Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-26 / 30. szám

ÍGY ÚTJUK! Amíg nem késő! CSÜTÖRTÖKÖN, 1964. JÚ­LIUS 16-AN, a világ minden rádiója sugározta az Asso­ciated Press hírügynökség gyorshírét:. Barry Goldwater arizonai szenátort, az ameri­kai szélsőjobboldali politika vezérét, a Köztársasági Párt elsöprő többséggel hivatalos elnökjelöltjévé választotta. A londoni rádió helyszíni * köz­vetítésének hallgatói tanúi le­hettek annak: a fékeveszett, őrjöngő ünneplésnek is, amelyben a hatalmas Cow Pa- laceban, a Tehén Palotában, a mintegy másfélezer köztársa­sági párti személyiség részesí­tette a „veszettek” vezérét, aki immár az elkövetkező négy esztendőben nemcsak a ■„veszettek”, de Amerika má­sodik nagy pártjának, a Re­publikánus Pártnak is hivata­los vezére lesz. Goldwater arcképét nem kell bemutatni, mindenesetre egyetlen vonásában sem ha­sonlít ez a Köztársasági Párt első elnökének, a rabszolga­felszabadító Lincoln Ábra­hámnak képmásához, amely a Cow Palace hatalmas transz- paranséről tekintett az őrjön­gő gyülekezetre és vezérére azon az emlékezetes napon; Ha valakinek mégis kétsége lenne afelől, hogy kicsoda Goldwater, az új elnökjelölt, annak nemcsak azt a sok megdöbbentő, atombombával handabandázó nyilatkozatot ajánljuk a figyelmébe, ame­lyet már megválasztása előtt is politikai „partizánként” tett, a kalandor fennhéjázó hetvenkedésével, hanem min­denekelőtt még a megvá­lasztása csütörtökjén, este el­mondott programbeszédét. GOLDWATER PROGRAM­JA szélsőségesen reakciós. Jobboldalibb Nixon négy év­vel ezelőtti alapelveinél is. De Goldwater valódi nézetei még a beterjesztett és elfoga­dott programjánál is szélsősé­gesebbek. A programbeszéd nyilván­valóvá teszi, hogy az arizonai szenátor a hidegháború már- már rozsdásodó fegyvereit kí­vánja újra kifényesíteni, — de még a melegháború fegyverei­től sem riad vissza. Azt vall­ja, hogy „a szabadság védel­mében a szélsőségesség sem bűn, az igazság keresésében a mértékletesség nem erény”. Az utóbbi hetekben tett nyi­latkozatai — a Szovjetunió diplomáciai • elimerésének megtagadása; a taktikai atom­fegyver vietnami bevetésének sürgetése — a_ leszerelés el­lenzése stb. —'után nem meg­lepő, hogy az atomfegyverek bevetése feletti döntés jogát a katonai parancsnokoknak, „a mililarizmus szakembereinek” követeli. Nem is akármilyen indoklással, hanem azzal, hogy Németország mindkét világháborút megnyerhette volna, ha nem politikusok hozták volna a katonai* dönté­seket. Goldwater programbeszédé­ben azzal fenegyerekeskedik, hogy ő majd meghozza min­denkinek a „szabadságot”, „mi leszünk a szabadság misszio­náriusai a kételkedő világ­ban ... a távoli, de felismer­hető jövőben mentes lesz a vi­lág a zsarnokságtól”. A „rab nemzetekről” fecseg és arról, hogy Amerika egyesíti és „fel-, szabadítja” Európát. Goldwa­ter esküdt ellensége a külpo­litikai helyzet általános eny­hülésének. Hihetetlen, de való a meg­döbbentő tény, hogy Gold­water éppen akkor kerül a Köztársasági Párt élére, ami­kor nemzetközi viszonylatban az enyhülés jelei mutatkoz­nak, s magában Amerikában is erőfeszítések történnek a „szegénység felszámolására”, az egészségügyi ellátás javítá­sára, az öregek és nyugdíja­sok gondjának enyhítésére s nem utolsósorban a * polgári jogok általánosabb érvényesí­tésére. (Goldwater mindezt nyíltan és határozottan el­lenzi.) MILYEN ERŐK HOZTAK FELSZÍNRE . ezt az Ártalmas „POLITIKUST”? ELSŐSORBAN AZ A BEL­SŐ HARC, amely már régóta dúl az amerikai uralkodó osz­tályt alkotó monopóliumok képviselői között. Goldwater győzelmének van gazdaságpo­litikai vetülete. Elnökjelöltsé­ge a déli, délnyugati és nyu­gati monopóltőkés csoportok győzelme, az északkeleti ipar­vidéki bázisú hagyományos régi ipari-pénzügyi dinasztiák, a Wall Street, a „keleti ki- rálycsinálók” felett. Az U. S. News ezt így fogalmazta: „Goldwater sikere mutatja, hogy délen, délnyugaton és nyugaton is.van elég pénz az Egyesült Államokban.” Ezek a pénzügyi, ipari érdekeltségek „emelték trónra” a mindenre elszánt arizonai szenátort; a fegyvergyárosok, oiajkirályok és társaik, mert azt remélik, hogy Goldwater politikája még nagyobb iramú fegyver­kezéshez, az pedig páncélszek­rényeik még alaposabb megtö­méséhez vezet, s vagyonuk birtokában kinyújtják kezü­ket a hatalom megszerzésé­re is. Goldwater elnökjelöltségé­ben nem lehet elhallgatni né­hány amerikai politikai sze­mélyiség felelősségét, illetve felelőtlenségét sem. Hosszú volna a sor ezeket mind meg­idézni. Csak néhányat emlí­tünk. Eisenhowerre gondo­lunk, a szakadék szélén tánco­lás atyjának, Dulles volt kül­ügyminiszternek egykori gaz­dájára. aki hallgatásba bur­kolózva színlelt közömbössé­get s ezzel Goldwater malmá­ra hajtotta a vizet, míg vé­gül nyíltan is Goldwater mel­lé állt. Ugyancsak Gddwatar előretörését szolgálta Nixon félreállása, hogy aztán szin­tén Goldwater mellé álljon. Scranton csak akkor állt so­rompóba és kiáltotta kétség­beesetten: „Állítsátok meg Goldwatert!” —, amikor már ezzel elkésett. Dirksen, a pol­gárjogi törvényjavaslatok egyik főharcosa a Köztársasá­gi Pártban, ugyancsak Gold- waterre adta áldását, aki pe­dig a polgárjogi törvényjavas­lat ellen szavazott. És lehetne folytatni a felelősek és fele­lőtlenek sorát, amely most, hogy Goldwater immár hiva­talos elnökjelölt, minden való- I színűség szerint még csak nő­ni fog. És nemcsak magában a Köztársasági Pártban folyik a játék. Több táblán, szimul­tán sakkoznak. Köztudomású, hogy Wallace, demokrata pár­ti Alabama-i fajüldöző kor­mányzó, visszalépett az elnök­jelöltségtől azzal, hogy azt a jelöltet fogja támogatni, aki­nek politikája legközelebb áll az övéhez. Nem kétséges, hogy ez nem Johnson, hanem Gold­water. És ez nemcsak Wal­lace, de számos párthíve tá­mogatását is jelentheti Gold- watemek. VAN AZONBAN MÉG EGY, MINDEN EDDIGINÉL MÉ­LYEBB magyarázata Gold­water „diadalának”. Ez pedig az, amit a bécsi Die Presse úgy fogalmaz, hogy „a moz­galom (goldwaterizmus) a tár­sadalmi élet mélységeiből emelkedett fel a kerítésen be­lüliekkel szemben ... A kon­zervatív diákok lázadása ez li­berális tanáraikkal szemben”. Vagyis a goldwateriamus ez idő szerinti győzelmének mé­lyen az amerikai társadalom­ba ereszkednek és onnan táp­lálkoznak a gyökerei. Éltető nedvüket a szélsőjobboldali, fajvédő, fasiszta-jellegű, ter­rorista csoportosulásokból szívják, amilyen a Ku-Klux- Klan és a John Birch társaság és a velük szimpatizálók nem lebecsülendő tömegei. Ezeket a kártékony erőket fogták ko­csijukba az állammonopóliu­mok, a Wall Street ellen fel­lázadt monopoltőke hatalmas­ságai, hogy nyeregbe segítsék a céljaiknak legmegfelelőbb embert: Goldwatert. (Volt már ilyen eset a történelem­ben. A szinhely akkor Mün­chen volt, a főszereplő bábut pedig Hitlernek hívták.) mi vArhatő goldwater elnökjelöltsége után? EZT A KÉRDÉST MA MÄR VILÁGSZERTE elemzik a szakértők és foglalkozik ve­le a világsajtó. Egyöntetű a vélemény abban, hogy Gold­water „diadalában” nem kell valamiféle „politikai égszaka­dást” látni. Nemcsak az ve­hető bizonyosnak, hogy a no­vemberi választások Johnson győzelmét és Goldwater teljes vereségét hozzák majd. De- már most jelei vannak annak is, hogy Goldwater „sikere” erős csapást mért a Köztársa­sági Párt mérsékeltebb szár­nyára, s magában a Köztársa­sági Pártban is vannak, és egyre többen lesznek, akik kezdenek kijózanodni a Te­hén Palota július 16-i őrjítő mámorából. Keating szenátor 40 New York-i delegátussal már a programbeszéd elhang­zásakor kivonult a kongresz- szusi teremből. A húszmillió amerikai néger ellenállása sem lebecsülendő. Bizonyosra vehető, hogy hallgatnak majd nagy vezérükre, Martin Luther King lelkészre, aki „katasztrófának” nevezte a történteket, és felhívta a vá­lasztókat: novemberben ne szavazzanak Goldwatenre. ÜGY LATJUK AZONBAN, hogy Johnson biztosra vett győzelmének kilátásai Gold­water felett novemberben, és a Köztársasági Pártban magá­ban már eddig is jelentkező válság, majd politikai csőd, nem jelentheti azt, hogy most már ezzel a Goldwater-ügy egy kézlegyintéssel el is van intézve! 1. A goldwaterizmus. ha nem is jut vezére november­ben az elnöki székbe, már most komoly veszedelem, s az marad november után is. Mindenekelőtt szalonképessé teszi azokat a szélsőséges kó­ros nézeteket és kalandor in­dulatokat, amelyek — s az események ezt ma is napról napra igazolják — ott lap­pangtak eddig is széles ame­rikai rétegek szíve mélvén. Most előtörhetnek, hiszen hi­vatalos politikai programmá lettek. Az „állítsátok meg Goldwatert” törekvés és fel­hívás azért nem járhatott si­kerrel, mert nem elsősorban Goldwatert, hanem azt a szellemiséget kell megállítani, amely Amerikában — és nem­csak Amerikában —, a gold- watereket szüli. 2. Goldwater politikája, amelyet a Köztársasági Párt most már a maga hivatalos politikájának vall, éppen a választásokra való tekintettel, jobbra tolódással fenyegeti a Demokrata Pártot is. A nyu­gati sajtó szinte egyöntetűen vallja, amit a nyugat-berlini Der Kurír így fejez ki: Vilá­gossá lett, hogy van alterna­tíva. Ez pedig az erőpolitika! A bécsi Die Presse szerint ez az alternatíva a Demokrata Párt politikáját állandó ke­mény korrektúrának veti majd alá. S ez nemcsak a nemzetközi helyzet további enyhülésének folyamatát las­síthatja, de a már eddig el­ért eredmények szempontjá­ból is káros lehet. 3. Mindezek alapján világos, hogy a Goldwater-jelenség nem Amerika belügye. Nem két párt választási harcáról van szó csupán. Olyan erők, indulatok és kártékony néze­tek fellépéséről és érvényesü­lésre töréséről van szó, amelyek még a választási ve­reség esetén is — pusztán az­zal, hogy a porondra léptek —, az egész emberiség szempont­jából károsak és veszedelme­sek, hiszen a már eddig — sok fáradtsággal, türelemmel, önmérséklettel — elért ered­ményeket is fenyegetik, s újabb viharfelhőket jelente­nek a már-már: tisztulni kez­dő nemzetközi égbolton. Nemrégen fejeződött be a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlés. A Keresztyén Béke-Világgyűlés felhívással fordult a kormányokhoz és parlamentekhez, és üzenetet intézett az egyházakhoz, a gyülekezetekhez és a keresztyénekhez. Mind­két dokumentum a béke és az emberiség boldogabb jövője érdekében született. E két dokumentum szellemében hívjuk fel cikkünkben híveink figyelmét a goldwaterizmusnak nemcsak Amerikára, de az egész emberiségre nézve káros és fenyegető jelenségére. Ugyanakkor kifejezzük azt a re­ménységünket is, hogy a nagy egyházi világszervezetek, de elsősorban is az amerikai keresztyén egyházak és azok híva­tott képviselői is idejében kimondják e kérdésben a megfe­lelő, az amerikai keresztyéneket és választó polgárokat is eligazító szót. Amíg nem késő! * Gádor András „Szövetségem élet és bete** (Folytatás az 1. oldalról) várja az embernek is hasonló cselekedetét embertársai iránt. JÉZUS KRISZTUSBAN UJ SZÖVETSÉGET szerzett Isten az emberrel. A názáreti Jézus magára vette az ember min­den bűnét és nyomorúságát, teljes szolidaritást vállalt vele. Annak ellenére történt ez, hogy az embernek semmi ér­deme nem volt ebben. Mégis ti el a keresztyén embereket minden felhívás, amely atom­fegyvermentes övezetet akar létesíteni akár Európában, akár a világ más részén. Eb­ben is a béke korszaka meg­teremtésének lépéseit látjuk. A keresztyén ember odaadás­sal támogat minden javasla­tot, amely a teljes leszerelést, az atomfegyverek megsemmi­sítését és a béke korszaka ki­Igeolvasás az istentiszteleten öt nyelven. Nikodim metropo- lita — Carl Ordnung lelkész — Hromádka elnök az Igének, Jézus Krisztusnak a testté létele, az emberrel való közösségvállalása azt je­lenti, hogy Isten végtelen nagy értéket tulajdonít az em­beri életnek; Ha pedig Isten így értékeli az életet, akkor az embernek nem lehet joga arra, hogy tönkre tegye vagy kioltsa a felebarát életét. Pál apostol szerint „közülünk sen­ki sem él önmagának és senki sem hal önmagának. Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Űrnak hálunk meg. Azért akár éljünk, akár haliunk, az Űréi vagyunk”. (Rom 14, 7—8.) Az élet tehát mindazzal együtt, ami hozzá­tartozik, ajándék és szolgálat. Isten szeretetéből kaptuk ajándékként azért, hogy éle­tünk azt szolgálja, aki adomá­nyozta. A NÁZÁRETI JÉZUS által Istennel létesített új szövetsé­günk kötelez a közösségre, összekapcsol minket az egy­házon belül a Krisztusban hí­vők közössége, de összekap­csol minket valamennyi em­bertársunkkal embervoltunk közössége is. Kizárólag a sze­retet az, aminek az alapján viszonyulnunk kell mindkét közösséghez. Isten bűnbocsátó szeretete kiengesztelést hozott Isten és ember között, ugyan­akkor azonban békét és szoli­daritást teremt ember és em­ber között is. Ez az emberi összetartozás a felelősség vál­lalását jelenti az ember jövő­jét, a békét érintő kérdések­kel kapcsolatban is. Amíg az ember előítélettel tekint a másikra, addig megmarad a félelemnek és a gyűlöletnek a hatalmában. Ha azonban az ember befogadja az evangé­liumot, készséges lesz szíve az embertársaival való jó kap­csolatok felvételére is. Így vezet az Istennel való új szövetség békére és életre. 3. Keresztyén felelősségünk a nemzetközi helyzetért Az első Keresztyén Béke- Világgyűlés (1961) óta az em­beriség eredményeket ért el a béke megoltalmazása terén. A SÚLYOS KUBAI KON­FLIKTUS mögöttünk van már, amelynek során 1962 őszén egyrészt világkatasztrófa fe­nyegetett, másrészt kitűnt, hogy a felelős államférfiak bölcsessége és békeszeretete el tudja hárítani a veszélyt és meg tudja erősíteni az embe­rekben a béke megoltalmazá- sának lehetőségébe vetett hi­tet. A MOSZKVAI ATOM- CSENDEGYEZMÉNYT az egész emberiség nagy öröm­mel üdvözölte 1963 augusztu­sában. Bár ez még messze van a teljes leszereléstől, de min­den lépés hasznos és szüksé­ges, amely efelé a cél felé ha­lad. Sajnálatos, hogy még mindig van nagyhatalom, amely nem írta alá az atom- csendegyezményt. A keresz­tyén lelkiismeret megelége­déssel fogad minden olyan lé­pést, amelyben az államok el­kötelezik magukat, hogy nem­zetközi kérdésekben, különö­sen vitás területi kérdések esetén erőszakhoz nem folya­modnak. Szintén örömmel töl­alakításához szükséges intéz­kedéseket tartalmazza, A NEMZETKÖZI ÉLET­NEK azonban az eddigi ered­mények mellett vannak még A német kérdésnek a prob­lémáját sem túlértékelni, sem alábecsülni nem lehet. De a békét szerető emberekkel együtt a keresztyén lelkiisme­retet is nyugtalanítja az a tény, hogy még mindig nem köthették meg a békeszerző­dést mindkét német állammal, valamint, hogy még mindig rendezetlen Nyugat-Berlm státusa. Mindezek békés, de sürgős megoldást kívánnak. Az afrikai népek sokat szen­vednek a gyarmatosítás kö­vetkezményei miatt. Különö­sen a portugál gyarmatosítók és Dél-Afrika járnak a faji megkülönböztetés útján, s láb­bal tapossák az emberi és sza­badság-jogokat, ami nyilván­valóan ellentmond Isten aka­ratának, aki az egész emberi­séget egy vérből teremtette. Latin-Amerikában, Délkelet- Azsiában a társadalmi feszült­ségek nőttön nőnek, a gazda­gok és szegények, a jóllakot­tak és az éhezők problémáit nem lehet a társadalmi meg­újhodás nélkül megoldani. A történelem logikája kö­veteli, hogy a tizennyolchatal­mi tárgyalások Genfben előre­haladjanak, további lépések történjenek az atomfegyver eltiltása, az idegen területen levő katonai támaszpontok megszüntetése, megnemtá­madási szerződés kötése te­kintetében. A gyarmati rendszer világ­szerte megbukott, a neokolo* nialista törekvések lelepleződ­nek, eljött az ideje a gyár­Hromádka elnök afrikai küldöttekkel (mellette buddhista pap) olyan kérdései, amelyek sür­gős megoldást várnak, A Kínai Népköztársaság 15 év óta sem kapta meg az ENSZ-ben az őt megillető tag­ságot, jóllehet számos célsze­rű javaslat hangzott már el ennek a célnak az érdekében. mati rendszer mindenféle vál­tozata teljes felszámolásának. A különböző társadalmi rendszerekhez tartozó népek a békés egymás mellett élés (koegzisztencia) jegyében kí­vánják fejleszteni kulturális és gazdasági kapcsolataikat. A KERESZTYÉN FELELŐSSÉG SZAVA szólalt metf Hromadka professzor előadásában. A Keresztyén Béke-Világa gyűlés első előadásától kezdve a zárónyilatkozatokig, — ame­lyeket egyrészt a világ egyházaihoz, másrészt a világ kormá­nyaihoz intézett a konferencia —, áthatotta a jelenlevőket az a meggyőződés, hogy az első világháború kezdetének öt­venéves, a második világháború kezdetének 25 éves évfordu­lója felemelt ujjként figyelmeztet arra, hogy minden erői, a keresztyének erejét is mozgósítani kell a béke megőrzésé érdekében. Dr. Ottlyk Ernő Két világ „Ugorj, ugorj! — kiáltotta az összesereglett tömeg New- Yorkban a Brooklyn-híd ívén csüngő embernek, aki nyilván öngyilkossági szándékkal kú­szott fel oda. Egy pap és egy rendőr végül is megmentette az öngyilkos jelöltet. — Hason­ló eset fordult elő Albany- ban (USA), ahol mintegy há­romezer főből álló tömeg biz­tatta a városháza tetejéről a mélybe ugrani készülő fiatal­embert. — A rendőrség értet­lenül áll az embereknek ez előtt a magatartása előtt. — Ugyancsak New Yorkból je­lentik, hogy a legutóbbi, idő­ben öt ízben támadtak meg embereket nyílt utcán, fé­nyes nappal, s a járókelők tétlenül, vagy kíváncsian nézték végig, amint embertár­saikat kirabolják, vagy legyil­kolják.” „Würzburgban meghalt egy 38 esztendős munkás. Teme­tésén csak a lelkész állt a ko­porsója mellett. Sem a vál­lalata nem képviseltette ma­gát, sem munkatársai nem voltak jelen a szertartáson, sem a házból nem ment el senki, ahol évek óta lakott. — Vajon az ember csak ad­dig érdekli . munkaadóját, munkatársait, barátait, amed­dig él és dolgozik?” blatt” című hetilap f. évi jú­nius 7-i számában olvastuk. A hírek megdöbbentőek. Mert arról beszélnek, hogy félelme­tes módon valóság az ókori szólás-mondás: Ember az em­bernek farkasa! Közöny, rész­vétlenség, érzéketlenség, ri­degség, szeretetlenség, sőt a más szenvedésében örömet lelő, a borzalmakat és szen­zációkat a másik ember éle­te és kínja árán is hajhászó beteges és gonosz lelkűiét su­gárzik e hírekből, az ezekben említett emberek magatartá­sából. Fel kell vetnünk a kér­dést: miféle társadalom az, amely ilyen lelkületet kiter­mel? És egy másik hír, — vala­melyik magyar spo-rtlapban olvastuk. Egy , szovjet ejtőer­nyős-sportolónak ugrás után nem nyílt ki egyik ejtőer­nyője sem. Bajtársai a föld­ről látták a veszedelmet, a szabadon eső embert, s meg­kísérelték a lehetetlent: egy nagy ponyvával aláfutpttak, oda, ahová körülbelül esni látszott. A lehetetlen sike­rült. A halálba zuhanó embert felfogták. Megsérült — s mentői közül Is többen — de megmentették. Két hír, két világ. Ember­telenség és emberség világa. A hírek tényekről szólnak, s Ezt a két hírt a Hamburg- | azokkal bajos vitatkozni, ban megjelenő „Sonntags- G. Gy.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents