Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-04-28 / 17. szám

„Halljátok meg as Ur beszédét”

Ezékiel 34, 1—J6.

Nagy kísértés adódik ez igeszakasz olvasása után. Ez nem nekem szól, hanem csak néhány vezetőnek a gyülekezetben. Azonban ez a gondolat nem Isten akarata szerinti. Az Ige mindenkinek szól, mindenkinek, aki Isten igéje szerint akar élni. Álljon itt elénk a rómabeli gyülekezethez írott levél 3. fejezetéből ez az ige: „mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek Isten dicsősége nélkül”. Ki merné ezt kétségbe- Vonni? Így figyeljünk Istennek szavaira.

L Jaj azoknak, akik mások kárára élő keresztyének.

Ez a mások kárára élő kegyesség abból születik, hogy mindig magasabbra értékeljük a magunk istenhitét, mint másokét. így alakult ki sok helyen a testvériség bibliai lelkü- lete, a segítő egymás mellé rendeltség helyett az egymás fölé törekvés, egymást elnyomni akaró, igeszerűtlen, bűnös érzése. Pl. így játszotta el nem is egy helyen a misszió szent küldetését, de a mi területünkön is sok ember tanúskodik egyes -„kegyesek” kegyetlenségéről.

2. Jaj azoknak, akik nem látnak a másikban, a másik emberben testvért.

Istentől adott testvért. Jaj, azoknak, akik miatt a gyülekezet közössége megbomlik, szétszakadozik. S így sokan nélkülözve a gyülekezet egységéből fakadó éltető erőt, az Igéből sugárzó szeretetet, elszakadnak a nyájtól, a közösségtől. •A szétszóratott nyáj minden hegyen és halmon tévelyeg, mondja az ige. Mai képpel élve, mindenféle szektás, hitető tévtanító könnyű prédájává, martalékává lesznek. Ha ez az állapot valahol, közöttünk szomorú valóság, úgy azért sohasem egy-két vezető ember a felelős csupán, hanem mindenki, a gyülekezet egésze, a hívek együtt.

3. „Élek én, azt mondja az Űr”,

Isten maga őrködik azon, hogy valóban egymás testvérei és pásztorai legyünk — amire elhívott minket — ne pedig egymást marcangoló, koncra éhes farkasok. Istennek van hatalma arra, mint ahogy azt nem egy esetben bebizonyította, hogy mindazok, akik Istentől kapott tisztüket nem töltik be igeszerűen, „felmentessenek”.

4. Mindez a jaj, amit Isten ellenünk elmondott a jó Pásztorhoz, mindnyájunk Pásztorához űz bennünket.

Isten kegyelmes Isten. S bár méltán megérdemelnénk az ítéletet, a büntetést, nem akarja bűnben vesztünket. Ő nejm azért jött, hogy elveszítsen, hanem hogy megmentsen. Ezért ez a jajokkal, kemény bírálattal teli ige nagy figyelmeztetés. Menjünk a jó Pásztorhoz s kérjünk bűneink miatt Tőle bocsánatot, hogy meg jobbítván utainkat s cselekedeteinket, kegyelme által élhessünk.

Szabó István

evangélikus elet

A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja

Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VDI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074

Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott

INDEX 25211

682106/5 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre Igazgató

— GROLLENBERG: BILD ATLAS ZUR BIBEL — nagyoktáv formátumú egyedülálló mű, több száz képpel — eladó. Cím a kiadóban.

— BUNDÁK. IRHÁK átalakítása., tisztítása, festése Somogyi szűcsnél, Bp.. V. Kossuth Lajos n. 1. Udvarban.

— ELADÖ 560x260 cm üvegfal. Nagy né, Vigyázó Ferenc u. 4.

— EGYETEMISTA központi fű- téses albérletet keres. Cím a kiadóba.

— Gyűjtemény részére 1800 előtti magyar Bibliákat kérek. Eladás esetén évszám, állapot és ármegjelöléssel tájékoztatást Papp Vilmos lelkipásztor, Bajánsenye címre.

PAULIK: KONFIRMÁCIÓI EMLÉKKŐNYV-ét megvételre keresik. c ~ ■ a ki ad óhivatalban.

HÍREK

— Húsvét ünnepe utáni 2. vasárnapon az oltárterítö színe fehér. A vasárnap oltári igéje: Mt 18, 11—14; szószéki igéje: Ezék. 34, 1—18. Délután szabadon választott ige.

*

— EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIÖBAN. Április 28-án, vasárnap reggel fél 8 .órai kezdettel evangélikus félórát közvetít a Petőfi Rádió. Igét hirdet: D. dr. Vető Lajos püspök.

»

— SZÜLETÉS. Magassy Sándor tárnokréti lelkésznek és feleségének, Urbán Margitnak harmadik gyermekük született április 6-án. Neve Zoltán Gábor.

*

— HALÁLOZÁS, id. Bö- röndy József kemenesmagasi lakos életének 80. évében elhunyt. Az eltávozott több évtizeden át presbitere volt a kemenesmagasi evangélikus gyülekezetnek. Az elhunytban dr. Pálfy Miklós apósát gyászolja. — Boldogok a halottak, akik az Űrban halnak meg.

— HALÁLOZÁS. Özv. Czapp

Mihályné 89 éves korában elhunyt a soproni városi szeretetotthonban. Ügy ment el, ahogyan élt: csendben, alázatosan. Míg beszélni tudott, minden szava szeretettet sugárzott, amint Megváltójától tanulta. Egyházunkban szolgáló fiatal lelkészek közül sokan emlékeznek reá, mert 1947-től 1951-ig a soproni Teológusok Otthonában lakcitt. Végtelen

hűséggel stoppolt rájuk; javította fehérneműjüket, kezelte postájukat. A keresztyén hit kifogyhatatlan melegét árasztotta maga körül. „Szandi néni” szobájában mindig „sütött a nap”. Az Űr szemei előtt drága az ő kegyeseinek halála (Zsolt 116,15).

BRAZÍLIA

„Egyesült Evangélikus Egyházak” címen egy zsinat keretében egyesültek Braziliában a múlt év végén a különböző időben létesült és különféle szervezetekhez tartozó luterá- nus gyülekezetek. 61 lelkész és 200 000 lélek tartozik az újonnan létesült szervezethez. A többnyire német eredetű gyülekezetekben, különösen a városiakban, valamint az ifjabb nemzedék körében, any- nyira meghonosodott már a portugál nyelv használata, hogy a múlt évben első ízben adták ki az egyház évkönyvét portugál nyelven német helyett. A Kis Káté portugál nyelvű kiadása folyamatban van, tervezik többi hitvallási irataink kiadását is.

A LUTHERÁNIA

1963. április 28-án, vasárnap délután, a 6 órai istentisztelet keretében előadja

J. S. BACH: H-moll miséjét

Belépődíj nincs Offeníóriumot tartunk.

ISTENTISZTELETI REND

* Budapesten, 1963. április 28-án

Deák tér de. 9 (úrv.) Ruttkay Levente teol., de. 11 (konf.) dr. Kékén András, du. 6 Lutheránia hangverseny — Hafenscher Károly. Fasor de. fél 10 Harmati Béla, de. 11 Harmati Béla, du. 6 Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11 Grünválszky Károly. Karácsony Sándor u. de.

9 Grünválszky Károly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő de. 12 Grünválszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Szirmai Zoltán, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10 Takács József. Utász u. de. 9 Veöreös Imre- Vajda Péter u. de fél 12 Takács József. Zugló de. 11 Boros Károly. Rákosfalva de. 9 Szabó István. Gyarmat u. de. fél

10 Boros Károly. Fóti út de. ll Gá_ dór András. Váci út de. 8 Gádor András. Frangepán u. de. fél 9 Káposzta Lajos. Pesterzsébet de. 10. Soroksár-Újtelep de. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán Rákospalota-MÁV-telep de. 8.

Rák<>s j«lota-Nagy templom de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3 Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de. ll, du. fél 3.

Bécsikapu tér de. 9 Nagy István, de. 11 Schreiner Vilmos. du- 6 Egyházzenei-est. Torockó tér de. fél 9 Várady Lajos. Óbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Vámos József, du. 5. Fülöp Dezső. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csengődy László, de. 11 (konf.) Csengődy László, du. fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Ruttkay Elemér. Diana út de. fél 9 Ruttkay Elemér. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Z., de. 11 (úrv.) dr. Re- ze^sy Z., du. 6 (úrv.) Uzon László. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) Uzon László. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. ll. pel de. !1 dn. &

HÉTRŐL—HÉTRE

A pásztor

ián. 10,12. 27—28.

Jézus Krisztus mondja magáról: Én vagyok a jó Pásztori Mit jelent ez?

1. A nyájnak ismernie kell pásztora szagát és teljes bizalommal követheti. Milyen jóleső érzés, hogy ismer bennünket az Űr. Milyen nagyszerű tudni, hogy aA Űr nemcsak kies helyeken vezetget bennünket, hanem göröngyök és szakadékok között is pásztorol biztos cél felé. De csak akkor megnyugtató és boldogító igazán, hogy a jó Pásztor ismer bennünket, ha mi is ismerjük őt. Ezen fordul meg Jézushoz való viszonyunk. Jézus vezet és nekem követnem kell őt. Hallgatnom kell szavára. Ha kiveszett a telkemből minden bizalmatlanság, akkor látom a Pásztort, és akkor tudok engedelmeskedve hallgatni szavára. Valami nagyon szép harmonikus életforma alakul ki. A Pásztor és a nyáj mélységes harmóniája, amelyben nincs a bizalmatlanság. S mert ez így van, ezért keresi a keresztyén ember mindenütt a harmóniát. Mert Jézussal így szép, hiszi, hogy az emberrel is csak így lehet szép. Az embernek közelebb kell kerülnie az emberhez. A harmóniának mindig teljesebbnek kell lenni itt a földön is. Ezért igyekszik munkálkodni azon, hogy ne legyen az egyik jciszolgáltatottja a másiknak. Sem ember, sem nép. A nyáj élete azt követeli, hogy minden juhocska egyformán részesüljön minden jóból, amivel Isten gondviselő kegyelme megajándékozta ezt a világot. Harmóniát keresünk és segítünk építeni, mert megismertük éppen a jó Pásztor nyomában, hogy ez az igaz élet.

2. A harmonikus élet mögött pedig ott ragyog a drága Ígéret: „és én örök életet adok nekik és soha el nem vesznek és nem ragadja ki senki őket a kezemből.” Húsvét felöl jövünk. A feltámadott Jézus ajkáról, a jó Pásztor ajkáról, biztassanak és erősítsenek ezek a szavak mindnyájunkat. Biztassanak igaz hűségre iránta és lankadatlan munkálkodásra érette.

Kökény EJek

TTTTTTTtTTTTTTTVVTfTWVTTTTVTTTTrfTTTWTyTyTTTVTTTTTVTTTTTVTT*

NAPRÓL—NAPRA

VASÁRNAP: HÚSEÁS 1, 7; MÁTÉ 26, 52. — A mennyei Atya gyermekeitől igaz istenfélelmet és teljes bizodalmát kíván. A hivő ember naponként tapasztalja meg mindent felülmúló kegyelmét, amely nélkül semmi nem történhetik az életében. I. Péter 2, 21/b, 25; Zsolt. 33, 1—12.

HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 30, 18; LUKACS 13, 34. — Isten türelmes szeretete minden emberi várakozást felülmúl. Egyetlen szándéka van: „minden ember üdvözüljön és az igazság' ismeretére eljusson”. Ef. 2, 4—10; Jakab 1, 1—12.

KEDD: ZSOLTÁROK 104, 13—14; LUKÁCS II, 3. — Mennyi aggodalmaskodás és félelem lakozik a szívünkben: Isten pedig arra biztat igéjében, hogy aggodalmaskodásainkat cseréljük fel örömre, félelmünket biztonságra, hiszen (5 gondoskodik rólunk. Máté 14, 22—23; Jakab 1, 13—18.

SZERDA: JÓEL 2, 12; JELENÉSEK 2, 4—5. — Aki egyszer Istenhez fordult és Hozzá tért, többé nem járhat sötétségben és bűnben, hanem a világosság és szeretet fényében tündököl élete. János 21, 15—19; Jakab 1, 19—27.

CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 146, 8; LUKACS 18, 42—43. — Jézus ma is gyógyít, lelki vakságunkban újra megnyitja széniünkét, hogy a hit drága ajándéka a mienk legyen. De vajon kérjük-e Jézus gyógyító közbelépését? X. Péter 5, 1—4; Jakab 2, 1—13. j

PÉNTEK: ZSOLTÁROK 7, 2; LUKÁCS 4. 29—30. —

A keresztyén ember Isten oltalmához menekül, hiszen életében nincs biztosabb menedéke, mint Isten hatalmas karja. János 18, 1—9; Jakab 2, 14—26.

SZOMBAT: MALAKIÄS 3, 1; MÁTÉ 25, I. — Isten országa nem csupán eljövendő, hanem már itt a földön átsüt a mennyei ország fénye és melege, amely átforrósítja az emberi szíveket és újratölti szeretettel és békességgel. Ap. Cseleket detei 20, 28—32; Jakab 3, 1—12.

Szebik Imre

A FÉLELEM ROSSZ TANÁCSADÓ. Nikáior pedig félt és ezért nem is volt igazi római. És most elmondom, hogy miért...

— Mi, rómaiak a világ legkülönbözőbb részeiből kerültünk ide. Azok a magas szőkék és vizenyős szeműek messze északról, Germániából származnak, ahol azt mondják, örökké hideg szelek fujdogálnak és az erdők titokzatos istenségek lakóhelyei. 'Azok a fekete hajúak, alacsony és tüzes tekintetűek gallok. Az ő hazájukban napsugarasak a mezők. Amazok a sötétbőrűek szírek. De általában kevesen tudjuk már azt, hol szoptatott az anyánk. Mert mi rómaiak vagyunk.

— Foglalkozásunk a katonáskodás. Nagyszerűen értünk a parittyakezeléshez, a dárdavetéshez, az íjat s a kardot egyformán jól tudjuk használni. A sasok diadalról diadalra vezetnek bennünket. Vitézek vagyunk és minden tartományban ez a megszólítás illet bennünket: „római vitézek”.

— Tőlünk mindenki fél. A fegyelmet és rendet alig néhányan is képesek vagyunk fenntartani. Elég az embereknek egyenruhánkat látni s máris elnémulnak a lázongó ajkak, házukba somfordáinak a hangoskodók. Rómaiak vagyunk, és ajkára fagyasztjuk a szót annak, aki másként vélekedik, vagy másként viselkedik, amint azt akarjuk.

— Nem emlékszem olyan esetre, hogy valahol is amerre századommal megfordultam, más történt volna, mint amit mi parancsoltunk. Róma akarata szent. S mi katonák tudtuk ezt. Nem is volt soha rés ezen az akaraton. Rettenthetetlen erőnk a bátorság volt. Sok bajtársamat vesztettem ugyan el, az évek során, de bátorságunk gyümölcse a tekintélyünk lett. Ahová lábunkat betettük, ott alázat, meghúnyászkodás és engedelmesség volt a követelmény. S ha valaki akaratunkat keresztezni próbálta, elveszett. Ez a mi erőnk titka! Első pillanatban gondolkodás nélkül lecsapni s felállítani egy-egy keresztet! Amíg a kereszt áll, néma a nép. S ha újra lármáz, csitisd egy másik kereszttel! A keresztrefe- szített jajgatása hosszú időre elnémítja a handabandázókat.

— NÉHÁNY NAPJA IDEVEZÉNYELTEK

bennünket Jeruzsálembe. Itt vesztegelünk már második hete ebben a poros, fülledt városban s nem tudom, miért? Sosem jártam még itt. Noha nem tett különösebb benyo- ‘mást rám, mégis sajnáltam volna, ha nem

A félelem bére

látom. Kelet mindig vonzott, mert az én bölcsőm is állítólag északon ringott. A helytartó is velünk jött, aki igazi római és erre ő is, meg mi is büszkék voltunk. Azt mondták, egy hétig maradunk csupán. De úgy látszik, valami nincsen rendjén.

— Azt mondták, óvakodjunk a héberektől, mert alattomosak, veszedelmes ellenségei Rómának, s könnyen ráfizethetünk, ha egyedül keveredünk _közéjük. Gyűlölnek bennünket. Gyűlöletüknél csak a félelmük nagyobb. Valóban, amikor légiónk bevonult, egy lelket sem láttunk az utcán, pedig máshol a tömegek megcsodálták fegyelmezett sorainkat, pompás hadi felszerelésünket. A csapszékek kiürültek, ha betettük lábunkat, az emberek elhallgattak, ha megjelentünk és úgy elsom- fordáltak mellőlünk, hogy azt hittük, szál- egyedül vagyunk a városban. Az asszonyaik szépek, de mint a tünemények, mindig elvesznek a tekintetünk elöl.

— Nikátor a legjobb barátom volt. Barátságot vele azon a gályán kötöttem, amelyen Cezáreába érkeztünk, már jó néhány éve. Szenvedélyes kockázó volt, s magam se vetettem meg ezt a szórakozást. Mert mit is csináljon a szegény római katona unalmában, amikor hetekig hányódik egy rozzant gályán, amelynek mélyéből kimondhatatlan bűz áramlik és állandó nyöszörgés hallatszik? Vagy amikor a laktanya férges szobáiban szorong? Kockázik.

— Itt Jeruzsálemben is az első napokon mást sem csináltunk. Egyszer voltunk valami Antónia nevezetű erőd őrségében. Állítólag a prokurátor szép feleségével is itt lakott, és fogadta a héber előkelőségeket. Ezekkel ivott és jnulatott s mi ezalatt is kockáztunk.

— A VAROSBA KEVÉSSZER MENTÜNK KI, de gyorsan megtaláltuk a külváros csapszékét, ahol mondhatom, jó bort mértek. Pénzünk hamar elfogyott, drágán mérték az italt. Azzal indokolták, sok az'idegen. Nekünk pedig tilos volt itt szerezni, bár csábított néhány alkalom erre.

— Egy hete aztán eleven lett az életünk. Néhány héber lázadót kellett kivégeznünk. Hármat vittünk ki a vesztőhelyre, amely a

város falán kívül volt. Nikátor mondta is, hogy végre van valami, ami az unalmunkat

elűzi. Mert se ital, se dorbézolás, — az ember elfelejti, hogy római. Négyünket vezényeltek ki és a századosunk is velünk jött. Az egyik héber valami nevezetes ember lehetett, ennek a keresztjére egy táblát tetettek s azon rajta volt a foglalkozása. De én nem tudok olvasni. így nem tudom megmondani, ki volt.

— Nikátorral római alapossággal végeztük dolgunkat. Azt a nevezetes embert mi vettük kezelésbe. Nem sokat ellenkezett, úgyhogy meg is jegyeztem: „Nikátor, ezzel magam is elbántam volna!”

— Ilyenkor meg szoktuk „kopasztanV őket. Ezt mi rómaiak így mondjuk, mert mi szükség ruhástól elemészteni azokat, akik az alvilágban úgyis kapnak másikat. Megmondom őszintén, a másik két csavargón nem sok keresni valónk volt. Ennek azonban rendes volt a ruházata. Hófehér anyagból és ami bámulatra méltó, az a köntöse volt. Nem a mi divatunk szerinti, de a római katona akasztott ember ruhájából mindig jó pénzt tud csinálni. Méghozzá, ha ügyes, nem is keveset. A nép azt tartja, hogy szerencsét hoz. Alig van bajtársam, aki ne ivott volna ilyenek árából. Nekünk pedig mindig pénzre van szükségünk, mert száraz a torkunk.

— Nos, az első dolgunk volt levetkőztetni. Tűrte is a jámbor, tán azt hitte, megússza vele a dolgot. Ilyenkor gyorsan jár az ember keze, főleg azért, mert mihamarabb vissza szeretnénk jutni a többiek közé. Alighogy felhúztuk őket, azt mondja Nikátor: „Katonák, osztozkodjunk” — s rámutatott a halomba rakott ruhákra. Kardjával szabdalta, meglehetősen egyforma részekre és mindegyikünk kapott belőle. Ügyes fiú volt.

— CKOMÖRA GYŰRVE DUGTUK AZ ÖVÜNK ALÁ. „Valamit a katonáknak is o jó munkáért” — röhögött föl egyikünk. Aztán sor került a köntösre. Hosszú vászon volt, semmi varrás rajta. Elgondolkodtam, hogyan tudnak ebből ruhát formálni a héberek. „Ezt kár volna szétdarabolni, Nikátor — szóltam oda —, ez így értékes.” Nikátor széles vi- orral helyeseit. „Tán visszaadjuk neki?” —

bökött a középső kereszt felé. „Nem. Csak nem gondolod, minek az már neki? Ellenben kár széthasítani, így többet kapunk érte.” „Lehet — hagyta helyben és kardját hüvelyébe tette. — Akkor hát...”

— „Erre sorsot vetünk” — mondtam.

■— Így is történt. Nikátor elővette kockáját, az elmaradhatatlan unaloműzőt s megpörgettük. Sorba mindenki. A győztes ő lett. Haho- tázva göngyölte össze zsákmányát és ráült. Attól kezdve egész délutánig a kockázással voltunk elfoglalva. Az pedig ott a kereszten olyan szomorúan nézett Nikátorra, hogy a barátom egészen zavarba jött. Néha héber szavakat nyögött, amit nem értettünk. Nikátor olykor odapillantott, de aztán hátat fordítva vetette tovább a kockát. „Nikátor, az az ember sajnálja tőled a köntösét” — mondtuk neki. Nikátor egyre idegesebb lett, s veszteni kezdett. Már kéthavi zsoldja úszott.

— Három nap múlva Nikátort, mint katonaszökevényt körözték a városban. Magam el sem tudom képzelni, mi történt. Vasárnap kora délután beszéltem vele utoljára. Izgatott és olyan sápadt volt, mint a Capitolium fehér márványlépcsője. „Te — mondotta —, az a bizonyos alak, akit középről feszítettünk meg, él.”

— „Nem lehet, hiszen átszúrtam az oldalát is, igazán mély sebet ejtett a dárdám.”

— „De itt a városban többen látták.”

— „Ne beszélj zöldeket, hiszen napokig őrizte a váltás még a sírját is.”

— „Én tudom, hogy él és vissza fogja kérni a köntösét. Te, azt a köntöst képtelen voltam eladni, egyetlen héber sem vette meg.” „Ugyan” — nevettem fel. De Nikátor egyre sápadtabb lett s a hideg rázta.

— „Menj és jelents beteget, hiszen lázas vagy!”

— „A köntösért visszajön, figyeld meg’” kiáltotta eltorzult hanggal és eszelősen elrohant. Utána futottam, de az egyik sarkon elvesztettem szemem elől. Majd visszakerül estére, gondoltam. De este már nem volt kivel kockáznom. Nikátornak inába szállt a bátorsága egy halott árnyékától.

— Ügy látszik, én már igazi római vagyok. Nikátort sajnálom, remekül kockáztunk unalmunkban. De aki megijed, az nem igazi római. S igy lemondok róla, s megvetem.

Rédey Pál