Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-04-21 / 16. szám
Oltár előtt OLTÁR ELŐTT ÁLLANAK ezen a vasárnapon gyülekezeteinkben konfirmandusaink. Sok sok reménység, fáradozás, készülés, imádság és várakozás érkezik ezzel a nappal céljához. Mert a konfirmáció mindig: Megérkezés. — Megérkezés az Ür oltára, a terített úrasztala elé. Aki megérkezik, útról jön. Konfirmandusaink mögött valóban egy megtett — elég hosszú — út van. A ke- resztség kapuján való belépéssel kezdődött ez az út. Akkor, a keresztség szentségében érkeztek meg a keresztyén anyaszent- egyházba. Akkor fogadta őket Isten gyermekeivé a Jézus Krisztusban. De persze a keresztséggel egyben útnak is indultak a keresztyén élet útján. S ennek az útnak egyik fontos állomása a konfirmáció, egyházunk ősi szokása. Már Luther Márton szorgalmazta, hogy azokat a keresztyéneket, akik az Ür asztalához akarnak járulni s. élni kívánnak a másik szentséggel, az Űrvacsorával, meg kell vizsgálni: vajon ismerik-e a keresztyén tanítás legfontosabb elemeit? Tudják-e, hogy mi az a drága ajándék, amit az oltár szentségében kínál nekik Uruk? A hívek hitbeli ismeretének ez a megvizsgálása volt a „hitvizsga” (Glaubensexamen), ahogyan a reformáció korában nevezték. Persze a vizsga feltételezte a keresztyén hit ismereteiben való oktatást. Nem a hitből akarta Luther a gyülekezeteket levizsgáztatni — hogy van-e igazi hite valakinek, azt egyedül csak a szíveket vizsgáló isten tudhatja, — hanem a hitbeli ismeretekből. Ezt a józanságot meg kell tanulnunk a reformátortól. Az ismeretet viszont usak tanulással lehet megszerezni. Ezért írta Luther a Kátéit. Iá Kis Káté mai napig fontos alapanyaga az evangélikus em- fber hitbeli ismeretének s így a konfirmációi oktatásnak és Vizsgának is. GYERMEKEINK ARRÖL TESZNEK TANÚSÁGOT a kon<Ürmációi vizsgán és ünnepélyen, hogy megismerték egyházunk tanítását. Ismerik és vállalják, vallják is az egyház ősi hitvallását. Hangjukkal, szavukkal, de cselekedetükkel, életükkel is csatlakoznak az előttük járt nemzedékek seregéhez, akik ebben M hitben éltek és haltak meg s a ma élő gyülekezethez is, aJák szeretettel ölelik magukhoz őket. Mert ez is hozzátartozik a konfirmációhoz: a gyülekezet örvendező szeretet e, amellyel körülveszi a konfirmandusokat. Imádkozó szeretet ez, amely Isten áldását kéri életükre. Azt kéri, hogy Isten erősítse és tartsa meg őket ebben a keresztyénségben, amit most tanultak. Hiszen ez a szó: konfirmáció, azt jelenti: megerősítés. Isten Szentlelke erősíthet áneg a benne való hitben és a hozzá való hűségben. Isten megerősítő áldását kéri kézrátétellel a lelkipásztor s ehhez a kö- áiyörgéshez csatlakozik az egész gyülekezet imádsága. Így érkeznek meg gyermekeink az oltárhoz, hogy ott kenyérben és borban találkozzanak az élő Krisztussal. Hogy otthon érezzék magukat ennél az asztalnál, ahogy a zsoltáros írja: á fecske is az Űr oltáránál rak fészket, — ők is otthonra találjanak az úrvacsorázó gyülekezet közösségében. A KONFIRMÁCIÓ AZONBAN ELINDULÁS IS. — Fontos átlomás a keresztyén élet útján —, mondottuk. Az út azonban tovább vezet. A felelős keresztyén élet és szolgálat útjára viszi konfirmandusainkat. A hitben nincsen megállás. — Az visszaesés volna. A keresztyén élet útja az „érett férfiúság” hite, a íiagykorú keresztyénség felé vezet. Ez többek között állandó elmélyedést is jelent a hit ismeretében. A keresztyén ember holtig tanulja a hitét. Luther mondotta, hogy ő holtáig a Káté tanítványa akar maradni. A Biblia olvasásában való elmélyedő tanulmányozás épp úgy hozzátartozik ehhez, mint az istentiszteletben való értelmes részvétel. A protestantizmusban nincsen „tanuló és tanító egyház”, mert nincsen klérus és nincsenek laikusok. Hanem mindnyájan együtt tanulunk és tanítjuk, intjük egymást a gyülekezetben. Ebben az együtt-tanulásban is fontos állomás a konfirmáció. Mindez a szolgálat érdekében történik. A konfirmációi oltártól a szolgálat útjára indulnak gyermekeink. Hitüket gya- korolniok kell a gyülekezetben és azon kívül is. Az igazi vizsgák most következnek. Naponta fognak vizsgázni a fiit gyümölcseiből: szelídlelkűségböl és józanságból, türelmességből és béke szeret étből, segítő készségből és önfeláldozásból. Most fog kitűnni: értik-e az életet. A keresztyén életei s azt is, amelyben élnek az emberek között. Hitüket aprópénzre kell majd váltaniok. Néhány év múlva hivatást választanak s ebben a hivatásban helyt kell államok. Ismét Lutherre utalunk. Ö mondotta, hogy a keresztyén ember hivatásbetöltése, munkavégzése — ha jó szívvel, hűséggel teszi —, igazi istentisztelet. EBBEN A HAZÁBAN, A SZOCIALISTA TÁRSADALOMBAN vezet majd az oltártól elindulok útja. Egy ország építésének szép munkájában vehetnek részt. Jó lelkiismerettel tehetik ezt. Nem annak ellenére teszik, amit tanultak és amiről hitvallást tettek, hanem éppen azért. Az ember igazabb és igazságosabb, jobb és békésebb életéért való fáradozásban teremhetik hitük gyümölcseit. . _ A keresztyén szolgálat útja elindulás az oltártól, de nem hátatfordítás annak. Sőt inkább oda mindig újra visszavezet. Hiszen ott az áldott erőforrás, az élet kenyere és az élet vize, amely mindig újra felüdít, megerősít és — útnak indít. Az oltárhoz megérkező és onnan elinduló gyermekeinket szülők, rokonok, barátok — az egész gyülekezet imádsága, áldása, szeretete fogadja és kíséri. Legyenek áldássá ők maguk is mindnyájan, ahova csak mennek, emberek javára Isten dicsőségére. Groó Gyula ííli!!l!líl!Mllilll!li!!li t „Jézus mindenféleképpen idvezíti azokat, akik őáltala járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettük. Mert ilyen főpap illetett minket, szent, ártatlan, szeplőtelen, iz bűnösöktől elválasztott, és aki az egeknél magasságosabb lett, akinek nincsen szüksége, mint a főpapoknak, hogy napról napra előbb saját bűneiért vigyen áldozatot, aztán a népéért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga magát megáldozván.” (Zsid. 7, 25—27.) • „A Krisztus tiköztetek van, a dicsőségnek ama reménysége, akit mi prédikálunk, intvén minden embert és tanítván minden embert minden bölcsességgel, hogy minden embert 6tökéletességgel állassunk elő a Krisztus Jézusban.” (KoL X, ígéret és számonkérés ISMERJÜK A LELKES FOGADTATÁSOKAT. Valaki érkezik: világbajnok, olimpiai csapat, vagy államférfi. Az utcákon hullámzó emberáradat. A várakozás feszültsége vibrál a levegőben. S ekkor, legelöl felcsattan a taps és ováció, végighullámzik a tömegen s bekapcsolódnak a leghátul állók is. Virág, ütemes éljenzés — felejthetetlen, percek! Nehéz elképzelnünk! De egyszer életében Jézust is fogadták így lelkes emberek. Igen fontos fogadtatás volt ez, hiszen igen nagy reménység kapcsolódott hozzá! Ennek kellett meghoznia az idők nagy fordulatát: Isten országának, a Messiási Király országának a megalapítását. Hiszen nem akármilyen csatatérről érkezik Jézus. Nem akármilyen ellenfelet győzött le, hanem — a halált. Lázár feltámasztása már közismert nemcsak Betániában, hanem Jeruzsálemben is. És nem akármilyen városba vonul be, hanem Jeruzsálembe, a szent városba, régi ígéretek szerint a világ Megváltójának a fellegvárába. Zakariás próféta jövendölése teljesedett be ebben a bevonulásban; Ezért hangzott fel a hozsánna a Dávid királyáról, aki az Ür nevében érkezett. Ezért lengették a pálmaágakat, a békesség jelvényeit. FIGYELJÜNK AZONBAN ARRA, hogy János evangélista nem merül bele ezeknek a lelkesítő óráknak a részletes leírásába. A tényekre szorítkozik, majd megáll és azt mondja: Mi akikor még nem is értettük, hogy mi történt. Csak akkor világosodott meg minden előttünk, amikor már túl voltunk a kereszten és hús vétón. Húsvét, a feltámadás felől, most már tudjuk, hogy mi, a tanítványai, a kereszt felé vezető úton kísértük akkor Mesterünket. Ott voltunk ugyan mellette, de Jézus egyedül, halálosan egyedül volt az ünneplő tömeg közepén! Ennek a virágvasárnapi bevonulásnak az igazi mondaniA békeszerető emberek millióival együtt Dr. Prőhle Károly, a budapesti Teológiai Akadémia új- testamentomi tanszékének professzora a Magyar Rádió március 21-i adásában felemelte szavát a fogságban sínylődő görög hazafiak szabadonbo- csátása érdekében. Prőhle Károly görög nyelvű beszédében többek között ezt mondta: „Amikor Manolis Glesos 1941. május 31-én az Akropo- lisz ormáról letépte a horogkeresztes zászlót és kitűzte helyébe Görögország nemzeti zászlóját, ezzel a tettével nemcsak saját népét rázta fel a fasizmussal szembeni ellenállásra, de mély rokonszenvet ébresztett minden szabadságszerető és szabadságra vágyó népben is. A görög hazafiak iránti ez az együttérzés azóta csak elmélyült bennünk; Őket azonban azóta is üldözik. Több mint ezerkétszázat ítéltek el közülük és mint közönséges bűnözőket, vetették őket fogságba. Bűnükül tudható-e be, hogy ők arra törekszenek, hogy Görögország a görögöké legyen; hogy szabad ország legyen; hogy a békés fejlődés útját járja?! A békeszerető emberek millióival egyetemben felemeljük szavunkat ezekért a hazafiakért, akik a fasizmussal szemben népük szabadságáért harcoltak és továbbra is népük és az emberiség békés elhaladásáért kívánnak tevékenykedni. Eme állásfoglalásunkkal nem kívánunk egy másik állam belpolitikájába avatkozni. Azt sem kívánjuk, hogy minden ember úgy gondolkozzék és úgy,érezzen a görög hazafiak ügyében, mint mi. Legkevésbé kívánjuk ezt a más állásponton levő görög kormánytól. Csupán arra mutatunk rá, hogy a békés egymás mellett élés alapelvéből az is következik, hogy. a görög szabadságharcosok ügyében másképp gondolkodó görög kormány legyen tekintettel ezekre a hazájukat szerető emberekre és adja vissza nekik szabadságukat, hogy ők életüket és erejüket hazájuk! békés fejlődésének szolgála-; tára és az egész emberiség előhaladására szentelhessék.” ?? SZIKRATÁVI RAT Testvérek! Emberek! Közös veszélybe« fogjatok kezet! Bajtársak! Szenvedők! Boruljatok le a Jóság előtt! Bukottak! Győztesek! Az Igazságban egyesüljetek! * Hívők! Kételkedők! Az Ember vérzik: Szeressétek őt! Harcosok! Álmodok! Mindnyájatokban egy bfis szív dohog! Testvérek! Emberek! Ne öljetek már! ölelkezzetek! Juhász Gyula 1921 ... az állampolgárok feladata... i Kiemelkedő közéleti és egyházi személyiségek ebben az évben is atomfegyver- és háború ellenes „húsvéti menet”-re hívtak fel Nyngat-Németországban. A felhívás egyik aláírója DB, HEINZ KLOPPENBURG dorthmundi egyházi főtanácsos, a Prágai Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának és Nemzetközi Titkárságának tagja, aki kijelentette: „Szükséges, hogy tüntessünk. Ha ebben az órában a pártok nem cselekszenek és a parlament nem emeli fel szavát, akkor az állampolgárok feladata, hogy ezt megtegye. valója, hogy az alázatos, a szenvedő, az életét odaajándékozó Kris'ztus nem azért vonul be Jeruzsálembe, hogy trónokat döntsön le, királyi koronákat szedjen le a fejekről, — hanem a bűnnek és halálnak, az irgalmatlanság- nak és szeretetlenségnek üzen hadat saját élete árán. Megy a kereszt felé vezető úton, hogy azt a keresetet szabadulásunk jegyévé avassa s ő maga, a világ egyetlen Urává magasztosuljon. Megy nagypéntek felé, hogy nekünk húsvétiunk és örök életünk legyen! Megy emberi álruhában, hogy királyi köntösben lássuk viszont! Megy harcolni értünk, és ebben a harcban egyetlen fegyvere van — a szeretet! Szerette a mennyei Atyát — ezért engedelmeskedett neki mindhalálig! És szerette az embert, az egész világot — ezért elvette és elhordozta azok bűnét! A VIRÄGVASÄRNAPI KRISZTUS ARRA SZÓLÍT FEL, hogy azon az úton járjunk, amelyet Ö választott. Krisztus tanítványának és egyházának nincsen maga választotta külön útja. Ezért jövetele ígéret és számonkérés. ígéret arról, hogy bűneinket elhordozta, tanúinak és egyházának a bűneit is. Tudunk-e meggyőzően prédikálni a megbocsátó szeretetről? Engedjük-e, hogy bűnbánatra és alázatra hívjon bennünket? Elég alázatos-e egyháza Isten akaratának a hirdetésében? Elég szeretet és megértés halmozódott-e föl benne ahhoz, hogy világító lámpása legyen Istennek az emberek között? Mert Krisztus követei nem lehetnek nagyobbak Mesterüknél: Annak az indulatnak kell bennük lakoznia, ami őbenne volt. Ő pedig nem önmagáért, hanem az emberért élt és halt meg. A keresztyén ember és az egyház sem magáért van, hanem a küldetésért. A Krisztusban elnyert új élet, a megtapasztalt szeretet és irgalmasság munkára, szolgálatra, irgalmas cselekedetek elvégzésére küld bennünket az emberek közé Az a keresztyénség, amely nem tudja hitét Krisztusban az életével megpéldázni a világban, előbb- utóbb elveszíti erejét és hitelét az emberek szemében. Amikor az élet és halál, a megmaradás vagy szörnyű pusztulás alternatíváját naponként odateszi elénk döntésre az élet, akkor mi nem vonulhatunk vissza hitünkkel az egyéni élet nyugodt berkeibe, magukra hagyva az embereket problémáikkal! Szabadalmazott megoldásaink ugyan nincsen ele, ilyenekkel nem Szolgálhatunk. De hisz- szük azt, hogy a Krisztustól tanult szeretet és megbocsátókészség az életet munkál ja és nem a halált. Az ilyen bizonyságtételnek biztató jeleit látjuk ma híveink életében, evangélikus egyházunk és a világ- keresztyénség sok-sok jó és helyes lépésében. Minél bátrabban, minél többször és Krisztushoz hívebben lépünk előre, annál tisztább és teljesebb lesz tanúskodásunk az evangéliumról és az emberiség javát szolgálók cselekedeteink Krisztus követségében. Virágvasárnap hatalmas prédikáció arról, hogy Jézus nevére először mi hajoljunk meg engedelmesen és! fogadjuk a hozzánk érkező Urat hódoló üdvözléssel: „Hozsánna a Dávid Fiának! Áldott, aki jön az Úrnak nevében!” Részletek dr. Pálfy Miklós virágvasárnapi - rádiós-ige-; hirdetéséből« TcUib vasárnap' így nevezi a keresztyénség a Húsvét utáni első vasárnak pót. Ez a vasárnap egy isten- tiszteleti jelenettől és egy bibliai igétől kapta a nevét. Az első keresztyéneknél ugyanis az volt a szokás, hogy akiket Húsvét ünnepi isten- tiszteletén megkereszteltek: azok a Húsvét utáni vasárnapon fehér ruhában jelentek meg először az istentiszteleten. A Jelenések könyve hetedik fejezetének kilencedik verse szerint az üdvözöltek fehér ruhába öltözve jelennek meg Isten örök gyülekezetében. így lett a fehér szín a keresztyének körében az örömnek, a tisztaságnak, a bűn felett való győzelemnek, a Krisztussal való. békességei: új életnek szép színe és gyönyörű jelképe. Számunkra ennek a vasár-» napnak az az első mondanivalója, hogy a Húsvét, Jézus Krisztus feltámadása fehér lapot ad minden komoly keresztyénnek a kezébe. Az új kezdet fehér lapját. A Nagypéntek és a Húsvét eseményében Jézus elvette tőlünk bűneink és halálunk fekete írását és helyébe tiszta fehér lapot adott. Az új keresztyén kezdetnek a lapját. Mindenki elkezdheti elölről az életét! A bocsánat és áz örök élet fénye mindenki számára hajnali fény, új magvetés, új könyv és új induló. A fehér vasárnap második mondanivalója az, hogy a fehér lap Krisztussal jelent új kezdetet. Minden kezdethez, elinduláshoz segítség kell. Támogató, továbbvivő szeretet! Mint a gyermeknek a szülői ölelés, a munkásnak a mester, a tanítványnak a tanítói Áz életüket újra kezdeni, kívánó komoly keresztyéneknek Krisztus a Mestere. Ö ad utat és Ö maga a Társ. Ö adja akaratát és O maga a Minta. Ö adja kezünkbe a tőlünk megkívánt igaz életnek a kottáját és Ö adja hozzá a hangszert is: új szivet és új Lelket. Ö adja egész világunkat, hivatásunkat, munkánkat és az embereket, feladatokat és távlatokat és mindebben Ö maga örök és erős segítőnk. A fehér vasárnap harmadik mondanivalója, hogy a fehér lapot, az új kezdet lapját azért kapják a keresztyének, hogy azt fehérebben tisztábban, jobban, új szívvel, új lendülettel, új hittel és új békességgel írják. Feladatok fénylenek a fehér lap felett minden élő ember számára. Tündöklő tavaszi tisztaság távlata vár mindenkit. Nincs ember, aki ne tehetne valamit ehhez a világhoz, valami jót, valami békéset, valami szépet, valamit, amit a szíve diktál. A fehér lap, a Krisztustól kapott bocsánat és örök élet, mindnyájunknak kiosztotta a szakadatlan szolgálat és a szeretet szép szerepét. Szép ünnepeink után legyenek szépek— a hétköznau‘ iainiriJ' .
