Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-01-13 / 2. szám
ökumenikus imahét FÓRUM 1963 január 20—27-ig Ötödik nap Január 24., csütörtök BÉKESSÉGBEN A FELEBARÁTTAL. „Mindenikünk tudniillik az ő felebarátjának kedveskedjék annak javára, épülésére” (Róma 15, 2.) Bibliai rész: Róma 14, 7—9. A másik ember, a felebarát felé ne tegyünk más lépést, csak a békesség lépését. Ezt a lépést nemcsak alkalomszerűen kell megtennünk, amikor éppen lehetőségünk van rá, vagy a kedvünk úgy diktálja, hanem állandóan és céltudatosan. „Azért hát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók” (19. vers). Békemunkánkat a felebarátnál, a testvérnél kell kezdenünk. Megérteni a másik embert problémáival együtt s megértetni magunkat a másik emberrel a jóért való fáradozásban — ez a fontos. Jézus Krisztus példát mutatott számunkra a felebarát, a testvér iránti szeretetre és segítésre, és mint keresztyének, mi is csak ezen az úton járhatunk. A keresztyén ember azt akarja, hogy egyháza a béke egyháza, felebarátja vele együtt a béke követe legyen ADJUNK HÁLÁT, hogy a legnagyobb szolgálatot, a béke szolgálatát végezhetjük; minden jóakaratú emberért, akik világszerte egy akarattal növelik a béke lehetőségét; azért, hogy szolgálhatunk minden emberért. VALLJUK ME® BÜNBÁNATTAL, hogy sokszor bizonytalankodjunk a szolgálatban; hogy sokszor lekicsinyeljük az emberek földi boldogságának és békességének ügyét; hogy számtalanszor elvétettük a jó utat a felebarát, a testvér felé. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy mi magunk, gyülekezetünk, egyházunk, magyar- országi egyházaink és az egész keresztyénség szerte a világon lehessen Isten békességszerző akaratának engedelmes eszköze: hogy minden erővel odaállhassunk a másik ember mellé a béke követeiként. Hatodik nap Január 25., péntek BÉKESSÉGBEN MINDENKIVEL „Kövessétek mindenki irányában a békességet” (Zsid. 12, 14.) Bibliai rész: Máté 5, 9. és 21—26. Boldogok a békességre igyekezők — mondja Jézus Krisztus. Ez nemcsak szép bibliai mondás, hanem valóság akkor, ha nemcsak ajkunkon szólal meg az ige, hanem aszerint is élünk. A békességre igyekezés sokszor arra kísért bennünket, hogy ítélgessük felebarátainkat, személy válogatók legyünk: kivel éljünk békességben, kivel ne. Az ige'azt mondja: mindenkivel Nem arra hívattunk el, hogy a világot „bölcsességünkkel” oktatgassuk, hanem arra, hogy a béke követei legyünk. És itt nem tehetünk különbséget ember és ember között. A béke követeinek kell lennünk akkor, amikor felemeljük szavunkat a másik ember kenyeréért, boldogságáért és életéért is. Ez is a béke ügyét szolgálja. Imádkozzunk és dolgozzunk mindenki boldogságáért, legyen az európai, ázsiai, afrikai, amerikai, fehér, fekete vagy sárga, faji és vallási különbségre való tekintet nélkül ADJUNK HÁLÁT Istennek, aki az elnyomottak és kifosztottak igazságát a jogfosztott embermilliók és gyarmati népek felszabadulásában egyre inkább szemlátomást napvilágra hozza; hogy Isten minden embert egyenlőnek teremtett, és az embertestvériség egyre inkább erősödik. VALLJUK MEG BŰNBÁNATTAL hogy sokszor személyválogatók voltunk a szeretetben; hogy sokszor szemet hunytunk az embertelenségek felett; hogy sokszor a mi erőtelen szolgálatunk miatt vesztette hitelét Isten evangéliuma; hogy ne csak magunkra nézzünk, hanem minden emberre, aki békére, nyugalomra, boldogságra, az életre uó- gyik. KÖNYÖRÖGJÜNK erőért, hogy legyőzhessük a tömegpusztítást, a meleg- és hidegháborút, s hogy a béke jusson diadalra a mi korunkban. Hetedik nap Január 26., szombat BÉKESSÉGBEN AZ EGÉSZ VILÁGÉRT „Ö engesztelő áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is” (1. János 2, 2J Bibliai rész: 2. Kor. 5, 16—21. A megváltás ajándéka nem kizárólag a keresztyén emberé, a béke ajándéka Sem. Isten azt akarja, hogy nézzük az egész teremtett világot: „Ügy szerette Isten e világot...” Nem lehetünk szűkkeblűéit, nem tekinthetjük csak a magunkénak azt, ami szép és jó. Szolgálatunk az egész világ érdekében is történjék. Ha valaki vak a világ jó útjának, boldogulásának meglátására, akkor fel kell nyitnunk a szemét. Az egyháznak és a keresztyén embernek szolgálata van az egész világ érdekében. Vajon látják-e ezt az egyházak és az egyes keresztyének szerte a világon s eleget tesznek-e ennek a szolgálatnak? ADJUNK HÁLÁT, hogy Isten szeretete az egész világra kiárad; hogy Isten mindent megtesz annak érdekében, hogy az ember és az egész világ megtalálja a jövendő jó útját. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy sokszor vakok voltunk Isten akaratának meglátására; hogy sokszor hályog volt a szemünkön, amikor a világ jövendőjét vizsgáltuk; hogy Isten igéjébe sokszor emberi gondolatokat kevertünk. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy Isten adjon nekünk világos látást; azért, hogy munkálja kötelességtudatunkat; hogy imádságunkkal és munkánkkal végleg elháríthassuk az atomháború veszedelmét; hogy a világ egyházai világosan lássák szolgálatukat és el is végezzék azt. Nyolcadik nap Január 27., vasárnap BÉKESSÉGBEN, JÓ GYÜMÖLCSÖKKEL „A Lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség” (Gál. 5, 22.) Bibliai rész: 1. Thess. 5, 16—25. A béke a Szentlélek Űristen jó gyümölcseinek egyike. A jó gyümölcstermés az állandóan munkálkodó és soha meg nem lankadó Isten munkája bennünk. Isten, aki elhívott, megváltott, megszentelt minket, termi bennünk a szeretetet, az örömöt, a békét. Vajon hiszünk-e a béke Istenében? Hiszünk-e a földre békét hozó Jézus Krisztusban? Hiszünk-e a békét teremtő és megtartó Szentlélekben? Ha hiszünk, hitünk szeretetre, felelősségre, cselekvésre indít. Szolgáljuk a békét hittel és bizonyos reménységgel. Isten megáldja hűséges, jó szolgálatunkat. ADJUNK HÁLÁT azért, hogy Isten gyümölcstermő, jó életre rendelt el minket; azért az erőért, amely állandóan szolgálatra indít; azért, hogy a világ keresztyénségével együtt imádkozhattunk a békéért az egész héten át. VALLJUK MEG BÜNBÁNATTAL, hogy Isten ígéreteiről gyakran megfeledkeztünk; hogy sokszor nem hittünk a béke Istenében; hogy sokszor eltávolodtunk a Földre békét hozó Űr Jézus Krisztustól; hogy sokszor nem hagyatkoztunk, a békét megtartó Szentlélek erejére. KÖNYÖRÖGJÜNK azért, hogy naponként megháláljuk Isten elhívó kegyelmét és hűséggel teremjük a lélek jó gyümölcseit; hogy boldogan végezzük hivatásunkat; hogy Isten gazdag áldása kísérje azt; hogy meg ne lankadjunk a szeretetben, az örömben, a békéért való fáradozásban, minden jónak cselekvésében. Háromszázmilliós karácsonyi ajándék Nem szereti az ember a gondokat. Ez általában természetes is. De vannak kedves gondok is, amiket az ember szívesen vállal. Mindnyájunknak volt karácsony táján ilyen „kedves” gondja: mivel ajándékozzam meg, mivel szerezzek örömet annak, akit szeretek? Mennyi szeretet, mennyi figyelem, mennyi „gond” volt azok mögött az ajándékok mögött, amiket szerető szívek örömszerzésre helyeztek oda karácsony este a feldíszített fenyő alá!? Karácsony táján magam is az ajándékozás és örömszerzés gondjaival voltam elfoglalva. Jólfűtött szobában ültem s bár szólt a rádió, alig hallottam valamit a műsorból. Számba vettem a lehetőségeimet és azokat, akiknek ajándékkal szeretnék kedveskedni. Egyszercsak felfigyeltem a rádióra. A bemondó azt közölte, hogy több „jogszabály” jelenik meg, amely a lakosság szociális és egészségügyi ellátásának javításáról intézkedik. Milyen tárgyilagos, szinte rideg szavak. És a szavak mögött a meleg, szeretetteljes gondoskodásnak milyen megindító tényei mégis! Kormányunk is elfoglalt volt az ajándéknyújtás, az örömszerzés „kedves gondjával”. Figyelme és szeretete azok felé fordult, akik arra legjobban rászorulnak: a dolgozó nők, az özvegyek, a kórházi ápolásra szoruló betegek, a háziiparban, a háztartásban foglalkoztatott dolgozók, a termelőszövetkezeti tagok .karácsonyfája alá helyezte el a maga több mint háromszáz- milliós karácsonyi ajándékát Mélyen megható, hogy az ajándékozás, az örömszerzés gondja elsősorban a terhes és szülő nőkre: az anyákra irányult. Az eddigi 12 hét szülési szabadság helyett az új jogszabály, vagy helyesebben az a gondoskodás és szeretet, amely ezt az új jogszabályt alkotta, a szülési szabadság időtartamát 20 hétre emeli. Rendellenes szülés esetén a szülési ’ szabadság további négy héttel meghosszabbítható. Az anya kérésére pedig a gyermek harmadik életévének betöltéséig fizetésnélküli szabadságot kell engedélyezni. Mennyivel nagyobb biztonságot, testi és lelki erőt jelent ez az „ajándék” a dolgozó, az alkalmazásban álló édesanyáknak! És mennyivel bizakodóbban tekinthetünk azoknak az új kis embereknek fejlődésére, akiknek életük éppen „legigényesebb” zsenge, kezdeti időszakában nem kell nélkülözniük édesanyjuk állandó gondoskodó szeretetéit és ápolását. A dolgozó nők mellett kormányunk és népünk gondoskodása jelentős mértékben terjed ki az özvegyekre. Nagyon sokan közülük teljes magárahagyatottságban, nemcsak férj, de családtagok nélkül élnek. A kormány gondoskodása legalább anyagi gondjaikon kíván segíteni, amikor felemeli az 500 Ft-nál alacsonyabb összegű özvegyi nyugellátást. Az így felemelésre fordított összeg mintegy 180 millió forint. Azok is részesülnek a szeretet gondoskodásában, akik hosszú élet munkája után, nyugdíjas korukban megbetegednek. Az eddigi egy hónap helyett három hónapig vehetik igénybe ingyenesen a kórházi ápolást. Nagyon jelentős rétege a dolgozóknak háztartási alkalmazásban, háziiparban foglalkoztatott. Számukra a társadalom biztosítási szolgáltatásokat nyújtja a kormány. A termelőszövetkezeti tagok — dolgozó népünk számottevő hányada — az Újévtől kezdődően igen kedvezményes áron jutnak; éppúgy mint a többi munkás és alkalmazott, gyógyászati segédeszközökhöz családtagjaikkal együtt. A jogszabály értelmében minden dolgozó nő, akinek eltartásra szoruló hozzátartozója van, kórházi ápolásának ideje alatt az eddigi 50 százalékos táppénz helyett 80 százalékos táppénzben részesül. A kormány intézkedését nemcsak az érdekeltek, akiknek ebből az intézkedésből kézzelfogható előnye származik, fogadták örömmel de örömmel fogadta azt egész népünk. Megindító az a mély humanitás, amely a rendelkezésre álló anyagi eszközöket — mint azt már eddig is ismételten tapasztaltuk — az arra leginkább rászorulók megsegítésére fordítja. Számomra világos, hogy a kormánynak ez, és minden más hasonló intézkedése nem másból, mint a szocializmus lényegéből folyik, a szocialista humanitás az ember megbecsülésének és megsegítésének kifejezése. Mégis nem hallgathatom el, hogy amikor a szerény és tárgyilagos kommüniké elhangzott a rádióban, elgondolkoztam s a nagy ünnepi istentiszteletekre készülés „hangulatában” Jakab apostol leveléből ez az ige tolult emlékezetembe és talán mondtam is félhangon: „Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket .. ” Gádor András — ÜJ ALKOTMÁNYT terveznek a görögországi egyház számára. Chrysostomos athéni érseket, a görögországi (orthodox) egyház prímását nevezték ki annak a bizottságnak elnökévé, amely a görögországi egyház számára új alkotmány- tervezetet dolgoz ki. Helyettese dr. Hamilcar Alivisatos, az athéni egyetem teológiai professzora és az Egyházak Világ- tanácsa Központi Bizottságának tagja. A püspök diszkrecionális joga Érdekes olvásmány a Magyar Nyelv Értelmező Szótára. A napokban ezt böngészgettem, amikor a „d” betű alatt rábukkantam erre a szóra „diszkrecionális”. Az Értelmező Szótár 1025. oldalán ez az értelmezés olvasható a szó alatt: „Olyan jog, jogkör, amely valakit kizárólagos hatáskörében, saját megítélése, belátása szerinti intézkedésekre jogosít.” Egyházi törvényeink a püspököt is felruházzák ilyen diszkrecionális joggal. Ezt a jogát a püspök leggyakrabban két területen gyakorolja: 1. A püspök rendelkezik a segédlelkészekkel. A lelkészválasztásról szóló Szabályrendelet 98. §-a szerint „A segédlelkész alkalmazása és elhelyezése iránt a szükségletnek megfelelően a püspök intézkedik.” Az 1953. évi V. törvénycikk 11. §-a szerint „A segédlelkész a püspök rendelkezése alatt álló lelkész, akit a püspök küld az egyházközségbe ... segédlelkészi állományban levő lelkész a püspöki kirendelésnek engedelmeskedni tartozik.” 2. A másik terület, ahol a püspök diszkrecionális jogát gyakorolja, a lelkészválasztás területe. Az 1953. évi V. törvénycikk 34. §-a kimondja, hogy „Az esperes az egyháztanács által meghívott lelkész nevét bejelenti a püspöknek és meghívhatóságának megállapítását kéri. A püspök a meghívhatóság kérdésében határoz és határozatát legkésőbb 14 nap alatt közli az esperessel.” A Lelkészválasztási Szabályrendelet 34. §-a kifejezetten megállapítja, hogy mely esetekben nem hívható meg a, lelkész. A 34. §-ban felsorolt ezen esetek bármelyikében a püspök nem a diszkrecionális jogával él, amikor a meghívhatóság kérdésében nemlegesen határoz, hanem a törvény előírását alkalmazza. Ilyen esetekben tehát a törvény paragrafusával, a paragrafus vonatkozó pontjának megjelölésével indokolja a meghíváshoz való hozzá nem járulását. Amikor a lelíkészmeghívás esetében a püspök diszkrecionális jogát gyakorolja, akkor az Értelmező Szótár szavai szerint is „kizárólagos hatáskörében, saját megítélése belátása szerint” intézkedik. Ebben az esetben eljárását nem indokolja. A kérdés most már az, hogy a püspök diszkrecionális joga azt jelenti-e, hogy az, akinek meghívása kérdésében ezt a jogát gyakorolja, az ki van-e szolgáltatva a püspök kényé- nek-kedvének. Először is megállapítjuk, hogy meghívás esetén a püspök nemcsak akkor gyakorolja diszkrecionális jogát, ha a meg nem hívhatóságot állapítja meg indoklás nélkül, hanem akkor is — és ez a gyakoribb eset — ha a meghívhatóságot állapítja meg. Ez esetben is indoklás nélkül jár el, diszkrecionális jogával él. Ez általában nem szokott kifogás vagy észrevétel tárgya lenni. Előfordul azonban, hogy kifogás vagy észrevétel tárgya lesz a diszkrecionális jognak gyakorlása olyan esetben, ha a püspök a meghívhatóságot nem állapítja meg. A kifogást vagy észrevételezést ez utóbbi esetben két szempontból is visszautasítan- dónak kell kijelenteni. Az első szempont jogi: a diszkrecionális jogot nem valami hatalmi elv, önkényeskedés adja a püspök kezebe, hanem azt számára érvényes jogszabály, egyházi törvény biztosítja. Ha tehát valaki azt kémé, hogy a püspök indokolja a meghíváshoz hozzá nem járuló magatartását, az, mégha hivatalos jogász lenne is, törvényellenes igénnyel léphetne fel. A törvényellenességet pedig egyházunk vezetősége és egyházunk népe elítéli és elutasítja. A másik szempont: erkölcsi. A püspök diszkrecionális jogának olyan alkalmazását, amely a meghíváshoz való hozzá nem járulást érvényesíti, érthetően az a presbitérium, egyházközség szokta sérelmezni — bár a hűség kedvéért megállapítjuk, hogy kirívóan ritka esetben — amelynek jelöléséhez, vagy az a lelkészi jellegű személy,- akinek meghívhatóságához diszkrecionális jogon a püspök nem járult hozzá. Ilyen — hangsúlyozzuk — kirívóan ritka esetekben — szeretnek hivatkozni arra, hogy „minden jog forrása a gyülekezet.” Jelenlegi törvényeink szerint- ez így is van. Nyilvánvaló azonban, hogy amikor a törvény kimondja, hogy minden jog forrása a gyülekezet, akkor semmiképpen sem a szakadárságba, a szektába vonulást, az egész egyház érdekeivel összhangban nem lévő, vagy azzal éppen ellentétes magatartásra felbiztató jogot akar a gyülekezeteic számára biztosítani, hanem éppen ellenkezőleg. A püspök diszkrecionális joga is végső eredményben a gyülekezetekből és a gyülekezetektől származik. Csakhogy valamennyi gyülekezetből. A Magyarországi Evangélikus Egyház minden gyülekezetéből és gyülekezetétől. Ennek a jognak a forrása is a gyülekezet, A Magyarországi Evangélikus Egyház valamennyi gyülekezetének legfőbb törvényhozó szerve, a zsinat ruházta rá ezt a jogot. Az a gyülekezet, amelyik ezzel a joggal, annak gyakorlásával szembehelyezkedik, szembehelyezkedik önmagával is, hiszen törvényes képviselője által résztvett a jogalkotásban, ennek a jogszabálynak megalkotásában is, de szembehelyezkedik az összes többi gyülekezettel, azok összességével, a Magyar- országi Evangélikus Egyházzal is, mert annak érvényes jogszabálya ellen támad. Bár a diszkrecionális jog meghatározása kimondja, hogy azt a püspök „kizárólagos hatáskörében, saját megítélése, belátása szerint,, gyakorolja, a t diszkrecionális jog gyakorlása semmiképpen sem önkényeskedés, a püspök kényének-kedvének érvényesítése. Amikor az egyházi törvény a püspök kezébe teszi a a diszkrecionális jog gyakorlását, ezt abban a tudatban és meggyőződésben teszi, hogy azt a felelős egyházi személyt ruházza fel a jog gyakorlásával, aki lelkészi és püspöki esküjében minden . intézkedését, és belátását is amelyből ezek az intézkedések fakadnak, Isten igéjének, hitvallási iratainknak és az ezekkel ellentétben nem állható egyházi törvényeinknek mérlegére helyezi minden esetben. Éppen a püspöki eskü alapján az egész egyház elvárja a püspöktől, hogy diszkrecionális jogát minden esetben az egyház egésze érdekében gyakorolja és érvényesítse. GÁDOR ANDRÁS Sergius érsek látogatása a Német Demokratikus Köztársaság egyházi vezetőinél Sergius, a moszkvai patriarchátus újonnan kinevezett közép-európai exarchája, látogatást tett Greifswaldban a Német Demokratikus Köztársaság püspök-konferenciájának elnökénél D. Krumacher püspöknél. A greifswaldi püspöki székházban megbeszélést folytatott az egyházvezetőség képviselőivel, a teológiai fakultás és az egyházi kiképzőhelyek képviselőivel. Az eszmecsere során megbeszélték az orthodox és az evangélikus—lutheránus egyházak közötti ökumenikus kapcsolatokat. Dániába váiják Bea bíborost Bea bíboros, a Keresztyén Egység-Vatikán-Titkárság vezetője, január végén Dániába készül, hogy meglátogasson több vezető egyházi és állami személyiséget. A tervek szerint találkozni fog Skydsgaars professzorral, a Lutheránus Világszövetség ökumenikus kutató munkájának vezetőjével, aki a zsinaton a Lutheránus Világszövetséget megfigyelő delegátusként képviseli.
