Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 16. szám
Pillanatkép a tolnanémedi gyülekezetből Tolna megyének az a része, amelyen a Sió szalad végig, el egészen Tolnanémediig és Pincehelyig, különösen hangulatos, színes vidék. Szántóföldek, szőlőhegyek, síkságok és szelíd dombok váltják egymást. A napokban Tolnanémedi- ről levelet hozott címemre a posta. A levelet olvasgatva, a betűkön át láttam a napbarnított arcú, szorgalmas, munkás tolnanémedieket. Legutoljára 1962. decemberében, lelkészbeiktatás alkalmával voltam együtt a tolnanémedi gyülekezet tagjaival. írják, hogy náluk is rettenetes károkat okozott az árvíz a közösen munkált kertészetükben és szántóföldjeiken. Ha most újra a hosszú nagy asztal mellé ülhetnénk le együtt, mint decemberben, elmondanám a jó tolnanéme- dieknek, hogy itt nálunk, Óbudán is nagy volt a kár. Csak a hat téglagyárban, amelynek kéményei itt füstölnek tőlem nem messzire, a termelésben 50 százalékos kiesést okozott a hideg tél. Országos átlagban 4 milliárd forinttal terhelte meg a tél, a nagy árvizek, országunk kasszáját. De be lehet hozni ezt a kiesést! Amit a természet ártott, azt szorgalmas emberi erővel ki lehet egyenlíteni; Valamikor a nagy árvizek éhséget, kolerát hoztak magukkal. De nálunk nem kell ettől félni! Amit a természet ártott* azt emberi erővel be lehet hozni. Es ezt a leckét éppen a jó tolnanémedieknek kell is- tnerniök! Másfél évszázaddal előbb történt Tolnanémedin, hogy rendkívüli nehézségek árán épült meg a gyülekezet temploma. Nagy örömmel ünnepelnek a hívek 1811. okt. 11- én, amikor Lágler György, a Dunántúl híres kölesdi lelkész és esperes felavatja a templomot. A gyülekezet első lelkipásztora Tatai Imre. Nem fiatal ember már, mögötte van 33 éves lelkipásztori szolgálat, aki nemcsak falun, hanem városon is sokáig hirdette Isten igéjét. Tudós ember, aki Sopronban és Jénában tanult. A magyar nyelven kívül németül és szlovákul is tudja tolmácsolni Isten üzenetét. Utóda: Pető János, aki 1848-ban harcol a . nemzet szabadságáért, a haza függetlenségéért. A szabadság- harc elbukása után feljelentik, sokat raboskodik. Bors János követi őt a lelkészi Szolgálatban. Majd Sántha Károly kerül Tolnanémedire lelkésznek. 1896-ban Eősze Zsigmond lesz a gyülekezet lelkipásztora, aki igazi építő pap. Anyagi alapot rak le gyülekezetnek, községnek egyaránt. A harmincas ' évek elején Sas Endre, majd Németh Zoltán lesznek a lelkészek. Mind a ketten hűséggel szolgálják a gyülekezetei. 1939. elején egy éjszaka hatalmas robajjal összedől az ősi templom — a torony szilárdan állta a vihart. — Az összeroskadt templomot hatalmas áldozatkészséggel, fáradhatatlan munkával állítják helyre a hívek. A gyülekezet lelkésze országos útra indul. Az ország evangélikuA PAPA ÜJ BIZOTTSÁGOT NEVEZETT KI XXIII. János pápa a kánonjog revíziójára új bizottságot nevezett ki. A jelenleg érvényes kénonjog 1917-ben lépett érvénybe* saiis segítenek. Már a következő évben áll a templom Isten dicsőségére. A régi templom helyett szebb templomot kapnak a hívek. 1936—37-ben paplakot építenek. Németh Zoltánt, ki közben lemondott lelkészi állásáról, újra lelkészévé választja a gyülekezet, akit 1962. december 23-án iktat be állásába a Tolna—Branyai egyházmegye esperese. Amit a természet lerombol és elpusztít, emberi erővel pótolni lehet. ŰJ PÁPAI ENCIKLIKA Április elején a pápa új en- ciklikát adott ki, melynek témája a béke megtartása. Az új enciklika kezdő szavairól a „Pacem in terris” nevet viseli. Erre tanít a tolnanémedi gyülekezet története is. Fülöp Dezső CSELEKEDJÜNK JÖT Sokszor nehezedik teherként ránk az élet rohanó ritmusa... Erre sincs időm, erről is elfelejtkeztem, ezt se tettem meg. Rohanunk, — nincs időnk megállni. Elrohanunk emberek mellett. Elrohanunk szüléink, testvéreink mellett, élettársunk mellett, s gondjaikat, bajaikat nem érünk rá magunkévá tenni. Nem érünk rá gyermekeink sokszor nem is olyan gyermekes kérdéseivel törődni; Fáradtak, idegesek vagyunk* S egyszer csak megdöbbenve vesszük észre, elidegenedtek tőlünk. Elrohanunk a panaszkodó mellett. Ha meghallgatjuk, gondolataink azon járnak, „hiszen nekem is ilyen bajom van, nem tudok segíteni rajtad”. Valaki beszélni akar velem, kérdése van, segítségemet kéri. Most nincs időm, jöjjön máskor. Elutasítom. Megdöbbentő esettel találkoztam nemrég. Idős édesanyát temettünk, öszbeborúlt gyermeke ott zokogott „Elkéstem* nem értem rá meglátogatni a betegágyánál, nem értem rá egy pohár vizet adni neki, pedig ő hányszor kelt fel hozzám. Hányszor hajolt párnára fölé, amikor lázasan feküdtem ágyamban. Hányszor' éjszakázott, nem esett nehezére ha valamit el kellett készítenie* hogy kedvemet teljesítse.” Egyszer súlyosan vádolnak) az örökre elszalasztott alkalmak. Hiába a zokogó panasz* hiába az önvád, hiába a men- tegetődzés, csak az igének lesz igaza, amikor vádol, nem cselekedtél jót, amíg időd volt. Addig járjuk a szeretet útját, addig ízesítsük a másik életét, addig járjunk nyitott szemmel, addig álljunk meg egymás mellett kitárt szívvel* amíg időnk van. Isten is erre adta életünk idejét. 0' kér, parancsol, figyelmeztet, ne feledd el, tartozol, adós vagy Istennek és embereknek idődből odaszentelni, ha kell a nyugalomnak a legdrágább perceit Hivatásunkat csak így tudjuk betölteni Isten dicsőségére, emberek javára és örömére, Halasy Endre A kölcsönös megértést szolgálja Tiszfesség! , Szántók és aratók, tisztesség nektek! Martinászok és traktorosok, tisztesség nektek! Bányászok és űrhajósok, tisztesség néktek! Tanítók és segédmunkások, tisztesség néktek! Építők és beteggyógyítók, tisztesség néktek! Kétműszakos. anyák és messzidolgozó apák, tisztesség néktek! Éjjeltanulők és akadémikusok, tisztesség néktek! Minden kérges kéznek: tisztesség! Minden izzadt homloknak: 1 tisztesség! Minden tervező agynak: tisztesség! Tisztesség!! IMÁDKOZZUNK % János 5, 24—25. Ujjongva énekli szivem dicséretedet, Istenem. Mindenütt a Tőled származó élet és reménység vesz körül. Köszönöm, hogy elkísér és megmarad a Jézus Krisztusban ajándékozott megújulás. Az éjszaka magányában világít és nappal elkísér megváltásod. Az éjszaka nem magányos nekem, mert benne vagy, s a nappal nem kápráztató, jelenléted tisztán vezet. Áldalak, hogy megváltottál minden félelemtől és átvittél a halálból az életre. Köszönöm, hogy dermedt fásultságomból kiemelsz. A dolgok körforgása értelmet nyert, mert az életet kijelentetted. Te vagy a fundamentum, közel vagy, betöitesz és megújítasz, bűnbocsátó Istenem. Áldalak, hogy ledöntötted a válaszfalat világod és az ember között, mikor a templom kárpitja ketté hasadt, s én színed előtt élhetek fedetlen fejjel. Mostani életem az örökkévalóságba ér el és országod elér hétköznapjaimhoz. Földi utamon nem nélkülözöm megújító jelenlétedet, fehérbe öltöztetsz minden napon. Istenem, maradjon rajtam örökkévalóságod fénye, s légy velem, hogy fehér ruhádban lépjek embertársaim közé is. Vinni tudjam tisztaságod fényét, békességedet és jó akaratodat magammal. Legyen elég nekem erőd, hogy mindent betöltsék, amit reám bíztál családomban és munkahelyemen hűségesen. Tartsd távol a rossz akarat és a háború rémét világunktól, hogy békés és nyugodalmas életet éljünk. Földi életemben minden cselekedetem álljon az élet védelmében és szolgálatában. Vond irgalmasan megújító hatalmad alá azokat, kik először járulnak oltárodhoz, s akik fehérben indultak el, úgy is érkezzenek meg hozzád, mivelünk együtt. Lelkeket Indítsd szeretfetre és jóakaratra. Elevenítsd meg a tétlen kezeket. Jóban munkálkodva tegyen bizonyságot néped szíve boldogságáról, Istenem, aki feltámasztottad Fiadat, elárasztottad és megszentelted az életet. Ámen. Közös kommüniké jelenti meg a Szovjetunió egyházi küldöttségének amerikai látogatása befej eztekor. A komé müniké ezt a látogatást úgy; értékeli, hogy az jelentős hosszá járulás volt az USA és b Szovjetunió egyházai és népei közötti megértéshez. Szükség van a különböző országod egyházi férfiainak szorosabb kapcsolatára. A szorosabb érintkezés „kétségtelenül hozzájárul ahhoz, hogy azokat ai problémákat, amelyek ma ai keresztyén egyházakat szembeállítják, valóban ökumenikus szellemben lehessen megoldani. A közvetlen érintkezés erősíti a kölcsönös megértést* megszünteti a bizalomhiányt és megkönnyíti korunk fő céljai megvalósulását.” > Ilyen céloknak nevezi s kommüniké „a nemzetközi feszültség enyhítését, az igazságos és állandó béke megvalósítását, az atomfegyver kísérletek megszüntetését, az általános, teljes és ellenőrzött leszerelést”. A kommünikét az amerikat egyháztanács elnöke J. Irwin Miller és az orosz ortodox egyház moszkvai patriarchátusa külügyi hivatalának vezetője: Nyikogyim érsek írták alá. Mégiscsak helyette halt meg NEM, MÁR IGAZÁN NEM A REGI VOLT, amióta megtörtént, —. igen, amióta majdnem keresztre feszítették. Hányát feküdt a déli . izzó forróságban, feje alatt összekulcsolt kézzel, Nehezére esett átgondolni mindazt, ami végül is nem történt meg vele s íme hozzá kellett szokni ehhez a váratlan újhoz. Elgondolkozott ezen s hangosan felkacagott. Nemhogy el nem kerülhette, de egyenesen törekedett is rá, hogy a megfeszített rabbi követőivel néha találkozzék. Nem volt ez korántsem feltűnő, hiszen sok volt belőlük s az utcákon, tereken könnyű volt összetalálkozni velük. Ilyenkor ő, Barabbás, szívesen megállt, szóba elegyedett velük, kérdezősködött mesterük tanítása felől, amiről vajmi keveset tudott. „Szeressétek egymást”... I? — nem, ez tőle meglehetősen idegen volt. Kerülte az előkelő utcákat. Inkább az alsóvárosban kószált, vagy a templomudvarban Ődöngött, ahol a kézművesek dolgoztak műhelyeikben, a szatócsok kínálták áruikat, vagy a hozzájuk hasonlók tereferéltek. Ezek között az egyszerű emberek között a názáre- tinek sok követője akadt. Barabbás számára ezek kevésbé voltak ellenszenvesek, mint azok, akik az oszlopok árkádjai alatt fontoskodtak s fitogtatták előkelőségüket. A mester különös képzeteiből sokat megismert ezek között az egyszerű emberek között. De sem feloldódni közöttük, sem őket igazán megérteni nem tudta. Talán azon múlott, hogy olyan egyszerűen fejezték ki magukat. Szilárdan hittek abban, hogy mesterük feltámadt s hogy csakhamar az égi seregek élén tér vissza s megalapítja birodalmát. Ezt egyformán vallották mindnyájan. Bizonyára így tanították nekik. Arról azonban, hogy Isten fia volt-e, különbözőképpen vélekedtek. Némelyek bizonytalankodtak, hiszen közöttük járt-kelt, látták őt, hallották beszélni. Egyikük sarut készített neki s ehhez saját kezével méregette a lábát. Nem, nehezen képzelték el az istenfiúságot. Mások viszont bizonykodtak, hogy az volt s az ég felhőin fog ülni, az Atya mellett, trónuson. Előbb azonban el kell pusztulnia ennek a bűnös és tökéletlen világnak. Érdekes emberek voltak. Egyesek közülük bizalmatlanok voltak. Azt mindnyájukon érezte, hogy nem valami szívesek őhozzá. Bár az ilyen magatartáshoz hozzá volt szokva, most mégsem volt közömbös a számára. Nyugtalanította. Talán a külseje volt, ami így hatott, talán a tőrvágás helye a szakállánál, amiről senki sem tudhatta, honnan ered, talán a szokatlanul mélyen Ülő szeme, ki tudja. Barabbás ismerte régtől a hatást, amit különös arca kiváltott az emberekből s azt hitte, közömbös eziránt. Nem érdekelte, mit tartanak felőle az emberek. Csak most döbbent rá, hogy voltaképpen szenved miatta. AZOK A MAGUK RÉSZÉRŐL minden körülmények között összetartottak és nagypn vigyáztak, hogy ne fogadjanak különösképpen bizalmukba olyant, akinek nem egyező a hite az övékével. Testvéri közösségben éltek. Közösen étkeztek, s ezt szeretetvacsorá- nak nevezték, amelyen a kenyeret közösen törték meg, mint egy nagy egységes család. Tanításukhoz tartozott ez is, ahhoz a bizonyos „egymást szeressétek”-heg. Vajon szeretnek-e olyanokat is, akik nem hasonlók hozzájuk? — töprengett Barabbás. ö maga ilyen szeretetvacsorán semmi pénzért nem vett volna részt. Nem, semmi esetre sem! Már a puszta gondolatot is elutasította. Nem akart ilyen módon összetartozni másokkal. Ö csak hadd maradjon meg magának. Ezen nem akart változtatni. És mégis vonzódott hozzájuk. Sőt, néha arra döbbent, hogy közülük való szeretne lenni s erről beszélt is velük. Hiszen egyre jobban ismeri a hitüket. Azt felelték, hogy örülnek ennek és szívesen megmagyarázzák neki mesterük tanítását, ahogyan azt ők megértették. Ennek ellenére azonban láthatóan nem örültek különösen az ő közeledésének. És ez furcsa volt. Szemrehányásokat tettek maguknak amiatt, hogy nem veszik őt örömmel, pedig egyébként mindig igen örültek, ha hitben új testvért nyerhettek. Miért van ez így? Barabbás tudta. Hirtelen felállt és heves léptekkel távozott. Arcán a sebhely vérvörös lett. Hinni! Hogyan hihet az ember abban, akit keresztfán függni látott!? Aki már halott volt. Semmi más, csak halott. Hogy él? Ez csak az ő képzeletük játéka. Senki sem voft még, aki a halottak közül feltámadt volna. Sem az ő imádott mesterük, sem más. Végtére is mit avatkozik ő bele! Az ő dolguk! Oda állnak, ahová akarnak. Ők a názá- retit választották s kész! De hogy Isten fia? Nem, mégsem volt Isten fia! Ha az lett volna, sohasem kellett volna magát megfeszíttetnie. Persze, hacsak nem ő maga akarta. Ezt pedig bizonnyal Q akarhatta! Ez valami különös, valami szokatlan volt: ő maga akart szenvedni. Ha valóban Isten fia lett volna, könnyű lett volna mindezt elkerülnie. De nem akarta. Szenvedni akart, nem akarta kímélni magát, ő maga akart meghalni azon a szégyenletes módon. Akkor hát bizonnyal úgy történt, hogy 6 maga nem akarta a szabadonbocsátását s ezt az akaratát átvitte másokra. Maga helyett őt, Barabbást engedtette szabadon. Megparancsolta: engedjétek el Barabbást és feszítsetek meg engem! — Ámbár, persze, nem volt Isten fia, ez világos dolog... HATALMÁT KÜLÖNÖS MÖDON HASZNÁLTA FEL. Ügy használta fel, hogy egyáltalán nem használta fel. Ügy, hogy lemondott róla, átengedte másoknak a beleavatko- zást — és mégis keresztülvitte akaratát: Barabbás helyett megfeszítették. Azok arról beszéltek, hogy értük hált meg. Lehet. De őérte, Barabbásért valóban megtette. Ezt senki se tagadhatja. Így hát alapjában véve ő sokkal közelebb állott hozzá, mint azok ott. Közelebb, mint akárki, ö egészen másképp tartozott hozzá. Annak ellenéret hogy ezek nem akartak vele kapcsolatba ke* rülní! Ö kiválasztott volt. Igen, ez így van- Kiválasztott arra, hogy ne szenvedjen, ha- nem élve meneküljön! Ő volt az igazi kiválasztott, akit Isten fia maga nyilvánított szabadnak — mert akarta, mert így parancsolta* Minderről ezeknek fogalmuk sincs! De azért sem törődik „testvéri közösségükkel’', „szeretetvacsorájukkál”, „szeressétek egymást’ jelszavukkal. A maga ura. Sőt még azzal szemben is, akit ők Isten fiának neveznek, azzal a megfeszítettel szemben is a maga ura. Mindenben a maga ura! Még annak sem rabszolgája, mint ezek itt! Nem azok közül való, akik. sóhajtoznak és imádják őt. Micsoda ötlet, hogy valaki akarjon szenvedni! Ha nem is szükséges, ha nem is kényszerítik rá. Megfoghatatlan. Őrültség még rágondolni is. Maga előtt látta a sovány, megtört testet, a karokat, amelyek álig bírtákj hogy rajta függött, a szájat, amely annyira ki volt száradva, hogy alig tudta kifejezni kérését. Nem, nem tetszik neki az ilyen, aki ezen az úton keresi a szenvedést, aki magát keresztre függesztett Nem kívánkozik utána! Azok azonban imádták a megfeszítetiüket* szenvedéseivel, keserves halálával együtt. Nem, ezek nem érezhették át, hogy az milyen keserves lehetett. Eh! Undorodott, borzadt tőlük és tanításuktól is — sőt tőle is, akirőí azt állították, hogy hisznek benne. Nem, egyáltalán nem kívánta elszenvedni á halált. Félt tőle, a legszívesebben nem halt volna meg egyáltalán. Talán éppen ezért kellett amannak meghalnia? Mert Barabbás kiválasztott volt arra, hogy ne haljon meg? Ha valóban Isten fia volt, akit megfeszítettek, akkor mindentudó volt és nagyon jól tudta, hogy ő, Barabbás, nem akar meghalni, ■— sem szenvedni, sem meghalni. Es ezért helyette mindezt megtette! Neki csak a Golgothára kellett elkísérnie, hogy lássa, miképpen feszítik meg. Ez volt az ' egyetlen, amit neki meg kellett tennie — de neki még ez is nehezére esett, mert a halált nem szerette és semmit, ami vele összefüggött. Igen. ő volt az az. ember, akiért Isten fii meghalt. Neki szólt és senki másnak: engedfi Jetek ezt szabadon és feszítsetek meg engenít d» -í
