Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-17 / 11. szám

Ember fel nem foghatja Ézs. 53, 2—7. Tényként állapítható meg minden emberről bizonyos ter­mészetes ellenállás Jézussal szemben. Ez Pál apostol tollával így fogalmazódott meg: „Érzéki ember pedig nem foghatja meg Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti”. (I. Kor. 2, 14.) Pál ezt a ténymegállapítást nem a lég­ből kapta, hanem személyes tapasztalat mondatja vele, mert őt ez a természetes ellenállás egykor ugyancsak jellemezte. Nem érthette, nem foghatta fel, hogy az ismeretlen alacsony- ságból jöhet Izraelnek segítség és megváltás. Jézus megvetett és megkínzott alakja magában rejtheti-e a várt és az eljövendő Krisztust? És hogy Pál ebben nem volt egyedül, arról bizony­ság Mt. 13, 53—58. Eszerint Jézus szűkebb hazája megvetette és elvetette őt, az ács fiát. Botrány volt a személye és fel­lépése. Ugyanennek a Pálnak a tolla végül olyan belső meggyőző­déstől átfűtött hitvallást vet papírra, amely hitvallásnak rövid summája ez: Mindnyájan megigazulunk, ingyen, Isten kegyel­méből, a Jézus Krisztusban való váltság által. (R. 3, 23—26.) E kettő között húzódó hosszú és olykor tekervényes út pünkösdön át vezet. Ekkor a tanítványok megteltek Szent­lélekkel. Ö megnyitotta a szemeiket. A Szentlélektől telve és új látásra jutva hangzott el azután Péter ajkáról a bizonyság- tétel: „Azt, aki Istennek elvégzett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván gonosz kezeitekkel, keresztfára feszítve megölétek: Bizonnyal tudja meg azért Izraelnek egész háza, hogy Űrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.” (Ap. csel. 2, 23, 36.) A belső meggyőződéstől átfűtött bizonyságtételig eljut­hatni, a Szentléleknek munkája. Ezt az érzéki ember ugyan­csak fel nem foghatja. De a Szentlélek által ténnyé és átélt bizonyossággá lesz, hogy Jézus Krisztus Istentől jött valóságos és egyedüli segít­ség és megváltás, hogy benne és általa: az önös utakra tévedt tévelygők megtisztuljanak, a bűnök büntetésétől való félelem minket meg ne rémít­sen, hanem hogy békességünk legyen, a bűn örökölt „betegségéből” valóságosan meggyógyuljunk. Így emelkedik előttünk a Golgotha minden más magaslat fölé, és ezért néznek szemeink minden más hegy helyett erre az egy hegyre, mert innen jön nékünk a segítség. Kari Béla ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. március 17-én Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 Hafenscher Károly. ,ttu. 6 dr. Kékén András. Fasor de. fél 10 Harmati Béla, de. 11 Harmati Béla, du. 6 Grünvalszky Károly. Dózsa György út de. fél 10- Üllői út 24. de. fél 11 Grün- ivalszky Károly. Karácsony Sándor n. de. 9 Grünvalszky Károly. Rá­kóczi út 57 /b. de. 10 (szlovák) dr. Szilády Jenő. de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kálmán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zoltán. Kőbánya de. 10, du. 5 Szeretetvendégség Koren Emil.. Utász u. de 9. Vajda Péter u. de. Yí\2. Zugló de. 11 B<> ros Károly. Rákosfalva de. 8 Szabó István. Gyarmat u. de. fél 10 So­ros Károly. Fóti út de. 11 Gádor András. Váci út de. 8 Gádor And­rás. Frangepán u. de. fél 9 Ká­poszta Lajos. Üjpest de. 10 Blázy Lajos. Pesterzsébet de. 10. Sorok- sár-Üjtelep d^. fél 9. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospa- lota-MÁV-telep de. 8. Rákospalota- Nagytemplom de. 10. Rákospalota- Kistemplom du. 3. Rákosszentmi­hály de. fél 11 Kamer Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9- Rákosliget de. 10. Rákoskeresztúr de, fél 11. du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 10 (német, úrv.) Vá- rady Lajos, de. U Schreiner Vil­mos, este 7 Nagy István. Toroczkó tér de. fél 9 Várady Lajos, öbuda de. 9, de. 10, du. 5. XII. Tarcsav Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér de. 11 Ruttkay Elemér, este fél 7 Csengődy László. Pesthidegkút de. fél 11 Csengődy László. Budakeszi de. 8 Csengődy László. Kelenföld de. 8 Uzon László, de. 11 (úrv.) Uzon László, du. 6 dr. Rezessy Zol­tán. Németvölgyi út de. 9 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán. Kelenvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. II, dü. 6. — BUNDÁK divatos átszabása — irhák tisztítása Somogyi szűcsnél. Bp., V. Kossuth Lajos u- 1, Udvar­ban. — SZŐRME- és irhabundák javí­tása, átalakítása legjobb modellek szerint. Bart szűcs. Bp.. VII. Le­nin krt. 23. Telefon: 222—531* — FŐZNI TUDÓ dolgozót keres konyhájára a Győri Evangélikus Szeretetház (60 gondozott). Szerény igényű nő egész életére nyugodt otthont találhat. Jelentkezni lehet: Ev. Szeretetház. Győr, Péterffy S. u. 5. HÍREK, — Böjt 3. (Oculi) vasárnap­ján az oltárterítő színe: lila. A vasárnap oltári igéje: Jn. 1,29-30 szószéki igéje: És. 53,4-7 Délután szabadon vá­lasztott ige. — A FEJÉR KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lekészi mun­kaközössége március 7-én Budapesten ülésezett. NÉ­METH Géza, PALFY Mihály, SIMONFAI Ferenc, SIKTER László és az esperes: SEL- MECZI János szolgálatával. Ezenkívül a jelenlevők az Esztergom-Dorogi gyülekezet­tel ismerkedtek. — A VESZPRÉMI EGY­HÁZMEGYE lelkészi munka- közössége március 14-én, csü­törtökön Veszprémben tartotta munkaülését. SÜMEGI István, JAKAB Sándor, MESTERHÄ- ZY Ferenc lelkészek és HA­LÁSZ Béla esperes szolgálatá­val. — SZÜLETÉS. BREBOVSZ- KY GYULA őrimagyarósdi lelkésznek és feleségének RADNÓTI ILONÁNAK feb­ruár 24-én megszületett máso- di k gyermekük. Neve: ÉVA ILONA. — SZÜLETÉSNAP. PAU- LINYI JÓZSEF, a kispesti egyházközség felügyelője, az Evangélikus Élet évtizedeken át hűséges előfizetője február 24-én meleg családi körben ünnepelte életének 70. szüle­tésnapját. Ez alkalomból ki­terjedt rokonságán, barátain és ismerősein kívül az egyház- község vezetősége és a gyüle­kezet tagjai is felkeresték jó­kívánságai kkal. — HALÄLOZÄS. KARÁ­CSONY ÁDÁM, a soltvadkerti gyülekezet szülötte, különböző tisztségek többszöri viselője, a soltvadkerti gyülekezetnek és egyházi sajtónknak hűsé­ges támogatója életének 72. évében Árpáson hosszú szen­vedés után elhunyt. Ugyanott temették el február 27-én Sághy Jenő mórichidai lelkész szolgálatával. Feltámadunk! — KORIM KÁLMÁN nyu­galmazott vallástanár felesége, született Fábry Anna türelem­mel viselt hosszú szenvedés után március 5-én Cegléden elhunyt. A gyülekezet nagy részvéte mellett temették el a ceglédi református kisteme- tőben. Az igaznak emlékezete áldott! EVANGÉLIKUS ÉLET A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának' lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó: Gádor András Szerkesztőség es kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Fi Csekkszámla: 20412.—VIII. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 35211 631267/2 — Zrínyi Nyomda, Ba Felelős: Bolgár Imre Igazgató l!l!l!l!llltl!l!l!llllf!lll!t!RIII!l!l:lllí!ll!l!lll!lill!l|!l!l!lll!l!li!!l!ll!llllllllll!l!l!l!l!l!lll!lílll!lllllílll!lli!l!l!l!l!lllililllllillfll!lilllll!ll!illUlil Az amerikai egyházak évkönyve 1963 Minden év januárjában szo­kott megjelenni „Az amerikai egyházak évkönyve”, amely az Egyesült Államokban élő egyházakról nyújt tájékoztató statisztikai adatokat. Az 1963- ban megjelent kiadás, amely­nek adatai az 1961. évre_vo- natkoznak, annál is nagyobb jelentőségű, mert az első íz­ben^ nyújtja mintegy száz év­re visszamenően a vallási ho­vatartozás rendelkezésre álló statisztikai adatait Ameriká­ban. Eszerint a lakosság részvétele az egyháztagságban 63,6%-ról 63,4%-ra süllyedt. 1870 óta ez a legnagyobb visz- szaesés, és egyforma arányban mutatkozik a protestánsoknál és a katolikusoknál. A protes­tánsoknál 35,4%-rol 35,2%-ra, a katolikusoknál 23,6%-ról 23,4%-ra esett vissza azoknak a száma, akik az összlakosság­ból egyháztagok. Meg kell azonban jegyezni, hogy a pro­testánsoknál csalk a 13 éven felülieket számítják egyház­tagnak, ugyanakkor a kato­likusoknál minden megkeresz­telt gyermek is szerepel a fel­tüntetett %-ban. „íme óz én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, telkemet adtam őbelé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertyabelet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.” (Ézs. 42, 1—3J • „Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus jótéteményét, hogy gazdag lévén szegénnyé lett érettetek, hogy ti az ö szegénysége által meggazdagodjatok.” (II. Kor. 8, 9.) HÉTRÖÉ—HÉTRE Hogy szolgáljon. Máté 20, 28. Napjainkban egyre többet és többet hallunk, olvasunk arról, hogy Krisztus egész életművét a szolgálat szóban fog­lalhatjuk össze a leghűségesebben, a legmaradéktalanabbul. S arról is egyre többet és többet beszélünk, hogy a keresztyén egyház, a keresztyén ember életútja sem lehet más, mint ami a Mesteré volt: a szolgálat útja, az állandó szolgálat élet­formája. S érthető is ez. Érthető, mert — ha koronként más szavakkal fejezték is ki ugyanezt az igazságot — az egyház népének sohasem adatott más, helyes út, más jó lehetőség, mint éppen ez. Most, amikor heti igénkben újia a szemünk elé kerül a sokat idézett mondat, elsősorban arra kell, hogy indítson ben­nünket, hogy a szó, a szolgálat szava, ne váljék ajkunkon, gon­dolatainkban ösztövér, élettelen szólammá. Ne váljék azzá, hanem naponként megújító erővé és haladéktalanul elvég­zendő, megoldandó életfeladattá. Váljék megújító erővé, mint ahogyan azzá lesz számunkra Krisztus egész életműve, vált- sághalála, ha komolyan vesszük, ha ajándékait hittel el­fogadjuk. Igen, komolyan venni és naponként gyakorolni, ez az, amit tőlünk Jézus Krisztus elvár és amivel tartozunk Neki s Isten egész, teremtett világának. «. NAPRÓL—NAPRA VASÁRNAP: JÖZSUÉ 22, 31; MÁTÉ 18,20, —Isten gyer­mekei naponként tapasztalják életükben mennyei Atyjuk je­lenlétét. Ezért fohászuk mindig hálaadó imádság, tekintetük pedig az Ürra figyel. Jeremiás 26, 1—16, 24; Zsolt. 25, 12—22. HÉTFŐ: JÖB 19, 29; MÁTÉ 7, 2. — A keresztyén élet felelősségteljes, mert mindannyiunknak meg kell jelennünk az Isten ítélő széke előtt. Ezért serkent az ige megfontolt és szent életre. Elszomorítóan kevés jó gyümölcsöt termő éle­tünkben egyetlen reménységünk az lehet csupán, hogy az ítélő bíró az emberért halálbament Jézus lesz. L Péter 1, 13—21; Máté 21, 23—27. KEDD: AGGEUS 2, 8; CSELEKEDETEK ti, 29. — Anyagi javaink Isten ajándékai. Amit Tőle kapunk, abból szívesen segítsünk a rászorulókon. Urunk várja tólünk, hogy Igéjére adott határozott válaszunkat segítő cselekedet kövesse. Csele* * kedetek 8, 1—8; Máté 21, 28—32. SZERDA: ZSOLTÁROK 133, 1, 3; CSELEKEDETEK 4, 32. — A keresztyén ember nem élhet önmagának, hanem Ura akaratából, Tőle erőt kérve, a különböző életközösségekben azok örömén, előrehaladásán „egy szívvel és egy lélekkel’’ szüntelenül fáradozik. János 10, 17—25; Máté 21, 33—46. CSÜTÖRTÖK; JEREMIÁS 16, 19; JÁNOS 16, 32. — Akiket Isten kiválaszt szolgálatára, azok nincsenek egyedül. Isten nélkül kényelmesebb élni, mert nem vádolnak bűneink. Isten­nel viszont biztosabb, mert életünk nehéz óráiban, a szenve­dés és megpróbáltatás idején is számíthatunk Rá. Cselekedetek 18, 1—11; Máté 22, 1—14. PÉNTEK: I. KIRÁLYOK 8, 24; LUKÁCS 5, 5. — A hivó ember számára Isten szava elkötelezést és cselekvő magatar­tást jelent. Amint egykor Pétert és Pált magával sodorta Jézus igéjének ereje, úgy ma is sokakat Magához vonz. L Korinthu? 4, 9—16; Máté 22, 15—22. SZOMBAT: II. MÓZES 34, 6, 7; ZSIDÓK 4, 16. — Isten felkínálja az egész világnak kegyelmét és bünbocsánatát. A ke­resztyén ember vágyakozó* örömmel menekül ehhez a biztos erőforráshoz, hogy a mindennapi élet küzdelmeiben legyen bőséges tartaléka szeretetből és megbocsátásból, türelemből és megértésből. Ne mulasszuk el ezt az alkalmat most, a böjtberi sem. Ézsaiás 49, 1—6; Máté 22, 23—33. Szebik Imre Á LEVEGŐ GYALOGOSA EUGENE IONESCO divatos nyugati szín­műíró. Hallatlan fantáziával szerkeszti da­rabjait. Már a címük is különös. Mint pél­dául: „A kopasz énekesnő”, „Az orrszarvúak”, .„Fizetésnélküli gyilkosokLegújabb darab­jának a címe: „A levegő gyalogosa”. Azzal kezdődik, hogy Behringer úr, aki tulajdon­képpen az írót magát személyesíti meg, ki­jelenti az újságíróknak: „nem bírom tovább! Éveken át kissé megvigasztalt, ha azt mondtam, hogy nincs semmi mondaniva­lóm. Most azonban már túlságosan meg vagyok győződve erről.” Korábbi darab­jainak az értékelése van ebben: „... nincs semmi mondanivalóm”. Interjúját Behringer úr a következőképpen fejezi be: „Mellesleg szólva, mindent el tudnánk viselni, ha hal­hatatlanok lennénk. Gátlásaim vannak, mi­vel tudom, hogy meg fogok halni. Ez nem új igazság. Ez olyan igazság, amelyet az ember elfelejt abból a célból, hogy egyál­talán képes legyen valamit tenni. Én, én nem vagyok többé képes arra, hogy vala­mit tegyek. Szeretnék a halálból kigyó­gyulni. A viszontlátásra, Sír!” ŰJ DARABJÁVAL ELEINTE mintha az író az idézett nyilatkozatok ellenkezőjét szeretné bebizonyítani. Behringer úr fele­ségével és leányával szabadságát tölti Angliában. Egy szép vasárnapon családjá­val . sétálni megy. Útközben angol csalá­dokkal találkozik, akik szintén sétálnak és sok butaságot fecsegnek össze. Hirtelen Behringer urat gátlástalan öröm keríti ha­talmába. Karjaival kormányozza magát és általános csodálat közben a gyepről fel­emelkedik a levegőbe. Behringer úr repül. Ö maga ezt nem tartja csodálatosnak. Ki­jelenti, hogy az ember csak nem gyakorol­ja ezt a képességét. Behringer úr repül, felszabadultan, tele tiszta örömmel, a dombok felett. Az író remek ötletekkel időzik a levegőnek e va­sárnapi gyalogosánál. Lányát tanítja re­pülni. Hirtelen azonban különösen erőtel­jeset ugrik, meredeken-repül fölfelé, repül és repül, s egy idő múlva többé nem lehet látni az égen. EBBEN A PILLANATBAN átbillen a színdarab. A derűs ugrások a levegőben, illetve a színpadon és a párbeszédben, csap­dának bizonyulnak, mert most egyszerre sötét lesz, mint a sírban. Behringemé úgy érzi, hogy az egész világ* elhagyta. Keser­ves magányban sínylődik, mióta a férje el­repült. Panaszkodik, sírdogál. Az angol gya­logosoknak egyszerre maszk kerül az ar­cukra, olyan maszkok egyébként, amelyek arcukat hűségesen adják vissza. A maszkí­rozott angolok párbeszédeiből kiderül, hogy mily kevéssé lehet bízni az emberek ba­rátságában és szerelmében. Eközben Behrin­gemé Óriási Bíróval találja szemben magát. Bizonygatja ártatlanságát, kétségbeesve ra­gaszkodik erényeihez. Márta leánya igyek­szik felvilágosítani, hogy ez a bíró csak rossz álom. De Behringerné ragaszkodik ah­hoz, hogy Igazi Bíróval áll szemben. A Bí­rót követi egy Fehérruhás Férfi akasztó­fával. Követeli Behringemétől, hogy hagyja magát felakasztatni. Előbb vagy utóbb úgyis meg kell halnia. Ismét Márta leánya az, aki megható szeretettel próbálja anyját a rossz álomtól megszabadítani: „Ha akarod, ak­kor az egész nem igaz!” A DUZZOGÓ KÖZÖNSÉG, amely 10 perccel előbb olyan pompásan mulatott, se- hogysem képes a Bíró és a Fehér Férfi személyével megbarátkozni. Természetes, hogy a Fehérruhás Férfi a halál, amiből Behringer úr ki akar gyógyulni. Márta azonban azt mondja anyjának: „Hagyd a rossz álmokat, ígérd meg, hogy nem fogsz többé rosszat álmodni...” Talán valóban csak álom az Óriás Bíró és a Fehér Férfi, csak élcelődés, ahogyan Ionesconál ez gyak­ran előfordul. De ebben a pillanatban 'messziről hallani lehet Behringer úr hang­ját, aki visszalebeg a földre. „Látok! Iste­nem, mindent látok. Nincs többé remény­ség. Ez nem lehet, ez lehetetlen! Bárcsak álom lenne! De nem, nem álom. Istenem!” Gyorsabban és alaposabban nem lehetett volna megcáfolni Márta fikcióját a rossz álmokról. BEHRINGER ŰR VISSZATÉRT A FÖLD­RE. „Szomorúan ereszkedik lefelé. Levert- nek látszik” — mondja Márta. Egy idő múl­va, mialatt Behringer még makacsul hall­gat, azt mondja a felesége: „Ó Istenem! Hogy nézel ki! Mit láttál a másik oldalon?” Mindnyájan körülveszik Behringert. Végre mesélje el, mit látott légi útja során a vi­lágtengerben. Behringer első dadogó vála­sza: „Libafejű embereket láttam.” Hallgatói felmordulnak. Ekkor Behringer tovább folytatja: „Lefejezett emberek menetelő oszlopait láttam, meneteltek és meneteltek, ameddig csak a szemem ellátott. És azután és azután, mit tudom én, óriási sáskákat, bukót angyalokat, legyőzött főangyalokat.” Az újságíró, aki a darab elején Behringer urat meginterjúvolta, unott fölénnyel je­lenti ki erre: „Semmit se látott. Mindezt János Jelenéseiben olvasta.” EZ A GÚNYOS MEGJEGYZÉS nem vet véget Behringer elbeszélésének, inkább ki­hangsúlyozza, mivel Behringer tovább foly­tatja beszámolóját János jelenéseinek kife­jezéseivel: „Ezen kívül... Ekkor felrob­bant a Föld, ekkor a hegyek összedőltek, ekkor a tengerek iszapból, vérből, iszap­ból ...” Az • angol kirándulók csalódnak Behringer apokaliptikus beszámolójában. Egyre jobban elszóródnak, mennek egy kis vidéki népünnepélyre, amelynek lármáját ide lehet hallani. Behringemé bátorítani akarja férjét, hogy vele és a lányával re­püljön fel újra a levegőbe. Behringer meg­kérdezi: „Hová?” A felesége így válaszol: „Messzebb a túlsó oldalnál is. Messzebb a pokolnál.” Mire Behringer: „Ezt nem te­hetem, kedveseim. Azon túl nincs semmi. Semmi. Semmi, csak feneketlen mélységek, semmi, csak mélységek.” A népünnepély lármája megint előtérbe nyomul. Egy tűzi­játék rakétáit lehet hallani és látni. Behrin­ger erre azt mondja: „Most még nincs semmi, kedveseim. Most még csak nép­ünnepély van. Pillanatnyilag nincs még semmi, kedveseim. Most még csak ünne­pély van. Pillanatnyilag nincs még semmi: pillanatyilag __” A DÜSSELDORFI SZÍNHÁZBAN az ős­bemutatón a rendező a falusi népünnepély és az apokalipszis összekeveredését világí­tási effektusokkal riasztóan kézzelfoghatóvá tette. A színdarab utolsó szavát Márta mondja ki: „Talán a lángok ki fognak aludni, talán a jég el fog olvadni, talán a mélységek be fognak záródni... talán a kertek... a kertek...” Márta nem mond­ja végig a mondatot. Egyesek ebben az utolsó utalásban a kertekre, relatíve pozitív beíejezést akarnak látni. Behringer úr apo­kaliptikus beszámolójához, a világűrben való repülése után,, ezek a kertek persze alig illenek. Mártát már akkor, amikor sze­retettel próbálta megzavarodott anyját meg­nyugtatni, az apja alaposan megcáfolta. „A LEVEGŐ GYALOGOSA” lélegzetel­állítóan különös színdarab. A darab köze­péig az író abszurd tréfákat adat elő hal­latlan virtuozitással. Ekkor műve átmenet nélkül, meredeken zuhan bele az apoka­lipszisbe, az abszurdum dimenziójába. „Szeretnék a halálból kigyógyulni.. ", mondotta Behringer úr. Borzalmas gyógyu­lás lett belőle: „Világok ezrei pusztultak el, csillagok milliói robbantak fel...” A ZEITWENDE, melynek 1963 februári számából vettük az ismertetést (Heinz I^eckmann tollából), kritikáját a következő mondatokkal fejezi be: „Egzisztenciális ta­pasztalatok azok, melyek „A levegő gyalo­gosáéban kifejezésre jutottak. Abszurd ko- médiiázásának visszáján Eugéne Ionesco nem lát mást, csak a halált, a poklot, a semmit, a feneketlen mélységeket.” Mi másképpen nézünk az atompusztulás lehetőségének problémájára. Helyes, hogy a nyugati em­berek felismerik a világveszélyt,, amelybe az atomkorszak révén kerültünk. Ennyiben jó szolgálatot végezhet ez a színdarab. De ezen túl kell jutni: általános összefogással, teljes erőnkből kell küzdeni a háború el­len. az általános és teljes lefegyverzésért) a világ és az emberiség békéjéért. i 1 i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents