Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1964-07-12 / 28. szám
fcP. BÉRM. BP. íi Azok mellé állunk, akiknek szívügye a népek békéje A Béke-Világgyülés felhívása a kormányokhoz, parlamentekhez és a világ mértékadó személyiségeihez Krisztus nevében szeretetre és szolidaritásra elkötelezve Mi, lelkészek, teológusok-» és laikusok, akik valamennyi földrész számos országának egyházaiból az „Isten szövetsége élet és béke” jelmondat jegyében 1964. június 26-tól július 3-ig a II. Keresztyén Béke-Világgyűlésre Prágában összegyűltünk, minden nép kormányához fordulunk: Hálásak vagyunk, hogy az elmúlt években egyre több ember ismerte fel és gyakorolta valamennyi nép körében a békéért való felelősséget, és hogy sok kormány csökkentette intézkedéseivel az égető háborús veszélyeket. Mivel segíteni szeretnénk, hogy az emberiség továbbhaladjon ezen az úton, azok mellé állunk, akiknek szívügye az emberek és népek békéje. Mivel béke és biztonság nélkül elgondolhatatlan a népek jólétének munkálása, minden ország kormányát felhívjuk, tegye politikája alapjává az ezért végzett fáradozást. Véleményünk szerint mindenek előtt a következő alapvető problémákat kell megoldani: a békés egymás mellett élést, a teljes, ellenőrzött leszerelést, minden nép függetlenségének megteremtését és az éhség felszámolását. Meggyőződésünk szerint a békés egymás mellett élés olyan dinamikus állapot különböző társadalmi rendszerű államok között, amelyben gazdasági verseny, tudományos együttműködés, emberi találkozások, valamint kulturális- és információs csere szolgálják a haladást. így az egymás mellett élés a jelenlegi helyzetben a nemzetközi kapcsolatok egyetlen észszerű formája és minden feltételét megteremti az emberiség békés jövője felé vezető közös útnak. Ezen az úton, mint első lépést, örömmel köszöntenénk, ha a világ minden állama kötelezné magát, hogy minden határvitát és más államközi problémát békés tárgyalások útján old meg. Európában például az egymás mellett élés megszilárdulását jelentené, ha békeszerződést kötnének a Német Szövetségi Köztársasággal és a Német Demokratikus Köztársasággal, amely magában foglalná Nyugat-Berlin problémájának a megoldását is. A Potsdami Szerződés értelmében a nagyhatalmakra hárul az a felelősség, hogy kivegyék részüket ebből. Ázsiában a kínai—indiai határvitát és a délkelet-ázsiai harcokat békés tárgyalások útján, erőszak alkalmazása nélkül kellene megoldani. Ugyanez áll az Amerikai Egyesült Államok és Kuba konfliktusára is. Az egész világon felismerték az általános, teljes és ellenőrzött leszerelés sürgősségét. Felhívjuk önöket. fokozzák a genfi 18 hatalmi leszerelési konferencia erőfeszítéseit, hogy munkája hamarosan további eredményekre vezessen. Véleményünk szerint már most lehetségesek volnának a leszerelés következő lépései: a fegyverkezési verseny megállítása, a katonai kiadások további csökkentése, a nukleáris fegyverkészletek befagyasztása, a földalatti atomfegyver-kísérletek beszüntetése, atommentes övezetek teremtése, lemondás az idegen területeken lévő katonai támaszpontokról és más lépések is, amelyekhez a kormányok kezdeményezésére van szükség. Arra is kérjük önöket gondoskodjanak arról, hogy az ENSZ megkapja a kellő támogatást azoknak a kötelezettségeknek a végrehajtásában, amelyeket az Egyesült Nemzetek alapokmánya értelmében gyakorol. A valamennyi nép függetlenségének eléréséhez a gyarmatosítás maradványainak (Angola, Mozambique, Portugal Guinea) eltávolítására van szükség. Ugyanakkor azonban rámutatunk azokra a veszélyekre, amelyeket a politikai elnyomás,, a gazdasági kizsákmányolás és a kulturális függőség (neokolonializmus) új formái jelentenek különösen Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában. Engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljuk az afrimi és más el nem kötelezett országok kormányfőinek tervezett konferenciáját. E konferencia sikerétől azt reméljük, hogy enyhíteni fogja a nemzetközi feszültséget, erősíteni fogja a tartós békét az egész világon és elő fogja mozdítani a békés egymás mellett élést minden állam között. Az éhség megszüntetéséhez a világon minden nép és minden ember erejére, fantáziájára és erőfeszítésére van szükség. A fegyverkezési kiadások rovására történő megtakarítás döntő hozzájárulást jelenthet az éhség megszüntetéséhez. Az a véleményünk, hogy a genfi világgazdasági konferencia után ma már jobb módszereket lehet alkotni a föld javainak elosztására. Ezekkel az alapvető problémákkal összefüggésben, amelyekkel kapcsolatban sürgősen megoldásra van szükség, még mindig vannak válság gócok és válságos helyzetek, amelyek veszélyeztetik a békét. A világbékét fenyegető faji megkülönböztetés legsürgetőbb példáját Dél-Afrikában találjuk, és minden kormányt kérünk, Keleten és Nyugaton, hogy ne adjanak többé tényleges támogatást — különösen ne a Dél-Afrikai Köztársaságba küldött fegyverszállításokkal — a faji megkülönböztetésnek. Minden nép és ország kormányáért imádkozunk, hogy a kölcsönös együttműködés, tisztelet és az emberségesség szellemében szolgálják a békét. 11 protestáns püspököket fogadta Kátal Gyula miniszterelnökhelyeties Püspökeink látogatása az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél A II. Keresztyén Békevilággyűlésről hazaérkezett püspökeinket hétfőn fogadta Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese és velük eszmecserét folytatott az időszerű belpolitikai és nemzetközi kérdésekről. Megtárgyalták államunk és egyházaink viszonyát, s az ezzel kapcsolatos idő- és eredményei is szóbakerültek mind ezen a megbeszélésen, szerő kérdéseket. A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés eseményei és eredményei is szóbakerültek mind ezen a megbeszélésen, mind annak a látogatásnak a során, amelyet a protestáns püspökök Prantner Józsefnél, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökénél tettek. A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés üzenete az egyházakhoz és a keresztyénekhez Afrika, Amerika, Ázsia, Ausztrália és Európa országaiban élő különböző egyházak, keresztyén csoportok képviselői és egyes keresztyének összegyűltek Prágába 1964. június 28—július 3-ig, a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlésre. Gyűlésünk jelszavával köszöntünk minden egyházat és minden keresztyén embert a világon: „Szövetségem élet és béke” (Mai 2,5.). ISTEN SZÖVETSÉGE AZ EGÉSZ VILÁGRA ÉRVÉNYES A világ Ura Jézus Krisztusban az egész emberiséggel kötötte meg szövetségét. Ebben a szövetségben szeretettel és hűséggel kötötte magát hozzánk. Mint olyan emberek, akik felismertük Isten szolidaritását az ő emberré léteiében, kegyelméből vallást teszünk a Krisztusban kötött szövetség- ről. Ez a szövetség szeretet- ben és szolidaritásban kapcsol össze bennünket minden emberrel, tekintet nélkül fajra, vallásna és világnézetre. Isten szövetsége nem vesz ki minket a világból, hanem elküld ebbe a világba. Ez szabadít fel minket a minden ember iránti szeretetre és arra, hogy felelősséget érez- zünk minden eseményért a világon. Az Ür szövetsége elkötelez minket arra, hogy vállaljuk a konkrét döntések kockázatát. Mi, akik meghallottuk Isten hívását, csak így maradunk meg az ő követésének az útján. ISTEN BÉKÉJE ÉS A VILÁG BÉKÉJE Isten iránti hálával valljuk, hogy ezen a gyűlésen is növekedett az a felismerésünk, hogy Isten hű a Jézus Krisztusban kötött szövetségéhez. Azokon a különbségeken túl, amelyek hitvallási kérdésekben, vagy a mai világhelyzet megítélésében fennállnak közöttünk, az Ür szövetsége közös munkánkban erősnek bizonyult. Az imádság közösségében megtapasztaltuk, hogy Isten Szentlelke által ma is bizonyságot tesz a kereszt, a megbékélés és a bűnbocsánat igéjéről. Jézus Krisztus keresztje a béke és az ő feltámadása az élet. Krisztus Lelke által bizalmat, megértést, párbeszédre való készséget és a félelem alóli felszabadulást munkál az emberi szívekben. Ö az a békesség, amely minden értelmet felülhalad. Az Ö békessége nagyobb a mi szívünk békességénél. Az Ö békessége több a jó nemzetközi kapcsolatoknál. Az Ö békessége késszé tesz az áldozatra. Arra késztet bennünket, hogy harcoljunk az ínség és nyomorúság, a jogtalanság és bizalmatlanság ellen. Alkalmat ad arra, hogy tegyünk valamit felebarátunkért, és megteremti az együttélés lehetőségét. Ezért csak akkor részesedhetünk a Jézus Krisztusban való békességben, ha megbékélést és bizalmat viszünk bele a népek közötti kapcsolatokba és ha segítünk ledönteni a félreértések és előítéletek korlátáit. Teljes meggyőződéssel veszünk részt az ökumenikus közösségben. Örömmel hallottuk testvéreink szavát számos egyházból, különösen az Egyházak Világtanácsa ama nyilatkozataiban, amelyek az embereket a béke útjára szólítják. Az Egyházak yilág- tanácsa kijelentette: „A háború Isten akarata ellen való. Isten akarata a béke.” A „Pacem in Terris” encyklika bátorítás volt számunkra, mivel határozottan kifejezésre juttatta a békeakaratok Reméljük, hogy a zsinat őszi ülésszaka. Rómában újból megtalálja a világos felhívó szót a béke cselekedeteire, amelyekre az emberek milliói vágynak. ISTEN HŰSÉGE ÉS A MI HŰTLENSÉGÜNK Az Ür szövetsége tudatossá teszi bennünk, hogy mivel tartozunk az emberiségnek, amely iránt a Krisztus nevében szeretetre és szolidaritásra vagyunk elkötelezve. Mi, a II. Keresztyén Béke- Világgyűlés résztvevői, meg- valljuk Isten előtt, hogy hűtlenek lettünk szövetségéhez és hogy a megértésért és békéért kifejtett munkánk nem elégséges. Bár az Egyházak Világtanácsa gyakran foglal állást a világesemények kérdéseiben, bár a keresztyén béke- konferencia mindig aktív cselekvésre szólított fel a béke érdekében, egyes egyházak magatartása és eljárása mégis sajnálatosan elmaradt e határozatok mögött. Eddig csak néhány zsinat ítélte el az atomháborút. A keresztyén igehirdetés igen gyakran nem szabadult még fel a hideg- háborús hangulattól és a politikai propaganda jelszavaitól. Ezért nem végzi azt a szolgálatot, amellyel elháríthatná az emberek közötti sorompókat és megrendíthetné a kegyesek önelégültségét és elbizakodottságát. Egész Európa és Amerika sok keresztyéné maradt nagyonis adósa a többi népeknek. Nagyonis keveset tesz a keresztyénség az éhség legyőzéséért a világon. Keresztyéneknek szembe kell szállniok a gazdasági megsegítés és a politikai követelmények összekapcsolásával is. Nem kielégítő mértékben szánják oda magukat a keresztyének a kolonializmus maradványainak megszüntetésére és a neokolonializmus megakadályozására, bár az ENSZ már évekkel ezelőtt elfogadta a kolonializmus felszámolásáról hozott határozatot. Ezért a világ még mindig világháború szélén áll. Mennyire terheli mindez azt a keresztyénséget, amely nem egyértelműen hirdette a béke és élet evangéliumát Ázsia, Afrika és Latin- Amerika millióinak, hanem úgy, hogy az alkalmat adott a klerikalizmussal és kolonializ- mussal való öszetévesztésére! Vajon viselhetjük-e továbbra is a felelősségben való részünket azért, hogy milliárdokat költenek fegyverkezésre, ami csak fokozza a félelmet és a bizalmatlanságot, miközben naponta százezrek halnak éhen? ÉLNI, EGYÜTTÉLÉST JELENT Az evangélium, Isten ször vetsége is konkrétan az életre és békességre irányul. Ha az evangélium nem ad is konkrét eligazításokat arra nézve, hogyan kell megszervezni a békét, azt nem engedi meg, hogy a keresztyének elzárkózzanak a béke ügyétől. Aki nem száll síkra a népek közötti békéért és saját országában az emberi jogok megtartásáért, az a hidegháború erőit támogatja és a bizalmatlanság, meg ama feszültségek fokozásához járul hozzá, amelyek az atomkorban világ- katasztrófához vezethetnek. örülünk az államférfiak utóbbi hónapokban hozott számos jó döntésének, amelyek reménységre adnak okot. Gondolunk a nukleáris fegyver- kísérletek részleges megszüntetéséről szóló moszkvai szerződésre, amelynek következtében a világ népei fellélegzettek. Gondolunk arra a megállapodásra, hogy a világűrt nem használják katonai célokra, valamint a hasadóanyagok katonai célokra való gyártásának korlátozásáról szóló megegyezésre. Gondolunk a fegyverkezési előirányzatok csökkentésére is. Felszólítunk minden olyan törekvés támogatására — bármely oldalról jönnének is ezek —, amelyek alkalmasak az atomveszély elhárítására, s az általános, teljes és ellenőrzött leszerelésre tett javaslatok megvalósítására. Szálljanak síkra velünk együtt azért, hogy a 18 hatalmi leszerelési konferencia hamarosan pozitív eredményekre jusson, hogy érvényesítsék az erőszak alkalmazásáról való lemondás elvét a vitás határkérdések megoldásánál, hogy kössenek megnemtámadási szerződéseket, létesítsenek atommentes övezeteket és szüntessék meg a földalatti atomfegyver-kísérleteket is, hogy tiltsák meg az atomfegyverek közvetlen vagy közvetett továbbadását más államoknak, hogy szüntessék meg az idegen területeken levő katonai támaszpontokat és vonják vissza külföldi országokból a megszálló csapatokat, hogy szűnjék meg a más országok belügyeibe való beavatkozás, vagy kívülről jövő felforgatás, hogy tárgyalják meg és fogadják el a nukleáris fegyver- készletek befagyasztására vonatkozó terveket, hogy minden idegen hatalomtól függő nép szabadságot és teljes függelleméget nyerjen. A többoldalú atomhaderő kialakítására vonatkozó javaslatok mélységes aggodalmakat váltanak ki s egyenesen az atommentes övezetek létesítésére vonatkozó tervek alternatíváinak látszanak. A genfi világgazdasági konferencia után ma már jobb módszereket lehetne kidolgozni a föld javainak elosztására. A konferencia megkísérli, hogy megváltoztassa a kedvezőtlen viszonyt a nyersanyag- termelő fejlődő országok és a fejlett ipari országok között. Örülünk annak, hogy elért már bizonyos eredményeket és hogy ez a konferencia a jövőben állandó intézménnyé fejlődik. A fejlődésben levő országok az eddiginél sokkal nagyobb mértékben kellene hogy élvezzék a világkereskedelem előnyeit. A különböző társadalmi rendszerű, valamint a különböző katonai és gazdasági potenciállal rendelkező államok közötti békés együttélés elve az az út, amelyik az emberiség jövője felé vezet. Ez mindegyik fél javára szolgáló gazdasági versenyt, tudományos együttműködést, kulturális cserét, részben már meglevő, szélesebb körű kölcsönös tájékoztatást és nagyobb lehetőségeket jelent az emberek találkozására. A csere, a látogatások és az egyházaink számára különösen az ifjúság körében létesítendő építő táborok programjainak további fejlesztésére ösztönzünk, A békés együttélés jelenti a hidegháború végét. Határozottan a koegzisztencia útját járjuk, de ezen felül minden emberért való proexisztenciára hivatottnak tudjuk magunkat. Élcsapat kívánunk lenni ezen az úton és felhívunk minden jó- akaratú embert, hogy tartson velünk! ELKÖTELEZETTSÉGÜNK A VILÁGÉRT Könyörgésünk alapja Isten szövetsége, amely ajándékképpen és feladatként adja nekünk az életet és békességet s megszabadít minket a gyűlölettől és a félelemtől. Ez a könyörgés minden államférfiért és minden kormányért szól. Erre hívjuk fel (1 Tim 2,1—2-vel) az egész keresz- tyénséget. Kérjük Istent, adjon türelmet és bölcsességet e világ hatalmasainak, hogy békésen oldhassák meg azokat a problémákat, amelyek ma válsággócokat képeznek, különösen Délkelet-Ázsiában, Cipruson és Palesztinában, valamint a Karib-tenger térségében. Kérjük, tegyenek meg mindent azért, hogy a Kínai Nép- köztársaság az ENSZ-be való belépésével végre teljesjogú tagként működhessék közre a népek közösségében. Könyörgésünk mindazokért szól, akik türelmesen fáradoznak a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság közötti helyzet feszültségének enyhítésén és e viszony normalizálásán, valamint Nyugat-Berlin kérdésének tárgyalások útján való megoldásán. Felhívjuk a gyülekezetekben minden testvérünket, könyörögjenek velünk együtt és személyes munkájukkal járuljanak hozzá a tárgyalási készség olyan légkörének megteremtéséhez, amelyben az államférfiak előrehaladást és eredményeket érhetnek el. Ajánljuk a gyülekezeteknek és minden keresztyén embernek a II. Keresztyén Béke- Világgyűlés teljes anyagának tanulmányozását. Ebben meg vannak jelölve a keresztyéneknek a földi békességért végzendő gyakorlati feladatai. Kérjük valamennyi testvérünket, hogy üzenetünket és a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés anyagát a publikáció minden rendelkezésre álló lehetőségének segítségével közvetítsék a gyülekezetek, a zsinatok és a nagy nyilvánosság felé. Imádkozunk az egész ke- resztyénségért szerte a világon, hogy Jézus Krisztust, a békesség fejedelmét kövesse. Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak (Jak 3,15.). * «
