Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-10-13 / 41. szám
Két békési templom, jubileuma II. KARDOSKÜT AMIKOR A KARDOS KÚTI Templom ÉPÜLT — 25 esztendővel ezelőtt — vásárhelyi káplán voltam és gyakran beszélgettünk a szórványjárás feladatairól, nehézségeiről, örömeiről és fáradságáról. Néhai jó Plavetz Gyula, akkor ott élt nyugdíjas lelkész rendszerint csak legyintett a vásárhelyi szórványokra, imigyen: — Szórvány? Kardoskút! Az ám a szórvány igazán! Huszonöt év kellett, hogy belenézzek szavai értelmébe, ö volt a gyülekezet első lelkésze. Se templom, se gyülekezeti góc, csak tanya és tanya, elszórtan az orosházavidéki magyar rónán, mint tengerben áz apró szigetek. Akkor már Breuer Oszkár volt a lelkész, aki szívós küzdelemmel, az akkori városi urak sok akadékoskodása közben — akik attól féltek, ha templom épül a pusztán, falu fejlődik köré s kisébbedik Orosháza s Vásárhely határa ■— mégis megépítette az ige Hirdetésének s a gyülekezeti életnek ezt a kedves kis fészkét. Saját híveivel is volt mit küzdenie, mert javarészt orosházai gazdák voltak, orosházai otthonnal és vonzással. De kitartó, hűséges munkával megépült a templom s igazuk lett féltükben a városi uraknak: község nőtt a templom körül —, de a nép hasznára. ENNEK A TEMPLOMNAK 25 ÉVES JUBILEUMÁRA teltek meg a padsorok szeptember 22-én, amikor Káldy Zoltán püspök kiszállt az ünneplő gyülekezetbe, kíséretével együtt. Maga a fogadtatás is megkapó volt. A község határában motorkerékpáros bandérium fogadta a püspököt, élén Koszorús Oszkár esperessel és Csizmadia Béla egyházközségi I jegyzővel, akik meleg szavakkal köszöntötték a főpásztort. A püspöki autó motorkerékpárosok kíséretében gördült a templom elé. Ott a presbiterek és hívek koszorújában Sin Ist— A FEJÉR KOMAROMI EGYHÁZMEGYE lelkészi munkaközössége október 9-én tartotta munkaülését Budapesten, Nagy István, Szakáts László, Ka jós János, Sikter László, Németh Géza, Csonka Albert, Péter Jenő lelkészek és Selineczi János esperes szolgálatával. — A BORSOD-HEVESI EGYHÁZMEGYE lelkészi munka- közössége október, 10-én Miskolcon ülésezett. Ez volt ez évi hetedik munkaülése. Áhítatot tartott Völgyes Pál és Túrmezei Sándor, előadást tartottak Tarjáni Gyula, Gál Sándor, Abaffy Gyula lelkészek. A munkaprogramot az esperes tájékoztatója fejezte be. ván gondnok köszöntötte a vendégeket, akik ezután kedves versmondó leánykáktól kaptak virágcsokrokat. Az istentisztelet, amelynek ünnepélyességét az orosházi gyülekezeti énekkar is emelte, komoly elmélyedés alkalma volt a kardoskúti híveknek. Káldy Zoltán püspök igehirdetésében Isten hűségéről szólt, amelyre az embernek felelnie kell. Az üres templom is felelet s a telt templom is az. „Szeressétek vissza Istent — mondotta. Isten azért szeret, hogy a mi szívünket, is szere- tetre melegítse. Azt akaeja, hogy szeretetünk lángja feléje lobogjon, de ez a lobogás akkor teljes, ha mások felé is melegít. Szeressétek Istent úgy, hogy ez a szeretet embertársaink felé is lobogjon, hogy életünk boldogabb, gazdagabb; biztonságosabb legyen.” A bűnbánatra indító szavak mögött a hívek megérezték az intést is. Mert ez a templom, s benne a hívek lelkészestül, nem mindig lobogtak s a hősi kezdet és a mai ünneplés között volt időszak, amikor meg- hidegült a szeretet s a megfáradt vezetés és kihűlt szívek kongóvá tették a templomot. De reménységgel kell előrenézni, mert ismerjük Isten megújító erejét. A DÍSZKÖZGYŰLÉSEN dr. Hajdú József felügyelő mondott meleg köszöntő szavakat, hívott számadásra és készített bátor előretekintésre. Az emlékezésben szépen épültek, egymásba Csizmadia Bélának., a templomépítés történetét ismertető összefoglalása, Breuer Oszkár templomépítő lelkész visszatekintése és Fekete Sándor presbiter kedves előadása arról, hogy miképpen hozott Zombáról, az orosházi és kardoskúti hívek őseinek egykori fészkéből téglákat, az egykori volt templom maradványaiból, amelyeket itt az oltár előtt helyeztek el az alapban, hogy a lelkészek a hitben elődökkel való öszefüggés talaján álljanak. Az ünnepséget a nemrég itt szolgáló lelkész. Farkas Lajos szervezte meg s a püspököt hívó levélben kedves közvetlenséggel jelezte az utolsó pontot: „a gyülekezet együtt marad, amíg a hold feljön”. Ez a mondat a hívek családias összetartását tükrözi s ez esetben terített asztalok mellett szeretetben folytatott közvetlen beszélgetéseket jelentett, amelybe a püspök és kísérete is bőven bekapcsolódtak. Amikor valóban holdfényben jöttünk el a községgé sűrűit tanyavilág házai között, 25 éves távlatban új tartalommal telt meg a régi mondat: — Kardoskút! Az ám a szórvány igazán! K. E. PALOTAY GYULA „Sokszor egy percen múlik az élet: Elfut és soha utói nem éred!” Nem, nem így gondolta, ami. or „Döntő percek” e. versében ezt leírta. Mégis így történt. Lassú lépésekkel jött fel a lépcsőn az Üllői úti imaterembe. Mosolyogva köszöntötte régi barátait. Neki ma is az volt egy kerületi gyűlés, mint régen: örvendező találkozás kedves arcokkal, rég nem látott, mégis közeli barátokkal. így fogtam vele kezet én is: néhány kedves szó, csillogó szemek — és öt perc múlva ott feküdt kiterítve a templom padlóján. Döbbent csendben figyeltük elakadt lélegzetét, míg egyikünk megszólalt: már nincs pulzusa. Sokszor egy percen múlik az élet: Elfut és soha utói nem éred! Már nem érte utói a mentőorvos sem, aki nyolc perc múlva fölé hajolt. Míg bontották mellén az ingét, már nem őt láttam magam előtt, hanem a népét. Otthon Ilartán és szerte a világban. Mert népe lakik Kőbányán épp úgy, mint Erzsébeten, Torontóban épp úgy, mint Ausztráliában, vagy itt a szomszédban a német hegyek között. Szavait hallgatták s küldték egymásnak szalagon. Tartotta velük, az elszármazottakkal a kapcsolatot s az üzenetek mélyén ott csengett „Honvágy'’-dalá- nak refrénje: „Megáldom ezerszer a mi kis falunkat.” S a népe szerette, nagyon szerette őt. Sokszor egy pillanatban, egy mondatban sűrűsödik egy egész ember. Míg ott feküdt viaszravált arccal, ez a mondat zsongott bennem: szerette öt a népe nagyon — s lehet-e ennél nagyobbat, szebbet mondani egy emberi életről? Azt hiszem, aligha. Egy régi őszön szobájában ült merengve. A kertjére néző nagy üvegajtóra rásodorta a szél a hulló, színes őszi leveleket. Felállt, s a már akkor is beteg szíve miatt lassú léptekkel odament a zongorához. Ujjai elmatattak a billentyűkön, dűdolga- tott hozzá s megszületett egy idilli őszi vers és dallam. Így mesélte nekem — lenyűgözőn, színesen tudott mesélni — amikor lejátszotta s fátyolos, rekedtes hangján elénekelte. Ez volt az utolsó sora: „Engem is elvisz egy ködös november’*. Október van csak s míg hűlt a szíve — s a közgyűlés folyt — szívmelegének titkán tűnődtem. Mert hangulatot, levegőt, meleget teremtett, ha valahol leült s beszélni kezdett. S lassan, mintha örökre elnémult ajkáról szállna a vallomás, muzsikálni kezdett bennem egy verse: „Szemem lehúnyom, de látom megint: Valaki hosszan, csendben rámtekint. Ajka nem szólít soha nevemen, Csak szemeiénye ég a szívemen!” Szemét lehúnyta, mert most néven szólították. Hisszük, hogy közöttünk kihűlt szívét Urának szemefénye örökéletre melengeti. Koren Emil Palotay Gyula versei ŐSZI ÉNEK Mikor a fecskék útrakelnek, Tudom, hogy lassan őszre jár. Halk szél suhan, lombok peregnek És bágyadtabb a napsugár. Kertemnek sok színes virága Némán lehajtja kis fejét. Mindennek el,jó hervadása, Mikor eléri idejét. Mikor a fecskék útrakelnek, Szívemben őszi dal fakad. Napok peregnek, évek telnek, Tavasz és Nyár úgy elszalad. Egyszer mindnyájan Őszbe érünk S a Kertész dönt majd odaát, Hogy jó gyümölcsfát lelt-e bennünk? Vagy terméketlen fügefát? Mikor a fecskék útrakelnek, Némák a víg játszótereit, Megtelnek az iskolatermek, Megszállja a gyermeksereg. Mint hangyaraj a sok kis ember És mind tudásra éhezik, öleld és áldd meg óh Szeptember Ki elindul s ki érkezik! V A L L O M A S Oly jó, hogy érzem: kezemben kezed, Követ a léptem: elmegyek Veled! Oly jó, hogy é r z em: mit ajkad beszél, Hallgatok Rád és nem érhet veszély. Oly jó, hogy látom: hol a keskeny út, Amelyen lelkem üdvösségre jut. Oly jó, hogy tudom: Golgota hegyén Lettem a Tiéd, lettél az enyém. Oly jó, hogy hiszem: megmosott a véred. Te vagy nekem: a Feltámadás, Élet! VALAKI RÁMTEKINT Szemem lehunyom, de látom megint: Valaki hosszan, csendben rámtekint. Már régen tudom, hogy nyomon követ Reggel és este, menet és jövet. Ha megállók, ha messze elfutok, Bűvköréből kijutni nem tudok. Ajka nem szólít soha nevemen, Csak szemefénye ég a szívemen! Olyankor érzem, hogy most jó vagyok, Elülnek bennem gondok, sóhajok, És nem tudom, hogy miért, vagy hogyan? Csak száll belőlem a fény boldogan. Sápadt arcokra víg mosoly derül, Szívem csak adni, adni kényszerül. őh! Mit adhatnék Uram cn Neked? Fogadd e gyarló hálaéneket! S engedd, hogy lássam újból és megint Ür Jézus, mikor szemed rámtekint! Lelkészértekezlet Ambrózfalván Kis’ falucska Csongrád megye délkeleti szélén Ambróziáivá. Szeptemberben az egyházmegyei lelkészértekezlet itt tartotta ülését. Bártfai Lajos esperes ugyanis azt tűzte ki célul, hogy ismerjük meg egymás gyülekezetét. E cél érdekében havonta más és más helyen találkozik az egyházmegye 11 lelkésze. Ilyen értekezletünk volt már Mezőtúron, Pitvaroson, Szegeden és most Ambrózf alván. Rövid pihenő után az első utunk az Isten házába vezetett, ahol Jeszenszky Tibor helyi lelkész osztott úrvacsorát. Majd a gyülekezeti terembe vonult a kislétszáníú serég, ahol egyházmegyei tanácsülés volt. Ezt követően az esperes megnyitotta az értekezletet. Elsőként a helyi lelkész ismertette az egyház- község történetét. Kiemelte azt, hogy 1845-ben alakult a község, békéscsabai szlovák telepesek alapították, s 1850- ben már önálló egyházközségként működött, Kosztra Tivadar és Chovan Viktor lelkészek működtek itt legtovább. A templomot 1864. novembe® 6-án szentelték fel. Valamikor 1000 lelket számlált a gyülekezet, a kitelepítés következtében azonban ez a szám lecsökkent 400-ra. A gyülekezeti termet a római katolikusok is használják ellenszolgáltatás nélkül. Az igehirdetésre való közös előkészülést Komoly Sámuel vezette, akinek ez volt az első szolgálata ebben az egyházmegyében. Az egyház a ko- egzisztenciáért címmel előadást tartott Aranyi József csépai lelkész. Ugyancsak ő ismertette a békemunka jelenlegi állását, majd esperesi bejelentéssel zárult az ülés. Az ülés után az esperes megvizsgálta az egyházközség háztartását, az anyakönyveket, a pénztárkönyvet, majd a presbitériummal találkozott. Előző napon hasonló vizsgálatot tartott Pitvaroson és Csanád- albertiben. Jó volt ez az együtíléfc. Együtt az Isten színe előtt. Együtt a közös munkában és testvériségben. Jeszenszky Tibor IMÁDKOZZUNK János 15,9—14 Magasztalunk Téged, Jézus Krisztus, Megváltónk, hogy nemcsak tanítást adtál nekünk a szeretetről, hanem szerettél és szeretsz minket. Szereteteddel adsz példát a szeretetre, sőt többet: erőt és kedvet hozzá. Felénk áradó szereteted indít bennünket, hogy mi is ugyanilyen érzéssel és szolgáló élettel forduljunk mások felé. Szeretetednek legnagyobb tette halálod volt, Urunk. Ezzel mutattad meg, hogy még a szenvedést és a halált sem sajnálod vállalni értünk. És ezzel szerezted meg nekünk a legtöbbet: a bűnboc3ánatot és üdvösséget, ami másképpen elérhetetlen lenne előttünk. Magasztalunk Téged ártatlan szenvedésedért és halálodért, szereteted drága munkájáért. Köszönjük Néked, hogy barátaidnak szólítasz. Eltünteted azt a mérhetetlen távolságot, ami elválaszt bennünket em- bervoltunk és bűneink miatt isteni személyedtől. Magad mellé emelsz, megosztod velünk mindazt, amit földi életedben kaptál Istentől, hogy úgy ismerhessük öt, amint Te ismerted földi napjaidban. Magasztalunk Téged a Veled való közvetlen kapcsolatért, és a mi Mennyei Atyánk megismeréséért* Kérünk, segíts bennünket a szeretetben. Add, hogy megszabaduljunk az emberi szeretet önzésétől. Ne engedd, hogy csak azt szeressük és csak akkor, amikor nekünk jólesik. Taníts meg bennünket a Te szeretetedre, hogy ne kapni akarjunk, hanem adni, ne elfogadni, hanem áldozni,- áldozni másokért időt, fáradozást, lemondást, szolgálatban elégő életet. Áldd meg a hívő keresztyéneket, hogy ezzel az önzetlen szeretettel segítsék embertársaikat, munkálják népük és az emberiség boldogulását. Vezesd a Te szereteted mintájára mindnyájunk útját, hogy meg tudjuk szorítani a tőlünk különböző emberek kezét is. Tarts meg bennünket, hogy szeretetcdről soha meg ne feledkezzünk. Amen. ff ■ • -Rz egyház lényegéből fafca?lőan Kívánunk imuikálkstini.. (Folytatás az 1. oldalról) összekeverést de megóv bennünket az is, hogy mi magunk is hűek akarunk maradni az elegyítetlen evangéliumhoz. Ez a különbségtevés nem bénít meg bennünket abban, hogy népünk életében diakónial módon legyünk jelen és a szeretet cselekedeteit cselekedjük hazánk földjén, népünk között Tovább az eddigi jó úton A PÜSPÖKI JELENTÉS A TOVÁBBIAKBAN foglalkozott azzal a felfogással, hogy hazánkban állítólag most bizonyos „polgáriasodás” és „liberalizálódás” megy végbe a politikai és társadalmi életben és emiatt az egyháznak is „liberalizálódnia” kell. Káldy püspök hangsúlyozta, hogy az egyháznak a maga szolgálata elvégzése közben, elsősorban a Szentírásra keli támaszkodnia és nem a külső változásokra Majd ezt mondotta a püspök: „Ha jól körülnézünk. azt láthatjuk, hogy Magyar Népköztársaságunkban egyáltalában nincs szó sem »liberalizálódás"-ról, sem »polgáriasod ás--ról. Ellenben arról van szó, hogy Kormányunk a múltban több területen elkövetett hiba becsületes felszámolásával az eddiginél is magasabb szinten építi tovább a szocializmust. A hibák kijavításának folyamata nem »liberalizálódás- és nem »polgáriasodás", hanem a szocializmus jól átgondolt erősítése. Az egyház számára ez azt jelenti, hogy változatlanul a szocializmusban, éspedig egy megerősödött szocializmusban fog élni. Tehát e tekintetben sincs semmi olyan változás, ami egyházunk szolgálatának új tájékozódását követelné. Természetesen a »semper reformari» elv mindig minden egyházra aktuális.” „Szívesen dolgozunk együtt azokkal, akik egyházunk szolgálatának eddigi útján velünk tovább akarnak haladni, de a konzervatív, visszahúzó, vagy esetleg a politikai reakció útján járó személyekkel szemben továbbra is kritikával fogunk élni.” A püspöki jelentés részletesen foglalkozik a „gyülekezetek életének főbb vonásai”- val: az istentiszteleti élettel; a vallástanítással. a konfirmációval, a bibliaórákkal, az áldozatkészséggel, a Gyülekezeti Segély és a Központi Alap munkájával stb. Részleteket közöl az esperesek és az egyházmegyei közgyűlések jegyzőkönyveiből, amelyek azt mutatják, hogy nőtt egyházunkban a közegyházi felelősség és csak egészen elvétve fordulnak elő olyan jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy egyik, vagy másik gyülekezet a maga szempontjait akarja kizárólagosan érvényesíteni a közegyház érdekeivel szemben. A püspöki jelentés és annak megvitatása után az egyes szakelőadók számoltak be az egyházkerület különböző munkaterületeiről. Kerek számban mintegy 30 különböző jelentést hallgatott, vitatott meg és fogadott el a közgyűlés. A Déli Egyházkerület magyarországi evangélikus egyházunknak csak egyik, része, egyik fele, mégis a püspöki jelentés és a szakelőadók jelentései alapján — amelyek végeredményben mégis az egész egyházunkban folyó életnek a jelenségei —, egész egyházunknak hálaadással kell odafordulnia Istenhez. Hálát kell adnunk a gazdag és szép munka lehetőségeiért és hálát kell adnunk a munka gyümölcseiért. Méltó hát, hogy hálaadó imádsággal fejeződött be a Déli Egyházkerület közgyűlése is:
