Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-12-22 / 51. szám
KP. BÉRM, BP. 72, Az Úr jelenlétében JÉZUS KRISZTUS NEM VÁRATLANUL érkezett a világra. Próféták jövendölték, hogy jönni fog. Isten népe évszázadokon át várta. Advent idején erre a várakozásra emlékeztünk. Mi is készültünk Krisztus Urunk eljövetelének, karácsonynak ünnepére. Arra, hogy mihozzánk is eljöjjön. Nem elég, hogy másokhoz eljött. Vagy hogy egyszer újra.visszatér megítélni élőket és holtakat. Az a fontos, hogy eljöjjön hozzánk is, most is. Sokan vannak, akiknek ádventi várakozása külsőségekből állt. Örültek annak, hogy karácsony estéjén kigyullad a karácsonyi fény s alatta sok ajándékot találnak. Annak is sokan örültek, hogy rokonaikkal, családjuk tagjaival együtt lehetnek. Akkor vártuk igazán Krisztust, ha csakugyan őt vártuk, mint a legnagyobb ajándékot. Voltaképpen azonban lelkileg: hittel kell várni az Ür érkezését. ISTEN LÉLEK, s lélekben jön mihozzánk. Azokhoz, akik Krisztus Urunkat hittel várják, mindig eljön. Hiszen Ö velünk van minden napon (Máté 28,20). Ahol ketten, vagy hárman összegyülekeznek az ő nevében, ott ö is jelen van (Máté 18,20). Az apostolokhoz emberi formában jött el. Az egyikhez így, ti másikhoz úgy. Csak az ismerte fel benne Isten Fiát, akinek hite volt. A betegekben a szenvedés kínja és a gyógyulás öröme ébresztette fel a hitet, Simon Péterben a nagy halfogás öröme, az, hogy hirtelen gazdaggá lett (Lukács 5, 2—1?). A hitet azonban végeredményben Isten adja. Magunktól képtelenek vagyunk rá. Isten mindenkit megajándékozhat vele. Az Istennel való találkozás azonban rendkívül izgalmas dolog. A hit is az. Amikor a nagy halfogás során Simon Péter előtt felvillan Jézus Krisztus isteni dicsősége, leborul előtte, a kezét védekezve emeli maga elé és úgy mondja: „Eredj el éntölem, mert én bűnös ember vagyok. Uram” (Lukács 5,4). Megsemmisítő bűntudat vesz erőt rajta. Nem mintha éppen akkor valami rosszat követett volna el. Vagy mintha valamilyen régi bűne jutott volna az eszébe. A múlandó ember találkozott az örökkévalóval. A bűnös a tökéletessel. Az ember — Istennel. ISTEN JELENLÉTET az ember nehezen bírja elviselni. Az ótestamentom szerint, aki meglátja Istent, szörnyethal. Az újtestamentom szerint az Istennel való találkozás ismertetőjele a kínzó bűntudat. Azért fáj az Ür jelenléte, mert ö szent és igaz: megítél és követel. Követelése abszolút parancs: „Üj parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok” (János ev. 13,34—35). „Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat” (Máté 5,16). Ezt parancsolja ellentmondást nem tűrő szent és örök szeretettel. Ezért a fájó bűntudat. Ki élt mindig szere- tetben? Az ő szeretetében? Embertársai szeretetében? KARÁCSONY ÜNNEPÉN ne csak legközelebbi hozzátartozóinkra gondoljunk, hanem népünkre is, az egész emberiségre is. Gondoljunk az egész keresztyénségre, hazai és külföldi evangélikus testvéreinkre, a másvallású, másfajú, másvilágnézetű emberekre is. A betlehemi angyalok éneke Istent dicsőítette, az embereknek pedig békét kívánt. A határtalan szeretet ünnepe ez. Kérdőre von: mindent megtettünk-e embertársainkért? Azt kívánja tőlünk, hogy akarjuk és munkáljuk minden ember és minden nép javát, szabadságát, békéjét, boldogságát. Karácsony ünnepe határtalan szeretetve buzdít. Ne mondjuk, hogy mindenki törődjék magával. Az egész emberiség egy vérből teremtetett, összeforrt a sorsunk, együtt emelkedünk, vagy együtt süllyedünk. Az Ür érkezését ünnepli a keresztyénség. Sok oka volna arra, hogy Péter apostollal együtt ijedten mondja: „Eredj el tólem, mert bűnös vagyok, Uram!” Milyen más lenne a világ folyása, az emberiség története, ha Krisztus Urunk érkezését nem üres külsőségekkel ünnepelnénk, s ünnepelték volna kétezer éven át! Hanem úgy. hogy látván jó cselekedeteinket a betlehemi angyalokkal együtt a népek dicsőítették volna Istent, s a történelem nem háborúk viharos története lett volna. A MENNYEI SZERETET ünnepének nagy fényességében ispierjülc fel bűneinket, felelőtlenségünket, mulasztásainkat. Engedjük, hogy a végtelen szeretet megítélje szeretetlenségiin- ket. Erősödjünk a jóban, annak akarásában, ami javára van közeli és távoli embertársainknak. így ünnepelünk igazán. Bűnbánóiban és szcretetbcn. Bünbocsánatban és békességben. Az Űr jelenlétében, Or. Vető Lajos DCoj'dciő ui/i klif.zöntéj Karácsony ünnepen szeretettel köszöntjük kedves Olvasóinkat! Kívánjuk, hogy az legyen legnagyobb karácsonyi örömük, amit a pásztorok hallottak meg elsőnek azon a régi csendes éjszakán: ... az emberekhez jóakarat. Áradjon szét Isten jóakarata közöttünk Fia által, aki megszületett, s akit azért küldött a világba, hogy atyai szeretetét és jóságát megismerjük. Istennek rajtunk megnyugvó jóakarata ébresszen bennünk ne csak örömöt és hálaadást, sőt, ne is csak ünnepi érzéseket, hanem erősítse bennünk az elkötele- zést minden jó akarására és munkálására. Váljunk karácsony gyermekeivé, akik által több lesz a szeretet, a jóság, az áldozat, a megbocsátás a világban s akik által szebb lesz az élet. Boldog karácsonyt! SZERKESZTŐSÉG ;! !IIM HMH1111111111,1 III I! II! Ilit fi I í!! I! I111111H i 1111111111111U11111 HI I i 1111 Correggio: Kép a karácsonyi éjszakából i!lil!«l!|i|llill<litllWli|ll!tl:lillflllllll,lllllllilllil!l!llItlilllllllllll!lllililll;lllllllilllllllllllllil:lll[||||l!l!ll|[|;|;|j!íiilll!lil!lllllllt!l!lilllill| IMÁDKOZZUNK Lukács 2,1—14 Magasztalunk Téged, Istenünk, hogy clküldöttcd Fiadat erre a világra. Köszönjük Néked születésének emlékezetét, ahogyan megőrizted azt a karácsonyi történetben. A Te hatalmadat látjuk felvillanni belőle, amint embereket mozgatsz az összeírásra, s köztük vezeted Mária és József lépteit Betlehembe. Akaratodat mutat,ja a zsúfolt helység, hogy Jézus szegényes körülmények között, idegenként lépjen az életbe. így tetted Öt különösképpen testvérévé a legegyszerűbb embereknek, s így burkoltad rejtettségbe isteni- nagyságát. Kérünk, adj nekünk karácsonyi bitet, hogy a tehetetlen csecsemőben felismerjük mindenek Urát és Megváltóját. Hir- dettesd nekünk is a pásztoroknak szóló üzenetet, hogy örömünk legyen Benne. Áldd meg az igehirdetéseket a karácsonyi templomokban, hogy szerctetednek megjelenését tegyek nyilvánvalóvá mindenkinek. Töltsd meg SzentlelkeddeJ a karácsonykor zengő templomi énekeket, hogy visszacsengjen bennük valami az angyalok karának Téged dicsérő énekéből. Alázattal hódolunk Előtted, Jézus Krisztusunk. Miként a pásztorok és a napkeleti bölcsek, s nyomukban annyi hivő, mi is magasztaljuk megváltó szereteteket és hatalmadat. Jöjjön el Veled, óh Jézus, c földre a béke. A szív békéje a Benned való hitben, a népek békéje történelemirányító karod alatt, s az örök élet teljes békessége végső megjelenésedkor. Tedd a hivő keresztyéneket mindenütt a Földön békéd munkásaivá. a szeretetedröl szóló bizonyságtétellel, s az emberek, népek között a testvéri kapcsok erősítésével. Áldd meg karácsony szeretetével, örömével, békességével az otthonainkat, templomainkat, a ma elő embereket bárhol a világon. Amen. Az emberért történt AMI AZ ELSŐ KARÁCSONYKOR Betlehemben történt, az az emberért történt. Nem Istennek volt szüksége karácsonyra, hanem az embernek. .Annak az embernek, aki bűneiből nem tudott szabadulni és aki sosem tudta volna megnyitni a fölötte bezárult eget. Azért lett karácsony, mert Isten segíteni akart azon az emberen, aki nem tudott önmagán segíteni. Jól mondja Luther: „Ha Isten valami más teremtményen akart volna segíteni, akkor annak' képében jött volna el. Ű azonban ember lett!” Ember lett, hogy az emberen segítsen! Vannak teológusok, akik attól félnek, hogy túlságosan „ember- központú”-vá tesszük a karácsonyt, ha azt hangsúlyozzuk, hogy .,minden az emberért történt”. Ettől pedig nem kell félnünk, mert maga az Isten lett emberré és ez a bizonyság arra, hogy karácsonykor minden az emberért történt. Ennek ellenére soha nem lehet karácsony az „ember-imádat” ünnepe, mert az emberré létei is az O szeretetét, az ö kegyelmét, az Ö irgalmát hirdeti és ezért méltán énekelték az angyalok az emberrélétel ünnepen: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jóakarat”. AZ EMBERÉRT TÖRTÉNT az, hogy az emberré lett Krisztusban „lakozott az Isten egész teljessége”. Isten nagyon jól tudta a vérből és húsból levő emberről, hogy érzékszerveivel akarja elfogadni és magáévá tenni még az érzék feletti valóságokat is. Isten nem mondotta azt, hogy ha az ember nem hajlandó érzéki tapasztalások nélkül elfogadni öt, a láthatatlan Istent, akkor az ember magára vessen, hanem „tiszteletben tartva” az ember emberségét., emberré lett a Krisztusban és így a látásra vágyó ember számára láthatóvá lett és a hallásra vágyó ember számára hallhatóvá lett. Ezért mondhatja Pál apostol: „Ö a láthatatlan Isten képe”. Ha az ember meg akarja tudni kicsoda az Isten, mit kíván az Isten, rá kell néznie és rá kell hallgatnia Krisztusra, mert mindaz, amit ez a magasztos és az emberi elme számára felmérhetetlen név az „Isten” jelent, jelen van közöttünk Krisztusban. Valóban az Isten ..teljessége” lett láthatóvá és hallhatóvá karácsonykor Krisztusban. Jól mondja egy régi húsvéti ének Krisztusról: „ö az Isten maga!” És amikor ránézünk erre a Krisztusra és hallgatjuk Őt, akkor tudjuk meg, hogy Isten elsősorban szeretet, Aki nem akarja a bűnös ember halálát. Krisztus által tudjuk meg, hogy isten nékünk Atyánk, Aki nem önmagával van elfoglalva, hanem Aki most is mindent azért. tesz. hogy gyermekeit segítse, a jelen és jövő életüket széppé és boldoggá tegye. AZ EMBERÉRT TÖRTÉNT a karácsony abból a célból is, hogy Krisztusban igazi testvért nyerjen az ember: „Mivel maga is megkísértetett, szenvedett, segíthet azolcon, akik megkísértetnek”. Krisztus nem egyszerűen valami „szellemi hatalom”, aki titokzatosan és láthatatlanul „lebeg” az ember fölött. Nem valami Hazajáró lélek”, aki megfoghatatlan, nem valami „idea” hanem valóságos hús-vér ember, olyan, mint amilyenek mi vagyunk. És így az ember testvére. Ő annyira emberré lett, hogy úgy született és úgy élt, mint a többi ember. Éppen olyan problémái voltak, mint más embernek. Ezért .,segíthet azokon, akik megkísértetnek”. Ha a ma embere különböző kérdéseivel Krisztushoz megy, nem olyan Valakihez megy, Akinek csak a „lelki dolgokhoz” van érzéke, hanem olyan valakihez, aki tudja, mit jelent embernek lenni és így tud konkrét segítséget és megoldást adni az embernek. AZ EMBERÉRT TÖRTÉNT a karácsony azért is, hogy olyan Közbenjárója legyen az embernek Istennél, Aki maga is ember volt: „Ezért mindenestül hasonlónak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hű főpap az Isten előtt való szolgálatban .., Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem, aki mindenben megkisértetett, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” Olyan Segítőnk van Istennél, Aki valóságos ember volt és így ismeri az emberi élet minden örömét és bánatát, nehézségeit: és kiútjait, kísértéseit és melységeit. Ez a Krisztus az. Aki közbenjár érettünk Istennél, mint hű főpap. Boldogító örömhír a számunkra, hogy amikor Isten előtt naponként és az ítéletben megállunk, az a Krisztus áll mellettünk, Aki „meg tud indulni gyarlóságainkon”, hiszen maga is hús-vér ember volt! AZ EMBERÉRT TÖRTÉNT a karácsony azért is, hogy le- gyözessék a halál és diadalmaskodjék az élet! Így mondja ezt a szentíró a Zsidókhoz írt levélben: „Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, Ö is hasonlóképpen részese lelt ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, és megszabadítsa azokat, akik a halaitól való félelem miatt rabok voltak teljes életükben. Az emberré lett Krisztus úgy győzte le a halált, hogy előbb maga is vállalta a halált, de aztán diadalmaskodott rajta. Így többé nem. a halál uralkodik az emberen, hanem övé az élet, Így lesz Karácsony az élet ünnepévé. Éspedig nemcsak az örök élet, hanem a földi élet ünnepévé is. Tudjuk, nagyon jól, hogy ezt a földi életet sokfelé a világban fenyegeti, az éhség, a kolera, sokféle járvány és sokféle emberi nyomorúság. Fenyegeti a háború is. Akik azonban tudják azt, hogy mit tett Isten az emberért és az ember életéért, amikor krisztusban magára vette ezt az emberi életet, azok ennek az emberi életnek a védelméért áldozatosan szolgálnak mindenütt a világban, összefogva minden jóakarata emberrel. A halált legyőz/ Krisztus testvérei csak az életet szolgálhatják. Áz emberért történt a Karácsony! Dicsőség Istennek! Kaldy Zoltán í A
