Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-26 / 30. szám
'Tőit — szeretet — (ű&los séq „A igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói...” (Jakab 1, 22.) A nyár a számadás ideje. Ez jut eszünkbe akkor, amikor arra gondolunk, hogy alig néhány hete ért véget az iskolaév, s gyermekeink számot adtak mindarról, amit a tanévben tanultak. A nyár a számadás idejét hozta el azok számára is, akik most a földeken végzik az aratás nehéz munkáját a holnap, az ország kenyeréért. Feléjük fordul most az ország népe, hogy szeretettel és hálával emlékezzék meg azokról a férfiakról és asszonyokról, akik aratógépekkel és kombájnokkal, kaszával vagy a kévekötés szorgos munkájával hordozzák a nap hevét. Isten azonban velünk keresztyénekkel is gyakran készíttet számadást. Ilyen számadásra való felhívás mái igénk is. Az igének akkor vagyunk megtartói: 1. HA HITBEN ELÜNK. Isten — alig léptük át földi életünk küszöbét — máris megszólított minket, s felkínálta jóságát, szeretetét. De akkor, amikor ígéretet tett szereteté- ről, nagyon világosan tudomásunkra hozta azt is, hogy mit vár tőlünk. Ha figyelmesen olvassuk a Bibliát, könnyen észrevehetjük azt, hogy Isten elsősorban hitet vár övéitől. ö velünk van Szentlelke által mindig, hogy hitben éljünk. Hogy az igének ne csak hallgatói legyünk, hanem megtartói. Isten odaállít minket az ige mércéje alá, amikor azt mondja: „Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói..Vajon megtartói vagyunk-e az igének, van-e hitünk és milyen az életünk? Mert a hitből élet, cselekedet fakad. Isten a mai vasárnapon másodszorra azt mondja el, hogy az igének akkor vagyunk megtartói: 2. HA SZERETETBEN ÉLÜNK. Ez az ige megtartásának a második mércéje, mert a szeretet az, amire minden ember Vágyik. Erre vágyunk mi magunk is és erre vágyik a másik ember is. Arra, hogy szeressék, arra, hogy szeressük. A szerétéiről az emberiség évszázadai és évezredei alatt olyan sokat beszéltek. De a szeretet csak üres szó marad, ha a szavak mögött nem dobog érző szív, ha az egyszerű, talán kissé megfakult szavakat nem forrósítja át a szív melege. A szeretettől nem beszélni kell, hanem a szeretetet élni, cselekedni, gyakorolni kell. Mert a szeretet mindig cselekedet, szolgálat. Ahhoz, hogy szeretetben éljünk, elsősorban is meg kell találnunk a másik emberben a testvért, a felebarátot. Azt, aki azért él velünk és mellettünk,. hogy ne kelljen elviselnünk az egyedüllét, a magány kínzó fájdalmát. Es meg kell találnunk a másik emberben a testvért, a felebarátot úgy is, hogy ugyanúgy dobog a szíve, mint nekem, hogy neki is ugyanabban van az öröme, mint nekem, ugyanúgy fáj a fájdalom, a hántás és a gyász, mint nekem. Amint Jézus Krisztus szeretete szüntelen való szolgálatot jelentett, ugyanígy szolgálatot jelent a szeretetben való élet a mi számunkra is. Ez a szolgálat sokszor sok időt, s még több segítőkészséget és türelmet követel tőlünk. Mert a másik ember szolgálatában soha nem fáradhatunk meg, azt soha nem hagyhatjuk abba. Nem számít az, hogy nappal van-e vagy éjszaka, korán van-e vagy későn. És ezt a szolgálatot komolyan kell vennünk. Es végül Isten a mai vasárnapon harmadszorra elmondja azt is, hogy az igének akkor vagyunk megtartói: 3. HA FELELŐSSÉGBEN ELÜNK. Felelőtlenül nem élhetünk ebben a világban. Es a felelősségben való élés a mai ige megtartásának a harmadik mércéje. Felelősek vagyunk elsősorban önmagunkért, a munkánkért, de felelősek vagyunk szeretteinkért, gyermekeinkért és szüléinkért is. Felelősek vagyunk hazánkért, magyar népünkért, annak minden tagjáért, öregért és fiatalért egyaránt. Felelősek vagyunk az egész világért és minden benne élő emberért. Nekünk drága minden ember, bárhol is él a világon. És nem mindegy az, hogy jólét ván-e a földön, vagy pedig emberek ezrei és milliói halnak éhen és pusztulnak el. Felelősek vagyunk az emberért. Isten felelőssé tesz minket a világ nagy kérdéseiben Is. Éppen ezért nem elég az, ha csupán beszélünk a békéről. Nem elég az, ha csak elméletileg fejtegetjük a béke és háború kérdéseit. Nem elég az, ha csak. beszélünk arról, hogy egy háború milyen beláthatatlan pusztulást jelentene az egész világ számára. Nem mehetünk el közömbösen amellett a kérdés mellett, hogy béke van-e vagy háború, hogy az emberek élete megelégedett élet-e vagy tele van a pusztulástól való félelemmel és rettegéssel. Nem közömbös az, hogy a holnap az élet vagy a halál holnapja lesz. Nem közömbös számunkra, hogy mekkora a családi otthon asztalára kerülő kenyér. Nem közömbös, hogy a különböző népek tudnak-e békésen egymás mellett élni és együtt munkálkodni a boldog holnapért, a jólétért, a boldogságért és a békéért. Isten felelőssé tette az emberiség, a világ és a béke kérdésében az egyházat is. Ennek a felelősségnek a kifejezője a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés is, amelyik az elmúlt hetekben tartotta ülését Prágában. A különféle egyházak ezernél is jóval több küldötte vett részt ezen a gyűlésen a világ minden tájról, Keletről és Nyugatról, Északról és Délről. Az öt világrész különböző nyelvet beszélő, különböző fajú és bőrű embere ajkán közös szó csendült meg: a béke szava. A békéért dobbant együtt a küldöttek és az őket a világ különböző részeiről elküldő egyházak népének szíve. A békéért imádkoztak és a békéért fáradoztak egy szívvel. Imádságukban és a békéért végzett munkájukban egyek vagyunk velük mi is. A mostani napok a számadás napjai. Számot kell adnunk hitünkről, az emberekért szolgáló szeretetünkröl és emberi, keresztyén felelősségünkről. Bárcsak jó számot tudnánk adni mind a három vonatkozásban: hitünkről, amelyik Istenhez vezet, szeretetünkröl, amelyik szolgálatba indít, s felelősségünkről, amelyik tisztánlátásra, hűségre és cselekedetre kötelez népünkért, az emberiségért és a béke ügyéért. (Részletek Harkányi László egyetemes főtitkár július 5-i rádiós igehirdetéséből.! A Keresztyén Béke-Világgyííléstől — a gyülekezetekig „Szövetségem élet és béke’ Hromadka professzor főelőadása A Második Keresztyén Béke-Világgyűlésnek az egyházakhoz és a keresztyénekhez intézett üzenetében többek közöti ezt olvassuk: „Kérjük valamennyi Testvérünket, hogy Üzenetünket és a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés anyagát a publikáció minden rendelkezésre álló lehetőségének segítségével közvetítsék a gyülekezetek, a zsinatok és a nagy nyilvánosság felé.” A Keresztyén Béke-Világgyűlés eme kérésének szeretnénk eleget tenni azzal, hogy lapunkban folytatólagosan ismertetjük a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés eseményeit, anyagát és célkitűzéseit. De tesszük ezt azért is, mert küldöttségünk Prágában az egyház, gyülekezeteink és gyülekezeteink népe képviseletében vett részt a Béke-Világgyűlésen. Illő és természetes tehát, hogy tájékoztassuk azokat, akiket a konferencián képviseltünk. Az alábbiakban Hromádka professzornak, a Keresztyén Békemozgalom elnökének, a Másodilc, Keresztyén Béke-Világgyűlés munkáját és tanácskozásait elindító főelőadását ismertetjük. Hromadka professzort, a prágai Comenius fakultás dékánját nem kell bemutatnunk lapunk olvasóinak. Világszerte ismerik Hromadka professzor nevét. Mindenki természetesnek tartotta, hogy a keresztyén békemozgalom elnöke, Hro- modka professzor tartja az 1964. június 28-tól július 3-ig Prágában megtartott Összkeresztyén Békekonferencia főreferátumát. azaz főelőadását. A megnyitó istentisztelet gyülekezete a Bethlchem-kápolnában 1. Két világháború tanulsága MÉLY BENYOMÁST KELTETT a konferencián, amikor Hromádka professzor két világháború indulásának évfordulójára emlékeztetett, ötven évvel ezelőtt, 1914 nyarán történt a sarajevói merénylet, amelynek következtében 1914. július vége és augusztus eleje között megkezdődött az első világháború tragédiája, s lángba borult és romba dőlt az európai kultúra rengeteg értéke, különösképpen pedig sok milliós emberéletet követelt illl!l!l!IIIIIII!l!llllillllilllllll!lllllll!lllllllll!lli:l;l!l!lll!lllllllll!lll:lllliniI!llllllillllllllinilllllllll!lllllllllll!iillllllllllllllillll!l!llllíillillllUi áldozatul a háború pusztítása. A nemzetközi egyensúly felborult s hosszú időre eltűnt, hogy helyet adjon a politikai, társadalmi és kulturális viszályoknak. A NEMZETKÖZI IMPERIALIZMUS háborúba taszította a világot, ugyanakkor azonban megindult annak a mély társadalmi átalakulásnak a folyamata is, amely a békéért való küzdelmet tűzte zászlajára, s 1917 óta egyelőre egy országban juttatta győzelemre a társadalmi haladást. Ez azután kiindulóI MÁD KOZZUNK Lukács 16, 1—9 Ür Jézus Krisztus! Te azt akarod, hogy amink van, mások javára fordítsuk. Bocsásd meg. hogy olyan gyakran önzőén élünk. Láttasd meg velünk a lehetőségeket, hogyan segíthetünk másokon. Adj kedvet és áldozatkészséget, hogy időnk, pénzünk, tudásunk hozzátartozóink és embertársaink rendelkezésére álljon. Segíts, hogy amíg megtehetjük, mert erőnk, egészségünk van hozzá, adjunk másoknak, szolgáljunk szeretettel, hiszen Te is mindig csak adtál és szolgáltál nekünk. Túdjuk, hogy erre tanítasz minket a hamis sáfár példázatával. De ne engedd megférkőzni szivünkben az emberi önzést és számítást. Óvj meg attól, hogy mások javára végzett jó cselekedeteink, áldozataink önző érdekből, a viszontszolgáltatás céljából történjenek. Tisztítsd meg mások felé forduló szeretetünket a magunk haszna keresésétől. Add, hogy a másik emberben ne magunkat, hanem valóban őt és rajta keresztül Téged szeressünk, szolgáljunk. Áldd meg az emberiséget is, hogy az erősebb, gazdagabb népek segítségére legyenek az elmaradt országoknak. Mi, a Te tanítványaid, a technika vívmányaiban gondviselő Istenünk ajándékait fedezzük fel, amelyekkel, a szerető Mennyei Atya szebbé, kényelmesebbé, kellemesebbé akarja tenni gyermekeinek, minden embernek életét. Jézus Krisztus, a történelem Ura, vidd végbe, hogy a fejlett országok hozzásegítsék támogatásukkal Ázsia, Afrika, Dél-Amerika hátrányosabb életkörülmények között élő lakosait a technika áldásaihoz, a Te kezed ajándékaihoz. Ámen. pontja és bázisa lett Európa és Ázsia számos népe függetlenségi mozgalmának. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ kitörésének 25 éves évfordulója közeleg. 1939. szeptember l-én a német fasizmus taszította katasztrófába Európát, majd később más kontinensek népeit is. Hromadka professzor utalt annak az egykorú szellemes megállapításnak az igazságára, amely szerint az első világháború győztesei a háborút megnyerték 1918-ban, de a következő húsz év folyamán a békét elvesztették. Mindez komoly figyelmeztetés arra nézve, hogy a felelősség elmulasztásával beláthatatlan következmények járnak együtt. A második világháború megindult poklában az emberélet szenvedte a legnagyobb kárt. A történelemben addig soha nem látott emberáldozatot követelt, közte hatmillió zsidónak a kiirtását. A felkavart emberi szenvedélyek, az elvakult faji gyűlölet, a nacionalista indulatok fel- szítasa megmérgeztók az emberi lelket. 1945 ÖTA a népek az előtt a feladat előtt állnak, hogyan tudják az emberi lelkeken tett pusztítás szennyét és vele együtt az anyagi kár romjait eltakarítani. Éppen ezért megdöbbentő, hogy akadnak még emberek, akik a békére és a népek békés egymás melett élésére szóló felhívás tekintetében bizalmatlanok vagy azt egyoldalú politikai jelszónak tartják. Két világháború tanulsága arra figyelmeztet, hogy a békét meg kell nyernünk és meg kell mentenünk. Ezeknek a céloknak a szem előtt tartásával alakult meg a keresztyén békemozgalom, amely a világ egyházainak és keresztyénéinek a mozgósítását tűzte ki céljául a béke érdekében. 2. „Szövetségem élet és béke” EZ A M ALAKIÁS PRÓFÉTA KÖNYVÉBŐL (2,5) vett idézet szolgált a második Ke-' resztyén Béke-Világgyűlés jelmondatául. Egybecseng az első Keresztyén Véke-Világgyűlés igéjével: „...és a földön békesség”. HROMADKA PROFESZ- SZOR a témát Isten világot átfogó mértékének a szem előtt tartásával fejtette ki. A világ létezése és az emberi élet nem a véletlen műve, nem is valami hidegen, mechanikusan ható természeti törvények eredménye, hanem úgy élünk ezen a földön, mint Isten szeretetének és jóságának a teremtményei. Olyan lények vagyunk, akiket Isten a hozzá való hasonlóság ajándékával tüntetett ki, s akikkel ő bizalmának és szeretetének a szövetségében akar élni. Ebben látjuk — a prófétai, evangéliumi, apostoli iratoknak a fényében — az embernek és az emberiségnek Istentől adott nagy és örök ajándékát. Isten újra rríegerősíti az ember szövetségét önmagával. Akkor is kész a szövetségkötésre, ha az ember bűnével megsértette Isten bizalmát. Isten mindig hívogatja az embert szüntelen megújuló, szent szeretetével. Azt várja az embertől, hogy az igazságnak és a békének a közösségében éljen együtt felebarátaival. Ámint Isten irgalmasságot I gyakorolt az emberrel, úgy (Folytatás a 2. oldalon) MAMMON ÉS ÉRTÉK Ha a mai átlagember életéi összehasonlítjuk mondjuk a száz év előtti, akár városi, akár falusi ember életével, a mait összehasonlíthatatlanul gazdagabbnak találjuk. A termelőerő többszöröse jut egy főre p, múlfihoz képest, és találmányok százai állnak azóta az ember szolgálatába. Nagyatyáink nem is álmodtak rádióról, televízióról, mosógépről, motorról. Eszébe sem jutott az egyszerű embernek, hogy nagy utazásokat tegyen vasúton, vagy hajón. Egy árumintavásáron ma több csodát és több ragyogást lát, mint azelőtt élete összes vásárain. Az a kérdés, hogyan értékeljük ezt a gazdagodást, amely sokszor annyira felszítja a vágyakat és a képzeletet és annyira zsúfolttá teszi az ember életét. Örüljünk-e neki, vagy veszedelemnek tartsuk? A keresztyének is különböznek egymástól a földi javak értékelésében. Vannak, akik irtózva fordulnak el tőle, mint az ördög szerzeményétől és nem akarnak hallani az élet sok színű gazdagságáról. Legfeljebb annyira, amennyire kénytelenek vele. Mások bátran hozzálátnak és alaposan kiveszik a részüket a javak termeléséből és használatából. Mit mond erről a Szentírás? Az ige a földi javakat egyfelől Isten ajándékának mondja. Ő bízta meg az embert, hogy uralkodjon a löldön. Aki felöltözteti a mező liliomait és az ég* madarait, királyi palástjába öltözteti az embert is. Az atya gyűrűt húz megtalált fia ujjara, s az alabástrom szelence drága kenet a szeretet jele, amivel az utolsó útra készíti fel a hivő a mestert. Másfelől minden kincs, ami az embert bűvöletébe vonja, hamis mammon, s az érte való szorgalmatoskodás nehézzé teszi a szívet. Vajon mikor érvényes az egyik és mikor a másik? A mai vasárnap evangéliumában Jézus arra tanít, hogy az élet java közül semmi sem az enyém. Megbízatásként kapom, s visszavétetik tőlem, amikor Istennek tetszik. Ne essem varázsos hatalmába. Azért kapom, hogy gazdálkodjak vele az ember javára. Értéke abban áll, hogy rendeltetése szerint használom fel. Ne meneküljek tehát tőle és ne dobjam el. Fogadjam el, legyek eszes és használjam fel okosan. Szolgáljam vele az embert. A gyémánt, csak any- nyi, mmt a kavics. A mérnök kezében a jólét eszköze. A legszebb rózsa is csak olyan, mint a fű; de ha örömet ho- ok vele, talán valakinek, aki magános, értékké tettem. A mólót kincsre váltottam. Önmagában minden tárgy értéktelen; „hamis mammon”. A gondoskodás hűséges szolgálatában: érték. Önmagában semmiség. Amikor odaadom, mégis tett, amely Isten örökkévalóságában is fényes marad. Uzon László
