Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-03-17 / 11. szám

fcp. BÉR ML BP. TL Nyílt és testvéri tanácskozás volt MÁTRAHÁZÁN (MAGYARORSZÁGON) ÜLÉSEZETT ti Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsában együtt- munkálkodó egyházak vendégeként, Rasker leydeni (Hollandia) professzor elnökletével, a Keresztyén Békekonferenciának a Béke és Németország kérdésével foglalkozó állandó nemzet­közi bizottsága 1963. március 4—7-ig. A Bizottságnak 25 tagja van, akik közül 18-an voltak jelen. A következő országokból főttek: Csehszlovákia, Német Szövetségi Köztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Hollandia, Lengyelország, Ro­mánia, Szovjetunió, Svájc és Magyarország. Dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke és a Keresztyén Békekonferencia alelnöke, is részt vett ti tanácskozásokon, mint vendég. Ez a Bizottság, amely az Első Keresztyén Béke-Világgyü- lésen alakult meg, azt a feladatot kapta, hogy előkészítse a Második Keresztyén Béke-Világgyűlés munkáját. A feladat teljesítéseként javaslatokat állított össze a Keresztyén Béke- konferencia vezetősége számára. Nyílt és testvéri megbeszéléseken vitattuk meg a német kérdés különböző szempontjait. Előttünk állt a kérdés nehéz­sége, amely, amíg megoldatlan marad, veszélyezteti a világ békéjét és megoldása nemcsak a németek, hanem az egész pilág békéjéhez való hozzájárulást jelenti. Ebben a helyzetben nekünk keresztyéneknek különleges feladatunk van, hogy békés megoldásokat keressünk tárgyalá­sok útján. Mert Isten a megbékélés szolgálatát kívánja a világ­ban. Hálásak vagyunk azért, hogy nagy egyetértést kaptunk (ajándékul a tekintetben, hogy 1. ISTEN IGÉJÉRE HALLGATVA KELL TOVÁBB TISZ­TÁZNUNK a bűnbánat és bűnbocsánat kérdését, a félelem le­győzésének kérdését, valamint a történelem teológiájának problémáját, 2. SZÜKSÉGESEK A NÉMET KÉRDÉSRŐL FOLYTA­TOTT TÁRGYALÁSOK valamennyi érdekelt fél részvételével. Ezek hozzájárulnak sok emberi probléma megoldásához is. Csak így lehet lépéseket tenni a német kérdés békés és szer­ződések útján való megoldása felé. Hálát adunk Istennek az együttlét napjaiért. A magyar- országi gyülekezeteknek szívből megköszönjük meghívásukat és azt az imádságos szolgálatot, amely munkánkat kísérte. Krisztusért ne fáradjunk el a béke tetteinek cselekvésében. Egyházaink vezetői Mátraházán A Prágai Keresztyén Békekonferencia német kérdéssel foglalkozó tanulmányi bizottsági munkájában kedves és meleg alkalmat jelentett, hogy március 6-án a Magyarországi Egy­házak Ökumenikus Tanácsában együttmunkálkodó egyházak Vezetői meglátogatták a konferenciát. Egyházunk nevében KÁLDY ZOLTÁN püspök vett részt ezen a látogatáson, akit lapunk szerkesztője, GÁDOR ANDRÁS kísért el útján. Káldy Zoltán püspök fejezte ki a Magyarországi Egyházak nevében a gyülekezetek népének jókívánságait, köszöntését és kérte a konferencia munkájára a gyülekezetek nevében is Isten gazdag áldását. Káldy Zoltán püspök beszédére a bizottság elnöke RAS­KER hollandiai professzor válaszolt meleg szavakkal. Testvéregyházak képviselőinek látogatása egyházunk vezetőinél — DR. WANTULA ANDRÄS lengyel püspök, aki részt vett a Béke és német kérdés tanulmányi bizottság mátraházai ülésén, március 2-án látogatást tett egyházunk püspök-elnökénél: DR. VETŐ LAJOSNÁL, aki GÄDOR ANDRÁS szerkesztő és HARKÁNYI LÁSZLÓ főtitkár társaságában szívélyes baráti megbeszélést folytatott a lengyel evangélikus püspökkel a ma­gyarországi evangélikus egyyház és a lengyelországi evangé­likus egyház életéről és munkájáról. Ugyancsak látogatást tett DR. VETŐ LAJOS püspöknél és KÁLDY ZOLTÁN püspöknél O. L. BARTHO lelkész, a szlovákiai evangélikus egyház főtit­kára, akivel egyházunk vezetői ugyancsak szívélyes baráti eszmecserét folytattak. Vendég igehirdető Óbudán — DR. WOLFGANG SCHERFFIG nyugatnémetországi evan­gélikus lelkész, a Mátraházán ülésezett Béke és Németország tanulmányi bizottság alelnöke hirdette az igét március 10-én az óbudai evangélikus templomban. Az istentiszteleten részt vett DR. WANTULA ANDRÁS lengyelországi evangélikus püspök is. BÖJTI QONDOLATOK Ä főpapról A segítő Krisztus Jézus nagy ígérete egyházá- I nak, hogy velünk nt rad, bár nem jár közöttünk testileg, mint földi élete során a tanít­ványokkal. A gyülekezet, ahol ketten vagy hárman összejön­nek Jézus nevében, Urunk je­lenléti helye. Jer 26,1-16,24; Máté 21,18—22. * Isten igazságos ítélőbíró. Is­meri a dolgainkat, nem lehet félrevezetni. Nem szabad elfe­ledkeznünk arról, hogy sza­vainkról, gondolatainkról es cselekedeteinkről számot kell adnunk előtte. 1. Péter 1,13— 21; Máté 21,23—27. Gazdag tapasztalatokra te­het szert a hivő ember, ha Isten vezetésére hagyja magát. Az ószövetségi kegyesek és Krisztus apostolai Isten aka­ratát keresték, és megtapasz­talták áldását. 1. Kor. 4,9—16; Máté 22,15—22. Krisztusban Istennek a bű­nöst megmenteni akaró ke­gyelme jelent meg. Benne Isten az embert magához akar­ja visszatéríteni, hogy ellene szegülőkből a Mennyel Atya hálás gyermekei legyünk. Ézsaiás 49,1—6; Máté 22,23—33. BIBLIÁNK szívesen HALLGATOTT IGÉI „alkal­mas időben való segítségül” azok, amelyek Isten segítségül- hívására biztatnak, vagy a Hozzá fordulónak segítségét ígérik. A Zsidókhoz írott levélben is olvashatunk ilyen igét báto­rításul és biztatásul: Jézus Krisztus „segíthet azokon, akik megkísértetnek” és az ö egész életműve, irgalmassága és kegyelme „alkalmas időben való segítség” nekünk; Megbízhatóak ezek a szavak és bizalmat keltenek bennünk Jézus Krisztus iránt elsősor­ban azért, mert ismerjük az emberek között végigjárt élet­útját. Ezen az úton lépten­Bernfoen ez idén is megtar­tották a „Berni eszmélkedési hetet a békéért”. A múlt évi­hez hasonlóan Bern város lel­készegyesületének elnökét, a Szemtlélek-gyülekezet lelkész­kollégiumát és a berni béke­egyesületek munkaközösségét hívták meg a tanácskozások­ra. Az együttlét közös témája volt „Harc a bátortalanság el­len Az első estén Maa: Geiger baseli professzor beszélt. Elő­adásának címe „Ki a te fele­barátod?” Aki ezt a kérdést felteszi — mondotta az elő­adó —, az azt valami benső védekező álláspontból teszi. Az ember nem határozhatja meg, kit válasszon ki feleba­rátjának. Az idegen, a más- \ gondolkodású, más munkát végző, másjellemű ember egy- szercsak hirtelen a felebará­tunk lehet, aki mellett nem szabad vakon elmennünk. Az a veszély fenyegét bennünket, hogy olyan képeket alkotunk, amelyek elnyelik az embertárs valóságát. Gondolatainkból ideológiát csinálunk és így ítéletet alkotunk arról, hogy mi a jó és mi a rossz, s most már az így rögzített kép ha­talma uralkodik el bennünk. A második előadást Heinz Kloppenburg, düsseldorfi egy­házi főtanácsos tartotta e cí­men; „A kapcsolatokat nem megszakítani!” Az előadó azok Zsid. 2,18/b; 4,16. nyomon készséges volt a se­gítségre minden ember iránt Nem hiányzott belőle sem a jó szó, sem a tett, ha szükség volt arra. Csupán közelítenie kellett egy-egy beteghez, vagy szenvedőhöz, csak szólnia kel­lett és máris enyhült a beteg­ség, megszűnt a szorongás és félelem, szomorúság vagy ag­godalom. Szavai nemcsak szívet-lelket gyönyörködtető bölcsességet jelentettek hall­gatóinak, nemcsak helytálló és az igazságnak megfelelő magyarázatot adtak sok égető, életfontosságú kérdésre, ha­nem az emberekben és az em­berek körül új helyzetet, álla­potot teremtettek. A betegek­ből egészségesek, a lelkileg ellen fordult, akik a hideghá­borúban a Kelet és Nyugat közötti minden kapcsolat meg­szakítását tanácsolják. „A ke­resztyénekben legyen testvéri érzület az egész teremtettség iránt” — mondotta Kloppen­burg. Nekünk, keresztyének­nek hinnünk kellene abban, hogy Isten maga nyit ajtót Keleten a keresztyének szá­mára. A Keletről jövő embe­rekkel szemben a nyugati ke­resztyéneknek semmiképpen sem szabad fölényesen és ma­gabiztosan fellépni. Kérdezze csak meg önmagától a nyugati keresztyén, vajon a Nyugat rendben van-e a szociális problémákkal? A keresztyé­neknek a béke élharcosainak kellene lenniök, nem annak a békének, amelyet csak a száj hangoztat, hanem amely az egymással-kijövés tényszerű­sége. Az előadások sorát Georges Casalis párizsi professzor zár­ta be „Hittestvéreknél a Szov­jetunióban” című beszámoló­jával. Casalis professzor ta­valy júliusban járt Moszkvá­ban a Béke-világkonferencia alkalmával a béketanács tag­jaként. A konferencia után még bizonyos időt töltött a Szovjetunióban az orthodox egyház vendégeként. A szem­tanú Személyes élményeit tük­röző beszámolót nagy érdek­lődéssel fogadták a résztve­vők. meghasonlottakból kiegyensú­lyozott emberek lettek. A go­nosz és kapzsi vámszedő min­den vagyonával igyekezett jó­vátenni bűnét. Hosszan sorol­hatnék a példákat arra, hogy mit jelentett Jézus segítsége az emberek életében, de eny- nyiből is láthatjuk, hogy sza­vai és cselekedetei erővel és hatalommal avatkoztak be az emberi életbe, mindenki javá­ra. Jézus Krisztus a segítő. Ebben a szóban benne cseng az egész evangélium. A Biblia teljességét őrzi szívében az, I aki nem feledkezik meg erről és tudja, hogy a súlyos órák­ban hol kell keresnie a se­gítséget. JÉZUS AZ ö SEGÍTSÉGÉT EGÉSZEN KÖZELRŐL NYÚJ­TOTTA A RÁSZORULÓK­NAK. Közel ment a betegek­hez, megfogta kezüket, lázas homlokukra tette a kezét. Egy asztalhoz ült bűnösökkel, a közösség kitaszítottjaival. Nem úgy viselkedett, mint előkelő idegen, akit csak távolról érint környezetének gondja-baja, hanem testvérként, megértés­sel, a szerencsétlenek sorsába való beleérzéssel nyújtott se­gítséget. Egy sorban állt ve­lünk, egy sorsot vállalt ve­lünk. Szegényén, nélkülözve, szenvedve, semmitől nem vo­nakodva, ami teherként az emberre nehezedik, lett a testvérünkké, és így tudott rajtunk segíteni; Bátran for­dulhatunk hozzá minden ügyünkkel, mert Tőle semmi sem idegen, ami emberi. Na­gyobb bűneink és kisebb go­noszságaink mind csak Nála találhatnak bocsánatra, és a miattuk nyugtalan lelkiisme­retünket csak Ö csillapíthatja le. A hétköznap gondjai és küzdelmei sem ismeretlenek a számára. Forduljunk Hozzá segítségért, Hozzá, az erősebb Testvérhez. Ö segíthet raj­tunk. SEGlTSÉGKÉRÉSÜNK AL­KALMAIT mi szoktuk megvá­lasztani. Vannak, akik csak a legnagyobb bajban fordulnak Jézushoz. Nem lehet azt állí­tani, hogy Jézus az ilyen ké­rések elől elzárkóznék. Mégis visszás állapot az, ha csupán ilyen módon és ilyen alkal­makkor keresnők fel Öt ké­réseinkkel, s mintegy elvár­juk, hogy a kérés elhangzása után szabály- és törvénysze­rűen jelenjék meg a segítség is. Visszás helyzetben va­gyunk, ha úgy véljük, szétvá­laszthatjuk életünk dolgait olyanokra, amelyekhez szük­séges az ő segítsége, s olya­nokra, amelyeket saját hatás­körünkben és erőnkkel is meg tudunk oldani. Ez a helyzet rosszabbodik, ha nem kapjuk meg a kért és várt segítséget. Sokan fordultak el már Tőle ilyen tapasztalatok miatt dur­cásan és csalódva. Nem gon­dolták meg, hogy a kérő szó nem varázsige, amelynek nyo­mán megidézhető- a segítség, hanem olyan bizalmas közlés egy-egy „segíts meg, Uram”, amellyel mindent, nehézséget és megoldást is, bajt és meg- hallgattatást is Jézusra bízunk. Ez a bizalmas kérés csak abból fakadhat, hogy valóban testvérnek tudjuk Öt és Vele közösségben folyik le az éle­tünk. A hit és bizalom alap­ján kérhetünk Tőle segítséget és várhatunk Tőle meghallgat- tatást. Rá bízzuk azt is, hogy dönt­se el, melyik az az alkalmas időpont vagy helyzet, amely­ben segítségét nyújtja. így ta­pasztalhatjuk meg, hogy se­gítsége mindig a legjobb' idő­ben érkezik. Legyünk bizonyo­sak abban, hogy Ö minden­kor készséges a segítségre. M. F. te-UMet Azt hiszem, igaza van » költőnek, amikor leírta ezt a mondatot: „A szemed szere­tett legtovább!” Valóban, ezen a földön nem emberi szavak kísérnek el legtovább, hanem kedves, meleg, mosolygó te* tüntetek, amelyekkel azok néz* tek a szemünkbe, akik valaha is szerettek minket. Leheti hogy a szó még meg sem szü* letik, lehet, hogy már elnémni az ajak, vagy lecsukódik a szem, de a tekintet a távol* bői is reánk mosolyog és a messziségben is, mindenütt szeret. Gondoljunk csak a sze­retteink szemére, az édes­anyánkra, a gyermekünkre, á párunkra. Böjt harmadik vasárnapján Jézus tanítványai, a hívők, így néznek a szeretet szemével Jé­zusra. A vasárnap nevében is ez a mondat szerepel a 25. Zsoltár 15. verséből: „Szemeim az Ürra néznek!” Mit Iát a tanítvány! tekintet ezen a vasárnapon? Az első tanítványi tekintet hivő tekintet. Azért nevez­zük ennek, mert ezen a napon a hit úgy nyitja rá az embe­rek szemét Jézus Krisztusra« mint aki magára vállalta mindnyájunk bűnét, bünteté­sét, halálát és kárhozatát- Ezen a vasárnapon úgy látjuk Öt, mint a Bárányt, a Bűnba­kot, az Áldozatot. Aki legna­gyobb ügyünk elintézéséért szenvedett, maradt magára éá ment végig egyedül a fájdal­mak útján. Isten Báránya — mondja Róla a Biblia. „Krisztus ártat­lan Bárány” — éneklik Rólá böjti templomok. Ha csak eddig tartana a ta­nítványi tekintet, akkor ez nem lenne több egy szép, szo­morú szertartásnál, nem len­ne több egy régi dráma ün­nepi végignézésénél. De itt sokkal többről van szó. Rólam van szó! Így lesz a második tanítványi tekintet hálás tekintet. — Ami Krisz­tussal történik, annak velem kellene megtörténnie, ha ö nem vállalta volna helyettem ártatlan és engedelmes bá­rányként a bűneim büntetését; Minden böjti látásban ez a tanítványok boldog vallomása, hogy Jézus Krisztus kifizette bűneink büntetésének borzal­mas árát és nekünk nem kell végigmenni az örök halál és az örök kárhozat kegyetlen kö­vein. • Végül, a harmadik tanítvá­nyi tekintet hívogató te­kintet, — Reá néz szüntelen a szemem és a tekintetem hívja Öt, hogy mellettem maradjon, hogy engem is megtisztítson, megjobbítson, hogy akik majd egyszer engem néznek és ream tekintenek, Öt lássák, az O arcvonásait, Akinek tekin­tete, szíve, szava és szeretete végig az úton, örök napfény a földön és örök világosság a halál karjai között. Ezért imádkoznak sokan ezen a vasárnapon a 772-ik énekünk ismert szavaival így: „Szelíd szemed, Ür Jézus Tekintsen rám, ha roskadok; Adjon békét, bocsánatot, Szelíd szemed, Űr Jézus!” (f.) I MÁD KOZ ZUNK János 1,29—30. Áldalak téged, Istenem, Örök felséges Atya, mindenható Ür, hogy e világot, amelyet láthatatlanul betölt lényed, s amelyben élek, otthonomnak tudom, mert megvilágítja meg­váltásod fénye. Köszönöm a Krisztusból kisugárzó nyugalmat, belső békességet és külső útmutatást; a szeretet örök funda­mentumát, amelyen megáilhatok, s amely cél is, amely felé mennem kell. Hálát adok neked, hogy Fiad értem való szenvedése által irgalmadat bőséggel rám árasztottad, s az ő érdeméért minden bűneimet megbocsátottad. Tedd bizonyossá szívemet, hogy Fiad által engemet fiaddá fogadtál, s érte örök életre válasz­tottál. Nyájnak nagy pásztora, Isten áldott báránya, segíts meg, hogy megcsendcscdhessen erőd által megrettent lelkiismere­tem, erősödjék gyenge hitem, épülhessek a keresztyén szere- tetben, növekedhessem a jó cselekedetben. Békesség fejedelme, szerettesd meg velem a békességet, hogy meg tudjam valósí­tani otthonomban, s tudjak küzdeni érte a nagy világban. Aki bizonyságot tettél az Atya örök szeretetéről, hogy megvalósul­jon világunkban, én is hadd tegyek bizonyságot szeretetedről életemmel és tetteimmel. Aki önmagadat adtad érettünk, légy példám, hogy én is adjam magamat minden igaz és jó ügyért, s építsem az igazabb életet otthonomban és a társadalomban, amelyben élek. Ajándékozd nekünk segítségedet, szeretetedet és békessé­gedet, hiszen nyájadnak juhai vagyunk és egyesíts minket egy testté és egy lélekké, hogy benned bízva részesülhessünk örök dicsőségedben. Ámen. örvendj Isten népe és akik az Urat keresitek, jöjjetek és merítsetek az ő vigasztalása forrásából! Sóvárog, sőt eped az én lelkem az Űr házáért, szívem és lelkem ujjong az élő Isten felé. Boldog az, akinek ereje te vagy, Istenem, akinek a szívé­ben a te útjaid vannak. (Zsolt. 84, 3, 6.) Arról ismertük meg a szeretetet, hogy Jézus az ő életét adta értünk. (I. Jn. 3, 16.) lillllllllllll!lilllll!lílil:llllllllilllllllliiilll!lllllllllll!l!lllllllilllll!lllil!l!lllllllllll:l!lll!liHlllllllllllliilil!lílii;lllíltMil:!!:IR:lillllliM>Í!l Eszmélkedési hét a békéért i t \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents