Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-02-03 / 5. szám

A teremtett világ Urának szolgálatában Ézs. 45, 18—25. Lakásunk, otthonunk az a hely, ahol életünk nagy részét éljük szeretteinkkel; ahol munkálkodunk s ahonnan munkára indulunk és ahová visszatérünk. Drága nékünk az otthon, a lakásunk. Ezért igyekszünk kedvessé, meleggé tenni. Vigyá- zünk rá, mert nem mindegy, hogy otthonunkban rend van vagy rendetlenség, öröm vagy örömtelenség, béke vagy béké- telenség. — Isten a szűkebb otthonon kívül tágabb lakást, otthont is adott nékünk: az egész földkerekséget. L Nem hiába adta. Egyrészt azért teremtette a földet, hogy ^lakásul” szolgáljon minden embernek, másrészt pedig ezen a földön hív üdvösségre minden embert. Istennek nem mind­egy, hogy földi „lakásunkban” mit cselekszünk, hogyan élünk, gondolkodunk. 2. Éppen ezért igéjében nyilvánvalóvá tette, mi a célja, akarata. Akarata megtartó akarat, mert mint „igaz és meg­tartó” Isten szól hozzánk. Jézus Krisztusban „lakozott mi- közöttünk”. Közöttünk való lakozása a szeretet megtartó szol­gálata volt minden ember felé. Ügy, hogy az „elveszett juh”- nak nemcsak a lelkét, hanem az egész juhot mentette, tar­totta meg. Magára vette a világ bűneit, hogy aki hisz őbenne, üdvözüljön. De felvette a világ minden gondját, kérdését is, hogy a földi „lakásban” rend, megelégedettség, béke legyen. Ismerte és gyógyította a lélek nyomorúságát, de a test bajai, nyomorúságai sem estek kívül segítő szeretetén. Tudta, hogy az embernek meg kell halnia, mégis védte a földi életet is. Szolgálata a megtartó szeretet szavává és cselekedetévé lett. 3. Ezt a segítő, megtartó szeretetet ma is tovább akarja árasztani az emberek életébe. Hinnünk kell és nem alapta- fanul, hogy mi keresztyének a teremtett világ Ura szereteté- Sek jó eszközei lehetünk a mi hazánkban és szerte a világon. Ezért hív Isten megtérésre, bűneinktől való elfordulásra és Hozzá való fordulásra. Isten fáradhatatlan abban, hogy min­denki üdvözüljön. Nem hiábavaló az Ö keresése, az imádság, az ige hallgatása. De meg kell térnünk abból a hamis gon­dolkodásból is, hogy nekünk csak az üdvösségünk, a „lelkiek” a fontosak, de nem vesszük ki részünket a mindennapi élet Kérdéseinek megoldásáért folyó küzdelemben. Meg kell tér­nünk abból a felfogásból, miszerint csupán egyéni kegyessé­günket ápoljuk. Nem lehetünk lezárt csatornák, akik csak fel­fogjuk Isten szeretetét. Nyitott csatornákká kell lennünk, hogy Istennek ez a szeretete a keresztyén élet hálás, valóságos cse­lekedeteiben áradjon felebarátaink felé. Meg kell térnünk abból a kishitű gondolkodásból is, mely szerint hiábavalónak ; látjuk a földi élet vajúdó kérdéseinek megoldására az isten fikarata szerint való imádság és élet tevékeny szolgálatát. Vigyáznunk kell szűkebb otthonunkra, de tágabb lakó­inkra egyaránt. Ha ezt veszély fenyegeti, amaz is veszélvben ■van. Ha valahol valakinek kevés és keserű a falat a szájában, nem mondhatjuk, csak a mienkben legyen elégséges és édes. fcselekednünk és fáradoznunk kell mindenki irányában azért, ami nekünk is jólesik és kerülni, küzdeni az ellen, ami nekünk ís fájna. A teremtett világ Urának szolgálatában járni annyit jelent tehát, mint irgalmas szeretettel fordulni az emberekhez, amilyen irgalmas szeretettel fordult felénk is Jézus Krisztus­Povázsai Mihály Jeles egyházi személyiségek tiltakoznak Németországban a szügségállapot-törvények ellen , A bonni Bundestag-ban aöcherl belügyminiszter ja­guár 24-ém csütörtökön előter­jesztette azokat a törvény- tervezeteket, amelyek korlát­lan felhatalmazást adnának a kormánynak arra, hogy az élet minden területén teljhatalmat gyakorolhasson. A kormány e törvények alapján felfüggeszt­hetné az alkotmányban bizto­sított szabadságjogokat, elné­míthatná a szakszervezeteket, a sajtót, sőt elrendelhetné az egész lakosságnak . a hitleri időkből ismert híhedt „totális mozgósítását”. A nyugatnémet közvélemény széles rétegei he­ves tiltakozással válaszolnak a szükségállapot-törvények el­len. . Neves nyugatnémet szemé­lyiségek, közöttük ismert egy­házi férfiak is felemelték til­takozó szavukat. „Figyelmez­tető felhívás”-t bocsátottak ki s az aláírók között ott talál­juk, Wolf göttingeni egyház- történész-professzort, Niemöl- Ier egyházelnököt, Mochalski lelkészt, Golíwitzer nyugat­berlini professzort, továbbá Eggebrecht és Weisenhorn írót, valamint Hammesbeck professzort. A felhívás óvja és figyelmezteti Nyugatnémetor­szág népét azokra a következ­ményekre, amelyek a szükség­állapot-törvények megszava­zásából származnának. Min­denfajta szükségállapot-tör­EVÁNGÉLIKUS élet A Magyarországi Evangélikus Egyetemes Egyház Sajtóosztályának lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Főszerkesztő: D. dr. Vető Lajos Felelős szerkesztő és kiadó; Gádor András Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest. Vili. Üllői út 24. Szerkesztőségi telefon: 342—423 Kiadóhivatal és Sajtóosztály: 142—074 Előfizetési ára egy évre 60,— Ft Csekkszámla: 20412.—Vili. Árusítja a Magyar Posta 10 000 példányban nyomatott INDEX 238U 630382« — Zrínyi Nyomda, Bp. Felelős; Bolgár Imre igazgató vény életbeléptetése a demok­rácia számára ásná meg a sírt, hangsúlyozzák a figyel­meztető felhívás aláírói. Fel­hívják a pártokat, az egyháza­kat és a szervezőteket, hogy vessék magukat a totálitárius kísérletek útjába; Különösképpen figyelemre­méltó az a tény, hogy a fi­gyelmeztető felhívást az a dr. Erich Ebermayer író is aláír­ta, akinek atyja birodalmi fő­ügyész volt a lipcsei birodal­mi törvényszéken. ' Fenti tájékoztatónkban utal­tunk arra, hogy a szükségál- lapottörvéhyek lehetővé ten­nék a „hitleri időkből ismert hírhedt „totális mozgósítást.” Egy naptár került a kezünkbe. A naptár az egyes napoknál felhívja a figyelmet az emlé­kezetes eseményekre, évfor­dulókra. Megtudjuk a naptár­ból, hogy január 12-én mire kell emlékeznünk? Erre: „Hermann Göring birodalmi birodalmi marsall meghalt.” A naptár függelékén látható egy tábla, rajta horogkeresztes fasiszta érdemrend és katonai cécó van ábrázolva. A naptár előszavát Dönitz nagyadmirá­lis írta, de valamennyi adalé­ka duzzad a revans-vágytól és a nacionalista túltengések- tól. Azt bihetné az ember első -pillantásra, hogy egy, „az ezer­éves birodalom”. sötétbarna korszakából való naptár került, a kezébe. A naptár fedőborí­téka azonban mást mond: „Német Katonaévkönyv 1983.” Igen, ez a „mű” napjainkból származik, Württenbergben (Tettnang) nyomták és a nyu­gatnémet könyvkereskedések­ben vásárolhatók. Időszerűtlen-e hát az a fel­hívás, amelyet — január 13-i számunkban közöltük — az egyházi Bruderschaftok bocsá­tották ki követelvén a katona- lelkészi szerződés azonnali fel­mondását; és az a felhívás, amelyet fentebb »merte*- Itünka HÍREK. HÉTRŐL—HÉTRE Sötétségből világosság — Vízkereszt ünnepe ntäni I utolsó vasárnapon az oltárte- ritő színe: zöld. A vasárnap | oltári igéje: Mt. 14, 22—33; szószéki igéje: Ezs. 11, 1—5. Délután szabadon választott ige. — LELKÉSZIKTATÁS, a halálozás olytán megüresedett meszleni gyülekezet lelkészi tisztségébe január 6-án iktatta Tekus Ottó esperes Bánfy Bé­la lelkészt. — A MAGYAR EGYHÁZI ÉLETRŐL Finnországban ve­títettképes előadásokat tart Voitto Viro helsinki lelkész, aki annak a Lauttasaari temp­lomnak a lelkésze, ahol a Vi­lágifjúsági Találkozó alkufl- mával a Finnországban tartóz­kodó Káldy Zoltán püspök is prédikált. — KÉT ORGONA EST A ZENEAKADÉMIÁN. Január 24-én Máté János és Trajtler Gábor orgonaestje vonzotta a zenekedvelőket — köztük hí­veinket is — a Zeneakadémiá­ra. A műsoron a Bach-művek olyan változata szerepelt, hogy az estet bátran Bach-estnek is lehetett volna nevezni. A műsorból hat számot Máté Já­nos, négy számot pedig Trajt­ler Gábor adott elő. A másik orgonaest február 20-án, szerdán fél 8 órakor kezdődik a Zenekadémián: Peskó György orgonaestje. Közreműködik Raffay Erzsé­bet, zongorán kísér Dénes Er­zsébet. A műsoron Buxtehude, Pachelbel, Bach, Hindemit, Ervuataz, Antalffy és mások művei szerepelnek. — LUTHER MŰVEI FRAN­CIA NYELVEN. Luther mű­veiből rövidesen hét kötet je­lenik meg francia nyelven. To­vábbi négyet is tervbevettek. A fordítás munkáját a francia- országi Lutheránus Egyház és a „Positions luthériennes” új­ság végezteti. A fordító Pierre Jundt, aki az egyes köteteket bevezetővel is ellátja. — HALÁLOZÁS. Korompay Sándor ny. gimnáziumi igaz­gató, volt egyházközségi fel­ügyelő 78 éves korában 1963. január 27-én a pécsi idegkli­nikán meghalt. A megboldo­gultban Balikó Zoltán pécsi lelkész apósát gyászolja. Rész­vétnyilatkozatok mellőzését kérjük. — Bundák átalakítása, kucsmák, gallérozások Somogyi szűcsnél, Bp.. V., Kossuth Lajos u. I. ud­varban. — Szőrme- ős irhabundák javítá­sa, átalakítása legújabb modellek szerint. Bart szűcs. Bp.. VII., Le* nln krt). 23. Telefon: 222—531. NYIKODIM ÉRSEK PÁ­RIZSBAN. A franciaországi protestáns egyházak jelentős eseményeként méltatja az or­szág Protestáns Egyházi Szö­vetsége egy hosszabb kommü­nikében NYIKODlM érsek de­cember 15-től 25-ig tartott lá­togatását. A kommüniké a látogatás eredményei között elsőként azt állapítja meg, hogy ez alkal­mat adott arra, hogy elsősor­ban az Ökumenikus Tanács­ban helyet foglaló egyházak egymást jobban megismerjék. Emlékeztet a kommüniké arra, hogy az Orosz Orthodox Egy­ház az Ökumenikus Tanács legifjabb tagegyházai közé tartozik, mégis a Nyikodim érsekkel folytatott eszmecse­rék minden várakozást felül­múltak és mindkét felet gaz­dagították. Párizsban, Elzászban, Mont- béliardban, Lyonban, Taizé- ban és Franciaország déli ré­szén Nyikodim érsek egyházi inté meuyeket keresett fel és megbeszéléseket folytatott lai­kusokkal és lelkészekkel. Pá­rizsban, Marseilleben. és Montbéliardban református is­tentiszteleten vett részt. Egye­temi hallgatók számára a teológiai fakultáson tartott tájékoztatást. A protestáns egyházi szövet­ség kommünikéje szerint nagy jelentőségű volt az érsek látogatásával kapcsolatban, hogy első kézből kaphattak tájékoztatást annak az egy­háznak életéről, amelyről na­gyon sokszor ellentmondó hí­rek láttak napvilágot. Nyiko­dim érsek többek között kije­lentette: „Azt kellett megta­pasztalnom, hogy az 1917. évi forradalom, azáltal, hogy azo­kat a privilégiumokat meg­szüntette, amelyekkel az Orosz Orthodox Egyház rendelkezett, végső fokon is az egyház meg­újulásához járult hozzá... Az egyház tudatosan elfogadta az államtól való teljes elkülönü­lést és önkéntesen korlátozza magát a vallás területére, amelyet számára az alkotmány biztosít. Mindkét fél kifejezte azt a kívánságát, hogy tovább fog­lalkozzanak a most felvetett problémákkal. Már a most kö­vetkező tavaszon számítani le­het arra, hogy a franciaországi Egyházi Szövetség egy kül­döttsége viszonyozza a láto­gatást és a megkezdett eszme- I cserét Moszkvában folytatják. II. Kor. 4, 6. Heti igénk jó megértéséhez szükséges a fejezet előbbi ver­seit is elolvasni. Az előbbi versekben Pál arról beszél, hogy ő kegyelmet nyert az Istentől. A nagy apostol a damaszkuszi úton találkozott ezzel a kegyelemmel. Akkor valami földöntúli fény ragyogott fel előtte, elveszíti a szeme világát, melyet ké­sőbb visszakap. Innen ered a kép, amelyet sokszor használ: a sötétségből világosság ragyog feli Pál hangsúlyozza még azt is, nemcsak ebben a fejezetben, hanem leveleiben többször is, hogy ő nem magát prédikálja, hanem a kegyelmet hozó Jézus Krisztust. Az összefüggésből kitűnik, hogy Isten akkor gyújtotta meg a kegyelem fényét, amikor az emberiség megmentésére elkül- dötte szent fiát, a Jézus Krisztust. Azért szoktuk mondani, hogy Jézusban Isten mentő szeretete jelent meg. Ö az evangé­lium minden hivő üdvösségére. Az evangélium egyben az Isten beszéde. Azért mondja Pál heti igénkben: „Mert az Isten, alá szólt, hogy a sötétségből világosság ragyogjon...” Halk és szelíd ez az evangélium. Ez a hang az, amely a teremtés hajnalán azt mondta: „legyen világosság! Ez a hang a kereszten azt suttogta: „elvégeztetett!” Ez a hang az, mely ma igy szól: „Jöjjetek énhozzám!” . Az evangélium ismerteti meg velünk Isten dicsőségét, amely igénk szerint a Jézus Krisztus arcán világol! Pál azt is említi, hogy Isten, aki a teremtés hajnalán meg­szólalt, gyújtott világosságot a mi szivünkben is. Miért? Azért, hogy engedelmeskedjünk Jézus Krisztusnak! Önként és bol­dogan, ahogyan a virág engedelmeskedik a tavasznak. Heti igénk egyébként igen érdekes összefüggést mutat II. Péter 1, 19-ík verssel, ahol Péter azt mondja, hogy jól tesz- szük, ha figyelünk Isten beszédére, mint sötét helyen világoló szövétnekre, míg nappal virrad és hajnalcsillag kél fel a szí­vünkben. Az tehát a teendőnk, hogy boldogan és alázatosan figyel­jünk Jézusra, az ő evangéliumára, Isten beszédére és ennek <4 beszédnek engedelmeskedjünk életűnk minden napján. Fülöp Dezső NAPRÖI—NAPRA VASÁRNAP: ZSOLTÁROK 106, 3; MÁTÉ 7, 12. — Jézus egyszerű parancsa: ne várjuk, hogy a „másik” kezdje a szere­tetet és a megbocsátást. Kezdjük el mi, mert amit akarunk; hogy az emberek tegyék velünk, mindazt nekünk is úgy keli velük tenni. 2. Péter 1, 16—21; Zsolt. 97. HÉTFŐ: ÉZSAIÁS 60, 15; JELENÉSEK 21, 3. — Isten Krisztusban közénk telepedett, hogy velünk maradjon, meg­szépítse és értékessé tegye az életünket. 2. Korinthus 3, 12—18; Máté 11, 20—30. KEDD: ZSOLTÁROK 84, 5; CSELEKEDETEK 2, 43, 47. A gyülekezetben egymás hite által épülhetünk. Éljünk a lehe­tőségekkel és keressük azokat, akikkel a hit összeköt, A közös éneklés, igehallgatás, imádság és Úrvacsora munkálja a kö­zösséget Istennel 'és egymással. 2. Kor. 4, 3—12; Máté 12, 1—21; SZERDA:'ZSOLTÁROK 112. 1; JÁNOS 14, 15. — Isten pa­rancsolatai nem korlátok életutunkon, hanem szegélyezik utunkat, hogy megóvjanak a mélységekbe eséstől. 2. Kor; 4, 13—18; Máté 12, 22—37. CSÜTÖRTÖK: ZSOLTÁROK 97, 6; JELENÉSEK 15, 4. A hivő szem az egész világot Isten kezenyomának tekinti. Nyíljék meg a szánk hálaadásra, mert Atyánk gondot visel rólunk. Gal. 1, 11—24; Máté 12, 38—45. PÉNTEK: ÉZSAIÁS 30, 15; JÁNOS 14, 27. — Jézus békes­sége Istennel ellenséges szívünket békíti meg és ebből követ­kezik, hogy munkáljuk a jó rendet és a békét is. Kolossá 1; 24—29; Máté 12, 46—50. SZOMBAT: JEREMIÁS SIR. 3, 57; JÁNOS 14, 27. — Isten­ben bízni annyi, hogy nem nyugtalankodunk és nem félünk! semmiféle élethelyzetben. Hiszen a világ és az életünk a meny- nyei Atya készében van. Filippi 3, 20—4, 1; Máté 13, 1—9í 18—23. Gyakorlati emberszeretet Véletlenül se alázd meg a másikat! Nem mindig kell az ilyesmit akarni — sajnos, megy az magától is. Annál in­kább kell tehát céltudatosan törekednem ara, hogy aka­ratlanul, „spontán szeretet- lenséggel”, a bűntől megron­tott ember magától értetődő, gondtalan gondtalanságával se tiporjam a sarkam alá a má­sikat. Ismétlem: nem elég, ha nem akarom a rosszat. Akar­nom kell a jót! Sokszor úgy érzi.az ember: születésekor mintha minden­kit élethossziglan felhúztak volna arra, hogy mindig igaza legyen, s azt szelíd makacs­sággal, vagy hisztérikus düh­vei védelmezze. Az emberi természetnek ezzel a szüntele­nül önigazságra törő nagy gyarlóságával mindenkor szá­molnunk kell, elsősorban ön­magunkban. Bírjam ki felfor- tyanás -és utólagos neheztelés nélkül, hogy nem mindenki hatódik meg nagyra tartott véleményemtől —, de ugyan­akkor legyek tekintettel a má­sok önérzetére is. Nagyon ko­molyan kell vennem, hogy ha valakinek élesen ellene mon­dok — kivált, ha tanúk előtt —, az illetőben azonnal, mondhatni önműködően meg­születik az ellenhatás. Ez a megalázottsági érzés általában többszöröse a vélt, vagy való­ságos megalázásnak; minden­esetre annál erősebb, minél keményebb volt a szó s mi­nél kényesebb a helyzet, amelyben elhangzott. Meg kell jegyeznünk, hogy az efféle el­lenhatáson az igen józan, igaz­ságos gondolkozásé, nagy ön­fegyelemmel rendelkező em­berek sem tudják csak úgy egyszerűen túltenni magukat, a fegyelmezetlenek és fal- ruvalkodottak pedig rögtöni „robbannak” tőle s már kész is a keserű és tartós harag. Ilyenkor már nem a tárgyi igazság az „érdekes”, s hiába is hivatkoznak rá, egyiket sem ez érdekli, hanem - a másik kétvállra fektetése, „kikészí­tése”. Ha aztán netalán vala­melyik „győz”, ellenfelét még elkeseredettebb harag tölti el — egy évi tartóssági garan­ciát nyugodtan lehetne adni rá — s epedve várja az alkal­mat, hogy elégtételt vegyen. Még „híveket” is igyekszik szerezni magának, hogy le­gyenek, akik segítenek neki haragudni. Az ilyesminek akárhányszor egy egész kö­zösség is kárát látja. Éppen ezért: Lehetőleg kerüld az éles el­lentmondást! Engedd, hogy embertársad megmentse a lát­szatot, és ne kelljen nyilváno­san szégyenkeznie! Ha pedig meg kell bírálnod, ezt, ha csak egy mód van rá, négyszemközt tedd és csöndesen, s akkor is először keress valami dicsér- hetőt az illető munkájában, magatartásában, és azzal kezdd! Semmiképpen se be­szélj úgy, mintha veled ha­sonló vagy más hiba meg sem történhetne. Jó, ha inkább kér­dő formában bírálsz: aránylag könnyebben fogadja el em­bertársad a kritikát, ha a felét ő maga mondhatta ki kérdé­sed nyomán. Esetleg így: Ta­lán valami baj van otthon? Máskor mintha több kedvvel dolgozna! — stb. Tudjuk, hogy ostyában a legkeserűbb pirulát is le le­het nyelni. A szeretet ugyan nem puszta „csomagolás”, de éppen, mivel több annál, miért ne törődne ilyen sokat jelentő apróságokkal! < Bodrog Miklós Bíráló megjegyzések a ',The (Chicago) A befolyásos „öku­menikus” hetilap, „The Chris­tian Century” (Chicago) vezér­cikkben követeli mértékadó helyektől, hogy a nyilvános­ságot jobban tájékoztassák a folyamatban levő egyházi uniós-megbeszélésekről. (Az amerikai evangéliumi egyhá­zak uniós terveiről hosszú idő óta tárgyalnak. Szerk.) „Miért veszi körül — kérdezi az új­ság — ezeket a megbeszélése­ket, főleg kezdeti stádiumuk­ban, oly sok titokzatosság?” Az érdekelt egyházak minden gyülekezeti tagjának megvan az a joga, hogy tájékozott le­gyen azokról az álláspontok­ról, amelyeket saját egyháza vagy a tárgyaló egyházak bár­melyike képvisel. Christian Csrstury”-ben A sajtót — mondja a Chris­tian Century — csak akkor engedik majd oda az uniós­tárgyalásokhoz, ha már döntés született, illetve közvetlenül a döntés előtt állnak. Az egy­házi tárgyaló felek sajtói is nagyon kevés anyaggal ren­delkeznek ahhoz, hogy tájé­koztathatnák a sajtót, vagy a gyülekezeteket. Az egyházi közvéleményt; amelynek semmi lehetősége nincs, hogy az egység-tárgya­lások döntő kezdeti stádiumá­ban a különféle érveket hallja és azokat megítélje, ily módon nagyon tanulságos tapasztala­toktól rabolják meg — állapít­Némelyeknek rossz emlé­kezőtehetségük okoz gondot, másoknak pedig az, hogy nem tudnak felejteni. * Okos elégedetlenség az, amely valami nemes célra irányul. A csoda nem valami hal­latlan vallási szenzáció. Ha Isten belenyúl az életünk­be, az a csoda, függetlenül attól, hogy a felületes szem­lélő ezt elképesztőnek találja. TTTTTTTTTTTTTrTTTTTTTTyyTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVVTTVTTTTTTTTTVT» (feec&ks&dj­Anyuka féltve őrzi befőt­téit. Csak ritka alkalmakkor: születésnap, névnap, nagyobb ünnep vagy betegség idején engedélyez egy-egy üveggel. Hiába: több nap, mint befőtt. Egy alkalommal váratlanul tálal kompótot az ebéd vé­gén. A gyerekek meglepőd­nek. Nem értik a dolgot. Mi történhetett? Nincs se családi, se pirosbetűs ünnep? Még be­tegség sincs, — Nahát! Befőttet hozott anyuka — kiált fel meglepet­ten a nagyobbik fiú. — Milyen jó is hozzánk! — lelkesül a középsó. — Meg a jó Isten is! — je­lenti ki a legkisebb. — Miért? Nem anyukánk fáradt vele a nyáron? — csat­tant fel anyja védelmében a nagyobb. _— De a penészt ki küldte rá? Nem a jó Isten? — vágja vissza mély meggyőződéssel a legkisebb, Z. L*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents