Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-31 / 13. szám

Felszabadult szívvel

Hazánk népe ezekben a napokban ünnepli a fasiszta elnyomás alól való felszabadulásának tizennyolcadik évfordulóját. Álljunk meg mi is e történelmi határkőnél, és vegyük számba a múltat, a jelent és a jövőt.

1. Akkor, 1945. április 4-én szabadult fel hazánk népe évszázados kizsákmányolás és a Horthy-rendszer nemzetvesztő elnyomása alól. De milyen áron?! Az országot kirabolták a felszabadító szovjet hadsereg elől visszavonuló német hordák. Budapest romokban! Sápadtan és kiéhezve jöttek elő az emberek pincék odúiból a napfényre. Szívükben a megszabadulás, a megmenekülés boldog érzésével. Maguk körül csak a pusztulást és a romokat látták. De voltak olyanok, és ők voltak és ma is ők népünk legjobbjai, akik már akkor is a romok helyén felépülő új Budapestet, új országot, az új és igazságosabb társadalmi rendet látták. Ök vezették ki népünket a reménytelenségből és tanították meg mindannak felismerésére, megbecsülésére és az azért való küzdelemre, amit a felszabadulás hozott.

Külső látszatra „keresztény kurzus” jellemezte a II. világháborút megelőző éveket —, valójában azonban nemzetiségi, faji és felekezeti gyű- lölség, és döbbenetes társadalmi válaszfalak panoptikum-országa voltunk.

Százötven évvel a francia forradalom után, nem okulva a negyvennyolcas eszmék nagy tanulságaiból sem, úgy élt magyar népünk e hazában, mint egy muzeális ritkaság Európa szívében. Más- félmillió földnélküli paraszttal és csaknem hárommillió koldussal szemben 1070 nagy- birtokos kezében volt földterületünk egyharmada. Kiváltságos, álomvilágban élő felső- és középosztály irányította az ország életét, megbabonázva a cím- és rangkórságtól, kiszolgáltatva a külföldi tőke rideg érdekeinek. Egyházunkat is elvakitotta a csalóka íidércfény: közjogi méltóságot keresett, ugyanakkor hátrányos helyzetben volt a nagy politikai befolyású római egyházzal szemben.

Száz évvel a nagy szabadságmozgalmak után félfeudá- íis és kapitalista társadalomban őrlődött hazánk és egyházunk népe a két világháború között. Makacs nyugati orientációját betetőzte azután a nyílt fasiszta uralom.

A haladó erők üldözése, barbár német megszállás, gyalázatos igettók és borzalmas tömeggyilkosságok: ezek voltak a végzetes út állomásai. A haladó erők által létesített földalatti antifasiszta ellenállási mozgalom enyhítette ugyan egyes üldözöttek szenvedését, az eseményeket feltartóztatni azonban nem tudta. A szovjet felszabadító hadseregnek kellett jönnie, hogy győzelmével új korszakot nyisson hazánk történetében.

2. Azóta nagy többségében kihalt már az a nemzedék, amely e korszakért felelős. Lassan megöregszenek azok is, akiknek é nagy történelmi határkőnél — talán életük delén — merész látásaik voltak. Kidőltek a csatasorból bátor harcosok —, de elpusztultak álomvilágukban a hamis illúziókban reménykedő emberek is.

Tizennyolc év alatt felnőtt egy új nemzedék. Az a sok tízezer, búesúzási szalagját hajtókáján büszkéin viselő középiskolás diák, aki most készül az érettségire, éppen a felszabadulás történelmi időszakában született.

Ők már egy új, boldogabb világban élnek, ők már megszabadultak a születésük idején tomboló háború borzalmaitól és megkapták a békés ifjúkor nagy ajándékát. Szorgalmasan tanulnak most, mert tudják, hogy rátermettségük és tudásuk alapján érvényesülhetnek az életben.

De nemcsak a fiatalság tanul, hanem az egész nemzet. Tsz-tagok, vájárok, boltkezelők. könyvelők, s ki tudná felsorolni őket: napi munkájuk után késő éjszakába nyúlva hajolnak tankönyveik fölé, hogy behozzák1 a magyar nép évszázados lemaradását.

Nemcsak emberek: falvak

ezrei is lázasan sietnek kipótolni, amit őseik elmulasztottak. Például a kis Marcal- menti község, amelyben az evangéliumot hirdetem, a régi rendszerben „Isten háta mögötti” eldugott falucska volt. Azóta olyan kulturális és gazdasági felemelkedésen ment keresztül, mint előtte talán ezer év alatt sem. Szép modem iskola, fővárosba beillő gyógyszertár, villany, járda, hangosbemondó, autóbuszhálózat, élénk kulturális élet, magas életszínvonalat eláruló

bolti forgalom, szép új majorok és műhelyek, középiskolát végzett elöljárók és egyetemet végzett szakemberek. És így van ez szerte ebben az országban. Ki merné tagadni, hogy mindez valóban felszabadulás a múlt földhözragadt, elmaradt paraszti világához képest?!

3. Ezután külső és belső tekintélyében egyre inkább megszilárdulva él magyar népünk e hazában. A határkő, amelyre ma emlékezünk, fordulópont, új korszak kezdete.

Leraktuk már a szocializmus alapjait. Új gazdasági, társadalmi és szellemi tényezők határozzák meg életünket. Ezt ma már egyre többen látják világosan, hiszen a szocialista humanizmus eszméje vonzást gyakorol minden jószándékú, haladó gondolkodású emberre.

Mi, mint egyház is ebben a szocialista világban élünk és szolgálunk. Isten kezéből vettük múltunk megítélését —, az ő kezéből vesszük jövőnk új szolgálati lehetőségeit is.

Hitünket életünkkel, őszinte emberszeretettel kell megbizonyítanunk.

Egyházunk sok évszázados haladó hagyományai, de mindenekelőtt Istenünk világot átfogó szeretete folytán valóban felszabadult szívvel kell népünk közötti küldetésünket betöltenünk.

Dr. Fabiny Tibor

„Mentsétek meg az embert!'

A demokratikus Berlinben megjelenő „Evangelischer

Nachrichtendienst Ost” (Evangéliumi Hírszolgálat-Kelet)

munkatársa eszmecserét folytatott D. Krummacher greifs- waldi püspökkel az Egyházak Világtanácsa külügyekkel foglalkozó bizottságának munkájáról. D. Krummacher püspök az Üj Delhi-i Világgyűlés óta maga is tagja ennek a bizottságnak. Tudvalevő, hogy a bizottság kezdeményezésére a múlt évben nagyjelentőségű konsultációt rendeztek Géniben a leszerelés és a béke kérdésében. ‘ A konsultáción a nagyhatalmak mértékadó politikusai is résztvettek. D. Krummacher annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az Egyházak Világtanácsa Külügyi Bizottsága más, konkrét esetekben is kísérleteket tett és tesz a népek közötti feszültségek csökkentésére.

Kiemelte ebben a vonatkozásban azt a nyilatkozatot, amelyet a bizottság akkor tett, amikor az egész, világ lélekzet- állító izgalommal figyelte a kubai válság fejleményeit. Ezt a nyilatkozatot annakidején egyes egyházi körök részéről elítélő bírálattal is illették, az Ökumenen belül is. Ugyancsak szót emelt a Külügyi Bizottság á kubai krízis megoldása után az indiai-kínai határproblémák békés megoldása és a magfegyverekkel végzett kísérletek megszüntetése érdekében —

VlVCOAiUi * V11UÍ.UU JL/1 ■ r UU1JIJ X JUVJ. l/w l/.VOW v^l. VAVlkVUVil

August Hermann Francke (1663—1727)

Buckowban ülésezett

a Prágai Keresztyén Békekonferenciának a béke és szabadság kérdésével foglalkozó állandó tanulmányi bizottsága, A Buckowbam (Odera melletti Frankfurt) tartott négynapos konferencia résztvevőinek

tiszteletére Güenther, a strass^ burgi kerület tanácselnöke fogadást adott a konferencia színhelyén. A fogadáson £ szocialista országokból csakúgy, mint a nyugat-európai országokból számos neves teológus és egyházi vezető ember vett részt. Magyarországról dr Bodonhélyi József és Varga Zsigmond teológiai professzor volt jelen, aki mint a Béke és Szabadság Tanulmányi Bízott ság elnöke a buckowi tanács1 hozásokat is vezette.

SZÜLETÉSÉNEK 300. ÉVFORDULÓJÁN emlékezik evangélikus egyházunk August Hermann Franckeről és élete művéről. Egyházunk nagy történelmi alakjai között biztosít helyet neki az a szolgálat, amelyet a németországi Halle városában végzett és példamutató jelentőségű lett a világ evangélikussága számára.

Szinte csodálatra méltó Francke munkásságában szolgálatának sokoldalúsága. A Halle melletti Glaucha község lelkészi teendőit látja el napról napra, nem vonakodva a legkisebb részletmunkáktól sem, s ugyanakkor az új hallei egyetem nyelvész-profesz- szora is: előadásokat tart és behatóan foglalkozik a diákok életével is. Az emberi bajok, szegénység és nyomorúság iránt érzékeny szívvel ragadja meg kora egyik nagy problémáját, a nincstelenek, éhezők, rongyosok nagy seregének ügyét, ezt a rendkívül égető szociális kérdést, amely a harmincéves háború következményeképpen él még Európában, sőt egyre roszabbodik. E nagy átfogó problémán kívül különös figyelmet fordít az árvák ügyére, nevelésükre. Foglalkoztatják a szociális egészségügy kérdései is. Írásaiban elemzi a zsoldos hadseregek időszerűtlenségének kérdéseit. TöÉ>b mind 40 000 levele tanúskodik arról a több földrészre kiterjedő ökumenikus kapcsolatról, amelyet különböző rangú és rendű, különböző egyházakhoz tartozó emberekkel tart fenn. Kapcsolatai révén világszerte sok követője és munkatársa csatlakozik hozzá a szolgálatban.

ÉLETMŰVÉNEK KÖZÉPPONTJÁBAN áll a hallei árvaház megalapítása és ki- fejlesztése. A szegények perselyében egy alkalommal 4 tál lért és IS garast talált. „Mikor kezembe vettem — írja — hittel és örömmel szóltam: Becses tőke ez, ebből valami jót kell alapítani: a szegények iskolájának alapjait rakom le.

S nem sokat tanácskoztam testtel és vérrel... 1695 húsvétiján kezdtem a szegények iskolájának szervezéséhez e csekély előleggel. Mert az említett 4 tallér 16 garas az igazi kezdet és az első tőke. ebből nemcsak a szegények iskoláját indítottam el, hanem közvetlenül ebből indult és nőtt ki az árvaház is.” Hosszú időn keresztül ezek a szavak jellemzőek az intézmény életére. Napról napra a legnagyobb nehézségek, i filléres gondok között élnek. A kezdeményezés mégis vonzó volt. Diákjai bejárják az országot és adományokat gyűjtenek az árvák részére. Lelkes munkatársai hosszú időn keresztül fizetés nélkül és anyagi áldozatok árán támogatják az árvaházat. „A megpróbáltatásoknak és a nagy szegénységnek ilyen órái munkám közben nem egyszer, hanem többször akadtak, oly annyira, hogy meg sem számolhatom azokat. Nemcsak hogy semmim sem volt, de azt sem remélhettem.. hogy kapok vala mit. Kezdetben azt gondoltam, hogy ha elékezik az óra, amelyben segítségre szorulok. Isten majd az Ö segítségével mellettem lesz. Meg kellett azonban tanulnom. Nem érkezett el még az én órám és hogy Isten egészen más órát rendelt a segítésre, mint amelvet mi ínségünkben részére előírunk.” így, sok türelemmel és imádsággal épített és dolgozott.

FRANCKE MUNKAMÓDSZEREI szolgálatának folyamatában alakultak ki. Csak- 1

hamar meglátta, hogy új úton kell haladnia. Nem támasz- kodhatik egyszerűen az atyák hagyományaira, hanem újabb és újabb bizonyságot kell szereznie hitben és tapasztalatban Isten akaratáról, arról, amit vele akar elvégeztetni. Merészen járta az új utat és boldogan számol be arról, hogy sohsem csalatkozott Istenben. Űj gazdasági alapokra kellett felépítenie fejlődő intézményeit. Nem számíthatott pusztán az egyházi adakozó készségre. Megszer-. vezte az intézmény keretében annak fenntartását célzó különböző munkaterületeket. Gazdasági vállalkozásba kezdett. Gondozottal földműveléssel, különböző iparral foglalkoztak. Papír-malmot, könyvnyomdát, könyvkereskedést létesített. Nagy szerepe volt Halléban és még a távoli országrészekben is gyógyszertárának. Ezekből a forrásokból még életében 200 000 tallérnál több bevételt fordíthatott az intézmény fejlesztésére. Felhasználta az állam által biztosított összes jogokat és segélyforrásokat is. Ésszerű és sikeres gazdálkodásában, intézménye lendületes fejlődése közben, mindig hűséges maradt eredeti tervéhez: minden iövedelmet, és nyereséget szegények és árvák javára fordított. Az árvaházi gyógyszer- tár például fennállásának első száz évében 130 G00 tallér értékű gyógyszert osztott szét ingyenesen.

állapította meg D. Krummacher.

Nemrégiben az Egyházak Világtanácsa Külügyi Bizottságának egyik titkára utazott Délrhodesiába, hogy ott Afrikában a helyszínen tanulmányozza, mit tehetnek az egyházak az afrikaiak érdekében

— folytatta a püspök.

A sajtó munkatársa megemlítette, hogy nemrégiben egy memorandumot adott ki a bizottság, amelyben az Egyesült Nemzetek Szervezete 17. ülésszakának lefolyását és eredményeit pozitívan értékelte és új esélyt látott a világbéke számára a nemzetközi nagyszámú feszültségnek ésszerű, megegyezések útján való feloldására. A memorandum azonban nem említi a német problémákat. Igaz ugyan, hogy ezek nem is voltak napirendi pontjai az Egyesült Nemzeteknek. „Nem látná-e ön ezidő- szerint azt a lehetőséget, hogy a bizottság a feszültségteljes német problémák tekintetében is segítő szolgálatot végezhetne?” — kérdezte a tudósító.

D. Krummacher; „A kérdést csak helyeselni tudom. Szeretnék azonban utalni arra, hogy az Egyházak Világtanácsa Kül. ügyekkel foglalkozó Bizottsága ezirányban már hosszabb ideje tevékenykedik. Az embernek az ilyen kérdésekben teljesen józannak és türelmesnek kell lennie, és nem szabad lebecsülnie azokat az ökumenikus lehetőségeket sem, amelyek hozzájárulást jelenthetnek ezeknek, az oly súlyos problémáknak a megoldásához.

Mégis azt hiszem, hogy éppen most, a kubai válság megoldása után, itt volna az ideje, hogy a nemzetközi ökumenikus fáradozások körében, ebben a sok emberrel és családdal egyetemben minket valameny- nyiünket mélyen érintő kérdésben is, konkrét lépéseket tegyünk.

Hogyan? Ügy vélem, például határozottan le kellene építeni néhány megmerevedett politikai doktrínát és az illúziók világába tartozó előítéletet. Gondolok itt például a fennálló két német állam és azok határai tényével kapcsolatos illúziókra. Hiszem, hogy tényszerűen nem valami jó szolgálatot tesz az embereknek az, aki a politikában a tényeket — akár kedvére valók azok, akár nem

— nem veszi figyelembe, és e- helyett olyan illúzióknak adja át magát, amelyeknek nincs semmi reális alapjuk.”

KÉRDÉS: Hol látja, PüspoS úr, a konkrét kiindulópontot, ahonnét az Egyházak Világtanácsa Külügyi Bizottsága részéről hozzá lehetne járulni a helyzet ilyen józan mérlegeléséhez?

FELELET: „A minap az Egy- házak Világtanácsa Külügyi Bizottságának tagja-minősé- gemben személyi levelet írtam Londonba a titkárságra és öku. menikus barátaink figyelmét ráirányítottam arra a kérdésre, nem volna e itt végre az ideje, „a józan ész és a jóakaraf’ alapján —1 amint azt az NDK államtanácsának elnöke kifejezte — komolyabban vizsgálat tárgyává tenni az általa ki" fejtett, a mindkét német államban az emberek valóságos közelebbkerülését célzó, hét pontos javaslatot annál, ahogy ezt ez idő szerint nyilvánvalóan a mi nyugatnémet testvéreink teszik. — Ez például látásom szerint egy lehetséges kiinduló- porai lehetne.”

KÉRDÉS: „Nem áll fenn az a veszély, hogy itt vagy ott az egyházon kívül és belül, ilyen politikai javaslat egyházi fejtegetését a politika és az egyház megbízatása közötti határ átlépésének fogják tartani?”

FELELET: „Természetesen

én is világosan látok ilyen veszélyt. Az egyház igehirdetői megbízatása és a politikus szolgálata két különböző terület. De mindkettő ugyanazt az embert szolgálja. Ezért vélem úgy, hogy az egyház embereinek, kivált, ha egy bizottságban azt az ökumenikus megbízatást ruházták rájuk, hogy csökkentsék a fenyegető nemzetközi feszültségeket, rá kell irányítaniuk figyelmüket a józan ész és jóakarat olyan javaslataira is, amilyeneket az NDK államtanácsának elnöke a Hét-Pontos-Javaslatában kifejtett. Éppen nekünk, keresztyéneknek kellene az ilyen javaslatok komoly és gondos megtárgyalásának szívünkön fekvő céljául látnunk a széttört emberi, személyi, családi, kulturális, gazdasági, de természetesen az egyházi kapcsolatok helyreállítását népünk kettéosztott részei között. Ezért az Egyházak Világtanácsa Külügyekkel foglalkozó Bizottságában levő barátaimhoz írott levelemben nyomatékkai emlékeztettem az esseni Kirchentag felhívására: .Jelentsétek meg az embert!”, ami a mi német helyzetünket tekintve, ma még éppolyan aktuális, mint volt ezelőtt 14 évvel.

Lelkészbeiktatás Szendén

MINDEN LEÍRT SORA és

fáradozásainak eredménye arról az élő kapcsolatról tanúskodik, amelyet. Isten vele s ő az Istennel tartott. Engedelmesen lépett rá és indult el azon az úton, amelyet Isten jelölt ki számára. Ez az út leprának reálig viszonyai között vezetett. Francke mindig megtalálta a kapcsolatot korának igazi kérdéseivel. Kegyessége nem a világtól elvonatkoztatott. elméleti megoldásokat ' keresett. hanem mindig konkrét feladatokat, amelveknek megoldására törekedett. Egyházunkban ő az első. aki a modern értelemben vett szociális problémákat látja, felfogja és a segítést ezen a területen feladatának ismeri fel. Ígv vezette őt Isten, erre adott neki az átlagos mértéknél több sze- retetet. És 5 sokak javára használta fel azt.

Francke életműve természetszerűen viseli magán kora bélyegét. A harmincéves háborút követő nyomorúság, az induló kapitalista gazdálko dás, a barokk életforma, az ortodoxia és_ pietizmus küzdelme. a kor főbb jellemzői Francke kegyessége ilyen körülmények között találta meg helyes aktivitását: a szolgáló szeretetben. Éppen ebben lehet példa minden kor keresztyénéi számára.

Muncz Frigyes

testvéri megnyilatkozásként, a helybeli református és római katolikus lelkész is üdvözölte Szelényi Zoltánt. Köszöntését küldte el volt munkatársának a Budai Evangélikus Szeretetotthon is. S végül a budavári evangélikus egyházközség nevében az egyházközség felügyelője, az új lelkész édesapja, adta át, volt szolgálati helyének üdvözlését és jókívánságait.

Az ünnepség végeztével a gyülekezet meleg testvéri szeretettel látta vendégül a presbitériumot és a gyülekezetek küldötteit.

Laetare vasárnapján, március 24-én, meghitt, kedves ünnepség volt a szendi templomban. A délelőtti istentiszteleten iktatta be hivatalába Selmeczi János esperes az egyházközség egyhangúlag meghívott új lelkészét, Szelényi Zoltánt.

Az egyszerű, barátságos templomot zsúfolásig megtöltötték a gyülekezet tagjai. Az iktatási cselekményt és az istentiszteletet közgyűlés követte, amelyen az egyházmegye esperese után többen köszöntötték az új lelkészt. Az egyházközség felügyelőjének köszöntő beszéde után, szép

IMÁDKOZZUNK

János 2, 13—22. ^

Megváltónk, ki értünk égő szerelmedben lerontottad tested templomát, hogy tisztán állítsd Isten elé az én testemet, s megtisztíts minden templomot, s szívet, amely hozzád fordul, s tőled kér erőt, S megújulást; taníts meghajolni szentséged előtt, s tisztíts ki belőlem minden önámítást és hazugságot, amely vallásos színbe akarja takarni az önzést és a magam féltését ápolja más féltése helyett.

Mielőtt bármit kérnék tőled, s ajándékoznál nekem, tisztítsd meg szívemet, s szórj ki életemből minden lim-lomot, ami csak a magam hasznára szolgál. Ha szép szavadra nem hajolok. s úgy látod jónak, kemény ostoroddal is nevelj gyermekeddé. Szórd ki a bálványaimat, amelyek arra visznek, hogy értelmetlenségeknek és önzéseknek hajoljak meg. Taníts meg tisztán imádni az Atyát, hogy Imádsággá legyen egész életem, és megtisztíttatásom tiszta életemen és cselekedeteimen váljék láthatóvá, mert cselekedeteiken akarod megismerni népedet e világban.

Segíts meg Istenem, hogy legyek tiszta és egyszerű szavaimban hozzátartozóimhoz és munkatársaimhoz, jóságos viselkedésemben és érzéseimben; legyek pihentető és segítő és ne nyugtalanító és kimerítő azok számára, akikkel együtt élek. Legyen házam is templomod, csend, s béke otthona, s tudjam, elvégezni minden nap és minden percben, ami reám vár, mert rcám bíztad, s azt nekem kell elvégeznem embertársaim javára. Szolgáljak hazámnak, s engedjek elöljáróimnak jó szívvel. Legyen életem az én okos Istentiszteletem. Légy imádságaimmal, s a gyülekezetekkel a templomokban, hogy ilyen szolgálatra buzduljunk fel mesterünk és főpapunk, a Jézus Krisztus által, aki által gyermekeddé neveltél, s akiért legyen nevednek dicséret és dicsőség mindörökké Ámen,