Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-31 / 13. szám

HÍREK, Jsten és ember találkozója I. Mózes. 14,17—20. Ha két ember találkozik az utcán, még nem biztos, hogy ennek a találkozásnak van valami jelentősége. Ha azonban két államfő találkozik egymással, éz a találkozás népek sorsát döntheti el. Az igénkben leírt találkozás jelentősége is abban van, hogy Melkisédek és Ábrahám találkoznak egymással. Melkisédek a Magasságos Isten papja és megbízottja, Ábrahám Viszont minden hivőnek őse. Isten irgalmas közeledésére az ember alázatos hittel válaszol. Isten messze tekintő és nagyvo­nalú terveinek kicsiny, de minden lényeges vonást megörökítő Vázlata ez! A papi szolgálat Isten és a hivő ember egymásra találásá­ban mindig Isten a kezdeményező. Ö választja ki eszközeit, ebben az esetben Melkisédeket, hogy felkeressen bennünket. Ebben van a papi szolgálat értelme. Még Ábrahám, az „Isten barátja”, sem meríthette önmagából hitét. Csupán egyike lett volna kora homályban tapogatózó istenkeresőinek, ha Isten meg nem könyörül rajta, s küldöttei által fel nem keresi őt. így lett Melkisédek Ábrahám papjává. Neve és illetősége arra enged következtetni, hogy papi szolgálata nyomán igaz és bé­kés élet fakadt. Szolgálatának summája azonban Isten áldásá­nak közvetítése. Az áldás pedig a bűn átkának és rontásának ellentéte. Ha egy emberen Isten áldása megnyugszik, akkor benne és körülötte, sőt utódaiban is, szinte megfoghatatlanul minden jóra válik. Melkisédek titokzatos alakja Jézus Krisz­tusra irányítja figyelmünket, hiszen tisztán és teljesen csak <3 végezte ezt a papi szolgálatot. Benne Isten maga keresett fel bennünket, önmagát vetette oda békítő áldozatul, s kiszaba­dított a bűneink miatt hiábavalóvá lett élet átkából. Míg Melkisédek csak kevesek számára lett áldássá, addig Krisztus Qz egész világ számára vált minden áldás forrásává. A hit válasza. Ábrahám tizedet adott Melkisédeknek min­denből. Ezzel fejezte ki hódolatát az Isten küldöttje előtt. Mint ember, talán nem volt különb nála, Ábrahám mégis meghajolt előtte. A tizedfizetésből azonban nemcsak Ábrahám alázata, ha­nem Isten iránti engedelmessége is kifejezésre jut. Hiszen a ti­zed az egészet képviselte, s ezzel Ábrahám elismerte, hogy min­denestül az Istené. Isten küldöttjének papi szolgálatára csak ez lehetett a méltó válasz. Isten szeretetteljes közeledésének, Krisztus papi szolgálatának arra kell indítania bennünket, hogy ezentúl ne önmagunknak éljünk, hanem annak, aki éret­tünk meghalt és feltámadott. Cserháti Sándor 3<«<^Ct<^CSCI<30Sa^«0SCS<^<^a<^CS0K8CS0!<a<act^^<^SaK9CS<» LUTHERÄNIA ÉNEK- ÉS ZENEKARA 1963. április 7-én, virágvasárnap délután 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban előadja BACH: H-MOLL MISÉJÉT Igét hirdet KáJdy Zoltán püspök Belépődíj nincs! Offertóriumot tartunk! EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VEI. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—VHI. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 35211 631432/2 — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős: Bolgár Imre igazgató — Böjt 5. (Judica) vasár­napján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Jn. 2,13—22„ szószéki igéje: I. Móz 14, 17—20. Délután sza­badon választott ige. • — EVANGÉLIKUS ISTEN- TISZTELET A RÄDIÖBAN. Aprilis 7-én reggel fél 8 órai kezdettel evangélikus vallásos félórát közvetít a Petőfi Rá­dió. Igét hirdet: PÄLFY MIKLÖS dr., a Teológiai Aka­démia professzora. * — TÓTKOMLÓS. A gyüle­kezetben március 17-én ünne­pi istentisztelet keretében ik­tatta hivatalába Mekis Ádám esperes a február havában megválasztott tizenöt presbi­tert és 80 képviselőtestületi ta­got. A szlovák nyelvű igehir­detést és a magyar nyelvű be­iktatást a gyülekezet élénk érdeklődéssel hallgatta. Le­gyen Isten áldása a szolgálat­ba lépő gyülekezeti elöljárók életén és gyülekezeti munká­ján. * — A NÓGRÁDI EGYHÁZ­MEGYE LELKÉSZI MUN­KAKÖZÖSSÉGE március 27-én Balassagyarmaton tar­totta ez évi második munka­ülését. A gyűlés tárgysoroza­tán* írásmagyarázat (Révész László) és úrvacsoraosztás (Szabó József) után elnöki elő­terjesztések, beszámolók a március 18—19-i Országos Es- peresi Értekezletről (Gartai István esperes), békemozgalmi beszámoló (Lovas Kovács András) és „Jeremiás próféta szolgálata —” című előadás (Garami La,jós) szerepeit. * — PESTÚJHELY. A pest­újhelyi templomban március 31-én vasárnap böjti estét tar­tanak délután 5 ómkor Szir­mai Zoltán segédlelkész szol­gálatával. m — ÓBUDA. A gyülekezet március 31-én délután 6 órakor szeretetvendégséget tart. * — EGYHÄZFIT KERES a Rudapest-angyalföldi egyház- község. Cserelakás szükséges. Jelentkezés: Lelkészi hivatal, Bp. XIII. Fóti út 22. — TÖBB EZER FŐNYI gyü­lekezet jelenlétében temették el a miskolci Mindszenti evangélikus temetőben Duszik Lajos nyugalmazott miskolci leikészt, volt főesperest A kü­lönböző egyházak képviselői is megjelentek a temetésen. Jelen volt Ráski Sándor 're­formátus esperes, dr. Dienes István református egyházke­rületi gondnok, dr. Száva Já­nos római katolikus apát­kanonok és Popovics Konstan­tin magyar orthodox esperes. 15 lutherkabátos lelkész vette körül a koszorúkkal borított ravatalt. A „Légy csendes szívvel...” kezdetű ének után Virágh Gyula esperes hirdet­te az evangéliumot. A tanít­ványok és a lelkészek nevében Moravcsik Sándor, a miskolci gyülekezet nevében dr. Wei- szer Elek lelkész szólották. A sírnál a szertartást Pásztor Pál egyházmegyei főjegyző végezte. Az igaznak emléke­zete áldott! — HALÁLOZÁS. Gyalog Béla gimnáziumi tanár 53 éves korában váratlanul elhunyt. Március 10-én nagy részvét mellett temették el Bonyhá- don. — Hegedűs Gyuláné, a rákosszentmihályi egyházköz­ség harangozó ja, február 23-án tragikus körülmények között elhunyt. Március 2-án temet­ték el a cinkotai temetőben. — özv. MÄTRAY GÉZÁNÉ szül. Ujágh Margit a kistar- csai Evang. Papnék Otthoná­nak lakója, január 27-én el­hunyt. Végakarata szerint, a január 31-i gyászszertartás után holttestét elhamvasztot­ták. Hamvait április 8-án de. fél 11 órakor helyezik el a Farkasréti temető kolumbá- riumába. — megbízható hazvezetö­ÍÖT keres fiatal orvos-házaspár 6 lónapos gyerek mellé. Családias otthont talál nyugdíjas nő is. Cím: körzeti orvos, Bakonyszombathely. — BUNDÁK- IRHÁK átszabása, ;isztítása. festése * Somogyi szűcs­nél Bp. V. Kossuth Lajos a. 1. udvarban. — SZŐRME- és irhabundák javí­tása, átalakítása legújabb modellek szerint. Bárt szűcs, Bp. VH. Lenin kxt. 23. Telefon: 222—531. HÉTRÓE—HÉTRE Jézus áldozata János 17,19 Heti igénk Jézus áldozatát így mondja ei: És én öérettük odaszentelem magamat... Jézus nemcsak felejthetetlenül szépen tanított. A legmé­lyebb igazságokat egyszerűen, érthetően mondta el. Jézus nemcsak gyógyított! Gyógyítása nyomán a sánták jártak, á vakok láttak, a némák beszéltek. Mindezeken túl életét áldoz­ta, szentelte oda értünk! Jézus odaszenteletése, áldozata a modem ember számára érthetetlen. Nem csodálkozunk ezen, mert az áldozat, odaszen- telés lényegét még a tanítványok sem értették meg. Jézus éle­tének odaáldozására felkészült. Ez az áldozat neki sem volt könnyű1 Minket megkísért az a dogmatikai gondolat, hogy Jézus mennyei lény volt, tehát nem úgy hordozta el az odaszentelés tényét, mint más földi halandó. Ez tévedés. Van a szentírásnak több olyan igéje, amely arról szól, hogy Jézus gyötrődött, rettegett, szenvedett5 szomorkodott. Az odaszentelést neki is ki kellett harcolnia. Az odaszentelést tudatosan hordozta mindvégig! A ke- resztrefeszítés irgalmatlan kivégzési módszer volt. Néha napo­kig tartott egy-egy kivégzés alkalmával a haláltusa. Ügy pró­bálták a nagy fájdalmakat enyhíteni, hogy méreggel elegyített bort, vagy ecetet adtak a kivégzendőknek. Jézusnak is felkí­nálták a méreggel kevert ecetet, de ö nem igényelte a kábula­tot, narkotikumot. Tudatosan áldozta oda életét érettünk. Jézus a keresztre feszítés óráiban is másokért imádkozott. Így könyörgött: „Atyám bocsáss meg nékik, mert nem tudják mit cselekszenekEz az imádság nemcsak a kivégző kato­nákért, főpapokért, a tömegekért, hanem értünk is elhangzott. Áldozatának, odaszentelésének legmélyebb gondolata az, hogy a bűnbánó bűnösöknek, a benne hívőknek üdvösséget szerzett. F. D. NAPRÓL—NAPRA HÉTFŐ: ÉZSAIAS 4í),8; MARK 1, 15. — A szabadíts liste») cselekedete ma még csak hitben látható, de országa eljövete­lekor teljességgel megvalósul uralma. Zsidók T, 23—27; Máté 26,31—35. KEDD: AGGEUS 2.23; JANOS 15, HS. — Az Ószövetség idején csak egy nép vallhatta magát Isten népének, az Újszö­vetség óta — igy a mi időnkben is — minden nép az Isten 'vá­lasztott gyülekezete. János 7,1—13; Máté 26, 36—46. SZERDA: ZSOLTÁROK 34, 16; MÁTÉ 7, 7. — Az imádság Istenhez vezető útján Jézus a szüntelen biztatónk és bátorí- tónk. De Ö, mint egyetlen közbenjárónk, megtanít élet-hala! helyzetben is a gyermeki alázatosságra: „Atyám, mindazáltal ne úgy legyen amint én akarom, hanem amint Te.” János 13,- 31—35; Máté 26, 47—56. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 22, tir, JÁNOS 29, 28. — Az ember szívében ott él a vágy az igaz Isten megkeresése és megtalálása után. A hivő ember boldog örömmel ismerheti fel Jézusban szerető mennyei Atyját Zsidók 10, 11—18; Máté 26* 57—68. PÉNTEK: ÉZSAIAS 62, 11; LUKACS 21, 28. — Mások ae Isten és mások az ember gondolatai. A zsidó nép vezetői örül­tek, amikor kivégezték Jézust Ügy vélték megszabadultak Tőle. Valójában pedig az emberiség a legnagyobb ajándékot kapta az örök Istentől, megbékélésének biztos zálogát János 11, 47—55; Máté 26, 69—75. SZOMBAT: ÉZSAIAS 6», 22; MÁTÉ 13, 32. — A Jézus aj­kán elhangzott Istentől kapott igazság emberi életeket állít szolgálatába. Figyelünk-e életünkben erre az Igazságra? Zsi­dók 10, 19—23; Máté 27, 1—14. Szebik Imre Juhász Gyula (1883—1937) MOST VAN NYOLCVAN ÉVE, hogy szü­letett, Több mint negyedszázada már halott. És ezekben a mai években bontakozik Iá költészete egyre erőteljesebben hazánk ol- vasóközösége előtt. Verseinek első gyűjte­ményes kötete csak 1940-ben jelent meg, ha­lála után 13 évvek Sajtó alá rendezője ezzel a szomorú megállapítással indokolja a kötél szükségességét: „Juhász Gyula élete és köl­tészete feledésbe kezd menni.” Művei akkor már szinte teljesen elfogytak a könyvpiacról és azonkívül egyes kötetek nem is jelentek meg akkora példányszámban, hogy széles körben elterjedhettek volna. Ez a gyűjtemé­nyes kiadás azonban a második világháború kuszáit éveiben nem lehetett elég erős ahhoz, hogy Juhász Gyulának méltó emléket állít­son a köztudatban. Az idők lelkileg sem voltak alkalmasak arra, hogy Juhász Gyula halk, csendes hangját megszeressék az em­berek, amikor a politikai porondon félreve­zető hangerő tombolt, uszítva a képtelen háború fokozására JUHÁSZ GYULÁNAK MOST JÖTT EL TAZ IDEJE, az új Magyarországon. Neve, költészete forgalomba került. Szép és tar­talmas kiadványok jelennek meg róla. Töb­bek között Szalatnai Rezső „Juhász Gyula hatszáz napja” című kitűnő munkája. Juhász Gyula fokozódó megértésének lehetünk szem­tanúi. Ezzel az igénytelen írással lapunk is szeretné ezt szolgálni olvasóink között, éppen születése évfordulóján. Nem volt vallásos költő. Életének egy idő­szakában ugyan vallásos líra is fakadt lei­kéből, de ez inkább külsőséges vallásosságot tükröz. Ezekben a versekben előtör katolikus neveltetése, a vallásos szertartások figyelése ■ új élményanyagot is ad neki, de ez álig ve­zeti mélyebb vizekre. A bűnbánat, az Isten keresése és az Istennel vívódás, ami oly jel­lemző nagy költő-társára, Ady Endrére, tel­jességgel hiányzik. És mégis igaza van egyik régebbi papi méltatójának: „az ő költészeté­ben is az Isten hajlik le hozzánk.” Egyik utolsó versében vallomást tesz arról, hogy szeretje a nagy emberiséget, sok kis komisz embernek ellenére, és szerette a fákat, fü­veket, a madarakat, csillagot, virágot, és sze­rette az Istent, aki egyszer a feszületről hozzá lehajolt, egy régi estén, egy öreg ko­lostor imádkozótermében. A keresztyén ol­vasó számára az ,ő költészete is utalássá válik az örökkévaló dolgokra. KEDVES NAPSZAKA AZ ALKONY VOLT. Nincs még egy költőnk, akinél olyan gyakran előjönne az alkony dicsérete. Meg­volt rá a belső oka: a halk bánat színét ta­lálta meg az alkonyban, és a béke, a csend világát. Legelső verskötetének (1907-ben je- jent meg) élén ez a vers van: Alkonyati órák. »Ti vagytok enyémek, alkonyati órák. Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk ” Ave című versében üdvözlégyet mond az alkonynak: „Szent perc, köszöntelek. Most félre a világtól, Mely zaklat és zajong, enyém az a miág, Hol minden béke, csönd...” A szívéhez nőtt alföldi tájat, a Tisza part­ját is legszebben alkonyaikor énekli meg, „Az alkonyat, a merengő festő fest: Violára a lemenő felhőket S a szürke fákra vérző aranyat ken, Majd minden színét a Tiszának adja, Ragyog, ragyog a búbánat iszapja. Magyar táj: így lát mélán egy magyar szem. (Magyar táj, magyar ecsettel.) És ké­sőbb újra, már halálára gondolva: „E búcsú­zó fény éljen boldogan s szelíden a szívem­ben, ha megyek, Es minden bánatom oly nyomtalan Suhanjon éjbe, mint e fellegek!” (Alkony a Tisza hídján.) A „derű nosztalgiájával” együtt járt életé­ben a magány érzése. Közismerten szép a Magány című verse. De lapozzunk tovább! Egy városon utazik át és ez az emlék kúszik lelkére: „Először itt érzem a magányt!” (Átútazóban.) Amikor évek múlva a felvidé­ki kisvárosból „emlékek holdvilágos ablakán áf’ nézi messzi szülőföldjét, ezzel kezdi: „Tiszai tájak, végtelen vidékek, \ Olyan testvér sorsommal a tiétek. Én is magány és csönd gyermeke lettem S fekszem szelíd árván a végtelenben.’’ (Tiszai tájak.) HONNAN EZ AZ ÁLLANDÓ SZOMORÚ ALAPÉRZES? Lelkének örökölt alkatából is, de életsorsából is! Szüntelen beteljesület­len vágyak igézték tekintetét, s közben lába sivár valóságban járt. Idézem Vidék című versének első strófáit: „Tűnik, múlik az egy emberöltő S én maradok a falusi költő. Miket szívem gyermetegül áhít, Nem látom nagy városok csodáit, Miket minden boldog apacs láthat. Tünde nőket, fényes operákat. Mint a bakter kicsi háza mellett. Szalutálok tűnő életeknek. Piros zászlót lengetek hiában: Forradalmas, titkos, régi vágyam.”. Az áhított fővárosi tanári állást sohasem sikerült elérnie. Sok tehetség tengődését idézte elő az akkori magyar élet. De még erőteljesebben ütközik össze lelkében sok messzire röpülő vágya és szűk életkerete egyik szakolcai versében: Isten háta mögött. „Oly unt ma a kisváros, oly szűk ma a világ, Úgy vonnak, úgy üzennek a távol Indiák. Oly bús a kaszinó s Gvadányi képe fáj, Ügy hi, úgy int keletről egy naphimezte táj." Aztán felvillan előtte a világnak sok tarka pontja, de vágyai még ezt a képzeletben utazást is szétfeszítik: „Vagy nincs a nap alatt már sehol tenyérnyi hely, Hol végtelenbe vadult vágyam te, elpihenj7” Ugyanitt Napóleon Szent Ilonája lesz sor­sának szimbóluma: „Rágondolok az óriás elődre Szűk életem magányos szigetén Körbe kerengve és kétségbe dőlve, A szép örömnek száműzöttje én.” (Napóleon^ Ez a szakolcai hangulata annál érdekesebb, mert ebben a felvidéki határszéli kis város­ban töltött közel két éve életének egyik leg­termékenyebb szakasza, ahol jelentősen ki­tágult látóhatára, és költői, emberi fejlődé­sének nagy lépcsőfokát élte át. De hol ma­rad ez az egyébként „az emlékek arany po­rában” haláláig elkisérő kedves hely vágyai szárnyalásától! Annál nagyobb dolog, hogy a bánat, a ma­gány, a beteljesületlen vágyak költőjének versei mégsem lenyomnak, elkeserítenek, életunttá tesznek, hanem különös módon fel­emelnek és biztatnak. Átüt rajtuk, még bá­natos hangjukon is, az élet himnusza, amelyet egyik versében boldog dacossággal, többszö­rös ismétléssel így vallott meg: „Mégis, oly szép az élet”. (Mégis oly szép.) Ez a „mégis" teszi Juhász Gyulát, a soha el nem ért derű honvágyától űzött poétát, az élet varázsos szépségének különös tolmácsává. Nála a szo­morú is széppé lesz, és a tört vágyak az élet igenlését hirdetik. Így hajlik le Isten szeretete hozzánk a költészetében. Istennek ajándékozó keze, amely az élet szépségeit, örömeit, még a bá­nat ragyogását is adja nekünk. És az Isten­nek előremutató karja, amely beteljesületlen vágyak között, tört életeknek is ígéri az örök élet hiánytalan teljességét. A keresztyén szem Juhász Gyula verseinek negatívján ezt a képet fedezi fel. A szomorúság és a hiányérzet alaphangulata túlmutat önmagán. De nem lenne teljes Juhász Gyula körvo­nala előttünk, ha életének és költészetének megmutatott lényegét nem szemlélnénk meg két konkrét ponton. EGY BIMBÓJÁBAN LEFAGYOTT SZERE­LEM emléke kisérte végig az életét, és lett az Anna-versek kifogyhatatlan ihletésévé. Nagyváradi éveiben, amikor a „Körös-parti Párizsban”, a „holnap” költészetének váro­sában a sikert, az ünneplést érte meg, egy szőke segédszínésznö foglalta el a szívét, aki nem sokra értékelte a fiatal poéta lelkesedé­sét és inkább könnyű sikerre váltotta má­soknál a vonzóerejét. De Juhász Gyulát a csalódás csak a földi Annától fosztotta meg, lelkében Anna képe az igazi eszményi no alakjává magasztosult. Minden nőben később is öt kereste és sohasem találta meg. „Ö, régi Anna, emléked malasztja, Neved harangja zeng mély éjeken S e lankadó szív elfogyó patakja Beléd omol, szelíden révbehalva. Ö szerelem, halál, ó végtelen!” (A régi Anna) Szertefoszlott, de egész későbbi életét is átlengő álmát énekli meg útolsó kötetének hatalmas versében: Anna örök. „Mert benne élsz te minden félre csúszott nyakkendőm ben És minden elvétett szavamban.. Bánat, csonkaság, szépség együtt, egy érzés­ben, egy életen át. KÖZÖSSEGET VÁLLALT NEPE SORSÁ­VAL. Nem egyszerűen egyéni tragikuma, — „az ezeréves bánat” sír verseiben: „Legalább népem nagy tragédiája Az én nótámban is magát példázza>” (Magyar elégia.) Az elnyomott nép bánata adott időpontban a leikéből forradalmi szót is kivált: „Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma lomha? Ha megutálva száz here pimaszt már, Vihart aratva zendül a magyar nyár?” (Magyar nyár 1918.) Ez a határozott hang folytatódik egyik későbbi versében is: „Minden szerelmet most rád pazarolva Szeretlek nép, munkás és szenvedő. Te vagy reményem óriási tornya, Mely mélységekből az egekbe nő... Minden gyűlölség szálljon most felétek, Kik a szabad jövendőt félitek, Kik renyhe jólét párnáin henyéltek S tagadjátok az egyetlen hitet: Hogy szent az élet és hogy szent az ember. Ki jövőt épít, mint korállt a tenger. Ki a sötét odúkból fényre vágyva. Majd győzni fog a földön nemsokára!” (Üj vallomás.) Népe iránt érzett forradalmi szeretete mu­tatja, hogy miképp hangolódhat össze a ma­gány és a közösségi érzés, egyén és nép sor­sa, s teheti a halk szó prófétáját lázadó ma­gyarrá. A tragikus érzés és a robbanó erő találkozása ez. Idegbetegsége évekig megbénította munká­ját, végül öngyilkosságba vitte. Több mint harminc évvel ezelőtt így írt az öngyilkosok­ról: „Méltók reá, hogy megsirassuk őket, Mi boldogok, kik élni még tudunk.” (öngyilkosok.) Egy küzdelmes és vesztett egyéni élet szépség-hagyatéka a miénk, akik Isten ke­gyelméből élünk, dolgozunk és a földi látó­határon túlnézö reménységgel megyünk az alkonyi órák felé. Veöreös Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents