Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-26 / 21. szám

Világraszóló fordulat Ézsaiás 52., 13—15 Arról, aki Isten üdvtervét „sikerre” viszi s így az egész teremtett világ javára bizonyul „jószerencsésnek”, a legjel­lemzőbbet azzal mondja az ismeretlen, „Második Ézsaiás” néven számon tartott próféta, hogy az a titokzatos, diadal­mas Valaki az Űr Szolgája, Maradéktalanul, tökéletesen az. Teljes mértékben engedelmeskedik Istennek, cselekvése hiánytalan összhangban van Annak akaratával, aki küldte. Az ő engedelmessége nem olyan „lyukas”, mint a miénk, magatartása nem hagy kívánni valót maga után. Ebben az isteni, teles odaadásban, szeretetben lehetett csak eszköz­lője annak a fordulatnak, amely a bűn gyászát a megvál- tottság örömével űzte el. Pedig az Ürnak ez a Szolgája — ez a kivételes, párat­lan és egyetlen — a közbenyomás szerint nem volt rokon­szenves. Mégis, Ö mindig jobban különbül szeret minkét, mint ahogy mi szeretnénk magunkat. Istenhez akar odavonni, megújúlt életre, szolgálatra felkészíteni, nem pe­dig kiszolgálni korántsem mindig makulátlan igényeinket. Persze, hogy ez a Jézus vajmi kevés tapsot kap, s akinek elébe áll szolgai létformájában, önfeláldozásában, s követé­sére szólítja őket, aránylag ritkán indulnak el és maradnak is meg a Krisztus nyomdokán. Mégis Ö hozza el azt a hallatlanul újat, aminek meg­szerzésére emberi képességeink összessége sem elegendő. Minden probléma gyökerét, a bűnkérdést oldja meg halálá­val feltámadásával, s az Élethez magához nyit utat menny- bemenetelével. E földi létformák véges értelmével alig vala­mennyire foghatjuk fel, mit is jelent ez: Krisztus nem a vi­lágűrbe távozott, hanem átlépett abba a nem anyagi világ­ba, amely minőségileg alapvetően különbözik a földtől, mi­vel benne „igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm” lakik, vagyis tartalmát Isten szentségének és akaratának ma­radéktalan érvényesülése jellemzi. Ez a „világraszóló fordulat”: Isten az elbukott és átok alá került teremtettség kritikus pontján, az emberen kezdi az újjáteremtést, s mindenekelőtt gyülekezete, az általa meg­szólítottak közössége képezi a világnak azt a „sarkát” amely­nél fogva Isten mintegy megragadja tulajdonát, hogy keze­lésbe vegye és meggyógyítsa. Ez az a hallatlanul új — az isteni új — amivel az Ür Szolgája „ámulatba ejt sok népe­ket”: szélesre tárult a kapu Isten szent, új világa felé. Krisz­tus mennybemenetele a hívő ember jövőjét is mutatja: en­nek az eljövendő világnak erőivel kell élnünk a ma ember- és Isten-szeretetében. Bodrog Miklós U lilii 111.1 Hl lllil;l!l?lllílilllÍHIIIIIIBIIIIIillliMIIHIIIHIIIHIBIIWflllHIÍIHWMIIIIMiaBBIInmiWMBHiiaiHHIimBliaiBHIllWH A földön szolgáló gyülekezet Ézs. 44,1-5. Izrael sokszor megérdemelte hűtlenségéért, elpártolásáért az Isten büntetését, hiszen bűneivel terhelte, vétkeivel fárasz­totta őt, ezért az Úr veszedelemre adta Jákobot és gyalá­zatra Izraelt. (43, 24, 18.) Mégsem ez az utolsó-szava az Úrnak; nem kegyetlen, nem haragtartó, hanem kegyelmes az Isten, aki eltörli övéi álnokságát és bűneiről nem emlékezik meg (43, 25). Mindezt nem azért tes-zi, mintha megérdemelnék, ha­nem kegyelemből („önmagáért”). Izrael újjá lehet, az Úr gyülekezetévé, szolgájává válhat Isten kegyelmes kiválasztásából. Életében az Isten kezenyoma mindenütt megtalálható születésétől fogva a gondviselés ezernyi jeleiben. Nincs ok a félelemre. Isten a teremtője, alkotója, sorsának kormányzója. Ez a nép így lesz egyszerre Jákob is (csaló, sántító), de egyúttal „igaz” is. Az áldások Istene megsegíti övéit. Izrael nem önerejéből lesz az Űr gyülekezetévé, mások vonzó példájává, hanem onnét „felülről”. Ahogyan az eső felüdíti a kiszikkadt szom­jas földet, úgy adja, árasztja az Ür az ő Lelkét az övéire. Az Űr adja az új szívet, az új lelket a kőszív és a megfásult lel­kek helyébe. így lesz az Isten törvénye a szívükbe írva. így fedezi el az Űr az ő bűneiket és vétkeikről többé nem emlé­kezik meg. Így lesz életük vonzó és áldott mások felé is. Így lesz az új Izrael élete szolgálat Isten és az emberek számára is. Ami akkor állt, ma is igaz. Pünkösd kapujában hirdeti az ige, hogy a szolgálatát igazán betöltő egyház csak ott van, ahol a Szentlélek ereje munkálkodik a benne levő emberek életében. Erre a „felülről” jövő erőre ma is ugyanúgy szükségünk van, mint a kiszikkadt, lelki pusztasággá vált Izrael életében. Az egyház ma is szolgálatot tölthet be ebben a világban. Vállalt szolgálaté akkor értékes, ha nem válik öncélúvá. Krisztus — mint az Űr szolgája — ezen az úton járt. A Krisztus nyomdokán járó egyház csak addig egyház, míg a „felülről” elnyert Lélek erejével tölti be a maga hivatását — mint az Űr szolgája — e földön az emberek között. Így utal ez a régi ige az Újszövetség egyházának, mint Isten népének mai feladataira. Így lesz a Lélek által, hitében megszentelten a címben jelzett mai vasárnapi témában foglaltak értelmében „földön szolgáló gyülekezetté” az egyház, a lelki Izrael. Lehet-e ennél szebb feladatunk és megbízatásunk?! Benkő István ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. má.ius 26-án Deák tér de. 9 (úrv.) Trajtler Gá­bor, de. 11 (úrv.) Hafenscher Ká­roly. du. 6 dr. Kékén András. Fa­sor de. fél 10 Harmati Béla. de. 11 Koren Emil, du. 6 Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 10 Koren Emil. Üllői út 24. de. fél 11 Grün- valszky Károly Karácsony Sándor u. de, 9 Grünvalszky Károly. Rákóczi út 57 b. de. 10 (szlo­vák) dr. Szilády Jenő de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál. du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Vajda Péter u. de. fél 12 Benes Miklós. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 8 Boros Károly Gyarmat u de. fél 10 Boros Ká­roly. Fóti út de. il Káposzta La­jos. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Újpest de. 10 B'ázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár Új­telep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota MÁV-telep de. 8. Rákospalota Nagytemplom de. 10 Rákospalota Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom dg, 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 (úrv.) Schreiner Vilmos, de H Várady Lajos, du. 7 Schreiner Vilmos. To- rockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Öbuda de. 9 Vámos József, de. 10 Fülöp Dezső, du. 5 Vámos József XII. Tarcsay Vilmos u. de 9 Csengődy László, de. 11 Csengődy László, este fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Muncz Fri­gyes. Diana út de. fél 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 dr. Re- zessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Re- zessy Zoltán, du. 6 zenés áhítat. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) Uzon László. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10 Csepel de. 11. HÍREK, HÉTRŐL—HÉTRE A lélek áradása — Húsvét utáni 6. (Exaudi) vasárnapján az oltárterítő színe: fehér. A vasárnap ol- tári igéje: Lk 24, 44—49; szó­széki igéje: Ézs 44, I—5. Dél­után szabadon választott ige. — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIOBAN. Június 2-án, pünkösd vasár­napján evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rá­dió reggel fél 8 órakor. Igét hirdet: Káldy Zoltán püspök. — EGYHÁZMEGYEI KÖZ­GYŰLÉS. A veszprémi egy­házmegye május 16-án tartot­ta közgyűlését Pápán. A köz­gyűlést istentisztelet előzte meg Tóth Sándor mezőlaki lelkész szolgálatával. — BUDAPEST—KELEN­FÖLD. Május 26-án, este 6 órakor a kelenföldi evangéli­kus templomban istentiszte­let keretében a budavári és kelenföldi egyesített énekkar Kodály Zoltán vallásos kóru­sait adja elő. — JUBILEUMOK. Gyúrói Nagy Lajos, aki 41 évig volt gyúrói lelkész, má­jus 12-én ünnepelte 80. szüle­tésnapját. Betegsége miatt a gyúrói templomi ünnepségen nem tudott megjelenni, ezért az egyházközség elnöksége, élén a lelkésszel budapesti lakásán köszöntötte öt. Átad­ták a gyülekezet adományait, többek között a gyülekezet 1000 Ft-os pénzadományát. A meghitt házi ünnepségen a népes rokonságon kívül bará­tai és tisztelői is részt vettek. Többek között: Erdélyi József, Vajthó László, Balogh István, írók, Bódy Pál nyugalmazott esperes és Hontvári Szabó La­jos református lelkész. — Eladó hálószoba, konyhabútor, kombinált szekrény, barokk szek­rény, rekamié. Budapest. II. Bim­bó út 5. III. 4. Telefon: 353—642. — Bundák, irhák átszabása, tisz­títása, festése Somogyi szűcsnél, Bp. V., Kossuth Lajos u. 1. ud­varban. — Bentlakó háztartási minde­nest azonnal felvesz a Békéscsa­bai Evangélikus öregotthon. Cim: Mekis Adám ügyvivő lelkész, Bé­késcsaba. Rózsa Ferenc tér. — Május 18-án, meleg, csa­ládias hangulatú műsoros ün­nepi est keretében köszöntötte az angyalföldi gyülekezet la­punk szerkesztőjét Gádor Andrást, abból az alkalomból, hogy 10 éve tölti be az an­gyalföldi egyházközségben a gyülekezeti lelkészi szolgála­tot. A presbitérium ünnepi gyűlés keretében már koráb­ban megemlékezett erről a jubileumról és köszöntötte lelkészét. Gádor András lelkésznek angyalföldi szolgálata tizedik évfordulója alkalmából a gyü­lekezet felügyelője, Jármay Zsigmond dr. nyújtotta át me­leg szavak kíséretében a gyü­lekezet ajándékát; egy új Luther-kabátot. A lelkész csa­ládjának is a figyelem jelei­nek átnyújtásával fejezte ki szeretetét a gyülekezet. — A FEJER KOMAROMI EGYHÁZMEGYE a budai egyházmegyével közösen tar­totta ülését május 22-én a budavári gyülekezetben. V á- r d y Lajos, Simonfay Fe­renc, Uzon László és S el­me czi János szolgálatával. A munkaülés központjában az új Agendával kapcsolatos gyakorlati kérdések szerepel­tek. Előadója volt Pálfy Mihály. A kérdésekre P r ö h- l e Károly teológiai tanár vá­laszolt. — SZÜLETÉS. — Kevcházi László pilisi lelkésznek és fe­leségének május 20-án harma­dik gyermekük született. Neve: Klára, Valéria; — HALÁLOZÁS. Szelényi Zoltán, a szendi egyházközség lelkésze, életének 31, lelkész- szé szentelésének hetedik évé­ben, hét évi boldog házasság után, hosszú és fájdalmas be­tegség után, május 16-án el­hunyt. Május 22-én, szerdán búcsúztatták el a Budapest- Farkasréti temetőben. „Megnyitja néked az Ür az Ő drága kincsesházát, az eget és megáldja kezednek min­den munkáját.’’ (5 Móz 28, 12.) — Bécsi gyártmányú kereszthú- ros zongora eladó. Cím a kiadó- hivatalban. Pelléas és Mélisande 61 éves Debussy lírikus drá­mája, a Maeterlinck szövegé­re komponált „Pelléas és Mé­lisande”. 1925-ben, csaknem negyedszázados késéssel került nálunk bemutatásra. Nem volt sikere és hamarosan le­került operaházunk játék­rendjéről. Halk szépségét el­nyelte a Wagner-zene és az olasz operák harsogása. Még nem jött el az ideje. Feren- csik János ihletett betanításá­ban és vezényletével, most, végre, megérett a megértésre. Nem úgy hódít, mint a múlt, vagy akár a félmúlt üzenete, mint egy felidézett szép em­lék, amely most kezd hatni csodálatosan, amikor már szinte megfeledkeztünk volna róla, hanem mint a legmaibb valóság jelentése, mint elodáz­hatatlan, égetően sürgős köz­lés. Nincsen is nálánál moder­nebb, kifejezőbb operája ko­runknak. Hirtelen, úgy emel­kedik ki a XX. század dal­művei közül, mint az opera- irodalom legdrágább gyöngyei­nek egyike, mint a Varázsfu­vola, a Fidélió, a Trisztán, az Othelló egyenrangú társa. Ellenállhatatlan varázsának titka a sokáig rejtve maradt, fokozhatatlan egyszerűsége és természetessége. Éppen az, ami szövevényesnek, bonyo­lultnak és egyhangúnak tűnt kezdetben. Hiányzik itt a megszokott keret, az ese­ményhálózatból kibontakozó drámai összecsapás, a karthar- zissal feloldódó felvonásvégek, a csattanó áriák és kórusok látványos és mozgalmas izgal­ma, egy művészi tökéllyel mesterségesen kitenyésztett, túlfűtött operai légkör, ahol be- gyakorlottan-otthonosan érez­te magát a közönség. De a mai ember megelégelte a romantikus mesével kiszíne­zett álomvilágot. Kívánja a látszatmentes, képzelgésekkel nem keveredett, tiszta tények világát. A hétköznapok — megismétlődő egyformasága mellett is — kiszámíthatatlan esetlegességeit. Kitölti az éle­tét, felkészülve az ismeretlen váratlan jöttére, az intenzív megfigyelés, a megismerés igé­nye. És minél jobban birtoká­ba veszi azt, ami kívül van, a földön, a föld alatt és a le­vegőűrben, annál sóvárabban kutat magában, hogy nyomára jusson annak, ami a bensejé- ben történik. Vétkezve szen­ved és hajszolja a boldogságot, balgán úgy vélve, hogy halált osztva élhet, mígnem a hiába­valóságoktól felocsúdva, az opera agg bölcsével felsóhajt: „Ha Isten volnék, megszánnám az emberek szívét!” Debussy zenéjében érzékle­tesen maga a természet be­szél. Zeng a csend. Megszó­lal a homály, a fény, a szellő, a napsugár. Sir a rút és örül a szép. Mindaz, ami kint el­borítja a világot, visszhangzik az emberi szívben, és mint végtelen dallam árad szaka­datlan, tündöklő gazdagság­gal és megúnhatatlanul. Nem­hogy fárasztó, nemhogy egy­hangú, mert nem absztrakt, el­szigetelt elefántcsonttorony­ban érlelt zepe ez, csillagma­gasból nézve az embert és az életet, hanem mindannyiunkat személy szerint, a legközelebb­ről érintő megnyilatkozás, az ember önvallomása. Ez a zene visszanyúlik mé­lyen, a földbe gyökerezett em­bersors eredetéhez. Lehatol Kain és Ábel megismétlődő sorsát, a teremtés misztériu­mát hordozó magjáig és ab­ból szökik virágba az emberi érzések, indulatok, sejtelmek és remegések kozmikus sugár­zásával. Kifogyhatatlanul meg­megújuló zene ez, újabb és újabb titkokat fedve fel a leg­égetőbb, legsürgősebb kérdés­ről. a megfejthetetlen élei­ről ... Haits Géza Zak. 12, lfl. A kemény tél után az idei furcsa tavasz sokfelé okozott rémületet. Áradtak a folyók. A Zagyva és a Marcal menti községek népét harangkongás riasztotta: emberek védefeezza- tek, meneküljetek, mert jön az áradás. Arról is van tapasztalatunk, hogy néha kiárad az emtoep- bői s elárad és pusziit a földön a gyűlölet fekete vize. Az egyház történetében is feljegyeztek ilyen sorokat: „Bűn, tévelygés és szakadás terjed miként vizáradás”. (255. ének.) Istennek legyen hála, nemcsak ilyen áradások vannak. Heti igénk arról szól, hogy kiömlik, szétárad az Isten Szentlelke is. Erről a Lélekről a legfontosabbat mondja el igénk, ami- kor igy jellemzi: a kegyelemnek és a könyörületességnek Lelkei Árad tehát a kegyelem, hogy mély vizében süllyedjen el a bünt tisztuljon a bűnös, felüdüljön, megvígasztalódjék, életet kap­jon az ember. A természeti áradások tavasszal jönnek. A Szentlélek ára­dása tavaszt hoz! A folyók és a bűn áradása ellen védekezni elsőrendű kö­telesség. A Szentlélek áradása ellen védekezni a legnagyobb bűn. Félrevert harangok kongása riaszt: emberek védekezze­tek, meneküljetek, mert jön a pusztulás. Harangszó szép hangja inti Krisztus gyülekezetét: em­berek imádkozzatok, hadd jöjjön a Lélek áradása. Krisztus Ígérete ma is érvényes: Ad az Isten Szentleiket azoknak, akik Tőle kérik. A régi könyörgés ma is időszerű: „öntsd ki Lelked reánk is, Buzgón könyörgünk néked.” Szalay Sándor NAPRÓL—NAPRÄ VASÁRNAP: ÉZSAlAS 51, 12—13; LUKACS 12, 4—5. — Isten nem korlátozza segítségét csupán lelki bajaink orvos­lására, hanem az egész emberre gondja van. I. Péter 4, 8—11; Zsoltárok 27. HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 71, 5; MÁTÉ 18, 5. — A szülő Isten földi helyettese gyermeke életében: gondját viseli, ne­veli, egyengeti útjait. János 14, 15—21; Filippi 3, 1—11. KEDD: ÉZSAlAS 43, 21; AP. CSELEKEDETEI 18, 10. — Isten szolgái az Istentől kapott bíztatás erejével szólják az örömhírt ebben a világban. Éneikül a bíztatás nélkül megLan- kadnának, de Isten biztató igéjében kifogyhatatlan erőfor­rásra találva szüntelen megújulnak. János 15, 17—21; Filip-i pi 3, 12—16. SZERDA: JEREMIÁS 25, 5; AP. CSELEKEDETEI 3, 26. — Az ember gonosz cselekedeteivel árt embertársai-; nak, kárára van a társadalomnak, amelyben él, s Isten is elítéli. Ezért szólít fel az ige szüntelenül a gonosz elhagyá­sára és a jó cselekvésére. I. Kor. 2, 12—16; Filippi 3, 17—21, CSÜTÖRTÖK: ÉZSAlAS 45, 9; JÁNOS 13, 7. — A hivő ember előtt sem érthető mindig Isten cselekedete. De abban bizonyosak lehetünk, hogy mindig javunkat akarja és üd­vösségünket munkálja. János 7, 37—39; Filippi 4, 1—7. PÉNTEK: II. MÖZES 4, 11; LUKÁCS 21, 14—15. — A „hit 'hősei’ bátrak voltak; nem annyira tetteikben, mint Is­tenben való bizodalmukban. Zsidók 11, 32—40; Filippi 4, 8—9, SZOMBAT: ZSOLTÁROK 10, 1; MARK 15, 34. — A hí­vő embert is sokszor megkísérti, hogy Isten elhagyta őt. Imádságának szava azonban ilyen élethelyzetben is eljut Is­tenhez. Ézsaiás 41, 17—20; Filippi 4, 10—23. Szebik Imre A „jó Pásztorról" Isten az ő népének jó pász­tora. — A jó pásztor érettünk folytatott tevékenységének sokféle mozdulatát örökíti meg az ige. Ezek közül egyik-má­sik különösen is megörvendez­tethet bennünket. ISIÉN SZÁMONT ART JA AZ Ö NYÁJÁT. Ezt a vonást emeli ki az evangélium az el­veszett századikért útrakelő pásztor példázatában. Istenünk számára a nyáj minden tagja nagyon kedves. Teremtő és megváltó szeretete igaz, el nem veszthető értékké avatta életüket. A gyülekezet és ben­ne minden egyes ember élete, helyzete és magatartása Isten érdeklődésének tárgya. Gyen­geségem óráján, kísértéseim idején, nehéz feladatok előtt, sőt bűneim terhe alatt is tud­hatom. hogy szeme rámtekint, közel van hozzám, értem nyúl, hogy megerősítsen, megtart­son, megbocsásson, felemel­jen és jó útra tereljen. ISTEN LEGELTETI NYÁ­JÁT. Elsősorban lelki érte­lemben. Isten táplál bennün­ket igéjével, mint mindennapi kenyérrel. Valóban nagy szük­ségünk van arra, hogy igéje, mint helyre igazító szó, meg­örvendeztető evangélium, éle­tünk útmutatója, naponként elérjen bennünket és ereje formálja életünket. Isten gon­doskodó szeretete kiterjed az élet egészére. Az élet épsége, megelégedettsége és nyugalma éppoly fontos számára, mint a lélek belső rendezettsége. Egészségünk, kenyerünk és békénk ügye Jó Pásztorunk gondviselő szeretetének is tár­gya ISTEN SZAMONKÉRI NYA- JÁT. Pásztoroló munkájának eszközei azok a pásztorok, aki­ket nyája mellé rendel. Sőt kitágítva: a pásztori szolgálat hordozója a gyülekezet minden tagja. Isten egymásra bíz ben­nünket, hogy pásztori szeretete rajtunk keresztül elérje a má­sikat. Így teszi fontossá lelké­szek és gyülekezet számára az ige helyes „hasogatását”. Azon túl a törődést a másik minden­napi kenyeréért, életének meg­elégedettségéért, békés éle­téért. Pásztoroknak és gyüle­kezetnek azt is kell tudniuk, hogy ez a felelősség kiterjed az egész emberiségre, mert Isten szeretete az egész emberiséget magába öleli. Mindig Isten íté­lete hangzik pásztor és nyáj felett, ha szem elől téveszti küldetése célját. Isten pásztori szeretetének tökéletes megvalósítója Jézus Krisztus. Tanító szolgálata, az emberi élet sebeit gyógyító ir­galmassága, üdvösségünkért hozott áldozata igazolják sza­vait, hogy ö a jó Pásztor. Pásztori szolgálatára rászoru­lunk naponta, nyája és elhí­vott pásztorai. De tőle tanul­juk is napról napra a helyes pásztorolást. Tőle tanuljuk szeretni az egyes embert és a közösséget, nagyra értékelni az! emberi életet, kötözni a sebe­ket, munkálni a megelégedést* szeretni a bél*át és hirdetni as üdvösséget. Mezősi György

Next

/
Thumbnails
Contents