Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-05-05 / 18. szám
A HELYTARTÓ XXIII. János pápa békeeneiklikája E CÍMEN JÄTSZANAK most Nyugat-Berlinben egy nagy feltűnést, sőt felháborodást és ellentmondást, szenvedélyes tiltakozást kiváltott színdarabot. A szerző a 32 éves Rolf Hochhuth, a darab rendezője a kiváló Piscator. S a darab — egyébként könyvformában is megjelent — egyetlen lángoló vádirat — XII. Plus pápa ellen. XII. Pius köztudomásúlag annak idején megegyezést kötött Hitlerrel. Ennek fejében megvásárolta a római egyház viszonylagos háborítatlanságát, ellenben elárulta' az emberséget. A darab egy, a berlini pápai nunciatúrában játszódó jelenettel kezdődik. 1942-ben vagyunk. Riccardo, a fiatal olasz jezsuita szerzetes iszonyattal hallja Cerstein SS Obersturm- führertől a hírt: megkezdődött százezrek rendszeres és módszeres kiirtása a náci koncentrációs táborokban. A nuncius nem hajlandó , közbelépni, a fiatal szerzetes azonban azonnal Rómába indul, hogy a pápát közbelépésre bírja. Meg van győződve útja sikeréről; hiszen az egyház nem nézheti tétlenül az ártatlanok legyil- kolását. Krisztus áldozatul adta magát az emberért —, helytartója, a pápa, nyilván kell, hogy kövesse Mesterét, ha kell a vértanúság útján is. A darab eredeti címe; „Der Stellvertreter” még jobban kifejezi ezt, mert szó szerint azt jelenti: helyettes. Odalép-e a pápa — ebben az esetben a történeti személy, XII. Pius —, Ura, Krisztus helyébe? Ha igazán helyettese, nemcsak helytartója, akkor követnie kell Jézust. RICCARDO MEGÉRKEZIK RÓMÁBA — s itt szembetalálja magát apjával, aki római gróf, büszke nemes és szentszék! tanácsos. A kettőjük párbeszéde a darab egyik csúcspontja. Szikrázó pengékként csapnak össze a szavak: atya és fiú két világ. A felébredt lelkiismeret szenvedélye izzik Riccardo érvelésében: „Ha Krisztus helyettese, látva mindezt, 'mégis hallgat államérdekből, s akár csak egy napig, egy óráig is habozik hangját felemelni s átkot mondani a vétkesekre, olyat, melybe beleborzad minden szív — az ilyen pápa... az gonosztevő!” Riccardo atyja azonban hűtős kimértséggel hárítja el a szenvedélyes kitörést. Belőle a „magasabb érdekek” szempontja beszél: „Péter székét nem veszélyeztetheti! Egyet ne feledj Riccardo: bármit tegyen is Hitler a zsidókkal, — egyedül ő képes Európát az oroszoktól megmenteni!” Riccardo nem tágít: „Hol van megírva, hogy Péter utódjának a világ legnagyobb részvényesévé kell lenni s annak is maradni a világ végéig?. Ha a Vatikán Hitlerrel harcba szállva elveszítené minden vagyonát, a bankodat, a gyárakat, s befolyását a politikában — atyám, épp így tölthetné be isteni küldetését igazán. Nem gondolod, bogy az egyszerű és védtelen halász, ki először kapta a kulcsokat, inkább illett a pápai székbe?” Az apa válasza azonban minden kétséget eloszlató és mélyen leleplező: „RajongcCsz, Riccardo, ha megveted a hatalmat! Hát hogyan szállhatnánk Hitlerrel szembe? A pápa mint szegény halász. — ugyan hogyan bánt volna el vele Napóleon, hogy Hitlerről ne is beszéljünk. Nem így fiam, küldetését a pápa be csak akkor töltheti, ha mindig a győztes oldalára áll!” Megdöbbentő e pőrére vet- kőztető vallomás. Még megdöbbentőbb, hogy a színdarab tartalma velejében nem költött történet, hanem történelmi okmányok, hiteles adatok alapján készült: maga egy darab történelem. Valóban így történt, ahogyan Hochhuth darabja elmondja: XII. Pius, a köztiszteletben álló, aszké- tikus pápa, a világtekintély, Krisztus földi helytartója — hallgatott, akikor, amikor a köveknek is kiáltani kellett volna. Fontosabb volt számára az egyház állagának megőrzése, a közvetlen egyházi :— anyagi és szellemi — érdekek védelme, mint az irgalmasság és emberség, felebaráti szeretet parancsa. A darab szerint a pápában mélyen csalódott Riccardo ruhát cserél egy üldözöttel, felveszi a sárga csillagot és elindul Ausschwitzba, hogy Krisztus helyettese helyett vállalja az önkéntes áldozati halált. Árulkodó szavak „A lelkésznek a lövés érdekében kell a gondozást végeznie” — ezzel a meghökkentő címmel látta el tudósítását á képes hamburgi lap, á ),Stem”. A tudósítás a Bundeswehr vezérkari főnökének, Hans Ulrich Schrődemek nagyon is áJcázatlan fejtegetéseit közli a nyugatnémet ka- tonai-lelkigondozás tulajdonképpeni funkciójáról. . A Bundeswehr katona-lelkészének ezek szerint „arra kellene törekednie, hogy a katona kész legyen harcolni”. A „Fallex 62” NATO-hadgyakor- lat ugyanis „világosan beigazolta, hogy csak az a katona állhat helyt a modern nagyteljesítményű fegyverekkel vívott háború iníemójában, aki a lelki teherpróbákban is megállja a helyét. Ehhez elsősorban az isteni jelenvalóságban és szeretetben való szilárd keresztyén hit szükséges”. , A „Stern” Schröder nyilatkozataival kapcsolatban rámutat: „A lelkigondozást a Bundeswehr — évi nyolc millió márkát (!) — a védelmi költségvetésből fizeti. Magát a ruhát, az énekeskönyvet és kulturális eszközöket is ellentmondás nélkül fizeti a minisztérium”. Ez az „ellentmondás nélküliség” minden más, mint meglepő. — ez magától értetődő. Mert hisz, miért mondana ellent a hadügyminisztérium a talárok és úrvacsora) eszközök finanszírozásának, ha eddig Nyugat-Németországban' a hivatalos egyházvezetőség részéről — evangélikus csakúgy mint katolikus — a leghalkabb ellentmondás is elmaradt á katona-lelkészséggel való visz- szaéléssel szemben, amikor azt a ix>nni „pszichológiai hadviselés” központi alkotórészévé tették. A nyugatnémet EKD zsinat, amely- nemrégiben Bethelben ülésezett, egyáltalán nem gondolt „ellentmondásra”. Egyszerűen nem volt hajlandó mégcsak magvitatni sem, hogy mit jelent a katona-lelkészség a gyakorlatban, noha az — legalábbis az 1961. áprilisi Maquardt-levél óta (annakidején lapunkban is ismertettük) — eléggé ismeretessé vált. Az egyházi Bruderschaftok számára azonban, amelyeknek a botrányos kalona-lelkészi szerződés azonnali felmondására tett javaslatát a betheli zsinat mereven elutasította (erről is beszámoltunk olvasóinknak) — a bonni katona lelkigondozás újabb önleleplezése csak megerősítést jelent ama sok éves törekvésükben, hogy felszámolják a „Bonn és oltár” . Meri kal-mili tarista szövetséget. És ebben egyetértésre találnak mindazon nyugatnémet katolikusokkal, akik készek a pápa békeencikliká- jából adódó következményeket levonni; akik készek szembehelyezkedni a „katolicizmus és hidegháború” bonni azonosításával. G. Orosz egyházi küldöttség megy Svédországba \z Orosz Ortodox Egyház ighívást kapott a svéd egy- ztól, hogy küldjön hivatalos legáeiót a svéd egyház meglátogatására. Hírt&k szerint a látogatást októberre tervezik, előreláthatóan két vagy három hétig tart. Itt váliki e történelmi — mert a közelmúlt egy mozzanatát megrázóam feltárt) és megelevenítő — színdarab előremutatóvá. E ponton kell abba mindannyiunknak, hivő keresztyéneknek belekapcsolódunk és nézőből szereplővé válnunk. Itt kell megkérdeznünk önmagunktól: mi hol voltunk akikor, amikor szóla- ni és cselekedni kellett volna? Mert a szerző szándéka semmiképpen nem az, hogy pellengérre állítsa XII. Piust úgy, hogy közben a nézők képmutató módon üljenek ítéletet felette. E darab bűnbánatra és felelősségtudatra akar indítani. A „Kirche in der Zeit” c. német egyházi lap e címen közöl róla ismertetést: Mi helyettesek (Wir Stellvertreter). Amivel arra akar rámutatni; valamiképpen minden keresztyén ember Krisztus képében j ár-kel a világon. Cse- lekszi-e vajon a Krisztus cselekedeteit? Ott áll-e mindenkor az elnyomottak a kizsákmányoltak, a halálba hurcoltak mellett. — szóval, cselekedettel. Ma ez azt jelenti: minden hivőnek felelősséget kell vállalnia, hogy a borzalmak egy atomháború poklában hatványozott mértékben meg ne ismétlődhessenek. örülünk, hogy a római püspöki székben ma XII. Piusnak olyan utódja ül, mint XXIII. János pápa, akit eddigi magatartásából egészen más egyházfőnek ismertünk meg. Szívesein szeretnénk együttműködni vele és minden emberrel, vallási meggyőződésre való tekintet nélkül a béke, az emberség, az ember életének és méltóságának megőrzése ügyében. Efelől számot kell majd adnunk, mert valamiképpen — s ez Hochhuth darabjának legfőbb tanulsága — mindannyian Krisztus képének hordozói vagyunk az emberek között. Groó Gyula A VATIKÁNBAN ÁPRILIS 19-ÉN tették közzé a pápa legújabb enciklikáját,.körlevelét. Négy és féléves egyházkormányzói működése alatt ez a nyolcadik enciklika. Körlevelei a világ katolikus híveinek adnak útmutatást a hit és élet dolgaiban. A nyolc közül ez utóbbi a „Pacem in terris” (Békét a földön) kezdetű világszerte nagy érdeklődést keltett. Nemcsak a római egyházhoz tartozók, hanem egyéb keresztyén egyházak és nem keresztyén közösségek is érdeklődve olvassák a körlevelet és a világsajtóban is sok hang nyilatkozik róla. Az ér- deMődést nem csupán az a tény indokolja, hogy a világ keresztyénségének számszerűleg nagy részét magába foglaló felekezet vezetője nyilatkozott, hanem a körlevél hangja és tartalma is. E tekintetben néhány pontban összefoglalva ismertetjük olvasóink előtt is ezt a körlevelet. 1. AZ ENCIKLIKA HANGJA ÉS TARTALMA harmonikusan illeszkedik a békét akaró és a béke megvalósításáért küzdő nagy tábor hangjába, eddigi megnyilatkozásaiba. Az atomfegyverek használatának betiltásáról, az általános leszerelésről, a békés tárgyalások módszeréről szóló részletek mintegy rezonanciaként jelentkeznek a béke ügyét előmozdító politikusok eddigi javaslataira, a Béke Világtanács és a Prágai Keresztyén Békevilágkonferencia tételeire. Az enciklika tehát a. békeszerető emberiséggel közös nyelvet használ. Nem csupán formai kérdés ez, hanem arra bizonyítók, hogy az emberiség közös békevágyának, a lélek e mély tartalmának azonos fogalmakkal lehet csak kifejezést adni. A béke megvalósítására való útmutatás tehát a megoldások folyamatában, módszereiben való azonosságot is jelenti. Örömmel Ádesanijánk Május első vasárnapján tisztelettel és szeretettel köszönt- jük az édesanyákat, az édesanyánkat. Az élő édesanyák munkában elfáradt kezébe piros szegfűt teszünk, a halott édesanyák sírjára egy csokor fehér szegfűt helyezünk. Ha nem is helyeseljük a kézcsókot, de az édesanyánk simogató, áldó kezét ezen a napon gyermeki szeretettel, tisztelettel és hálával megcsókoljuk. Azt az édesanyai kezet csókoljuk meg, mely mosott ránk, az iskolába vezetett és olyan sokszor készített számunkra ízes falatokat. Mind az ótestamentum, mind az újtestamentum az apák iránti tisztelet mellett, az édesanyák iránti kötelező tiszteletet és szeretetet többször is hangsúlyozza. Két oka van ennek. A z egyik, hogy itt a földön a hit után a legszentebb érzés az édesanyai szeretet érzése. Nincs mélyebb, tisztább, szentebb, minden áldozatra kész érzés, mint az édesanyai szeretet érzése. Ezen az érzésen folyton ott csillog egy könnycsepp, mint a harmutcsepp a virágon, bánatban, örömben egyaránt. A másik ok az, hogy akármennyire szép is az édesanyai szeretet érzése, mégis tanítani kell az édesanyák iránti tiszteletet és szeretetet. Figyelemre méltó, hogy a szentírás általában parancsolja a szeretet gyakorlását. Ez azért van, meri szeretni nem könnyű! Az ember elsősorban arra hajlandó, hogy önmagát szeresse. És ez érvényes a gyermekre is. Áldozatot hozni az édesanyánkért, általában a szüléinkért nem könnyű! Hány gyermek gondolkozik úgy, hogy először jövök én, és a családom, C9ak azután az édesanyám?! Pedig az édesanyánk érdemli meg igazán, hogy áldozatos szeretettel vegyük körül, mert ő soha nem gondolkozott, nem töprengett, amikor értünk kellett áldozatot hozni. Ismeretes az a régi mondás, hogy egy anya köny- nyebben felnevel nyolc gyermeket, mint nyolc gyermek eltart egy megöregedett, munkára már nem alkalmas édesanyát. Az anyák napja tehát arra tanítson meg minket, hogy nem elég csak virággal köszönteni az édesanyánkat. Nem elég meghatódni ezen a napon, nem elég csak köszöntő és köszönő szavakat mondani. Szükséges, hogy áldozatos szeretettel vegyük körül az édesanyánkat élete minden pillanatában. rPiszteljük és áldozatos szeretettel szeressük az édesanyán-*• kát. Erre kötelez minket az édesanyai szeretet. Az az édesanyai szeretet, amelynek nagyságát igazán akkor érezzük mélyen, há messze sodor tőle az élet. Olvastam nemrégen egy fiúnak a levelét, aki távol, idegenben él. A lettél minden sorából érződik a vágy: csak még egyszer láthatnám az én drága jó anyámat, csak még egyszer megcsókolhatnám munkás két kezét, csak még egyszer hallhatnám szavait, még akkor is, ha dorgálna! A messzire sodródott gyermek érzi át igazán, hogy nincs zA- olyan szeretet ezen a világon, mint az édesanyánk sze- retete. Nincs olyan öröm',- mint a bölcső fölé hajoló édesanya öröme és nincs olyan fájdalom, mint annak az édesanyának fájdalma, aki zokogva borul a gyermeke koporsójára. Necsak azok a gyermekek éljék át mindezt, akik távol élnek a szülői hajléktól, az édesanyjuktól, hanem azok is, akik mindennap látják öt. Tiszteljük az édesanyákat azért is, mert ők az önfeláldozás hősei. Diadaljelvényeik: arcukon a gondredők, átvirrasztott- éjszakák nyomán támadt barázdák! 'T'iszteljük az édesanyákat, mert ők nekünk mindig meg- bocsátanak. Megbocsátanak még azoknak a gyermekeknek is, akik hálátlanok, akik miatt gyászt viselnek és akik miatt megöregszenek! Május első vasárnapján ünnepeljük az édesanyákat. Hódolattal tisztelgünk az élő édesanyák előtt és emlékező szeretettel virágot ültetünk halott édesanyánk sírjára. Tiszteljük az édesanyánkat, hogy hosszú életűek legyünk itt a földön. Fülöp Dezső üdvözölheti ezért a békeszerető katolikus híveik nagy sokasága a pápai körlevelet. 2. AZ ENCIKLIKA TOVÁBBI JELENTŐSÉGÉT a I világsajtó abban látja, hogy az enciklikák történetében első ízben fordul a pápa a nem katolikus világhoz is, „minden jóakaraté emberhez”. Bizonyára a karácsonyi evangélium szavai voltak a pápa gondolatai között, mikor en- ciklikájót . nemcsak a klérus és a hívek számára írta. Valóban, olyan nagy ügyről, az egész emberiség békés együttéléséről van szó ma a világban, amelynek megvalósítására nemcsak az egyház népét, hanem az egész emberiséget mozgósítani kell. Mélységes egyetértésre, sőt együttmun- kálkodásra van tehát szükség keresztyének és nem keresztyének között, ha meg akarjuk tartani a békét. Nagyon is érthető tehát, mikor a pápa a körlevél befejező részében buzdítja a híveket a közéleti tevékenységben való részvételre, arra, hogy az egész emberiség jólétéért, adott politikai körülmények között működjenek közre. Éppen ezen a ponton bátor, új és nagyjelem-r tőségű XXIII. János pápa nyiT latkozata, mert így élesen szembehelyezkedik minden klerikólis-antikommunista „ke? resztes hadjárat” szellemmel, örülünk annak, hogy a pápai szó megerősíti hazánkban is azokat a katolikus híveket, akik eddig is együttműködtek a népünk felemelkedéséért küzdőkkel, sőt a többieknek is lelkiismereti kérdéssé teszi ezt a munkát. 3. A KÖRLEVÉL TÖBB ALAPVETŐ TÁRSADALMI KÉRDÉSSEL is foglalkozik, „az emberiség társadalmi és politikai szervezetének a közelmúlthoz képest mélységes átalakulását” állapítja meg. Szól a dolgozóosztályok előretöréséről és arról, hogy a népek nem akarnak többé maguk fölött idegen uralmat, amivel kétségtelenül a gyarmatosításra utal. Mindez nagyon jól beleilleszkedik az enciklika fö vonalába, a béke ügyének szolgálatába. Régebbi nyilatkozata az ónciklikában jut célhoz: „elérkezett az idő arra, hogy döntő lépéseiket tegyünk a béke biztosítására”, Muncz Frigyes Nem fariunk lépést a protestáns teológiával Katolikus teológus panaszkodik „a szabadság hiánya miatt” Hans Kueng (Thübingen) neves katolikus teológiai professzor látása szerint a római katolikus egyház sok területen nem képes lépést tartani a protestáns teológiával. „A szabadság hiánya a felelős azért, hogy nevezetesen az exegézis, a dogmatörténet és az összehasonlító vallástörténet terén a katolikusoknál lemaradás van.” Kueng professzor a College- ville-i (Minnesota) St. Johns- Egyetemen 2500 hallgató előtt kijelentette, hogy a római katolikus egyházon belüli szabadság hiányára vezethető vissza az is, hogy „a katolikus sajtó gyakran unalmasabb és tisztességtelenebb, mint a világi sajtó.” „Minél inkább megtalálja a római katolikus egyház a szabadság útját — a gondolat — és cselekvési szabadság, a mondott és írott szó szabadságának útját —, annál közelebb fog kerülni a tőle elszakadt keresztyénekhez.” Több egyetemi hallgató kérdésére válaszolva, nyilatkozott Kueng professzor a Má- ria-tannal kapcsolatban is. Hangsúlyozta, hogy Mária mint Jézus anyja, az egyházon bélül jelentős helyet foglal el, a Mária-tisztelet az elmúlt században mégis túlzottá lett. „A Fiú végtelen sokszor fontosabb, mint a* anya” — jelentette ki. A Szentírás és a hagyomány kérdésében úgy nyilatkozott, hogy az egyháznak állandóan arra kellene figyelnie, amit Isten a Szentíráson át mond. A kánoni törvényt sokszor tartották azonban fontosabbnak, mint magát a Szentírást. A szolgálat, mint ax egyház feladata Díszdoktorrá avatták D. dr. Michalko professzort A jénai Friedrich—Schiller- egyetem aulájában ünnepi akadémiai aktus játszódott le április 9-én. Teológiai dísz- doktorrá avatták a modrai Evangélikus—Lutheránus Teológiai Fakultás dékánját, Jan Michalko professzort. A fakultás dékánja, dr. Hertzsch professzor, a résztvevők között üdvözölhette többek között IX dr. M. Miízen- heim thüringiai tartományi püspököt és Wettengelt, a Gera-KöPzet Tanácsa elnökét. D. Kertzsch professzor Jan Michalkót üdvözölve kiemelte, hogy a neves professzor — akit szoros baráti kapcsolatok fűznek Jénához, egyik leghűségesebb munkatársa a Prágai Keresztyén Békekonferenciának. Emlékeztetett Hertzsch professzor azokra az évszázados kapcsolatokra is, amelyek Jéna és Szlovákia között —» különösen is a teológia területén — fennállnak, s amelyeket Jan Michalko díszdoktorrá avgtása felújít és elmélyít. A latinnyelvű okirat felolvasása és ünnepélyes átadása után Michalko professzor tartotta meg felolvasását, amelynek témája: „A szolgálati mint az egyház feladata”. Felolvasásában az egyház küldetéseként jelölte meg, hogy az egyház lépjen ki elszigeteltségéből és legyen tudatosan szolidáris a világgal. A díszdoktor-avatás. után a tartományi püs'pök adott ünnepi fogadást. G. 3ocobot beiktattok tisztségébe A berlini Mária-templomban április 21-én, vasárnap délután ünnepi istentisztelet keretében iktatták be G. Günther Jacobot a Berlin-Bran- denburgi Evangélikus Egyház püspök-ügyintézői tisztségébe. Az ünnepi alkalmon számosán vettek részt a februárban újra választott egyházi vezetőségből, melynek G. Jacob elnöki tisztét töltötte be. G. Jacob igehirdetésében szót emelt a gyülekezetekben mutatkozó önhatalmú ténykedések ellen. Csak Krisztus igéiére támaszkodva lehet az eeyházi munkát eredményesen végezni. Szokatlanul sokan jelentek meg az ünnepi istentiszteleten. A berlini gyülekezetek négy képviselőjén kívül tekintélyes szómban vettek részt lelkészek és szuperintendensek, a oottbusi. a potsdami és az eberswnldei egyházi kerületekből is. nTTTT?7?TVTfTTTTTTlfTTTTTVTf?ÍT¥7V7TTTVTT7TT7TTTtTTTBTT1TfTT1 KATOLIKUS KARDINÁLIS A GÖRÖG ORTODOX ÉRSEKNÉL Bea kardinális, a Keresztyének Egységéért nevet viselő Vatikán-Titkórság vezetője látogatást tett Észak- és Dél- amerika görög ortodox érsekénél, Iakovosnál, New Yorkban. Ez az április elején tett látogatás az első alkalom, hogy egy római katolikus kardinális hivatalos látogatást tett görög ortodox érseknél. „NAGY VITALITAS” 1 A kubai Evangéliumi Egy- házlanács egyöntetű véleménye szerint a kubai evangélikus egyházak tevékenysége „nagy vitalitásról” tesz tanúságot. A kubai Biblia Társaság jelentése szerint 1962-ben 27 000 Bibliát. 35 000 Új-testamentumot és 100 000 bibliarészletet adtak el.
