Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
As Efesusi Lev&f: Keresztyén It RENDKÍVÜL TANULSÁGOS a levél soron következő szakasza. Nemcsak a mondanivalójáért érdekes —, mert izgalmas kérdés, hogy mit tud nyújtani nekünk útmutatásként az 1900 éves keresztyén irat a mi társadalmi viszonyaink között. De mintapéldát is ad ahhoz a feladathoz, hogy miként lehet a Szentírásnak látszólag idejétmúlt részleteiről lefejtenünk korának múlandó vonásait, és áttennünk tartalmukat a mába, hogy frissen és újszerűén szólaljon meg Isten örök igéje. Az olvasásra meg jelölt szakaszban Pál apostol' a keresztyén rabszolgákat és a keresztyén rabszolgatartókat figyelmezteti kötelességeikre egymással szemben, Krisztusba vetett hitük alapján. Téves lenne az a következtetés, hogy lám, a keresz- tyénség természetesnek tartja a rabszolgaságot. Ha bárki az egyház tagjai közül az ilyen bibliai szakaszok alapján azt próbálná bizonyítani, hogy a hivő embernek mindig konzervatív álláspontot kell elfoglalnia a társadalmi kérdésben, az nem venné komolyan e bibliai részletek történeti helyzetét. AZ EFÉZUSI LEVÉL HÁTTERÉBEN az ókori rabszolgatartó társadalom képe húzódik meg. Ennek embertelenségét jól látta a fiatal keresztyénség. Pál apostolnak itt írt mondatai is mutatják ezt, mert a rabszolgák keresztyén urait éppen olyasmikre figyelmezteti, amelyek a legkiáltóbb visszásságok voltak a rabszolga tar toknál. „Hagyjátok el a fenyegetést” — mondja. Tehát nemcsak a bánásmódjuk legyen emberséges, ne alkalmazzanak testi fenyítést, de ne használják lélektani korbácsként az embertelen büntetésekkel való fenyegetést sem. „Mert tudjátok — folytatja, hogy mint azoknak, úgy nektek is Uratok van a mennyben”. Az apostol ezzel elveti azt a senkinek 1 nem felelős önkényes rendelkezési jogot, amely sá'érint. az ókorban gazdája kénye-kedve szerint bánhatott rabszolgájával, akár meg is ölhette. Az apostol szerint a keresztyén „úr” a rabszolgájával szemben való magatartás és csélekvés tekintetében is függ egy mindennél nagyobb hatalomtól, mennyei Urától, az Istentől. „És Önála nincs személyválogatás” — fejezi be. Minden ember teljes egyenlőségének világos kifejezése ez 6 mondat: Isten előtt nem számítanak azok a mérhetetlen) emberi különbségek, amelyeket az ókori társadalom felállított. Az ö szemében ugyanolyan drága érték egy rabszolga, mint akárki más. E RÖVID MAGYARÁZATUNK is nyilvánvalóvá teszi, hogy az apostolnak látszólag szelíd és enyhe mondatai teljesen szemben állnak a rabszolgatartó társadalom nézeteivel, szokásaival, törvényeivel, és a bennük rejlő gondolatok forradalmi robbantó erőt hordoznak magukban. A keresztyénség azonban abban az időben a közélettől távol eső, a lakosság számarányához képest talán még ezrelékkel sem kifejezhető kisebbség volt. Ennél a helyzeténél fogva az egyes ember személyével és feladataival törődött. Ugyanakkor pedig nem társadalmi, hanem vallási mozgalom akart lenni. Ilyen körülmények között nem adhatott az apostol szélesebb körű, radikális programot a társadalmi kérdés megoldására. Ez a korába beágyazott keresztyén magatartás azonban nem jelenthette a keresztyénség belenyugvását a rabszol gatartás- ba a későbbi idők folyamán. Ragyogó példái vannak a rabszolgák felszabadításáért vívott küzdelemnek az újkorban keresztyén személyiségekben is. Csak egy nevet jegy- zünk ide, a híres Afrika- kutató misszionárius, Livingstone nevét, akinek születése 150. évfordulóját éppen ebben az esztendőben ünnepeltük, Egész életével eredABAÜJSZÁNTÓ ember a társadalomban ményesen harcolt a néger rabszolgakereskedelem megszüntetéséért. MINDENNEK ALAPJÄN nem lehet igazolni semmiféle keresztyén „konzervatívizmust”, amely az Efézusi Levél ismertetett szakaszára és más hasonló bibliai helyekre hivatkozással próbálná hirdetni a társadalmi különbségek és a társadalmi igazságtalanságok „keresztyén” szentesítését. Az ókori Biblia helyes megértéséből a társadalmi fejlődés legmodernebb gondolatai bontakoznak ki. Mi, magyarországi keresztyének, szívből örülünk annak, hogy a rég* társadalmi visszásságok megszűntek hazánkban, s új társadalom alakul ki, amelyben eltűnnek az évszázados társadalmi korlátok. Sőt, a keresztyének feladatának tartjuk a Föld minden részén, hogy közreműködjenek a társadalmi kérdés helyes megoldásában, amit javarészt mások mozgatnak. Tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy megszűnjenek egyes társadalmi osztályok kiváltságai, és olyan társadalom körvonalai bontakozzanak ki, ahol semmilyen formában nincs többé „úr” és „szolga”. HATRA VAN még egy kérdés: milyen útmutatással szolgál a mi hazai társadalmi helyzetünkben az ókori társadalmi viszonyok között született apostoli levél? Világos a vonatkozó bibliai szakasz hozzánk szóló mondanivalója, ha a lényegét ragadjuk meg és alkalmazzuk a mi viszonyaink között, túl a saját korát tükröző felületén. Az apostoli levélnek ez a részlete mai szavakkal körülbelül így hangzik. A keresztyén ember a mai társadalomban a jó cselekvésére hivatott, még pedig saját életkörében és munkahelyén. Az emberekhez fűződő kapcsolatát, munkatársaival, főnökével és beosztottjaival való viszonyát " az „őszinte szív” (5. vers), a „jóakarat” (7. vers), a mások javának mun- kálása (í>. vers) hassa át. „Ne szolgáljatok szinből, mint akik embereknek akarnak tetszeni” — ez ma azt jelenti, hogy a hivő ember munkáját nem látszatra végzi, hanem valóban eredményesen akarja elvégezni. Tudja, hogy világi hivatásában „Krisztus szolgája”, hétköznapi munkájával „Isten akaratát cselekszi”, „Krisztusnak szolgál”, aki láthatatlan királyi uralkodásával az emberek földi ja vát is munkálja. (Az idézetek mind azonos értelemben véve a szakaszból.) A keresztyén ember nem bánhat könnyelműen a közösség vagyonával, és nem károsíthatja meg gyengén végzett munkával a közösséget, . mert nemcsak népével szemben érzi magát felelősnek, hanem felel lelkiismeretében „ meny- nyei Ura előtt is. (7. vers.) ÍGY FORMÁLJA az Efe zusi Levél ma a keresztyén embernek a társadalom javát szolgáló magatartását, világösszefüggésben a társadalmi korlátok ledőléséórt, hazánk mai helyzetében pedig a társadalmi és gazdasági életben minél több jónak megvalósulásáért. Veöreös Imre Kicsiny szórványgyülekezet. Az anyaegyházközségben mindössze 91, a hernádbüdi fiókegyházban 65, a hozzátartozó sok szórványközségben pedig 104 evangélikus él. Múltja azonban közel két és fél évszázados. 1735 körül szervezi meg Petrovics Jakab, a monoki gyülekezet vallási türelmetlenségből elüldözött lelkipásztora a cekeházai (Abaúj- szántóval teljesen összeépült) eklézsiát, amely artikuláris hely is volt. Pár év múlva az 1739-ben kitört és két évig tartó kolerajárvány áldozatul követelte a hívek kétharmadrészét, lelkészükkel együtt. Az abaúj szántói jelenlegi templomot torony nélkül 1796- ban kezdik építeni és 1799- ben szentelik fel. Ugyanakkor iskolának és lelkészi lakásnak megfelelő épületet is vásárolnak. Az egyházi épületek egy évszázad alatt háromszor esnek áldozatul nagy tűzvésznek, 1881-ben * pedig felhőszakadás okozta árvíz okoz nagy rongálást a templomban. Alig tíz év múlva a hívek megélhetésének alapját képező szőlőket filoxera teszi tönkre, aminek következtében, mivel kenyerüket itthon nem tudják megkeresni, a hívek egyharmada kivándorol. Ennyi megpróbáltatás következtében az abaújszántói gyülekezet mindig kicsiny és küzködő gyülekezet maradt, de élniakarásának és áldozat- készségének mindig példaadó bizonyságát adta. 1924-ben templomukhoz tornyot építenek, hernádbüdi fiókgyülekezetük pedig négyévi áldozatos küzdelemmel templomot , épít, amit 1957-ben szentelnek fel. '(Egyébként Hernádbüd községhez kapcsolódik a „büdi boszorkány” elnevezés. A hagyomány szerint Kálmán király kora előtt a büdi fennsíkon boszorkányt égettek. A község határában ma is „bo- szorkány-hegy”-nek nevezik az egyik dombot.) Az abaújszántói gyülekezet 164 éves templomát most külsőleg renováltatta, mégpedig templomok — tartós, viAz abaújszántói evangélikus templom hartálló, mosható felületű „Walkyd” műanyag-festékkel, amely a nedvességet nem szívja be. A megújított templomban a helyből és a szórványokból nagyon szépen összesereglett hívek közösségében a hálaadó istentisztelet szolgálatát szeptember 22-én D. dr. VETŐ LAJOS püspök végezte. A püspök Jn. 6,47—51 alapján hirdette az igét, a földi és mennyei kenyérről. ■ Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, melyen Solti Károly gyülekezeti lelkész ismertette a renoválás történetét és anyagi fedezetét. Az áldozatos gyülekezetei a püspök és az egyházmegyei esperes köszöntötte. Ez a nap egyben aratási hálaadási gyülekezeti nap is volt. Szolgált még Virágh Gyula esperes, Csákó Gyula püspöki titkár, Gáli Sándor tóllyai lelkész és Pintér Ká- relyné fancsali lelkészné, segédlelkész. Csákó Gyula Egyházi személyek nyílt levele a két német állam közeledéséért A Budapest—Báthory utcai szeretetotthon egyik épülete iiuiiii!i;Bi!iii:»iiiii!iiiit:iaBiBi;iiHiiiaaiiiiiEiaiiiiBBiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiiiBimiiiimHiiii!iiBtiin:HiiH:isiiiaii:iii;iii:iiiiiii!iiiiiiiJ:» Dr. Esze Tamás kitüntetése Népköztársaságunk Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend kitüntetést adományozta dr. Esze Tamásnak, a Dunamclléki Református Egyházkerület főgondnokának, a Magyarországi Református Egyház Tudományos Gyűjteményei főigazgatójának. A kitüntetést Esze Tamás 60. születésnapja alkalmával kapta, azért a jó munkáért amelyet az állam és a református egyház közötti jó viszony kialakításában, valamint tudományos tevékenysége során és a békemozgalomban végzett. A magyarországi evangélikus egyházban örömöt kelteti dr. Esze Tamás kitüntetése, mert sokak meggyőződése szerint arra méltó ember kapta meg a Munka Érdemrendet. Az evangélikus egyház széles rétegeiben úgy ismerik Esze Tamást, mint aid az evangélikus és református egyházak közötti testvéri jó viszony munkáiásáh régóta és a jelenben is fáradozik. Esze Tamás sokat tett a református egyház és az állam őszinte jó viszonyának megteremtéséért is. Az ellenforradalom okozta romlás után Esze Tamás volt az egyike azoknak, akik legtöbbet tettek azért, hogy a református egyházban is helyreálljon a jó rend és az állammal jó viszony alakuljon ki. Amikor 1958. február 20-án beiktatták a Dunamclléki Református Egyházkerületi főgondnoki tisztébe, többek között ezeket mondta: „becsületesen meg akarunk egyezni a szocialista állammal, mert ez az állam számunkra nem idegen hatalom — hanem édes hazánk”. Ugyanekkor mondta: „Egy élő, az Igét tisztán hirdető, e világbeli szolgálatát is hűséggel végző egyháznak ügyét szolgálom főgondnoki tisztemben.” Ezt a szolgálatot folytatta konventi világi elnöki tisztében is. 1957 őszétől kezdve Esze Tamás a református egyház tudományos gyűjteményeinek főigazgatója. Ö végzi a levéltári, könyvtári, múzeumi munka egységes irányítását a református egyházban, tehát az ő felügyelete és irányítása alá tartozik a budapesti, debreceni, sárospataki, pápai és kecskeméti híres könyvtár és levéltár. Ebbéli munkájában arra törekszik, hogy a református egyház birtokában levő nagy irodalmi kincset az egész magyar kultúra és kutató munka számára kamatoztassa. Esze Tamás történettudós. A kuruc szabadságharcok történetének és irodalmának kutatója. Folyamatosan foglalkozik a protestáns egyháztörténet-tudomány művelésével is. Fáradhatatlanul igyekszik feltárni a magyar protestantizmus múltjának kéziratos forrásait és ennek alapján dolgozik a magyar protestantizmus — romantikától mentes — igaz történetének megírásán. Számos irodalmi munkája jelent meg. Tisztelettel és szeretettel köszöntjük dr. Esze Tamást! Kívánjuk, hogy Isten gazdagon áldja meg életét és munkáját. Kérjük, hogy fáradhatatlanul folytassa szolgálatát a református egyházban és egyháztörténeti kutatásaival és munkájával szerezzen még sok örömet nemcsak a református egyháznak, hanem az evangélikusnak is. Lapunkban is közöltük annak a nyilatkozatnak lényegét, amelyet a Németországi Evangéliumi Egyházak (EKD) Tanácsa márciusban hozott nyilvánosságra a háborús bűnösök pereinek tárgyában. Most ezzel kapcsolatban a Német Demokratikus Köztársaság-beli egyházi emberek egy csoportja nyílt levéllel fordult a nyugat-németországi lelkészekhez. Egyetértéssel és örömmel állapítják meg, hogy az EKD nyilatkozata a nemzeti szocialista múlttal való leszámolást követeli. Ez különösen a Német Szövetségi Köztársaságban nagyon időszerű, hiszen _ ott _ számos fasiszta háborús bűnös jelenleg is vezető állást tölt be az állami élet legkülönbözőbb területein. Az NDK-ban a potsdami szerződésnek megfelelően megtörtént a nemzeti szocializmus maradványainak eltávolítása. A levél írói azt kérik a nyugatnéEGYIPTOM Amint azt az ENO közli, a kairói anglikán katedrálist le kell bontani. A lebontás oka az, hogy új Nílus-hidat terveztek és a templom útban áll. Ez a terv éppen akkor született, amikor a templom 25 éves jubileumát ünnepelte. Az egyház vezetősége kérte az egyiptomi kormányzatot, hogy megfelelő kárpótlásban részesítse és ugyancsak megfelelő helyen, a fővárosban adjon lehetőséget ahhoz, hogy újra felépítsék a katfedrálist. Lutheráma 1963. szeptember 29-én vasárnap du. a 6 órai istentisztelet keretében a Deák téri templomban EGYHÁZZENEI ÁHÍTAT Bach: 84 kantáta Bach: Passacaglia Bach: 39. kantáta. Belépődíj nincs! Offer- tóriumoí tartunk! met lelkészektől, nyújtsanak segítséget ahhoz, hogy az NSZK politikája új irányba induljon el és a nemzeti szocializmus erői ne gyakorolhassanak befolyást az eseményekre. Ebben az ösz- szefüggésben utalnak az NDK államtanácsa elnökének Walter Ulbrichtnak hét pontba foglalt javaslataira, amelyek a két német állam kapcsolatainak fokozatos megjavítását célozzák. Ezek a javaslatok az NDK-beli egyházak széles köreiben helyeslésre találtak, amint ezt Mitzenheim és Krum- macher püspökök — annak idején lapunkban is közölt — nyilatkozatai kifejezésre is juttatták. A két német állam közeledése egyformán szolgálná a nép és az egyház javát. A nyílt levelet többek között aláírták: dr. Wemet Schmauch greifswaldi teológiai professzor, a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának tagja, és Gerhard Bassarak lelkész, a Keresztyén Békekonferencia nemzetközi titkára. BŰN ÉS BOCSÁNAT Grüber esperes varsói prédikációja Szeptember 1-én a varsói Szentháromság templomban istentiszteletet tartottak az 1939. szeptember 1-i német támadás lengyel áldozatainak emlékére. Az igehirdetést D. HEINRICH GRÜBER berlini esperes tartotta. Azzal kezdte beszédét, hogy megvallotta a német népnek a lengyel nép ellen elkövetett bűneit és kérte Istent, bocsássa meg azokat. Grüber esperes a jeruzsálemi Eichmann-perben az egyik koronatanú volt. Igehirdetésében megemlékezett azokról a lengyelekről, akikkel annak idején együtt szenvedett a koncentrációs táborban. Utalt az Eichmann-per alkalmával Jeruzsálemben folytatott beszélgetéseire és ismételten kifejezett kérésére, amely szerint: „ha egyik oldalon a megbocsátó szeretet, a másik oldalon a megbocsátott bűn Isten trónusa előtt összetalálkoznak, akkor a bűn bocsánatot nyer valóban és áldottá lesz a szenvedés”. Grüber esperes elhatárolta magát azoktól a németektől, akik a nemzetiszocializmus idején elkövetett bűneiket, vagy bűnrészességüket a háború alatti és utáni szenvedéseikkel kiegyenlítettnek látják. „Aki szenvedéseire hivatkozik vétkeivel szemben, az Isten hatáskörébe avatkozik — mondotta — és aki így tesz, az figyelmen kívül hagyja Istent, mégha keresztyénnek mondja is magát.” A jelenlegi nemzetközi helyzettel foglalkozva kifejezte meggyőződését, hogy napjainkban érvényre jutott az a felismerés, mely szerint nem lehet az emberi együttélés kérdéseit háborúval és háborús propagandával megoldani. Komoly lépés az atomrobbantási kísérletek részleges beszüntetése, de csak első lépés azon az úton, hmelyen az emberiségnek járnia kell, ha nem akarja önmagát megsemmisíteni. További lépéseknek kell következniük a háborús veszély megszüntetésére. Éppen a lengyel külügyminiszter tett ilyen irányú konkrét javaslatokat. Figyelmeztetett arra, hogy a bosszúállás szellemének nem szabad teret engedni, mert bosszúval nem lehet semmit sem megoldani. Foglalkozott a% felekezeti viszály napjainkban tapasztalható elcsendesed ésével és ezzel kapcsolatban méltatta az elhunyt XXIU. János pápa tevékenységét. A világbéke ügyében kiadott „Pacem in terris” kezdetű enciklikáját valamennyi keresztyén szempontjából is nagy ajándéknak minősítette.
