Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-13 / 2. szám
A Prágai Keresztyént Békekonferencia Munkabizottságának tájékoztatója A KERESZTYÉN BÉKEKONFERENCIA MUNKABIZOTTSÁGA a hollandiai regionális bizottság meghívására ez évi negyedik ülését december 4—7-ig tartotta Driebergenben. A Keresztyén Békekonferencia elnöke, J. L. Hromádka professzor bevezető előadásában hangsúlyozta a Konferencia teológiai munkájának alapvető fontosságát. Csak az állandó teológiai helyzetfelmérés tarthatja távol a Konferenciát a hamis történetíilozófiától s a világi szempontok érvényesülésétől. Másrészt valamennyi egyházban a meglévő dinamikus erők hasonló kérdés előtt állnak. Az egymáshoz közeledésnek e lelki folyamatával szemben áll a megosztott világ jelensége. Ott is, ahol nem egységes a politikai eseményekre vonatkozó véleményünk, feladatunk az egymásra hallgatás, és az, hogy a miénktől eltérő álláspontokat is figyelembe vegyük. így alakítható csak ki a találkozás légköre. Bár azt is tudjuk, hogy a modern ember legmélyebb problémáit diplomáciai konferenciák egyedül nem oldhatják meg. Politikai téren jelenleg a legveszélyesebb válság Távolkeleten jelentkezik. AMÍG A NÉPI KÍNA IZOLÄLÄSA TOVÄBB TART az Egyesült Nemzetek Szervezetéből való kizárásával, nem remélhető a világhelyzet lényeges javulása még akkor sem, ha az európai problémák a megoldáshoz közelebb kerülnek. A leszerelés megvalósítása és a tömegpusztító fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésének kérdése ma is épp úgy, mint korábban, megoldatlan feladatként áll előttünk és ál landóan komoly erőfeszítéseket követel. A Munkabizottság ülése foglalkozott A KUBAI KÉRDÉS SEL. A Keresztyén Békekonferencia elnöke és főtitkára október 24-én Kennedy elnökhöz felhívást intézett, amelyet a Munkabizottság jóváhagyott. Hosszú és alapvető vitában vált nyilvánvalóvá az a tárgyilagosság, amely jellemzi a különböző nézetek kicserélése alapján a politikai helyzet elemzését s többek között A NÉMET KÉRDÉS vizsgálatát is. Mindez csak Isten igéjére való hallgatásban történhetik és csak így lehetséges az a meglepő egyetértés az általános helyzet megítélésében, mely gyümölcsöző kiindulási pontnak bizonyult a keresztyének közös cselekvésében Keleten épp úgy, mint Nyu gáton a jelenlegi világhelyzetben. Világossá vált az is, menynyire megmérgezi a hidegháború a légkört s mennyire szükség van az egyház konkrét békéltető szolgálatára és szüntelen felhívására a tárgyilagos nemzetközi vitához, melyet a Keresztyén Békekonferencia szüntelenül hangsúlyoz. Az egész keresz- tyénségnek ezekben a kérdésekben még sokkal aktívabbnak kellene lennie. Örömmel állapította meg a Munkabizottság, hogy az utóbbi hetek politikai válságában különböző ökumenikus hangok, hasonlóképpen mint a Keresztyén Békekonferencia hangja, szólaltak meg. Különösképpen érvényes ez az Egyházak Világtanácsa képviselőinek felhívására. AZ INDIAI—KÍNAI HATÁRKONFLIKTUS ÜGYÉBEN november 19-én a Keresztyén Békekonferencia elnöke és főtitkára mindkét érdekelt kormányhoz táviratot küldött azzal a kéréssel, hogy szüntessék be az ellenségeskedést és indítsák meg a tárgyalásokat. > Rendkívüli érdeklődéssel hallgatta meg a Munkabizottság A VATIKÁNI ZSINAT eddigi lefolyásáról adott tájékoztatót és kifejezte azt a reménységét, hogy ez a fontos gyűlés pozitív és valóságos hozzájárulást nyújt majd a keresztyénség ökumenikus tudatának erősítéséhez és a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Fennállása óta foglalkozik a Keresztyén Békekonferencia az ATOMHALÁL ELLENI KÜZDELEMMEL. Az az álláspontja, hogy támogatja azt a javaslatot, amely minden atomkísérlet beszüntetését követeli 1963. január 1-től, beleértve a földalatti kísérleteket is. Mindez igazolja a Keresztyén Békekonferencia eddigi erőfeszítéseit. A Munkabizottság kifejezésre juttatta azt a reménységét is, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének Genfben a leszerelés kérdésével foglalkozó bizottsága az egész világ közvéleményének támogatásával létrehozza a nemzetközi ellenőrzéssel megvalósítandó általános és teljes leszerelés egyezményét. Bebizonyult, hogy azoknak a száma, akik tudatában vannak annak, hogy a fegyverkezés senkinek sem használ, szüntelenül növekszik és hogy nincs más út, mint az általános és teljes leszerelésről szóló egyezmény megkötése, ha nem akarunk a háború veszélyébe kerülni, hanem e helyett a népek közötti békés együttélést szeretnénk elősegíteni. A Munkabizottság foglalkozott az 1963. június 4—9-ig Prágában ülésező Folytatólagos Bizottság előkészületeivel és a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés rendszeres előkészítésével is. Világossá vált, hogy a Keresztyén Békekonferencia munkája iránti érdeklődés a különböző országokban szüntelenül növekszik és hogy a regionális bizottságok és regionális konferenciák száma nő. Alaposan megtárgyalták a Keresztyén Békekonferencia afrilcai feladatait és a Titkárságot megbízták, hogy készítsen elő egy, az afrikai keresztyénség képviselőivel folytatandó megbeszélést. Megelégedéssel állapította meg a Munkabizottság, hogy az együttműködési készség a konferenciát hordozó keleti és nyugati egyházak és körök részéről megnövekedett és így az előző évi költségvetésnek kétszeresét tartalmazó előirányzatot hagyhatott jóvá a Munkabizottság. A Munkabizottság tagjai örömmel üdvözölték AZ ÜJ FOLYÓIRAT ELSŐ SZAMÁNAK megjelenését. E folyóirat a Mozgalom szerve lesz és a világközvéleményt a Keresztyén Békekonferencia céljairól és munkájáról tájékoztatja. Kész egy széles és nemzetközi vitára, mely hozzásegíthet a keresztyén egyetértés kialakításához a jelenlegi világhelyzet és a megbékélés szolgálatának felelőssége gyakorlásában. A Munkabizottság dr. Wemer Schmauch greifswaldi professzort a Mozgalom egyik alelnökévé választotta. Kifejezte köszönetét a Nemzetközi Titkárságból kiváló A. S. Bujevszkij- nak eddigi tevékenységéért és köszöntötte utódját P. S. Szo- kolovszkij lelkészt. A Munkabizottság elfogadta a Német Demokratikus Köztársaság regionális bizottságának meghívását és legközelebbi ülését Drezdában tartja. A Munkabizottságok tanácskozásának befejezése után KÉT REGIONÁLIS KONFERENCIÁRA került sor, Hollandiában és Belgiumban. Ezek a konferenciák a Béke és szabadság témájával foglalkoztak. A regionális konferenciák hálásak voltak azokért az előfeltételekért, amelyeket a regionális bizottságok és a Keresztyén Békekonferencia e munka számára teremtettek. A tanácskozás idején érkezett meg a híre annak, hogy o Keresztyén Békekonferencia munkaközösséget alakított Svájcban. _ , . . , A Munkabizottság tagjai Hollandiában, Belgiumban és Franciaországban gyülekezeteket látogattak meg, ahol mint vendégek igehirdetési szolgálatokat végeztek, előadásokat tar- tottak és beszámolókat mondtak országaik egyházainak életéről Különböző személyiségekkel folytattak megbeszéléseket és meglepő mértékben találtak nyitottságot azok iránt az erőfeszítések és feladatok iránt, amelyeket a Prágái Konferencia az egyházban és a világban akar betölteni. A Holland Református Egyház zsinatának elnöke, van der Hooff es az O-katho- likus egyház érseke, Rinkel, valamint az „Egyház es Világ ökumenikus intézet több igazgatója és hollandiai ökumenikus szervezetek képviselői vettek részt a regionális bizottság által szervezett fogadáson. A zsinat elnöke a Munkabimttságnak átadta a Mozgalmunk által örömmel üdvözölt allásfoglalasát ,az atomfegyver kérdésében, amelyet a holland reformatus zsinat adott ki. Vendégfogadó ház vagy istálló? Fenti címen cikket közöltünk karácsonyi számunkban. Egyik olvasónk Budapestről a cikkel kapcsolatban a következő hozzászólást küldte szerkesztőségünknek : „Igen tisztelt Szerkesztőség! Karácsonyi számukban érdeklődéssel olvastam a „Ven- dégfogadóház, vagy istálló’ című cikket. Engedjék meg, hogy néhány szgval a cikkre reflektáljak. Ugyanis 1937. őszén Iraq-ban jártam hivatalosan és ott bizony a vidéken még Krisztus korabeli állapotokat lehetett látni — tapasztalni. Egy kirándulásom alkalmával — Bagdadtól kb. 30—40 km-re egy faluban láttam egy „szállodát” és annak berendezését — rögtön átvillant fejemben. hogy egy ilyen „szálloda” lehetett, ahol Krisztus Urunk született. A „szálloda” egy házból állott, azaz egy tetőzete volt, egy igen tágas kapu volt az utcáról, ott belépve látta az ember, hogy a ház belülről két részre van osztva — az a rész, mélybe belépett az ember, egy fészer volt — a falon végig jászol — úgy hogy a fészer-részbe beállították az állatokat — szamarakat és lovakat — kisebb kocsik is elfértek benne — ebből a fészerből nyílott egy ajtó a „szálloda” részbe — mely egy vendéglő részből és néhány kisebb szobából állott. Most már elképzelhető, hogy a szobák már le vannak foglalva — de van még hely a fészer részben — oda lehet kötni az állatot és mellette aludni is, és ha véletlanség- ből ott születik egy gyermek, azt bizony a falonlévő jászolba lehet elhelyezni. Tekintve azt, hogy a Kelet ezen a részén majdnem mindenhol minden egyenlő kultúrájú — bizony akkoriban is úgy volt — kimondottan istálló a szállónál nem • volt — így kimondottan istállóban valószínűleg nem történt születés. Így hát be van bizonyítva, hogy a napkeleti bölcsek a „házba” léptek be. Kiváló tisztelettel Bornemissza Félix „Az édes élet" Annyit írtak már erről a Fellini-filmről, hogy mire évek után hozzánk is eljutott, a reklám, a sok színes beszámoló és az elővételi pénztár előtti sorban állás hírhedtté koptatta a „cinikus” címet. Fellini nagy művész. Az Országúton”, a „Cabiria éjszakái” (korábban látott) filmjeiben megmutatta, menynyire tud a szívre is, nemcsak az értelemre hatni. Felejthetetlen percekkel ajándékozott meg. „Az édes éleiI”: a káprázatos szermy tobzódása. Híradó- szerűen, sűrűn és váratlanul változó, látszólag különálló, mindvégig izgalmasan érdekes képek sorozata a nagyváros gazdag naplopóinak szenzációkra éhes loholásáról. A züllés szédítő forgatagában, mindenki, aki akár akaratlanul, belesodródik ebbe a ha- Iáltáncszerű kábulatba, menthetetlenül belemerül az érzéketlenségig kocsonyásodó csömörbe. Olyan látvány ez, ami messziről nézve csillog, vágyakat ébreszt, megtévesztő szépségekkel hiteget, még szórakoztat is, gyönyörködtet valamiféle mohó remény röpke látomásával és aki fiatal, naiv csodálkozással nézi, ügyeli ezt a három óráig pergő tülekedést az élvezetek után, elveszti tájékozódását, vélvén, hogy elégni a mámorban — ez az élet értelme. Fellini mint úti kalauz, csaknem cinikus közönnyel tárja fel ennek a belül rothadó, szívfacsar ítóan elszomorító szennyes káprázatnak lélekvesztő látványát. Ragyogó vádirat lehetne ez a könyörtelen leleplezés az elállatiaso- dás, részegség, az életcéltalanság megszállottjai ellen,, ha a visszájáról tükröződnék vissza, meghatvényozott fénynyel, erről a panoptikumszerű tetszhalál-viszolygásról a tiszta, romolhatatlan hit harsanó életigenlése. Ez a nélkülözhetetlen erkölcsi igény hiányzik, sajnos, Felliniből és a görögtűz elhamvadása után, ha végétért a film, üresség és keserű szájíz marad vissza bennünk. Hafts Géza Az egyháztorténetbSli A magyar protestantizmus súlyos évtizedei A VAROSOK VOLTAK AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ FELLEGVÁRAI. Sopron, Pozsony, Modor, Bazin, a felvidéki városok, köztük különösen a bányavárosok és az erdélyi szászság városai az evangélikus egyház virágzó csomópontjai voltak. Nagyszombat, Buda és Pest tanácsa azonban egyre jobban elnyomta a protestáns lakosokat. Nagyszombat, a jezsuiták városa, 1714 óta nem ad protestáns polgárjogot. Pest városa nem engedi meg, hogy háza lehessen protestáns embernek. A polgárság kézműves része a céhek keretében élt. Azonban királyi rendeletből protestánst csak katolikus hiányában szabad a céhbe beengedni. Léván kizárták a protestánsokat a céhekből. De országosan kötelezte a Carolina Resolutio a céhek tagjail a katolikus ünnepek megtartására, misén, procession, úrnapi körmeneten való részvételre. Csupán Pozsony, Sopron, Modor és Bazin tisztviselői kaptak engedélyt arra, hogy III. Károly és Mária Terézia alatt ne tegyék le a Szűz Máriára és szentekre vonatkozó decretális esküt, más helyeken azonban a katolikus vallás volt a tisztség viselésének az előfeltétele. A VEGYESHÄZASPÄROK CSAK KATOLIKUS PAP ELŐTT köthettek esküvőt, és katolikus gyermekek nevelésére kötelezték a szülőket. Azt a prédikátort, aid vegyesházasokat esketett, a katolikus püspök négyszáztól nyolcszáz forintra .büntette. III. Károly és Mária Terézia korában a hithagyást, a katolikus hitről való áttérést szigorúan büntették, mert Mária Terézia királyi vallása elleni merényletnek tekintette, aki az ő trónja által pártfogolt vallást otthagyja. A jobbmó- dúak börtönbüntetést kaptak, a jobbágyok több évi kényszermunkával lakoltak, ha áttértek katolikus hitről, Erdélyben pedig vesszőzéssel büntették őket. Rákóczi szabadságharcának egyik támogatója, Krmann Dániel, Du- náninneni szuperintendens, 1729-ben egy morvaországi katolikus házaspár evangélikus hitre térését elfogadta. Ezért hithagyás pártolása címén el akarták fogni és falujába nagy katonai karhatalom érkezett. öt magát néplázítással vádolták.' Majd Pozsonyban másfél évi vizsgálati fogság után vesszőzésre, botozásra és örökös fogságra ítélték, ami közül az első kettőt királyi kegyelem elengedte. Tíz évi börtönélet után meghalt. Mia- vai gyülekezetét, amely szuperintendense védelmében ellenállt a császári katonaságnak, feloszlatták és összes tagjait az úriszékek megbotoztatták. ENNEK A KÍMÉLETLEN ELNYOMÁSNAK a következtében állandó fogyás a protestánsok osztályrésze. A nagy veszteséget néhány adat szemlélteti: 1600 körül a dunántúli kerületnek 300 virágzó gyülekezete volt. 1750-ben csak 60. — 9 esperesség helyett csak 3. — De a gyülekezetek számánál kisebb a papok száma, több gyülekezetben tanító végzi a szolgálatot. Egyedül a Szelepcsényi- féle gyilkolás legalább ötszázzal apasztotta néhány év leforgása alatt a protestáns lelkészek számát. Mivel az 1707-i rózsahegyi zsinat óta, amely a Rákóczi- féle szabadságharcos erők védelme alatt tanácskozott, újabb gyűlést nem tarthattak, az 1715. 31. te. gyűléstilalma miatt, amely egyúttal megvonta az adófizetés és adományok gyűjtésének . jogát is, a szervezetében széthullott evangélikus egyház lelkészei egyre inkább a világi földesúr védelmére építettek. Védelemre szorultak a katolikus püspök ellenőrzése és visitatori hatóságával szemben, amely azt. volt hivatva vizsgálni, hogy helyesen tudják-e kiszolgáltatni a keresztsén szentségét, és tudják-e igazolni az artiku- láris hely törvény szerinti kellékeit. Számos esetben előfordult, hogy a földesúr olyan papot pártfogolt, akit az esperes és a szuperintendens méltatlannak tartott a lelkészi tisztségre. A SZÉTSZÓRTSÁGRA JELLEMZŐ. hogy Pozsony evan- gélikussága kiváltságaira hivatkozva tiltakozott Krmann Dániel kanonika visitatiója ellen, mert önkormányzatukat hangoztatták. Dunántúlon Sopron őrizte kiváltságait az egyházkerülettel szemben, ugyanúgy, mint Pozsony a Felvidéken. Ebben a szétszórtságban és szervezetlenségben egyre inkább megnőtt a helyi földesúr hatalma. A XVIII. század közepe táján a kerületi gyűléseken a sokszor jobbágycsaládból való püspök tekintélye egészen háttérbe szorult az egyházkerületi felügyelő mellett. Példa erre a dunántúli evangélikus egyház- kerület, amelyben a tényleges hatalom a földesúri kerületi felügyelő kezében fut össze. Itt a szuperintendens nem is egyenjogú elnöktársa a kerületi felügyelőnek, hanem párt- fogoltja és védence annak. Vitnyédy János 1758-ban a négy püspökjelölt közül kettőt önkényesen törölt és két másikat tűzött ki helyettük, a választásnál pedig Bárány János felpéci papnak, pártfogolnának szerezte meg a győzelmet. A tolnai egyházmegye fellebbezésével sem törődött, hanem nyomban beiktatták az új szuperintendenst tisztségébe. Matkovich Pál, dunántúli egyházkerületi felügyelő évtizedeken át maga intézte a kerület ügyeit és a távoli Tolnában lakó szuperintendensnek egész szűk intézkedési hatáskört biztosított. A földesúri hatalom megnövekedésének az volt a következménye az egyház életére, hogy a patronált egyház életstílusa alakúit ki, amelyben az egyház és világ összefolyt. A politikai és egyházi község nem különült el egymástól. A községházán intézték egyformául a papnak, templomnak, iskolának az ügyeit. A jegyzői teendőket rendszerint a tanító végezte, aki ugyanakkor egyházi alkalmazott is volt. Ezért pl. a templom és parochia számára járó dézsmáknak a be nem szolgáltatását cégéres bűnökkel egy sorban említik a korabeli írások. Így pl. a Gömör megyei kuntapolcai evangélikus egyházközség 1753. évi fegyelmi szabályzata. Az erkölcs őre is a községi elöljáróság volt, amely az egyházi bűnöket is a világi bűnökkel kijáró fenyítésekkel büntette. ENNEK AZ IDŐNEK A TENGERNYI SZENVEDÉSE között megjelentek imádsá- gos könyvek, Újszövetség-fordítás, Káté, amivel nagymértékben voltak segítségére a lelkészi szolgálatot nélkülöző híveknek, s ezek révén bírták ki a nem artikuláris hely evangélikusai a XVIII. századi elnyomás válságos idejét. Torkos András győri rektor, később lelkész. Engesztelő áldozat c. imádságos könyvét, Újszövetség-fordítását, Luther Kis Kátéját jelentette meg. Szeniczei Bárány György, aki legtovább Sárszentlőrincen volt lelkész és tolnai esperes, nevelés tani munkákon kívül megjelentette az Ágostai Hitvallást, munkaközösségével lefordította az Ojtestamen tűmet, kiadta Aáchs Mihály: Zengedező mennyei kar című énekeskönyvét és Aranylánc című imádságos könyvét, valamint Luther kátéit Rajtuk kívül még számos lelkész szolgálata képviselte az egyházi megújulást és ugyanakkor a tudományos haladást. Dr. Otílyk A katona-lelkészi szerződés azonnali felmondását követelik az egyházi Bruderschaftok A Stimme der Gemeinde ez évi első, januári számában öt pontból álló nyilatkozat jelent meg, amelyben a nyugat-németországi evangélikus. egyház vezetősége és a bonni állam között megkötött katona-lellcészi szerződés azonnali felmondását követelik Bréma, Hannover, Hessen- Nassau, Kurhessen, Észak- nyugat-Nómetország, West- fália és Württemberg egyházi Bruderschaftjai, valamint számos nyugatnémet evangélikus lelkész és világi. A nyilatkozatban többek között sajnálkozásukat fejezik ki az aláírók, hogy Nyu- gat-Németország fokozódó felfegyverzése egyre nagyobb tehertételt jelent az egyház hangja számára. „Különösképpen sajnáljuk, hogy az egyház a Szövetségi Köztársasággal kötött katona-lelkészi szerződés által azt a benyomást kelti, mintha már nem tartaná érvényesnek korábbi, az újrafegyverkezéstől óvó figyelmeztetésért,”' „A szerződésből folyó végzetes fejlemények ma kézzelfoghatóan nyilvánvalók: az egyháznak az a megbízatása, hogy a világ számára Krisztus béke-evangéliumát hirdesse, sötétül ed, ha az egyház mély csendben szemléli, hogyan jutnak a katona-lelkészek abba a kísértésbe, hogy a .katonai lelkipásztorkodás” keretében a „pszichológiai fel fegyverkezés”-t szolgálják __Innen kérjük a zsinato t és a Németországi Evangéliumi Egyház Tanácsát, variam int a szövetségi köztársasági zsinatokat és egyházi vezetőségeket, haladéktalanul mondják fel a katona-lelkészi szerződést.” Dél-Afrikában még nehezebb lett az egyházi munka (Johannesburg) Dr. Leslie E. Stradling johannesburgi anglikán püspök tudósítása szerint az elmúlt esztendőben lényegesen súlyosbodtak azok a feltételek, melyek között a dél-afriliai egyházak dolgoznak. Első kerületi zsinata megnyitó ülésén közölte a püspök, hogy az új szabotázstörvény olyan hatalmi eszközt jelent, amely teljhatalmat ad az egyes állampolgárokkal szemben az állam kezébe. Olyan teljhatalmat, amely csak Istent illeti meg. A politikai magatartásával kapcsolatosan kifejtette a püspök, hogy minden keresztyénnek, aki hiszi, hogy Jézus Krisztus a teljes életnek ura, állást kell foglalnia a politika kérdéseiben is. Az üzleti, a társadalmi és az emberi élet minden más területén. Ö maga minden egyes alkalommal hozzá fog szólni a politikai kérdésekhez, ha arra belső kényszerítést' érez. SZŰZ MARIA BÉLYEG törökorszAgean A török posta különbélye- get adott ki. A bélyegen Szűz Mária és az az eíezusi ház látható, amelyben Mária a hagyomány szerint föidi életénél: utolsó éveit töltötte. Külön jelentősége van annak a ténynek, hogy egy túlnyomó- részt az izlám híveiből álló állam ad ki keresztyén motí- vumú bélyeget. Mindenesetre figyelemreméltó, hogy az elmúlt évben több mint hetvenezer keresztyén zarándok látogatta meg Efezust és környékét. A különbélyeg december 8-a, a szeplőtelen fogantatás ünnepe alkalmából jelent meg. Gyerekszáj A lelkészi munkaközösségi gyűlésről érkezem haza a kora délutáni órákban. A család már megebédelt. A gyerekek a másik szobában játszanak. Feleségem valamiért kifele indul. Amikor nyitja az ajtót, mind a három stráccal szembe találja magát. — Hát ti mit csináltok itt? Miért leskelődtök be a kulcslyukon? — kérdezi meglepetten tőlük. ' A gyerekek megszeppenve, de ártatlan őszinteséggel válaszolják: — Kíváncsiak vagyunk, vajon imádkozik-e apu, egyedül ebédel? Z. L.
