Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-31 / 13. szám

A főpapról Szolgálat EMBERI ÉLETÜNK ALTA­LÁNOS TÖRVÉNYE, hogy tisztaságra törekszik. A pi­szok, a szenny mindig meg­vetett dolog. Nem mehetek piszkosan egy hangversenyre, vagy kormos arccal emberi társaságba. íratlan törvény ír­ja elő, hogy megmosakodjam Természetes dolog az is. hogy amikor Istenhez közele­dem, ugyancsak tisztává kell lennem. Még gondolatban is elviselhetetlen az, hogy a szent Isten elé az ember tisz­tátalanul álljon. Márpedig isten előtt nagyon is tisztáta­lannak érzi magát az ember Ha a világ pora gyorsan be­szennyezi az ember testét, még sokkal gyorsabban teszi ezt velünk a bűn. Az Istent kereső szívében ezért mindig ott van a félelem is, mert nem érzi magát tisztának Szeretne megtisztulni. Az Ószövetség világában is na­gyon sok helyzet tette kul­tikus szempontból tisztáta­lanná az embert. Például egy halott érintése. A tisztátalan pedig nem léphetett Isten kö­zelébe. A törvény megszabta a megtisztulás útját. Az előbb említett tisztátlanságból úgy tisztulhatott meg, ha a meg­áldozott tehén hamvával hin­tették meg. Ez kultikus szem­pontból újra tisztává tette, újra Isten élé járulhatott. MI, AZ ÚJSZÖVETSÉG NÉPE, már nagyon jól tud­juk, hogy ilyen és ehhez ha­sonló kultikus megoldások mennyire nem tudják meg­oldani ezt a kérdést. Az Isten előtti tiszta talanság ugyanis sokkal nagyobb kérdés. A bűn miatt nyugtalanná vált lelki­ismeretet nem lehet elcsende­síteni kultikus, vallásos cse­lekedetekkel. Gondoljunk csak Luther Mártonra, reformáto­runkra, milyen őszinte buzgó- sággal igyekezett nagyon nyugtalan lelkiismeretét el­csendesíteni a kolostori élet cselekedeteivel. Tudjuk, hogy mindent megtett, amit meg kellett tennie, és mégsem tudta azt érezni, hogy tisztá­vá lett. Bűnei vádoló szava nem csendesedett el. így jött rá a Szentírás egyik döntő ta­nítására, amit aztán a refor­máció szólaltatott meg: cse­lekedetekből nem lehet meg­lazulni, azaz megtisztulni! Semmiféle emberi cselekvés nem szerez érdemet. Semmit sem lehet cselekedeteinkkel jóvá tenni. Nem lehet lemos­ni egy tettel azt. amit egy előzővel tisztátalanná tettem, Persze ez volna a kényelme­sebb út s ezért szeretünk ra­gaszkodni ilyen gondolatok­hoz. Nagyon kísért bennünket még ma is a katolicizmus ta­nítása, a cselekedetek érdem­szerző erejéről. De a legszi­gorúbb báró, a lelkiismere­tűnk, arról tesz bizonyságot, hogy így nem lehet azt el­altatni —, vádol tovább. Ebben a reménytelenségben hangzik fel az Üjtestamen- tum híradása Jézus Krisztus áldozatáról. Amit ember el nem érhet, azt Ö megszerez­te. Saját életét adta, vérét on­totta érettünk. A megbántott Isten pedig elfogadta áldoza­tát elégnek a mi bűneinkért. Krisztusért meg tud bocsátani nekünk. Egészen egyszerűvé válik Isten megoldásában a megoldhatatlan. S ami vádol­ta az embert, a vádoló lelki­ismeret, ennek a hírnek hit­tel való elfogadása által, nyugodttá lesz. Tiszta lelki­ismeretet teremt. MAGA AZ ISTEN MONDJA és bizonyítja, hogy a Krisz­tus áldozatát hittel elfogadó ember bocsánatot kap. Ez pe­dig azt jelenti, hogy bűnei már nem vádolják, miattuk nem kell elkárhoznia. Isten mondja, tehát hinni lehet benne, mert igaz. Ez a hit fel­szabadíthat bennünket attól a torz keresztyénségtől, mely a vallásos élet előírt formáit szigorúan őrzi a templom, vagy az egyház falain belül, de ugyanakkor elképesztő módon az ellenkezőjét éli, azokon kívül. Ez a hit meg­ítéli és lehetetlenné teszi a képmutató keresztyénséget. Megmutatja Istent úgy, ahogy még senki sem ismerhette meg: Atyánknak. Az az irtó­zatos távolság, mely a bűn miatt volt Isten és ember kö­tiszta lelkiisme „hogy szolgáljunk az élő Istennek” Zsid. 9,13—14. zött, eltűnt s helyébe az atya és gyermeke viszonya került. Más lesz az Isten szolgálata. Krisztus áldozata révén az ószövetségi papság helyébe a keresztyén gyülekezet került. A gyermek boldog és hálás szolgálata lép az engesztelő szolgálat helyébe. Ennek a szolgálatnak jellemzője a mélységes hála és az örömteli ujjongás. Tudom, hogy csak kegyelemből élbetek, nem az én érdememből. De tudom azt is, hogy ez a kegyelem való­ság és élhetek belőle. Szeret­hetem az Atyámat, mert ö is nagyon szeret engem. A Krisztus vérén megváltott és kegyelmet nyert ember hálá­san szolgál Istennek, szívből imádkozik hozzá és ujjongva énekli dicsőségét. A MEGTISZTULT ÉLET­NEK azonban ez csak az egyik oldala. Csak ennyi még kevés. A tiszta lelkiismeret új arccal fordul az emberek felé is. Aki bocsánatot kapott, az nem élhet gyűlöletet hordoz­va. Annak számára belső, tör­vényszerű parancs lesz az a vágy, hogy maga is rendezze dolgát az emberek felé. Aki megértette, hogy , mekkora szolgálatot végzett érte a Megváltó, az megérti azt is, hogy az emberi élet igazi hi­vatása, a szolgálat. Ezt is­meri fel egyházunk, amikor hangsúlyosan tanítja nekünk: isten szolgálatából fakad, hogy az emberek javáért tör­ténő fáradozás legyen min­dennapi életünk tartalma. A kapott kegyelem belülről kell hogy kényszerítsan bennünket erre az életre, anélkül, hogy bármit is várnánk fizetségül ezért. A tiszta lelkiismeret felszabadult élete ez. Ezért akar a kegyelmet nyert ke­resztyén ember békét a vilá­gon. ezért adja oda jó szívvel tudását, erejét embertársai életszínvonalának emeléséhez. Ezért tud magáévá tenni az életben mindent, ami segít. A mi életformánk pedig különösképpen hangsúlyozza az Isten szolgálatának ezt az oldalát. Egyházunk teológiai szemlélődése nem véletlenül jutott el ennek meglátására és ennek engedelmeskedve tanít Istent szolgálni. Á mi feladatunk változatlanul ez: „hogy szolgáljunk az élő Istennek”, de ez a szolgálat j úgy lesz életszerűvé, hogy hitemmel boldogan fogadom el Istennek a Krisztus vére által felém nyújtott kegyelmét és ez a kegyelem tiszta lelki- ismerettel állít be a ma élő emberiség minden jó ügyének a szolgálatába. Kökény Elek A keresztyének járuljanak hozzá a kielégítő politikai megoldásokhoz Két figyelemreméltó interjú AZ ELSŐ INTERJÚT D. dr. Mitzenheim thüringiai tartományi püspökkel készí­tette a londoni „Times” kü- lönlevelezője. A Mitzenheim püspökkel folytatott beszél­getésből a „Times” közölte a püspök tájékoztatóját arról, hogyan él és szolgál az NDK- ban az evangélikus egyház. A lelkészképzéssel kapcsolatban például azt, hogy hat telógiai fakultás van az állami egye­temeken. Az egyházi hozzájárulás terén sincs semmi nehézség, azt az egyház saját megbízot- taival szedeti be. Az interjú során a püspök szembefordult az NDK kul­turális életét illető nyugati hamis jelentésekkel és meg­állapította: „Éppoly nevetsé­ges, amilyen szomorú, hogy egy egyébként jól informált angol újság nemrég azt jelen­tette, hogy az NDK-ban egy Bach-oratórium előadása csak kivételesen lehetséges. Nos, karácsonykor kilenc városban adták elő hivatalosan a Ka­rácsonyi-Oratóriumot.” Dr. Mitzenheim kijelentet­te továbbá: „ ... Hűen Luther Márton és a Pál-levelek» ta­nításához, elismerem az ál­lam tekintélyét — ami az ő szféráját illeti —, tekintet A világbéke érdekében Mindazokat, akiknek szív­ügye az emberiség békéje, örömmel töltött el a pápa Balzan-díjjal való kitüntetése. A Szovjetunió miniszterelnöke is örömének adott kifejezést és táviratban fejezte ki jó­kívánságait a pápának. Ugyan­csak örömmel üdvözölték a legszélesebb körökben az Iz- vesztija főszerkesztőjének, Hruscsov vejének, Adzsubej- nek és feleségének magánki­hallgatását a pápánál. Mind­két eseménynek mi, evangé­likus keresztyének is őszin­tén örülünk, hiszen meggyőző bizonyságait látjuk mindkét esetben annak, hogy a legha­tározottabb ideológiai ellen­tétek ellenére is igenis lehet­séges a békés egymás mellett élés, sőt a közös fáradozás az egyetemes emberiség jólétéért és az egyetemes emberiség mai legégetőbb ügyéért, a béke megőrzéséért és biztosí­tásáért. Világos ugyanis, hogy az említett esetekben nem va­lamiféle ideológiai közeledés­ről van szó, hanem elsősorban is a béke ügyéről. Ez még in­kább kétségtelenné válik előt­tünk, ha behatóbban ' tájéko­zódunk ebben a kérdésben. Tájékozódásunkhoz a legil­letékesebbek adják meg a se­gítséget. Mégpedig közvetlen eligazítást nyújt^ a táviratok szövege és Adzsűbej nyilatko­zata; közvetett felvilágosítást pedig a nyugati sajtó vissz­hangok nyújtanak. Mindkettő egyértelműleg azt teszi nyil­vánvalóvá, hogy szó sincs itt egyik fé] részéről sem semmi­féle „ideológiai”-engedmény- ről, közeledésről, hanem árról az ügyről van itt szó, amely függetlenül ideológiai, vallási, társadalmi és minden más kérdéstől, minden jóakaratú ember ügye, mert ma ez az egész emberiség legégetőbb problémája: ez pedig a há­ború megakadályozásának, a tartós béke biztosításának az ügye. A szovjet miniszterelnök táviratában a pápa Balzan-díj­jal történt kitüntetését úgy méltatta, hogy az a pápa azon fáradozásainak elismerése, amelyeket ő a béke meg­nyerése érdekében tett, és egészséget és erőt kívánt neki a béke javáért való to­vábbi gyümölcsöző tevékeny­ségéhez. A pápa választáviratában a pápa boldogságot kívánt Hruscsovnak és jó eredménye­ket a szovjet népnek és biz­tosította Hruscsovot, hogy folytatni fogja a világ- béke érdekében fárado­zásait. Adzsűbej egy milánói sajtó- konferencián többek között a Szovjetunió és a Vatikán kö­zötti viszonnyal is foglalko­zott: „A szovjet kormány ma­gatartása nagyon egyszerű — mondotta. A Vatikán létezik. S mi úgy tekintjük, mint egy másik államot., A pápa a bé­ke problémájáról olyan eszméiket nyilvánított, ame­lyek bennünket érdekelnek, és mi úgy tekintjük azokat, mint egy államfő eszméit.” Íme a közvetlen források. Valamennyiükre jellemző, hogy középpontjukban egyet­len ügy áll; a béke. Lássuk most a közvetett forrásokat, a nyugati sajtó- hangokat. Párizs (ADN) A „Tribune des Nations’’ círhű francia he­tilap bonni különtudósítójá- nak híradásában közölte, hogy a pápa síkraszállása a bé­kéért és megértésért erős nyugtalanságot váltott ki Bonnban. Adenauer bonni kancellár és az egész CDU ve­zetőség a pozíciójáért aggó­dik. „Az a mód és jelleg — írja az újság — ahogyan a Zsinat első része lefolyt, Bonnban fo­kozódó nyugtalanságot váltott ki, mindenekelőtt XXIII. Já­nos pápa ama felhívása miatt, hogy a Kelet és Nyugat kö­zötti vitás kérdéseket oly mó­don rendezzék, amely Ade­nauer külpolitikai koncepció­jától különbözik. Ezenkívül a katolikus doktrína liberaliz­musa és a Vatikán felhívása a békéért való közös munkára, aláásták mindazok pozícióit, akik Bonnban a har­cos klerikalizmusra és a hajt- hatatlanságra támaszkodtak a Kelettel szemben.” Majd így tovább: „Adenauer, akit XII. Pius főpapsága alatt a politi­kai katolicizmus főtámaszának tekintettek, egyszerre csak a Vatikán, de legalábbis a pápa, politikájával ellentétes tábor­ban találja magát.” A Tribune des Nations fel­hívja a figyelmet arra, hogy Adenauer a maga politikájá­nak összeomlásától való félel­mében minden eszközzel har­col a pápa békepóliti- k á j a ellen. A cikkben a továbbiakban ez olvasható: „A Szentszék és a német püspökök elleni har­cában a kancellár Németor­szágban az élvonalban bizo­nyos evangélikus püspökökre (Lilje) és vezető protestáns CDU funkcionáriusokra tá­maszkodik. különösen Gers- tenmaierre.” Ezek az embe­rek „pragmatizmust, elvtelen- séget és a »-vörösökkel való lepaktálást«” vetnek a Szent­szék szemére. ... „A kancel­lár kérésére Gerstenmaier — állítólag — megkísérelte, hogy a pápát a lengyel nyugati te­rületek kérdésében befolyásol- ja._ Az elmúlt hónapok folya­mán a szövetségi parlament elnöke e témáról két ízben is beszélt a pápával. Állítólag azzal is megfenyegette a pá­pát, hogy érvénytelenítik a konkordátumot”. ... „Más »természetes« szö­vetségesei a kancellárnak a XXIII. János elleni harcában a pápa ellenfelei magában a római Kúriában, élükön Otta­viani bíborossal. Ferreto bí­boros (a Kúria egyik legkon­zervatívabb bíborosa) nemré­giben Aachenbe látogatása­kor titkos megbeszélést foly­tatott Dufhues-sal és Brenta- nóval s ebben kidolgozták a Szentszék elleni harc prog­ramját arra az esetré, ha a pápa hirtelen meghalna. Ezen a megbeszélésen Spellman bí­boros egy titkos küldötte is részt vett. aki röviddel azelőtt érkezett a Német Szövetségi Köztársaságba. Arról a lehető­ségről is tárgyaltak, hogy a római Kúria egyik konzerva­tív kardinálisát válasszák meg pápává. Egyidejűleg szóbake- rültek azok az eszközök is, amelyekkel kompromittálják XXIII. János jelöltjét, a mi­lánói érseket, Monsignore Montinit. Aacheni látogatása­kor jutott Ferreto bíboros ar­ra az elhatározásra, hogy a Zsinat második ülésszakának munkáját komplikálni fogja és minden reformmal szembe­helyezkedik.” Az „II Giomo” milánói új­ság beszámol arról, hogy Segni olasz államelnök és Famíani miniszterelnök fogadták az „Izvesztija” főszerkesztőjét és a „Szovjet—Olasz Társa­ság” alelnökét, Alexej Adzsu- bejt, egy beszélgetésre. Olaszországban szokatlanul erős a visszhangja a pápa és Adzsűbej találkozásának. Ade­nauer bosszúságával és a bon­ni sajtó dühödt reakciójával kapcsolatban az újság többek között ezt írja: „Az ember nem tudja mit szóljon ehhez az ügyhöz. Végül is a politi­kát az atomkorszak követel­ményeihez kell alkalmazni, ami azt jelenti; felismerni a béke szükségességét és ennek megfelelően eljárni. Ha pedig a Vatikán rálép a megfelelő útra, hogy az enyhülés nagy ügyét szolgálja, akkor a reak­ció morgásba kezd.” ... „Csak a fanatikusok kri­tizálhatják Kennedyt, amiért ő Hruscsovval tárgyal” — je­lentette ki az olasz szociálde­mokraták vezére: Saragat. „Csak a fanatikusok tehetnek a pápának szemrehányást, mert ő ugyanezt teszi. Ezek a találkozások a békét és a né­pek közötti megértést szolgál­ják.” A bécsi Der Rundblick ka­tolikus liberális lap így ír: „ ... Aki világosan és tárgyi­lagosan gondolkodik, azt a je­lenlegi fejlemények nem ér­ték meglepetésszerűen. Magá­tól értetődően hamis a kato­likus egyház és a szocialista tábor közötti szövetség út- egyengetéséről beszélni. Ami azonban egyáltalán nem je­lenti azt, hogy ne lehessen szó egy-véleményről azokban a kérdésekben, amelyek az em­beriség javát, vagy baját je­lentik. Ilyen kérdés a béke megőrzésének a kérdése.” Gádor András nélkül arra, hogy az állam »keresztyén«, vagy nem. Mi nem egyház vagyunk a szo­cializmus ellen, hanem egy­ház vagyunk azokért az em­berekért, akiknek a szocia­lista társadalmi rendben az az igényük, hogy keresztyé­nek legyenek. Az NDK-ban »elméleti ma­terializmus« van, Nyugat- Németországban azonban »gya­korlati materializmus«. Ott az államvallás fenyegető ár­nya magasodik fel, az a ve­szedelem, amelyet mi az utolsó negyven évben a megcsömör- lésig megismertünk.” Dr. Mitzenheim a „Times” különlevelezőjének — amint azt ő maga leírta — „egy­értelműleg” kijelentette, hogy az NDK-ban a vallásgyakor­lat szabadságát nem az egy­ház részéről történt engedmé­nyek árán kellett elérni. Nem volt szó „az egyház munká­jával engedmények révén való kufárkodásról”, ilyesmit az állam nem is igényelt. Megjegyezte a püspök: tud­ja, hogy bizonyos körök tá­madják őt. „Egyes emberek­nek környezetükből folyóan, amelyben élnek, vagy egy bi­zonyos restaurációt munkáló egyház utáni törekvés alapján az a nyilvánvaló irányzatuk, hogy az egyház és ők maguk is azonosuljanak a nyugati politikával, illetve a kapita­lista rendszerrel. Ezek az em­berek rántották bele az egy­házat a hidegháborúba.” A MÁSIK INTERJÚBAN D. Erich Hertzsch professzor, a jénai Friedrich Schiller Egyetem Teológiai Akadé­miájának dékánja nyilatkozott a józan észnek és a jóakarat­nak arról az ismert hétpontos javaslatáról, amelyet a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusa elé terjesztettek. D. Hertzsch ezt a javaslatot reálisnak és ésszerűnek érté- kelte. „Az NDK-ból, a Német Szö­vetségi Köztársaságból és a külföldről való teológus-bará­taimmal való eszemcserékben mindig újra megállapítottam — jelentette ki D. Hertzsch professzor —, hogy az álta­lam állandóan képviselt tétel: »béke — bizalom és megegye­zés útján«, általános helyes­lésre talál. A hétpontos program, ame­lyet az államtanács elnöke* Walter Ulbricht ismertetett, megfelel ennek a követelmény­nek. Javaslatát nagyon figye­lemre méltónak tartom. Elő­mozdíthatja a két német állam közeledését, amelynek az új­raegyesülés előtt kell járnia. Semmiféle javaslat nem is­merétes előttem a másik ol­dalról, amely ilyen reális és ésszerű volna. Azt a tényt, hogy két német állam létezik a maga határaival, respektál­ni kell. Az atomfegyverkezést le kell állítani és mindkét (német) állam útleveleit el kell ismerni, hogy ezáltal a családok újra érintkezhesse­nek egymással.” A dékán kijelentette: örö­mére szolgál, hogy egy olyun tekintélyes .teológus, mint Krummacher püspök (Greifs­wald) kiállt az NDK megér- tést-szolgáló javaslatai mel­lett. (Krummacher nyilatko­zatát lapunk más helyén kö­zöljük. Szerk.) „Nagyon fontosnak tartón^ hogy azok a keresztyének, akik tekintélynek örvendenek, politikai dolgokban ne mutas­sanak semmi hamis tartózko­dást, és hozzájáruljanak ah­hoz, hogy olyan kielégítő po­litikai megoldásokhoz jus­sunk, amelyek kiközösítik a háborús veszélyt” — mondotta D. Hertzsch professzor. G. Egyházi kiliizoltság állásfoglalása Dél-Afrik ián A Dél-afrikai Unió kormá­nyának úgynevezett „Bantus- tan-terve” ellen a nyilvános­ság képviselői után most a Zulu Föld-i egyház egy külön­bizottsága is állást foglalt. Ha­tározottan érvelt az ellen a terv ellen, hogy Dél-Afriká- ban a kizárólag feketék ál­tal lakott területet létesítse­nek félautónom jelleggel. Az egyházak mindenekelőtt az ellen az ezzel összefüggő terv' ellen fordulnak, hogy zuluk tízezreit telepítsék át és olyan kormányrendszert kényszerít­senek reájuk, amely számuk­ra teljesen idegen. Egy emlék­iratban, amelyet a bantu kér­déssel foglalkozó miniszternek nyújtott át a külön bizott­ság, mindenfajta olyan átte­lepítést elutasítanak, amelyet az érdekelt lakosság akaratá­val szembpn akarnak keresz­tül vinni. Imádság a munkáért Urunk, Istenünk, hálát adunk minden jóságodért. Ezer- szere n megajándékoztál munkaerővel és örömmel. Hálál adunk Neked a gépekért, amelyek nélkül ma nem tudunk élni Te ajándékoztál meg embereket, hogy azokat feltalálják és fejlesszék. Tőled vannak a természet energiái, amelyek hajtják azokat. Te tanítasz minket a technika világának felépítésére, övj meg minket attól, hogy tönkretegyük magunkat ezekkel a hatalmas eszközökkel. Ne engedd, hogy a gépek legyenek úrrá életünkben. Maradj Te a mj Urunk. Könyörgünk Hozzád minden feltalálóért, technikusért és munkásért. Könyörgünk Hozzád az ipar minden áldozatáért is. Különösen is könyörgünk Hozzád azokért, akik az atomok rop­pant erőivel foglalkoznak, hogy ezek az erők — amelyeket T« ajándékoztál nekünk —, a világ javát és ne pusztulását szol­gálják. KönyörgünK Hozzád azokért az országokért, amelyek­nek nincs lehetőségük az iparra és ezért szükséget szenved­nek. Ajándékozz a világ népeinek békét és áldozatkészséget, amelyekre szükségünk van, hogy ebben a világban megmarad­hassunk. Ámen. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. március 31-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 6 Trajtler Gábor. Fa­sor de. fél 10 Harmati Béla, de. 11 du. 6 dr. Nagy Gyula. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grün­valszky Károly. Rákóczi út 57/1). de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmay Zoltán, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Káposzta Lajos. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre, Utász u. de. 9 Szirmay Zoltán, Vajda Péter u. de. fél 12 Veöreös Imre, Zugló de. 11 Ruttkay Le­vente szuppl. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 Ruttkay Levente szuppl. Fóti út de. 11 Káposzta Lajos. Váci út de. 8 Káposzta Lajos. Frangepán u. de. fél 9 Gádor András. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Soroksár újtelep de. fél 9. Kertész Géza teológus, Pest­erzsébet de. 10. Bízik László teo­lógus. du. 5. Szeretetvendéeség '(teológusnak Előadói Dr. Pálfy Miklós teológiai professzor. Pestúj­hely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rá­kospalota MAV-telep de. 8. Rákos­palota Nagytemplom de. 10. Rákos­palota Kistemplom du. 3. Rákos­szentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákosliget de. 10. Rákos­keresztúr de. fél 11. du. fél 9. Bécsikapu tér de. 9 Várady La­jos. de. 11 Nagy István, este 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Nagy István. Öbuda de. 9 Fülöp Dezső, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 6 szerété (vendégség. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Csen- gődy László, de. 11 Ruttkay Ele­mér, du. fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél li Muncz Fri­gyes. Kelenföld de. 8 Uzon László; de. 11 (úrv.) Uzon László, du. $ (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Német­völgyi út. de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Robert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de 11, du. 5. Szeretetve»» elégség. j i k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents