Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-20 / 42. szám
KP. BÉRM. BP. m XXVIII. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM 1963. október 20. Ära: 1,40 forint „A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma44—Mt. 6, 11. Az élet szolgálatában Az Északi Egyházkerület közgyűlése IMÁDKOZZUNK Egész napos munka folyt október 9-én az Egyetemes Székházban. Az Északi Evangélikus Egyházkerület tartotta gyűléseit. Délelőtt 9 órakor a számvevőszék, 11 órakor az egyházkerületi tanács, ezt követően pedig a közgyűlést előkészítő értekezlet ülésezett. A közgyűlést fél 5 órakor istentisztelet előzte meg, amelyen HALÁSZ BÉLA esperes hirdette az igét. Délután 5 órakor kezdődött a közgyűlés D. DK. VETŐ LAJOS püspök és DK. FEKETE ZOLTÁN kerületi felügyelő elnökletével. A kerületi felügyelő megnyitója során köszöntötte a közgyűlést és annak vendégeit, közöttük DK. BARTHA TIBOR református püspököt, a Magyarországi Református Egyház konventi és zsinati elnökét, KÄLDY ZOLTÁNT, a Déli Egyházkerület püspökét, DUSICZA FERENCET, a református egyház konventi tanácsosát, Teológiánk DÉKÁNJÁT és PRO- DÉKÁNJÁT, és az Evangélikus Élet SZERKESZTŐJÉT. Majd D. dr. Vető Lajos püspök terjesztette elő jelentését, amelyet az alábbiakban ismertetünk kivonatosan: Az élet a Szentírásban ezzel kapcsolatos tárgyalások elé és minden erőfeszítésre, amelynek célja a hidegháború megszüntetése, az általános és teljes leszerelés megvalósítása, a gyarmati kérdés felszámolása és a háborúmentes történelmi fejlődés biztosítása. Egyházpolitikai magatartásunk. Máté 12.9—14 Ür Jézus Krisztus! Hálát adunk Neked, hogy megtisztítottad Istenünk törvényét a rátapadt emberi magyarázatoktól. Amikor meggyógyítottad szombaton a bénakezű embert, áttörted az ünnepnap megszentelésének téves értelmezését. Magasztalunk azért, hogy megmutattad, nem az ünnep a fontos, hanem az ember. Áldunk Téged, hogy világossá tetted követőid előtt: a legnagyobb törvény a szeretet. Kérünk, tanácsolj bennünket is ezzel a cselekedeteddel, amikor bizonytalanná válunk abban, hogy mit kell tennünk. Kötelességeink vélt vagy valóságos összeütközésekor tedd előttünk döntő mértékké a szeretetet. S bármilyen kérdés, válaszút elé kerülünk életünkben, segíts, hogy mindig a szeretet alap ján döntsünk. Add, hogy az emberek és az emberiség java le bégjén szemünk előtt, amikor a világ mai kérdéseiben, nehézségeiben és feladataiban tájékozódunk. Állítsd cselekvésünk középpontjába az embert, aki drága Neked és a mi szerető Mennyei Atyánknak. Tedd példádat világítóvá mindnyájunk előtt, hogy munkánkat mások javára végezzük. Mutasd meg nekünk egyenként az összefüggést hétköznapi foglalkozásunk és mások élete között, hogy meglássuk, amikor munkánkat végezzük, ebből az emberek java származik. Így szenteld meg hivatásunk teljesítését, hogy folytatása lehessen annak a sok jónak, amit Te végeztél a földön az utadba került emberek áldására. Ne engedd, hogy közben elfeledkezzünk legnagyobb mun kádról: halálodról, amellyel elvégezted a ml üdvösségünk meg szerzését. Ennek boldog hitében indulunk a Te nyomodban, hogy valamit ml is tegyünk földi életünk idejében mások meg segítéséért. Áldd meg á keresztyéneket, hogy az ő munkájuk is elősegítse a Földön embertársaik szebb életét. Ámen. A SZENTÍRÁS MINDKÉT RÉSZE az életet tartja a legnagyobb földi értéknek. Az ótestamentumban a tíz parancsolat közül az egyik: Ne ölj, — védi az életet, s a legsúlyosabb bűnök közé sorolja az élet kioltását. Az újtestamentumban magáról Jézus Krisztusról lépten-nyomon azt olvassuk, hogy ő „az élet”. Az életet védi a „Ne ölj” parancsolat által is Isten. De amúgy is múlandónak tünteti fel a Szentírás az élő embert. Az ótestamentomi parancsolatot, — Ne ölj; — általában véve, individuálisan, csak az egyes emberre vonatkozóan értelmezték. A közösségnek azonban megvolt a joga arra, hogy igazságszolgáltatás címén megöljön bűnösöket. De ótestamentomi próféták nyomán az újtestamentomban a háborúra is vonatkoztatják az élet védelmére vonatkozó törvényt, s a végső reménység tárgyává teszik a háborúmentes időket, amikor a fegyverekből békés szerszámokat készítenek. Általában véve azonban, a háborút egészen napjainkig, nemcsak megengedett dolognak tartották a hivatalos, nagy egyházak, hanem férfias és hősi dolognak, amelyre már gyermekkoruktól készítették elő lélekben a férfiakat (Sámson, Dávid és Góliát.) Csak a mi korunkban jutott el az emberiség oda, hogy a háborút a legnagyobb bűnnek tartsa, amelytől óvni, védeni kell a világot. Kétségtelen, hogy a keresztyénség végső reménységei és vára- dalmai itt találkoznak a békemozgalom célkitűzéseivel Ezért természetes az, hogy az Isten Igéjéhez hű keresztyénség szívvel-lélekkel támogatja egyrészt a háború megakadályozására irányuló törekvéseket, másfelől annak a társadalmi rendnek a felépítését, amely minden ember számára biztosítani törekszik az emberséges, igazságos életfeltételeket. Az élet nagyra értékelése a bókemozgalomnak és a jobb társadalmi rend felépítésének is közös gyökere. Mi keresztyének, akik Megváltónkat úgy ismerjük, mint aki az Élet, s akik Istenben teremtő Atyánkat, imádjuk, ezért értünk egyet a békemozgalommal és az új társadalmi rend építésével. A püspöki jelentés ezután az egyházkerületben folyó ige hirdetői szolgálattal foglalko zott. Az esperesi jelentések tükrében mutatta meg, hogy az igehirdetések mennyiségé nél is fontosabbnak kell tartanunk az egyházi életben szolgálat minőségét. Egyházunk és az emberiség nagy kérdései A LELKÉSZEK NEMZETI FELADATAINKAT s az egész emberiség irányában érzeti felelősségünket értik, vállalják és meg is szólaltatják. Hadd idézzek néhány szép megnyilatkozást az esperesi jelentésekből: „Napjainkban igen kicsi lett a világ, és ezzel megnőtt az egyes ember látása és felelőssége. Kicsi lett a világ nemcsak a tv képernyőjén, és a hang sebességét rég túlszárnyaló repülőgépekkel, hanem kicsi lett a rakéták és tömegpusztító fegyverek hatósugarában is. A világért élni, ma annyit jelent: az emberiség békés, háború- és fegyvermentes jövőjéért dolgozni. Ez ma már nem csupán egy-két »békepap« ügye, sőt nemcsak a keleti táborban felismert nagy feladat és célkitűzés, hanem egyetemes emberi feladat és létkérdés. Van, aki a béke ügyének szolgálatát keresztyén hite alapján, van, aki józan esze, és van, aki mindkettő alapján azért, mert ember, aki félti gyermekei és unokái jövőjét. Az egyik azért harcol érte, mert ismeri az evangéliumot, a másik azért, mert ismeri az atomfizikát. Ez azért, mert lélekben megjárta a Golgothát, a másik azért, mert testben megjárta Hiroshimát. Ebben egyek vagyunk minden józan gondolkodású emberrel, bármelyik táborhoz, felekezethez, vagy világnézethez is tartozzék” (Weltler Rezső). Valamennyi esperesi jelentés méltatja lelkészi karunk, espereseink, püspökeink részvételét a békemozgalomban s a közéletben, valamint a Prágai Keresztyén Békekonferenciát, s annak munkájában való részvételünket. Általában lelkészi karunk nagyon sokat fejlődött nemzeti feladataink felismerése, vállalása és végzése tekintetében. A Moszkvában aláírt részleges, atomcsendegyez- ményt mindenfelé örömmel fogadták s reménységgel néza) EGYHÁZUNK tTJAMA is ugyanaz, mint ami volt tavaly, vagy két éve, s amelyet 1948 óta tapostunk ki. Hazánk és népünk életét jellemzi, hogy a szocializmus építése nagy lépésekben halad előre, a népfront-politika széleskörűen bontakozik ki, s a szocialista törvényesség érvényesül, világpolitikai téren lanyhul a hidegháború, a szocialista és kapitalista világ békés együttélése olyan kézzelfogható jelekkel jár együtt, mint amilyen a moszkvai részleges atomcsend megállapodás s az ENSZ mostani közgyűlésének barátságos és békés szelleme. Ezek a kézen fekvő és örvendetes tények nem zavarhatnak meg bennünket egyházpolitikai magatartásunk határozottságában és szilárdságában, sőt inkább fokozzák azt. Az említett örvendetes tények bizonyára közrejátszanak abban, hogy egyházunkban a haladó erők létszámszerűen is növekszenek és hogy igen sokan igyekeznek felzárkózni azokhoz, akik már régebben a helyes útra találtak s azon jártak egyházpolitikai téren. Ez az út kiállotta másfél évtized próbáját. Nyilvánvaló, hogyha nem akarunk súlyosan elté- velyedni, a továbbiakban még hűségesebben kell rajta járnunk. A pozitív teológiai állásfoglalás a béke és a haladás ügye mellett győzött egyházunkban. Sokan feladták korábbi helytelen nézeteiket. Mi ennek csak örülni tudunk. Sorainkban mindenkit szívesen látunk, örülünk annak, ha minél többen vagyunk, akik egyházunk jó útján járunk. b) Mit értünk egyházunk mai útja alatt? Csak a fontosabb kifejezéseket és formulákat idézem emlékezetünkbe. Egyház vagyunk és egyház akarunk is lenni a szocializmust építő Magyar Népköztársaságban, s gyakorlati téren népünk és az emberiség érdekében szükségesnek tartjuk az együttműködést minden jó- akaratú emberrel a népfront- politika értelmében, s azt végezzük is. Államunkhoz való viszonyunk kifogástalanul jó, államunk értékeli egyházunknak az emberiség és népünk érdekében kifejtett ténykedését, békemunkáját, a népfrontban való munkáját, az alkotmányunkban biztosított vallásgyakorlat szabadságát megtartatja. vállalja. Az egyik azért, mert nek az ENSZ tizennyolcadik Krisztus tanítványa, a másik | ülésszakának munkája és az c) Mi a feladata egyházunknak a szoicalizmust építő Magyar Népköztársaságban? Erre a kérdésre két pontban felelhetünk. Arra törekszünk, ahhoz ragaszkodunk, hogy egyházunk a szocializmus útján járó népünk körében is egyház legyen és egyház maradjon. Ez (Folytatás a 2. oldalon) A mtuiUa ifabsa-ttyO' Az egyik Békés megyei nyomda nyugalomba vonuló öreg szedője a kollegáktól elköszönő beszédében gyönyörű mondatot idézett a híres írótól: „Az emberben mindennek szépnek kell lennie!” Ugyanebben a búcsúbeszédben az öreg nyomdász így vallott a munkáról, a munka szépségéről és öröméről: „A gondok között is legyen egy-egy mosolyunk!” Az öreg nyomdász szép szavai szálltak át a szívemen* amikor elolvastam a vasárnap igéit a munkáról, a munka mosolyáról, a munkatárs sze- retetéről, a munka gyógyító szépségéről. Nekünk hivő embereknek sokat mondanak a vasárnapi igék a munka mosolyáról. Először is azt, hogy a munkának mosolya, öröme van, nert amikor dolgozom, Isten munkatársa vagyok. Minden munka megbízatás, munkatársi megbecsülés Istentől a hivő ember számára. Nagy dolog az, hogy Isten munkára méltatja az embert és megadja azt az örömet, hogy valahol valamit megvalósítsunk rilág- szépítő örök terveiből. Ez a munka mosolya, igazi öröme, hogy a világ szépítéséhez az én kicsi munkám is hozzátartozik. Az én munkámmal is több és szebb lesz valahol a világ! így adja a hűséges munka az Istennek való engedelmesség szép örömét. Mosolya van a munkának abban is, hogy nemesak Isten előtt, de emberek között, helyesebben emberekkel együtt dolgozhatom. Isten úgy teremtette a munkát hogy itt együtt akarja látni és testvérként találni az embereket Nemcsak a szeretet kapcsolja egybe az embereket hanem a munka is. A munkaasztal, a mező, a műhely éppen olyan oltár a hivő ember számára, mint a temploma, vagy az otthona. Mosolya van a munkának abban is, hogy a munka nemcsak az életet teszi szebbé; de széppé teszi az én életemet is. Isten megáldja a munkát és megáldja a munkást. A munkából nemcsak kenyér születik, de rend, békesség; és boldogság. Az elvégzett munka öröme, a munka mosolya Isten gazdag ráadása. Mosolya van a munkának; mert a munka mindig gyógyítás. Erő a kísértések között, hiányok helyrehozása, a béke biztosítása,, a reménység rend- le, egyszóval egészséges élet! A munka az Isten előtt, emberek között élő hivő ember egyensúlya, testvéri tartása, hivő hivatása! Mosolya van a munkának, mert megtanít Isten akarata szerint derűsen és gazdagítva élni. Együtt másokkal — másokén! Valaki így vallott egyszer a hivő ember munkájáról: — Nem pénzt kell csinálni, hanem örömet! Erre a munkára mindenki alkalmas és ezt a munkát mindig mosollyal, örömmel áldja meg az Isten! (D
