Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-26 / 21. szám
Ígéretünk van a békére „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek!” (Ján. 14, 27.) Ezt mondta Jézus, mikor búcsúzott tanítványaitól. Ha az ember búcsúzik valakitől, akit szeret, szivéből felbuzognak mindazok a jókívánságok, melyekkel kedvesét távozása előtt el akarja halmozni. Jézus is így vigasztalja és erősíti tanítványait s mint egyik legfontosabb hagyatékát, a békét emeli ki. Jézusnak békével való búcsúzása nem első és bizonyára nem egyedüli sem az életben, sem az üdvös- ségtörténetben, hiszen az Ószövetség ároni áldása is azt mondja: ... fordítsa az Űr az ö orcáját tifelétek és adjon néktek békességet! — A kettő között azonban az a különbség, hogy Áron kéri, kívánja ezt Izráel Urától, — Jézus pedig adja úgy, mint ami az övé, mint akinek az Atyától erre hatalma van! És hogyan becsülték meg a tanítványok, majd az ö utódaik, Krisztus követői, a keresztény egyház, ezt a megbecsülhetetlen okmányt? — Az első keresztyén gyülekezetek valóban átérezték, és élték ezt a békességet egymás között; a békesség nevével üdvözölték egymást. Ez adott nekik erőt a bátor hitvalláshoz. Az Egyház megerősödése, majd világi hatalomra való törekvése idején ez a békességre való törekvés nemcsak elhalványult, de valósággal eltorzult. A pápaság harcai, harci szövetségei (Cognaci liga), a vallásháborúk, felekezeti türelmetlenség (inquizició) szomorú megcsúfolásai ennek a krisztusi hagyatéknak! És nem csoda, ha nyomukban mérhetetlen szenvedés és nyomorúság származott! És századunkban, miután a nyílt harcok, üldözések és villongások megszűntek és a felekezetek alkotmányos keretek között, némiképpen az államok gyámsága és védelme alatt működhettek, hogyan érvényesült Jézus béke-hagyatéka? Vajon nem terheli-e a keresztyénséget és elsősorban ennek kereteit, az egyházakat súlyos felelősség azért, hogy századunk produkálta a világtörténelem eddigi két legnagyobb katasztrófáját, a két világháborút!? — Jézus Űrünk már fogoly volt, mikor egy levágott fülért szót emelt és békét parancsolt! Századunk egyházai a gyámság kissé kényelmes igájában nem tudták, vagy nem merték szavukat felemelni Jézus békeparancsának végrehajtása érdekében! És ma? Soha nem látott mértékben folyik a fegyverkezési verseny; emberi elmével alig elképzelhető romboló erőket gyártanak, tárolnak és az emberi munka jelentékeny értékét fordítják egy esetleges újabb és talán végső katasztrófa előkészítésére! A világ józan és jóakaratú népeinek, rétegeinek százmilliói sorakoznak fel a béke érdekében, a végső romlás meggátlá- sára. Teljes leszerelést, totális békét, örök békét követelnek, mert nincsen joga senkinek, sem államnak, sem más szervnek a földi élet megrontásához, vagy megsemmisítéséhez! Hazánk vezetősége és minden józan polgára csatlakozik a világ békemogalmához. A Magyar Békemozgalom május hónapot a leszerelés hónapjának nyilvánította, és hangot kíván adni szóban és írásban az általános és teljes leszerelés iránti óhajának. Milyen teendő hárul ezzel kapcsolatban magyar evangélikus egyházunkra? Egyházunk ma saját lábán áll, nagykorú lett. Ezért határozott állást kell foglalnia! Ez az álláspont nem lehet más, mint teljes szívvel és erővel támogatni a békéért folyó harcot! Kötelességünk a Krisztus Urunk által reánk hagyott, de időközben elhalványult békeparancsot diadalra juttatni — először önmagunkban, azután másokban, mindaddig, míg az egész világban szétterjed. Kötelességünk, mert Krisztus követőinek valljuk magunkat, és kötelességünk, mert a háborúk által oly sokat szenvedett hazánknak hű fiai vagyunk! Ez az állásfoglalás a múlthoz képest ma könnyű, mert ebben Jézus parancsa és hazánk és népünk akarata teljesen megegyezik. Azt mondtam: a békét először önmagunkban kell megteremtenünk. Ha az egyénekben nincs béke, békevágy és erre irányuló cselekedet, akkor hogyan képzeljük el és hogyan kívánhatjuk, hogy a népek között legyen?! Ha nem tudok családomban, hivatalomban, munkahelyemen, a zsúfolt villamoson vagy autóbuszon, fölöttesemmel vagy alárendeltemmel békességben élni és cselekedni, ha néha ökölbe szorul a kezem és felgerjed haragom embertársam ellen, hogyan tudom elképzelni, hogy valaha is megvalósul a világbéke? — És itt eljutottunk ahhoz, hogy a béke szorosan összefügg a szeretettel, sőt egyedül erre épülhet fel. És ez az evangélikus keresztyén ember igazi ismertetőjele. Az ilyen ember kiegyensúlyozott, nyugodt, bizakodó, nem haragtartó, udvarias, szolgálatkész és biztos fellépésű, mert Jézus vezetése alatt áll. — És most, mielőtt megalkotod ezekről véleményedet, és úgy véled, hogy ezek mind elcsépelt szólamok csupán, — próbáld meg előbb ezt az utat! Meggyőződésem, hogy éppen ez a konkrét út mely az egyéni és az általános békéhez vezet! Nem ezek az üres szólamok, hanem azok, ha valaki békét hirdet, béke mellett tüntet — ömaga pedig belső béke nélkül, embertársaival békétlenségben él! Végezetül idézem Jakab apostol szavait (3, 16—18): „Mert ahol irigység és civakodás van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van. A felülről való bölcsesség pedig először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedelmes irgalmassággal és jó gyümölcsökkel teljes, nem kételkedő és nem képmutató. — Az igazság gyümölcse pedig békességben vettetik azoknak, akik békességben munkálkodnak. SÁTORI VILMOS egyházmegyei felügyelő IMÁDKOZZUNK Lukács 24, 44—49. Istenünk, mennybemenetel ünnepe után hálát adunk Neked a Szentírás Krisztusról szóló tanúságtételéért. Köszönjük, hogy úgy vezetted az Ószövetség történeti eseményeit és ihletted a próféták szavát, zsoltárok énekét, hogy mindezekben kirajzolódjék az eljövendő Megváltó, Jézus alakja, szenvedése és megdicsőülése. Es köszönjük, hogy Jézus földi életének hű tanúkat rendeltél, az apostolokat, s az első gyülekezetek ajkán fenntartottad az ő hívő emlékezetük vallomásait. Dicsérünk Téged, hogy nekünk, késői nemzedéknek ugyanúgy hozzáférhető Jézus Krisztus személye, tanítása, életének sok hatalmas eseménye és cselekedete az Újszövetségen keresztül, mintha akkor éltünk volna. Megváltónk földről távozása után örök hagyatékod egyházadnak a szem- és fültanúk hívő bizonyságtétele. Kérünk, tedd drágává számunkra is a Bibliát. Hadd legyen benne legfontosabb a mi Űrünk Jézus Krisztus, s támasz- szón Benne hitet az olvasása és hallgatása. Megköszönjük Neked ezen a vasárnapon pünkösd közelségét is. Add meg gyülekezeteinknek a Szentlélek új ajándékát. Sőt cselekedő, hogy a Szentlélek kiáradása a hívő szívekbe újra meg újra megújuló esemény legyen máskor is, a Te kegyelmes cselekvésedből. Töltsd meg Szentlelkeddel a keresztyénséget mindenütt a Földön: tudjon Krisztusról, a mi reménységünkről tanúskodni, és tudja a mai korban a szeretet erőivel szolgálni a népek felemelkedését és az emberiség békéjét. Amen. 1 Két világ polgárai A franciaországi evangélikus egyházról Titus 3,1—8. Isten jósága és szeretete hozzátartozik a mindennapi élethez. Hitünk szerint az egész világmindenség Isten jóságának tükre, a sok áldás pedig Isten szeretetének bizonysága. Igénkben azonban Pál apostol nem a lépten-nyomon tapasztalható isteni jóságról és szeretetről beszél, hanem a megtestesült jóságról és a szeretetről: Jézus Krisztusról. Mi indította Istent, hogy Szent Fiát a világra küldte? Az általa teremtett, de a bűn miatt megromlott ember vélt jósága semmiképpen nem indíthatja, mert mi Isten iránt engedetlenek, igazi jócselekedetre képtelenek vagyunk. Istent inkább „a tékozló fiák” iránti szánalma indította arra, hogy Jézus Krisztust nékünk ajándékozza. Jézus Krisztus életet ad és megtart bennünket. Krisztus Urunk Isten irgalma az ember számára. Mivel nincs közöttünk egyetlen egy sem, aki jót cselekednék, mivel nincs közöttünk egyetlen egy sem, akinek jó cselekedete az Isten ítélete előtt érdemként betudható lenne. Jézus Krisztus tett meg mindent érettünk az Isten előtt. Isten tőlünk Jézus érdeméért a Krisztusba vetett bizodalmát kívánja. Kriszus a Szentlélek által az újjászületés fürdőjével, a keresztség szentségével megújít. Keresztelésünkkor jelent meg életünkben először a megtartó Isten üdvözítő kegyelme. A keresztség által születünk újjá, a keresztség által leszünk Krisztus országának polgáraivá. Mint Krisztus országának polgárai, e jelenvaló világban élünk, e világnak is polgárai vagyunk. Nekünk itt a földön, a Szentlélek újító ereje által hitben kell élnünk, és keresztyén hitünknek a jó cselekvésében kell megnyilatkoznia. Mit jelent ez a mindennapi életünkre nézve? A felsőbb- ségnek való engedelmességet. Amikor Pál apostol a feísőbb- ség iránti engedelmességről szól, nem egy passzív, tétlen magatartást ért ezen, hanem a világi felsőbbség törvényeinek példaadó megtartását. A keresztyén ember, amikor a felsőbbség intézkedéseinek aláveti magát, végeredményben Isten akarata előtt hajlik meg. A hit engedelmessége megnyilatkozik azután az embertársainkkal való együttélésünk során tanúsított szelídlelkű- ségiinkbem és a békességre való törekvésünkben. Mint két világ polgárai, egyugyanazon Űr fősége alatt élünk. A mi Urunk jósága a Krisztus érdeméért bűnbocsánatot ad, az örökélet örököseivé tesz az örökélet reménysége szerint. Ez a reménység idevetíti fényét és már itt mint e világ polgárait vezet minket, hogy az ö országának örökösei és majdan birtokosai lehessünk. Bandi István A halálos elég Meredek, laza sziklán indíts el egy követ: nem kell gázkamra, bomba, elég a gyűlölet. Oltáros csillagokhoz síromon át mehetsz, nem kell, hogy nagyon gyűlölj, elég, ha nem szeretsz. Bodrog Miklós EVANGÉLIKUS ELET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó. Gádor András Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 25211 632313/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár imre igazgató KERESVE IS ALIG TALÁLNÁNK még egy olyan országot, ahol az evangélikus egyház története annyira hasonló a miénkhez, mint Franciaországban. A reformációt annak első napjaiban kapta mindkét ország, úgy ahogy az kisugárzott a maga idejében Wittenbergből. Ugyanabban a fogadtatásban is részesült, miután mindkét országot erősen jellemezte a katolikus abszolutizmus. A különbség talán csak az volt, hogy Francia- országban sokkal többet szenvedtek a reformáció gyermekei, mint nálunk. És ha ma azt mondjuk, hogy Franciaországban a szélsőséges irányzatok heves összecsapásainak következtében ment végbe a fejlődés, akkor ennek magyarázata az, hogy nem volt komoly számú protestáns tömeg, amely a konszolidációt elősegítette volna. Ennek gyökere pedig mélyen a XVI. és XVII. század üldözésekkel teli éveiben van. A francia evangélikus egyház kb. 350 ezer, a református egyház kb. 400 ezer leiket számlál a 43 milliónyi lakosságból. Tehát kiebbségi egyház, de ez a kisebbség felmérhetetlen szenvedés, üldöztetés, véres áldozathozatal hordozója. Lapozzunk végig röviden a francia evangélikus egyház történetén és ismerkedjünk meg vázlatosan vele! Franciaországba a reformáció Wittenbergből ugyanazon az úton került, mint hozzánk. Kereskedők vitték Luther iratait és terjesztették a francia városokban. Az ágostai hitvallás születéséinek évében, 1530- ban Bucer, a volt dominikánus szerzetes már így ír Luthernak: Breton-t „la petite Alle- rnague”-nak, — kis Németországnak lehet nevezni. A reformáció híveit pedig „luthe- riens”-nek, — lutheránusoknak hívják. A REFORMÄCIÖ kezdeti SIKEREI, a francia nép ismerkedése a szentírás igazságainak új felismerése kapcsán a megingott római egyházat sürgős állásfoglalásra késztette. Az „eretnekek” ellen az „államegyház’’ a legszigorúbb rendelkezéseket hozta. I. Ferenc király, aki hadilábon állt V. Károly császárral, de a pápával is, szívesen támogatta a reformációt Németországban, ezzel ütött a császárságon és pápaságon egyaránt, a saját hazájában azonban „az egy nép, egy uralkodó, egy vallás” elvét vallotta. Egyebekben ez a politikai koncepció húzódik azután végig a francia történelmen minden egyházi kihatásával együtt addig, amíg a királyság életében számotttevő tényező marad az egyház. Más szóval ez annyit jelent, hogy a Habsburgokat gyöngíteni kell a birodalmukon belül levő protestánsok támogatásával. Ezért találkozunk a francia politika befolyásával a szabadságharcaink idején, amely szabadságharcaink során a magyar protestantizmus ügye mindig homloktérbe került. A XVI. század derekán a reformáció genfi ága, a kálvini ág is jelentős teret hódít Franciaországban. Lassan a „lutheránus” nevet kiszorítja a „hugenotta” elnevezés, amely név már a protestánsokat jelöli. 1558-ban mintegy 400 ezerre tehető számuk. A reformáció két típusa között a felekezeti határ elmosódott. A század második felének története a protestánsság elismertetésének közjogi harcában telik el és ez egyháztörté- nelmének legzavarosabb és legvéresebb fejezete. A római egyház minden eszközt igénybe vesz, hogy felszámolja az „eretnek’-kérdést, noha az ország legtehetségesebb társadalma; polgári-, iparos- és kereskedő-társadalom tartozik a hugenottákhoz. A sötét, pár- toskodó és a trónöröklést is érintő kérdésre az anyakirályné, Medici Katalin tesz véres pontot, amikor 1572 Bertalan éjszakáján álmukban lepik meg a hugenottákat és harangzúgás jelére több mint 20 000 embert mészárolnak le Párizsban és más városokban. Ekkora kegyetlenség és tömeg- gyilkosság párját ritkítja a felekezeti harcok történetében. Ezt az éjszakát nevezi a történelem „Szent Bertalan-éji vérengzésnek”. Több, mint negyed századig tartott az a polgárháború, amelyet a Bertalan-éji mészárlás nyitott meg. Az ország egész lakosságának érzését megosztotta. A hugenották aztán csak 1598-ban nyerték el türelmi rendeletüket, amelyet a francia protestánsok „magna chartájának’’ lehetne neveznünk, a „nantesi edictum” néven. Végtére a hugenotta is védett polgára lett a francia államnak. Mégis fel kell figyelnünk arra, hogy a francia vallásháború befejezése kerek ötven esztendővel előzte meg az európai nagy vallásháborút (harmincéves háború!) befejező westfáliai békekötést (1648). A NYUGALOM ÉVEI ALATT bontakozott ki valójában a francia protestánsság tehetsége. Az iskolákban, egyetemeken kiváló professzorok művelték a tudományt, művészetet. A teológia tudományát jelentős művekkel gazdagították. Erre az időre esik a református és evangélikus egyház uniója is (1631). A hugenottáknak ez a kedvező állapota nem volt tartós. A római egyház nem nézte tétlenül a protestáns „eretnek” egyházak virágzását. Franciaország az első abszolutisztikus monarchiák sorába tartozik. A római egyház megtalálta a módját annak, hogy az abszolutisztikus uralkodót, XIV. Lajost megnyerje célja érdekében. Ez annál is köny- nyebb volt, mivel Lajos trónját vastag gyűrűben fogta körül a katolikus egyház. A nantesi edictum kedvező hatását csupán három generáció élvezhette, mert 1685-ben visz- szavonták. Keserves évek következtek megint a hugenottákra. Erre a sötét korszakra jellemző, hogy több mint 200 ezer huganotta fogott vándorbotot és keresett új hazát Hollandiában, Németországban, Angliában és Svájcban. Franciaország komoly vérvesztesége mellett a legtehetségesebb, legszorgalmasabb társadalmát vesztette bennük. Ezek az Európában szétszórt hugenotta telepesek honosították azután meg az ipart s a kereskedelmet, úgy hogy minden ország kapuja nyitva állt számukra. (Főként a poroszok vették szívesen jövetelüket!) A sók szenvedés és üldöztetés ellenére Dél-Franciaor- szágban titokban mintegy 120 gyülekezetben 200 ezer protestáns élt. Őket tartják úgy nyilván, mint „egyház a pusztában”. ISMÉT SZÁZ ESZTENDŐNEK kellett eltelnie, hogy a francia protestánsok visszanyerjék a nantesi edictumban biztosított jogaikat. Csak XVI. Ecco homo — A jó múltkorjában kérdezte tőlem valaki, miért ábrázolják Jézust úgy a festők, hogy különbözőségük ellenére is él egy bizonyos kialakult Jézus kép. Ennek megfelelően festik Urunkat nagyjában azonos, hagyományos alakban. Nagyon nagy feladat volna ennek a kérdésnek minden irányban utána járni. Egyet azonban megnéztem. Miért festette világhírű képén a nagy magyar mester, Munkácsy Mihály. Jézust úgy, ahogyan az a legtöbbünk által ismert képen látható. Mákonyi Dezső: „Munkácsy Mihály élete és munkássága” című könyvének 168. oldalán közli azt a Jézus-leírást, amelyet a nagy festő alapul vett lenyűgöző képének megalkotásához. Ez a leírás a Kanadában levő montreali zárdában őrzött, Jézusra vonatkozó latin nyelvű dokumentum alapján készült, amely Jézus egyik római kortársának, Publius Lentulus- nak Urunkról adott személyleírása. Álljon itt ez teljes egészében: „Publius .Lentulus a római senatusnak: Üdv! Ezen időkben jelent meg és itt él most közöttünk egy kiválóan erkölcsös ember, kit az ő tanítványai Isten Fiának mondanak. Ő betegeket gyógyít meg Lajos, 1787-ben kiadott újabb rendelete teremtett számukra kedvezőbb helyzetet. De ekkor már a nagy francia forradalom előestéjén vagyunk. A múlt század szellemi liberalizmusa átviharzott a francia protestáns egyházak feje fölött is. A forradalom nem tudta véglegesen nyugvópontra hozni az állam és egyház kérdését. A kultúrharc fel-fel lángolt az egész század során. Csak 1904-ben született meg az a törvény, amely elválasztja az államot az egyháztól és ekkor nyertek teljes önállóságot a protestáns egyházak is. Franciaországban az evangélikus egyház három csoportot képez: Elszászi, Möm- pslgard-i, (ez 1397—1797-ig Württemberghez tartozott) és a Párizs—Nizza—Algir-i. A már említett mintegy 350 ezer evangélikus elszórtan él egész Franciaországban, csak az elszásziak vannak nagyobb tömbben. 350 lelkész végzi a szolgálatot. Tipikusan szórvány egyház a francia evangélikus egyház. Jelentősége mégsem le- kicsinylendő. Kisebbségi helyzete csak úgy, mint az üldöztetés és a felekezeti harcok okozta szenvedések megedzették, öntudatossá tették híveit. A kisebbség lélektanával függ össze a nagyobb szorgalom, a hűség és a minden téren való képzés szükségessége. Ezekben a dolgokban példamutató a francia evangélikus egyház. És még egy lényeges dologban! Ä kisebbségi sors fejlesztette ki érzékenységét a megértés és szolidaritás iránt más elnyomott és alárendelt emberek és népek ügye iránt. Nem véletlen, hogy a francia evangélikus egyház tudott pl. együttérezni az algériai néppel és szolidaritást vállalni velük nehéz helyzetükben, vállalva a megbélyegzést és rágalmazást, amellyel a propaganda sértő és ízléstelen formában hurcolta meg. Röviden, vázlatosan ismertetni próbáltuk a francia evangélikus egyház történetét. Valóban keveset tudunk abból a hallatlan küzdelemből, szenvedésből, amelyet egyházuk 450 éves történelme során átélt. Mi, magyar evangélikusok különös szeretettel gondolunk a francia evangélikus egyházra a mienkhez hasonló szórványhelyzete és történelmi múltunk párhuzama miatt is. Rédey Pál íme az ember és föltámasztja a halottakat Derék termetű és figyelemre érdemes. Ábrázata olyan, hogy azok, akik nézik, szerethetik és félhetik öt. Hajának színe szőke, tiszta és kellemes, simán húzódik le a fülekig és kissé göndörödve, különváló fürtökben omlik füleiről vállára. A fej közepén kétfelé van fésülve és mind a két oldalra vetve, miként Názáretben viselik. Homloka nyílt és derült, se folt, se redő nincs rajta. Arca sima és enyhe pír szépíti. Az orr metszése egészen arányos. Telt szakálla ugyanolyan szinű, mint a haja és középen kétfelé van választva. Tekintetében bölcsesség és nyíltszívűség van, csillogó szemei kékek. Megdöbbentő amikor korhol, társalgás közben azonban szeretetre méltó, észrevételei szellemének élénkségéről tanúskodnak, bár mindenkor megőrzi nyugalmát Senki se látta nevetni, de gyakran lepték meg amiko- sírt. Termete meglett, test egyenes, karjai és kezei pedi olyan szépek, hogy gyönyörűség nézni. Hanghordozása súlyos. Keveset beszél. Szerény Szóval olyan szép, amilyen csak lehet egy ember. Jézus nak hívják. Mária fiának.” Ennyi a levélből, ami Jézusra vonatkozik. Boros Károly Kopt templomot fedeztek fel Lengyel archeológusok As- suántól délre, 180 km-re Fa- ras vidékén egy VII. századból eredő kopt templomot fedeztek fel. A templomot 20 méter mélyen találták meg egy később az ezredik év körül épített mohamedán vár falai alatt. A templomot mintegy 123 bizánci és kopt freskó díszíti. A képek eleven színekkel mutatják be Jézust. Máriát és a szent családot.
