Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-12 / 28. szám

ÍGY LÁTJUK: A Lélek gyümölcse A kalmári unió szelleme HA A TÉRKÉPKE TEKIN­TÜNK, Európánk, közös kon­tinensünk legészakibb államai a skandináv államok. Tulaj­donképpen azon a félszigeten, amely kiszakadt kissé földünk forgása, a centrifugális erő kö­vetkeztében az egységet alko­tó nagy földdarabból, két or­szág osztozik, Svédország és Norvégia. De majdhogynem ide sorolhatjuk a Jütland-félsziget kis országát is, nemcsak azért, mert egy tengerszoros választ­ja el a Skandináv félszigettől, hanem mert a félsziget két karja szinte átöleli a harmadik kis államot: Dániát. És amint majdnem egységes a földrajzi képe Skandináviának, úgy a történelemben is megtaláljuk ezt az egységet. És amennyi­ben ama bizonyos „őserő’ némiképpen leszaggatta Euró­pa testéről ezeket az országo­kat, úgy történelmükben is meg volt ez az „őserő”, a cent­rifugális! erő, amely három országgá tépte a valamikor egy unióba tömörült Észak-Euró- pát. A közös vonások ennek ellenére is felismerhetők és olyan erősek, hogy szinte együtt kell említeni a három államot, melynek lakói összes­ségükben is! csupán 15 milliót 4pc7 n pír Írj KÖZÖS TÖRTÉNELMÜK­BŐL, említsük most meg az egyik legnevesebb eseményt. A történelem „kalmári unió” néven tartja számon azt az egyezményt, amelyet Svédor­szág, Norvégia és Dánia kötött és amelynek értelmében közös királyságot hívtak létre. 1397- ben kötik meg és alig hosszabb életű 120 évnél. Rövid élete el­lenére is, ez a szerződés úgy rányomja bélyegét a skandi­náv államok arculatára, hogy ezt napjainkig is felismerhet­jük. Ennek a szerződésnek van néhány pontja, amelynek ak­tualitását idézzük fel. Az egyik így hangzik: minden ország megtartja a maga jogait. A másik: kölcsönösén védelmezik egymást. És a harmadik: más államhatalommal csak együt­tesen kötnek szövetséget A kalmári unió szelleme sok bel­ső megpróbáltatás, viszály, sőt háborúság ellenére a három északi állam történetén végig­húzódik. A nagy történelmi megrázkódtatások idején ehhez a szerződéshez tértek vissza. És ha a nemzetközi helyzet, vagy a belső igény nem is teszi lehetővé az unió visszaállítá­sát a fentebb vázolt pozitív elvek a bajba jutott államok menedékévé lettek. Tragédia származott abból, ha ezek kö­zül bármelyiket áthágták és előny, ha ennek alapján alakí­tották politikájukat. És ami­kor egymásnak szegezték az erőszak ágyúit, mindig a „har­madik örült” s ők húzták a rövid ebbct. A három állam közül a leg­nagyobb veszélynek Dánia volt kitéve mindenkor. Közel volt ahhoz a Németországhoz, amely a múlt század második felében harapott első ízben belé (1864. Schlezwig-Holstein-i háború) Viszont mindhárom kisállam a kalmári unió szellemében j,megúszta” az első világhábo­rút, a szigorú semlegesség be­tartásával. A második világhá­ború már kíméletlenebb volt velük kapcsolatban. Csupán Svédország tudott megmene­külni vérontás nélkül, Norvé­gia és Dánia áldozata lett a fasizmus imperializmusának. De a második világháború egy­úttal komoly leckét is adott a három északi államnak. Nem egyszerűsítjük le telje­sen a kérdést a kalmári unió Szerződésére, mégis, valami ha­sonló eseménysorozat van ki­bontakozóban az északi álla­mokban. Mintha a kalmári unió jó szelleme támadt volna fel abban, ahogyan a politikai helyzetük ma alakul. Nem akarunk naivaknak hatni, hi­szen Norvégia és Dánia a NATO tagállamai és pusztán Svédország őrzi egyedül szigo­rú semlegességét De Európa északi államaiban (hozzávehet- jük még Finnországot is), va­lami történik, ami előreviszi a történelem szekerét. KÉT HETET TÖLTÖTT A SZOVJET MINISZTERELNÖK kíséretével a három északi or­szágban. Nem közömbös és nem érdektelen dolog ez. Első­sorban azért, mert amint ez hangsúlyozást nyert, egy más társadalmi, gazdasági rend vi­lága jelentkezett ebben a láto­gatásban. És húzzuk alá a lá­togatás szót, amelyben baráti és közeledési szándék, megértő bizalom volt. Tulajdonképpen a látogatás azt a kérdést vetette fel, hogy éreznek-e történelmi felelőssé­get Európa északi országai. Ez a kérdés szigorú és mélyreható, lehat a lelkiismeret mélyére. Nem lehet válasz nélkül el­menni mellette. Lehet ugyan arra hivatkozni, hogy „én sem­leges vagyok”, vagy „én olyan katonai szövetség tagjaként tárgyalok, amely számomra vé­delmet nyújt”, de ezek a hi­vatkozások szétpattannak egy világégés izzásában. Hruscsov, a szovjet kormányfő, Oslóban ezt így fejezte ki: „Minden egyes nap, amely elvész a bé­két szolgáló munkálkodás szá­mára, engedmény a háború is­tenének, amely áldozatként milliók és milliók életét kész elfogadni.” Az északi államok jellegük­nél, történelmi fejlődésüknél fogva sem maradhatnak ki az aktív cselekvés sodrásából. A történelmi múltjuk predeszti­nálja őket erre, és különösen az, amit ugyancsak így fejez ki a szovjet kormányfő: „Néz­zék csak az utóbbi idők olyan sokat ígérő jelenségét, mint a kölcsönös példamutatás politi­káját! Talán ez kizárólag a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, vagy Nagy-Britannia mo­nopóliuma? Világos, hogy nem. Az olyan ország, mint Norvé­gia, mindig felhasználhatja a kölcsönös példamutatás politi­káját, hogy helyes cselekedetre ösztönözzön más államokat is.” Tudott dolog, hogy a skandi­náv államok — nem katonai, sőt nem is gazdasági erejüknél fogva — gyakorolnak hatást Európa egyéb államaira; Fő­ként olyan kis államokra, ame­lyek társadalmi, politikai fel­fogásukban azonos érdeküek. Ez a hatás erkölcsi természetű. És ha Észak államai a hagyo­mányos semlegesség útjára lépnek, főként Norvégia es Dá­nia, ezzel jelentősen növelnék a béke biztonságát. Van vala­mi reményteljes lehetőség a semleges államok magatartásá­ban. Az együttélési, kölcsönös megértés és bizalom erkölcsi követei és apostolai lehetnek századunkban. De ennél még nagyobb feladat is vár rájuk és ez a feladat a hősiesség ma­gaslatára tudja emelni a sem­leges államokat. Hidat képez­hetnek az ellentétes felfogások, érzések és látások között. A lecke feladatott. A kal­mári unió jó szelleme 600 év távlatából visszatért. Ma ter­mészetesen másként fogalmaz­nánk a szerződés megfelelő pontjait, de lényegében ugyan­arra az eredményre jutnánk. Vagyis minden északi ország szuverén, együttesen kötnek szerződéseket mindazokkal, akik garantálják a békét. Ez utóbbira nézve konkrét kije­lentés és ígéret hangzott el a Szovjetunió részéről. Rédey Pál SZELÍDSÉQ KI MOST EZT AZ ÍRÁST OLVASOD, nem tudom ho­gyan ismered a gyümölcsöt, csak az üzletekoől nozott pa­pírtasakos gyümölcsöt, vagy a fáról is, ahol a maga termé­szetes környezetében találha­tó. E gyümölcs értelme egy­részt a magja, ami eljövendő új élet hordozója, másrészt a gyümölcs húsa, amivel érté­kes táplálókként szolgál né- kühk. Ilyen a Lélek gyümöl­cse is. S ezek között külö­nösen is ilyen a: szelídség. Igaz mindig voltak és van­nak ma is emberek; akik Nietsche nyomán, gúnyosan vetik a keresztyénség szemé­re, hogy amikor a szelídséget hirdeti, végeredményben „bűnt” cselekszik, hiszen le­fékezi, megszelídíti az embe­rek külső indulatait. Nekünk azonban látnunk kell, hogy éppen ezek a krisztusi sze­lídséget gúnyoló „Herren- mer.schek” milyen emberte­len kegyetlenséggel viselked­tek a védtelenekkel, a gyen­gékkel és kiszolgáltatottak­kal szemben. De a negatív példák helyett lássuk inkább pozitív módon, hogy mit is jelent a Lélek eme gyümöl­cse. A magja kétségtelen az, hogy Jézus maga is szelíd és alázatos szívű volt. Jézus azt kívánta tanítványaitól, hogy ezt tanulják meg tőle és kö­vessék ebben; Jézusnak ez a szelídsége nem gyengeség, te­hetetlenség, nem valami té­tova meghunyászkodás, vagy lagymatag enerváltság. Ha ez lenne, okunk lenne, hogy el­lene mondjunk. Jézus szelíd­sége éppen roppant szilárd­ság és erő. Az ő szelídsége türelmének és gyengéd sze­retettnek ötvözete. Gondol­junk csak arra, amikor elé­be hozzák a tettenért házas­ságtörő asszonyt. Hallatlan bátorság szembeszállni har­sogva vádoló szájakkal és immár követ dobni kész fel­emelt öklökkel. Mégis' Jézus szelíd szavai nyomán önvádló lelkiismerettől hajtva oldalog- nak el, a köveket földre ejtő kézzel a vádaskodók. Ugyan­ezeknek a szelíd szavaknak nyomán megszégyenülés vi­hara dúl az asszony szívében. Jézus mégis milyen „lova­glás” amikor mondja: „Én se Vádollak, eredj el és többé ne vétkezzél”! Jézusnak ez a szelídsége nem elvtelen, erkölcsi szabadosságot hirde­tő puhányság, amely kész el­kenni mindent egy hamis „kegyesség” jegyében, hanem szilárd, acélkemény, férfias határozottság. Biztos felisme­rése a helyzetnek és a felis­mert helyzetben szelídséggel való felemelése az elesettnek. De hogy ez mennyire gyü­mölcs, éppen az mutatja, hogy nemcsak meg van ben­ne, amely új, bűnbocsánatból fakadó megszentelt életet, új hitet hordoz, hanem ugyanak­kor szolgál, felüdít, táplál egy elesettet. D. Káldy Zoltán püspök, a teológia díszdoktora AZ EGYHÁZ NÉPE Isten­nek azokat az embereit be­csüli legtöbbre, akik az utat mutatják. Sok szent és áldott feladat van az egyházban, de ezek között a legdöntőbb min­dig az a szolgálat, amely ku­tatja és felfedezi Isten irá­nyító akaratát, nevezetesen azt, hogy hová és merre irá­nyítja Isten az egyházat és az egész világot, azaz mi Isten terve a benne hívők foglalatá­val, az egyházzal, valamint az általa teremtett egész emberi­séggel. Isten nem hagyja moz­dulatlanul sem az egyházat, sem a világot. Szüntelen moz­gásban van a világtörténelem is és az egyháztörténelem is. Új helyzet, új feladat, új élet­forma bontakozódik ki a vi­lágban is és az egyházban is. Ebben a helyzetben az egyház legdöntőbb ügye, hogy legye­nek emberei, akik világosan megfogalmazzák azt, amit fel­fedeztek Isten útmutatásából és az emberrel való tervéből. AZ ÚTMUTATÁS SZOL­GÁLATA D. Káldy Zoltán püspök legkiemelkedőbb ér­deme. Amikor a Szlovák Evan­gélikus Egyház pozsonyi Teo­lógiai Fakultása a teológia díszdoktorává avatta D. Káldy Zoltán püspököt, az útmuta­tás szolgálatának megbecsülé­sét fejezte ki ezzel. Hazánk te­rületén kívül is, az egyházi nemzetközi élet területén is felfigyeltek D. Káldy Zoltán püspöknek a magyarországi evangélikus egyház életében és annak területét meghaladó méretben végzett útmutató szolgálatára. Négy pontban összegezem ennek a szolgálatnak a jelleg­zetességeit: 1. AZ ISTEN IGÉJÉNEK ÉS AZ IGEHIRDETÉSNEK a középpontba állítása hatá­rozott lutheri jellemvonás D. Káldy Zoltán püspök szol­gálatában. Luther tanítása nyomán a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételt látja legdöntőbbnek a Szentírásban. Jézus Krisztusról annak a hívőnek a melegségével tud szólni, akinek személyes Meg­váltója van, de akit éppen ez a Megváltó Indít a világot át­fogó távlatok megértésére. Már püspöki beköszöntő be­szédében is meghirdette az igehirdetés tisztaságáért foly­tatott küzdelmet. Ez azt je­lentette, hogy az igehirdetést nem valami elvont, csendes elmélkedésnek tekinti „örök igazságok ” felett, hanem azt kívánta, hogy az evangélikus lelkész bátran nézzen szemé­be korunk döntő problémái­nak és ezekre nézve is mond­ja ki a segítő szót. Az igehir­detéstől azt várja, hogy annak mindig útmutatása legyen a gyakorlati magatartásra nézve is. Ennek találó kifejezési for­mája így szólt a püspöki be­köszöntő beszédben: „A mai magyar élettől eltekintő ige­hirdetések feltétlenül csonkák, mégpedig nem politikai szem­pontból, hanem teológiai szempontból, mert a jó ige­hirdetéseknek mindig szólniok kell az időszerű etikai kérdé­sekről is.” 2. A JÚZAN ÉSZ SZERE­PÉT erősen hangsúlyozza D. Káldy Zoltán püspök a világi kérdésekben kimondott dön­tések esetében. Már a püspöki beköszöntő beszédében is, ki­emelte, hogy Luthernek a két­féle kormányzásról írt taní­tása nyomán, a világi kérdése­ket a józan ész keretei között kell megoldani. Ezzel elkerül­jük, hogy cselekvésünk alá tendenciózusan igéket erőltes­sünk. Viszont az természetes, hogy a keresztyén ember ér­telme sem független a hittől, éppen ezért világi kérdések­ben is Isten színe előtt dönt, „a hit szabályai szerint”. Ez az értelem természetesen annak az embernek az értelme, aki megújult értelmében is. Ezt a megújult értelmet az Isten előtti felelősségben lehet és szabad használni. Mindez a lelkészi karral és az egész magyarországi evan­gélikus egyházzal együtt és egyetértésben alakult ki. Alapvető teológiai kérdések­ben tisztult a látás. Lelké­szeink és gyülekezeteink egy­re. inkább magukévá tették ezeket a felismeréseket. Bát­rabban álltak a haladás olda­lára, felszab'Múltabban vállal­tak részt mind a hazánkban folyó építőmunka, mind a nemzetközi életet átható béke­munka támogatásában. 3. A HAZAÉRT ÉS A BÉKÉÉRT ÉRZETT FELE­LŐSSÉG elmélyült egyhá­zunkban D. Káldy Zoltán püs­pök útmutató szolgálata nyo­mán. A felszabadulás óta egy­re szélesedő mértékben vett részt közegyházunk ezeknek a feladatoknak a megvalósításá­ban. Közmeggyőződéssé vált, hogy a haza és a béke szolgá­lata igazi egyházi feladat is. Az eredmények elérésében nagy szerepe van annak, hogy egyházunk lelkészeinek döntő többsége vezetői, köztük D. Káldy Zoltán püspök is, példa­mutatóan jár elől mind a Ha­zafias Népfront, mind a béke­mozgalom feladatainak végzé­sében. A Második Keresztyén Béke-Világgyűlésre kidolgo­zott magyar teológiai tanul­mányi anyag D. Káldy Zoltán püspök irányításával készült el. Hangsúlyozza, hogy az igazi keresztyén ember nem be­csüli le a „lelki békesség” mellett a „politikai békét”, sőt az Istennel megbékült ember, ha komolyan veszi Isten aján­dékát, a „szívbeli békességet”, fáradozni fog azért, hogy az embervilág felől minden fe­nyegető veszély elháruljon: „A keresztyén embereknek és egyházaknak össze kell fog- niok a nem-keresztyén embe­rekkel a béke megteremtése érdekében. Ezt nem hitből kell tenniök, hanem szerétéi­ből. Éspedig a józan értelem alapján. Ez a közös összefogás meghozhatja a béke világát, éppen ezzel adhatunk dicső­séget Néki, Aki az egész em­beriséget »egy vérből terem­tette« és Aki ura az egész vi­lágnak.” 4. AZ IGAZI ÖKUME­NIKUS MAGATARTÁS D. Káldy Zoltán püspök útmu­tató szolgálatában azt jelenti, hogy a világ keresztyénéinek meg keH látniok feladataikat annak a Jézus Krisztusnak a követésében, aki annyira sze­rette az embervilágot, hogy önmagát adta érte. Az egyhá­zak testvéri közösségének ápo­lása sohasem öncél, sohasem valaki ellen irányuló összefo­gás, hanem mindig az em­berért való szolgálat jegyében történő közös lépés. Ez az ökumenikus magatartás min­dig egyet jelent a diakóniai szolgálat világméretűvé válá­sával, amelyben az egyház fe­lelősséget érez az emberiség jövőjéért és békéjéért. A LELKÉSZI KARRAL ÉS A GYÜLEKEZETEKKEL EGYÜTT alakult és fejlődött D. Káldy Zoltán püspök teo­lógiai és közegyházi munkás­sága. Ezért a belső egységért és összeforrottságért mond- kezménye szelídségüknek. I. JÉZUS ILYEN SZELÍD» SEGGEL HORDOZTA a gyeo­géket, a bűnösöket, a vám­szedőket, az élet hajótöröt­téit, akiket korának társadal­ma vagy lenézett farizeusi gőggel, vagy elnyomott, ki­semmizett, mint az özvegye­ket és árvákat, valamm/t a szolgákat. Az apostolok, de főképpen Pál igen hűségesen követték ezekben Mesterüket és ezért Intenek így: „kövessed.— a szelídséget” így lett a ke­resztyének szelídsége szolgá­lattá az emberek felé. A Ti­tus levél 3,2-ben ezt olvas­suk: „.. teljes szelídséget ta­núsítván minden ember iránt*, Az erőszakosok gúnyolódtak felette, de az elesettek, az el­tiportak, éppen ebben értet­ték meg Jézus követósneic egészen más lelküle+ét. Fel­ismerték a szelíd, türelmes, megértő emberekben a lelki testvért. Ezekben a keresz­tyénekben szavaikon, maga­tartásukon, segítő szolgálatu­kon át az emberek élő való-! Ságnak ismerték meg száza­dok múltán is Jézus Krisz­tus pásztori szelídségét, és ezt örömmel keresték, fogad­ták el minden időben. De felvetődik a kérdést miért tudtak ilyen szelídek lenni Krisztus igazi követőt? Mi győzte le bennük az ősi, kaini bosszúié, gyűlölködő lelkületet? Mindenek előtt az, hogy úgy ismerték meg önmaga?* kát, mint akik Krisztus bűn­bocsátó irgalmából élnek, és ezért voltak képesek nagyon megérteni a másik embert* aki a maga életének sok bel­ső kérdésével viaskodik. Az olyanokat, akiken erőt vesz az indulat s később is szen­vednek miatta, maid ezt kér­dik: miért is vagyok én ilyen, bizony nem kellett volna így engednem szenvedélyeimnek? Előttük lebegett az ige: „... igazítsátok útba az ilyet szelídségnek a leikével.. vagy „a ti szelídlelkűségetek ismert legyen minden ember előtt...” vagy „a szelídség nagy indulatokat lecsende­sít”. Ennek a szelídségnek azon­ban a maguk élete nyomán is volt jó eredménye. Betelje­sedett rajtuk Jézus szava: „Boldogok a szelídek, mert örökségül bírják a földet” Már földi életükben kiegyen­súlyozott, békességgel teljes lett az életük. Végül volt még egy követ­hatjuk, hogy amikor őt érte a díszdoktori cím kitüntetése, vele együtt érte megbecsülés mindazokat, akik hasonló fel­fogásban, hasonló célokért dolgoznak magyarországi evan­gélikus egyházunkban. Dr. Ötilyk Ernő Kinevezték az űj finn érseket KEKKONEN FINN KÖZ­TÁRSASÁGI ELNÖK június 18-án a finn evangélikus egy­ház érsekévé kinevezte Mart- ti Ilmari SIMOJOKI püspö­köt, aki szeptember 1-én ve­szi át hivatalát, az ugyan­ezen időpontban nyugalomba vonuló Ilmari SALOMIES érsektől. Simojoki a turkui püspök­ségben az 51-ik, s az ezzel együttjáró érseki székben a 10-ik. Simojoki érsek 1908-ban született. 1930-ban szentelték lelkésszé. 1938-ban filozófiá­ból kandidátusi fokozatot, 1947-ben pedig teológiából dok­torátust szerzett. Egyetemisták között dolgozott, majd hitokta­tóként működött. A helsinki egyetemen a gyakorlati teoló­gia docense volt, rövid egy évig pedig a Luther Intézet vezetője. 1951-ben Mikkeli püspökévé nevezték ki, ahol az akkor érseki székbe távo­zott Ilmari Salomies! utóda lett. 1959-ben az újonnan szer­vezett helsinki püspöki székbe került át. Innen szólította a közegyház bizalma s az állam­elnöki szó az érseki székbe. SZEMÉLYÉBEN MÉLY LELKISÉG és szilárd kor- mányzókészség, sokoldalú egyházi tapasztalat és magas fokú általános műveltség, fé­lelem nélküli határozottság és utolérhetetlen nemes alá­zat, alapos teológiai tudás és friss eredetiség párosul. A finn egyházban igen nagy te­kintélynek örvendő egyéniség. Számos egyesületnek, bi­zottságnak és munkaközösség­nek tagja és elnöke. Az el­múlt év ősizén tartott finn zsinat megbízásából az egy­házkormányzat megújításá­val foglalkozó bizottság el­nöke. Külföldi összefüggé­sekben is jelentős szerepe van. A Lutheránus Világszö­vetség legutóbbi nagy-gyűlé­sé első alelnökévé választot­ta, miután nem fogadta el a felkínált elnöki tisztet. Az elmúlt télen a finn egyház hivatalos küldötteként felesé­gével és Nikolainen profesz- szorral körutat tett a Szov­jetunióban. i IRODALMI MŰKÖDÉSE IGEN SZÉLES KÖRŰ. Szám­talan cikke, tanulmánya 'és számos könyve jelent meg évek során. Magyarországi evangélikus egyházunk iránt meleg sze­retettel érző és jó kapcsola­tokat ápoló püspök került a finn érseki székbe, akit egy­házunk vezetősége és sok lel­készünk személyesen is ismer és becsül. Köszöntjük őt sze­retettel és jó kapcsolataink továbbépítését várjuk tőle. Koren Emil Péter 3,15-ben olvasunk er­ről. „Készek legyetek megfe­lelni ... szelídséggel...” A lelki erőszakosságtól mentette meg őket. Megálltak bátran és nyugodtan a Krisztusban megismert új életben, de nem meddójyitában, nem mást le- sajrtálA-folénnyel, nem a csal- hatatlanság elefántcsonttor­nyában, hanem a hitbeli bi­zonyosság szelídségében. Ilyen gyümölcse volt éle­tükben a szelídségnek. EZEN A NYÁRON IS ízes gyümölcsöket érlel az aranyt, napfény. Talán kerted faina,. ágairól kináltatja magát a rubinszínű meggy, vagy a hamvas sárgabarack. Talán megfáradt testednek nyűit pihenést valamelyik üdülője hazánknak és ott kerül eléd kis tányéron a mosolygó pi­rosalma, vagy a zamatos őszibarack. Mindenképpen lesz találkozásod gyümölcsök­kel. De az is lehet, hogy ízet­len, korán szedett, vagy el­fajzott, vagy éppen férges gyümölcs kerül eléd. Válogató szemmel nézed talán a féreg- járás kerek nyílását, vagy az ütődés barna foltját. Ezeket félretolod magad elől. Ilyen gyümölcs nem kell! Ha majd ezután ilyen gyü­mölcsöt találsz, csendesen kérdezd meg önmagádtól, a Te életed nem ilyen keresz­tyén élet?! Nem szolgálat, nem hordozza Krisztus evan­géliumának jó magvát, de nem is táplálhat másokat, mert ízetlen, férges. A Jézus nyomdokán gyakorolt szelíd­ségnek azonban áldott a gyü­mölcse: boldog életfolytatás és örömmel teljes szolgálat., Az ilyen gyümölcs felé szívesen nyúl mindenki. Sólyom Károly é

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents