Evangélikus Élet, 1963 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1963-09-29 / 39. szám
KP. BÉRM. BP. H Keresztyén reménységgel is AZ EGYESÜLT NEMZETEK SZÖVETSÉGÉNEK most folyó ülésszakára az emberiség nagy várakozással és jó reménységgel néz. Mi jogosít fel erre a reménységre? Hiszen közel húszéves fennállása óta az ENSZ sokszor bizonyult kiábrándítóan gyöngének, nem is szólva történeti elődjéről, a Népszövetségről, amely tehetetlennek bizonyult a második világháború megakadályozására. Sokszor úgy tűnt fel, hogy az Egyesült Nemzetek Szövetsége csupán a nyugati nagyhatalmak érdekszövetkezete és nem olyan hely, ahol az emberiség békéjével komolyan törődnének. Vitafórum, amelyen sok nagy beszéd hangzik el, de semmi látszata nincs. A számtalan kiábrándító tapasztalat ellenére most a népek mégis mintha jogosabb reménységgel néznének az új ülésszak munkájára, mint bármikor az elmúlt másfél évtizedben. Ennek fő oka nyilván az, hogy lényeges enyhülés tapasztalható a történelem porondján szembenálló frontok között a békés együttélésre törekvés készsége következtében. Megszületett legalább a részleges atomcsend-rendelet, megtörtént az első komoly lépés az általános és teljes leszerelés felé. Ez tény. örvendetes tény. Pozitív tény. Hálásan üdvözölte a Lutheránus Világszövetség Negyedik Nagygyűlése is Helsinkiben, s az Egyházak Világtanácsának rochesteri ülése is. Ez az eredmény nagy ösztönzést és biztatást jelent a békére igyekező emberek és népek Számára. MI EVANGÉLIKUSOK IS nagy bátorítást kaptunk az tttomcsend-egyezmény híréből, s a Lutheránus Világszövetség és az Egyházak Világtanácsa pozitív békehatározataiból. További erőfeszítésekre buzdít az is, hogy lelkészeink közül egyesek békemunkájukért újra meg újra kitüntetéseket kapnak. Nagy öröm látni, átélni, hogy az egész emberiség, minden nép és minden kormány hovatovább megtanulja, hogy vitás kérdéseik megoldását ne a fegyverekben és a fegyverkezésben keressék, hanem tárgyalások útján, mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Szövetségében. Óriási haladás ez az emberiség történetében. Az is nyilvánvaló, minél többet tud tenni az Egyesült Nemzetek Szövetsége az emberiség békéje érdekében, annál nagyobb lesz a tekintélye, annál jobban fognak benne bízni a békeszerető népek és annál nagyobb lesz az erkölcsi ereje is. A Szovjetunió fáradhatatlan küzdelme a békéért különösen teménytkeltő. Az atomvilágháborúval fenyegető kubai válság megoldása s a részleges atomcsend-egyezmény megkötésében kifejtett munkája vitathatatlanul annak a gyüllnölcse, hogy a Szovjetunió komolyan veszi, amit a békéről mond, s a béke biztosítása, a népek békés együttélése érdekében engedményekre is képes és hajlandó. Megfigyelhettük, hogy a bölcs engedmény és a béke érdekében, a háborús erőket is engedményekre készteti. A béke útja nem is képzelhető el másként, mint kölcsönös engedmények útján. Ezt is egyre jobban megtanulják a világi hatalmak. A kis emberek régen tudják, hogy az „okosabb enged”, de ez nem mindig könnyű, nagy bölcsességet és magas erkölcsiséget igényel, s különösen nehéz olyan, valóban nagy hatalmaknak engedményeket tenni, mint amilyen a Szovjetunió, vagy az Amerikai Egyesült Államok. A BÉKESZERETÖ NÉPEKKEL EGYÜTT valóságos eredményeket, előrehaladást várunk és remélünk mi az Egyesült Nemzetek Szövetségének mostani ülésszakától. Várjuk és reméljük, hogy még nagyobb, még határozottabb lépések történnek a szigorúan ellenőrzött általános és teljes leszereléshez vezető úton. Reméljük, hogy még több fog történni a megbékélés konkrét akadályainak az elhárítása terén. Komoly lépéseket várunk az európai emberiség békéjét annyira veszélyeztető német kérdés megoldása irányában is. Elképesztően könnyelmű dolog, hogy a második világháború következményeit a Német Szövetségi Köztársaság vezetői még mindig nem vonták le, hogy a német néppel a békeszerződés még mindig nem jött létre, s a Német Szövetségi Köztársaság helyt ad visszavágó háborús uszításnak, s nem ismeri el mostani határait. — A szabadságra vágyó, s még mindig gyarmati sorban élő népek jogos igényéinek a teljesítése terén, s a földön a nyomor, a tudatlanság és a szenvedés ellen folyó küzdelemben is hathatós lépéseket várunk és remélünk az ENSZ mostani ülésszakától. Elvárjuk azt is, hogy az ENSZ bélyegezze meg azokat a hatalmakat, amelyek más államok belügyeibe beavatkoznak, s kövessen el mindent ennek lehetetlenítésére. ÉPPEN, MINT KERESZTYÉNEK, feljogosítva érezzük magunkat arra, hogy osztozzunk a békeszerető emberiség egészének reménységeiben. Hisszük, hogy Isten teremtette ezt a világot, azt, amelyben mi most élünk. Isten az, aki Jézus Krisztusban szerétéiből meg is váltotta. És Isten szeretete tartja is fenn és akarja is fenntartani ezt a világot. Istennek Jézus Krisztusban kinyilatkoztatott szeretete jó reménységünk alapja e világ dolgaiban is. Ezt a reménységünket kifejezni, róla bizonyságot tenni kötelességünknek tartjuk az ENSZ munkájával kapcsolatban is. Ugyanakkor imádkozunk is buzgón, egyedül „csendes kamrácskánk”-ban és templomainkban egyaránt, hogy az emberiség történelmének egyik legfontosabb műhelyében, az Egyesült Nemzetek Szervezetében valóban eredményes, jó munka folyjék, s a népek ne csalódjanak reménységeikben; ne háborús készülődésekre, fegyverkezésre menjen el pénzünk, munkánk, időnk, testi és szellemi erőnk, tudásunk java, hanem legalább egy-két lépéssel megint közelebb jussunk a háborútól mentes, biztonságosabb élet valóságához. Dr. Vető Lajos a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának Olaszországban (Praliban) tartott üléséről A mozgalom elnökének, Hromádka professzornak bevezető szavai után a munka- bizottság foglalkozott a békességszerzés és a nemzetek közötti megbékélés biblia-teológiai megalapozásának állandó szükségességével. Minél bonyolultabbak a világ változásai és kérdései, annál sürgősebb az a feladat, hogy a keresztyén egyházak felismerjék kötelességüket az egész emberiség javáért. Különösen a II. Kereszyén Béke-Világ- gyűlés előkészítésének évében áll a Keresztyén Békekonferencia komoly feladatok előtt, hogy az egyházak között, de az egyházakon kívül is, bizonyságot tegyen arról, mit jelent az emberi élet az evangélium fényében és miben gyökerezik a valóságos békesség és a népek igazi békés egymás mellett élése. L A munkabizottság az atomkísérletek részleges betiltásáról megkötött moszkvai szerződés élénk hatása alatt állt. örömmel üdvözölte ezt az egyezményt és megelégedéssel állapította meg, hogy ezzel részben a Keresztyén Béke- konferencia éveken át végzett fáradozásai beteljesültek és hogy valamennyi nagy keresztyén testület köszöntötte ezt a jelentős lépést. A munkabizottság azt a kívánságát is kifejezte, hogy a Moszkvai Egyezmény az első lépés legyen az atomkísérletek (beleértve a földalatti kísérleteket is) teljes betiltása, valamint a teljes leszerelés és a békeszerződések megkötése felé, amelyek a második világháború végleges lezárását jelentenék. A munkabizottság valamennyi tagja kifejezte azt az óhaját, hogy e célból még határozottabban valósítsa meg a mozgalom eddigi programját és igyekezzék megnyerni a világ közvéleményét célkitűzéseinek. Mozgalmunk és a keresztyén egyházak nagy feladata olyan légkör megteremtése, amelyben a Moszkvai Egyezmény nem formális és jogi lépés, hanem egy, a népek szívében és akaratában mélyen gyökerező szerződés. A Moszkvai Egyezményt követő nemzetközi enyhülés megerősítette az atomfegyvermentes övezetek létrehozására irányuló reménységeinket (Kö- zép-Európában, Dél-Ameriká- ban, Kelet-Ázsiában és mindenütt, ahol ezt a népek kívánják), ahol ilyen övezetek létrehozása jelentős lépés lehetne a tartós békéhez vezető úton. Eddigi céljainak megfelelően továbbra is munkálkodik a mozgalom a megnemtámadási szerződés megkötésén, a német kérdés megoldásán és a gyarmati rendszer maradványainak következetes felszámolásán, különösképpen pedig a faji megkülönböztetés megszüntetése érdekében. Az amerikai egyházak e megkülönböztetést ellenző határozott harcáról és a felelős államférfiak ilyen irányú törekvéseiről érkező hírek örömmel töltöttek el bennünket. A gyarmati és a faji politika feltartóztathatatlan széthullása azt a reménységet kelti bennünk, hogy a Dél-afrikai Unióban is felébred a keresztyén egyházak és az állam képviselőinek lelkiismerete. A dél-vietnami polgárháborúról és a buddhisták üldözéséről szóló híreket szintén megvitattuk. A munkabizottság külön táviratban fordult az Egyesült Nemzetekhez, kérve a szükséges «lépéseket, és kifejezte örömét, hogy tiltakozások hangzottak el ebben a kérdésben a római katolikus egyház részéről és más egyházaktól is. A teológiai és nemzetközi kérdések megtárgyalásánál ismételten hangsúlyoztuk, hogy az egyházi testületek nyilatkozatai és lépései az egyes gyülekezetekig és gyülekezeti tagokig kell, hogy elérjenek és hogy a Keresztyén Békekonferencia munkáját a gyülekezeti tagok bizalmának és imádságának kell hordoznia. II. A munkabizottság megkezdte a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés előkészítését. Nagy súlyt helyez arra, hogy a II. Keresztyén Béke-Világgyűlés olyan esemény legyen, amely nemcsak valamennyi keresztyén egyház és minden keresztyén ember, hanem a nem keresztyén világ számára is meggyőző és úttörő békebizonyságtétel és a béke építéséhez valóságos hozzájárulás lehessen. A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés fő témája így hangzik: Szövetségem élet és béke. A nagygyűlés a békemozgaíom lelki hátterét és alapját komoly teológiai vizsgálat alá akarja vonni. A Keresztyén Békekonferencia tanulmányi bizottságainak munkája fontos hozzájárulással gazdagította a mozgalmat s ez a jövő évi II. Keresztyén Béke-Világgyűlésre gyümölcsöző hatást gyakorol majd. A II. Keresztyén Béke-Világgyűlés feladata lesz az egyes béketörekvések koordinálása és a más békemozgalmakkal való együttműködés megteremtése is. III. A munkabizottság szeptember 9—11. napjain ülésezett az olasz regionális bizottság vendégeként Agapéban (Prali), a valdens egyház Girardet lelkész által vezetett békeközpontjában. A tárgyalások után szeptember 11-éri este a munkabizottság valamennyi tagját fogadta Torre Pellicében a valdens egyház vezetősége, Rostán moderátorral az élén. Ez az alkalom a testvéri kapcsolatok erősítésére szolgált. A békekonferencia vezetői meghívták a valdens egyházat is a II. Keresztyén Béke-Világ- gyűlésre. A munkabizottság legközelebbi ülése Romániában lesz. A munkabizottság tagjai abban az örömteljes reménységben váltak el egymástól, hogy a Keresztyén Békekonferencián egész, munkája kezdetén megállapított programját sikeresen továbbfejleszti és megvalósítja. Reménységei a bűnbocsánatért és a Szentlélek ajándékáért való buzgó könyörgésen alapulnak. a Keresztyén Békekonferencia Munkabizottságának távirata U Thant főtitkárhoz A Keresztyén Békekonferencia Munkabizottsága Agapéban (Olaszország) tartott ülésén megvizsgálta a béke előmozdításának kérdéseit, nagy aggodalommal vette a dél-vietnami vallás- üldözés híreit, tisztelettel kéri Őexcellenciáját, hogy azonnal vizsgálja meg a kérdést és tegyen megfelelő lépéseket az Egyesült Nemzetek nagygyűlésén. IMÁDKOZZUNK Máté 6,1—6. Hálát adunk Neked, Istenünk, hogy elvetted tőlünk a kegyességünkkel való külső tetszelgés kísértését. Megszabadítottad a vallásosságunk gyakorlását attól a veszedelemtől, hogy földi előnyöket keressünk vele, s társadalmi előrejutásunk szolgálatába állítsuk hitünket. Bűnbánattal emlékezünk meg Előtted azokról az időkről, amikor az egyházhoz tartozás érvényesülési eszköz volt. Köszönjük, hogy akkor is teremtettél képmutatás nélkül való hitet, s voltak Szentlelked munkájából egyháztagok, akiket nem a társadalmi illem, hanem a belső meggyőződés vezetett a templomos életbe. Kérünk Téged, Urunk, őrizz meg minket ma is a látszat- keresztyénségtől. Töltsd meg belső lelki tartalommal minden kegyességi megnyilvánulásunkat. Add, hogy istentiszteletre a közelséged utáni vágyból menjünk. Imádságban és énekben gondolataink és érzéseink szánjanak Feléd. Az úrvacsorában a mi Urunk Jézus Krisztus testét és vérét vegyük hittel. Cselekedő, hogy egyházi szolgálatunkban szent ügyedért égő búzgó- ság vezessen: áldozatkészségünk gyakorlásában adakozó, önzetlen szeretetünk nyilvánuljon meg. Áldd meg a mi „belső szobánkat”, a mindennapi életünk helyét. Szenteld meg jelenléteddel, igéd olvasásával és a Veled való beszélgetéssel. Ne engedd szétszóródni gondolatainkat imádságaink közben, s tartsd szívünket Feléd fordítva, Atyánk. Indíts a szeretet gyakorlására is embertársaink között, nem az elismerésért vagy a viszonzás vágyából, hanem önzetlen segítőkészségből. Áldj meg minket, amikor a Veled töltött percekből kilépünk az életbe, az utcára, a gyárba, a hivatalba, a mezőre. A Tőled nyert erővel végeztesd velünk hivatásunk betöltését, és adj helytállást minden emberi feladatunkban. Ámen. Ehdei i&oCy.a Pihenő nyárban a friss Mátrában valaki talált egy parányi kis erdei ibolyát. Nekem adta. Sokáig elnéztem színei szépségét, élveztem tiszta éá érdekes illatát. — Látja — mondotta akkor valaki — a hivő ember élete is ilyen Krisztusban elrejtőzött, tiszta és szép virágj amelynek illatát mindig meg lehet érezni a nagy embererdőben. Már akkor azt feleltem nekit — Kár, hogy ilyen ritka ez a virág, az erdei ibolya. Ez a beszélgetés jutott ma eszembe, amikor a reánk következő vasárnap Igéit olvastam. Hadd írjak ide most néhány gondolatot a csendes szobámból. Először is azt, hogy a hivő élet nemcsak a szépség és a tisztaság illata, hanem —• gyümölcs! Mennyivel teljesebb és tökéletesebb az a hasonlat, amelyik azt mondja, hogy a hivő élet olyan, mint a szőlőfürt, amit valaki, talán az édesanyánk, talán a párunk tett elénk az asztalra. Ebben a szőlőfürtben élet van! Erősebb lesz tőle a szívünk és gazdagabb az egészségünk. A gyümölcs éltet, mert benne van a föld és az ég ereje, tápláléka és napsugara. Szépség és illat csak elszánó hangulat, feldíszített lepergő perc — nekünk pedig az élet kell! Jézus Krisztus amikor végigment ezen a földön, nem szép szavak ritka mondatait mondta el az embereknek, hanem cselekedett, tett, éltetett! Adott és gazdagított. Rendbe tette az embereket és a dolgokat, hogy megmaradó értékektől legyen gazdagabb ezen a földön az öröm. Nem illat, hanem gyümölcs a keresztyénség. Szép szüret; amitől boldogabb a hegyoldal! A másik, amit szeretnék idé írni, az, hogy a hivő élet belülről fakadó gyümölcs. Ha valaki odafigyel vasárnap az igehirdetésre, akkor megtudja, hogy nem külsőségek tesznek valakit keresztyén emberré. Nem az, hogy emberek előtt a jóság filléreit adja. Nem az, hogy belép a templomajtón. Nem az, hogy imádkozni látják, hanem az, hogy belső, boldog együttlétben van Krisztussal és így lesz belőle hivő ember. Meggazdagodva gazdagító ember! Egyik nagy igehirdetőnk mondotta, hogy mi megtanultuk kívülről elmondani a Miaiyánkot, de elfelejtettük belülről megtanulni. Belülről élni és mindennap meggazdagító gyümölccsé szépülni — ez a jóság Krisztus-i útja! Ez a hit szép szüretje. Nem képmutatás, hanem példamutatás. Nem az erdei ibolya ritkasága, hanem a szőlőfürt közelsége, íze és életet adó édessége. Nem szó, hanem szív. Nem számító szándék, hanem kicsorduló hála! Ez a hit szüretje: szívből és nem színből élni! (f.)
