Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-02 / 22. szám

Pünkösdi kérés — ígéret — Beteljesedés 4. Móz. 11, 24—29. Mózes ajkán hangzik el az első szép, őszinte „pünkösdi imádság”: Vajha az Űr minden népe próféta volna, hogy adná az Űr Lelkét őbeléjük. Mert egészen más lesz az ember az Isten Leikével meg­ajándékozottam Hetven ember, akik eddig érthetetlenkedtek Isten igéjével szemben, zúgolódtak a nehézségek miatt, hitet­lenkedtek az Isten ígéreteiben és engedetlenkedtek, most pró­fétáinak. Készségesen állnak Mózes mellé, osztják vele szol­gálatának terheit, határozott igehirdetéssel és magatartással mutatják az utat a többiek számára, Isten ígéreteinek és pa­rancsainak értelmében. A Lélek jelenlétének és munkájának mindig ezek a hatá­rozott Jelei: fogékonyság az Ige iránt, bizakodás az ígéretek­ben és készséges engedelmesség. — A Léleknek ezt a csodás ajándékát kívánja Mózes Izrael egész népe számára. Ott a pusztában hetven kiválasztott embernek jutott osz­tályrészül ez az ajándék. De Isten nem hagyta meghallgat- tatás nélkül Mózes imádságát. — Jóéi prófétánál már elhang­zik Isten drága ígérete: „Kiöntöm Lelkemet minden testre”. Isten ígérete beteljesedésének voltak tanúi és részesei az apostolok és az első keresztyén gyülekezet, akik „vették a Szentlélek ajándékát” az első Pünkösd alkalmával. — Most már nemcsak a kiváltságos prófétáknak, vagy apostoloknak Jutott osztályrészül a Lélek ajándéka. Isten választott nemzet­séggé, királyi papsággá, szent nemzetté, megtartásra való néppé avatta az egész gyülekezetei, hogy a gyülekezet egésze hir­desse Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodá­latos világosságára hívta el őket. A régi pünkösdi vágy és ígéret akkor beteljesedett. A Szentlélek az első Pünkösd óta, mint az Atyának és ä Fiúnak Lelke jelen van e világban és munkálkodik. Mint akkor, Mózes idején, nincs megkötve idő, módszer, hely és körülmények által. De feleletképpen jön, adja magát és mun­kálkodik, ahol a Mózeséhez hasonló őszinte vággyal és kérés­sel találkozik. Ennek a vágynak és kérésnek össze kell forrnia a bűn­bánattal, a megtérés, a mássá lenni akarás vágyával. A Szent­lélek ott talál magának helyet, ahol az ember megítéli ön­magában az ige, iránti süketségét, az Isten tettei iránti vak­ságát, az Isten ígéretei iránti kétségeskedését és ennek gya­korlati következményét: Isten akaratával szemben tanúsított engedetlenségét. A Lélek új életet teremt. Ennek az új életnek gazdag gyü­mölcstermése van: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szíves­ség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. A pünkösdi ígéret a ma gyülekezeteinek is szól. őszinte könyörgésünkre Lelkének erejével meggazdagítja gyülekeze­teink életét. Késszé tesz bennünket, hogy tág öleléssel vállal­juk a szeretet szolgálatát a hozzánk közel élő embertárstól elkezdve a tőlünk távol élők boldogulását is szemmel tartva; — szívesen szerezzünk örömet és munkáljuk a megelégedést; — megtegyünk mindent a béke fenntartásáért és biztosításáért; •— türelmesek legyünk embertársaink iránt és a türelem és megegyezés útját helyeseljük a háborúskodás semmit meg nem oldó módszere helyett; és mindig mindenekben a jót csele- kedjük mindenki javára. Isten adja az ő Lelkét egész népének szerte ezen a vilá­gon, hogy a szolgálat helyes útján járva bizonyságtevése és élete sok jó gyümölcsöt teremjen az emberiség javára és di­csőséget hozzon Isten szent nevére. Mezősi György Pünkösdhétfő Zsolt. 51, 12—15. A zsoltárige új életért könyörgés. A bűnös embernek, Hogy Isten előtt megállhasson, teljes megújulásra van szük­sége. Nem arról van azonban szó, hogy mi saját magunk for­máljuk újjá életünket, hogy szép tervekkel és megfeszített akarattal megpróbálkozunk fokról fokra jobb, igazabb embe­rekké lenni. Űj teremtést jelent az, ami velünk történik, és abban a mi tevékenységünknek nincs semmi része. Dávid király bűnbánati imádsága: tiszta szívet teremts bennem, óh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem. Isten teremtő Isten. <5 teremtette kezdetben az eget és a földet. És azóta is teremt szüntelen. De legkedvesebb teremt­ménye a bűnöktől megtisztított emberi szív és a félelmektől, kétségektől, ingadozásoktól, tévelygésektől megszabadított új, erős lélek. Isten teremti ezt, azáltal, hogy Lelkének erejével Jézus Krisztushoz kapcsolja életünket. Szent Fia által Isten a bűnök sokaságát törli el. Aki pedig a bűnbocsánatban tiszta szívet kapott ajándékul, az egészen más szemmel néz a világra. Pünkösd az új teremtésnek, az új, tiszta szívnek és az erős léleknek az ünnepe. Az igében és a szentségekben olyan erőnek az ígéretét és ajándékát kapjuk, amely teljesen új alapra helyezi életünket. Az új alap: Jézus Krisztus. A tiszta szívvel és az erős lélekkel megajándékozottak közösségébe lé­pünk: a szentek közösségébe. Ez a közösség, az Egyház, való­ban abból él, hogy Urunk mennybemenetele után a tizedik napon pünkösd ünnepe felvirradt, és hogy pünkösd a törté­nelemnek egyszeri eseménye bár, mégis örök pünkösdben élhe­tünk. Isten ma is munkálkodik Szentlelkével, ott, ahol igéje és szentségei formálják az emberi szíveket. Pünkösd az örömnek és vígasztalásnak az ünnepe. Aki a Szentlélek ajándékában részesült, az Atyával és a Fiúval van benső kapcsolatban, és ezért mindig oka van az örvende­zésre. A bűneiben megkötözött Dávid király egyedül Isten kegyelmében látja szabadulását. Mi, az Újszövetség gyermekei, abban a bizonyosságban és örönrtben ünnepelhetjük pünkösdöt, hogy Isten Jézus Krisztus által megszabadított a bűntől, halál­tól és kárhozattól, s ezért Isten gyermekeiként Krisztussal együtt élhetünk és szolgálhatunk egy új élet engedelmességé­vel. Pünkösd az új engedelmességnek az ünnepe. Az első tanít­ványok előtt is pünkösdkor lett világossá küldetésük, amelyet Uruktól kaptak. Pünkösd minden elzárkózó, a csak a saját magával bíbelődő keresztyénségnek a végét jelenti. Isten Szentlelkévél küldetésünk elvégzésére ad erőt. Leikével tölt el, hogy vezessen bennünket, és hogy rajtunk keresztül vég- hezvigye akaratát. A Szentháromság harmadik személyét nem könnyű értelmünkkel felfognunk, az azonban bizonyos, hogy pünkösd ünnepén a Szentlélek kitöltésével egy új világ ereje tört be e világba. Ebből az erőből nyeri mindmáig a keresz- tyénség üdvbizonyosságát, a megváltás örömét és szolgálatra való engedelmességét. A miénk-e mindez az ajándék? Erre a kérdésre a keresz­tyén embernek nem volna szabad zavarba jönnie. Szekeres Elemér Lelkészek, felügyelők, gondnokok a béke és a leszerelés mellett A májusi „leszerelési hónap” alkalmából tovább ér­keznek szerkesztőségünkhöz az állásfoglalások. Az egyház helye a leszerelésre törekvők mellett van A világ békéjében való reményünk nem lehet teljes és zavartalan mindaddig, amíg a teljes és általános leszerelés meg nem történt. Nekünk egyháznak az emberiség azon jobbik része mellett van a helyünk, amelyik a békességre és a lesze­relésre törekszik. Mind ebből nekünk, kezdve a legkisebb hívőtől, végig az Egyházak Világtanácsának legfelső fórumáig, azt a következtetést kell levonnunk, hogy nem nyújthatunk sem politikai, sem erkölcsi támogatási azoknak, akik a világ békéjét és a leszerelés megvalósulását akadályozzák és a vi­lágot háborús félelemben tartják. KARL BÉLA lelkész, Majos Leszerelésért a búzamezőkön Gyékényes, ahol szolgálok, a jugoszláviai határ délnyugati részén fekszik. Egyházközségem népe az elmúlt háború tanulságain okulva tudatosan dolgozik a békéért. Erőfeszítése közben azonban azt tapasztalja, hogy vannak olyanok, akik azt akar­ják, hogy a vas ne a földet szántsa. A nyugati hatalmak láza­san fegyverkeznek, szabotálják a leszerelési konferenciákat, így a világot a háború szakadékénak szélére sodorják. Meggyőző­dése a híveimnek is, hogy a békét megőrizni és a háború veszélyét megszüntetni csak a teljes leszereléssel lehet. Mint mindenért a világban, így a leszerelésért is csele­kedni kell. Feladatom, hogy korszerűen hirdessem az igét. Igehirde­tésemben bátran nyúljak hozzá a leszerelés kérdéséhez is. Az egész problémát az ige világosságába helyezem, mert a le­szerelést igen hatásos orvosságnak tartom az Isten és az ember elleni legnagyobb vétek, a termonukleáris háború ellen. A személyes beszélgetések során erősítgetem híveimet ab­ban a tudatban, hogy Isten a béke megőrzését az ő kezükbe is odahelyezte, hogy a hétköznapi ember bármennyire is szür­kének érzi magát, mégis munkálkodhat a békéért. Ha a híveim a legfontosabb munkahelyen, a búzamezőkön maradéktalanul elvégzik a legszebb munkát, amelyet Isten az emberre bízott, verejtékezésükkel bizonyára előreviszik a béke ügyét. BANDI ISTVÁN lelkész, Gyékényes Leszerelést az emberiség érdekében Gyülekezetünk gondnoka vagyok. Nemcsak anyagi jólétét és belső békéjét tartom fontosnak, hanem az emberiség egye­temes békéjét is. A fenyegető veszély láttán, különösen fontos­nak tartom a leszerelés mielőbbi megkezdését az emberiség jövője érdekében. Orvosi feladatom az emberek életének men­tése. Nem lehetek közömbös akkor, amikor százmilliók életé­ről van szó. Ezt ma egyetlen felelősége tudatában levő ember sem teheti meg. Feladatomnak tekintem nemcsak e veszélyre való felhívást, hanem az elhárításáért való küzdelmet is. DR. SZOMORA SÁNDOR a tatai egyházközség gondnoka Mindannyiunk létkérdése A leszerelés mindannyiunk létkérdése. Nem csupán el­méleti, vagy elvi kérdés, semmiképpen sem utópisztikus ábránd, hanem elevenünkbe vágó személyes kérdésünk és így mint ilyen életfontosságú téma egyházunk számára is állandó aktualitással bíró döntő kérdés. Ezt tükrözi sajtónk, minden kiadványunk, egyházunk felelőseinek megnyilatkozásai és szolgálatai bel- és külföl­dön, külföldi békeharcosok és egyházi közéleti emberek szolgálatai hazánkban, egyházainkban, ugyanúgy mint az a szolgálatunk, ahova az Isten bennünket állított. A szószék, a tanácsterem, a bizalmas beszélgetés, a pozitív építő munkát támogató egyházi sajtó ajánlása és támogatása Írás­sal, imádságaink, életünk helyes krisztusi alapon való viszo­nyulása minden szép, jó, nemes, hasznos iránt, valamint az emberek nevelése minderre, mind olyan kérdés, mely nem lehet idegen a keresztyén gondolkodásmódtól. Ha a keresztyén embert — legyen az lelkész, vagy világi — megkérdeznek ilyen kérdésben, nem is lehet más a vá­lasza, mint az, hogy „kövesse mindenki irányában a békes­séget.” (Zsid. 12,14.) A leszerelés gondolatának a szolgálata is része ennek a tevékenységnek. BENKO ISTVÁN lelkész, Orosháza Legyen tetté a szó Gyülekezetem földrajzi helyzetéből, múltjából és sajátos összetételéből adódóan sokfele kapcsolatunk és érintkezési fe­lületünk van a külfölddel. Nyugatról is mind többen jönnek hozzánk, és tőlünk is egyre többen mennek ki szülők, gyer­mekek é3 rokonok látogatására. Ez a sajátos helyzet a béke és leszerelés gondolatának, célkitűzéseinek konkrét és hathatós támogatására igen nagy lehetőségeket, de ugyanakkor talán még nagyobb felelősséget is jelent. A leszerelési világkampány eredményessége tekintetében nyilván nem jelentéktelen, hogy külföldet járó híveink a kint újra meg újra előkerülő kér­désre: „Aztán milyen papjaitok vannak most odahaza?” —, azt felelhetik: „Olyanok, akik teljes szívvel és lélekkel az emberi­ség békéjét és a leszerelést akarják!” És ha a hazalátogatók­nak, akik istentisztelet után feljönnek hozzánk egy kis beszél­getésre, vagy legalább egy kézszorításra elénk állnak, ugyan­ezt a meggyőződésünket nyíltan és határozottan megvalljuk, tulajdonképpen tetté, állásfoglalássá lett a szó. Ma már nem nehéz külföldiek előtt is nyíltan mindezekről beszélni, mivel túlnyomó többségükben ők is egy békés, háború nélküli, em­berséges világ után vágyódnak. Ezért a békéért és leszere­lésért való radikális kiállásban senkitől sem engedhetjük ma­gunkat túlszárnyalni, ha valóban komolyan vesszük a tanít- ványságot. Ráadásul közben újra meg újra rá is kell mutatni arra, hogy egyszerűen nem létezik semmiféle, még olyan ne­mesnek látszó célkitűzés, amely a mai lehetőségek között iga­zolhatna egy háborút. WELTLER REZSŐ esperes, Sopron Káldy Zoltán püspököt a Magyarok Világszövetsége elnökségének tagjai közé iktatták % A Magyarok Világszövetségének Elnöksége május 28-án kedden ülést tartott. Az elnökség Bognár József professzornak, a világszövetség elnökének beszámolója után az elnökség tagjai közé iktatta többek között KÁLDY ZOLTÁNT, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökét is. örömmel fogadjuk püspökünknek ezt a megtisztelő meg­bízatását, és az e téren végzett munkásságára is Isten áldását kérjük. Appelék Magyarországon Mint már jelentettük, néhány napos látogatásra hazánkba érkezett Andre Appel párizsi evangélikus lelkész és felesége; Franciaországi vendégünk több egyházi szeretetintézményt meglátogatott és Isten igéjével szolgált néhány gyülekeze­tünkben, Május 22-én esti istentiszteleten Deák-téri templomunkban német nyelven prédikált Appel lelkész. A templom zsúfolásig megtelt az érdeklődő hívekkel. Az istentiszteleten a Luthe- ránia-énakkar is szolgált. Május 26-án, vasárnap délelőtt a Budapest-Kelenföldi templomban francia nyelven hirdette az igét. Délután Csővárra utaztak Appelék, ahol is az Efezus 4, 11—16 alapján prédikált' Appel lelkész. Arról beszélt, hogy a Krisztus egy testének tagja, a kicsiny magyarországi gyülekezet éppen úgy, mint a franciaországi, szórvány­sorsban élő maroknyi evangélikusság is. Együtt kell növeked­niük a Krisztusban, aki feje az egyháznak, az 6 testének, s ez azt jelenti: egymás hite és szeretete által kell növe- kedniök a világért való szolgálat feladataira. Mert nem önmagáért él az egyház, hanem az emberekért, a világért* akik közé Ura állította. S ez a szolgálat a mi időnkben az emberiség békéjéért való fáradozásban teremhet jó gyü­mölcsöket. *­PÜNKÖSD 1963 Az Egyházak Világtanácsa elnökeinek üzenete „És amikor Jézus kinyitotta a könyvet, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Ümak lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegé­nyeknek az evangéliumot hir­dessem .;. ” (Lk. 4,17—18.) „Jézus azt mondta, amikor eljő amaz, az igazságnak Lel­ke, elvezérel majd titeket min­den igazságra __ az engem di csőít majd, mert az enyém­ből vesz és megjelenti néktek” (Jn. 16,13-14). Jézus földi szolgálata a Szentlélekkel kezdődik és vég­ződik, akinek a jelenlétéből ál­landóan élt. Jézus ennek a nagy örömnek a bejelentésé­vel kezdi: Ma beteljesedett az ótestamenturrn prófécia és megjelenik Isten országa. Egy ígérettel fejezi be földi szolgá­latát, a Szentlélek új győzel­meinek ígéretével: tanítványai­nak nem kell szomorkodniok testi távozása miatt, mert a Szentlélek eljövetele azt fogja jelenteni, hogy Isten ismere­te és szeretete az emberek kö­zött évről évre és korról korra mélyül. Pünkösdkor ennek az ígéretnek az első beteljesülé­séről emlékezünk meg és meg­ízleljük a „jövendő világ erőit”. A mi egyházainknak szól ez az igerész ma. Vajon mi a Szentlélekkel kezdjük-e és vé­gezzük-e küldetésünket? A ke­resztyének mindenütt egyet­értenek abban: Keresztyénnek lenni azt jelenti, hogy Szent- leiket vettünk; egyháznak len­ni az első pünkösd óta azt je­lenti: telve lenni Szentiéi ék­kel. Méltán el lehet mondani, hogy Krisztus követői sohasem szűntek meg „hirdetni az evan­géliumot a szegényeknek... gyógyítani a megtört szívűe- ket, szabadulást hirdetni a foglyoknak... az Úrnak ked­ves esztendejét hirdetni”. Ezt azonban nem mondhatjuk ön­elégülten. Milyen óriási lehe­tőségek állnak még előttünk keresztyén bizonyságtételre és szolgálatra, amelyeket nem használunk ki, nem pusztán azért, mintha hiányoznának a munkatársak és anyagi erőfor­rások, hanem alapjában véve azért, mert „nem járunk a Szentléiekben”, vagy nem élünk azzal a kegyelmi aján­dékkal, amelyet mindnyájan kaptunk! Vajon Jézushoz hasonlóan, a Szentlélekkel végezzük-e szolgálatunkat? Ez nyitottsá­got és előretekintést jelent. Jelenleg sok reménytkeltő be­szélgetés folyik a keresztyén egységről és amire egyszer ke­vesen törekedtek, azt ma min­denki keresi. Azonban a Szent- létekben való egység kétség­telenül áldozatokat fog kíván­ni, ha rá merünk lépni azokra az új ösvényekre, amelyeket nem mi, hanem ő választott. Egyházainkat az a kísértés fe­nyegeti (és ebben gyakran el­bukunk), hogy nosztalgiába esnek: a Krisztus utáni első század után vagy a XII. szá­zad vagy a XVI. század után — vagy éppen az ökumenikus mozgalom első ötven eszten­deje után! Pál apostol int ben­nünket, hogy ne törődjünk a hátunk mögött levő dolgokkal* hanem törekedjünk elhívásunk jutalmára. Ö is így cselek* szik, talán éppen azért, mert: tudja, hogy a keresztyéneket is félelem foghatja el. De nem törekedni erre a jutalomra sú­lyos dolog, mivel a Szentléiek­ben való hit megtagadását je­lenti, aki mindig előttünk jár, hogy újra megmutassa nekünk Krisztus dolgait. Ma mi gyakran féltjük a ke­resztyén tanítás és életmód alapjait, féltjük egyházainkat és azok helyét különböző tár­sadalmakban. A legkevésbé sem kell féltenünk Isten Szent- leikét, aki sohasem jut csőd» be és nem öregszák meg. Ezen a pünkösd ünnepen arra hí­vunk fel benneteket és ma­gunkat, hogy ne féljünk, ha­nem bízzunk őbenne, akit mindnyájan elnyertünk és aki által végezzük az istentiszte­letet, aki cselekvő szeretet, az igazság forrása, az élet Ura é« Adója. ADATOK AZ INDIAI KERESZTYÉNSÉGRÖL A legutóbbi népszámlálás szerint a 440 milliónyi indiai lakosságnak 10 és fél százalé­ka keresztyén — közölte az indiai helyettes belügyminisz­ter. Közel 60 százalék ebből katolikus. A legtöbb indiai — 366 162 693 — hindu; köz­vetlenül utánuk az izlám kö­vetői jönnek, számuk 46 mil­lió 911731. * KERESZTYÉN EGYETEM INDONÉZIÁBAN Hivatalosan elismerte az in­donéziai kormány a salatigai (Közép-Jáva) keresztyén egye­temet. Ez az elismerés mér­földkő ennek a fiatal intéz­ménynek az életében. Az egye­temhez öt fakultás tartozik, 82 tagú tantestülettel és 616 hallgatóval. Az egyetemi hall­gatók Indonézia különböző egyházaiból jönnek az egye­temre, el egészen a közép- jávai református keresztyén egyház zsinatáig. Sok nem keresztyén hallgatója is van az egyetemnek. A „LESZERELÉSI VEZÉRKAROK” KÖZÖS TANÄCSKOZÄSA PÁRIZSBAN A francia békemozgalom kezdeményezésére a különbö­ző politikai vagy ideológiai nézetet valló ún. „leszerelési vezérkarok” közös találkozó­ját rendezték meg Párizsban. Célja a közvélemény mozgósí­tása a leszerelés érdekében, az erők összpontosítása, hogy a francia kormány képvisel­tesse magát a genfi leszere­lési értekezleten és a „francia ütőerő” megvalósítása ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents