Evangélikus Élet, 1964 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1964-07-05 / 27. szám

A lélek gyümölcse i

BŐVEN VAN TAPASZTALATUNK arról, hogy az emberi jókívánság önmagában nem sokat ér. Üjév első napján sokan megszorítják a kezünket s kívánnak boldog újesztendőt. Házasságkötésünk alkalmával sokan állnak elénk és elérzékenyült szívvel kívánnak sok boldogságot. Ha vizsgázni indulunk, szeretteink őszintén kívánnak sok szerencsét. Amikor indul a vonatunk, azok, akik elkísértek az állomásra, igaz szívvel kívánnak jó utat. S bár elhisszük, hogy a kívánságok mögött őszinte emberi érzés, sőt szeretet van, mégis tudjuk, hogy ezek a jókívánságok önmagukban nem sokat érnek. Hiszen akik jót, kívánnak nekünk, azoknak nincs hatalmukban megadni azt, amit kívánnak.

Így volt ez Jézus korában is, a zsidóknál. Volt egy szép köszöntésük. Amikor találkoztak, nyitott tenyérrel felemelték a kezüket és ezt mondták: Békesség! Amikor pedig valaki elment, így búcsúztak el tőle: Eredj el békességgel! Ezzel a Keleten általános szép köszöntéssel minden jót kívántak egymásnak. Kívántak rendezett életkörülményeket, nyugodt megélhetést, harmonikus családi életet. De kívánták a felebarát életére Isten áldását és minden jóval ellátó szere- tetét is. A zsidóknál ez a szép köszöntés erőtlenül hangzott a felebarát felé. Mert akik mondták, kívánták, azok nem tudtak békességet adni az embertársnak.

EGÉSZEN MÄS VOLT A HELYZET, amikor Jézus Krisztus vette ajkára ezt a szokásos köszöntést. Tanítványait éppen akkor köszöntötte így, amikor minden okuk meg volt a nyugtalanságra. Amikor búcsúzott tőlük, és szavai nyomán titokzatos, mély szomorúság kezdett úrrá lenni rajtuk, akkor hangzott el Jézus ajkán: Az én békességemet adom nektek. (Ján. 14,27.) Majd a nagypéntek sötét gyásza és a húsvét hihetetlennek tűnő híradása után a bezárt ajtók mögött szorongó tanítványok újra hallhatták Uruk szavát: Békesség néktek! (Ján. 20,19.) Milyen más volt Jézus ajkán ez a köszöntés! Ö nemcsak kívánta, de adta is a békességet, ö valóban elvette a szív félelmét, megszüntette nyugtalanságát, szorongását. Jézus békességet teremtett tanítványai szívében.

Pál apostol is arról tesz bizonyságot, bogy az igazi bér kesség — éppúgy, mint az igazi szeretet és öröm is — a Szentlélek gyümölcseként jelentkezik a keresztyén ember életében. Ajándék — tehát Istentől kell kérni és elfogadni. Gyümölcs — tehát jelentkezésének bizonyos előfeltételei Vannak. A békesség elnyerésének előfeltétele az Istenbe vetett bizodalmas hit. Krisztus váltságművének hittel való elfogadása, valamint az, hogy életünk mindenestül a Szentlélek vezetése alá kerüljön. Amikor a gyülekezet énekli az énekeskönyv 1. számú énekét és odaér, hogy „Ö ád igaz békességet”, akkor arról tesz bizonyságot, hogy Isten nekünk, sok nyugtalanságot átélő mai embereknek is adja ezt a drága ajándékát. És amikor a 414-es éneket énekeljük, annak két utolsó sorában így könyör- günk Jézushoz: „Jer drága vendég, Veled tér be hozzám a békesség

Ezek után nézzük, mit is jelent mindennapi életünkben a Szentlélek gyümölcseként jelentkező békesség.

1. JÓ VISZONYBAN VAGYUNK ISTENNEL. Nem természetes, nem magától értődő dolog ez. Lehet, hogy szívünkben teljes hidegség és közöny van Isten iránt. Sőt az is lehet, hogy kapcsolatunkat Istennel jónak, rendben lévőnek gondoljuk vallásos teljesítményeink alapján. Ennek ellenére lehetünk Vele háborúban. Sőt mindnyájan természettől fogva háborúban vagyunk Istennel bűneink miatt, mindaddig, amíg a Krisztusban nekünk felkínált bűnbocsánatot hittel el nem fogadjuk.

A Szentlélek munkája bennünk épven as, hogy fel- f tárja, leleplezi szívünk ' romlottságát és elvezet'

Krisztus keresztjéhez, ahol minden bűnbánó bűnös bocsánatot talál. Ha pedig ezt a bűnbocsánatot elnyertük, ha Isten háta mögé vethette minden álnokságunkat és Jézus vére megtisztíthatott minden bűnünktől, akkor békességünk van Istennel”, jó viszonyban vagyunk Vele.

Ezt a jó viszonyt szüntelenül fenyegeti valami. Megkérdőjelezik az emberek, támadja az ördög s olykor mi magunk is kételkedünk benne. De az Istennel való békességet éppen az jellemzi, hogy nagyon erős és meg tudja tartani az embert Istennél. Nagy emberi mélységekben, nehéz szenvedésben, erős kísértések között, vagy a hitbeli meggyengülés nyomorúságában a Szentlélek újra meg újra elénk vetíti a Krisztus keresztjét és meggyőz, hogy az Istennel való békességünk alapja mm bennünk, nem a mi hitünkben, vagy kegyességünkben van, hanem egyedül Őbenne, abban a határtalan szeretetben és mentő kegyelemben, amellyel Isten hozzánk a Krisztusban lehajolt.

2. RENDBEN VAGYUNK ÖNMAGUNKKAL. Korunk

nagy betegsége: a személyiség széthullása, az embernek önmagával való szembefordulása, meghasonlása. Egyenes következménye ez az Istentől való elszakadásnak, de közrejátszik benne korunk sokféle ellentmondása, nyugtalansága, a modern technikai fejlődés szédületes tempója, lázas hajszája is Amikor Ady egyik versében így sóhajt fel:

„Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége. Békíts ki magaddal s

[magaramai,

Hiszen te vagy a béke.”

—■ akkor ebben a könyörgésben benne van az egész modem emberiség vágya: eljutni oda, hogy rendben legyek önmagámmal! — A Szentlélek munkálta keresztyén békesség azt jelenti, hogy békességünk van önmagunkkal is, mert békességünk van Istennel. Életünk sokféle terhe és nehézsége, idegzetünk gyakori túlfe- szítettsége és fáradtsága ellenére tudjuk, hogy a helyünkön vagyunk, hasznos munkát végzünk, látjuk feladatainkat, megtaláljuk örömünket, benne élünk a munka és a pihenés jó ritmusában és személyiségünket egyensúlyban tartja az a meggyőződés, hogy hasznos az életünk embertársaink között — Isten akarata szerint.

3. MINDEN ERŐNKKEL AZ EMBEREK KÖZÖTTI JŐ VISZONY KIÉPÍTÉSÉN FÁRADOZUNK. Isten békessége nem jelenthet soha önző, élvező félrehúzódást. Mindig azért kapjuk ezt a békességet, hogy vele szolgáljuk az emberek békés együttélésének ügyét. S itt nem egyformák az adottságaink és a feladataink. Vannak emberek, akik világot átölelő utazásokat tesznek, hogy munkálják a népek békéjét. Vannak keresztyén személyiségek, akik egészen nagy sugarú munkát végeznek a világban, hogy előmozdítsák a keleti és a nyugati egyházak közötti egyetértést s a népek közötti feszültség enyhülését. Ugyanakkor nagyon sokan vagyunk, akiktől Isten talán egészen kis körben vár hűséges szolgálatot. A lényeg, hogy

minden keresztyén a maga helyén tegyen meg mindent az emberek közötti megbékélés érdekében. Nem pihenhetünk addig, amíg sok házasságban félelmetes válaszfalak emelkednek a házastársak között, amíg a nemzedékek nem értik meg egymást, amíg a szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák között nagy ellentétek feszülnek. Nem nyugodhatunk addig, amíg körülöttünk az emberek utálják, gyűlölik egymást, amíg haragosok néznek egymás felé gyilkos indulattal, amíg munkatársak fordulnak el egymástól undorral és gyülekezeteinkben is ellenségeskedések, civakodá- sok, súrlódások vannak.,

Így látjuk

/

„Aktion Skümeseichen99

A Lélek gyümölcse: békesség! Elfogadod-e naponként Istentől az Ö békességét? Szolgálsz-e vele minden erőddel az emberek között? „Akinek van, annak adatik, akinek pedig nincs, attól az is elvétetik, amije van.” (Lk. 8,-18.) Ez a békességgel kapcsolatban is igaz!

Tarjáni Gyula

SZÁZÖTVEN OLDALAS NÉMET KÖNYVET LAPOZGATOK. Címét nem egészen könnyű magyarra tolmácsolni. Az engesztelés, bocsánatkérés, megbékülés jeleiről szól. Egy különös akció ötéves történetéről. Az akció 1958- ban, Dr Lothar Kreyssig egyházi elnöknek a berlini zsinaton történt felszólalására indult el visszhangképpen.

D. Káldy Zoltán püspök Londonban a „Sáfárság bizottság” ülésen Peter indiai és Ishida japán lelkésszel

D. Káldy Zoltán püspök köszöntése

Teológiánkon június 26-án köszöntötték D. Káldy Zoltán püspököt abból az alkalomból, hogy a pozsonyi teológiai fakultás őt díszdoktorrá avatta. A köszöntésen részt vettek: D. dr. Vető Lajos püspök és felesége, D. Káldy Zoltán püspök felesége, a teológiai tanárok, a budapesti lelkészek és az egyetemes egyház osztályvezetői. Az új diszdoktort az egyetemes egyház nevében dr. Vető Lajos püspök, a Teológiai Akadémia nevében Prőhle Károly dékán, a déli egyházkerület nevében pedig Koren Emil esperes köszöntötte.

B. Káldy Zoltán püspök válaszában arról szólt, hogy a díszdoktori oklevelével nemcsak őt, hanem a magyarországi evangélikus egyház lelkészeit is kitüntették. A doktcrráavatás Pozsonyban, a városháza tükörtermében történt.

Egyházunk gyülekezetei örömmel és szeretettel köszöntik a kitüntetett püspököt.

& Liiüieráiis Viláeszivetség iüfíslp első ízlen teil látsgalásl a Szovjetunióban

A lett és az észt evangélikus egyház meglátogatására dr. Kurt Schmidt-Clausen főtitkár vezetésével a Lutheránus Világszövetség küldöttsége június 1—12. között a Szovjetunióban tartózkodott. A küldöttség tagjai a múlt ősszel minket is meglátogató dr. Bruno Muetzenfeldt igazgató és Paul Hansen lelkész, valamint H. W. Hessler a Világszövetség sajtóosztályának vezetője. Mindnyájan sírról számoltak be visszatérésükkor, hogy milyen mély benyomást gyakorolt rájuk a szívélyes fogadtatás ' és a lenyűgöző vendégszeretet. Feledhetetlen élményük volt találkozásuk a városi és falusi gyülekezetekkel iisténtiszteletek alkalmával. Nem egyszer 2 000 lelket számláló templomi gyülekezet előtt szólhattak. Beható tárgyalásokat folytattak Rigában dr. Gustav Tins és Tallinban D. dr. Ján Kiivit érsekkel. Sokoldalú betekintést nyerhettek a lett és az észt egyházi életbe s alkalmuk volt a Világszövetség életéről és munkásságáról tájékoztatót nyújtandók. ,

Mély benyomást gyakorolt a küldöttség tagjaira, hogy mennyire testvéri és ökumé- nikus szellemtől áthatott kapcsolatban él az evangélikus egyház a Szovjetunióban az ortodox egyházzal, de más egyházakkal is. Ezt a tényt megerősítették a különböző' látogatások alkalmával szerzett tapasztalatok. Észtországban Alexius ortodox püspök vendégelte meg a küldöttséget. Leningrádban az orosz ortodox egyház külügyi hivatalának vezetőjével, Nyikodím metropolitával találkoztak. A metropolita meghívására

részt vettek mennybemenetel ünnepének előestéjén (az ortodox egyház naptára szerint' a Szent Miklós templom istentiszteletén. A leningrádi baptista gyülekezet képviselőivel is alkalmuk nyílt a beszélgetésre. Moszkvai látogatásuk alkalmával más keresztyén egyháznak, sőt nem keresztyén vallásoknak, az iszlámnak és a buddhizmusnak a vezetőivel is talákozhattak. Megismerkedhettek és tárgyalhattak az egyházi és vallási ügyekkel foglakozó állami szervek vezetőivel s azok munkatársaival. Alkalmuk volt Lettországban is és Észtországban is, de útjuk kezdetén és végén Leningrádban és Moszkvában is betekinteni a városok és a vidék kulturális, társadalmi és gazdasági életébe, úgy, hogy az egyházi élet környezetével is megismerkedhettek.

Lettországban az evangélikusok száma 459 000. Az egyház legmagasabb testületé a zsinat. Ez választja az érseket és az egyházi vezetőség tagjait. 250 templomban és gyülekezeti házban tartanak rendszeresen istentiszteletet. 105 lelkész látja el a szolgálatot. A lelkészutánpótlásról tanfolyamokon gondoskodnak. Jelenleg 20-an tanulnak.

Észtországban is az evangélikus egyház a legnépesebb egyházi testület. 360 000 tagja van. 146 gyülekezet, 170 templom és imaház tartozik az evangélikus egyházhoz. A lelkészek száma 108. Teológiai intézetükben jelenleg. 25 hallgató részesül képzésben. Hétközben is tartanak többször istentiszteletet. Nagy áldozatkészséggel tartják karban a gyülekezetek. épületeit. Több műem- lékjellegű , épület tatarozásához az állam is hozzájárul.

A lett és az észt evangélikus egyház múlt nyáron, a Helsinkiben tartott nagygyűlés alkalmával lépett a Lutheránus Világszövetség tagegyházainak sorába. A vendéglátók és a vendégek egyaránt úgy látták, hogy történelmi jelentőségű volt a találkozás alkalma. Mindkét részről azt a reménységet . juttatták kifejezésre, hogy a közvetlen találkozás és a gondolatok kicserélésének ezt az első lépését továbbiak követik a jövőben;

,JMi németek kezdtük el a második világháborút — mondta Kreyssig elnök — és ezzel mindenki másnál több szenvedést zúdítottunk az emberiségre; zsidók millióit pusztították el németek Isten elleni gonosz lázadásukban. Akik az életbenmaradottak közül nem akarták a szörnyűséget, azolíj sem tettek eleget megakadályozására. Azért nincs még békénk, mert nagyon kevés a megbékülés. Megfontolt politikai döntések melleit szükséges az is, hogy az önhittség, a megkeseredés és a gyűlölet erőivel szembeállítsuk a megbocsátás és a bocsánaikérés hatalmát és ennek a szellemében viselkedjünk, Kérjük azokat a népeket, amelyek erőszaktételt szenvedtek el tőlünk, hogy a megengesztelés jeleként saját kezünkkel, a magunk áldozatával valami jót tehessünk országunkban. Engedjék meg, hogy a megbékélés jeleként egy falut, egy települést, egy templomot, egy kórházat vagy más közhasznú dolgot építhessünk fel. Kezdjük Lengyelországban, Oroszországban és Izraelben, mert ott idéztük elő a legtöbb fájdalmat.” Ezután munkára kész fiatalok jelentkezését kérte: menjenek el a megbántott népek országába és ott vegyenek részt a megindítandó közös mim kában, hogy „a béke jeleit állítsák fel”. A résztvevők útiköltséget és ellátást kapnak. Jelentkezésre a legalsó korhatár 17 év. Mindenkit felhívott az akció anyagi. támogatására.

EDDIG HOLLANDIÁBAN IFJÚSÁGI TÁBOROZÁSI HELYET, Norvégiában gyen- geelméjűek otthonát és egy templomot, Görögországban vízgyűjtőmedencét és épületeket, Angliában nemzetközi táborhelyet, Franciaországban iskolát és templomot, Dániában egy szociális intézetet, Belgiumban ifjúsági otthont. Kréta szigetén vízvezetéket és egészségügyi állomást létesítettek a „békeszándék je-' léül”. Izraelben éppen az Eichmann-per idején kibbu- cokban, kollektív mezőgazda- sági üzemekben dolgoztak az akció résztvevői.

Jó felvételek teszik szemléletessé a könyvet. Gerendát ácsoló, maltert keverő, téglát hordó, kötélen függve mázoló fiatalokat mutatnak, ezek a felvételek. Német leány izraeli gyermekekkel együtt fákat ültet. Reflektorvilágítás mellett emelkedik a norvégiai Trastad-ban az épület fala. Egy márványtábla német és görög felírással: „Itt állt Kan- danos község. 25 német katona halálának megtorlására romboltatott le.” Látjuk az akció emblémáját. Egyszerű körvonalakkal jelzett ember- alak, meghajtott fővel, kinyújtott karral, kitárt kézzel.

A KÖNYVET DR. ERICH MÜLLER GANGLOFF, a

nyugat-berlini Evangélikus Akadémia igazgatója, az „Aktion Sühnezeichen” egyik vezetője hagyta itt, mikor télen meglátogatta a magyarországi egyházakat.- Egy évvel ezelőtt Prágában találkoztam vele. A Keresztyén Békekonferencia „Ifjúság a ' békéért” c. bizottságának ülésén vett részt. Ősz hajú. A hatvanas éveket tapossa. Felszólalásával kapcsolatban kisebb vita alakult ki, mert figyelmeztette a jelenlevő fiatal teológusokat, hogy elméleti munkájuk sokszor eltereli figyelmüket a konkrét tényekről. Hevesen támadtak ellene. Hromadka professzor is felszólalt a vitában és arra hívta fel a figyelmet, hogy Dr. Müller Gangloff a történelmi helyzet kcsmolyanvételére int. Ez nem „történetfilozófia”, mint egyesek vélik. Bennünket az evangélium hej: össze és késztet arra, hogy a helyzettel foglalkozzunk.

Megemlítette dr. Müller Gangloff, hogy alkalma volt beszélgetést folytatni az akcióról, a Szovjetunió miniszterelnökével, aki megértéssel fogadta az ügyet. Nyilván ennek a tárgyalásnak az eredményeképpen az elmúlt évben két nyugatnémet ifjú ment el, hogy az akció kertében az egyik kaukázusi termelő- I szövetkezet munkájába egy 1

Időre bekapcsolódjék. Újabb hírek szerint további lehetőségek nyílnak. Mindez azért jelentős, mert az akció eddig csupán nyugati népek körében tevékenykedett.

A Német Demokratikus

Köztársaságban a nyugatnémet állam hidegháborús magatartása miatt eddig nem tudták megengedni, hogy az akcióban az NDK területén élő német fiatalok is tevékenyen vegyenek részt.

Az akció így, eredeti szándéka ellenére, gyakorlatilag nyugat-németországi keretek között bontakozik ki. Érthetőleg itt sem kíséri munkáját teljes megértés. Sőt néhány sajtónyilatkozat határozott rosszindulatról tanúskodik. Ezt írja pl. a Deutsche Soldaten Zeitung 1962. április 20. száma: „Becstelen dolognak kell minősítenünk, amikor német intézmények vetik a német nép szemére, hogy az elmúlt évtizedekben különösképpen vétkezett... Ilyesmi csak Németországban történhet, amelynek a népe ártatlan. Az igazi, sőt sokszor a feltételezett bűnösöket éveken át üldözzük és meg is büntetjük. Mi egyedül ebben látjuk a bűnliődés igazi jelét. Az bűnhődjék, aki vétkezett és ne tegyenek egy egész népet felelőssé olyan gaztettekért, amelyeket maga nem akart s amelyekről tudomása se volt.” Egy hannoveri napilap ezt írja: „vannak ma németek, akik felkavarják a szemetet és olyan igazságosságra törekszenek, amin csak nevet a világ.”

NIEMÖLLER MÁSKÉPPEN ÉRTÉKELI AZ AKCIÓT: „Kezdettől fogva síkra- szálltam az „Action Sühnezeichen” ügyében. Mindenütt figyelembe ajánlottam, mert meggyőződésem-, hogy a népek és az emberek közötti megértést segíti.” — írja egy levelében.

Gollwitzer professzor pedig így írt a könyv előszavában:

„Eljöhet egyszer ,az idő,

amikor a német ifjúság lezárhatja a „Harmadik Biro- dalom”-hoz fűződő viszonyát, mert az már történelemmé vált. Jelenleg azonban nem tártunk itt.” A múlthoz csak egyféleképpen lehet közeledni: bűnbánattal. Nem véletlenül közli .mindjárt az első lapokon könyvünk az 1945. október 19-én elhangzott „Stuttgarti Bűnvalló Nyilatkozatot”. Az egész akció ennek a szellemét szeretné éb- rentartani.

Rámutat Gollwitzer professzor az előszóban az egész akció szerénységére. Csak jel, tehát nem maga az ügy, a megoldás. Tulajdonképpen kevesebb annál, aminek történnie kellene; Helyesen mutat arra is, hogy a jel magát a német népet is figyelmezteti. Az akció által felállított jelek visszakérdeznek. Megkérdezik: vajon önmaguk között is akarják-e a megbékélést a németek?

EZ A KÉRDÉS DÖNTÖ

fontosságú kérdés. A nemes és jószándékú akció által felállított jeleket erőtelenné teheti a német nép körében mutatkozó egyetértés hiánya. Lidércfényekké válhatnak a jelek, ha magukat a németeket sem késztetik arra, hogy számoljanak komolyan olyan egyszerű tényekkel, mint aminő a két német állam léte, és hogy a második világháború győztes hatalmaival mindezideig nem kötötték meg a békeszerződést, vagy, hogy a két német államnak tárgyalnia kell egymással, mert a tárgyalások mellőzése, revíziós és revansista álmok kergetése csak növeli a „berlini fal” vastagságát. Csak a mai nyugtalanító német jelekkel szembefordulva válnak az akéió által felállított jelek a béke jeleivé. A németek bűnbánatának ki kell terjednie a múltra, de a közelebbi múlt sok-sok elmulasztott, belső megbékülést munkáló jó alkalmára is.

Benczúr László

A