Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1963-09-29 / 39. szám

Peskó Zoltán nyugalomba vonult

PESKÓ ZOLTÁN ORGO- NAMUVESZ, a fasori egyházközség kántora nyugalomba vonult. Lassú léptekkel jött le a klaviatúra mellől augusztus utolsó vasárnapján, mint a mester, aki műhelyében letette művészi produkciók szerszámát s csendesen betette maga mögött az ajtót.

Több, mint 30 éven át ült ennél az orgonánál. Ujjai alól klasszikus veretű, klasz- szikusan kidolgozott és előadott művek szálltak és megszámlálhatatlan ünnepi

perccel ajándékozta meg gyülekezetét. A magyar evangélikus egyházi muzsikának egyik legművészibb és legkiemelkedőbb alakja.

Amikor az elmúlt hetekben 60-ik születésnapján köszöntötte őt a fasori gyülekezet vezetősége, kedvesen emlékezett életéről és egyházzenei múltjáról.

— Zsolnán születtem, apám vasúti tisztviselő volt s mint ilyen, a vadregényes kárpáti tájakon különböző helyekre költözött családjával. [Ahol megtelepedett, mindig született egy gyermek. Én voltam a negyedik.

Hat éves volt, amikor vör- hemyt kapott. A gondos éde-Sanyiai ápolás kigyógjyí- totta, de az anya megkapta, a bajt s belehalt. Később visszakerültek Zsolnára. Itt adtak kezébe először hangszert. Hegedű volt, de egy év múlva zongorát vettek s mind a négy gyermek zongorázni tanult. 1914-ben Kassára kerültek. A középiskolás diákot itt ültette először orgonához Schürger Jenő zeneiskolai tanár. A hangszerek királyának vonzóereje az ő játékán keresztül jutott el a szivéig s a muzsikus választásának döntése is az 5 hatásának köszönhető.

ÉRETTSÉGI UTÁN BUDAPESTRE KÖLTÖZÖTT, ahol a zongorát egy magánzeneiskolában folytatta, or-, gonára pedig a Zeneakadémiára iratkozott be. Zalánfy Aladár volt a tanára, de a nagy lendületet nem tőle kapta, hanem az európahírű Antalffy-Zsíross Dezsőtől.

— Kitűnő orgonaszerző volt — emlékezik reá. Hangversenyein lapozőja voltam s tőle tanultam meg az orgona Színeinek művészi felépítését s az előadott művek művészi dinamikáját.

1927-ben orgonaművészi Oklevelet szerzett és tanító- képezdei ének és zenetanári diplomát. Tíz év múlva állami ösztöndíjjal Berlinbe került, ahol a „Staatliche Hochschule für Musiker- ziechung und Kirchenmusik” hallgatója volt. Orgonát Fritz HeitmanntÖl, egyházzenét Wolfgang Reimanntól tanult. Peskó Zoltán az egyetlen magyar evangélikus muzsikus, akinek kifejezetten egyházzenei képesítése van.

Külföldi tanulmányútjának emlékeiből orgonákat és orgonistákat, egyházi kórusokat és hangversenyeket idéz Ezek a nevek & hangszerek mind zenetörténeti adatok. Ült Silbermann-orgonáknál, játszott lübecki orgonákon, ánol egykor Buxtehude, 'ión- dér és Bach újai futottak a billentyűkön. Különösen a lipcsei Tamás templom karnagyának, a zeneóriás Bachnak műveit szívta magába s a régi hagy mestereket.

— Két legkiemelkedőbb zenei élményem Bach Máté passiója volt a berlini Dóm énekkarának előadásában és

a Klavierübung III. Teil a Charlottenburgi Eosander kápolnában Heitmann előadásában. Ez Bach korálelő- játékainak Luther Kiskátéja alapján való elrendezése.

Itthon két esztendeig volt a soproni tanítóképző zenetanára és Sopron akkori zenei életének egyik kiemelkedő oszlopa kórusvezetésben, orgonában és zeneelméleti oktatásban. 1929-ben, nősülésekor került Budapestre, ahol különböző iskolákban tanított, majd a fasori gimnáziumnak lett énektanára. Itt került kezébe igazán az egyházi muzsika. Adám Jenövei és Arokháty Béla református lelkésszel fogott össze s a Zeneakadémián rendezett nagysikerű hangversenysorozatokig mozgatta Budapest protestáns egyházzenei életét. Énekkarokat és zenekart szervezett, klasszikus nagy műveket adtak elő, de ugyanakkor volt türelme a korálok egészen alapfokú tanításához és megszerettetéséhez. Fasori gyülekezeti énekkara híressé vált. A mai Lutherániának több tagja Peskónál tanult karban énekelni s vannak operaénekeseink, akik az éneklés első komoly oktatását tőle kapták.

EGYHAZUNK LITURGIKUS ÉLETÉNEK FEJLŐDÉSÉBEN is komoly szerepe volt. ö bíztatta Raffay Sándort, hogy Stráner Vilmos liturgiájával foglalkozzék, amely végül is Raffay átdolgozásában használatba is került. Középfokú kántortanfo- lyamot szervezett és vezetett, amelynek keretében 60—70 kántornak adtak oklevelet és tudást. Az Énekeskönyv Üj Részének szerkesztésében is részt vett. Orgonákat tervezett. A legutóbb épült budavári orgona is az ő tervei alapján készült.

— „Mindig, mindenütt tanítottam. Zenével építettem Isten országát. Harcoltam a dilletantizmus ellen, mert Istennek mindig a legszebbet kell nyújtani" — fejezte be a beszélgetést s ezt az utolsó mondatot egyházzenei útmutatásnak és programnak is átvehetjük a nyugalomba vonult Peskó Zoltántól.

Koren Emil

1. ENNEK A REFORMATORI TANÍTÁSNAK a jegyében ült össze Helsinkiben a Lutheránus Világszövetség IV. nagygyűlése. Teológusok és nem teológusok, egyházi szolgálatban álló emberek és világi keresztyének lényegében azért adtak találkát egymásnak Helsinkiben, hogy újra végiggondolják ennek az apostoli és reformátori tanításnak és igehirdetésnek az igazságát.

S két dologban egyet tudtunk érteni Helsinkiben. Egyértelműen mondtuk ki és val- lottuk meg, hogy az evangélikus tanításnak ma is alapja és tartalma az, hogy hit által igazulunk meg Isten előtt, hogy nem kegyes jócselekedetekkel érdemeljük ki ma sem Isten kegyelmét, bűnbocsánatát, megbocsátó szeretetének az ajándékát, hanem ma is arra az igazságra van szükségünk, amelyet Isten ajándékoz az embernek ingyen, kegyelemből. A Szentírásnak arra az igazságára van szükségünk, amelyet a Jézus Krisztusban ajándékoz nekünk Isten. „...a hit Isten cselekedete rajtunk, amely átformál és újjászül bennünket Isten akaratának megfelelően, megöli a régi Ádámot, és egészen más emberekké tesz bennünket...” — mondja maga Luther Márton. Nagyon igazat tudtunk

IZLAND

Izland elnöke, aki egyúttal vezető személyisége az északi szigetország egyházának és a világ lutheranizmusának, július 21-én Skálholt izlandi városkában új dómot avatott fel. Ez a dóm a város közepén nagyon szép stílusban épült templom. Skálholt 1785-ig az izlandi püspök székhelye volt.

ÜJ PROTESTÁNS TEMPLOM A GENEZARET PÁRTJÁN

A Genezáreti-tó (Galileai tenger) partján új p»otestáns templomot avattak fel, amelyet a Keresztyén Ifjúsági Szervezet készített el Kanadában és az USA-ban. A templom alakja olyan, mint a sátoré. Egyik fala üvegből van amelyen keresztül látható a tó és Kápernaum városa.

A tállyai evangélikus templom

BESZÉLŐ TÁJAK

NYÁRI SZABADSAGOM- ~ . '" ~ - ®

RA MEGLEPTEM MAGAM

egy könyvvel, amire megjelenése óta szemet vetettem. A vakációzással járó helyváltoztatás táj élményét kívántam erősíteni e szépséges könyvvel.

A vakáció elfogyott, a könyv tovább tartott s most is itt van a kezemben. Mert ezt a könyvet nem lehet egy futamban végigolvasni. Kortyolgatni kell, mint a nemes nedűt. S időnként le kell tenni, mert elszorítja a torkot. Fily édes a haza, mily szépek a tájai, s mily terhesek nemzeti öntudatosodásunk, művelődésünk, haladó jó hagyományaink emlékével. Mennyi fényes szellem támadt e kis hazában s mennyit küzdöttek nemzetünk leikéért legjobbjaink. Szép harcuk emiékét, szellemük örökét írásaik Őrzik; életük, sorsuk emlékeit azonban tájak is idézik, halmok és szőlőskertek, szerény paraszti házak és néha kastélyok is, jegenyés országutak, régi hársak, a Balaton ezüst tükre s a Duna kék szalagja.

. Itt Tömörkény, ott Gárdonyi lakott,

Petőfi Zoltán erre ballagott.

Megállók felhős tavaszég alatt S míg megy a víz s az idő szalad,

Érzem, hogy az öreg Tisza felett

Az örök élet csillaga ragyog.

Juhász Gyulának e verssorait tűzte e kötet élére —

BESZÉLŐ TÁJAK, Magvető,

Budapest, 1963 — Bóka László, aki előszót írt a műhöz, amit Hatvány Lajos megálmodott s megalkotott, már a halállal viskodva, de annak megjelenését már nem érhette meg.

Janus Pannonlustól József Attiláig negyvennégy magyar írónak a haza tájaiba kitörölhetetlenül belerajzolódott lá- banyomát követi, kutatja huszonhét mai magyar író.

Nem egyforma értékűek ezek az írások természetesen, de mindegyik igaz áhítattal és alázattal hajlik a táj fölé keresve merre járt, hol élt, hajlékra mint talált e hazában egy-egy költő, író.

MILY ÖRÖM, AHOL FELLELHETNI MÉG a hajlékot, amely a niklai remetének menedéket adott, ahol a táj még szinte érintetlen őrzi a nagy idők tanúságát. „Aki megáll Berzsenyi háza megett s a falu felé néz, ugyanazt látja, mint ő. Illetve ugyanezt és egy obeliszket. Kertjéből látszik az obeliszk, melyet sírjára emelt a kegyelet.” S mily fájó, ha a kép alá már csak ilyen felirat kerülhet: „Debrecen,

Darabos utca: ezen a helyen állt Csokomaiék háza.” Csak a

helye van már. mert a nagy tűzvészben porrá égett,. . . „most az üszög és hamu között fekszik az az együgyű, de nékem tág és gazdag hajlék, amelybe kívántam a világ lármája elől magamat, nemzetem és Musáim szolgálatjára elvonni ...” Így kesereg a költő. S az emlékező írás szerzője sem különben: „Az eredeti emlékhelyeket tűz és közöny pusztította el. A ház (Csokonai szülőháza Debrecenben) sokáig megvolt még abban a formájában, ahogy Csokonai helyrehozatta. 1871-ben még kőre rajzolták. De aztán tulajdonosa lebontotta .hogy magas, rideg civisházat építsen helyette. Jeruzsálem, Jeruzsálem!«’’

TŰZ ÉS KÖZÖNY —, török és német dúlás, s mindezeknél keserűbben a honfitársak rész- vétlensége pusztította e nemzeti k «.’/helyeket. Ahol a Fóti dal született, ma már csak egy el nem készült szobor — a Vörösmaftyé — csonka talapzata emlékeztet a másik költő s a költők barátja: Fáy András házára, ahová pedig akkoriban „a szellemi Magyar- ország színe-java rándult ki baráti találkozóra: Barabás Miklós, Bajza, Czuczor, Egressy Gábor, Garay, Kossuth, Kölcsey, Toldy Ferenc, Vörösmarty és többen mások”. Azonban „a Fáy-ház utolsó tulajdonosa, egy hóbortos különc, nemcsak a ház környékét hagyta elvadulni, hanem esztelen gondatlansággal tűrte, hogy a tető beomoljon, s ott pusztuljanak Fáy bútorai, emléktárgyai. Az idő és a vétkes közöny romboló művét aztán befejezte a háború. Még a kis kunyhó is célpont lett”.

De áll még, hála Istennek, a tállyai evangélikus templom, ahol Kossuthot keresztelték s a papiak, ahol betűvetésre tanították, a diákszállása Patakon, a Sarkadi-ház s egy másik lakása Sátoraljaújhelyen. Emléktábla jelzi kegyelettel Táncsics szülőházát Ácsteszéren s Izsákon az iskolát, ahol segédtanítóskodott.

Talán nem véletlen, hogy szinte Pe tői i-emlékek eben leggazdagabb az ország. Kiskőrös, Félegyháza, Kecskemét, Aszód, Penc, Dunavecse, Szalkszent- márton, Tápiósáp, Gödöllő, Borjúd, Szabadszállás. Debrecen, Mezőberény —, mennyit utazott, vándorolt rövid élete során! Mintha honszerelmét ezzel az országjárással is tanúsítani akarta volna, mintha cipője talpán is magával akart volna vinni valami keveset az édes haza minden tájának porából.

LETESZEM A KÖNYVET.

A kedves olvasók asztalára szeretném letenni. E néhány tallózva kiragadott mondat s pár felvillantott kép kóstolót adhat csak a kötet gazdagságából. S még azt is alig. mert e könyvet nemcsak olvasni, hanem látni is kell. Gink Károly fényképművész több mint másfélszáz fotója ékesíti a könyvet. A képek egyenlő értékűek a szöveggel. Valóban beszélnek. Idéznek, intenek, lelkesítenek, tetemrehívnak, eszmélteinek és megindítanak.

A Beszélő Tájak méltó kiegészítése a korábban megjelent Beszélő Házak kötetének. Valóban úgy van, ahogyan a bevezetőben Bóka László írja: „Szeretni kell ezt a földet, mert bölcsők ringatója, koporsók ágya, szent nyomok megőrzője. A föld. amely felitta a honvédő hősök, szabadságharcosok. forradalmárok vérét, a föld, mely boldogan tartja hátát országépítő munkások al kotásai alá, ez a föld, mint forrásvizet, úgy bugyogtatta és bugyogtatja fel a tehetség forrásait, az irodalom muzsikáló kútfejeit. Ennek a bensőséges hazaszeretetnek meg indító vallomása ez a könyv, de egyben ösztönzője is ...” Groó Gyula

Hit által igazulunk meg

ebben adni Luthernak és vele együtt vallottuk, hogy ez az apostoli és reformátori tanítás nem csupán valamilyen kép Isten megváltást munkáló művének a megjelölésére, hanem ezen a tanításon áll vagy bukik ma is az egyház!

De nagyon egyet tudtunk érteni Helsinkiben abban is, hogy ezt az örök evangéliumi

tanítást ma a legtöbb evangélikus keresztyén ember, sőt elég sok teológus is, alig érti meg, vagy érti helyesen. Annál többre kellett asért értékelnünk a világszövetségnek azt a bátorságát, hogy ez a ma nehezen érthető hittételt tette meg a világgyűlés központi témájának. Az a jó szándék húzódik meg mögötte, hogy az evangélikus tanítás fő tartalmával adjon választ az evangélikus keresztyénségnek a mai kérdéseire.

2. „AZT TARTJUK TEHAT,

hogy az ember egyedül hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül” — így tanultuk meg egykor és így mondjuk ma is a reformáció emlékünnepén. De ki érti ma ezt? Ki akarja ezt egyáltalában ma érteni is? Kérdése ez egyáltalán a ma emberének? Ez a kérdés foglalkoztatja-e, vagy valami egészen más? Azt tudjuk, hogy a középkor emberét a haláltól és a pokoltól való félelem foglalkoztatta. És a középkor egyháza meg is tett mindent azért, hogy az ember rettegjen a pokoltól és a tisztító tűztől, hogy félelmében az „üdvösséget ajándékozó egyház karjaiba meneküljön”, illetve abban megmaradjon. Fél a ma embere a bűntől, haláltól és örök kárhozattól? A középkor félelmében él-e a mai ember, akinek a nagy és közös kérdését Luther megértette és a hit által való megiga- zulás tanításával és prédiká- lásávat a fölszabadító választ megadta arra, amikor a maga személyes kérdését így fogalmazta meg: Hogyan találok kegyelmes Istenre?

3. NÉGY ELŐADÁS HANGZOTT EL a világgyűlésen a megigazulásról. 25 munkacsoportban tárgyalták a világ- gyűlés résztvevői ezt a témát. Külön teológiai szakbizottság foglalkozott vele három ülésben. Előzőleg külön tanulmányi füzetet adott ki róla a Lutheránus Világszövetség Teológiai Bizottsága. A tagegyházak — köztük elsősorban a mi evangélikus egyházunk — alapos előtanulmányokat végzett róla és annak eredményét német és angol nyelven a közgyűlés plénuma elé bocsátotta. Munkában és jószándékban tehát nem volt hiány. És mire jutottunk mégis Helsinkiben?

•Meg kellett látnia minden-: kinek, hogy a megigazulás reformátori tanítását csak akkor tudjuk a ma emberének helyesen és hitelesen hirdetni* ha szem előtt tartjuk azt az idői távolságot is, ami a ma emberét a középkor emberétől elválasztja. Éppen a fiatal egyházak keresztyénéi érdekében kell ezt elsősorban megtennünk, akik nem élnek benne olyan magától értetődően, mint mi, a nyugati egyháztörténetben és szellemtörténetben. Azt a pontját kell megkeresnünk a mai ember és emberiség életének, ahol a reformátori tanítás nyitott fülekre talál.

S akkor azt látjuk, hogy ma is, mint Luther vagy Pál apostol idejében, arról van szó* hogy helyreálljon a közösség Isten és az ember között, hogy az Isten elől menekülő ember visszataláljon hozzá és felismerje, elismerje benne a Teremtő Isten. A mai ember számára — éppen életének a berendezettsége miatt — nem annyira a megigazulás kérdése az égető kérdés, mint inkább az irgalmasság, a gyógyulás, a reménység, az élet értelmének és céljának a megragadása és megélése; az irgalmas életnek a fölfedezése és az irgalmas felebarátnak a megtalálása. S ha az evangélikus keresztyén hit valóban választ akar adni a mi helyzetünkre, akkor nem rekedhet meg válasza az egyes ember örök üdvösségének a körében, hanem kozmikus vonatkozással kell lennie az egész emberiség, az egész világ sorsára — holnapjára. S akkor a megigazulás tanítása azt jelenti az ember számára, hogy saját életét és a világot úgy érti és látja, ami az eredetileg volt: Isten jó teremtése.

4. NEM A TÖRVÉNYNEK, HANEM AZ EVANGÉLIOMNAK a hirdetésével tudjuk elvezetni az embereket ma is arra a hitre, hogy Isten az ajándékozó Isten, hogy a világ tele van Isten adományaival. Az Istennek mint teremtő Istennek a megtalálása ma az ember fő kérdése. Nem annyira a kegyelmes, mint inkább a valóban létező Isten felől kérdezünk.

Sok jele volt annak, hogy a helsinki világgyűlés küldöttei — főleg a laikusok — így kezdik érteni és értelmezni a hit által való megigazulás lutheri tanítását. Mind a négy fő előadás ebben az irányban mozgott. És hogy világgyűlés az emberiség mai nemzetköá kérdéseiben pozitív álláspontot foglalt el, szintén annak köszönhető, hogy evangélikus tanításában is előbbre lépett a „megigazulás” terén.

">r. Pálfy Miklós

Egyházi törvényalkotás Angliában

A brit jog szerint Angliában az egyház törvényei csak akkor léphetnek életbe, ha előzőleg elnyerték az alsóház hozzá,i árulását. Az egyházi törvényeket tehát a parlament elé kell terjeszteni, amely az eléje terjesztett egyházi törvényeket vagy teljes egészében jóváhagyja, vagy teljes egészében elveti. Változtatnia azonban, vagy az eléje terjesztett javaslatokat kiegészítenie, nem szabad. Ez ellen, a jelenleg is törvényben levő rendelkezés ellen, intézett a közelmúltban támadást a munkáspárt egyik képviselője, aki azt az álláspontot képviselte,

hogy lehetővé kellene tenni az egyházi törvényeknek az alsóházban történő részletekig menő megvitatását is. Macmillan miniszterelnök elutasította ezt az álláspontot, mert véleménye szerint az eddigi gyakorlat mindenestől bevált. Kompromisszumként terjesztette azonban elő azt a lehetőséget* hogy a parlament és az egyház között tájékoztató eszmecsere történjék mindenekelőtt olyan esetekben, amikor nagyobb jelentőségű reform-javaslatokról van szó és nyilvánvalóak a véleménykülönbségek.

HUGENOTTA MÚZEUM BERLINBEN

Ismét átadták a nyilvánosság részére az építkezések befejeztével azt a múzeumot, amely gazdag anyagot tartalmaz a reformáció egyháztörténetéből. A múzeum anyagában jelentős számú kép, valamint dokumenum anyag van a reformáció idejéből, hasonlóképpen a XVIII. századbeli Berlin életéből, amely dokumentálja a francia ipar meghonosodását Németországban. Amint az köztudomású, a francia hugenották a XVIII.

században kerültek Poroszországba és Berlinbe vallási üldöztetésük miatt. Franciaország legképzettebb ipari társadalma került így Poroszországba és honosította meg itt az ipart.

A múzeum anyagának gazdagságára jellemző, hogy a látogatók a spanyol protestáns üldözésről is benyomásokat szerezhetnek, sőt a legújabb kori Franco-diktatúra szellemét is tükrözik protestáns viszonylatban.