Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-19 / 29. szám
Virágzó város ■— békés oltárok Lelkésziktatás Zalaegerszegen A zalai dimbek-dombok között vezető országúton érünk Zala megye szívébe, „fővárosába”; Zalaegerszegre. Az egész város csodálatos szép park. Virág és virág mindenütt. Űj, hatalmas épületek, szinte napról napra gomba- módra nőtt házak, új városrészek. A tarka virágok között is virágok. A virágos város virágzó fejlődésének bizonyítékai. A kicsi, kedves, gótikus stílusban épült templom már nyitva van. Szorgos asszony- kezek még a virágokat rendezgetik az oltáron. A békés oltárnál köt szövetséget egymással a zalaegerszegi 150 községből álló nagy szórványgyülekezet és Pintér János megválasztott új lelkésze. Ezért sereglettek össze a hívek, az ország legnagyobb szórványterületéről, szomszédos gyülekezetekből, Zalaistvándról és az új lelkész volt gyülekezetéből, Barlahidáról. Jöttek rokonok, jóbarátok, lelkésztársak, hogy imádságos szívvel tanúi lehessenek az új lelkész beiktatásának, kérve a gyülekezetre és a lelkész szolgálatára Isten áldását. Eljött a református testvéregyház lelkipásztora és a római katolikus egyház plébánosa is. Testvéri, családias, meleg hangú ünnepen vehettünk részt. Lágler Béla esperes a szeretet és józanság Leikéről szólt beiktató igehirdetésében. Majd az új lelkész, Pintér János prédikált. A református lelkész, a római katolikus plébános üdvözlő szavai után dr. Pusztay László, a somogy-za- lai egyházmegye lelkészeinek és a Surdi gyülekezetnek áldáskívánásait tolmácsolta, Kutas Elek zalaistvándi lelkész a szomszédos gyülekezet nevében a jó szomszédságra kérte a gyülekezetei és új lelkészét. Hegyháti János iharosberényi lelkész, aki egy évig káplánja volt a zalaegerszegi gyülekezetnek, a tanulótársak diákévekre emlékező baráti szeleteiét nyújtotta át Brebovszky Gyula őrimagyarosdi lelkészszel Kisvárady Sándor hűséges áldozatkész zalaegerszegi gondnok a gyülekezet szere- tetéről, megbecsüléséről biztosította -Pintér Jánost Csak a barlahidai gondnok szavában volt kis lemondó fájda■ttiiiiiiiiiitiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuvtiiiiiitmitiiiiimiiimiiiiiiiiiiiiiiasiiiMiuiiiMiiiuimiiiiHiiuiiiuiiiiMwiíKMMimir Sötétségből világosságra I. Móz. 3, 20—24. Nagy kegyelem az, hogy mi keresztyének az Otestá- mentumnak egészét, és így ezt a fejezetet is, amelyből igénk való, az Űjtestámentum felől nézhetjük és a szívünk megtelhet boldog örömmel, ha arra gondolunk; hogy az emberi nemzetséget amely az első emberpár bűne miatt a „világosságból sötétségbe” zuhant, — a Krisztusban testté lett örök isteni szeretet hogyan emelte ki ebből a mélységből és hogyan vezette vissza „sötétségből világosságra”. Az Isten képére teremtett ember a maga paradicsomi állapotában az „élet világosságában” élh'etett. Teljes közösségben a Teremtővel. Tökéletes gondtalanságban. Mindenféle belső feszültségtől mentesen, lelkileg kiegyensúlyozottan. Jó és rossz, élet és halál nagy kérdései naponkénti döntést és naponkénti kinzó szembenézést nem jelentettek számára. Semmi sem választotta el őket az életrehívó Istentől, és semmi sem vert éket kettőjük közé. Ezért volt a paradicsomi állapot a tökéletes boldogság állapota, — „az élet világosságában” való járás. Ezt a harmonikus egységet bontja meg a bűn. Elválasztja az embert Istentől, megzavarja lelki egyensúlyát és megrontja az első emberpár egymáshoz való kapcsolatát is. — Valóban „sötétségbe” zuhan az első emberpár, mert Isten büntető keze nehezedik rá és elhangzik felette az ítélet: „porból vétettél és porrá kell lenned.” Ettől kezdve az ember útja menekülés a szá- monkérő Isten elöl és menekülés a mindent derékba- törő hatalom, — a halál elől. Nemcsak Ádám és Éva útja ez, hanem az egész emberiségé. Bent a lélek mélyén — sokszor tudat alatt — ott él a vágy: visszatalálni ahhoz, akinek „képére és hasonlatosságára” teremtettünk, azaz tisztává, jóvá; igazzá, megbocsátóvá és kiegyensúlyozottá lenni újra! Hálával fogadni a teremtett világ minden szépségét; romlatlan örömben, a szív ujjongó örömével énekelve; mint a fülemüle Arany János költeményében; ;,Megköszönte a napot, Melyre im felvirradott, A sugárt és harmatot, A szellőt és illatot, A fát, melynek lombja zöld, A fészkét, melyben párja költ. Az örömet, mely teli Szívecskéjét elteli, Szóval, ami benne él, S mit körében lát, szemlél, Azt a pompát, fényt és színt, Mely dicsőség! — semmi kétség — Ö érette jött létre, Csupán ő érette mind.” — És bent a lélek mélyén az ember kinyújtja kezét az „élet fája” gyümölcse felé, mert az örök Adám- sors elől futva gyötrődik szüntelen: „csak az a vég, — csak azt tudnám feledni.” Ebből a mélyrehullottságból, ebből a „sötétségből” emeli ki Isten az embert az „élet világosságára”. Megítéli bűnét, de kegyelmesen utána nyúl a bűnösnek. Nem ejti ki kegyelmes kezéből. Gondoskodik róla: „És csinála az Ür Adómnak és az ő feleségének bőr ruhákat és felöltözteté őket.” — Ez a gondoskodó atyai szeretet a mi életünk boldog tapasztalása is: „Szerelmesének az Ür álmában is ad eleget.” — Ez a kegyelem ad az embernek a földön hivatást: „hogy művelje a földet, amelyből vétetett”, azaz hódítsa meg munkájával a teremtett világot és hajtsa uralma alá „a földet, a vizeket és a levegőeget”. Ebben a kultúrhiva- tásban segítőtársat is ad az ember mellé: a másik embert, hogy ha elesik, legyen aki felemelje. — Ez a kegyelem lesz testté Jézus Krisztusban, hogy a bűnben elégő emberi szív a bűnbocsánat csodáját megtapasztalva igazságban és szentségben új életre támadjon fel. — Ez a kegyelem nyitja meg az elveszett paradicsom kapuját az ember előtt abban a Krisztusban, aki azt mondotta magáról „Én vagyok az ajtó .. .” — És ez a kegyelem hirdeti meg az élet diadalát a halál felett: „Aki énbennem hisz, ha meghal is él!” Az Isten kegyelmének áldott sugarai alá álljon hát az életünk, hogy mindnyájan eljuthassunk az „élet világosságára”. . . . _ Blatmczky Jena lom: el kellett bocsátani fiatal .papjukat több évi hűséges szolgálat után. Láger esperes nemcsak az ünnepély családias jellegét méltatta, hanem a nagy szórvány egy családdá formálódását kívánta a hétköznapok munkáiban, szolgálataiban. A munkában éppúgy, mint a pihenésben, az örömben és bánatban, hogy gyülekezetek, nemzetek és az sgész világ egy család legyen békességben. Pintér János meghatottan mondott köszönetét a jókívánságokért. A Himnusz eléneklése után léptünk ki újra a virágzó zalai „főváros” forgalmas utcájára azzal a szolgálatba indító tanulsággal, hogy csak szere- tetben, egy családdá összeforrva lehet munkálkodni a másik emberért, a világ békességéért. H Hegyháti János ml Az emberiség kultúrája sok alkotóelemének kölcsönhatásából bontakozik ki. Ezek két azonos alapelvet hordoznak magukban: mindeniknek van egy változatlan, évezredekre viszanyúló magva, és mindenikük halad a korral. Vegyünk szemügyre néhányat közülük. A bölcselet évezredek óta a dolgok értelmét és célját kutatja. Ez a törekvés változatlan benne, de szünet nélkül fejlődnek a módszerei és a nézőpontjai. Ezért követi egymást a filozófiában egyik „rendszer” a másikat. Ilyen az orvostudomány is, amelynek változatlan és örök feladata a szenvedő betegek gyógyítása, a járványok és balesetek megelőzése, de változik ennek a törekvésnek a technikája és évről évre fejlődik, azaz korszerűsödik a gyógyításnak úgy az elmélete, mint a gyakorlata; Együtt a megkereseti és kilépéséit tilsa A RÄKOSKERESZTÜRI GYÜLEKEZET TEMPLOMA új templom, hatalmas templom. Mégis szinte kicsinek bizonyult július 12-én, vasárnap délután, amikor D. Káldy Zoltán püspök lelkésszé avatta a gyülekezet lelkészének fiát, Kosa László idén végzett teológust. Ki jövetelére még múlt év őszén, az egyházi esztendő utolsó vasárnapja alkalmával tett ígéretet * a püspök, amikor a templom fennállásának húszéves jubileuma alkalmából szolgált Rákoskeresztúron. A lelkészavatásra azért került csak mostan sor, mert Káldy püspök közben megjárta Londont, Pozsonyt, Prágát. A fiatal lelkész édesapja, dr. Kosa Pál is nem régen tért vissza Tübingában, régi egyetemi városában tett látogatásából, ahol vagy 30 évvel ezelőtt a híres Schlatter és Heim pro- fosszorokat hallgatta. A lelkészavatáson nemcsak a helyi gyülekezet,, hanem a filiák: a rákoshegyi és rákosligeti hívek is részt vettek. Eljöttek a környező gyülekezet lelkészei a Fasorból, Zuglóból, Cinkotáról, Domonyról, Üjpestről, Nagytereséről, Mo- norról. A lelkészavatás emelkedett pillanata volt, mikor egy-egy bibliai igével áldották meg sorban az oltár előtt álló fiatal lelkészt, majd együtt énekelték a „Confir- mát”, de most már az új Agenda szép és kifejező magyar szövegével: „Erősítsd meg, Istenünk, amit cselekedtél értünk, és ne hagyd el népedet, kezeid alkotását. — Erősítsd meg, Jézusunk, asnit cselekedtél értünk, és tartsd meg, akiket megváltottál véred árán! — Erősítsd meg, Szentlélek isten, amit cselekdtél értünk, és egyesítsd híveidet békességben. — Diesőség az Atyának és a Fiúnak és a Szent- lélekmek —, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön őrökké, Amen.” D. KÄLDY ZOLTÄN püspök IL Tim 2, 1—3. alapján hirdette az igét. Rámutatotl arra, hogy ez a lelkészavatás is bizonysága annak, hogj Isten nem vonta, vissza Szentleikét. Amint kétezer éven ál hívott szüntelen tanítványokat az ige hirdetésére és í szentségek kiszolgáltatására úgy tesz most is. öröm ezérl a lelkészavatás napja egésa egyházunkban, de különös öröm most a rákoskeresztúr gyülekezetben, amely a fiata lelkészt gyermekkora óta látta körében növekedni, sőt ! éven át kántori szolgálatát i: igénybe vette. Legnagyobt öröm talán mégis a szülők éi elsősorban az édesapa szívé töltheti be, hiszen körükber kapott kedvet gyermekük í lelkészi szolgálatra és áldásuk kai kísérték döntését. Pál apostolnak Timőteusho: intézett szavaiból azt emelh ki elsősorban, hogy Istei nem kéréssel és követeléssé lép fel a szolgálatbaálló iránt hanem arra irányítja tekinte tét, amit Jézus Krisztusba: tett érte. „A kegyelem tala ján állsz, mikor most itt álls; az oltár előtt — mondotta. - Erősödj meg a kegyelemben mert szolgálat közben vesze< majd észre, hogy mind töbl erőre, mind több hitre, mind több engedelmességre lesz szükséged.” A kegyelemben megerősödni azért is kell, mert nem lehet kikerülni a döntéseket. Naponként kell eldönteni: merre, hová tart utunk. — A munka terhét hordozni kell. Ez volt az igének az a másik üzenete, amelyet a fiatal lelkész felé irányított a püspök. A lelkészi szolgálat terhét akkor ismerjük meg, mikor nem a magunkét, hanem az Istenét akarjuk adni a gyülekezetnek. Fel kell adnunk sokszor szép gondolatainkat, ki kell irtani szívünkből hiú álmainkat, de a sértések, vagy a szeretetlen- ség megtapasztalása nyomán támadt indulatokat is. Köny- nyűnek látszik húsz percet eltölteni a szószéken, de csak akkor, ha nem szánjuk rá magunkat, hogy az Isten mondanivalóját adjuk a gyülekezetnek. Ha igazán végezzük, terhes szolgálat az evangélikus lelkész szolgálata. Ezt a terhet azonban senkinek sem kell egyedül hordoznia. Az egyénieskedés, az egyedül- járás zsákutcába vezet. „Hordozd velünk a szolgálat terhét — mondotta a püspök. Ma mi Magyarországon egy megváltozott világban élünk. Űj utakon jár egyházunk. Tanácsot adni senki nem tud, egyedül Isten. Nem hagyhatjuk el magunkat. Szüntelenül döntenünk kell, ha meg akarunk maradni az úton. Senki sem teheti ezt önmagában. Te sem teheted. Tedd válladat az enyém mellé, az édesapád mellé, lelkésztestvéreid mellé. Nem kell magadban, egyedül hordoznod a lelkészi szolgálat terhét. Járj együtt velünk a megkeresett, kitaposott úton! Légy olyan pap, akiről azt mondják: odaadóan szereti egyházát és hazáját. Ilyen papok kellenek ma nekünk. Erre erősítsen meg téged is Isten!” AZ AVATÄS SZERTARTÁSÁNAK VÉGZÉSÉBEN dr Nagy Gyula teológiai akadémiai tanár és dr. Kosa Pál segédkezett a püspöknek. A fiatal lelkész avatás után úrvacsorát vett, majd maga is úrvacsorát osztott. — As istentisztelet keretében a Lutheránia énekkar kis kórusa énekelt, Trajtler Gábor vezényletével. Ismét bebizonyosodott, hogj új Agendánk szépen tagolt, áttekinthető rendet adott a lelkészavatás szertartására vonatkozóan is. A gyülekezetre mély benyomást gyakorolt t lelkészavatás istentisztelete amely tartalmi gazdagodásé ellenére időileg rövidebb £ régi rendnél. A lelkészavatás ünnepsége alkalmával több üdvözlet is el hangzott. Mager Frigyes gond nők a templomkapuban üd vözölte a presbitérium élér a megérkező püspököt és lelkészeket. Dr. Szalay Káról; gyülekezeti felügyelő a lel készlakáson örömmel emléke zett meg arról az egész egy házunkat megtisztelő kitün tetésről, amely D. Káldy Zol tán püspököt érte Pozsonyba! tiszteletbeli doktorrá avatás: alkalmával. Filó Sámue rákoshegyi felügyelő pedig a: új lelkészt és a lelkészcsalá dot köszöntötte meleg szavakkal Benczúr László-8 a keresztpségiink? I A keresztyénség változha- tatlan lényege ismeretes mindannyiunk előtt: a Hiszekegyet gyermekkorunktól fogva tudjuk, az Ür Jézus Krisztus életét, tanítását, halálát és feltámadását hisszük és valljuk. A biblia Isten hozzánk szóló üzenete, amelyet kezdetben a próféták által hozott tudomásunkra. Az Evangélium, az Űr Jézus azon szavait tartalmazza, amelyekről azt mondotta: Ég és föld elmúlnak, de az én beszédem soha el nem múlik. Keresztyénsegünknek ez* a változatlan lényegét azonban nagy és az idők s korok áram- - lásában változó burok veSzi körül. Szinte felsorolhatatlanul sok, ami változik, ami nemcsak a reformációt tette szükségessé, hanem a semper reformari necesse est (mindig reformálni kell!) parancsát is. Mert nemcsak a Szentigére kell ügyelnünk, hanem a világra is, amely az emberségünktől elválaszthatatlan. Isten közösségi életre rendelt bennünket, a földet uralmunk alá adta és azt akarja, hogy megszenteljük magunkat és tökéletesedjünk, mert Ö, a ml Mennyei Atyánk, szent és tökéletes!. A szünet nélkül fejlődő és kiteljesedő társadalomban és a folyton változó világban vagyunk keresztyének! Aki ezt belátja, hamarosan rádöbben, hogy keresztyénségünk elszakadt attól, amit fejlődésnek nevezünk. Mert mi egyéb indokolhatja, hogy vallás és tudomány között mély szakadék tátong? Az egész világ minden hivő keresztyéné a lelki meghason- lás szomorú állapotában van! Ez a megállapítás egyébként a nemrég elhunyt Nóbel-díjas angol fizikustól, Eddington- tól származik, aki szerint a modem ember lelke két, egymástól elszigetelt részből áll. Az egyikben keres ztyénségün- ket rejtjük el, amelyet csak vasárnapokon, a templomban használunk. Hétköznapi életünket lelkünk másik felével éljük, amely természettudományos ismereteinknek, világnézetünknek, műveltségünknek, szaktudásunknak a hordozója. Korunk lélektana Schizophréniának nevezi a lé- lekhasadás állapotát, amely felőrli és kétségbeesésbe viszi az embert. Hogyan következhetett be a fehér ember látszólag diadal-1 más kultúrájának ez a válsága, amely két legfőbb tartóoszlopának elhajlása, a keresz- tyénségnek és a tudománynak kibékíthetetlennek látszó ellentéte? Külön-külön kell a kettőt megvizsgálnia annak, aki a feltett kérdésre választ vár. Korunk gondolkodói a tudománnyal kapcsolatban két tendenciát emlegetnek. Az egyik a szédületes iram, amely az utolsó két évszázadban kapott lendületet, A másik a dehu- manizálódás, az . elembertele- nedés. Ez nemcsak a technikai túlsúlyra vonatkozik, és a mérő eszközök túlzott használatára, amely végeredményben a tudományos kutatást szinte csak mutatók leolvasására korlátozza, hanem az embert eszközként használó, sőt az embert egyenesen kiküszöbölő (pl. automatizálás, kibernetika) éá feleslegessé tevő tendenciákra is.Kétségtelen, hogy az egyház hosszú időn keresztül a tudomány fejlődését gátolni igyekezett (Galilei-pör, Giordano Bruno máglyahalála, az inkvizíció stb). Ma már tudjuk; hogy ez nemcsak elhibázott és téves, hanem ártalmas erőlködés volt. Káros következménye a keresztyénség Isten által rendelt és akart fejlődésének megakasztása lett. A tudomány haladását nem sikerülhetett megállítani. Az ostobán elpocsékolt idő, erő és akarat a keresztyénség fejlődésére alkalmas lehetőségeket és képességeket tékozolta el. Elvész az én népem, mert tudomány nélkül való: emelték fel szavukat már az őtesta- mentomi próféták. A keresztyénség nem lehet haladás-; fejlődés- és tudományellenes; mert akkor megszűnik Isten akarata szerinti keresztyénség lenni. A bibliában és a teremtésben egy és ugyanaz az Isten nyilatkoztatja ki magát, amint azt Pál apostol a Rómaiakhoz írott levelének első fejezetében kifejti; Keresztyénségünk korszerűtlensége nemcsak hitünket ostromló és kultúránkat veszélyeztető vitathatatlan tény, hanem bűneinknek, mulasztásainknak s renyheségünk- nek olyan következménye; amit fel kell számolnunk. Teremtsük meg a hit és a tudás harmóniáját! Kiss Péter REOQEL Gyermekkorom nyarait egy dunántúli kis községben töltöttem. Anyai nagybátyámék- nál laktam. Egy szobában aludtam azzal az öt hold földdel rendelkező kis paraszttal, akinek az egész élete gond, munka és fáradság volt. Amikor a szegényes ház udvarán a kakas reggel megszólalt, az én jó rokonom felült a szalmazsákos ágyában, elmondta a reggeli imádságát és munkába indult. A reggel a munkakezdés boldog ideje. Minden reggel új kezdet az életünkben. Amilyen bizonyos, hogy minden reggel felkel az öreg nap az égen, olyan bizonyosam vár ránk a napi munka. Ismerjük a közmondást: Ki korán kel, aranyat lel. Ez a közmondás azok ajkán született, akik tudták, hogy jó dolog az egészséges pihenés után jókor, korán munkához fogni, jókedvűen, örömmel dolgozni, mert ez az élet Istentől parancsolt rendje. Akkor jóízű a falat, ha azért becsületesen megdolgoztunk. A dolgos, szorgalmas emberek frissen, egészségesen indulnak munkába. Különösen a falusi emberek. Hiszen aratni, I szénát kaszálni, kapálni akkor lehet legjobban, amikor kora reggel még hűvös az idő. És milyen jól fog a kasza, ha harmatos még a fű! Nekünk, hivő embereknek pedig szinte csodákkal teljes a reggel. Szinte úgy érezzük, hogy amint sietünk a munkahelyünkre, úgy siet hozzánk az Isten kegyelme. Kora reggel örvendeztet meg bennünket az Isten munkánk végzéséhez erővel, egészséggel. Reggel Szól hozzánk az Isten. Isten szólítására pedig a hűség ébredezik szívünkben. Hűség az imádságban, hűség a munkában, ez a reggel indító parancsa. A reggel arra is megtanít, hogy segíts másoknak. Ahogyan Isten segít nekünk, úgy segítsünk másoknak Minden reggel megújul rajtunk az Isten irgalma. Ez arra indít, hogy jó készséggel, felemelő szeretettel nézzünk mi is munkába induló testvéreinkre. Legyünk türelmesek a zsúfolt villamoson, buszon, munkahelyünkön. Minden reggel egy új kezdet. Űj kezdet az imádságra és cselekvésre, mert ez a kettő együvé tartozik. F. ő. I rádió Bongóban is az igeSisrdeSés poigári eszkize Bennszülött és amerikai keresztyének egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítanak Kongóban is a rádiónak, mint az igehirdetés modern eszközének. Luluaburgban rövidesen megnyitnak egy felvevő stúdiót („Centre de Radio ProtesI tant du Kasai”, rövidítve CERPROKA). Ez fogja ellátni az állami és más rádióadókat vallásos anyaggal. Kasai területen 1960 — Kongó függetlensége — óta törzsi harcok és más politikai nyugtalanságok következtében a tájékoztató szolgálat meglehetősen hiányos. Űjság csak kevés van, de csaknem minden falusi lakosnak van rádióvevő készüléke.
