Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-19 / 29. szám

KP« BÄRÄle BF• fti XXIX. ÉVFOLYAM, 29, SZÄM 1964. július 19. Ara: 1,40 forint Megvalósuló reménységek KÖZEL EGY HETES TANÁCSKOZÁS UTÁN befejező­dött a II. Keresztyén Béke-világgyűlés Prágában. A hangver­senyeiről híres Szmetana-teremben zajlottak le a záró ak­kordok. Az ismét elnökké választott Hromádka József pro­fesszort percekig, fennállva ünnepelte, tapsolta a lelkes nagygyűlés. Majd a 75 éves professzor rendkívül frissen és elevenen szólalt fel. A tőle megszokott szerénységgel, böl- cseséggel jelentette ki, hogy még nem lehet a II. Ke­resztyén Béke-világgyűlésnek a mérlegét felállítani. Eh­hez időre lesz szükség. Ebben is egyet értünk a Keresz­tyén Békémozgalóm nagyon tapasztalt vezető személyiségé­vel. Mégis úgy érezzük, hogy nincs sídikség megszépítő idői távolságra ahhoz, hogy máris sok jót tudjunk elmondani a II. Keresztyén Béke-világgyűlésröl, főleg arról, hogy azokból a váradálmakból, amelyeket elindulásunk előtt juttattunk kifejezésre, mi valósult meg, illetve mi van máris megvaló­sulóban. Az első, amiről be kell számolnunk, az, hogy megvaló­sulóban van a keresztyének olyan világméretű összefogása a béke érdekében, amilyenre eddig még soha nem volt példa és amiről pár évvel ezelőtt még álmodni sem mertünk volna. Az I. Kér. Béke-világgyűlés is jelentős esemény volt. Most azonban már oly sok országból jöttek el az egyházak kép­viselői, hogy ma már sokkal erőteljesebbnek, szélesebb kö­rűnek, átfogóbbnak kell mondanunk a keresztyén békemoz­galmat, mint amilyen három évvel ezelőtt volt. Hiszen most az Egyházak Világtanácsa, a Lutheránus Világszövetség, s a többi felekezeti világszövetség is megfigyelővel kép­viseltette magát. Orthodox és római katolikus lelkészek is igen szép számmal voltak jelen. Már a megjelentek nagy száma miatt is ez az esemény a XX, század egyik legna­gyobb egyháztörténeti eseménye volt. A világnak is tudomást kellett vennie a második Keresz­tyén Béke-világgyűlésről. Mindjárt a kezdet kezdetén az Egyesült Nemzetek Szövetségének főtitkára, V Thant, sze­mélyes küldötte révén köszöntötte a konferenciát. Lelkes taps viszonozta Hruscsov szovjet miniszterelnök és Lord Douglas-H o m e angol miniszterelnök üdvözleteit. Több or­thodox patriarcha személyesen tolmácsolta egyháza jókíván­ságait, A VILÁGGYŰLES RÉSZTVEVŐI nyugatról, keletről, északról, délről, Európából, Ázsiából, Afrikából, Észak- és Dél-Amerikából sereglettek össze. A japán küldöttség pél­dául 15 tagból állott. Többen voltak a kapitalista országok­ban élő egyházak küldöttei, mint azok, akik szocialista álla­mokból jöttünk össze. Ez igen nagy dolog önmagában véve is. A fő dolog azonban az, hogy mindenki mindvégig kitartó szellemi munkában, sokszor nagyon szenvedélyes, de őszinte vitákban, tárgyalásokban foglalkozott a béke megvédésének legaktuálisabb és legégetőbb kérdéseivel: a békés együtt­éléssel, az általános és teljes leszereléssel, a német-kérdéssel, a távoli világrészek és népek éhség-problémájával, a gyar­mati népek végső felszabadításának a kérdésével. Orosz és amerikai, nyugat-német és magyar, fehér és színes küldöt­tek mind-mind testvérekként és csupán a béke biztosításá­nak a vágyától vezéreltetve fejtették ki nézeteiket, mondot­ták el felfogásukat. Szenvedélyes viták füzéből bontakozott, fejlődött, alakult lei végül is a TI. Keresztyén Béke-világgyű­lés rendkívüli jelentős eredménye, az ún. két dokumentum. Az egyik az egyházakhoz és a keresztyénekhez szól, a másik pedig a kormányokhoz, a parlamentekhez és a világ mérték­adó személyiségeihez fordul felhívással. Ebben a két ok­mányban az egész emberiség legpozitívabb békeakaratát jut­tatta kifejezésre a keresztyének II. Béke-világgyűlése. Ezek a felhívások és állásfoglalások mindenek előtt tartalmuknál fogva méltók arra, hogy minden keresztyén ember elmélyed­jen bennük, tanuljon belőlük, tegye magáévá őket, beszélges­sen róluk hittestvéreivel Mindenek előtt egyházunkat, gyü­lekezeteinket, lelkészeinket, felügyelőinket, presbitereinket kérjük, tanulmányozzák őket és tegyék a magukévá azok tar­talmát. Egész küldöttségünk a legnagyobb odaadással műkö­dött közre a Béke-világgyűlés okmányainak létrejöttén, tulaj­donképpen pedig a háború megakadályozásán, a béke megvé­désén, azért a szebb jövendőért, amely szabadon és szépén bontakozik ki Isten akarata szerint ezen a földön. A BÉKE-VILÁGGYŰLÉS NAGYON ERÉLYESEN és ha­tározottan juttatta kifejezésre az emberiség békeakaratát. Ezért a keresztyének szolidaritást vállaltak a békeszeretö népekkel és az egész békét akaró emberiséggel, azokkal is, akik keresztyének, de más felekezethez tartoznak; azokkal is, akiknek nem vallásos a világnézetük. Mindenkivel, akik hajlandók küzdeni a háború ellen a békéért. Most visszagondolunk arra, hogy hogyan készültünk a II. Keresztyén Béke-világgyűlésre. Hogyan indultunk el. Mi­lyen váradalmakat fűztünk hozzá. Hazaérkezve Istent di­csőítjük, egyúttal pedig delegációnk, itthoni gyülekezeteink, békemunkánkat támogató egyházunk és népünk iránti halá­val mondjuk él; reménységeink nem voltak hiábavalók, vá- radalmaink nem hiúsultak meg. Váradalmainkra most még- inkább úgy tekinthetünk, mint amelyek nem csalóka ábrán­dok. Hanem napról-napra, évről-évre egyre inkább megvaló­suló reménységek. Értük tovább imádkozni, munkálkodni, küzdeni érdemes, Istennek és embernek egyaránt tetsző, ke­resztyénekhez méltó cselekedet. Prágai fények BRECHT EGYIK DRÁMÁ­JÁBAN a nácik által meg­szállt Prágában a nép között szájról-szájra jár egy titkos ének, ami a háború nyomasz­tó súlya alatt, megfélemlített fékezettségben vigaszt és erőt, kitartást és reménységet ad a megkínzottaknak s megalázot- taknak: Köveket görget a Moldva sodra Három császárt rejt prágai föld Nagy lesz a kicsiből s parány, mi nagy volt Múlik az éj s a fény mindent betölt. A Moldva-dalnak ezek a so­rai zsongtak bennem, amikor, az idillien szép morva tájak, erdők és rétek, dombok és messzeségek, tiszta kis cseh városkák s távoli füstölgő gyárkémények után feltűntek Prága tornyai s a zsúfolt szűk utcák forgatagán túl felcsil­lantak a Moldva csendes, időtlenségben úszó fodrai. Milyen találó, hogy éppen ehhez a metropolishoz kap­csolódik a Keresztyén Béke- világgyűlés, ahol ^elmúlt az éj, s a fény mindent betölt.”: A nyári nap tűző fényében úszott a város, a Rradzsin s a Vencel tér, a monumentális Husz-szobor s az Obecni Dum impozáns épülete, az ódon tornyok és modem épület-, kolosszusok városa. A rendőr derűs kedéllyel dirigálja a zsongó forgalmat. Túristák állna^Jiáván a híres óra előtt s várják, hogy ütéskor meg­fenjenek az antik figurák. Tűnődve nézem a Vencel tér nyüzsgő forgalmát, szemlél- getem a cseh divatot. Amott gyorsan fogy s nő a sor az utcai_virsliárus csinos bódé­ja előtt s ez a kedélyes cseh polgár, mintha egyenesen Brecht darabjából lépett vol­na ki: ingujjban—nadrágtar- tósan átlavíroz az embertö­megen, két kezében hat tisz­tes korsó habzó sörrel. Derű és fény mindenütt. ÍGY IS MONDHATNÁM: BÉKE ÉS ÉLET. Ez az együtt- létünk vezérdallama. Amikor hat napbn át, reggel nyolctól este tízig, taglaltuk-vitattuk, ízlel tük-fejtegettük, forgattuk- elemeztük korunk nagy kér­déseit s emberi és keresztyén felelősséggel igyekeztünk szembenézni a feladatokkal s elmélyedni bennük, — ami­kor hidegháborű, vagy bé­kés verseny, fegyver vagy kézfogás, dac vagy megbéké­lés körvonalai ' rajzolódtak elénk, ez a sor dominált ben­nem: múlik az éj s a fény mindent betölt! . Mind az ezerszázan, akik a béke és élet vágyával jöttek, képviselve az összes konti­nenst s azokon is ötvenöt né­pet, különböző tapasztalatok­kal ' és látással, ' kiindulással és érveléssel, de együvé igye­keztek: ahhoz az ige által munkált megbékéléshez, amely nem jelszavakban él, hanem alapos teológiai elmélyedés után az akarásban és cselek­vésben s amely nem csak az egyértelemre törekszik, de ar­ra, hogy együtt is cseleked­jék. A HAT VILÁGRÉSZ MINT­EGY 60 ORSZÁGÁNAK EZERSZÁZ KÉPVISELŐJE a történelmi levegőjű Betlehem­kápolnában gyűlt össze meg­nyitó istentiszteletre. Ahol egykor Húsz János törögette kemény szóval a középkori egyház megcsontosodott bur­kát, ott most számtalan pro­testáns egyház s az ortodoxia képviselői, sőt a római katoli­kus egyház s a mohamedániz­mus megfigyelői is együtt ül­tek s a kápolnát körülvevő ódon utcák a baráti találko­zások örömétől voltak han­gosak. Nem csak régi isme­rősök köszöntötték . egymást, s nem csak egyéni új ismeret­ségek szövődték, hanem föld­részek és népek, egyházak és közÖ6 törekvések ölelkeztek itt r : Szemre te szirtes vott ez a sokadalom. Az ismert szabá­sú európai ruhák mellett len­gő hajú, 6Űrű szakállú orto­doxokat (görög-keletieket) lát­tunk, palriarchák, metropoli- ták, érsekek és püspökök keresztjei csillogtak, anglikán pap fehér csuhája lengett, ja­pánok sárga tunikája^ nége­rek bizarr-színfl átvetője tar- kállott, mohamedán burnusz virított, ■— szőke finnek, fe­kete örmények, sötétbőrű af­rikaiak és kreol dél-ameri­kaiak keresztezték a megszo­kott európai arcokat. De így tarkállottak hat napon át a gondolatok is: szívós német logika, csendes angol okfejtés, finom francia fordulatok, ki­törő afrikai tűz, halk északi igvekvés terelgették a gon­dolatok folyamát. De az irány mindig egy volt: ki az éjből I a fénybe, kúszáltságból. bajok­ból, megoldatlanságokból ki 1 oda, ahol béke van és élet. Hat napon át tárgyalt a résztvevőkből, megfigyelőkből és újságírókból összetevődött ezerszázas konferencia. Az Obecni Dum hatalmas előadó­terme, karzataival és barokk díszítéseivel, csak úgy zson­gott a plenáris üléseken. De a zsongás nem volt zűrzavar. Az értelmetlennek tűnő sok­nyelvű zsongás nem csak akkor volt élményszerűen egyértelmű, amikor a hatvan nemzetség mind a maga nyel­vén mondta egyszerre hango­san a Miatyánkot, hanem a tárgyalások folyama is vala­mi különös zsongásközi egyér­telműséget mutatott. Legna­gyobb érdeme ebben a fárad­hatatlan, kitűnő tolmácsok hallatlan gyors munkájának van. A fülhallgatós kis ké­szülékeken át öt nyelven azonnal érthetővé tették az előadásokat és hozzászóláso­kat. HROMÁDKA JÓZSEF PRÁ­GÁI TEOLÓGIAI DÉKÁN főreferátumának meghallga­tása után munkacsoportokra oszlott szét Prága tíz külön­böző helyére a konferencia, hogy tíz témakörben, három napig tartó alapos munkával kielemezze a főtémát. Érde- ' meS felsorolni á témaköröket, amelyek mind a béke kérdé­sével kapcsolódtak össze: igazság, szabadság, hideghá­ború, üj államok, német­kérdés, visszaélés a keresz- tyénséggel, leszerelés, ifjúság, ökumené, katolicizmus (vati­káni zsinat). A kérdések íme tág öleléssel nyúltak a ma égető kérdéseihez s keresésre indítottak a keresztyén fele­let dolgában. A tíz alcsoport tárgyalásainak eredményeit összehozták s így alakult ki az egységes szövege korunk nagy kérdéseiben a konferen­cia üzenetének. Ezt ismét a plenáris ülés tárgyalta meg és fogadta el. Ez utolsó meg­tárgyalásnak voltak feszült, izgalmas, harcos jelenetei, de voltak az érzelmeket megrá­zó, nagy ünnepélyes, tomboló egységű megnyilatkozásai is. Kerestem, hogy vajon mi munkálta s hogyan ezerszáz ember nézeteinek ilyen dina­mikus egységrejutását. Ügy találtam, hogy az a keresz­tyén lélek által teremtett le­vegő, ahol „nagy lesz a ki­csiből s parány, mi nagy volt”, mert a testvéri megértés és szeretet egymásmellé állított soha nem látott arcokat és szí­veket. S hogyan? Azt hiszem a konferencia igazi kohójába néztem bele, amikor megfi­gyeltem a négyszemélyes ebédlőasztaloknál étkezés közben egymás felé fordult arcokat, vagy kis csoportok­ban az embereket, akik — míg folyt bent a „plenáris” — a folyosókon kávé melletti néhány perces pihenésként elbeszélgettek egymással. MIT LÄTTÄLPRAGABÖL? — fogadott itthon a szokásos kérdés. Meg kell vallanom, hogy vajmi keveset. Az ódon utcáknak néhány száz méterét, ami szállásunk^ s a gyűléste­rem, az Obecni Dum között volt. Ezen siettem át napon­ta többször. Ez minden, s Prá­gából felettébb kevés. De hat nap alatt megláttam valamit az egész világból! Ari, ami benne a legfontosabb, a leg­döntőbb, ami előrevisz s ami fénnyel tölt be mindent: a békét és az életet. Nemcsak elvekben s nemcsak elhatáro­zásokban, hlanem emberszí­vekben! IMÁDKOZZUNK Máté 7, 15—23 Bűnbánattal valljuk meg Előtted, Urunk. Jézus Krisztus, hogy sokszor csak ajkunkon volt a Te neved, de nem a szí­vünkben. Ezért életünk ellentmondott kegyességünknek, cse­lekedeteink áthúzták hitünket. Hangoskodó keresztyénség helyett adj nekünk lelkünk mélyéig hatoló meggyőződést szeretetedről és irgalmadról, amelyet megmutattál a keresztfán, s azóta is hirdettetsz evan­géliumoddal. Add, hogy szívünk mélyén szeressünk Téged végtelen kegyelmedért, őrizd meg bennünk ezt a valódi, csen­des. hűséges hitet életünk minden fordulata közben, halá­lunk órájáig. Cselekedd Szentlelkeddel, hogy hitünkből tettek fakadja­nak, nem látszat-jóság, hanem valóságos szeretet. Add, hogy cselekedjük Istenünk akaratát, mások javát. Segíts erre csa­ládunkban, munkahelyünkön, népünk között és a mai em­beriségben. Áldd meg az életünket, hogy haszna legyen belőle másoknak. Áldd meg minden fáradozásunkat, amellyel elő­mozdítani szeretnénk a jobb emberi életet, itt hazánkban és másutt is a nagyvilágban. Mennyel Atyánk, mutasd meg nekünk akaratodat az élet, a társadalom, az emberiség mai kérdéseiben. És adj engedel­mes szívet, hogy szolgáljuk is akaratod megvalósulását az emberek javára. Mutasd meg üdvözítő szándékodat is, hogy munkálkodjunk Országodért. Legyen meg a Te akaratod! Tégy minket akaratod enge­delmes eszköwivél Amen t1 Qijiimelejérli Folyik az aratás a határban. A szőlőgerezdek fejlődésnek indultak a tőkén. Gyümölcsöt várunk a földtől és az em­beri értelem összeszedi erejét, hogy évről évre többet hozzon elő belőle. Nem maradhat egy talpalatnyi föld sem kihasz­nálatlanul. A rosszul termő fajták helyébe jobban termők kerülnek. Az ember elhatá­rozta: a föld nem lehet többé zilált, szegényes tartományt kertté kell válnia. Vajon eszünkbe jut-e, mi“ közben a föld termését vár­juk, hogy Isten is aratásra vár? A földnek nemcsak gaz- dái vagyunk, hanem búza­mezője is egyben. Vajon Isten talál-e termést az életünkön? — ezt kérdezi a mai evangé­lium.. Őneki is megvan a gaz­dasági terve velünk. Kiselejte­zi a rosszul termőt. „Ö aszottak és be nem tel­tek - énekelte valamikor Ady Endre az ő társadalmá­ról — én magiam is fajsor­som osztván, be igazság sze­rint hullunk ki, a kegyetlen óriás rostán...” Nemcsak szemlélői vagyunk a termő fáknak, hanem olya­nok, akiket valaki néz. Isten népét már az ótestamentum is különösképpen az ő gyümöl­csös kertjének nevezi, ahol 5 gyümölcsöt vár minden tőkém Megméretik minden élet gyü­mölcse és ha könnyűnek talál­tatok, másfelé fordul a kegye­lem, s eső helyett fejsze zu­han a terméketlen fára. Mi a' hivő ember életének gyümölcse? Különleges ke­resztyén gyümölcs ez, amit csak a szakértők vesznek ész-’ re és csak a hozzáértők tud­nak értékelni? Az evangélium azt mondja, az ember életének gyümölcse nem művirágokból fakad és nem mesterkélt ügyeskedésből származik. Magától terem szervesen in­dulva, lényünk mélyéről éle­tünk, szabadon, mindenre te­kintet nélkül, észrevétlenül, vagy tekintetek pergő tüzében egyformán. A gyümölcse nem a vallásosság különleges telje­sítménye, nem ábítatoskodás uramozása és nem prófétai rendkívüliség. A gyümöles tett. Mint ahogy a jó fa minden szélnek vet, ez a gyü­mölcs mindenkit felüdít. Mint ahogy Isten felhozza napját minden emberre, a másokért hordozott felelősség és a sze­retet cselekedetei nem ismer­nek korlátokat. Hűség a kis dolgokban, a másodnerceken és helytállás a nagyakon. A szó elvesztette korunkban a varázsát, a tett az, ami szá­mít. Minden keresztyén em­ber feladata tetté változtatni, amit Isten a szívében elülte­tett, hogy a mindennapi élet­ben belőle étel, ital, békesség, szeretet, öröm, szívesség, jó­ság, hűség, mértékletesség le­gye». Uzon László De. Vető Lajos Korén Emil

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents