Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-05-05 / 18. szám

KP. BÉHM. BP.

ORSZÁG OS

N GÉL. ! K US HXXVIII. ÉVFOLYAM, 18. SZÄM 1963. május 5.

Ära: 1,46 forint

Májusi nyugtalanítás

A BÉKE VILAGTANÁCS ELNÖKSÉGE ez év márciusában a svédországi Malmőben tartott ülésén felhívást intézett „Európa népeihez”, melyben többek között ezt olvassuk: „Európa népeinek tudnibk kell, hogy még soha sem forogtak olyan súlyos veszélyben, mint ma: termonukleáris háború fenyeget! __Nap mint nap növekszik a veszély! Az embereknek

cs

elekedniük kell, hogy megmentsék Európát és az emberiséget!” Arról is szól ez a felhívás, hogy egyesek „a múlt tanulságait elfelejtették” és újra a tűzzel játszanak. Éppen ezért ^minden népet a legnagyobb erőfeszítésre kötelezi” a kialakult helyzet a béke megmentése érdekében.

Május 9-én lesz a második világháború befejezésének évfordulója. Bármennyire behegedt vagy gyógyulóban van soksok millió ember sebe, amit a második világháborúban testén és lelkén kapott, és bármilyen sok rombadöntött otthon épült fel világszerte az elmúlt 18 év alatt, azért még sem lehet elfelejteni a második világháború borzalmait: a halottakkal terített földeket, a földönfutó családokat, a lángbaborult otthonokat, a szüleiket kétségbeesve hiába kereső gyermekeket, egy falat kenyérért könyörgő éhezőket, a félelmet. És nem lehet elfelejteni Hirosimát! Amikor most a háború befejezésének évfordulóján mind erre emlékezünk, bekötözött sebeink újra fájni kezdenek. Szükségünk van erre a fájdalomra, hogy soha

ne felejtsük a múlt tanulságait” és szedjük össze minden erőnket egy új háború kirobbanásának megakadályozására.

A Béke Világtanács felhívása alapján szerte a világon mindazok, akik szeretik a békét, május és június hónapokban még az eddiginél is erőteljesebb tevékenységet fejtenek ki az általános és teljes leszerelés és a népek békés egymás mel- ifeíű élése megerősítése érdekében. Ennek a nagy, az egész földet átfogó akciónak bevezetői voltak igen sok országban azok «■ húsvéti békemenetelések, amelyek nyugtalanítani akarták sok közömbös és felelőtlen államférfi és állampolgár lelkiismeretét a nyugati országokban.

A Béke Világtanács kezdeményezésére elindított leszere- Vési világkampányhoz csatlakozva a magyar békemozgalom májust „leszerelési hónap”-nák nyilvánította. Ez az akció ölel kezik a magyar békemozgalom 15 éves évfordulójáról való megemlékezéssel és a VI. Magyar Békekongresszus júniusban tartandó ülésének előkészítésével. Így lesz számunkra a május a „nyugtalanítás” hónapjává is, mert ezekben a napokban és hetekben nyugtalanná kell tennünk minden lelkiismeretei: vajon megtett-e mindegyikünk mindent a maga helyén azért, hogy a háború pusztító ördöge megfékeztessék és legyőzessék, az általános és teljes leszerelés megvalósuljon és a népek békés egymás mellett élése valósággá váljék? Nem altatgattuk-e lelkiismeretűnket azzal, hogy „egyénileg ezért én igen keveset tehetek” vagy azzal, hogy „ez nem az egyházra, hanem államférfiakra tartozik” vagy még más valamivel? A „májusi nyug- ialanítás”-t az egyház népe sem kerülheti el. Nyugtalanná kell most tennünk minden közömbös vagy unott szívet! És még inkább azt kell engednünk, hogy maga az Isten tegyen bennünket nyugtalanokká, aztán pedig tevékenyekké ebben a nagy szolgálatban.

T A LESZERELÉS VÉGREHAJTÁSA HALASZTHATATLANNÁ LETT az egész emberiség számára. Olyan események történtek a világban, amelyek sodorják a világot újabb háború felé. Az Északi-tengeren, az Atlanti-óceánon és a Földközi tengeren cirkáló Polaris-tengeralattjárók provokálják a háborút, a_ francia—nyugatnémet katonai szerződés is „háborús szerződéssé” lehet, idegen atomtámaszpontok vannak Európa országaiban. Ugyanakkor a Genfben ülésező tizennyolchatalmi leszerelési konferencia nem tud előre. jutni a nyugati hatalmak magatartása miatt. Ügy látszik Genfben a nyugati hatalmak háborús előkészületei miatt nem is folynak tényleges tárgyalások, hanem inkább csak az időt vesztegetik.

Ezért kell most összefogniuk azoknak, akik felelősséget éreznek az emberiség jelenéért és holnapjáért, a népek boldogulásáért, egy fegyver- és félelemmentes világért, az életért. Minden jóakaratú embernek és népnek a legnagyobb erőt kell kifejtenie azért, hogy a leszerelés valósággá legyen. Ehhez vezető lépcsők lehetnének: az atomfegyverek eltiltása a két német államban, Európa szívében atommentes övezet létesítése, valamennyi külföldi atomtámaszpont megszüntetése az európai övezetben és a második világháború nyomán fennmaradt Összes rendezetlen kérdés felszámolása stb.

EZEKBŐL A NAGY ERŐFESZÍTÉSEKBŐL AZ EGYHÁZ SEM MARADHAT KI. Bármilyen jelentős lépéseket tettek a protestáns egyházak és világszervezetek és bármilyen „hangos szó” volt XXIII. János pápa „békeüzenete”: ez még mind kevés! Egyfelől nem elég a szép szó és a jól fogalmazott nyilatkozat, hannem követnie kell a határozott és következetes tetteknek mind a protestáns egyházakban, mind a róm. katolikus egyházban. Másfelől az egyházakban szerte a világon meghúzódva vagy nyíltan a porondra kiállva, vannak olyan személyek és csoportok, akik ugyan szájukon hordják a szólamot, hogy „a keresztyén egyház lényegéből fakadóan csak a békét akarhatja”, de a cselekedetek sokszor azt mutatják, hogy ezek az emberek nem a népek megértését munkálják, hanem a feszültségek kiélezését segítik elő. Azt sem szabad elfelejteniük a keresztyén egyházaknak és az egyes keresztyéneknek, hogy az egyház önmagában nem tudja elérni a háború rémének megfékezését és a béke megvalósítását. Nemcsak azért nem tudja ezt megvalósítani, mert a föld lakosságának nagyobb része nem is keresztyén és így nem is lehet várni, hogy ezek a nem-keresztyén emberek „Jézus Krisztustól kapott békesség” jegyében munkálják a békét, hanem azért sem, mert a „lelki békesség” munkálásán túlmenőleg az egész világ békéjének megteremtése olyan méretű feladat, amelyet csak minden jóakaratú ember, felelős államférfi és állampolgár közös erőfeszítésével lehet megteremteni, függetlenül altól, hogy hisz-e Jézus Krisztusban vagy sem! Igen: csak együtt!

_, Az egyház minden tagja népünk minden fiával együtt tanúskodjék most arról, hogy akarja és munkálja a népek békés együttélését, az általános és teljes leszerelést és hiszi azt, hogy megőrizhető a béke. Hisszük, mert tudjuk, hogy Isten nagyobb a háborúnál és Ő a „békesség Istene”.

Káldy Zoltán

Hitünk és az élet valósága

Ebben az egyházi esztendőben vasárnaponként ótesta- mentomi igék alapján mondott s2sentbeszédek hangzanak el templomainkban. Szokatlan ez még mindig némelyeknek1. Pedig mi, evangélikusok soha nem tettük s nem is szándékozunk tenni, hogy a biblia első, nagyobbik felét ne tekintsük keresztyén hitünk forrásának és zsinórmértékének. Az ótestamentomi kinyilatkoztatásból értjük meg jobban az újszövetséget, az evangéliumot, Jézus Krisztust, az életet, létünket, az embert, a történelmet is.

Ott van például Jób könyve (melyből az alapigét választottam), amelyhez problémafelvetés tekintetében csak az újkori világirodalom olyan legnagyobb és legmélyebb alkotásai hasonlíthatók, mint Goethe Faust-ja, vagy a mi Madách Imrénk műve: „Az ember tragédiája”. Ezek any- nyiban is rokonságban vannak Jób könyvével, hogy fontos közös szereplőjük a Sátán, illetve Mefisztó, vagy Lucifer.

Hogyan nézi Jób könyvé az életet, az embert, sőt magát Istent? Igazán nem úgy ecseteli őket, ahogyan az az embernek kedves, amilyennek az ember szeretné önmagát, az életet, vagy magát Istent látni. Mi, mai keresztyének annyira elszoktunk a reális bibliai életszemlélettől, hogy alig hiszünk a szemünknek, ha olvassuk, mit mond az ótestamentum Istenről. Nem furcsa-e például, sőt nem megbotránkoztató-e, hogy Isten fent az égben a Sátánnal tanácskozik, vagy hogy a biblia szerint a Sátán isteni lény, Isten fiai közül való, hogy vele Isten beszélget, tárgyal, kíváncsi a véleményére, sőt tervet kovácsol vele együtt azért, hogy Jóbot, ezt az istenfélő hívét megpróbálja? Jób 1,6-12, 2,1-6.

No, de hát csak nem nézhetjük mi, mai keresztyének az életet úgy, mintha annak folyásába a Sátán is beleszólhatna?! Ki hisz ma már a Sátánban, a rossz szellemekben? Hiszen azok tudvalévőén nem mások, mint kivetítődései, vetiilet.pi n - nlrnri em.hpr lelki

életének, szenvedéseinek, gondolkodásának! Ha ez a lélektani magyarázat helyes lenne, akkor is megmarad a probléma: miért voltak régen az emberi léleknek ilyen vetüle- tei, mint amilyen maga a Sátán, az ördög, a gonosz lelkek.

Ilyenféle tapasztalatai voltak az emberiségnek a nagyon régi időkben, az ótestamentomi próféciák korában. Az elmúlt vasárnapon templomainkban Ezékiel próféta szavai alapján (34. fej.) hangzottak el a prédikációk. Korának papjait a próféta Isten nevében élesen támadja. Elmondja róluk1, hogy ezek a papok olyan pásztorok, akik „önmagukat legeltetik”, s a népet olyan nyájnak tekintik, amely csak arra való, hogy annak tejét megegyék, gyapjával ruház- kodjanak, a húsáért-zsírjáért megöljék, mintha csak a nyáj tagjai állatok lennének s nem emberek (Ezékiel 24,31.).' És a mai papok? Bizonyos mértékig jellemző a mai papokra, hogy rendkívüli sszenzációt jelentett, hogy végre a római pápa emberséges * hangú körlevelet adott ki, s az idők jeleit látja a dolgozó emberek, közöttük a nők szabadságjogainak, a népek békevágyának fokozódó érvényesüléséiben. Mintha ez nem lett volna természetes kötelessége minden időben az egyház papjainak, mindén papnak és minden kéresztyérmek! Mint ahogyan evangéliumi egyházaink közel két évtizede legalábbis hazánkban a dolgozó emberek jogai, a népek szabadsága és az emberiség békéje mellett foglaltak állást. Persze, nagyon hálásak vagyunk a pápának is jó megnyilatkozásaiért. Mindenesetre a szép és helyes nyilatkozatok ne feledtessék el egy percre se velünk hogy szörnyű, valóban sátáni hatalmak feszülnek és ármánykodnak az emberiség mai történelmében. Ha meggondoljuk, hogy tudománya birtokában mit tehetne az

IMÁDKOZZUNK

Máté 18, 11—14.

Uram, hálát adok neked a mai nap békességéért. Körülöttem a mindennap emberi kérdései s gondjai. Hálát adok neked mégis békességemért, mert győzelmes szereteted örök. Mindent kezedre bízhatok, mert üdvösségem elvégeztetett benned. Megfeszíttetett és minden nyugtalanságommal előtted állok, Feltámadott. Köszönöm, hogy a világ megváltott világ és életem megváltott élet. Áldalak, hogy új világod eljött és fényével és megújító hatalmával életem része lett, hogy elsöpörted gyengeségem.

Köszönöm, Istenem, hogy életem minden napja, csak kezdete még nagyobb ajándékaidnak, mert ajándékaid végtelenek; hogy, hittel nézhetek a jövőbe a világban és az örökkévalóságban. Vidd véghez bennem megváltó munkádat és újítsd meg szívem élő reménységre. Örömöd töltsön el, s tegyen erőssé, hogy elvégezzem mindazt, amit a mai nap vár tőlem.

Uram, ki szüntelenül megtöröd az élet kenyerét és adod nekünk, segíts meg, hogy jó kedvvel és hűséggel végezzem minden napi szolgálatomat családomban enyéimért és a társadalomban hazámért, s így adjam vissza jóságodat, békességet és életet építve minden ember számára. Ujjongva és dicsérve imádlak Téged szívemmel és életemmel. Ámen.

„Jézusnak mindenestől hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap az Isten előtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mert amennyiben szenvedett ö maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” (Zsid. 2, 17—18.)

emberiség a földi élet nyomorúságainak enyhítése és kiküszöbölése érdekében, de ehelyett fegyverkezésre fordítja szellemi és anyagi erőinek javarészét és hogy a tárgyalások, javaslatok, nyilatkozatok, békefelvonulások ellenére a pusztító fegyveres erők napról napra rohamosan fejlődnek és gyarapodnak, akkor valóban valami olyasmit kell észlelnünk a mai emberiség történetében is, mint amit az ótesta- mentom olyan világosan szemléltet, hogy a jó erők mellett rettentő sátáni hatalmak is működnek, ármánykodnak és sodorják a pusztulás felé a népeket, s az egész emberiséget.

Miféle erők ezek a sátáni hatalmak?

Kórunk egyik neves lélekbúvára szerint az ókori emberiség a benne levő rossz tulajdonságokat a végtelenbe ki vetítette, s egyfelől ezért látta az életben a sátán, a gonosz lelkek, az ördög stb. hatalmaskodását, másfelől így nagy mértékben meg is szabadult tőlük. Viszont a mai emberben, miután nem vetíti ki őket, benne maradnak a „gonosz lelkek”, az 5 rossz tulajdonságai, s őt magát is gyötrik, de ugyanakkor másoknak is bajt okoznak. Ilyen bűnös hatalmak testesülnek meg e háborús tényezőkben is a legmagasabb hatványon.

Felvetődik a kérdés, hogy vajon ezektől a sötét szellemi hatalmaktól hogyan lehetne megszabadulni! Nos, mindenekelőtt kíméletlenül le kell lepleznünk őket magunkban is és másokban is. Amint tudunk róluk, számolunk velük, mintegy a napfényre hoztuk őket, máris sokat vesztettek hatalmukból. Az ördögűzésnek ez a modem formája: leleplezni magunkban is és másokban is a rosszat, „nevén nevezni”, feltárni azt. Ezt kell tennünk világviszonylatban is, de kicsiben magunk között is. Mert a bűn nem tudja elviselni a világosságot. Jób könyve annyiból is tanulságos, hogy benne látjuk, miként leplezi le, panaszolja el barátainak közösségében ami csak bántja, amíg csak mindent fel nem tár, mindent le nem leplez. És csak ezután jön a feloldás, a gyógyulás, a dolgok jó elrendezé- De csak akkor.

Hinni a jó és az igaz végső győzelmében, nagy kincs, nagy erőforrás. De nagyon szükséges is ahhoz, hogy az életben megálljuk a helyünket és hogy türelmesen, kitartóan, sikerrel folytathassuk a küzdelmet a jóért, az Igazért, a békéért, az életért. Hitünk ad nekünk is erőt az élet szenvedéseinek elhordozására, a rossz elleni küzdelemre, a jóban való fáradozásra és végül a jó reménységben való elmúlásra.

Ilyen hittel, ilyen lelkülettel áldjon meg mindnyájunkat napról napra a mi Istenünk, az egy igaz Isten, az ótesta- mentom és az újszövetség Istene, ’ Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, Mózes és a próféták Istene, a mi Urunk és Üdvözítőnk, a Jézus Krisztus mennyei Atyia.

Részletek D. dr. Vető Lajos

püspök április 28-i /

rádiós igehirdetéséből

A UecesxtyéiA äcai^eät

A húsvét utáni harmadik vasárnap a keresztyén öröm vasárnapja. Ezen a napon szerte az országban az örömről szólnak evangélikus templomokban az igehirdetések.

Persze az öröm a szív belső megmozdulása és mindig akkor születik meg, ha boldog meglepetések, vagy várva-várt vi- dámító valóságok megérintik a vágyódó ember szívét. Az öröm az életünk szép színe, éltetője és napfénye.

Sokak szerint a boldogság sem más, mint az az idő, amikor az örömök összetevődnek és egymás mellé sorakozva rámosolyognak az emberre.

Álmodozó és ábrándozó emberek sokszor így keresik, várják, néha hajszolják az emberi örömöt.

Szép szótára van az örömnek és az én hitem szerint Esten személyválogatás nélkül ad belőle bőven mindenkinek. Csak szem kell hozzá meg’1 látni és szív kell hozzá, amé- lyik Isten kezéből elfogadja az örömöt.

Ma mégis mindössze három szót szeretnék ide írni aa öröm szép szótárából.

Az első az, hogy a keresztyén öröm forrása Krisztus! A hívő emberek azért örülnek, azért mindig örvendező emberek, mert Jézus Krisztus húsvét hajnalán feltámadt a halálból és él örökké. Feltámadása és örök élete a bűn és a halál minden komor kérdésének elintézése, megnyugtató megoldása és megvidámító reménysége a hívő ember számára.

A keresztyén öröm legmélyebb forrása ez a mondat Jézus ajkáról: „Én élek és ti is élni fogtok!’!’

Hívő emberek örömét teljessé teszi az a tapasztalás is, hogy Jézus Krisztus velük él! Együtt van az emberekkel mindig és mindenütt. Gyülekezetben és családban, munkában és pihenésben. Az Ige szavaiban, a szeretet cselekedeteiben.

A mai vasárnap második szava a keresztyén öröm lényegéről beszél. — A keresztyén öröm nem felvillanó fény, nem pillanatnyi hangulat, nem a szív mámoros megmozdulása, hanem állandó állapota. A keresztyén öröm belső békesség, boldog biztonság, megnyugtató megmaradás. Az örökkévaló Szeretet örök ölelése. Határtalan bit és rendíthetetlen reménység.

Yéglil a keresztyén öröm harmadik szava az, hogy az öröm következménye a szolgálat. — A keresztyén öröm természetéhez tartozik, hogy mindig továbbmegy. A keresztyén öröm sohasem lehet a bezárt szív, a bezárt szem magányos, önző öröme, hanem mindig másokra is kiszűrődő szépség, vidám szó és vidám munka, az étet igenlése, védelme és békéje.

A keresztyén örömnek szeme van és szíve, felelőssége és ölelése. Úgy, ahogy a költő írja: „Most szent szándék szorongat, Kérlek adj erőt és segíts meg ebben: Szeressek s legyek áldás én is — a Té nevedben!” (f.)