedves közelségére. Egy édesanyától hallottam minap: kitűnően ta­nuló fia érettségijén az egyik tárgyból valahogy becsúszott egy négyes. A fiút lesújtotta az eset és az anya is igen-igen fájlalta. Meglepetéséire elkese­redett nagy fia egyszercsak így fakadt ki: „hát még csak meg sem csókolsz?!” — En­nek az érett fiatalembernek jobban fájt az elmaradt anyai csók, mint a szépséghiba az érettségi bizonyítványán. Dolgozók részéről hangzik el olykor-olykor panasz, hogy vezetőjük az üzemben durva hanggal, gorombasággal igyek­szik biztosítani a fegyelmet. Ügy gondolják egyesek, hogy a szívesség lazaságra vezet. Ezzel szemben a tapasztalat azt mutatja, hogy a durvaság­ra lázadás szokott lenni a vá­lasz, a szívességnek pedig fe­gyelmező ereje van. Napról napra olvashatunk ilyen ese­teket az újságban. KÖZTUDOMÁSÚ, HOGY AZ ÉLET MA „sűrűbb”, mint valaha volt. Napjában otthon, utcán, villamoson, üzletben, munkahelyen, társaságban száz meg száz emberrel talál­kozunk, beszélünk, bonyolí­tunk le különböző ügyeket. Ügy élünk, olyan sokakkal és olyan közel sokakhoz, mintha egy zsúfolt vonaton utaznánk. Rengeteg sok az érintkezési felület, ami a ridegség, mor­cosság, érdesség folytán súr­lódásra vezet. Egy rosszul si­került kérdés, egy félvállról odavetett szó, egy kétes hang­súly is képes megzavarni lelki egyensúlyunkat. A szíves, nyá­jas közeledés viszont minden­kinek jól esik. Ez egyik fel­tétele az egészséges érintke­zésnek. Ma egyszerűen nem nélkülözhetjük, mert nélküle elviselhetetlenné válik az élet. Elismerjük, hogy a szíves­ségben nem járunk az élen. De hisszük, hogy a Lélek gyü­mölcse. S a gyümölcs érésé­hez idő kell és főleg Isten szí­vességén átsugárzó szereteté- nek napja. Bártfai Lajos Kedves vendégeket koszönthetünk Magyarországon EMLÉKEZÉS BAUHOFER GYÖRGYRE Halálának századik évfordulójára Andrzej Wantula, a Lengyel­országi Evangélikus Egyház püspöke és felesége, egyhá­zunk meghívására a Prágai Keresztyén Béke-Világgyűlés­ről visszatérőben hazánkban töltötte szabadságát. A bala- tonszárszói egyházi üdülőben nyaralt, majd budapesti láto­gatás után dr. Bartha Tibor püspök vendégeként Debrecen­ben töltött egy napot és július 19 -én utazott el hazánkból. Ugyancsak a balatonszárszói egyházi üdülőnkben tölti sza­badságát D. Andrej L. Katina, a Szlovákiai Evangélikus Egy­ház püspöke, magyarországi evangélikus egyházunk dísz- doktora és felesége. Kedves vendégeinknek jó pihenést kí­vánunk. A Budavári Palota Szent György terén —a háborúban kiégett Honvédelmi Miniszté­rium épületének helyén — száz évvel ezelőtt vívta halál­tusáját a budai evangélikusok első lelkipásztora: Bauhofer György. A papiak, amelyben már hónapok óta betegeskedett, a szabadságharc előtt öreg kato­nai épület volt, az egykori Ví­zivárosi Kapu melletti főőrhely mögött. Székács József lele­ményessége vétette meg ezt az öreg házat egy magánszemély nevére a kincstártól, — mivel a római klérus az evangéliku­sok telekvásárlási terveit elő­zőleg mindig keresztülhúzta. Mária Dorottya nádorné tá­mogatásával azután az egyház nevére írt öreg ház helyén 1847 őszén szép kis empire otílusú templom épült pap­iakkal és iskolával, amely fél évszázadon át szolgált a bu­dai evangélikusok lelki ottho­nául. A nagybeteg lelkész még öt- vennyolcadik évét sem töltöt­te ugyan be, de évek óta tar­tó betegsége most már vég­leg ágynak döntötte. De amennyit szenvedett, annyit vígasztalt is. Szüntelen Krisz­tusra mutatva erősítette csa­ládtagjait. Az utolsó két hét­ben már sem aludni, sem enni nem tudott. Görcsös fájdalom szorította össze, ha kissé elő­re hajolt, vagy ha alvás vér gett hátradőlt. Most látogatója érkezett: szülővárosából, Sopronból jött fel hozzá egy régi, jó barátja. — Ma búcsút kell vennem tőled kedves Testvér! — mondta a haldokló. Betegsé­gem folytán már több éve fog­lalkoztat a halál gondolata. Most azonban már egészen kö­zel jött hozzám. De most azt is érzem, hogy milyen boldog­ság közösségben lenni azzal, aki meghalt a mi bűneinkért, és hogy ezt mondhatom: Jézus az é n Megváltóm! ..Élethű eszméket kerestem.::” n 100 éve halt meg Fáy András A XIX. század elején is a „rendi állapot” bénította meg hazánk fejlődését. A reform­kori Magyarországot a Becs­hez hű nemesség, a kis létszá­mú polgárság és a minden terhet viselő jobbágyság jel­lemezte. A felelősségérzet, a nemzet sorsáért aggódás, a ha­ladás a hazafias érzésű közép­nemesség soraiban jelentke­zett. Sokoldalúan szolgálta a nemzet fejlődését az evangé­likus Berzeviczy Gergely mel­lett a református Fáy András is. Fáy András a református egyház, de a magyar protes­tantizmus és a nemzet büszke­sége is: az irodalom, a neve­lés, közművelődés, közgazda­ság területén munkálkodott, de tevékenyen vett részt korának egyházi életében is. Reform­tevékenységével egy évtized­del megelőzte Széchenyi Ist­vánt. Tudása, képzettsége nagy­szerűen egyesült gyakorlatias­ságával. Fáy András 1786. május 30-án, Kohányban, Zemplén megye egyik félreeső kisköz­ségében született, középneme­si családból. A patinás Sáros­patakon volt diák 1793— 1798-ig, majd Pozsonyban, Bél Mátyás iskolájában folytatta tanulmányait. Sárospatak kál­vinista, és Pozsony lutheránus iskoláiban híres tanároktól ta­nulhatta a tudományt és a há­zas zeretetet. Ügyvédi képesítést szerzett, de ügyvédi gyakorlatot soha­sem folytatott. Jobban vonzot­ta az irodalom és a kötetlen közéleti szereplés. Jó barátja volt Kölcsey, Vitkovits, Ka­zinczy. 1810-től 1818-ig Pest vármegyénél volt hivatalnok, majd az 1832/36. évi ország- gyűlésen 1835-től Pest vár­megye egyik követe volt. Ezen az országgyűlésen nagyon fon­tos tárgysorozati pontok sze­repeltek, pl. nyelvi, nemzeti­ségi, vallási, úrbéri kérdések, állandó híd Pest-Buda kö­zött Fáy közéleti szereplésének célja ez volt: a magyart mű­veltté és vagyonossá tenni. A középnemesség prózaírója volt. Irodalmi műveit három csoportra lehet osztani: szép- irodalmi, nevelési és politikai í tárgyúakra. Egyik regényének első két kötete „Halmai csa­lád”, harmadik kötete „Növen­dék élet” címmel jelent meg. „Szutyogfalviak’ című regé­nye egy fiatal református lel­kész látszólag egyhangú, de a valóságban eseményekben gaz­dag hétköznapjairól szól. Fáy nem bravúros stiliszta, de rea­lista volt. Tollát is a nemzet- nevelés nagyszerű gondolatá­nak szolgálatába tudta állíta­ni. „Hulló virágok”, a „Bél- teky ház” (az első magyar társadalmi regény), több kö­tetben kiadott meséi, epigram­mái, költeményei jelzik szép- irodalmi munkásságát. A „Re­gélő” munkatársai közé szá­mította Fáyt. Irodalmi mun­kássága a nevelés terén a leg­jelentősebb, bár legtöbb szép- irodalmi műve is ilyen irányú. Fontosnak tartotta, hogy a népiskolákban legyen házi­ipari és egészségtan oktatás, és a gyermekvédelmet bölcső­dék és árvaházak felállításá­val akarta eredményesebbé tenni. Ilyen tárgyúak a „Pró­batétel”, a „Nőnevelés”, és a „Nevelési rendszer” című könyvei. A politikai irodalmat több, kisebb-nagyobb cikkel gyarapította. Széchenyit megtörte az 1848/ 49-es forradalom és szabadság- harc leverése, de Fáy tovább dolgozott. A magyar nyelvű színjátszás fellendítésére több cikke jelent meg a korabeli sajtóban. Megalapította a Hazai Első Takarékpénztárt. Foglalkozott egy életbiztosító társaság léte­sítésével is. Humánus és nem­zetgazdasági reformokat ter­vezett. Javaslatokat készített az adóügyek célszerű rendezé­sére. Osztálykorlátai ellenére is javítani akart szeretett né­pe sorsán. Nem rajta múlt, hogy szép terveinek csak egy részét valósíthatta meg. Széles körű társadalmi éle­tet élt. Vörösmarty gyakran vacsorázott nála. Vörösmarty Fáy mellett lakott a régi Ka­lap utcában, így a jóbarátság alapja már „adva volt”. A ré­gi Pest közkedvelt vendéglője volt a Csiga vendéglő, színé­szek, írók, kritikusok: Tóth Lőrinc, a Vachott tesrtvérek, Toldy, Bajza, Vörösmarty, Eg- ressy, Lendvay, Megyeri, Ga­ray, Fáy találkozóhelye. Eb­ből a baráti társaságból lett később a Nemzeti jf.ör, majd az Ellenzéki Kör. Az elmarad­hatatlan András-napi együtt- léteket Kazinczy, Kölcsey, Kisfaludy Károly, Vitkovits, Kulcsár István, Vörösmarty tette kellemessé és hasznossá. Gyakran szórakoztatta ókét zenével Fáy András Gusztáv fia. Írókat, politikusokat, mű­vészeket, vármegyei tisztvi­selőket, protestáns lelkészeket fogott össze a nemzeti célok érdekében. Népének szolgált Fáy And­rás egyházán keresztül is. A pesti református egyházköz­ség főkurátora volt. 1842-ben kiadott „Óramutató”-iában a Pesten felállítandó közös pro­testáns főiskola tervét népsze­rűsítette. A közös protestáns főiskola tervénél összekapcsol­ta az ismeretszerzést és a gya­korlatiasságot. Az egyházi gyű­lésekre az ikerelnökség helyett csak egy elnököt kívánt. A teológiát racionalizmust kép­viselte. A vallásosságot mű­veltséggel akarta összekapcsol­ni, a vallást a műveltek szá­mára értelmileg is elérhetővé tenni. Az egyházalkotmány, a szertartások, az énekesköny­vek és agendák átjavításának szükségességét hangoztatta. Az evangélikus és a református egyházak testvéri, gyakorlatias együttműködésének agilis kép­viselője volt. Ha Széchenyi István a nem­zet, akkor Fáy András a tár­sadalom lelkes munkása, „a haza mindenese”, „conserva- tiv reformer” volt. 1864. július 26-án halt meg, és 28-án temették el a pesti református templom kriptá­jába. „A literatúra haladtával homályba borulnak, legalább háttérbe vonulnak annak haj­dani hősei, a kezdeményezők. Ez természet rendén van, csak az utókor részéről hálátlanság­gal s azt ne feledve történjék ez, hogy sötét éjjel több egy pislogó, gyönge mécs is, mint fényes nappal lobogó fáklya.” („Eszmeburkok és szikrák” — 543.) Fáy András a jövőbe vilá­gító fáklya volt. Ezért nem élt hiába. Ezért emlékezünk reá mi is kegyelettel. Barcza Béla Aznap éjjel örökre lehuny­ta a szemét. Így költözött el ez az igazi keresztyén lelkipásztor az élők sorából. Rá különösen is érvényes az apostol intése: „Emlékezzetek meg a ti elöl­járóitokról, akik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életük vé­gére, kövessétek hitüket.” CZsid 13,7.) • Bauhofer Ábrahám soproni cipészmester és Unger Borbá­la első gyermeke 1806. novem­ber 30-án született Sopronban. Gamauf Teofil keresztelte és oktatta a hit első elemeire, majd Kiss János szuperinten­dens bontogatta a tudományo­kat kedvelő, éles eszű ifjú szárnyait. E két kiváló sopro­ni lelkésznek bizonyára szere­pe volt abban, hogy a líceumi évek letelte után a teológiai stúdiumot választotta hivatá­sul. Előbb Sopronban, majd egy évig Bécsben a közös pro­testáns teológián tanult. 1828 februárjában visszatérhetett szülővárosába és Kiss János püspök oldalára, — mint fel­szentelt soproni káplán. Alig egy év után a csalló­közi Somorja gyülekezete hív­ta meg lelkipásztorául. Még ebben az évben, 1829. novem­ber 17-én feleségül vette Sop­ronban Schneider Vilmát, és vele együtt Somorjára költö­zött. Tizenöt éven át szolgált hű­ségesen a somorjai gyüleke­zetben. Naplójából megismer­jük belső vívódásait és külső szenvedéseit. Anyagi gondok és állandó betegségek között, sót több gyermekük elvesztése által próbálta hitét az Ür. Élettársán kívül azonban test­véri segítőtársat is kapott a szomszédos misérdi gyülekezet lelkésze, Christóffy István sze­mélyében, aki tekintetét újra meg újra a megfeszített és feltámadott Krisztusra tudta irányítani. A Somorjához közel eső Po­zsonyban Christóffy mutatta be őt a diétán elnöklő József nádor evangélikus feleségé­nek, Mária Dorottyának, A nádorné alapos előkészí­tés után elhatározta a pesti gyülekezethez tartozó budai filia anyásítását. Az egyszerű somorjai lelkészt megismer­tette a királyi várban a budai evanfiélikusság vezetőivel, — s ezzel megnyílt Bauhofer szá­mára az út a legszélesebb munkamező felé. Buda önállósult evangélikus gyülekezetének egyhangúlag meghívott első pásztorát Lang Mihály esperes és Székács Jó­zsef, á későbbi püspök, 1844. október 20-án iktatta be hi­vatalába. Az akkoriban mind­össze 402 evangélikust szám­láló egyházközséghez tartozott még Óbuda, Szentendre, Pro- montor és Albertfalva is. E nehéz terepen húsz évi szolgá­lata során Bauhofer Jézus Krisztus hűséges prédikátora volt. Lelki szolgálata mellett részt vett a közegyházi teen­dők Irányításában, szociális intézmények létesítésében, és gazdag irodalmi -tevékenység­ben is. Még a kiegyezést meg­előző nehéz évtizedben, 1864. július 14-én hívta haza az Egyház Ura, hogy a külső és belső harcokban megpróbált szolgájának örök békességet adhasson. * Száz év mérlegén nézzük és értékeljük ma mindazt, ami Bauhofer György események­ben és alkotásokban oly gaz­dag életéből elénk tárul. El­lenségei sem tagadhatták, hogy rendkívüli és sokoldalú egyéniség volt, aki korának lelkészeit messze felülmúlta, és akinek nevéhez sok olyan újszerű, ugartörő munka fűző­dik, amely hazai egyházunk történetében addig ismeretlen volt. Összegezzük szolgálatát és figyeljünk fel főként arra, amiben egyháztörténeti szem­pontból korszakkezdő volt. Mint első budavári evangé­likus lelkész, ő gyűjtötte ösz- sze, szervezte meg és virágoz- tatta fel a budai gyülekezetei, amely ma is hálával és büsz­keséggel tekint első lelkipász­torára. Ö volt az első egyetemes könyvtárosunk és levéltáro­sunk. A műit század derekán több évszázad mulasztását kellett egyetlen emberöltő alatt bepótolni, és a ma már virágzó könyv- és levéltárunk alapját megvetni. Az első hazai német nyelvű evangélikus újság szerkesztő­jeként ugyancsak úttörő mun­kát végzett, ha lapja — Der evangelische Christ — rövid ideig, 1848 márciusától októ­ber végéig jelenhetett is csak meg. Hazafiságára jellemző azonban lapjának utolsó mon­data: „A jelen napok az egész nép életét és pénzét igénybe veszik, úgy, hogy a múlt a je­len mögé kell,, hogy lépjen; most a haza megvédéséről, a szabadságról és az életről van ' szó!” Mint első oknyomozó egy­háztörténetírónk felmérhetet­len szolgálatot tett a Bach- kormány bilincsei között ver­gődő egyházunknak, A skót misszionáriusok által titokban külföldre juttatott kéziratát Merle d’Aubigné neves törté­nész előszavával 1854-beh névtelenül adták ki Berlinben és Bostonban német és angol nyelven, ezzel a címmel: „Az evangélikus egyház története Magyarországon, a reformáció kezdetétől 1850-ig, tekintettel Erdélyre is”. Ez a világhírű könyv (amelyről lapunk 1954. IV. 4-én megemlékezett) egy­felől megnyitotta külföldi hit­testvéreink szemét évszázados Habsburg-ellenes küzdelmeink meglátására, másfelől feltárta és megőrizte egyházunk múlt­jának gazdag emlékeit. Az első magyar protestáns árvaház megalapítója volt, amivel egyházunk diakóniai tevékenységét indította el» több évtizeddel a munka in­tézményessé válása előtt. Mint az első protestáns lel­készkonferenciák kezdeménye­zője és gazdája megteremtet­te az addig annyira hiányolt fraternitást, és — csaknem egy századdal megelőzve ko­rát — az ökumenikus mozga­lom előharcosa lett. Mindezek mellett Mária Do­rottya nádorné udvari lelké­sze, a pest-budai esperesség esperese, a bányai egyházke­rület törvényszéki bírája, ke­rületi könyvbíráló, és a vallási sérelmeket nyilvántartó öt­tagú állandó bizottság válasz­tott tagja volt. Mindehhez hozzájárult gazdag irodalmi munkássága: nyomtatásban megjelent nyolc igehirdetése és négy építő jellegű írása mellett négy egyházpolitikai mű, három konfirmációs káté; két egyháztörténeti munka és egy hittankönyv, valamint számtalan cikk és tanulmány őrzi emlékét. Hatalmas terje­delmű és érdekfeszítő Lelké- szi Naplója pedig — benne ki­terjedt és még feldolgozatlan levelezésével — nemcsak Egyetemes Könyvtárunknak, hanem egyházunk múltjának is féltve őrzött kincs®, Halálának évfordulóján kö­szönetét mondunk Istennek, amiért megengedte, hogy ez a törékeny testű ember az ö szolgálatában ilyen hatalmas munkát végezzen. Amiben leginkább példaké­pünk lehet, az az élő hitnek és a tudományos felkészültség­nek nagyszerű ötvöződése. En­nek révén tudta Isten akara­tát engedelmesen elfogadni; életét pedig egyháza és hazájá szolgálatába állítani. Dr. Fabiny Tibor SZÁZÉVES AZ ORTHODOX EGYHÁZ AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN Száz évvel ezelőtt kezdte meg működését az orthodox egyház az Egyesült Államok­ban. Ebből az alkalomból az Egyházak Világtanácsa főtit­kára dr. W. A. Visser’t Hooft táviratban fejezte ki jókívánsá­gait Iakovos érseknek, az Észak- és Dél-amerikai Görög- Orthodox Egyház fejének. A SAJTÓOSZTÁLY értesíti a gyülekezeteket, hogy július 15—augusztus 15-ig iratterjesztési szünetet tart.­Bundák — átszabások, irhabun- dák tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp. V„ Kossuth Lajos iU. L udvarban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents