Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-10-13 / 41. szám

HIRER MAS ÜT on Mikeás 6,6—8 Nagyon kijózanító Istennek ez az üzenete. Istent nem lehet kerülő utakon megkörnyékezni. Megvesztegetni. Megvásárolni. Nem áldozatokon, nem piacon vett oltári ajándékokban, nem bolti gyertyák lángjában gyönyörködik. Ennek az igének két és félezer éves patinája átemel ben­nünket a kor történeti keretén — amelyben íródott —, igaz­sága időfelettivé, s így a mai életünk számára is aktuális üze­netté teszi. Egy kérdést félreérthetetlenül azonnal tisztáz. Nem vagyok helyettesíthető. Ha a legdrágább kincsemet áldoznám is fel, egy lépéssel sem kerülhetek közelebb Istenhez. Nem vásárolt ajándékot kell vinnem Isten elébe, legyen az bármilyen drága vagy szent — ebben nem gyönyörködik az Űr —, nekem kell Őhozzá mennem. De más úton, mint eddig. A tékozló fiú őszinte bűnbánatával. A keresztyénség elérkezett a koegziszten- cia ünnepi pillanatához. Többé már nein kíváncsiak szavakra, de keresik a mást, a többet, a többletet. Az életet, a szebbet. Az új és más utat. Nincs kétség, ez az új és más út az, amit Isten kíván tőlünk, a szeretet, az irgalom, az alázat útja. Ma már nem templomos életem alapján ítélnek meg az emberek — az Ür pedig sohasem! — hanem a templomon kívülin. A hétköznapin. Jézus Urunk nem a templomban elmondott hit­vallásokra kíváncsi, hanem az emberek előtti példamutató ke­resztyén életre. Ez pedig: megmutatni Istent életemben: sze­retni és irgalmasságot cselekedni. Szeretni ott is, hol szeretet- lenséget kapsz cserébe. Irgalmasnak lenni, megbocsátani az ellened vétkezőnek, amikor talán kenyeredről van szó. Ma ezt az embert keresik a keresztyének soraiban. E szerint monda­nak ítéletet rólad, Egyházadról, Uradról a Krisztusról is. Ke­resik, követik, vagy elfordulnak tőle. Ez a felelősségem! Sze­mélyes „ügyemmé” lett az Isten, minthogy én mindig is Isten ^személyes ügye” voltam. Nem arannyal vagy ezüsttel, nem valami anyagi áldozattal vásárolt meg, tett magáévá, hanem a Krisztusban, a Fiában váltott meg. öt áldozta érted, cserébe kéri tőled azt az alázatot, amely el tudja fogadni igéjét. Hitet kíván. Megértést az emberek iránt. Isten nem a mennyben keresi az embereket, hanem itt a földön. Plachy Lajos ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 1963. október 13-án Deák tér de. 9 (úrv.) dr. Kékén András, de. 11 (úrv.) Hafenscher Károly, du. 5 Hafenscher Károly, du. 6 szeretetvendégség: dr. Ké­kén András. Fasor de. fél 10 Har­mati Béla. de.. 11 Harmati Béla, du. 6 Harmati Béla. Dózsa György út de. fél 10. Üllői út 24. de. fél 11 Grünvalszky Károly. Karácsony Sándor u. de. 9 Grünvalszky Ká­roly. Rákóczi út 57/b. de. 10 (sziovák) dr. Szilády Jenő, de. 12 Grünvalszky Károly. Thaly Kál­mán u. de. 10 Szirmai Zoltán, de. 11 Rédey Pál, du. 6 Szirmai Zol­tán. Kőbánya de. 10 Veöreös Imre. Utász u. de. 9 Veöreös Imre. Va.ida Péter u. de. fél 12 Veöreös' Imre. Zugló de. 11 (úrv.) Detre Já­nos, du. 4 szeretetvendégség. Rá­kosfalva de. 8 Boros Károly. Gyarmat u. de. fél 10 Detre Já­nos. Fóti út de. 11 Káposzta La- 30S. Váci út de. 8 Káposzta La­jos. Frangepán u. de. fél 9. Üj- jpest de. 10 Roszik Mihály. Pest­erzsébet de. 10 Bencze Imre. So- roksár-Üjtelep de. fél 9 Bencze Imre. Pestújhely de. 10 Kürtösi Kálmán. Rákospalota-MÁV-telep de. 8. Rákospalota-Nagytemplorii de. 10. Rákospalota-Kistemplom du. 3. Rákosszentmihály de. fél 11 Karner Ágoston. Sashalom de. 9 Karner Ágoston. Rákoscsaba de. 9 Békés József. Rákoshegy de. 9. Rákosliget de.. 10. Rákoskeresztúr de. fél 11, du. fél 3. Bécsikapu tér de. 9 Schreiner Vilmos, de. 11 Bárdosi Tibor, du. 7 Schreiner Vilmos. Torockó tér de. fél 9 Bárdosi Tibor. Óbuda de. 9 Vámos József, de. 10 (úrv.) Fülöp Dezső, du. 5. Vámos Jó­zsef. XII. Tarcsay Vilmos u. de. 9 Ruttkay Elemér, de. 11 Ruttkay Elemér, du. fél 7 Ruttkay Elemér. Diána út de. fél 9 Csengődy László. Pésthidegkút de. fél 11 Csengődy László. Kelenföld de. 8 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, de. 11 (úrv.) dr. Rezessy Zoltán, du. 6 Uzon László. Németvölgyi út de. 9 Uzon T.ászló. Keienvölgy de. 9 Visontai Róbert. Budafok de. 11 Visontai Róbert. Albertfalva de. 7. Nagytétény du. 3. Csillaghegy de. fél 10. Csepel de. 11. — Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon az oltár­terítő színe: zöld. A vasárnap oltári igéje: Jn 15, 9—14; szó­széki igéje; Mikeás, 6, 6—8. Délután szabadon választott ige. — AZ ÉSZAKI EVANGÉ­LIKUS EGYHÁZKERÜLET október 9-én tartotta közgyű­lését az Egyetemes Székház dísztermében. A közgyűlésről tájékoztatót lapunk következő számában adunk. — SOMLÓSZÖLLÖS. A gyülekezet új orgonájának, amelyet átépítéssel Trajtler Gábor tervezett, műszaki át­vételét a tervező az elmúlt hó­napban végezte el. Ez alka­lommal egyházi ünnepet tar­tottak, amelyen Koren Emil esperes, a Gyülekezeti Segély országos vezetője prédikált és Trajtler Gábor orgonaművész orgonáit. — BUDAPEST-FASOR. Szep­tember 29-én gyülekezeti sze­retetvendégség keretében dr. Berki Feriz orthodox protoie- rei tartott előadást az Athos- hegyi kolostorközösség ezer­éves ünnepéről. Október 6-án istentiszteleten megemlékeztek a fasori templom felszentelésé­nek 58. évfordulójáról. — FELSŐPETÉNY. Október 13-án CSENDES NAP lesz a gyülekezetben, Harkányi László egyetemes főtitkár, Korén Emil esperes, Gádor András lelkész, az Evangélikus Élet szerkesztője, Szabó István lelkész és Záborszky Csaba lelkész szolgálatával. — LELKÉSZIKTATÁS. Nagy Istvánt, a tatai gyülekezet egy­hangúan meghívott lelkészét október 20-án délelőtt 10 óra­kor kezdődő istentiszteleten iktatja tisztségébe Selmeczi János esperes. — DIÓSGYÖRVASGYAR. a diósgyőrvasgyári evangélikus egyházközség temploma fel­szentelésének 25. évfordulója alkalmából október 13-án, Szentháromság ünnepe utáni 18. vasárnapon D. dr. Vető Lajos püspök szolgálatával jubileumi ünnepet rendez. — DR. SZÖRÁDY ISTVÁN ny. ideggyógyász-főorvos és DR. SZÁK GYÖRGY ny. szak- állatörvos, gyulai gyülekeze­tünk másodfelügyelő je, illetve számvevőszéki elnöke, arany­diplomát nyertek. — BUNDÁK. IRHÁK átszabása, tisztítása, festése Somogyi szűcs­nél, Bp., V. Kossuth Lajos u. 1. Udvarban. Meghalt Sík Sándor Sík Sándor bölcseletdoktor, aranymisés áldozópap, a Ma­gyar Piarista Rendtartomány főnöke, nyugalmazott egyetemi nyilvános rendes tanár, Kos- suth-díjas, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja, a Vigília folyóirat főszerkesztője 1963. szeptember 28-án, életéinek 75., szerzetességének 60., áldozó­papságának 53, évében hosszas, türelemmel viselt szenvedés után csendesen elhunyt. Októ­ber 4-én helyezték örök nyu­galomra a Farkasréti temető­ben. Sík Sándor Budapesten szü­letett 1889. január 20-án. 1903. augusztus 27-én lépett a Piarista Rendbe. 1911. július 30-án szentelték pappá. Az 1910—11-es tanévben a váci piarista gimnáziumban taní­tott, majd 1915-től 1930-ig a budapesti piarista gimnázium tanára volt. 1930-tól a szegedi Tudományegyetemen a ma­gyar irodalomtörténet profesz- szora. 1945-től az Országos Köznevelési Tanács ügyvezető­alelnöki tisztjét is ellátja. 1946-tól ismét Budapesten mű­ködik mint rendfőnöki taná­csos, 1947 óta pedig a magyar Piarista Rendtartomány fő­nöke. „Az Isten küld, testvéreim, tinéktek Hogy sugarai eleven tüzet, Amik Arcáról a szívembe égtek, Sugározzam csendesen szerteszét. A testvéreknek, kik az éjben járnak: Az Isten küldött, szentjános bogárnak.” (Sík Sándor) — HÁZASSÁG. Dr. Vető András és Nyáry Magdolna Judit október 5-én tartották esküvőjüket a budavári temp­lomban. — ZONGORA, rövid, kereszt- húros, Reinhold gyártmány el­adó. Érdeklődés a megbízottnál: Stefanik Lászlóné, Sopron, Május 1. tér 63., vagy a tulajdonosnál: Horváth Blanka. Gyenesdiás, Ka- pemaum. — BUDAPESTI gyermektelen orvoscsalád, bentlakó háztartási alkalmazottat keres. Cím a kiadó­ban. — DEZSŐ IMRE ES FELESÉGE, a gyenesdiási Belmissziói Otthon 12 éven át hűséges munkásai nyugalomba vonultak. Helyükre keresünk Kaqernaum konyhájára szakácsnőnek és beszerzőnek egy házaspárt. Jelentkezést Kaper- naum, Gyenesdiás címre kérjük. HÉTRŐL—HÉTRE Szeretet hét 1 Jn 4,3L Évről évre színes plakátok hívják fel az emberek figyel mét a könyvhétre, borhétre. A szeretet hetét nem hirdetik moz­gósító plakátok. Utcasarki sátrakban, vagy jegenyesorok ár­nyékában nem kínálgatják áruját. Mindössze a bibliaolvasók, szerény táborának szeme akad meg e heti vezérigén, amely nagy nyomatékkai az atyafiúi szeretetet helyezi szívünkre. Nem azért noszogat vételére, mert felhalmozódott a készlet és jó lenne egy részén túladni. Ellenkezőleg, sokszor hiánycikk és hiánya miatt szégyenkezünk és szenvedünk. Korszakunk egy kicsit a műanyaggyártás korszaka is. Féh- sorolhatatlanul sok minden készül műanyagból. Tartós, jó és hasznos. A szeretetet azonban nem lehet műanyagból előállí­tani. Ott terem, vagy nem terem a szív talaján. Minden „mű- szeretet” előbb, vagy utóbb kiábrándulást és botránkozást kelti Csinált ízű, tápérték nélkül való eledel. Lelki gyomorrontást okoz. A valódi szeretet ellenben annál hasznosabb. Előnyei a használat során mutatkoznak meg igazán. Tud tűrni és megbo­csátani. Nem fennhéjázó, hanem szerény. Nem önző, hanem segíteni kész. örülni tud irigykedés nélkül azzal, aki örül. Van ideje meghallgatni a másik ember panaszát, ha sietős is a dol­ga. Van felelőssége megmondani az igazságot akkor is, ha az nem népszerű. Tud bízni és bizalmat ébreszteni. Bátorítóan rád köszön, ha. mások a túlsó sorra térnek ki előled. Tágszívűen testvérnek érzi, nemcsak távoli földrészek ismeretlen ember­millióit hanem a társbérlőt és a vetélytársat is. Igazi szépsége ott bontakozik ki, gazdag ízű, változatos gyümölcsei ott fejlődnek és érnek, ahol nem önálló tenyészet­ben kísérleteznek vele, hanem úgyt ahogy János apostol ajánl­ja: összefüggésben Isten irántunk való irgalmas szeretetével és Isten iránt való hálás szeretetünkkel. így azután bírja a „stra­pát”. Nem fonnyasztja el a visszhangtalanság kedvezőtlen lég­köre. Gyűlölködés szele nem oltja ki lángját. Valamikor ilyen bizonyítványt állított iá a keresztyénekről az iránta elfogultsággal alig vádolható pogányság: „lássátok ezek.mennyire szeretik egymást”. Jó lenne, ha ezt ma is el­mondhatnák rólunk keresztyénekről. De még jobban szeret­ném, ha ebben a változatban találkozhatnánk vele: „lássátok ezek mennyire szeretik az embert”. Szalay Sándor NAPRÖIi—NAPRA HÉTFŐ: ZSOLTÁROK 51,12—13; LUKACS 11,13 — A bűn az, ami Isten és közöttem van, tehát eltakarja előlem Isten atyai arcát. Az imádság útján kereshetem és Krisztusban ta­lálhatom meg Öt. I. Thess. 4,9—12; Zsidók 1,1—4. KEDD: ZSOLTÁROK 118,26; LUKÁCS 12,36. — Az élet motorja a szív. De nemcsak motorja, hanem irányítója is cse­lekedeteinknek. Ezért fontos az, hogy ez a szív tiszta legyen, „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten!” L Mózes 4,2/b—15j Zsidók 1,5—14. SZERDA: ZSOLTÁROK 63,9; CSELEKEDETEK 10,2 — A3 Isten által megtisztított szív várja az Urat, várja útmutatását, ragaszkodik Hozzá, s a hétköznapi életben gyümölcsei vannak« I. János 4,7—16/a; Zsidók 2,1—10. CSÜTÖRTÖK: I. SÄMUEL 14,6; ZSIDÓK 13,5. — Amikor mi emberileg próbálunk szeretni, akkor látjuk, hogy „nem ab­ban van a szeretet, hogy ml szerettük Istent, hanem abban* hogy Ö szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.” V. Mózes 30,11—14; Zsidók 2,11—18. PÉNTEK: ZSOLTÁROK 119,67; CSELEKEDETEK-26,14. — Isten, Jézus Krisztus által megszólít ma is, mint ahogy szólt Saulnak. Egyedül Ö tehet bennünket tanítvánnyá, a tévelygőt pedig vigyázóvá. II. Kor. 8,1—9; Zsidók 3,1—6. SZOMBAT: I. KIRÁLYOK 18,30; CSELEKEDETEK 19A1-» 18. — A hétvégi hálaadásunk hangozzék így: Atyánk! Szeretet­tel hívtál el minket néped tagjaivá. Ne engedd, hogy szeretet­lenek, irigyek és önzők legyünk. Add, hogy hitünkről a szere­tet cselekedeivel és áldozatával tegyünk bizonyságot. Cseleke­detek 5,1—11; Zsidók 3,7—19, Káposzta Lajos Az észt Lutheránus Egyház AZ EGYHÁZ A SZOVJETUNIÓBAN A Balti Köztársaságok 1940- feen bekövetkezett egyesülése a Szovjetunióval az egyházi élet számára is változást jelentett. Valamennyi, a Szovjetunióban érvényes, egyházra vonatkozó törvény, életbe lépett. Szétvált az állam és az egyház. A val­lás gyakorlásának szabadsága csakúgy, mint a vallásellenes propaganda szabadsága, min­den állampolgár számára biz­tosított. És ha korábban a cári Oroszországban a görögkato­likus egyház volt az államegy­ház, és a protestáns egyházak (az evangélikus-lutheránus és a református) csak megtűrt egyházak voltak, az úgyneve­zett keresztyén szekták műkö­dése pedig tilos volt, most a Szovjetunióban törvény bizto­sítja minden vallásfelekezet és egyház egyenjogúságát. Min­den polgárnak joga van vala­milyen hitet vallani és joga van nem hinni. Az állam biz­tosítja a gyülekezetek, a gyü­lekezetek összessége, az egy­ház számára az önkormányzás teljes szabadságát azzal az egyetlen feltétellel, hogy senki sem hághatja át a Szovjetunió­ban érvényben levő törvénye­ket. A lelkészek és a hivők teljesjogú állampolgárok, az or­szág nyilvános és politikai éle­tében ugyanolyan joggal vehet­nek részt, mint a nem hivők. Egyetlen hivatalos okmányon sem tüntetik föl a felekezeti hovatartozandóságot s így az sem hátrányt, sem előnyt nem jelent, ugyancsak nem tüntetik fel, hogy valaki tagja vagy nem tagja valamelyik egyház­nak. Az állam gondoskodik va’amennyi polgára egészség­D. Jaan Kiivit tallini észt ér­sek ügyi és szociális ellátásáról, csakúgy, mint a népoktatás­ról. Ezért az egyháznak nin­csenek speciális ilyen termé­szetű intézményei, kórházak, vagy gyermeknevélő intézmé­nyek. A lelkészek javadalmá­ról a lehetőségekhez képest- az egyház maga gondoskodik. A templomokat és az isten­tiszteletek számára szükséges eszközöket a regisztrált gyü­lekezetek számára — ame­lyek nem jogi személyek — térítés és határidő nélkül az egyház rendelkezésére bocsát­ják. Az egyház és a gyüleke­zetek, lelki életébe az állami hatóságok nem avatkoznak be­le, az egyház tevékenységét — kánoni és dogmatikai kérdése­ket illetően — nem befolyásol­ják és nem korlátozzák. Az egyház maga dolgozza ki tör­vénytervezeteit, amelyek az egyházra és a gyülekezetekre vonatkoznak, és egyházi tör­vényadó szervek helyezik azo­kat érvénybe. A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ ÉS ANNAK KÖVETKEZMÉNYE Az élet minden területén óriási károkat okozott az 1941 júniusában kitört háború, amely mély nyomait hagyta országunk, népünk és egyhá­zunk életében is hátra. Kétszer ment át a front a balti álla­mokon. A pusztulás nagy volt, mert a háború hosszú volt és súlyos. Észtországban 1944 szeptemberében értek véget a harcok. Az egyházi épületek mintegy 75 százaléka elpusz­tult vagy megsérült 1944-ig. A lelkészek egy része elhagyta az országot: 70 lelkész, közöttük az egyházi vezetőség túlnyomó része. Amikor a lakosság visz- szatért a háború csapásaiban elpusztult területekre, a temp­lomok romokban hevertek, hiányoztak a megfelelő épüle­tek, nem voltak lelkészek. Új­ra kellett kezdeniük az életet. A sok gond és feladat mellett kellett a pusztasággá lett te­rületeken a gyülekezeti élet feltételeit megteremteni, az el­pusztult templomokat felépíte­ni, a megsérült egyházi épüle­teket restaurálni, új lelkésze­ket és kántorokat kiképezni. Ez idő szerint Észtországban 168 templomban és imaházban 110 felszentelt lelkész és segéd­lelkész, ezenkívül diakónusok és prédikátorok működnek. A gyülekezetek ugyanolyan mér­tékben szolgálnak, mint a há­ború előtt. Rögtön a háború befejezése után megkezdődött a templomok renoválása és új­jáépítése. Hálásak vagyunk, hogy a kormány a templomok helyreállítása céljára a saját forrásaiból lehetővé tette az építőanyag beszerzését. Ennek az építőanyagnak a megvásár­lásához szükséges összeget és az egyházi élethez szükséges anyagiakat a gyülekezeti ta­gok önkéntes áldozatkészsége biztosítja. A megsérült egyr házi épületek újra rendben vannak, az elpusztultak helyé­be részben újak épültek, rész­ben épülőben vannak. A gyü­lekezet tevékenysége a temp­lom körül összpontosul. Kü­lönleges egyesületek, vagy sa­játos munkaközösségek nin­csenek a gyülekezetben. Vala­mennyi igehirdetési tevékeny­ség az összgyülekezetben fo­lyik. Konfirmáció előtt meg­vizsgálják a konfirmandusok ismereteit a kátéban, a bibliai történetekben és az istentisz­telet rendjében. A JELEN KÉRDÉSEI Az eddig elmondottakból meg lehet érteni, hogy egy sereg kérdés előtt állottunk. Ezeket a kérdéseket az embe­rek és a viszonyok vetették fel. Mindenekelőtt pedig fel­vetette — és ezt mi világosan látjuk — Isten. A kérdések egy részét újból és újból ne­künk szegezte a többszöri há­ború: a szétdúlt templomok, az új egyházi munkaerőszük­séglet, az elpusztított ország­ban a nép, amelynek az egész életét elölről kellett kezdenie. Más kérdések még a régi egy­házból maradtak meg: joga van-e a pásztornak elhagynia a gyülekezetét, disszidálnia, különösen amikor a gyüleke­zete a helyén maradt? Ezt kérdezte tőlünk a háború után egyházunk népe is és ezt mon­dotta azoknak, akik elhagyták a helyüket: Milyen jogon ne­vezik ők magukat továbbra is az észt egyház lelkészeinek a gyülekezetben, amikor egyházi törvényeink értelmében »z egyház vezetőinek és az egy­házkormányzatnak Tallin a székhelye? A széttépett és el­sodort levelek és ágak-e az er­dő, vagy a helyben nőtt fák, amelyek a földben gyökerez­nek, jelentik-e az erdőt? Azt éltük át, hogy minden gazdasági bizonytalanság mel­lett is — miként Izrael népe a pusztában —: mannát nyer­tünk mindennapon és a pi­henőnapra is maradt készlet. A templomok újjáépítésének költségeire lett fedezet; támo­gattuk a lelkészeket, akik a pusztává lett földeken fogtak munkába; a gyülekezetek nagy száma kis házacskát épített vagy vásárolt a lelkésze szá­mára; rendeztük a lelkészek és orgonisták kiképzését, és a munkaerők javadalmát. Való­ságos csoda, hogy amikor meg­kérdeztük a gyülekezeteket a teológiai hallgatók anyagi dol­gában, már az első hónapban több pénz bejött, mint amire egész évben számítottunk. Megértettük, hogy Isten sze- retete hordozott mind ez ideig minket. Megértettük: Isten azon az úton vezeti gyüleke­zeteit, amelyen akarja és nem mi mutatjuk meg neki, melyik a helyes út és Neki melyiken kell járnia. Sohasem szabad elfelejtenünk, hogy nem em­berekkel van dolgunk, hanem Vele, aki az emberek mögött áll. Azonban Isten kérdései a földi egyházhoz, földi dolgok­ra is vonatkoznak. Számára nincsenek mellékes kérdések. Sokat csak arra bíz, aki a ke­vesen is hű. És végül: soha­sem mehetünk el a testvér mellett. Isten az ő Fiát az em­berek javára adta. Mi pedig gyakran habozunk, ha Isten minket oda akar szánni a testvérért. IGENT MONDUNK AZ ISTENTŐL KAPOTT- FELADATOKRA Minél komolyabban meglát­ja egyházunk a maga munka-, ját, a múlt hibáit és fogyaté­kosságait, annál inkább vesz részt az új társadalmi rend kérdéseinek megoldásában« amelyeknek a közelmúltban nem szentelt elég figyelmet. Az egyház nem látta és nem tudatosította, hogy az emberi szükségletek és nyomorúság mögött maga Isten áll és Ő maga kérdez. És a jelen helyzetben nem helyezked­hetünk szembe az életben ható és teremtő erőkkel, mert az egyháznak nem az a fel­adata, hogy egyik vagy másik világnézetnek vagy ideológiá­nak a képviselője legyen. Az egyháznak azt az Üdvözítőt kell vallania, aki ezeket a fel­adatokat adja övéinek, mint az ő végső feladatukat. A mi egy­házunk a történelmi fejlődés­ben Isten hangját hallja és látja adott feladatait. Ehhez mi csak ezt mondhatjuk: „Igen”. A munkamódszert mi választhatjuk, de a feladat marad ez: Krisztus tanúivá lenni azok előtt az emberek előtt is, akik az új társadalmi rendet építik. Miközben mi ki­mondjuk az „igen”-t, igent kell mondanunk azokra a fel­adatokra is, amelyek az em­beriség előtt állnak azzal az elkötelezéssel, hogy a múlt hibái többé meg ne ismétlőd­jenek. Egyike ezeknek a fel­adatoknak a békekérdés. Mi­közben mi saját egyéni életün­ket formáljuk, egyben segíte­ni kell mindenütt, ahol Krisz­tus a mi emberért végzett szolgálatunkat igényli. Vallást tenni Róla annyit jelent; hir­detni Öt szóval is és cseleke­dettel is. Mindaz a cselekedet« amely a szeretetből születik és az Ür iránti engedelmesség­ből, a mi véleményünk sze­rint: Krisztusról való vallás­tétel. Gádor András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents