Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-26 / 21. szám
A vezetők—elöljárók Beiktatták Bártfai Lajost a Csongrád-Szolnoki egyházmegye új esperesét. Lelkészek, felügy előli, gondnokok a béke és a leszerelés mellett „SZÉP ÜNNEPSÉG EZ A MAI, nemcsak itt Mezőtúron, nem csak a Csongrád—Szolnoki egyházmegyében, hanem egész egyházunkban is. Öröm mindnyájunk számára, mert az egyház egy test és a mi egy tagnak, egy gyülekezetnek, egy egyházmegyének az öröme, az az egésznek is öröme.” — Így kezdte Káldy Zoltán püspök beiktató beszédét május 15-én délután, a zsúfolásig megtelt kicsi mezőtúri templomban. Emlékezetes nap lesz ez a gyülekezet életében. Délelőtt lelkészi munkaközösségi ülést, délután egyházmegyei közgyűlést tartottak, majd a beiktatás ünnepsége után vendégül látták a távolról jöttékét. Az ünnepségen megjelent Cseh Lajos Állami Egyházügyi főelőadó, Lévay Zsigmondi, Mezőtúr városának tanácselnöke, az egyházmegye valamennyi lelkésze, a környező egyházmegyék képviselői, a református és a katolikus egyház küldöttei. A beiktatás szertartása az új Agenda rendje szerint történt. Mindenkire mély benyomást gyakorolt az új rend biblikus tartalma, egyszerűsége és közvetlensége. Káldy Zoltán püspök I. Thess. 5, 12—15. alapján prédikált. A szolgálatról szóló igéket és az eskü szövegét Benkóczy Dániel szegedi és Jeszenszky Tibor ambróz- falvai lelkész olvasta fel. A PÜSPÖK IGEHIRDETÉSÉBEN az esperes és az egyházmegye felé irányította az ige üzenetét. Fáradozásra és elöljárásra hívta az esperest az ige alapján. Az esperes azon fáradozik, hogy akik reá bízattak, azok Isten útján járjanak, éljenek, dolgozzanak, — mondotta többek között. A vezetők — elöljárók. Elöljámi nem mindig könnyű. Mindig vannak, akik azt mondják: lassabban, nem kell annyira előrehaladni. Aki elölj ár, maga is töpreng sokszor: jól járok-e elöl, helyesen vógzem-e munkámat. Legyen bátorságod és erőd — mondotta a püspök — az, aki előtted jár, aki mindnyájunk előtt jár: a Jézus Krisztus. Tőle végy bátorságot arra, hogy szeretettel, türelemmel, de határozottan inteni merd a rendetleneket. Az egyház nem anarchikus közösség. Rendezett életet kell élnie. Ennek érdekében nemcsak inteni kell, hanem bátorítani is kell. Bátorítani a félénk szívűeket, hogy ne féljenek a jövőtől és éljenek boldogan a mában. Ezt kell mondani nékik: jöjjetek velem bátran Krisztus után előre. Bátorítani kell az erőtelene- ket. Néha úgy érezzük, hogy elhagy minden erőnk. Meg nem értés, vádaskodás néha úgy tud fájni és fárasztani. Egyedül érezzük magunkat. Tudj ilyen emberekhez lépni nyíltan, bátran a gyógyító Isten erejével. A GYÜLEKEZETEKET, AZ EGYHÁZMEGYE LELKÉSZEIT és híveit arra hívta fel a püspök, hogy becsüljék meg azokat, akik fáradoznak közöttük és hogy egymással békességben éljenek. Stílussá lett közöttünk az elöljárók Lengyelország A háború alatt és után sok protestáns vándorolt el Lengyelországból és ezért a lengyelországi evangélikus egyház nem szenved templomhiányban, sőt a szükségesnél több egyházi épülettel rendelkezik. Mégis vannak gyülekezetek, ahol a háborús rombolás miatt újjá kell építeni a templomokat. Így építették újjá nemrégen a mragowoi és Sziléziában a wodzislawi templomot. Múlt évben választották újra öt évi hatállyal az evangélikus egyház új zsinatát. Az első zsinati ülést novemberben tartották. * Az idén 100 éves jubileumát ünneplő Gusztáv Adolf Egyesület segíti a gyülekezeteket megrongálódott templomaik helyreállításában. kritizálása. Meg kell tanulnunk becsülni és szeretni őket, a tiszteletet megadni nékik. Megkülönböztetett szeretettel szeressétek új espereseteket. Ha megfogyatkoznék szerete- tetek, kérjetek attól, akinél van bőven — a Jézus Krisztustól. — Látszódjék meg rajtatok — mondotta a püspök —, hogy a Békesség Fejedelmének gyülekezetei vagytok. Tudjatok megbocsátani, egymással jó viszonyt ápolni. Az egyházon kívül élő emberek iránt türelmesek legyetek és jóra törekedjetek. A Krisztus gyülekezete ma nem a más fölé emelkedés, a türelmetlenség. az ítélkezés jegyében él. Becsülnie kell a másik embert és szeretni ügy, ahogy van. A gyülekezetnek elől kell járnia a jócselekvésében és össze kell fogni mindenkivel a segítés ügyében. Meg kell tanulnia a keresztyén gyülekezetnek együtt munkálkodnia minden emberrel, aki a békét akarja. AZ ISTENTISZTELET UTÁN folytatta ülését az egyházmegyei közgyűlés és meghallgatta Bártjai Lajos espe- resi székfoglalóját. Mózes példájából indult ki. Mózes tudta mindig, hogy Isten színe előtt áll. Én is úgy szeretnék esperest szolgálatomra tekinteni, hogy Isten színe előtt állok — mondotta. Isten színe előtt állok, mikor az egyház vezetősége előtt kell megállanom. Köztudomású, hogy az esperes! tisztnek kísértése is van: összefogni a megye papjaival, védeni a megyei jogait és érdekeit a vezetőséggel szemben és külön utakon haladni. Isten színe előtt állva vallom az egyházi vezetőséggel együtt, hogy nekünk itt, ebben az országban, most, ebben a rendszerben kell népünket, egyházon belülieket és kívülieket szolgálnunk. Akinek más a véleménye ebben a kérdésben, lehet vak, rajongó, fantaszta, de legfőképpen nem állt még az Isten színe elé eligazításért. Beszélt a továbbiakban arról, hogyan kell megállnia egyházmegyéje és a saját gyülekezete előtt is. Az egyházmegye két politikai megyét foglal magában, a mezőtúri gyülekezetnek nehéz szórványai vannak. Mégis, Isten színe előtt őszinte bűnbánattal kell bevallanom, hogyha kevés volt az időm a gyülekezet számára, nem a megye vette el. De azt is Isten színe ^lőtt állva vallom, hogy a gyülekezeti munkában éppen az esperesi szolgálat szabadít fel a lokálpatriotizmus alól, nyitja meg a szemet tágabb horizontra. Meg kell tanulnunk, hogy nem a mi gyülekezetünk az egyetlen és legfontosabb része az egyháznak, hanem alá van rendelve a közegyház érdekeinek. Befejezésül a következőket mondotta: A világ előtt is Isten színe előtt állva állok meg Azt mondhatná erre valaki, hogy egy esperes kis ember ilyen nagy perspektívához. Nem tartozik hatáskörébe. Mégis az a meggyőződésem, hogy elrejtőzni a világ kérdései elől, a béke, a faji kérdés, a szabadság a kultúra, a haladás és az egyetemes jólét kérdései elől ugyanannyi, mint elrejtőzni Isten elől. Isten színe előtt állni tehát így is mondható: igenelni mindazt, ami másoknak javára van, ami a tökéletesebb életet szolgálja és mindazért fáradhatatlanul dolgozni. Az új esperest többen kü- szöntötték, közöttük Koszorús Oszkár nyugat-békési esperes és a kelet-békési egyházmegye nevében Sáfár Lajos lelkész. Szabó Dániel református esperes, egyházmegyéje és a mezőtúri református egyházközség jó kívánságait mondta el. Botyánszky János ny. mezőtúri lelkészesperes is felszólalt. Dr. Vető Lajos püspök levélben köszöntötte az új esperest. Az egyik felszólaló — Virányi Lajos — utalt arra, hogy 39 éves a mezőtúri gyülekezet és már három esperest adott az egyházmegyének. Kiemelt gyülekezet. Kiemelt arra, hogy példát mutasson hogyan kell az új magyar életben ke- tesztyénnek és lelkésznek lenni. Benczúr László A májusi „leszerelési hónap” alkalmából tovább érkeznek szerkesztőségünkhöz az állásfoglalások: Készek vagyunk a béke ügyét szolgálni Mi a Csongrád-Szolnoki Evangélikus Egyházmegye tagjai és lelkészei egyházmegyei közgyűlésre jöttünk össze. Közgyűlésünk a háború nélküli világ és a békés egymás mellett élés gondolatának erősítésére szánt május havában folyik le. A VI. Magyar Békekongresszus előkészítésének idején egy szívvel, egy akarattal valljuk, hogy egész népünkkel együtt szeretjük a békét; valljuk, hogy a fegyver nélküli világ Isten ,jó és boldogságunkat készítő akarata. Készek vagyunk valamennyien munkahelyünkön és családunk körében szolgálni a béke jó ügyét. Törekszünk arra, hogy a ránk bízottak szive is gyűlölet helyett az embertársak megbecsülésével teljék meg. Követni kívánjuk szocializmust építő elhívott vezetőit és együtt haladunk velük az erszágépítes munkájában. A mindeneket jól cselekvő Isten adja áldását hazánkra, a népekre, anyaszentegyházunkra, vezetőkre és vezetettekre egyaránt. A CSONGRÁD-&ZOLNOKI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE KÖZGYŰLÉSE Szóval, imádsággal, tettekkel.,. Mint lelkésznek és igehirdetőnek elsődleges eszközöm a beszéd. Bárhol és bármikor adódik rá alkalom, felhasználom annak kifejtésére, hogy az emberiség problémáinak megoldására ma már teljesen elavult szerszám a legkorszerűbb fegyver is. Mint keresztyén embernek Istentől kapott kiváltságom az imádság. Könyörgök is a békéért közös gyülekezeti alkalmakon és magánosán is, mert hiszem, hogy az imádság sokkal több mint beszéd, több mint vágyaink kifejezése, hiszen benne a mindenható Atyához fordulunk. Természetesen a teltek sem hiányozhatnak. Mivel én csak egy vagyok a milliók közül, azért az én tetteim nem járulnak hozzá olyan nagy hatásúan és közvetlenül a leszerelés ügyéhez, mint azoknak a szava, cselekedete, akikre az egész világ figyel. Mégis szükség van ezekre a jelentéktelennek tűnő tettekre is, mert a fegyvermentes világ nem néhány híres és tekintélyes ember ügye csupán, hanem a békét akaró millióké, s köztük az enyém is. RE ÜSS ANDRÁS segédlelkész, Ózd Szabadon élhessen a föld minden népe! Május 9-cn a második viláháború befejezésére emlékezünk. Mindarra, amit ez a minden eddiginél pusztítóbb háború okozott: romok, könnyek, sírok végét nem látható sora, rokkantak, özvegyek, árvák sokasága, és Hirosima gomba- alakú atomfelhője, amely még ma is szedi áldozatait. Mindezt még csak súlyosabbá teszi a számunkra, hogy a mi nemzedékünk másodszor lett részese mindennek. Hogyne kapcsolódna bele hangunk azoknak az embermillióknak kiáltásába, akik a világ más-más részén ugyanezt élték át és ennek az átélésnek nyomán kiáltják: Békét! Békét! A békét akaró emberiségnek ez a világméretű mozgalma, az elmúlt évek során elért annyit, hogy elszántan egy tömbbé olvasztotta minden népben és nemzetben a béke erőit a háborús uszítás, a más népek leigázására törő imperializmus, a gyarmati elnyomás ellen. Hatalmas eredménye e mozgalomnak, hogy ma már lehetetlen bárhol, bármely nép felelős vezetőjének szólnia úgy, hogy hitet ne tegyen a világ békéje mellett. Mindez azonban nem elegendő, hiszen a mai világfeszültségben, amikor csillagászati összegeket költenek a nagyhatalmak, de a kisebb nemzetek is, a fegyverkezésre, ezek a már elkészült és gyártás alatt levő új fegyverek, olyan veszélyt jelentenek, amelyeknek árnyékában állandó ideges félelemben él a világ. Ez a félelem, a pusztító nukleáris rakétaháború állandó dermesztő tudata, újabb lépést parancsol. Tegyék le a már kézbevett fegyvereket a népek. Kössék meg végre azt az egyezményt, amely feloldja a világnak ezt a szorongását. Mi evangélikus hívők és lelkészek azért szólunk erről és azért vagyunk készek érte a magunk helyén és módján cselekedni is, mert tartjuk magunkat Krisztus szavához: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Szeretjük a fehér, fekete vagy sárga bőrű embertestvéreinket és velük együtt — élni akarunk, egymás mellett, egymást segítve munkánkkal, hogy a fegyverkezésre fordított milliárdokból lakások épüljenek hontalanoknak, kórházak leprás hindu és néger embereknek, iskolák a gyarmati elnyomásból felszabaduló analfabétáknak. Legyen belőle kenyér azoknak a kezében, akik naponta egyszer sem laknak jól, pedig még kb. 300 millió ilyen ember él a világon. Kívánjuk a lefegyverzést, hogy becsületes tárgyalással meg lehessen oldani a világ nagy kérdéseit és szabadon élhessen e föld minden népe. KOCH FERENC REMLER KÁROLY SÖLYOM KÁROLY felügyelő gondnok paksi lelkész Korunk technikai vívmányait állítsák az élet és a béke szolgálatába A háború meggátolása, az emberiség történelméből örökre való kiküszöbölése mindannyiunk közös érdeke, feladata, kötelessége. Minden háború a hidegháborúval veszi kezdetét. A hideg- háborús uszítás a szeretetlenség. a hazugság és rágalmazás bélyegeit viseli magán. Nekünk hívő embereknek oda kell tapasztani ujjúnkat minden rágalmazó ajakra. Kétségtelen, hogy vannak, akik nem nézik jó szemmel azt, hogy népünk új társadalmi formák között épít — most már nem másoknak, hanem önmagának — egy új világot. Munkánkkal, amit végzünk a gyárban a gépek mellett, a szántóföldön a közös gazdaságban, az Íróasztal mellett, vagy a kutató laboratóriumban, arról kell bizonyságot tennünk, hogy mi a béke áldott légkörében kívánjuk még szebbé, még boldogabbá, még magasabb színvonalúvá tenni életünket, hazánkat és jövőnket. A keresztyének tudják, hogy minden háború — akár hagyományos, akár modern fegyverekkel hajtják is azt végre — testvérgyilkosság! Kövessünk el mindent, hogy a gépmadarak ne a bombát vigyék, hanem a kenyeret oda, ahol emberek kenyér nélkül pusztulnak el. Atomhajtásos hajók kutassák földünk még fel nem fedezett részeit, s ne poláris rakétákat vigyenek. A tankok alakuljanak át hernyótalpas vontatókká, amelyik töri az ugart, s a szikeseket segít termőfölddé tenni. Kórházak, otthonok, kulturális intézmények épüljenek a hadiköltségre szánt milliókból! Ha képes lesz megőrizni a békét az ember, akkor olyan jövő elé néz, amelyik boldogságot, jövőt és életet jelent, de ha erre képtelen lenne, halál vár reá! Adja Isten, hogy valósuljon akarata: legyen a földön békesség az emberek között! NAGY ISTVÁN lelkész, Budapest ' Andre Appel franciaországi evangélikus lelkész Magyarországon ANDRE APPEL, párizsi evangélikus lelkész, a Francia Protestáns Egyházszövetség főtitkára, feleségével együtt a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának vendégeként május 20-án hazánkba érkezett. Látogatásának célja ismerkedés a magyar protestáns egyházak életével. André Appel lelkész és felesége felkeresi a Balatont. Szombaton, május 25-én KÁLDY ZOLTÁN püspöknél tesznek látogatást a Déli Egyházkerület püspöki hivatalában, ahol a püspök munkatársai körében fogadja a vendégeket. Meglátogatják a Teológiai Akadémiát és egyházi szeretet- intézményeinket Budapesten. Ellátogatnak Debrecenbe is. Vasárnap, 26-án Appel lelkész a Budapest-Kelenföldi evangélikus templomban prédikál a délelőtti istentiszteleten, este 6 órakor pedg a pestmegyei Csőváron hirdeti az igét. Gyülekezeteink bevezették az új Agendát Jubilate vasárnapján, május 5-én vezették be az új Agenda által előírt istentiszteleti rendet azokban a gyülekezetekben, amelyekben az eddigi ónekverses rendet használták. A régi és az új liturgia közötti eltérés nem nagy. Az Apostoli Hitvallás elmondása a vasárnap bibliai lekciója után következik. Bibliaolvasás alatt és a Hitvallás elmondása alatt a gyülekezet áll. Elmarad az „Atya, Fiú és Szentlélek ...” kezdetű ének és mindjárt a főének következik a hitvallás után. Az igehirdetés utáni második . oltári szolgálat keretében pedig az a változás, hogy a Miatyánk az ún. általános könyörgő imádság után következik. A gyülekezet által használt liturgikus füzet énekei egyelőre nem változnak. Ezek is rászorulnak módosításra, helyesebb válogatásra. Énekeskönyvünk egy újabb kiadása alkalmával lehet majd szó az új Agendához illeszkedő új liturgikus rendet tartalmazó füzet megjelentetéséről. Néhány sort idézünk azokból a levelekből, amelyeket az új istentiszteleti rend bevezetése alkalmából írtak gyülekezeteinkből. A nagykanizsai gyülekezet presbitériuma jegyzőkönyvi kivonatot küldött. Többek között ezt olvashatjuk benne: „A presbitérium örömmel veszi tudomásul, hogy új Agenda kerül a lelkészek kezébe és ezáltal úgy az istentiszteletek, mint a ka- zuáliák rendje egységes lesz. Az Agenda ismertetése során megnyugvással veszi tudomásul azt is, hogy a nagykanizsai gyülekezetben az egységes új rend nem fog zökkenőt okozni, mert az istentiszteleti szolgálatok területén semmiféle egyéni ízlés nem volt sem a lelkészek, sem a gyülekezetek részéről.” A presbiteri ülésen Fónyad Pál lelkész ismertette az új Agendát. — Szerdahelyi Pál somogy- döröcskei lelkész így ír az új istentiszteleti rend bevezetésével kapcsolatban: „Az új Agendát nem tudtam addig letenni, míg az egészet át nem tanulmányoztam. Megszeretni pillanat műve volt, s a gyülekezetemmel megszerettetni szintén könnyen ment! — Istennek legyen hála, hogy eny- nyire értelmesek és érettek az új Agenda azonnali befogadására! Ezt egyébként annak Is tulajdonítom, hogy nemcsak mi lelkészek, hanem gyülekezeteink, híveink túlnyomó többsége is, régóta éreztük a régi Agendák elavultságát és várva vártuk az új Agenda megszületését. — Az ú] Agenda forgatásakor eszembe jutott, hogy régebben, pl. a két világháború közötti időszakban, meg sem születhetett egy ilyen egyetemes Agenda. El kellett jönnie a mi mozgalmas időnknek, amikor az egyház nemcsak a maga sajátos életének problémáival van elfoglalva, hanem belekapcsolódott az emberiség élete, a béke megőrzése, a háború elhárítása világméretű gondjainak hordozásába. Ilyen gondok közepette, a „külső kör” iránti felelősségtől is késztetve, születik meg a régóta nélkülözött, új és végre valahára egyetemes Agendánk, amely — bizonnyal hiszem — nemcsak egyházunkban, hanem annak határain túl, sőt külföldön is őszinte elismerésre talál!” Az új Agenda bevezetésével egymás után foglalkoznak lelkészi munkaközösségeink is. A Pest megyei Egyházmegye LMK ülésén aprólékosan beszélték meg a bevezetéssel kapcsolatos egységes eljárást és a következőkben állapodtak meg: „A lelkész és a gyülekezete magatartására vonatkozóan (felállás, leülés, oltár felé, ül. gyülekezet felé fordulás) az Agenda világos útmutatását kell szem előtt tartanunk. Ezért meg kell szüntetnünk azt a több gyülekezetben gyakorolt szokást, hogy a kollek- ta és a Miatyánk alatt a gyülekezet áll. Ugyancsak ülve marad a gyülekezet ezentúl az úrvacsorái szereztetési igék alatt is. — Amikor a gyülekezet énekli az Amen-t, akkor a lelkész előzőleg nem mondja. Az új Agenda megszünteti azt a keveredést, ami eddig volt a gyónás és az úrvacsora között. Most világosan két részre oszlik az ilyen istentisztelet: gyónásra és úrvacsorára. Felmerült az a probléma is, hogy ahol havonként rendszeresen van úrvacsoraosztás, ott lehet-e az úrvacsorái rendet használni az egész istentiszteletre. Erre a válasz: jobb, ha csak azok vesznek részt az úrvacsorái istentiszteleten, akik vesznek is úrvacsorát. Megvan annak a lehetősége, hogy az úrvacsora! istentiszteleten a lelkész énekelje a szereztetési igéket a Miatyánkkal együtt. Az esketés rendjéből az ún. asszonyavatás kimarad, ezt megszüntetendőnek tartjuk.” Az új Agenda használatba vételével kapcsolatos kérdések ismertetésére időnként vissza - tőrünk. KIS TÜKÖR Egyik Szerkesztőségi ülésünkön vetődött fel ez a kérdés: Szentek voltaik-e az apostolok és Isten emberei? Valamelyik beküldött írás részletesen tárgyalta, hogy Isten választott emberei, a próféták, apostolok mind-mind szent emberek voltak. E cikk tárgyalása kapcsán beszélgettünk a problémáról: Szentek voltak-e az apostolok, Isten emberei? Nem voltak szentek! Mózes dühös ember volt. Haragra gerjedt, csapkodott, még a kőtáblákat is’ földhöz csapta dühében. Az igazság az, hogy Isten prófétái, az apostolok, általában ugyanúgy vétkeztek, mint mi. Ugyanúgy megkísértettek, elbuktak, gyengéknek bizonyultak, mint mi. A szentírás nem is takargatja egyik prófétának, vagy apostolnak az elbukását sem. A bibliából tudjuk, hogy Ábrahám hazudott, Jákob csalt, Dávid gyilkoltatott, hogy paráználkodhasson. Péter apostol háromszor tagadja meg Mesterét. Tehát a próféták, apostolok, Isten emberei haragra gerjedtek, elveszítették önuralmukat, vétkeztek. Kísértés volt számukra a pénz, hatalom, sexual itás, szóval a bűn. Nem lehet tehát Isten embereit. akik a biblia szereplői, úgy beállítani, mintha azok soha el nem buktak volna, soha nem vétkeztek. Nem lehet őket glóriával és győzelmi koszorúval ábrázolni. Isten emberei egy dologban különböztek tőlünk. Abban, hogy a bűnt sokkal komolyabban vették, mint mi és nagyon fájt nekik a bűn! Péternek annyira fáj a bűn, hogy keservesen sír. Dávid napokon át nem eszik és bűnbánattartásá- ban a legszebb zsoltárokat írja. Isten embereitől tehát nem azt kell megtanulni, hogyan sikerült számukra a szentté levés, hanem azt, hogy átérezték a bűn rettenetes súlyát és bűneik súlya alatt alázatosan keresték Istent. F. D.
