Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-06-02 / 22. szám

KP. BÉRM. BP. 72. PÜNKÖSDI SZEMMEL „Mikor eljön Ö, az igazság Lelke, Ö majd elvezet titeket minden igazságra. Mert nem magától szólt, hanem azokat mondja, amiket hall és a bekövctkezen- dőket jelenti ki nektek.” Ján 16, 13. AZ EMBERI SZEMEK NEM EGYFORMÁK. Vannak ho­mályosan és vannak élesen látó szemek. Az egyik ember észreveszi azt, amit a másik nem lát meg. Egy-egy világhírű ■festmény előtt álló emberek között lesznek olyanok, akik felfogják a remekmű egész mondanivalóját és felfigyelnek a legkisebb művészi részletre is, mások csak egy festményt látnak, különböző színeket, és nem veszik észre a mű nagy­szerű „mondanivalóját" és nem figyelnek föl a kicsi részletek szépségeire sem. A Szentírás beszél nemcsak testi szemekről, hanem a „szív szemei”-ről is. Pál apostol az efezusiakhoz írt levelében azért imádkozik, hogy a Lélek „világosítsa meg a ti szívetek sze­meit” (1, 18.) A szív szemeit az Isten azért ajándékozta a gyülekezet tagjainak, hogy azokkal felismerjék Isten nagysá­gos dolgait, általában az Ű akaratát és az Ő útjait. A szívnek a szemei is lehetnek homályosan látók és éles tekintetűek. A gyülekezet egyes tagjai sokszor szinte semmit sem látnak Isten dolgaiból és Isten akaratából, ugyanakkor mások bol­dogan figyelnek fel arra, amit Isten megmutat nekik önma­gából, útjaiból és akaratából. A szív szemeit a bűn sokszor meghomályosítja és rövidlátóvá teszi, de Isten Pünkösdkor elküldötte az Ö Szentlelkét, nemcsak az anyaszentegyház meg­teremtésére, hanem abból a célból is, hogy ebben az anya- szentegyházban élő emberek szívének szemeit újra és újra megvilágítsa. A pünkösdi Lélek által megvilágosított szemek felismerik Isten útjait és igazságát. Jézus mennybemenetele előtt azt ígérte tanítványainak, hogy majd elküldi hozzájuk y,az igazság Lelkét, Aki elvezeti őket minden igazságra”. Vagyis a Szentlélek esetről esetre feltárja Jézus követői előtt Isten igazságát és vezeti őket az igazság útján. A Léleknek ez az igazságot megmutató és igazságra elvezető munkája a tanítványok életében is fokozatosan, szinte lépcsőzetesen történt, BÁRMILYEN SOKAT MONDOTT EL JÉZUS tanítványai­nak a velük való együttlét alkalmával, mégis voltak dol­gok, amelyeket még nem tudott nekik elmondani, mert nem tudták volna akkor még felfogni és megérteni. János evan­gélista beszél arról, hogy a tanítványok csak húsvét után értették meg például azt, amit Jézus a jeruzsálemi templom megtisztításakor az „Ö teste templomának lerontásáról” mon­dott. Húsvét kellett ahhoz is, hogy megértsék az Ő kereszt­halálát. Sőt Pünkösd is kellett ahhoz, hogy Jézus tanítását és egész életművét felfogják. Később a Lélek egyre mélyebben magyarázta meg a ta­nítványoknak Jézus személyének és művének jelentőségét. Egyre jobban megértették a Lélek vezetése által, hogy Jézus Krisztus az egész világhoz küldetett. A négy evangélista írása és Pál apostol levelei is azt mutatják hogy Jézus taní­tását és munkáját az apostolok és evangélisták egyre jobban megértették. Ezekből tűnik ki, hogy a Lélek valóban az „igaz­ság Lelke” amely elvezet minden igazságra. A LÉLEKNEK EZ AZ „IGAZSÁGRA VEZÉRLŐ” MUN­KÁJA ma sem szűnt meg. Ma is feltárja a szív szemei előtt Isten igazságát. Ez nem azt jelenti, hogy Isten Jézus Krisz­tusban történt kinyilatkoztatásán kívül a Lélek napjainkban új, meg új olyari igazságot tár fel, amit Isten eddig még nem nyilatkoztatott ki, hanem azt jelenti, hogy a Jézus Krisztusban történt kinyilatkoztatást egyre mélyebben és egyre nagyobb összefüggésekben magyarázza meg nékünk. A Léleknek e munkája nélkül nem tudnánk Jézus Krisztus tanítását és életművét a mi napjainkban és a mi napjainkra nézve helyesen értelmezni. Nem tudnánk a mi körülményeink között az egyház útját megtalálni, és ezen az úton helyesen járni. Nem tudnánk eligazodni azok között a problémák kö­zött, amelyek az egyházban és a világban vannak. De a Lélek megmagyarázza nékünk, hogy új körülményeink között hogyan kell értenünk egy-egy régi igét és ebből a régi igéből a Lélek elő hoz a mi napjainkban olyan új mondanivalót, amely segít bennünket abban, hogy az egyház útját helyesen járjuk. Éppen ezért nincs igaza azoknak, akik sokszor arra hivatkoznak, hogy egyik vagy másik igét „régen az írás­magyarázók másképp értettek és miért kell azt ma megint másképp értelmezni”. Isten az új körülmények között a „régi igét" az Ö Szentlelke által újként ajándékozza nékünk. Eköz­ben megvilágosítja előttünk napjaink történését. így nem vagyunk magunkra hagyva, hanem vezettetünk. MINDIG NAGY BAJ AZ EGYHÁZBAN, ha a gyülekezet tagjai nem engedik szívük szemeit megnyitni az Isten Lel­kének, az igét újonnan magyarázó munkája előtt. De az igazságra még másképpen is elvezet a Lélek. Vannak olyan problémák az egyházban és a világban, amelyekre nem talá­lunk textust a Szentírásban. Ezekről a kérdésekről sem Jézus, sem az evangélisták, sem az apostolok nem beszéltek. Ne­künk mégis ma, ezekben a kérdésekben döntenünk kell. És még csak azt sem mondhatjuk, hogy mivel nincs velük kap­csolatos textus a Szentírásban, ne foglalkozzunk velük. Fog­lalkoznunk kell velük, mert egyházunk életével és az embe­riség sorsával függnek össze. Ilyen probléma például nap­jainkban az atomfegyverek kérdése és még sok más. Ezekben a kérdésekben is elvezet bennünket a Lélek „minden igaz­ságra”. A Lélek ugyanis a „prófécia Lelke” is. Ez azt jelenti, hogy tud útmutatást adni olyan kérdésekben is, amelyek régebben nem voltak kérdések, de ma az egyháznak és az emberiségnek égető kérdései. Pünkösdkor kérjük Isten Lel­két, hogy jöjjön közénk, világosítsa meg szíveink szemeit, hogy pünkösdi szemmel tudjunk járni az egyházban és a világban. És a pünkösdi Lélek erejével tudjuk szolgálni ember­társaink javát. Káldy Zoltán o jöj, teremtő Szentlélek! A SZENTIRÄS ARRÓL TANÚSKODIK, hogy Isten Lelke teremtő hatalomként kezdettől fogva a világot hor­dozó erő. Isten Lelke lebegett a rendezetlen mélység fölött. Isten Lelke teremtett parancs­szavával rendét a káoszból, világosságot és életet a sötét­ségből és állította az embert minden teremtmény élére az­zal a megbízatással, hogy hajt­sa uralma alá a földet. Bár­mennyire is a természet része a halandó ember, abban mégis különbözik a többi teremtettől, hogy a Lelkét lehelte bele Is­ten. Isten képére teremtettek vagyunk. Tudunk Istenről! AZ AZ EMBER azonban, aki tud Istenről, tud egyúttal a múlandóságról is. Ezért kel­lett a teremtő Léleknek má­sodszor a halál legyőzésekor színre lépnie a Megfeszített feltámadása által. Pál apostol beszél arról, hogy az első em­ber bűnesete folytán a múlan­dóságba taszított teremtett vi­lág sóvárog az Isten fiainak a megváltása után. (Róm. 8, 19. kk.). A megváltás ebben az esetben a megszabadítást je­lenti a halálból. Pál szerint Is­ten Lelke, mint az élet ereje, támasztotta fel Jézust a halál­ból s ez a Lélek támasztja föl a mi halott testünket is. (Róm. 8,11.). A LÉLEKRÖL SZŐLŐ IGE­HIRDETÉS tehát kezdettől fogva tartozéka a keresztyén bizonyságtételnek! Hiszen a Keresztelő által megkeresztelt Jézus Isten Leikével kapja azt az erőt, hogy hirdesse az evan­géliumot Isten eljövendő or­szágáról és ezért az evangéliu­mért minden emberi ellenke­zés dacára engedelmesen meg­haljon a kereszten. S ha va­laki azzal a szándékkal olvas­ná az evangéliomokat, hogy va­jon van-e valami bizonytalan­ság Jézus küldetéstudatában s van-e valami homályos dolog beszédeiben és cselekedetei­ben, arra a csodálatos felis­merésre fog eljutni, hogy egyetlen más embernek az életében sem található olyan biztonság és meggyőződés gon­dolkodásban és cselekvésben, mint éppen Jézuséban. S ez a biztonság a Lélek ajándéka óta van meg Jézusnál, amelyet Já­nos evangélista így formuláz meg: Én és az Atya egy va­gyunk (10,30). A MENNYEI ATYA AKA­RATÁVAL ÉS GONDOLA­TAIVAL van egységben Jézus. Ez az egység ád neki teljhatal­mat az emberekkel szemben. Ez az egység adja neki a bi­zonyosságot, hogy semmiféle hatalom sem tudja elragadni tőle azokat, akiket az Atya ne­ki adott. A Lélek dolgozik ná­la mindezekben. A samáriai asszonnyal folytatott beszélge­tésében mondja ki világosan: Az Isten Lélek és akik őt imádják, szükséges, hogy Lé­lekben és igazságban imádják. (Jn. 4,24.) Lélekben imádni pe­dig azt jelenti, hogy búcsút mond az ember minden kul- tuszi megkötöttségnek. A Ni- kodémussal folytatott beszél­getésben pedig azt is meg­mondja, hogy szakítani kell a zsidó törvényeskedéssel is és annak helyére az újjászü­letésnek k,ell lépnie a Lélek által. (Jn. 3,1—13.) JÉZUS AZONBAN AZT IS TUDJA, hogy ez a Lélek — mint a szél a természetben — fúj, amerre akar és senki emberfia nem tudja megzabo­lázni. De tudja Jézus nyomán a keresztyén gyülekezet is, ha Pünkösd reggelén elolvassa a Cselekedetek könyve 2. fejeze­tét és ott azt látja, hogy a ha­talmas viharként a tanítvá­nyok csapatára fúvó isteni Lé­lek bátor és munkára, szolgá­latra vállalkozó apostolokat csinált a bátortalan tanítvá­nyokból, akik eddig' csak zárt ajtók mögött mertek összegyü­lekezni Jézus halála és feltá­madása után. NEM A TANÍTVÁNYOK HATÁROZTÁK EL — csak úgy maguktól, —, hogy to­vább viszik Jézusnak az Isten uralkodásáról és világmegváltó terveiről szóló evangéliumát. Máté 28,18—20. szerint a Fel­támadott adott parancsot erre az apostoloknak. S ennek a parancsnak csakúgy engedel­meskedniük kell a tanítvá­nyoknak, ahogyan maga a Mester engedelmeskedett mennyei Atyja parancsának! Azt az erőt azonban, hogy ezek az addig gyáva és ta­nácstalan tanítványok kime­részkedtek igehirdetésükkel a világba, Csel. 1,8 sze­rint a Szentlélek ajándékoz­ta a tanítványoknak. Ö hívta el az őskeresztyén gyülekezet tagjait üldöző Pált is a szolgá­latba. (Csel. 13,2.) Ez a Szent­lélek irányítja az evangélium hirdetőit a döntő pillanatok­ban — nemcsak tartalmilag, hanem még földrajzilag is, hogy hova menjenek. (Csel. 15,28; 16,6.) AZ EGYHÁZ TÖRTÉNETE sem valamilyen vallásos kö­zösségnek és szervezeti for­máinak a története, hanem a Szentlélek munkájának, to- borzó tevékenységének a tör­ténete a gyülekezetekben min­den emberi tévelygés és tév­hit ellenére. Ez a Lélek él az egyes emberekben Isten ereje­ként. (Jn. 3,6.) Ez a Szentlélek tölti ki Istennek szeretetét az emberi szívekbe. (Róm. 5,5.) Ez az új élet Lelke azokban, akik Lélek szerint járnak. (Róm. 8,4; 13.) Ez a szere­tetnek és józanságnak a Lel­ke a gyülekezetekben és. azok tagjaiban. (2. Tim. 1,7.) Az Ür Jézus Krisztus maga a Lélek. Ahol az Ür Lelke lako­zik, ott szabadság van. (2. Kor. 3,17.) A szabadságnak ez a Lélike kiűzi a keresztyének­ből a szolgaságnak és a fé­lelemnek a léikét és az isten- fiúság Leikével ajándékozza meg őket. (Róm. 8,15.) A SZENTLÉLEK VEZET EL bennünket arra, hogy bízzunk Jézus igéjében és megváltói művében. Ez a Lélek láttat­ja meg velünk, hogy a meg­feszített és feltámadott Jézus II lllllililllllllilllililililllllllllllilllllilllililililMlIiilllllilüil!! valóban a Krisztus. Ez a Lé­lek köt hozzá bennünket Krisztushoz és indítja el az embert Krisztus nyomdokain. És aki Krisztussal jár, az a szeretet birodalmában él. S ott a szeretet parancsolata uralkodik. Ez a szeretet pe­dig helyesen értékelteti ve­lünk' a világot is, az embert is, de — a bűnt is! Ez a Lé­lek tanít meg bennünket ar­ra is, hogy tudjunk különb­séget tenni a rajongó „lélek” és az olyan ember között’ aki valóban megtalálta Krisz­tusban a megváltót. A BIBLIA JÖZANÜL BE­SZÉL a Lélek munkájáról. Így óv meg bennünket attól, hogy a Szentlélek munkájával kap­csolatban rajongásba essünk. A fanatizmust hiába keres­sük a Szentlélek adományai között. A mi őseinknek is számolniok kellett a külön­böző rajongással, félreértéssel és fantasztikus „lélek-történe- tekkel”. Ezért egyeztek meg abban, hogy a Szentlélek Is­ten személye maga. A Szent­lélek maga az Isten — a sze­mélyes Isten. S ezzel azt akar­ták egyházi atyáink hangsú­lyozni, hogy a Szentlélek nemcsak az Istenből kiáradó erő, hanem maga az Isten, aki az Igében megragadja az embert és emberré teszi, for­málja, egészen a maga ké­pére alakítja. Az ilyen embe­rek alkotják azután a szen­tek gyülekezetét. így érthető, hogy a keresz­tyén gyülekezet a 8. század óta így énekel Pünkösd ünne­pén: Veni creator spiritus — Ó jöjj, teremtő Szentlélek! Vagyis — a Szentlélekért kö­nyörögnünk kell. Nem áll mindig az ember rendelkezé­sére. Az ember nem rendel­kezhetik vele. Isten szabad kegyelmének az adománya a Szentlélek. A SZENTLÉLEK ÜNNEPE, olyan időre esik, amikor tel­jes pompájában virul ki a természet is. Az élet teljes­sége függ a keresztyén em­bernél a Lélek kitöltésétől. Ezt a teljességet látta meg Géléi Katona István Öreg Graduáljának (1636) az ének­szerzője, amikor a minden pünkösdkor elénekelt egyházi ének utolsó mondataiban ezt írja: „Vigadjunk. vigadjunk, miként a fák, füvek, virágok újulnak örömben." Dr. Pálfy Miklós IMÁDKOZZUNK Lukács 11, 9—13 Istenünk, pünkösd legnagyobb személyes ajándékát kö­szönjük meg Neked: Atyánknak vallhatunk. Azért küldötted el Jézust a földre, azért halt ,meg és támadt fel értünk, mert Te irgalmas mennyei atyja voltál teremtményeidnek, az em­bereknek. De mit érne ez, ha mi nem tudnánk, ha szívünk mélyén nem lehetnénk bizonyosak e felől, és a Te hozzánk hajló szavadra: „szeretett gyermekem!” — nem mondamá rá hálás hitünk lelkünk mélyéről jövő vallomását: „Atyánk, a Jézus Krisztusban!” Ezt adja nekünk Szentlelked: a belső bizonyosságot igéd igazságáról, a hit forróságát szereteted tüzétől, örvendező bizo­dalmát bocsánatodban és kegyelmed hűségében. Saját értel­münkkel és erőnkből nem tudnánk Benned hinni, de Szení- lelked elvégzi ezt bennünk, kikutathatatlan módon, az evan­gélium szava által. Alázatosan, buzgón kérünk, add nekünk és az egész anya- szentegyháznak pünkösd ünnepén Szentlelked ajándékát, hogy végbe menjen a belső csoda, és legyen a Te atyai gondviselő, üdvözítő szereteted Jézus Krisztus személyén keresztül a mi életünk nagy öröme, reménysége. Kérünk Téged pünkösd ünnepén arra is, hogy Szentlelked ereje által mint a Te gyermekeid szolgálhassanak a hívő ke­resztyének mindenütt a földön az emberek javára. Töltsd meg a keresztyénséget a valóságos szeretet leikével, hogy egyéni életünkben is a szeretet hassa át másokhoz való viszonyun­kat. De add, hogy ugyanez a szeretet mozgasson bennünket mindannak elősegítésére, ami az emberek érdekét munkálja a földön, az egyes népeken bellii a társadalmi fejlődés terén, az emberiség életében az elnyomott népek felemelkedésében, a nemzetek békés kapcsolataiban. Ámen. Pünkösd nem tanítás, ha­nem találkozás Istennel. Ta­lálkozás Isten Szentlelkével, a bennünk munkálkodó, cse­lekvő Istennel. Ezen az ünnepen arról em­lékezünk, amit értünk, velünk és bennünk cselekedett az Isten. Ezen az ünnepen hálás szívvel emlékezünk arra, hogy Isten kiárasztotta Szentlelkét,- hogy mi lássuk Öt, halljuk a szavát, akarata szerint éljünk és hogy rajtunk tovább árad­hasson áldásként az Ö Szent­lelke. Egy teológus így fogalmaz­ta meg a Szentlélek útját: —« Isten az Igével vezet Önmagá­hoz, az Igével világít Önma­gunkra és az igével visz Övéi­hez, az emberekhez. — Egy másik teológus így vallott a Szentiélekről: - A Szentlélek nem pusztán személytelen ha­tás, nem csupán a közösség érzése, amikor együtt va­gyunk, nemcsak eszmékért, ügyekért való lelkesedés —, Szentlélek személy, Akiveí értekezhetünk. Akiből erőt me­ríthetünk, Aki életünk Élete lehet. Egy harmadik teológus' végül ezt mondotta: — A Szent­iéi ekben a tanítványok Jézus bennük lakozó lelkét látták -» és ezt jól látták. Három ige fényében ma mi is megemlékezünk a Szentlé­lek ajándékairól. A Szentlélek először fs hivővé tesz. — „A Lélek által Isten fiai vagyunk” — ol­vassuk a Római levél nyol­cadik fejezetének 16. versé­ben. Mindazt, ami hitbéli örömünk és üdvösségünk, bé­kességünk és reménységünk, a Szentlélek Istennek köszön­hetjük. Tőle kaptuk Istennel való életünk minden szépsé­gét, Krisztusban való bizodal- munk boldogító békességét. Ünnepi öröm a számunkra mindezt megköszönni, hiszen a köszönetünk szavát, az imádr ságot is Neki köszönhetjük. A Szentlélek azután har­monikussá tesz. — „Az Ö Lelke által erősödünk a belső emberben” — olvassuk az Efe- zusi levél harmadik fejezeté­nek 16. versében. Azt jelenti ez, hogy a Szentlélek nemcsak Istenhez vezet el, de önma­gunkhoz is. Megmutatja és megtisztítja az utat önmagunk szívéhez, bűneink meglátásá­hoz és az ezekből való min­dennapi megújuláshoz. A Szentlélek munkája az is, hogy hozzátartozóvá tesz. — „Életünk gyömölcsei a Lélek gyümölcsei” — olvassuk a Galáciai levél ötödik fejeze­tének 22. versében. Azt jelenti ez, hogy a Szentlélek nem­csak Istenhez vezet el. nem­csak önmagunkhoz segít el, de erőt, örömöt és békés szívet ad ahhoz, hogy megérkezzünk a másik emberhez. Megérkez­zünk minden emberhez, aki a távolban is testvérünk, mert a szeretetben a hozzátartozónk! Pünkösd ünnepén emléke­zünk, köszönünk és kérünk. Kérésünk szavát rábízzuk a 240. énekünk 5. versére: „A boldogságra, Istenem Szentlelkeddel segíts, A jóra adj erőt nekem, Vigasztalj, idvezíts!” ff.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents